Napi Magyarország, 1999. május (3. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-10 / 107. szám
1999. május 10., hétfő * *0** 4*.* A magyar kultúra az ezredfordulón Nemzet, anyanyelv, önazonosság A tényből, hogy a világon mindenütt egyformára gyártanak egy terméket, nem következik, hogy egyformává kell tenni az embereket is. Az uniformizáltság helyett az ember személyiségének kiteljesítésére kell törekedni - mondta Pozsgay Imre A magyar kultúra az ezredfordulón címmel szombaton Budapesten rendezett tanácskozáson. A Magyarok Világszövetsége és a Szent László Akadémia által rendezett konferenciát Hámori József k\iWw&\\% miniszter, az esemény fővédnöke levélben üdvözölte. Görömbei András irodalomtörténész a megőrző anyanyelv fontosságáról szólt, amelynek pótolhatatlan szerepe van a személyiség felépítésében, önazonossága megőrzésében. Szokolay Sándor zeneszerző leszögezte: a nemzet a megmaradás feltétele. Emlékeztetett: Bartók és Kodály munkásságában tökéletesen megfogalmazódott, mit is jelent magyarnak lenni. A zeneszerző kemény szavakkal bírálta az értéktelenséget, a mindent az üzleti nyereségen át megítélő tevékenység elburjánzását. Balassa Sándor zeneszerző a magyar kultúra idei belgiumi bemutatkozásával kapcsolatosan bírálta, hogy a meghívók döntöttek arról, mit is akarnak látni-hallani. A mai magyar kultúrának nincs arca, nincs mondanivalója, és fül sincs arra, hogy befogadjamondta Jankovics Marcell, a Magyar Kulturális Alapítvány elnöke. A magyarság nem tudja önmagának igazán megfogalmazni, milyen is valójában. Finta József építész szerint a Nyugat építészete lehengerlő akcióba kezdett a kelet-közép-európai piac megszerzéséért. Chrudinák Alajos úgy ítélte meg, hogy a médiát olyanok uralják, akik hisztérikusan reagálnak a magyar és a hazaszeretet fogalmakra. Kőhalmi Ferenc, az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködés Alapítvány ügyvezetője a televíziót vadállathoz hasonlította, amely szembejön, ledönti az embert, és nincs háziasítva. Kurucz Gyula, a világszövetség anyaországi régiójának elnöke szerint a magyarság külföldi megismertetésében nem az azonosulni igyekvés, hanem a más népektől eltérő nemzeti sajátosságok felmutatása a célravezető. MTI Közép- és kelet-európai filmek fesztiválja A bűvös vadász Hímnem-nőnem, rendszerváltás címmel vasárnaptól keddig tartó vetítéssorozat kezdődött a fővárosban az Örökmozgó Filmszínházban - tájékoztatta a szemlét szervező Közép-európai Egyetem (CEU) és a Magyar Filmintézet közleményben az MTI-t. A közép- és kelet-európai filmekből rendezett háromnapos fesztivál az elmúlt tíz év terméséből válogat, megpróbálva más kontextusba helyezni a már korábban játszott, ám csak ritkán látható alkotásokat, illetve lehetőséget teremteni arra, hogy bemutassa a mozgóképeken is megjelenő átalakulást a nemi szerepek terén. A nyitónapon, vasárnap délután négy órakor egy jugoszláv alkotás került a vászonra. Olivera Milos Todorovic Vampasan című alkotásában korunkról ad tudósítást, rövid tánckompozíciók és a női társadalom szerepéről szóló hallgatói vélemények összekomponálásával. Látható volt még a lengyel Magdalena Lazarkiewicz A túlpart című dramatikus alkotása, Enyed Ildikótól A bűvös vadász, valamint Kiar Muratova rendezésében az orosz-ukrán koprodukcióban készült Három történet. Ma Szabó Ildikó Csajok, illetve a bolgár Rumjana Petkova Takaréklángon című kétrészes filmjét tekintheti meg a nagyérdemű. A keddi zárónapon a horvát Snjezana Tribuson Felismerését, a szlovén Franci Slak Mikor becsukom a szemem, valamint a jugoszláv Zelimir Zilnik Márványsegg című alkotását vetítik. Kultúra Még sosem voltam koncerten Amerikában, így megtudtam, hogy igazi rock and roll-élményben lesz részem. Woodstockot képzeltem magam elé - a minden koncertek koncertjét. Pedig hol vannak már azok az idők, a hippik és a zenéjük! Miközben alig vártam az indulás napját a Beach Boys fellépésére, régi emlékeket idéztem fel, kamaszkori táncokat és ártatlan izgalmakat; minduntalan az „I wanna go home, why don’t they let me go home” ritmusára bólintgattam az íróaszalom fölött. Forró, igazi floridai, 30 C- fokos, áprilisi este volt. A koncertet Fort Myersben rendezték, egy zeneileg, akusztikailag tökéletesen felszerelt nagy színházban, úgy kétezren lehettünk, telt házat alkotva. A színpadon kilencen voltak Beach Boysék, az évek során kicserélődtek, és változtak töretlenül. A nézőtéren minden korosztály képviselve volt, de főleg az ötvenesek. Ők tudtak a legkevésbé ülve maradni — bár a zenészek az álló ovációra is ösztönözték őket -, az ismert dallamok hallatán fel-felugráltak, ha nem is olyan vehemensen, mint 30 éve. A banda tagjai 1961 óta - amikor megalakult a zenekar - nem voltak szabadságon. Évente 100 koncertet adnak a világ földrészein. Az egyik legmozgalmasabb napjuk 1985. július 4-én volt, amikor két államban is felléptek Amerika függetlenségének ünnepén: délután Philadelphiában egymillió nézőjük volt, este pedig csaknem ugyanannyi a washingtoni emlékhelynél. A Beach Boys alapító tagjai a három testvér, Brian, Carl és Dennis Wilson volt, továbbá az unokatestvérük, Mike Love és az egyik barátjuk, Al Jardine. Audree, a Wilson fiúk anyja sokszor kísérgette őket koncertre, jelentős volt a családi összetartó erő és inspiráció. Úgynevezett klasszikus dalaik a kaliforniai életstílust mutatják be. Az első átütő siker a Surfin volt, ezt követte a Surfin USA, a California Girl és a Wouldn’t It Be Nice a többi között. 1965- ben Brian felhagyott a koncertezéssel, és producerként megalkotta a Pet Sounds-albumot, amire Paul McCartney azt mondta, hogy lelkesítőerőt adott a legsikeresebb lemezük, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band létrejöttéhez. A hetvenes években a popzene változásával ők is változtak nyilván sikeresen, hisz 1975-ben a Rolling Stone magazin az év legjobb zenekarának nyilvánította a „tengerparti fiúkat”. Dennis Wilson 1983-ban vízbe fulladt, a szörnyű tragédia után azonban ismét talpra állt az együttes. Mérföldkőnek számító koncerteket adtak a New York-i Szabadság-szobor 100 éves évfordulóján, elnöki és fehér házi beiktatások alkalmával. Úgy tűnik, évtizedek óta minden jelentős eseményen ott vannak. Ismertek arról is, hogy számtalan alapot hoztak létre a környezetvédelemre, az éhezők, a kábítószeresek megsegítésére. Nagy figyelmet keltettek a Rio de Janeiró-i környezetvédelmi gyűlésen (Earth Summit), ahol találkoztak Al Gore alelnökkel, és sürgették, hogy a világon minden, a környezetért tenni akaró csoportosulás kezébe videokamerát kell adni, hogy bemutathassák a környezetkárosítással kapcsolatos történeteiket. 1988-ban, az amerikai zenei díjak kiosztásán érdeméremmel tüntették ki a Beach Boyst, és ugyanabban az évben bevezették őket a Rock & Roll Hall of Fame soraiba. 1989-ben megjelent a Still Crusin’ a kirobbanó sikert arató, 1987-es Kokomo-számmal, amelyet az egész világ megismert és énekelt. 1998-ban, 80 éves korában meghalt a Wilson fiúk anyja és második fia, az „angyali énekes”, Carl Wilson is. Carl rákban szenvedett, az utolsó időkben a felesége (Dean Martin lánya) és ő külön autóban kísérték a koncertezőket. Halálát a rock and roll története fekete fejezetként emlegeti. Sok év eltelt azóta, hogy a fiúk felnőttek Dél-Kalifornia partjain. Magam is megdöbbentem a koncerten, hogy az összes dalukat ismerem: fülbemászó, ismert dallamok, ártatlanok és örökzöldek - elhittük, hogy velük együtt, a 38 év alatt mit sem veszítettünk a vidámságunkból. Niemetz Ágnes Fort Myers, Florida A tengerparti fiúk Örökzöld harmincnyolc év - A megmaradt derű Ismeri a Tejutat? Az évad negyedik, egyben utolsó bemutatóját tartotta Szekszárdon a Tolna megyei önkormányzat német színháza, a Deutsche Bühne. A teátrum vezetőitől kapott MTI-információ szerint Karl Wittlinger: Ismeri a Tejutat? című darabját mutatta be a társulat, Dávid Zsuzsa igazgató rendezésében. A több variációban is megírt drámának azt a változatát láthatja a közönség, amelyet kamarajellegű színháznak készített az alkotó. A darab két szereplője, az orvost alakító Rupnik Károly és a beteget megjelenítő Kertész Péter - mintegy játék a játékban -, részleteket adott elő a páciens életének történetéből. E bizarr helyzetből olyan mulattató komédia kerekedett ki, amely a rendezőnő szerint eligazítást adhat a napjaink zaklatott világában élő néző számára. Az olvasás művészete és élménye A harminc éve elhunyt Benedek Marcell emlékezete „Szép élete volt, és szép halála” - ez a zárómondata a tartalmas breviáriumnak, amelyet fia, Benedek István írt 1977-ben. A „szép halál”1969. május 30-án jött érte. Nem volt beteg, szellemileg pedig friss volt: nyolcvannégy évesen megállt a szíve. Harminc éve ennek. Illő, hogy ebből az alkalomból megemlékezzünk Benedek Marcellről, az irodalomtudósról, az olvasás művészetének tanítómesteréről, a mindig hajlíthatatlan emberről. Szép élete nem volt mentes a küzdelmektől, s a drámai mozzanatoktól sem. Az erdélyi Kisbaconban született, a mesemondó Benedek Elek fiaként, 1885. szeptember 22-én. A szülőhely s a családi fészek fénye, apja harcos humanizmusa vezérlő csillag hosszú élete égboltján. Ugyanúgy, mint a nagy mesemondó hatalmas írói-irodalomszervezői tevékenysége, amelynek miliőjében nevelkedve már kamaszfejjel természetes számára, hogy irodalmár lesz. Húszévesen drámafordítását játssza a Nemzeti, megjelenik első regénye, s egyik alapítója a színháztörténetet író Thália Társaságnak. Magyar-német szakos bölcsészhallgatóként Riedl Frigyes esztétikai felfogása van rá nagy hatással. Riedl nyomán tudatosítja magában az életművét meghatározó eszmét, miszerint az irodalomtörténet, művészet, s az irodalomtörténész hivatása, hogy széles körben szerezzen híveket az irodalomnak. Kevesen tudták és tudják nála könnyedebben, tartalmasabban és közérthetőbben elmondani mindenkinek azt, amiről a szakma beszél, mint a csak beavatottak dolgairól - állapította meg Keresztúry Dezső a nyolcvanéves Benedek Marcellt köszöntve. A tudományos közélet vele szemben érzett „rossz lelkiismerete” is közrejátszott abban, hogy hatvankét évesen egyetemi katedrát kapott; még később az irodalomtudományok doktora címmel is „megtisztelték”. Irodalomtörténész, szépírói, műfordítói és szerkesztői munkássága felmérhetetlenül gazdag, több száz kötet. Regényes magyar irodalomtörténeténél (Délsziget, avagy a magyar irodalom története) ma sincs alkalmasabb mű irodalmunk megszerettetésére. Az elsők egyike, aki leteszi a garast Ady Endre költészetének világirodalmi rangja mellett (Adybreviárium). Élete vége felé vallomáserejű kismonográfiában hajt fejet Arany János előtt. Számtalan eredeti ideája közül a legjelentősebb, hogy nemcsak az irodalomtörténetet tekintette művészetnek, hanem az olvasást is. Több könyvet szentelt e témának a legátfogóbb Az olvasás művészete: árnyalt műfajtörténeti és alkotás-lélektani elemzésekkel, jól megválogatott szemelvényekkel igyekszik hozzásegíteni az olvasót az irodalmi művek rejtett értékeinek fölismeréséhez. A francia irodalom állt hozzá legközelebb és mindenekelőtt Shakespeare, akiről talán legjobb, szubjektivitásában is mértékadó monográfiáját írta. Lexikonokat, regény- és tanulmánysorozatokat, szótárakat szerkesztett. Szépprózai művei közül a Hamlet tanár úr, A bálvány, valamint önéletrajzi kötete, a Naplómat olvasóm állják szilárdan az idő próbáját. Műfordítói tevékenysége lenyűgöző, mintegy kétszáz francia, angol és német művet tett át magyarra - s mindig csak olyat, amelynek színvonalával és szellemiségével azonosulni tudott. Goethe, Victor Hugo, Dickens, Balzac, Romain Rolland és Steinbeck egy-egy kötetét ma is az ő fordításában olvassuk... S ha fenti szerzők műveit talán lapozgatjuk néha, Benedek Marcell könyveit egyáltalán nem olvassuk, még a legismertebbeket sem. Nehezen hozzáférhetőek, jószerivel antikvár ritkaságok. Kiadóink is megfeledkeznek róla. A fiatalok tán a nevét sem ismerik. A magyar irodalom története című műve 1938-ban jelent meg. Ebben írja: „Vergődik a világ. Nincs már külön sors. Európa sorsához vagyunk kötve mint emberek, mint magyarok. A magyar írónak ismét az a dolga, mint a középkori himnuszfordító barátnak volt: emberséget, magyarságot, európaiságot egyszerre kell kifejeznie. Harcolnia kell mind a háromért. Hinnie kell mind a háromban...” Korszerűtlen lenne a harminc éve halott Benedek Marcell életműve? Majoros József Fotó: Archív Méltatlanul keveset idézett remek novellájában (kisregényében?), az Orbán lelkében Juhász Gyula szakolcai tanárkorára emlékezik. A hajdani északnyugat-magyarországi kisváros lakói főképp szlovákok voltak már költőnk idejében is. Leírja, milyen átjárhatatlan fal húzódik a két nép között. A helyi szlovákság éli a maga életét, ám a csöndje borzongató. Ami azt illeti, sokat Trianon után sem tudunk északi szomszédunk irodalmáról, kultúrájáról. Egy-egy folyóirat közölt ugyan olykor összeállítást erről, a könyvkiadás is produkált néhány antológiát, kiadványt, ám átfogó mű alig-alig született. A Magyar Napló legújabb számának összeállítása is hasznos ez ügyben, bár a sok évtizedes mulasztást aligha pótolhatja. Célja persze nem is lehet ez, csak talán annyi, hogy - hasonlóképp a lap havonta megjelenő összeállításaihoz - ráirányítsa a figyelmet egy-egy európai kis nép irodalmára, kultúrájára. „A szerzők között szinte minden korosztály képviselteti magát. A legifjabb költő, Nóra Ruzicková, az 1998-as év felfedezettje. A besztercebányai Drewo a srd Kiadó különleges helyet foglal el a szlovák könyvpiacon: rétegkiadó, nem állt be a sorba, hogy a kommersz iránti igényt szolgálja. Alapítója, Peter Sulej is bemutatkozik most verseivel. Erik Groch, a középnemzedék képviselője a keleti végek költője. Karol Chmel, az idősebb korosztály jelentős szerzője pedig a pozsonyi Os című társadalmi-kulturális folyóirat szerkesztője...” - írja Bolemant Éva és Forgács Ildikó, az öszszeállítás szerkesztője. Olvashatunk elmélkedő eszszét (Ján Strasser: Az író és az állam a kilencvenes években), novellátPavel Vilikovsky: Az élet örökzöld hátaslova; Dusán Dusek: Hőmérő; Alta Vasová: Szorosan) és verseket az említett és említetlenül maradt szerzőktől. Aki ezt a mai szlovák irodalmat felmutató keresztmetszetet áttekinti, megállapíthatja: északi szomszédunk irodalma hasonlít is a miénkhez, meg nem is. Egy hagyományait és sebzett önazonosságát kereső kis nemzet fiai (és lányai) vizsgálják benne a világot, s a maguk (és ifjú országuk) helyét ebben a sokszor borús hangulatú, ritkán derűs és kedélyes világban. Munkácsi Laporzó A szlovák irodalom Kaposi Tamás emlékkiállítás A győri Városi Könyvtár galériájában (Herman Ottó u. 22.) kedden 17 órakor nyílik meg Kaposi Tamás festőművész emlékkiállítása. Megnyitja Wehner Tibor művészettörténész. Az alkotásokat május 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ne leljetek! ! A Kortárs Irodalmi Központ rendezi a Szabolcsi Bence Zeneiskolában (Váregye utca 9.) szerdán, 18 órakor az Irodalom az ezredvégen: Ne féljetek! című estet. Az esemény, amelyen Jókai Anna beszélgetőpartnere Osztovits Levente irodalomtörténész, szerkesztő, az X beszélget Y-nal sorozat része. Szerkesztő Havas Judit. Közreműködik Hűvösvölgyi Ildikó és Kézdy György. Írók, kutyák, macskák Május 14-én, pénteken 18 órakor kezdődik a Magyar Írószövetség klubjában az Írók, kutyák, macskák című irodalmi rendezvény, amelynek vendége Király Péter állatorvos, a Rex Kutyaotthon Alapítvány és Állatvédelmi Világszövetség képviselője lesz. Elhangzanak magyar költők, írók kutyákról, macskákról írott versei, novellái. B. G. MAGYARORSZAG*11