NYELVTUDOMÁNY, 3. KÖTET (1910-1911)
3. kötet / 2. sz. - Kisebb közlemények - ASBÓTH OSZKÁR: Rad. Košutic, Primeri književnoga jezika ruskog
ISMERTETÉSEK. 121) esztétikai kérdés, a nyelvújítás alakjainak használata nyelvtörténeti. Egyéni nyelvek búvárlatánál ezt is, azt is figyelembe kell vennünk, de ez külön-külön, nem összekeverve. A mű eredeti s nem átvett megjegyzései közül legértékesebb a virág, a csillag és a madár szerepének a Petőfi stílusában való kifejtése. Kívánatos volna, ha a szerző folytatná munkáját , földolgozná alaposan Petőfi nyelvét is (munkája inkább a stílusról tesz megjegyzéseket). Kiindulhatna Tolnai említett munkájából és saját művének utolsó fejezetéből, melyet bizonynyal maga a szerző sem tekint végleges értékűnek. R. M. Kari. Kosulié : Primeri knjizevnoga jezilta ruskog. Belgrad 1910. I. Tekstovi, XXII+290; II. a) Napomene, b) Jezik teksta prema suvremenom razgovornom jezika obrazovanich Rusa, 225; III. Rednik, XV+359. KOBUTIC háromkötetes nagy művét, amelynek főczíme «Az orosz irodalmi nyelv szemelvényei», nálunk vajmi kevesen fogják használni, már azért is, mert csak az használhatja, aki jól tud szerbül, de mindenkép megérdemli az a nagy, alapos, bámulatos szorgalommal és, amennyire ezt olyan rövid idő alatt meg tudom ítélni, a legkisebb részletekig kiterjedő gondossággal készült munka, hogy elismerésünket fejezzük ki és legalább azok figyelmét hívjuk föl rá, akik szerbül tudnak és mélyebben kívánnak behatolni a művelt oroszok társalgási nyelvébe, ha nincs is módjuk éveket tölteni Oroszországban. Igaz, hogy a szerző az irodalmi nyelvből indul ki, de művének egy egész nagy szerves részét annak szenteli, hogy a különbséget apróra föltárja, amely a meglehetősen, mesterséges orosz irodalmi nyelv és a beszélt nyelv közt fönforog. 1. II. 79—225. Hogy különben is mennyi köze van ennek a szép műnek az élethez, kitűnik abból is, hogy a szerző, aki 1902-ben fogott hozzá a munkához, nem csak otthon, hanem Oroszországban is, Sz. Pétervárt és Moszkvában, dolgozott rajta, a szövegeket mind moszkvai emberekkel olvastatta föl magának — Moszkva és környékének kiejtését tekintik irányadónak — és a szerint jelölte nem csak az egyes szavak hangsúlyát, hanem amennyire az ilyen kézikönyvben egyszerű eszközökkel lehetséges, még a mondatbeli hangsúlyt is. «A Szemelvényekben, mondja, a mondathangsúly közepes tempóban történt olvasás szerint van jegyezve,» nem használta. De legyen szabad megjegyeznünk, hogy az a mű, amelyben Tolnai munkája: Petőfi és a nyelvújítás, megjelent, drága díszmunka. A szerző szolgálatot tenne vele tudományunknak, ha valamelyik folyóiratunkban újra kiadná.