Muzsika, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám - KÖRTVÉLYES GÉZA: Kurt Jooss
SZAJON ARA! Viszontlátásra! — így búcsúzik a kedves japán gyermekjátékdal Mackó bácsitól, így búcsúztak a japán óvodások Forrai szensze-től, azaz Forrai Katalin tanárnőtől, aki egy hónapig élt közöttük, hogy játsszék velük. A Japán—Magyar Baráti Társaság, valamint a Sian-on-kan és Sin-on-ken (a magyar zenei neveléssel foglalkozó társaságok) meghívására 16 előadást tartott Forrai Katalin a magyar zenei nevelésről az iskola előtti korban. Tolmácsa a magyarul választékos finomsággal beszélő japán tanárnő, Hani Kyoko volt, aki nyolc évig a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem japán lektoraként élt hazánkban. Most azon fáradozik, hogy a Kodály-módszert minél szélesebb körben megismertesse kollégáival. Le is fordította Sándor Frigyes összeállítását „Zenei nevelés Magyarországon" címmel, valamint két tanulmányt a gyermekek és a zene kapcsolatáról. Forrai tanárnő 16 előadást tartott Japán városaiban : Tokio, Sapporo, Kusiro, Hakone, Nagoja zenei szakemberei nagy érdeklődéssel hallgatták és elhalmozták kérdéseikkel. Az óvodásokkal előre kiválasztott japán gyerekdalokon mutatta be a magyar módszereket. A japán gyerekdalok a félhangnélküli pentatóniát kedvelik és általában „ré" végűek. Hangkészletüklá,—dó—ré vagy dó—ré—mi. Meglepő (számunkra sajátosan „japános") fordulatként a „mi" és a „lá," leszállított alakja is előfordul bennük. Japán őslakóinak dallamvilága erős szálakkal kapcsolódik az ötfokúsághoz. Kodály nálunk még kiadatlan „77 kétszólamú énekgyakorlat"-a (a londoni Boosey and Hawkes kiadónál jelent meg) sok ainu-dallamot dolgoz fel. Ezeket a zeneszerző Tanimoto Kazajuki professzor közvetítésével ismerte meg és építette bele művébe. A gyermekdalok iránti hatalmas érdeklődésre jellemző, hogy Koizumi Fumio professzor, a Magyarországon is járt népzenetudós a közeljövőben 4000 dalból álló gyűjtemény kiadását tervezi. Különös szerepe van ezekben a dalokban a tájak hanglejtésének: az azonos szövegű dalokat eltérő lejtéssel éneklik a gyerekek az ország más-más vidékén. A japán zenepedagógusok érdeklődése hazánk zenei nevelése iránt 1962-ben ébredt fel, a tokiói ISME konferencián, Szőnyi Erzsébet kezdeményezésére, majd 1964-ben a budapesti ISME konferencián erősödött, ahova már népes küldöttség érkezett. Azóta is folyamatosan jönnek hozzánk zenepedagógusaik. Forrai Katalin elbeszéléséből, a sok-sok fényképből is kiviláglik az a nagy szeretet, amellyel a japán pedagógusok a kisgyermek nevelésének legkorszerűbb módszereit fürkészik. A bemutató csoportok mellett a japán óvónők is szívesen tanultak új játékokat, dalokat. A cél persze az, hogy japán népzenén lehessen fölépíteni az óvodai, majd az iskolai zenei nevelést (amely régebben idegen, pl. német hatás alatt fejlődött). Az éghajlat párás, olyannyira, hogy minden óvodásnak kis kendő lóg a vállán, azzal törölheti játék közben megizzadt homlokát. Nyáron a ventillátor is állandóan üdítője a kicsinyeknek (lásd képünket). Énekük csengő és természetes, jóhallásúak. Rögtönzőkészségük fejlett, mindent megjelenítenek, eljátszanak. Kuma szant, azaz Mackó bácsit is forgatják, tapsoltatják, ugráltatják (egymást), s a végén elbúcsúznak. Viszontlátásra! „Figyeljétek a magas és mély hangokat..." Forrai Katalin japán óvodásokkal foglalkozik . «—• Kuma szart, Kuma szan mavaremi - git Kuma szan, Kuma szan rjo ieo cuite 13• Kuma szan, Kuma szan, Kata asi agete, Kuma szan, Kuma szan, szajona - ra