Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)
1991-06-18 / 59. szám
1991. június 18. A Szlovénia sorsdöntő lépése előtt Markovic két tűz között nte Markovic vendégként érkezett Szlovéniába, a terülj asztalkámon azonban csak előételként szolgálták fel. Ott úgy fogalmaztak, hogy két tűz közé került, a Szlovén Képviselőház küldöttei pedig élvezkedtek a tehetetlenségében, amint éppen reálisan és józanul meg akarta indokolni, hogy a „fejjel a falnak" nem a legjobb politika, sőt katasztrofális következményei lehetnek. Nemcsak Jugoszlávia számára, hanem a szlovénok számára is. A Szlovén Parlamentben történt kötélhúzás lényege az volt, hogy ki tud a másik eszén túljárni, vagyis ki tartja a záróbeszédet. A forgatókönyvet a házigazdák írták, akik nem voltak teljesen meggyőződve képviselőik eltökéltségéről. Attól tartottak, hogy Markovic kérlelhetetlen gazdasági adataival esetleg megingatja őket. Andrej Odoviik, a szlovén kormány alelnöke fejezte be az ülést, de váratlanul szót kért Zivko Pregl, a szövetségi kormány alelnöke, hogy további indoklással szolgáljon. Itt omlott össze a forgatókönyv, és mivel előre nem tervezték, nem adtak neki szót. Ugyanis, ha felszólal, esetleg másképp alakulnak a dolgok. A szemben álló felek a következők voltak: Szlovénia, amely világosan nem mondta ki, hogy azért akar kiválni, mert a szuverén államok szövetségébe kíván belépni, vagy el akar szakadni; a másik oldalon pedig Markovic egész Európával a háta mögött. „Nincs az a levél, amely mindenre választ tudna adni" - mondta Markovic elutazása előtt, a gyakori sikertelen levelezgetésre utalva. A miniszterelnök reális volt. Minden lehetőséget sorra vett, de az újbóli társulás szívéhez nőtt, és nem rejtette véka alá, hogy más megoldást nem lát. Illusztrációként mindig is szövetségesére, Európára és az Egyesült Államokra hivatkozott. Ez az Európa pedig tényleg úgy istenigazából udvarol nekünk. Még arra is kész lenne, hogy leírja adósságaink felét, amennyiben egységesen csatlakozunk hozzá. Mert egyébként fékezzük. Van neki a balkániakon kívül is elég problémája. Őt is aggasztja, hiszen érinti, hogy föderáció lesz vagy konföderáció. És itt kapcsolódik be a mesébe a kétmillió szlovén, továbbá a 23 millió egymásra vicsorító balkáni, akik a gordiuszi csomó átvágására várnak. Ez Európának fáj és fél tőle. Markovic úr figyelmeztette a Szlovén Parlamentet, hogy az egységes Jugoszlávia annyit kaphatna az Európai Közösségtől, amennyit más országok el sem tudnak képzelni. Emlékeztetett arra, hogy néhány nappal ezelőtt fogadta az amerikai elnök különmegbízottját, aki nemcsak gazdasági támogatásról biztosította. Időközben a szlovén vezetők is elismerték, hogy nem volt könnyű dolguk Olaszországban és a Vatikánban. A legkeményebb De Michelis volt, mondta Kucan. A szentatya pedig csak tárgyalásokat és megint csak tárgyalásokat javasolt... Elérkezett az idő, amelyet az a vicc jellemez, hogy ki nagyobb katolikus a pápánál. A szlovénok monológot folytattak Markovictyal, és számukra ő csak a nagyobb hatás elérésére volt jó. Mégis, az a három és fél milliárd dollár, ami az adósságokból Szlovéniát terheli, nem olyan apróság, ami fölött könnyen napirendre lehet térni. Csak összehasonlításképp: a hatszor népesebb Magyarország a rendszerváltás nehézségeinek áthidalására összesen 1,8 milliárd dollárt kapott, és ez nagy üzletnek számít. És akkor még nem beszéltünk a hazai devizabetétesek iránti kötelezettségről vagy a kereskedelemről, amely 50 százalékban Jugoszlávia felé irányul. „Mi ezt a piacot fenntartjuk" - mondta Peterle. „Nem lehet ezt is meg azt is" - fenyegetett Markovic. A határok nélküli Jugoszlávia előfeltétele a határok nélküli Európának. Európa azonban egységes katonaságot szeretne (habár erről még folynak a tárgyalások, melyekben nemtetszés is tapasztalható), közös parancsnoksága már negyven éve van a NATO-nak, nálunk pedig fel akarják osztani a hadsereget. Markovic szemmel láthatóan nagyon fél ettől, annyira, hogy rémlátomásai vannak. Amikor a regrutákkal kapcsolatos nézeteltérésről volt szó, a miniszterelnök más, nem demokratikus megoldásokat is kilátásba helyezett... „Azt kell mondanom, hogy abban az esetben én nem leszek hajlandó ezt a munkát végezni." A sötét látomások mindenhonnan érkeznek. Bush úr is azt üzente, hogy nemcsak gazdasá-gi támogatást ad Markovicnak. Az euró- pai különleges, gyors hadtestek megalakítása is a jugoszláviai helyzet elmérgesedése után kezdődött... *■ 9 o1. Mindebben hatalmas szeepe van a tömegeknek. Szinte hihetetlen, hogyan manipulálnak a kétmillió emberrel. És azok a legveszélyesebb helyzetek, amelyek a tévedések sorozatát szülik olyan lépéseket kérik3® szerítve ki, amelyek teljesen ellentétben állnak a végső céllal. Megmutatkozott, hogy a tájékoztatási eszközök, ha egyetlen hatalmi garnitúra kezében vannak, gyilkosabbanfegyvert jelentenek minden másnál. A tömeg ugyanis olyan tészta, amellyel mindent meg lehet tenni, csak az elkészítési módját kell ismerni. És ha megfelelő állapotba kerül, akkor visszaút már nincs. A történdnelemből azonban tudjuk, hogy a tömeg még sohasem döntött. Sohasem! Mindig csak eszköz volt, amiről Szókratész ezt mondta: „Egyáltalán nem csoda, ha káosz uralkodik ott, ahol nincs vélemény, és a fel nem világosított tömeg mindent egyszerre akar elintézni, hogy későbbi elkeseredésében mindent megbánjon..." Krisztus születése előtt néhány évszázaddal mondta ezt, és ugyanez a tömeg Poncius Pilátus színe előtt kiszabadította a lator Barabást, Krisztust pedig keresztere feszítette. Később mégis a krisztust , tanokat fogadta el. Hát mindennek meg kell ismétlődnie? A világ Markovic mögé állt, tudván , tudva, hogy az egyén összemérhetetlenül többet tud a tájékozatlan tömegnél. A mii esetünkben azonban minden lehetséges. ’ Csak alig egy hét választ el bennünket, attól a határidőtől, amely besűrítheti a történelmet. Érdekes, hogy mindössze egy nappal a szlovén döntés után össze- ' ül Európa is. Véletlenül-e vagy sem, már teljesen mindegy, de hogy a napirenden ,, szerepelünk, az bizonyos. J Krampus ■'?! Bucar-Peterle-Jansa: Mit akadékoskodik itt ez a külföldi? HolNapló 9