Nagyvilág, 1956 (1. évfolyam, 1. szám)

1956 / 1. szám - KEREKASZTAL - Francia költők tiszteletadása József Attilának - Kassák Lajos - Pán Imre: A modern művészeti irányok története

154 KASSÁK LAJOS ÉS PÁN IMRE rizsban. Ekkor kerültek nyilvánosságra Cézanne-nak Emile Bernardhoz írt leveleiből azok az elmé­leti megjegyzések, amelyek a kubista esztétika végleges megformálásához vezettek. E megjegyzése­ket a fejezet elméleti részében ismertetjük. 1907-ben nyitotta meg boltját Párizsban Daniel-Henri Kahnweiler, a kubisták első műkereske­dője. Ez évben érkezett Párizsba és rögtön megállapította, hogy „Picasso a jövő embere”. Szerző­dést kötött vele, és elég gyors egymásutánban szerződött Braque-kal, Derain-nel, majd valamivel később Juan Gris-vel és Fernand Léger-vel. így történt, hogy amikor Braque 1908-ban kubista jellegű képeket küldött a Salon d’Automne-ba és képeit, kettő kivételével, visszautasították, Braque minden munkáját visszavonta és valamennyit kiállította Kahnweilernél. Matisse, aki benne volt a Salon d’Automne zsűrijében (ezt az intézményt az 1900-as években a alapította társaival), a döntés után, mintegy magyarázat- és exkuzálásképpen, azt mondotta Louis Vauxcellesnek, a kritikusnak, hogy a képeken túl sok volt a „kis kubus” (petits cubes). Ezt a kife­jezést, természetesen megvető értelemben, felhasználta Vauxcelles a Braque-kiállításról írt kritiká­jában, a Gil Bias 1908. november 14-i számában. Kubusokról beszélt, de még nem kubizmusról. Az 1909-es esztendő az úgynevezett analitikus kubizmus kialakulásának esztendeje Picasso és Braque vásznain. Meg kell jegyezni, hogy Picasso ezekben az években egyáltalán nem vett részt csoportos kiállításon, kizárólag egyedül volt hajlandó szerepelni. A kubistáknak tehát nélküle kellett megvívniok első harcaikat. Picasso ekkoriban már könnyebb helyzetben volt, mert Matisse bemu­tatta neki az orosz Scsukint és Morozovot, akik rendszeresen vásároltak tőle. Picassónak tehát orosz mecénásai, gyűjtői akadtak, és szerződése volt műkereskedőjével. Az volt az elve, hogy a képet el kell adni, amennyiért megveszik. Scsukin és Morozov révén került Matissenak, Picassónak és az avant-gardeista festőknek annyi főműve a Nyugati Művészetek Múzeumába, Moszkvába. 1910- ben állította ki Léger első fontos kubista képét, címe Nus dans la ferét (Aktok az erdő­ben), és ebben az évben mutatta be Delaunay Eiffel-torony című képét a Salon des Indépen­­dants-on. 1911- ben tört ki a nagy kubista botrány: a Salon des Indépendants 41-es termét a kubisták kap­ták, ekkor vonultak fel először kollektíven. Delaunay, Le Fauconnier, Albert Gleizes, Marie Lau­rencin, Jean Metzinger, Fernand Léger voltak a csoport főbb művészei: sem Braque, sem Picasso nem volt köztük. Picasso ebben az évben New Yorkban, a „291” galériában állított ki. Braque szélsőséges kísérletekkel foglalkozott, ő is, Picasso is ebben az évben alkalmazott először betűket képein. 1911- ben indult a Soirées de Baris, amelynek hasábjain Apollinaire harcolt az új művészet for­radalmárai mellett. 1912- ben alakult meg és rendezte első kiállítását a Section d’Or (Aranymetszés) nevű csoport, az első kubista társaság. Tagjai: Braque, Robert Delaunay, Marcel Duchamp, Duchamp-Villon, az építész, Roger de la Fresnay, Juan Gris, Albert Gleizes, Flerbin, Fernand Léger, André Lhore, a lengyel Jean Metzinger, a román szobrász Marcoussis, Picabia, a harmadik Duchamp-testvér, Jacques Villon és néhányan mások. Kubista és absztrakt jellegű képeket állítottak ki, köztük Braque első papiers collés-it, papírmontázsait (újságkivágásokat, színes mintás papírokat ragasz­tott képeire). Marcel Duchamp, később a szürrealizmus egyik főalakja, Nu descendant à Vescaver (Aki lemegy a lépcsőn) című híressé vált képét küldte be. Sajátos festési módja a futuristák moz­gást ábrázoló festési módjával volt rokon; a képet chronophotographie-nek, időfényképnek nevezte. Az akt többször volt megfestve, sok kézzel és sok lábbal, a mozgás különböző etapjaiban. A párizsi közönség az impresszionisták fellépése óta sok botrányt kiváltó kiállítást látott: ez volt valamennyi között a legemlékezetesebb. 1912-ben jelent meg az első könyv a kubizmusról. Albert Gleizes és Jean Metzinger írta, címe: Du Cubisme (A kubizmusról). Apollinaire fentebb említett tanulmánya csak a következő évben, 1913-ban jelent meg. Azonban napvilágot látott már 1911-ben Apollinaire-nek egy katalógus-előszava, amely hivatalosan elfogadta a kubizmus kifejezést. Erről a következőket írja Apollinaire Kubizmus című tanulmányának VII. fejezetében:

Next