NYELVTUDOMÁNY, 4. KÖTET (1912-1913)
4. kötet / 1.sz. - RUBINYI MÓZES: A hangutánzás problémájának történetéhez
A HANGUTÁNZÁS PROBLÉMÁJÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ. A nyelvtudomány nagy kérdései között alig van egy is, melylyel annyian foglalkoztak volna: nyelvtudósok és philosophusok, szakemberek és laikusok, természettudósok és költők, mint a hangutánzás problémájával. Szinte azt mondhatjuk, hogy amióta csak elmélkedik az ember élete legnagyobb értékének, a nyelvnek tulajdonságairól, keletkezéséről, életéről, a hangutánzás ott állt az érdeklődés középpontjában. S mégis, ha e probléma történeti fejlődését, czéljainknak megfelelőleg csak vázlatosan s minden a teljességre való törekvés nélkül megfigyeljük, az elvi igazságok, melyek e tanulmányokból leszűrődnek, inkább e régi törekvések negativ kritikájának, mint pozitív alkotásainak eredményei. Találóan mondja MEYER-LÜBKE (Einf. 81. 1.): «Die Forschung steht hier am Anfang von Aufgaben, deren Lösung von grosser Wichtigkeit für viele Fragen des Sprachlebens ist, aber ausserordentliche Schwierigkeiten bietet, wenn man nicht bei ganz subjektiver Vermutung stehen bleiben will.» * * * A hangutánzás problémája először PLATO bratylosában lép föl.*) E műről, melynek oly nevezetes szerepe volt a nyelv *) Bizonyos, hogy olyan általános elvi kérdések, mint pl. maga a hangutánzás, az indusok régi irodalmában is fölmerülhettek. A gyakorlati nyelvtudomány ama szép eredményei, melyek ez irodalom egyes részeiben meglepők, aligha jöhettek létre elméleti megvitatások nélkül. BENFEY történelmi művében utal a Védák egy pár érdekes helyére. Sőt elméleti fejtegetéseknek is van nyoma. A Pánini legrégibb commentátoránál, PATANDSCHALlnál, Kr. e. 3. században efféle kérdések vetődnek felvan-e valamiféle kapcsolat egy szó s az ő jelentése között, mi az, ami egy szó, pl. egy tárgy vagy állat neve a tőle megjelölt tárgyból van Nyelvtudomány IV. kit. 1