Napjaink, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

Kiss Gyula Csokonai alakja tájainkon A nagy vagabundás s­örök vendégeskedő Csokonai Vitéz Mihály mögött — háttér­ként — elsősorban Debrecen, majd a Du­­ántúl rajzolódik föl. De klkóborolta az ország szintélyes részét, Észak-Magya­rországot is. Kapcsolat elsősorban Kazinczy Ferenchez űzte. Korán, még mielőtt verseivel a nyilvános­ág elé lépett, megküldte néhány poémáját az ókori irodalmi éle­t „telefonközpontjának” Németh László találó-szellemes megjegyzése. A mester válasza gyors, elismerő. 1792. augusztus 6-án kelt levelében írja: „Az úr versei igen edvesen folynak s az ideák nemesek és nem öldöncsúszók. Ez pedig maga is poesist teszen, ■a a szavak prózában íródnak is. Kérem, közös­ön többeket is velem az úr és engedje meg, ■ogy a világ eleibe én vezessem az urat, Heli­­oni Virágaimban szándékozom azt tenni.” Csokonai ekkor mindössze 19 éves. Képzel­ete, a „fejedelmi kegy” gyakorlása Csokonai a hitét, hivatástudatát mennyire fokozta. Kis­ánoshoz írott leveléből arról is tudunk, hogy Kazinczy könyveket is küldött Csokonainak, Geist és Bürger műveit s javasolta neki, hogy se névnapi köszöntőket írjon, hanem „dallja a­zív szelíd érzékenységeit, szerelmet, bátorságot, kort, természet szépségeit.” A debreceni kollégiumból történt eltanácso­­ás után 1795 augusztusában zempléni ismerősök ordulnak meg Csokonaiéknál, a nagyvásárra ér­eztek. Kik adták a hirtelen tanácsot: hagyja oda Debrecent, menjen Patakra jogot tanulni,­­rókatorra lehet, s az nem utolsó dolog. A lehetőség, a pataki iskola akkori igen jó úlneve föllelkesíti Csokonait, nyomban hazá­­oz: megy a boldogabb megyébe, melyről azt úszi, hogy úgy aránylik Debrecenhez, mint a „csinos Európa” Tahiti szigetéhez, összeköttetéseket hajszol, kedvezményeket ugy­ra szerezni, azonban a szeptemberi tanév­­kezdés­kor bizony csak édesanyja költségén tud meg­­jelenni. A jogi tanulmányok túlzottan nem érdeklik, az előadásokat egyre rendszertelenebbül látogat­­ó, bár egy-egy jogeset megvitatásakor meglepő­­les elméjű fejtegetésekbe bocsátkozik. Inkább verseket ír, tizenöt általunk ismertet minden­­k épp, s fordít, Metastasio 18 dalát, Kleist Ta­paszát. Toldy Ferenc s nyomában számos irodalom­­örténész úgy vélte, hogy Patak jótékony hatás­sal volt Csokonaira, kedélyállapotára éppúgy, mint költészete fejlődésére. Sajnos, a harmincas években előkerült Csokonai-levelek másról tanús­kodnak. Bessenyei kapitánynak írott soraiban ol­­vassaatjuk: „Számkivettetve az én hazámban, una­­ommal húzom komor napjaimat... Itten a a Robinson élek, — nincsen senki vélem és mel­­ettem, csak a boldog magánosság.” Egy másik, Sárospatakról írott leveléből: „Én­nen nyűglődöm ebbe a Pataki Világba. — 'Így-é? Sokat mondtam ki ebbe az eggy szóba. Bővebben is megvilágosítom, hogy tudniillik én eggy olly helyben lakom, a mellyhez képest Deb­recen — egész London.” Emlékszünk még rá? A minap Tahiti-Debre­­cenből vágyakozott Csinos Európa-Patakra. Jogi tanulmányait nem fejezi be, de a tanév végéig becsületből Patakon marad. Kövy Sándor professzortól 1796. július 16-án ajánlólevelet kap, hogy Lőcsén fogadják. A nyelvismeret bő­vítése s a jogi tanulmányok folytatása volt az elképzelt célja. 1800 nyarán járt Miskolcon is. Július 25-én egészen bizonyosan itt tartózkodik. Innen keltezi ugyanis A szépség ereje a bajnoki szíven című versének előszavát. A 176 soros vers születésé­nek körülményei: Borbély Gábor kapitány ek­kor veszi nőül Vay Johannát s Csokonai ebből az alkalomból írja a verset, amit — föltehetően Borbély költségén — később Debrecenben 24 ol­dalon ki is nyomat. Miskolci útján vele van a végig hű barát, a sárospataki deáktárs, Puky István, aki egyébként Ongán lakott, s ahová a költő többször ellátogatott. Gazdag a következő év, 1801 borsodi vonat­kozású anyaga. Június 26-i, Böszörményből kel­tezett s Nagy Gábor barátjához írott leveléből tudjuk, hogy Puky Istvánnal útban vannak On­­gára. Csak néhány napot töltenek itt, mert jú­lius 5-én már Aggteleken találjuk a költőt a hűséges barát és Ragályi Gedeon főjegyző tár­saságában. Patak szerepel ezután az úti prog­ramban, majd 13-án Regmecen a kufsteini fog­ságból kiszabadult Kazinczy Ferencet látogatja meg. A körútról egyébként maga a költő tudósít Ragályból, Ragályi Gedeon házában július 19-én édesanyjához írott levelében. A tárgyilagos han­gú sorok érzékletes leírást adnak az aggteleki cseppkőbarlangról, majd mulatásairól számol be a költő. „Soha egyszer jobbkedvű compániában nem voltam, mint a Ragályi uraknál — írja. Megemlíti, hogy járt Patakon is, majd átment Regmecre, találkozott Kazinczyval. A találkozó­ról így számol be: „Puky úrral által mentem Regmecre, s ebéden szembe voltam — kivel? — Kazinczy Ferenc úrral. Ő az előtt két héttel sza­badult ki több szenvedő társával Munkácsról. Semmit sem változott, teste, elméje s kedve azon friss, azon ép, mely volt fogsága előtt, egyedül azt veszem észre benne, hogy beszédét nem teszi oly folytába ... Szívesen látott... minden leve­leit, képeit és könyveit megmutatta ..Csokonai egy üdvözlő verssel búcsúzott. (Még messze vagyunk a debreceniekkel foly­tatott rossz emlékű vitáktól, s Kazinczy elfo­gulatlanul — talán épp e látogatásból megma­radt benyomások emlékeképp — rajzolja meg Csokonai képét, legtalálóbban a kortárs írók kö­zött: „Minden irritabilitása mellett képzelhetet­­lenül nyájas modestiájú, és igenis szeretetreméltó ember volt... Az ő affectált és nem affectált mi­­santhropiájából a szerint sugárlott ki mindig az emberek igaz szeretete, mint affectált cynismu­­sából az aestheticai lélek.”) Végül­­az is kiderül a levélből, hogy Tokajban hiába kereste Bessenyei Ferenc kapitányt — tehát itt is megfordult —, hogy innen Hangács­ra megy Szathmáry Király kapitány úrhoz és csak a vásárra ér majd haza Debrecenbe. a KALÁSZ LÁSZLÓ Kóvályognak miként vak varjak ész-­s erővel teli emberek borzaszt rájuk barmos hatalmat világ az elidegenedett és vágyuk sincs már nemzeti sokmarkú jövőnk helyett csak estvétől reggelig venni tablettát vagy majd küretet s a nép mely századokon át bitang héjáktól vérezett elveszejtené önmagát önként az elöregedett ifja ha van: furább mint vénje emlőt növesztnek a fiak — kisejlik tán mindnyájuk méhe s önmagukban csíráz a mag? Csokonai lefénylett sorsunkban ez még nem esett: igazsága sejlik a létnek s rációnk istenek felett Ajánlás: mégis: CSOKONAI-ILLUSZTRÁCIÓ LUKOVSZKY LÁSZLÓ RAJZA Katowicei kisplasztika Kiállítás a Miskolci Galériában A katowicei szobrászat nem te­kinthet vissza nagy múltra, a területre jellemző esztétikai célkitűzések is még ma formálód­nak. Mindebből következik, hogy tö­rekvéseikben nyíltak, művelői egy­aránt figyelemmel kísérik a hagyo­mányos lengyel képzőművészeti te­rületek szobrászaténak alakulását, de érdeklődve fogadják az európai művészet mai kezdeményezéseit is. A katowicei terület alakuló művé­szete szükségképpen eklektikus vo­násokat mutat. Az idegen stílusok tükrében való önmagát keresés azon­ban nem epigonizmus, nem silány másolás, hanem a bátor szembené­zés és a válogatáshoz való okos készség megnyilvánulása. Biztos, hogy még kevés a kiforrott egyéni­ség, a művészettörténeti vonatkozá­sok néhol hangosan felhívják ma­gukra a figyelmet, de az összkép mégis biztató, eleven, sőt — ezt nyu­godtan elmondhatom — a mi sző­kebb országrészünk számára fájdal­masan irigylésre méltó. A kiállításon szereplő művészek nagyjából azonos színvonalúak. Le­hetséges, hogy a katowicei művé­szetben való tájékozatlanságom miatt ismertetésem arányhibákba téved, vagy nem az ott elfogadott, szá­momra ismeretlen értékrendet kö­veti — mégis vállalom, hogy néhány, számomra érdekes példát kiragadva közelítem meg a hazai néző szá­mára ezt a nem nagy, de változatos kollekciót. Elsősorban a hagyományos len­gyel anyagot, a faszobrászatot em­lítem. Az elődök munkái ebben a műfajban hatnak a legerősebben. Teresa Michalowszka-Rauszer a népi faragást és a román kori relief-felfo­gást követi naiv, elbeszélő jellegű munkáiban. Ilyen például a Ház cí­mű, amely akár egy középkori dóm kapudísze lehetne. Ugyancsak a ro­mán kor igézete figyelhető meg Mi­roslav Wirtek népies figuráin. A fa­lusi használati tárgyak ódon szépsé­gének tanulmányozásából fakad Jó­zef Michalek: Madarász című szob­ra, amely egy fából faragott primi­tív kalitkába zárja az emberi figu­rát. Agusztyn Dyrda faszobrászata bonyolultabb feladatokra vállalko­zik, az idő nyoma, a gondolatiság érzelmileg átélt problémája foglal­koztatja a művészt. Hasonló meg­állapítást tehetünk Zygmunt Brach­­manski műveiről, különösen a Gon­dolkodó című faszobráról, melyben szürrealista módon alkalmazza a szecesszió stílusjegyeit. Jelentős számú híve van a ka­towicei művészek között a művé­szettörténeti tradíciónak, elsősorban a reneszánsznak. Ennek a látásmód­nak legjelentősebb képviselője Piotr Kowalski, aki egyben a legidősebb kiállító művész is (1895-ben szüle­tett). Kopernikus című szobra jól szemlélteti azt az átalakulási folya­matot, amely a modern művészet hatására a szemünk előtt játszódik le az akadémia felfogásában. A na­turalizmus elvesztette biztonságát, s védekezésül felhasználja azokat az újszerű eszközöket, amelyeket a modern szobrászat alakított ki a szoborfelületek élénkítésére. Az át­alakulás másik véglete az a mód, midőn a szobrász a mintázás elko­pását érzékelteti, s ezáltal olyan fe­lületek keletkeznek, amelyek a konk­rétat az általánosság sejtelmességé­­be transzponálják. Erre példa Ta­­deusz Sadowski szobrászata. Ez a fajta szemlélet már alig különbözik attól az ábrázolási módtól, amikor a művész a természet által létreho­zott alaktalan formákból, gleccser­hordalékból, erózió által deformált sziklák adta benyomásokból indul ki, vagy maga is hasonló formák alakítására törekszik. Az ilyen fel­fogás akarva-akaratlan találkozik Hans Arp svájci művész műveivel, vagy éppen tőle kapta az inspirá­ciót. Ebbe a kategóriába sorolhatók Stanislaw Hochul és Henryk Piecha­­czek művei. A kiállítás egyik legszebb műtár­gya Edward Halek: Requiem című alkotása, amely a falra rajzolódó ko­pott kereszt és a repedéseknek tűnő szögesdrót-szimbólum segítségével a sohasem feledhető rettenetes szen­vedéseket, a fasizmus okozta borzal­makat fejezi ki abban a legegysze­rűbb formában, ahol már maga a mintázás módja is jelkép. Az anyag megkínzatása, kopása, struktúrájának feltárása, pusztulásá­nak prognózisa olyan új eszközök, amelyek gyakran mélyebb szimbolikát nyújtanak, mint a közmegegyezés szerinti vagy a művész által kitalált figurális szimbólumok. A meggyö­tört , szokásos formájától, szépsé­gétől megfosztott — anyag egészen új hatásokat, kifejezési eszközöket kínál. Ennek az irányzatnak képvi­selője Tadeusz Slimakowski, akinek Kompozíció című alkotása a kiállí­tás egyik legjobb darabja. A keramikusok, akiket sokáig a dekoratív és alkalmazott művészet szférájába soroltak, újabban egyre nagyobb számban vesznek részt a képzőművészek kiállításain. Mester­ségbeli tapasztalataik — amelyek a mintázástól egészen az égetésig, és a már edzéséig végig vitt tevékeny­ségükből származnak — nagy hatás­sal voltak a modern szobrászat anyagszerűségre törekvő felfogására. Sajnos, ebben a vonatkozásban a katowicei művészek tevékenységéről nem kapunk képet. Egyedül Stanis­law Lyszczarz képviseli a kerámiai műfajt: Oroszlán című műve játé­kos humorral vegyíti a használati és a dísztárgy elemeit. A katowicei művészek kiállítása bizonyára növelte a modern szobrá­szat iránti érdeklődést Miskolcon.­ ­ VÉGVÁRI LAJOS Zenei krónika É­vadnyitás, jubileum, közönség A­z 1973/74-es évad első napjai­ra esett a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar fennállásának tízéves jubileuma. 1963-ban, elő­ször a Vidéki városok közül, Miskol­con vált függetlenné zenekar, kizá­rólagosan az önálló hangverseny­kultúra szolgálatára. Most, „gyer­mekkoruk” elmúltával, mindnyájan büszkék lehetünk arra a mennyi­ségében és minőségében egyaránt hatalmas tevékenységre, amelyet az együttes kifejtett. Voltak az elmúlt években gondjaik, ma is jó néhány megoldásra vár még. Itt elsősorban a próbahelyiség messze nem kielé­gítő állapotára, a hiányzó vagy ép­pen betöltetlen státusokra gondo­lok, ami végeredményben pénzügyi nehézségekre vezethető vissza, no meg időnként a törődés hiányára. Azt hiszem, hogy mindazok, akik ott voltak a jubileumi díszhangverse­nyen, örömmel és megelégedéssel nyugtázhatták, hogy a zenekar egyik — ha nem a legfontosabb — ténye­zője Miskolc, Borsod zenekultúrájá­nak. Nem csupán a miskolci hang­versenyévad tevékeny részesei, ha­nem fontos kultúrpolitikai misszió­juknak tekintik a munkások, ipari tanulók zenei nevelését; szívesen vállalnak feladatot pályakezdő elő­adó- és alkotóművészek segítésében, emellett állandó vendégei a buda­pesti hangversenyéletnek, és több sikeres külföldi koncertkörút áll mögöttük. A zenekar Mura Péter karmester, érdemes művész kezében művészileg, szakmailag és emberi­leg is magas szintet ért el. A jubileumi est műsorán a zene­kar „háziszerzőjének”, Mozartnak egy bemutatószámba menő szimfó­niája és századunk egyik legnagyobb élő mesterének, Sosztakovicsnak a IX. szimfóniája keretezte Liszt nép­szerű A-dúr zongoraversenyét, váro­sunk kiváló fiatal művésznője, Kin­cses Margit markáns előadásában. A zenekar igazán kitűnő produkciót nyújtott a Mozart-mű virtuóz elő­adásában. Emlékezetes a brácsaszó­lam telt és briliáns hangzása. A Sosztakovics-mű kevésbé volt egy­séges. A sziporkázóan szellemes da­rab előadásában ragyogó megoldá­sok, feltűnő fúvós­ szólók keveredtek kissé vázlatosan megrajzolt részle­tekkel. Úgy tűnt, a darab még csak egészében érett a pódiumra, néhány részletének finom, bensőséges ki­dolgozása csak a további előadások­ban valósulhat meg. A közönség melegen ünnepelte az együttest és karmesterüket. Erre az időszakra esett a Filhar­mónia-bérlet indulása is. Első kon­certként az évad legnagyobb cseme­géjét, a Magyar Állami Hangver­senyzenekart hallottuk, Ferencsik János vezényletével, a népszerű Stefan Ruha román hegedűművész fellépésével. A 20. század három mesterművének pompás előadása hatalmas sikert aratott. Talán csak Bartók operájának óriási íve, teát­­rális monumentalitása rekedt benn kissé a művelődési ház nem éppen kifogástalan akusztikája miatt. Jólesett látni az október 1-i hang­versenyen a sok fiatalt, akik men­tesen mindenféle sznobizmustól, jo­gos elvárásokkal jöttek el jó zenét, jó előadásban hallgatni. Milyen jó lenne hasonló új közönséget látni a bérleti hangversenyeken is ... ?­SZAK PÉTER

Next