Napi Délkelet, 1992. május (1. évfolyam, 3-30. szám)
1992-05-01 / 3. szám
NAPI DÉLKELET Horn nem mond le! wsenei jana ne tegnap tseses megyei, no nem a kommunisták, hanem a szocialisták kísértete. Csütörtökön ugyanis valósággal megszállta megyénket - élükön Horn Gyulával-a szocialista párt parlamenti frakciója. Mint délelőtt, a megyeházán rendezett Szocialisták Békés megyéért című fórumon megtudtuk, az ellenzéki képviselők egyrészt tájékozódni másrészt pedig Hideg Gábor mellett korteskedni jöttek a Viharsarokba. Vastagh Pál képviselő helyzetértékeléséből például kiderült, hogy még e párt tagjai is elismerik a megye történelmi hátrányát, ám a szocialisták szerint napjainkra olyan új keletű feszültséggócok is kialakultak, amelyekért már az Antall-kormány tehető felelőssé. A mezőgazdaságban - hangsúlyozta a szocialista párti politikus - már olyan mértékű a válság, hogy egyes térségekben 25-40 %-os munkanélküliséggel is számolhatunk. Ennek kezeléséhez pedig már kevésnek bizonyul az átképzési programok beindítása és effajta támogatási rendszer kidolgozása. Vastagh Pál szerint az agrárszféra válságát felületi kezelésekkel már nem lehet megoldani. Mint megjegyezte, pártja is támogatja a tulajdonváltást a mezőgazdaságban, ám ehhez azt is hozzátette, hogy célszerű lenne a magántulajdon mellett a tulajdonosok szövetkezését is támogatni a kormánynak. A képviselő mindjárt receptet is ajánlott az Antall-kabinetnek: szerinte növelni kellene az állami megrendeléseket, piacvédelmi eszközök bevezetésével óvni kellene a termelőket, s a Déli Autópálya megépítésével Békést fokozottan kellene bekapcsolni az ország vérkeringésébe. A másodikként szólásra emelkedő Horn Gyula mindjárt az elején elmondta: elolvasta Kádár Bélának egy szórólapon megjelentetett programját, s ez alapján neki úgy tűnik, ma minden Kádár Bélának köszönhető, s mintha az időszámítás is ezzel a kormánnyal kezdődne. A szocialista párt elnöke beszéde további részében éles kritikával illette a kormányzatot, mondván, sorra olyan törvényeket hoznak, amelyek nem a társadalom többségének véleményét tükrözik. Szerinte nincs előrelépés a privatizáció területén, a földtulajdon rendezésében, a szociális védőháló kiépítéséban, a munkanélküliség kezelésében, illetve a nyugdíjak reálértékének a megőrzésében. Ezért szerinte hatalmas elkeseredettség, mi több, harag uralkodik a társadalomban, hogy mit is csinálnak a képviselők ott fenn a Parlamentben. Horn Gyula végezetül kiútként az összefogást javasolta, hogy a szinte mindenhonnan szorító helyzetből kimásszon az ország. A fórum utáni sajtótájékoztatón megkérdeztük a pártelnöktől, hogyan éli meg az 56- os múltjával, illetve az ún. guruló dollárokkal kapcsolatos támadásokat, különösen, hogy szóba került esetleges lemondása is. - Engem nem arzavar, ha bírálják a nézeteimet, felfogásomat és tevékenységemet, hanem amikor igaztalan vádakkal illetnek, amikor rágalmaznak. Borzasztó nehéz helyzetben van bármelyik politikus, így én is, amikor ilyen „kabátlopási ügybe” keveredik mint például a guruló dollárok amihez nekem az égvilágon semmi közöm nem volt. Hiába védekezem, ha a Panoráma gondoskodik arról, hogy ez a téma állandóan napirenden szerepeljen. Meg kell mondanom, hogy nehezen viselem az ilyen támadásokat, mert az ilyenekkel szemben egyfelől nehéz védekezni, másfelől pedig, azt hiszem, ez már bizonyosfajta nyitány egy választási kampányhoz. Ugyanakkor nagyon nagy benyomást gyakorolt rám, hogy a Magyar Hírlapban megjelent interjúm után - ahol fontolgattam a visszalépésemet - rengeteg biztatást kaptam a mindennapi emberektől, párttagoktól, párton kívüliektől, telefonon, táviratban vagy levélben. Én különben soha nem ragaszkodtam semmiféle pozícióhoz, ám most készülünk a kongresszusunkra s kiderült, hogy az egész párttagság - szinte kivétel nélkül - azt igényli, hogy maradjak a párt élén. Számomra ez a döntő. N. Krausz BOTYÁNSZKI ÉS A TAKARÍTÓNŐI FIZETÉS A Vandházi úti fiúkollégiumban találkozott a választópolgárokkal Botyánszki György, aki kisgazdaszocdem támogatással indul a csabai időközi választásokon. A képviselőjelölt azzal kezdte beszédét, hogy munkahelyén lassan már takarítónői fizetésért dolgozik, mert szinte minden fizetésemelésből kimarad. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a médiákban következetesen nyilatkozza: a kommunista mentalitású vezetők (megfogalmazásában: elvtárs-urak) továbbra is a helyükön vannak, csak most ügyvezető igazgatóként tengetik nyomorúságos életüket. Említést tett az újságok tényferdítéseiről, arról, hogy a lapok szerint ő az államadósság kifizetésének megtagadására szólította fel az emberek a Hősök terén. (Erről persze szó sem volt, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy a kölcsönöket egy sztálinista diktatúra vette fel, amelynek a jelenlegi kormány nem jogutódja, mégis erőlteti a törlesztéseket.) Botyánszki megjegyezte, hogy választási ígéreteit akkor is megtartja, ha nem kerül be a Parlamentbe. A svéd szociáldemokratákkal szoros kapcsolatban van, ők munkahelyeket létesítenének a városban, a holland protestáns egyház pedig ígéretet tett arra, hogy támogatja a csabai szegényeket. A jelenlevők sokszor rábólintottak az elmondott gondolatokra, majd saját sérelmeiket sorolták fel. Szó esett a Május 1. Tsz tönkremenéséről, arról, hogy jelenleg a rablóból lett pandúrok osztják a földet ezzel a jelszóval: vegyétek meg saját földjeiteket, amit eddig használtunk, miután annak idején elvettük tőletek! DROGVESZÉLY! Program a gyermekekért (Folytatás az 1. oldalról) Meglehet, ilyen esetekkel egyre gyakrabban találkozunk majd, hisz’ Magyarországra is kivetette hálóját a kábítószermaffia. Fel kell készülnünk, amíg nem késő! Szinte biztos, hogy elsőként azt a korosztályt fogják megcélozni, amely a legvédtelenebb: a gyerekeket és az egészen fiatalokat. Ismerve a hazai statisztikákat, akad jó néhány fiatalkorú, aki még a család védettségét sem élvezi. Elsősorban ők vannak veszélyben, de egy normális körülmények között élő gyereknek is lehet rossz napja. És akkor nem kell hozzá sok, hogy hozzányúljon a pohárhoz, a gyógyszerhez, a ragasztóhoz vagy máshoz... A drog összetett fogalom, mely nemcsak a kábítószert, hanem a kávét, az alkoholt, a cigarettát is magában foglalja, egyszóval mindazt, ami a szervezet normális működését befolyásolja. Ezekkel valamilyen módon minden gyerek találkozik, s a legtöbben ki is próbálják. Hogy rászoknak vagy sem, az sok mindentől függ: befolyásolja a szülők példája, az iskola, a másik gyerek, s nem utolsósorban a szóban forgó emberke személyisége. Az „Egészséged testben-lélekben” című komplex oktatási program - mely egy ötvenes évekbeli drogellenes kampány eredménye - egy-két évvel ezelőtt érkezett el hozzánk a tengerentúlról. Bár teljesen más körülmények közt született, egy köztudottan sokkal szabadelvűbb oktatási rendszerben, hazai pedagógusok is láttak benne fantáziát. Kovács Klára, aki a Soros-alapítvány révén jutott ki Amerikába, mutatta be elsőként, majd egy tanfolyam keretében ismertette a programot Békés megyei pedagógusokkal. Egy fővárosi tréningen részt vett a Békés megyei Pedagógiai Intézet tanácsadója, a gyulai 1 -es számú iskola tanára dr. Árvai Józsefné, aki nyolc évig dolgozott ifjúságvédelmi szakfelügyelőként. Ő vállalta fel a megyében a program népszerűsítését. Gyulán a Családsegítő Központ Ferenczi Istvánná vezetésével szervezett tanfolyamot, s a program megvalósításába fogott az 1-es iskola és a Béke sugárúti óvoda. Orosházán az egészségügyi szervek kezdeményezésére kapcsolódott be néhány iskola. Egyéves tapasztalataikról számoltak be azon az összejövetelen, melyet szerdán délután tartottak a gyulai 1 -es számú általános iskolában. A legtöbben eleinte nem tudták, hogyan, milyen segédeszközökkel fogjanak hozzá az óvodások és iskolások ilyen irányú neveléséhez. Hangsúlyozták, mennyire sok múlik a pedagógus személyiségén, hiszen a program alapja a bizalom. A gyerekek valami egészen újat kapnak: megismerik önmagukat, megtanulnak dönteni, kivédeni a stresszhelyzeteket. Az óvodában vagy az iskolai osztályfőnöki óra keretében megtartott foglalkozások elsődleges célja, hogy a felnövekvő generáció ne droghoz nyúljon élete legelső konfliktushelyzetében. A hosszúra nyúlt beszélgetésen - melyen jó néhány érdeklődő oktatási és egészségügyi intézmény képviselője is jelen volt - a résztvevők megállapították: a programnak kétségkívül nálunk is van jövője, hisz a gyerekek nyitottabbak, önállóbbak, védettebbek általa. Meg kell keresni azt a formát, mely a hazai iskolai rendszerbe beilleszthető, s kapcsolódik az egészségügy ilyen irányú tevékenységéhez is. G.K. 1992. MÁJUS 1-2., PÉNTEK-SZOMBAT Egy s más DÁNYI LÁSZLÓ JEGYZETE Fogalmam sincs arról, hogy tipográfusunk körbekanyarintjae piros vonalakkal ezt az írást, mindenesetre az sem lenne nagy baj. Mert a május elsejei megemlékezésekhez, majálisokhoz mindig is hozzátartozott a munkásszolidaritás vörös zászlaja. (Amit mellesleg gyakran összekevertek a szovjet lobogóval.) Más kérdés, hogy ebben az országban az utóbbi évtizedekben éppen erről esett a legkevesebb szó. Úgy volt, hogy elérkezett május 1., és a Nagy Elvtárs lement vidékre beszédet mondani. Napokig ácsolták az emelvényt, fenyőillat terjengett a levegőben, már a megyehatárnál várták az ünnep szónokát. Aztán este valamelyik illusztris étteremben a „szocialista munkások” nyelve a vörösboros hangulatban csak megoldódott: „ Tudod, nem hiszek én már ebben a rendszerben. Valami biztos állás után kéne nézni... ” És jön. A napokban kezembe adta a Magyar Szocialista Párt orosházi elnöke Mónus Illésnének, a nyilas korszakban mártírhalált halt szociáldemokrata teoretikus feleségének május 1-jéről írt cikkét. Hol vagyunk már a lánglelkű fellobbanásoktól! Bizony, annak minden sora arról tanúskodott, hogy olyan perspektíva áll a magyar munkásosztály (Így!) előtt, mint még soha. Van tudomásunk az események végkimeneteléről. Nem a múlton akarok én kérődzni, ám az vesse rám az első követ, aki felnőtt ember létére úgy érzi: ma látta meg a napvilágot. Most sokan azt mondják, ne foglalkozzunk már annyit a ránk mért csapásokkal, sokkalta célszerűbb vigyázó szemeinket elfordítani lyukas cipőnkről. De hát, könyörgöm, nem az-e a legfőbb bajunk, hogy az egyre több szegény (és persze egyre több gazdagabb) ember lelkét oly mérvű sivárság üli meg, hogy arról jobb nem is beszélni? Ugye, nem ilyennek születtünk. Ilf Petrov felejthetetlen Osztap Benderje már a kezdet kezdetén kijelentette: ,A szovjet kormány szocializmust akar építeni, én azonban ezt nem akarom. Hát mi vagyok én ? Kőműves ?" No, ez az. A kőművesből Irákosiék gyárigazgatót fabrikáltak, elődjét meg elküldték egy építkezésre. Ebben rejlett Sztálinnak és utódainak zseniális találmánya. Mindenkit odatenni, ahová nem való, így állandó stresszben lehet tartani az érthetően kiszolgáltatottá, utóbb szolgalelkűvé „nemesedett” alattvalót. A hóhér Kádár meg 1956 után kitalálta: „Aki nincs ellenünk, az velünk van. ” Tapsikoltak is neki a talpnyalók. Kevesen tudhatták közülük, hogy a népet elárult kommunista vezér történetesen a Bibliából idézett. Aztán „Jani bácsi” kitalálta: nem kell elzavarni a rákosista vezetőket, bizonyítsák be a vállalatuknál, hogy méltók a bizalomra. Jfj. Dénes János független országgyűlési képviselő a minap azt javasolta a parlamentben, hogy ne tétovázzanak tovább a honatyák, tiltsák be az MSZMP-t! Elismerem, első hallásra - különösképpen egy demokráciában - meglehetősen szokatlannak tűnhet a felvetés. Csakhogy véletlenül se azonosítsuk - amellett, hogy tisztességes, jó szándékú állampolgárok is helyet kaptak benne - a magyar kommunista pártot az olasszal, vagy mondjuk a spanyollal. Az MSZMP ugyanis hatalmi céljainak elérése érdekében gyilkolt! Talán éppen az az elvtárs regélt az igazságosságról a munka ünnepén, aki néhány évvel azelőtt kör alakúra formáztatta a kötelet, vagy a Szovjetunióba küldetett dollármilliókat. A melós ez idő tájt dühöng és káromkodik, megint ő szívta meg a fene nagy átalakulást. Egyáltalán nem biztos, hogy sört ihat és virslit nyomhat le a torkán május 1-jén. Ráadásul még azt az érzést is elvették tőle, hogy számít valakinek ezen az alig 100 ezer négyzetkilométeren. Vigyázzunk rá. VARIETÉÉRT VÁNDORTALICSKA... A cél az, hogy felszínre kerüljön a hamisítatlan, utánozhatatlan diákhumor. Hogy lehet elérni, hogy ez megvalósuljon? Nagyon egyszerűen: adjunk lehetőséget, hogy összeálljon néhány fiatal és elengedje a fantáziáját: táncoljanak, szavaljanak, adjanak elő paródiát, így aztán biztosan megmutatkozik, miféle egyéniségek - stílusosan szólva eredeti fazonok - rejtőzködnek egyszerű középiskolások között. Ilyen szabadon előadott produkciókat láthatott tegnap a nagyérdemű a Békéscsabai Ifjúsági Házban, az első megyei Diákvarieté gálaműsorán, melyet a Megyei Művelődési Központ és a Baloldali Ifjúsági Társulás közösen szervezett. A rendezvény városi variációjának ismerői már tudják, hogy a legeredetibb produkcióért jutalom is jár. Nos, nem csigázom tovább az érdeklődést. A híresnevezetes Vádortalicska birtokosa egy évig a csabai textilipari szakközépiskola vendégművészekkel kiegészült csapata, melynek tagjai néhány hajótörött különös kalandjait elevenítették meg a nagyérdemű előtt... Világosi M. Attila