Muzsika, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám - Két fontos kiadvány az Erkel-évfordulóra
vendetes, hogy a téma fontosságát a kiadó is felismerte. Az első kötet két témakörben közöl tanulmányokat. Az első rész Erkel munkásságához kapcsolódik. Major Ervin közlésében találjuk meg benne Erkel műveinek teljes jegyzékét. Pándi Marianne a zeneszerző előadóművészi szerepléseinek sajtóvisszhangjáról tájékoztat a „Honművész" beszámolói alapján. Somfai László érdekes adalékokat publikál a Himnusz ősbemutató szólamanyagáról, s a pályázat néhány részletéről. Bónis Ferenc Erkelnek eddig ismeretlen írását teszi közzé a Bánk bán című operáról. Legány Dezső a Zeneakadémia születésének dokumentációját adja, Valkó Arisztid pedig Erkel temetésének dokumentum-anyagát publikálja. A tanulmányok másik csoportja a magyar zene távolabbi múltjába vezet. Rajeczky Benjámin a középkori Magyarország és Európa kapcsolatára mutat rá, amikor a többszólamúság nyomait vizsgálja zenei emlékeinkben. Falvy Zoltán egy XII. századi dallam kelet-európai változatait mutatja be. Szabolcsi Bence a XVII. századi olasz zene keleteurópai elemeit kutatja, másik tanulmányában egy közép-európai vándordallam történetét, s vándorútját. Murányi Róbert Árpád a Miskolci melodiárium anyagát ismerteti, értékesen egészítve ki a kollégiumi zenéről, a melodiáriumok dallamanyagáról meglevő ismereteinket. Bárdos Lajos tanulmánya Liszt „népi" hangsorait vizsgálja. A kötetet Martin György néptánc-vonatkozású tanulmánya zárja az úgynevezett botoló nótáról. A témák változatossága, gazdagsága, s a szerzők nevével is fémjelzett magas színvonala méltó hódolat ebben a kötetben Erkel emlékének. Az Erkel-évforduló másik, régóta várt publikációja a Hunyadi László zongorakivonata. A tanulmánykötetben Bónis Ferenc nyomatékosan hangsúlyozza: mennyivel tartozunk még Erkelnek. A Hunyadi zongorakivonata örvendetes eseménye kottakiadásunknak, de legalább annyira elgondolkoztató is. A partitúra, a kritikai kiadás sem várathat magára, hiszen elég egy pillantást vetnünk a zongorakivonatra, melyen Erkel neve mellett még három átdolgozó is szerepel, hogy az eredeti szöveg hűségének igénye csak fokozottabban jelentkezzék bennünk. S amikor Erkellel szemben meglevő nyomasztó adósságainkra emlékeztetünk, nem akarjuk csökkenteni ennek a kiadványnak az értékét, mely külsejében, kottagrafikájában, egész nyomdai megvalósításában csak becsületére válik a magyar kottakiadásnak. (fábián) Lukács Miklós megnyitja az Erkel-kiállítást (Jánosi Ferenc felvételei) .