Nagyvilág, 2007 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Legenda Lakatos Istvánról - Borzsák István, Galambos Tamás, Hubay Miklós, Kabdebó Lóránt, Lator László, Lengyel BAlázs, Rába György, Szilágyi Ildikó és Szőllősy András történeteit összegyűjtötte Albert Zsuzsa

beszámolt, nem hazudott, nem kendőzött, csak legfeljebb bizonyos dolgokat mini­malizált. Tulajdonképpen az egész Petőfi Körnek az ötlete tőle származik. Eleinte Bessenyei Kör volt. A Széchényi Könyvtárban kezdték. De valahogy nem kerülhették ki a DISZ-t, az akkori hivatalos ifjúsági szervezetet, úgyhogy az égiszük alá kerültek. A Bessenyei Kör korszakában én is elmentem egyszer, s láttam, hogy ott ül Lakatos Pis­ta, én már nem tudom, kikkel, úgy féltucatnyian, a későbbi időknek egy ismert szoci­ológusprofesszora, meg, nem mondok nevet, az ajtófélfához dőlve belógatta a fejét és fülelt arra, hogy mi hangzik el; én úgy döntöttem, hogy ebből kiszállok. Lakatos Pistára az volt a jellemző, hogy kedvelte az életet. Sőt nemcsak kedvelte, hanem bonyolította. Sűrítette. Ameddig lehetett, részt vett benne. A lehetett annyit jelent, hogy azt a magatartásformát, azt az ideológiát, amit ő képviselt, nem szívesen látták akkor már a DISZ égisze alatt, és nem küldtek neki meghívót. Egyszerűen nem küldtek meghívót. Ilyenformán kirekesztették. Amikor mi megtudtuk, hogy börtönbe került, ekkor már a Práter utcában laktak, mi hárman, Mándy Iván, Vidor Miklós, meg én, elmentünk megnézni, hogy mi történt, mi van. S akkor találtunk egy feleséget. Mert azt nem mondta el, hogy megnősült, de a fe­leség ott volt. A feleséget történetesen Mándy Iván ismerte, a zöldborsófőzelékes nya­ralásból. Az asszonynak nagyon nehéz volt a helyzete, mert akinek a férje börtönben volt, az maga is kozmássá vált. Vagy anatéma alá került. S akkor úgy döntöttünk hárman, hogy veszünk egy kötőgépet az asszonynak, és ő egy ideig pulóvereket kötött. Szilágyi­­: Nagyon fájdalmas számomra, hogy egyetlen fórum sem említette őt. Az akkori kör alakítása neki nagyon sokat jelentett. Én, gimnazistaként, felejthetetlen él­ményt kaptam az eredeti, legelső, Lakatos-féle előadásokon, tudjuk, hogy ez olyan biztatást adott az akkori műegyetemi ifjúságnak, ami, valljuk be, a forradalmi esemé­nyek elindítója lett. És az első szórólap is, ami megjelent, az ő tizenhét éves korában írott egyik verse! Tehát a forradalom első plakátja. (Megvan nekem valahol a szend­es másolata.) Ez volt az Ifjúság című vers. Rába Gy.: Börtönbe került, és ott fordította Vergiliust. Mégpedig úgy fordította, hogy volt olvasmányként egy latin Vergiliusa, és kapott valami kenyeret, vagy süte­ményt és abba ceruzabelet rakott a felesége. A latin sorközökbe ceruzabéllel fordítot­ta Vergiliust. Albert Zs.: Amikor megengedték már, hogy a börtönbe könyveket vigyenek neki, rengeteg könyvet kért, azt mind bevitte Aranka. A rendőrtiszt teljesen felháborodott: maga mit képzel, könyvtárba költözött? Szó se lehet róla! Ezt az egyet­­ mondta, és odadobta, ami a csomag tetején volt. S ez volt az Aeneis. Galambos T: A börtönéveket ő nem cserélte volna el semmiért. Mondta, hogy ez egy életre szóló tanulság volt, a legjobban ott tudott dolgozni. Albert Zs.: A cellában semmi mással nem zavarták. Galambos T: Az Aeneis kötet sorai közé írta a fordítást, a fegyőrök kérdezték hogy mi ez az írás? „Pótlás!” - mondta. Albert Zs.: Egyszer megkérdezték tőle: mi ez, pótlás?, ráhagyta, hogy igen!, pótlás. S attól kezdve azt mondta mindenkinek. Ezt értették, és ő hagyta. Ez a ceruzából - úgy emlékszem, hogy amikor vallomást kellett írnia, letört egy kis darabot a töltött ceruza hegyéből, zsebre tette, s ezzel a kis ceruzabéllel írta a fordítást a sorok közé, mert eleinte papírt sem kapott.

Next