Napjaink, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
hamvadt a parázs, jött Ráduly, ugyancsak német parancsra, aztán Básta, pondró ellen a kígyó. Közben csak Besztercén 13 ezer ember halt éhen. Enyeden emberhúst árultak a jövevények? Mondjam még? ILLÉSHÁZY: Ha tudnál újat. BOCSKAI: A Részek maradt immár a remény. ILLÉSHÁZY: A Bocskai-világ. BOCSKAI: Innen indulva, megint szabad lehet Erdély. Majd a nagyobbik Magyarország. Előbb a németet tángáljuk el, aztán a törököt. ILLÉSHÁZY: Azzal, hogy országot teremtesz itt, a Részeken, még egy porciót szakítsz ki a hazából. Eddig volt három országrész, most te megcsinálod a negyediket. BOCSKAI: így csak egy császári spion beszélhet. ILLÉSHÁZY: Ezt nem bocsátom meg neked soha. BOCSKAI: Tegyem le a fegyvert, hogy jutalomként kegyelmed megbocsátást nyerjen, s ráadásként az elkobzott vagyont... Nem hittem volna, hogy Illésházy erre is kapható. ILLÉSHÁZY: Ma még nem késő megállni. BOCSKAI: Ha nem nézném kegyelmed korát ... kardot rántanék. ILLÉSHÁZY: ... Ránts nyugodtan. BOCSKAI: Én azt reméltem, hogy kegyelmed a hazát jött szolgálni Debrecenbe. ILLÉSHÁZY: A te szolgádként, igaz? BOCSKAI: Ezt nem kellett volna mondani. ILLÉSHÁZY: Ország söpredékének kántáljak? (Kimutat) Ezeknek? BOCSKAI: Már csak ez a „söpredék” támaszthat reményt. ILLÉSHÁZY: A rablók? Akik, ha két fityinggel többet kapnak, már állnak is odébb? Ezek azt se tudják, mi fán termett a haza ... BOCSKAI: Eddig még nem volt nekik... Ha kegyelmed itt maradna, jönnének mások is: főurak, bárók. ILLÉSHÁZY: Csaléteknek kellenék hát! BOCSKAI: Ha ketten összefognánk, nagyuram ... ILLÉSHÁZY: A hajdúid tegnap a németnek süngöltek, azelőtt a töröknek, ma neked ... holnap megint odébbállnak, egy füttyszóra, mint a kuvasz. Gyere Lengyelországba. Hagyd ezt a rabló hadat. BOCSKAI: A bizodalmukat belém vetették. ILLÉSHÁZY: A tallérjaidba. . . Velük még győzni sem szabad. Nagyobb ellenségei ők az országnak, mint a német vagy a török.. . Nádi emberek, akik majd téged is megnyuvasztanak. BOCSKAI: (Dühösen) Lippai kapitány, gyere be... 12. jelenet: Bocskai, Illésházi. Lippai LIPPAI: (Be) Már azt hittem, kegyelmednek mindenre akad ideje, csak arra nem, hogy meghallgasson engem is. BOCSKAI: Kamarás uram!... ILLÉSHÁZY: Számkivetve. BOCSKAI: Lippai Balázs hajdúkapitány. LIPPAI: Miért szegte meg kegyelmed a megállapodást?! BOCSKAI: Te jól vagy, Lippai Balázs? LIPPAI: Ha kegyelmed túszként küldözgeti a hajdúkapitányokat, nem lehetek jól... A parancs úgy szólt, hogy Németi Balázs is menjen Barbiano üldözésbe, de csak a csapat ment a Németi nélkül. Miért ment ő Káklóba túsznak? Miért? BOCSKAI: Mindannyiunkért. LIPPAI: Ha fejét veszik, isten kegyelmezzen Bocskainak... BOCSKAI: Ha megesnék, fejét venném Kátay Mihálynak. ILLÉSHÁZY: Kátay Debrecenben van ? BOCSKAI: Ő nem olyan fukar az ajánlkozással, mint kegyelmed. LIPPAI: Mit akar traktálni kegyelmed Kátayval ? BOCSKAI: Az nem rád tartozik. A te dolgod csak a parancsvégrehajtás. LIPPAI: Vakon? BOCSKAI: Amíg alám tartozol. Készüljetek ti is Kassa ellen. LIPPAI: Ezt nem kellett volna mondani egy idegen előtt. BOCSKAI: Még nem biztos, hogy az, de ha az lesz, nem fut a hírrel se Bastához, se Barbianóhoz. ILLÉSHÁZY: Köszönöm. LIPPAI: Ha Németinek baja esnék ... én állom a szavam. BOCSKAI: Fenyegetsz? ILLÉSHÁZY: Hajdúszokás szerint. BOCSKAI: Illésházy úr szerint ti se tisztességet nem ismertek, se becsületet. ILLÉSHÁZY: Tapasztalásom szerint beszélek. LIPPAI: Kegyelmed hányszor hált a csillagos ég alatt egy rossz subával takarva?! ILLÉSHÁZY: Nincs gusztusom hozzá. LIPPAI: Nekem se, de mióta megvagyok, mégse akadt fedél a fejem fölé... Oda futottunk mindig, ahol emberségesebb életet reméltünk. ILLÉSHÁZY: Ezt mondtam én is. LIPPAI: De mostantól nem így lesz... Bocskai úr akkor küldött értünk, amikor mi érte mentünk ... Hány tallérral csábított bennünket kegyelmed? BOCSKAI: Fityinggel se! LIPPAI: Előlünk szelet mégis a Barbianasereg. Nyugtalanítjuk őket folyvást Álmosd és Diószeg óta... és isten ne adjon nekünk szép éjszakát addig, amíg egy idegen eb ugat a hazában. ILLÉSHÁZY: Miért teszitek? LIPPAI: Meguntuk saját népünk hóhérai lenni, kamarás uram ... Végre magunknak is hazát szeretnénk, és megértettük, hogy a nálunknál okosabb Bocskai ugyanezt akarja. Mi vele győzni fogunk. BOCSKAI: Köszönöm a szavaidat, Balázs. 13. jelenet: Bocskai, Illésházy, Lippai. László LÁSZLÓ: (Be, italt hoz) Nem tudtam, hogy te is itt vagy, Lippai. LIPPAI: Lippai kapitány, úrfi. LÁSZLÓ: Töltök neked is. LIPPAI: Most nem arra való az idő. BOCSKAI: Én kérlek, Balázs. LIPPAI: Megyek parancs szerint a sereghez ... Hát ezért keltünk hadra, kamarás uram. Jó lesz ezt észbe vésni. (el) 14. jelenet: Bocskai, Illésházy, László. Gábor LÁSZLÓ: Harapós kedvében van. BOCSKAI: Máskor tiszteld rangja szerint. LÁSZLÓ: Cigányrang! ILLÉSHÁZY: Azt reméltem, szándékodtól eltántoríthatlak. BOCSKAI: Én meg, hogy kegyelmed velünk tart. LÁSZLÓ: Mindannyiunk tanítója lehetne, István bátyám. ILLÉSHÁZY: Egyszer meg kell állni már, és nem halottak tízezrei árán szerezni békét. BOCSKAI: A békességet, a kard árnyékában kegyelmed végezhetné el legméltóbban. ILLÉSHÁZY: Kezd el fegyverek nélkül, s veled leszek. BOCSKAI: A harcot nem én akartam. Mégegyszer kérdezem ... ILLÉSHÁZY: Én is, hogy jössz-e velem?! LÁSZLÓ: Egy pohárral, nagyuram. ILLÉSHÁZY: A nyugalmas békére. BOCSKAI: Nemcsak a hajdúkért kell végigcsináljam, ami rám méretett, meg az ország szabadságáért, de a hitért is ... ILLÉSHÁZY: A vallásodért? Miért nem azt mondod: Róma ellen Genf zászlói alatt. BOCSKAI: Ezt még tréfából se mondja kegyelmed ... Nincs egy falum, mely egy vallásé lenne, ki-ki követheti hitét szabadon ... LÁSZLÓ: Én is megmaradtam katolikus hitemben. BOCSKAI: Én a türelem híve vagyok, kamarás uram. ILLÉSHÁZY: Mint Kálvin, aki Szervét Mihályt máglyára vetette... Ez nem inkvizíció?! BOCSKAI: A Kálvin tette bűn volt. ILLÉSHÁZY: És mit teszel ellene, hogy a magyar kálvinizmus más legyen? BOCSKAI: Türelmet követelek. ILLÉSHÁZY: Türelmetlenül. Addig lépj viszsza, amíg nem késő ... BOCSKAI: Soha! GÁBOR: (Be, felindultan) Egy kállói hadnagy érkezett lóhalálban. BOCSKAI: Ne mondj rossz hírt, mert elfogyott a jókedvem. GÁBOR: Ha napnyugtáig Kátay nem érkezik meg Kállóba, Németinek fejét veszik. BOCSKAI: A krisztusát neki. ILLÉSHÁZY: Ha egyszer elkezdődik a fők lecsapkodása, nincs megállás; lépésre ellenlépés a válasz, vérre vér, zsinegre kötél... Amit meghódítsz majd Bocskai, az csak úgy lesz a tied, ha a hóhér nyomodban jár, öregember vagyok, megtapasztaltam, hogy másként nem megyen ... és egyszer majd összeszedi magát az osztrák is, és akkor a győzelmet feledve, szertefut az összecsődült Bocskai-had....9 LENKEY ZOLTÁN RAJZA