Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám - RAICS ISTVÁN: Ticharich Zdenka távozására
Ticharich Zdenka távozására Egész lényéből az intellektus ereje sugárzott. Mély tekintete, mozgásának finomsága, virág módjára kinyíló keze preraffaelita szépségeszményt sugallt. Nem véletlen, hogy vonzódott Rossetti, Swinburne, Browning költészetéhez és Ruskin régi századok világát vallató esztétikájához. És az sem véletlen, hogy a századforduló Bécsének szecessziója is nyomokat hagyott egyéniségének kialakulásán. Hiszen épp a századforduló évében, 1900-ban született Budapesten, s most, ez év februárjának 15-ik napján vett búcsút tőlünk. Törődötten, de nem megtörten. Utolsó pillanatáig érdekelte, ami a zene makrokozmoszában körülötte zajlott. A régiek különleges fontosságot tulajdonítottak az előjeleknek, az ómeneknek. Nos, Ticharich Zdenka eszmélésének első pillanataitól jelentkeznek a kedvező jelek. A szó legnemesebb értelmében csodagyermek-stigmákkal lép az életbe. Három és féléves korában Theodor Leschetitzky, a kor hírneves zongoraművész-pedagógusa fedezi fel a gyermek abszolút hallását és különleges zenei adottságait. A nevezetes meghallgatás édesanyja bécsi rokonainak zenepártoló házában történik. S a muzsika útján első lépéseit is édesanyja segítségével teszi meg, aki zeneileg sokoldalúan képzett asszony volt, s a bécsi konzervatóriumban nyert operaénekesi diplomát. A sorsformáló jelek sokasodnak. A nagy tehetségnek ígérkező Ticharich Zdenkát négyéves korában felveszik rendes növendéknek a budapesti Nemzeti Zenedébe. Tomka István, a kor egyik legjelentősebb magyar zongorapedagógusa veszi kezébe a gyermek-növendék tehetségének gondozását. Kitűnő eredménnyel végzi el a zongora- és zeneszerzés-tanszakot, és jutalomképpen a záró vizsgahangversenyen Kerner István, a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya vezényli a kedvenc növendék első zenekari opuszát, a Szimfoniettát. Ismeretes, hogy Kerner programszerűen tűzte maga elé fiatal tehetségek felfedezését. Ez a gesztusa elsősorban a tehetséget honorálta! Ticharich Zdenka pályája ettől kezdve egyre jelentősebben ível felfelé. Pianista tudását két olyan mesternél tökéletesíti — Sauernél és Busoninál Bécsben, illetőleg Berlinben —, akik még Liszt varázsában fejlesztették világszínvonalra tudásukat. (Emil Sauer 1884—85-ben magánál Lisztnél fejezte be studiumait, a weimari mesteriskolában.) E kiváló mesterek keze alatt vált Ticharich Zdenka maga is kora egyik jelentős pianistájává, s már tizenhét éves korában megkezdte koncertkörútjait. A két világháború közötti időszakban bejárta Európa szinte minden országát s Amerikát, sikert sikerre halmozva. A budapesti Vigadó és Zeneművészeti Főiskolánk nagyterme számos szólóestjének és zenekari kíséretes szereplésének volt tanúja. Briliáns technika, beleérző stílustudás, a zongorahang ritka szépsége jellemezte előadásmódját, amely tele volt poézissel, érzelmi és formai felfűtöttséggel. Művészete a világ legnagyobb zenei centrumaiba is eljutott s zenekari estjeit a kor legnagyobb dirigensei — mint Ferdinánd Lőwe, Artur Nikisch, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter, Ernest Ansermet — fémjelezték. Budapesten és külföldön egyaránt sokat