Muzsika, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám - LANTOS-KISS ANTAL: Albert Schweitzer
Schweitzer 780 oldalas könyvével nevelni akar Bach megértésére és hiteles tolmácsolására. Nem „abszolút zenét" lát a bachi művekben, hanem költői és festői nyelvet is, megláttatja a művekben bőven található képeket és szimbólumokat. Esztétikát és praktikumot ad, hogy ne álljunk tájékozatlanul Bach művei előtt. Schweitzer és olvasói számára Bach vívódó lélek, aki a világ nyugtalanságából a béke után vágyódik, s ezt a békeigényt sugározza élményszerűen mások felé. Schweitzer egész életére döntő hatást jelentett Bach tanulmányozása. Ezért könyve mentes a tankönyvszerűségtől. Helyette ott van a benső izzás, a Bach szellemétől fűtött elragadottság, amely lenyűgöző könyvélménnyel ajándékozta meg az olvasót. A kilencvenéves Albert Schweitzer ünneplése nemcsak az emberbarát, a tudós és a művész elismerését jelenti, hanem hódolat is a tiszta és igaz ember előtt. Valahányszor hanglemezeit halljuk, felmerül a kérdés: miért hagyta ott ez a nagy tehetség az egyetemi katedrát, miért nem kapaszkodott két kézzel a felfelé ívelő művészi pályába, miért ment el álomkóros, maláriás, leprás afrikai bennszülöttek közé az őserdőbe? A szeretet, a minden embert testvérének tekintő, segíteni kész és önfeláldozó szeretet indította erre. Míg tehette, napi munkája után barokk-szobájában Bach-műveket játszott az ajándékul kapott orgonán, hogy teljes felkészültséggel hangversenyeket adjon Európa hangversenytermeiben és katedrálisaiban. Könyvei és hangversenyei tiszteletdíjaiból — és a Nobel-díjból is — kórházat tartott fenn, éhezőket etetett, betegeket gyógyított. Művészete ily módon kézzel fogható gyógyszerré válva enyhítette a fájdalmakat és letörölte a szenvedők könnyeit. Az öregúr az elmúlt évben lezárta a régi hangszert és hazaküldte Európába, a günsbachi házba. A Lambarenében maradt pianinón esténként kórházi orvosainak és ápolónőinek muzsikál. Az emberek szolgálatában töltött napi munka végeztével Bachot játszik. (Erről a nagy, személyes élményről viszont már következő cikkünk szól.) Lantos-Kiss Antal Ogooué folyó partján