Muzsika, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7. szám - ITTZÉS MIHÁLY: Kodály Zoltán és tanítványai
könyv kutató-zenepedagógus kapcsolatának. De a második közleményben felsorakoztatott Kodály-méltatások is azt bizonyítják, hogy bár külföldre szakadt és zeneszerzőként egyéni utakra tért, Veress Sándor mindvégig őszinte híve maradt mesterének. Az ő tollából talán még hitelesebbnek érezzük ennek kifejezését, mint azoktól, akik talán - hogy úgy mondjam - függő viszonyban érezték magukat itthon, Kodály Zoltán közvetlen közelében, vagy éppen mert itt voltak, olykor értetlenül fogadták volt tanáruk hagyományhoz ragaszkodását és különösen (köz)nevelői buzgalmát. Megjegyezzük, hogy a 14. levél (191-192.) jobb megértését segítheti, ha elolvassuk a hivatkozott koppenhágai Kodály-előadást (Visszatekintés III., 114-118.). Figyelemre méltó, ahogy a fiatalabb pályatárs teljesítette 1939-ben a megbízatást az angol zenei köznevelés feltérképezésére. (Tapasztalatai lesújtóak voltak!) Nem kevésbé érdekes az a törekvés, ahogy Veress a Kodály életművével kapcsolatos külföldi félreértéseket, illetve a viszonylagos mellőzöttséget igyekezett feloldani írásaival. Részben legalább ezek közé sorolhatjuk Veress „brüsszeli" nyilatkozatát (III. dokumentum, 219-222.) Ebből a Bartók-Kodály „kérdéssel" foglalkozó pontokra, különösen a 9--re hívjuk fel a figyelmet. Mindkettejük tanítványaként és munkatársaként mutatja be „kettejük viszonyát", melynek természetét, értékét „két ellentétes típus mély barátsága határozta meg". A szerkesztő vállalta még a bevezetőeligazító szakasz megírását Gyimes Ferenc, a Gorkij Könyvtár / Országos Idegen Nyelvű Könyvtár Zeneműtára volt vezetőjének terjedelmes jegyzékéhez. Az 1931 és 1950 közötti két évtized termését, Kodály Zoltán és zeneszerző tanítványainak a Magyar Kórus kiadónál megjelent kompozícióit listázta a bibliográfus a szerzők betűrendjében, megadva a művek címét, a megjelenés évét, az M. K. lemezszámokat, a lelőhelyet (pl. az OSZK Zeneműtárát). Számos tételhez megjegyzést is fűzött az összeállító. A művek címközlésével kapcsolatban némi hiányérzetünk támad, illetve következetlenséget fedezhetünk fel, amikor egyes sorozatok adatait olvassuk. Több más tétel „megoldásához" hasonlóan, például a Bárdos-művek sorában a 262-től a 268-ig található tételek mind azonos adatot közölnek: Hét jó nóta, Vegyeskar (4 szól.) stb. Vagyis hiányzik a talán külön íven/lapkottában megjelent az egyes tételek sorszáma, címe vagy szövegkezdete. Másutt viszont, mint Kodály Négy olasz madrigáljánál (Quattro madrigali) - nagyon helyesen - közli legalább a tételek sorszámát és a szövegköltők nevét. Ezen apró hiányosság ellenére jól használható és általános tanulságok levonására is alkalmas Gyimes Ferenc kottakiadvány-jegyzéke. Az általános tanulság pedig az, hogy a Magyar Kórus elhivatottan szolgálta az akkor új magyar karirodalom, köztük igazoltan jeles kóruskomponisták (és persze azóta elfelejtett kismesterek) alkotásainak népszerűsítését. Jellemzően sok használati zenével segítette az egyházi és világi, felnőtt és ifjúsági amatőr kórusok repertoárjának bővítését, korszerűsítését (egyházi népénekek és népdalok feldolgozásai, irodalmi megzenésítések), és talán mindezeknél jelentősebben a tágan értelmezett zenei nevelés ügyét. Kisebb számban hangszeres művek is jelzik a Kodály és Bartók nyomán megújhodó, gazdagodó hazai repertoárt. Összefoglaló tanulmány és bibliográfiai adatközlés jól megfér Szalay Olga hézagpótló munkájában: A Kodály-tanítványok népzenetudományi bibliográfiája (1913-2005). A dolgozat szerzője már önálló kötetben is foglalkozott Kodály népzenetudományi műhelyének kérdésével. Itt azt mutatja be, hogy Kodály milyen formában tanított népzenét, egyetemen, majd a Zeneakadémián, s erről egy-egy idézet erejéig a szem- és fültanúkat faggatja. Külön fejezetet szentel a „Kodálytanítványság" problémáinak. Úgy tűnik fel, az látszott célszerű megoldásnak, hogy a Kodály vezetésével végzett tanulmányok tartamát elég rövid időhatárral szabta meg a szerző: a teljes zeneszerzéskurzust teljesítő személyektől az egyetemi szemináriumot egy-két szemeszterben látogató hajdani fiatalokig mindenki, összesen 44 fő, köztük nem egy nemzetközileg is becsült szakember, belefért a személyes életpálya-ismertetőket is tartalmazó jegyzékbe. A szerzők betűrendjében felsorolt bibliográfiai tételek természetesen nem egyenrangú, egyformán értékes írásokat takarnak. A jegyzék azonban a népzenekutatás fantasztikus témagazdagságát és a szakterület kutatóinak szorgalmát bizonyítja. Szorosan kapcsolódik Szalay Olga munkájához a Domokos Máriáé, sőt egyes tételekben átfedésben is vannak. A magyar népzenetudomány irodalma Kodály Zoltán halála után (1967-2005) elkészítése sok utánajárást, adatgyűjtő munkát kívánt a szerzőtől. Itt is olvashatunk rövidebb korszakokat megállapító áttekintést, majd évenként tagolva, a szerzők betűrendjében közli a felgyújtott adatokat. A tanulmányok, cikkek, könyvek (köztük a néptánckutatás dokumentumai) után következnek a hangzó kiadványok, a filmek és a könyvismertetések. Szalay Olga bevallottan bő válogatást közölt, Domokos Mária a majd' négy évtizedes időszakot, talán teljességre törekedve, több mint két és félezer tétellel reprezentálja. Megjegyzendő, hogy mindkét anyagban szerepelnek a határon túli kutatók és számos idegen nyelvű publikációt is jeleznek. E fejezetek használhatóságát növelte volna, ha a lapok előfején, a lexikonokhoz hasonlóan jelzik, hogy kinek/kiknek, illetve melyik évnek a termését látjuk éppen magunk előtt. Ez elsősorban a több oldalon áthúzódóan bemutatott bővebb termésű szerzőknél, illetve esztendőknél lett volna kívánatos. Az egész kötet megérte volna a talán egy ívnyi helyet igénylő bővítést, hogy az eligazodást legalább névmutató segíthesse. A könyvismertetés műfajához képest -még így, csak a legfontosabbakra szorítkozva is - tán túl hosszúra sikeredett ez a cikk. Meggyőződésünk, hogy ennél több figyelmet is érdemel a könyv, amit most már elsősorban sokak napi használata adhat meg. Biztosak lehetünk abban, hogy nélkülözhetetlen lesz, nemcsak a tájékozódni akarók, hanem kiindulópontként a további kutatásokat folytatók számára is. Ezzel is azt példázza majd, amit Veress Sándor mottóként a kötet élére helyezett szavaival megfogalmazott: „Kodály Zoltán [...] a jelent a múlttal és a jövővel szervesen összefogó szellemi egységében nemzedékek számára kijelölte az utat." ITTZÉS MIHÁLY 2008 JÚLIUS • muzsika 35 5