Napsugár, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

leg: lőcsös nadrágja a bokáját verdeste, nemcsak a ruhája volt fakó, hanem még a hangja is. Csak akkor kiáltott föl élesen, a­­mikor az udvaron átballagva épp feléje röpült a futball-labda: — Vigyázzatok, hé! Kiveritek a szememet! Bentlakónak jött, és a szoba­társai mindjárt körülvették. Néz­ték a cipőjét, mint két kis csó­nak. Nézték a kabátját, kopott. Nézték a kezeit, véresek, mintha örökké forró vízben áztatná, vagy a mezőn dolgozna. Hát ez volna az Ú­J FIÚ ? Ez volna a nagy csatár, aki már a labda láttán is behúzta a fejét? És egyszerre kirobbant belő­lük a kacagás. Az új fiú közben kis noteszt vett elő, amelybe be­jegyezte a tennivalókat, és kezdett kicsomagolni. De alig fordult e­­gyet, valamelyik szobatárs föl­kapta a noteszt, s egy helyütt, a­­hova az volt bejegyezve, hogy „Nyolctól kilencig meseolvasás“, megtoldotta ezzel:,, Kilenctől tí­zig négykézláb mászkálás . S me­gint úgy kacagtak, hogy dőltek egymásnak. Másnap reggel azonban, mint­ha már előre sejtették volna, hogy a sok ingadozásnak szomor­­kodás lesz a vége. Pedig csupán annyi történt hogy a tanító bácsi fölírt egy irodalmi szöveget a táb­lára, s meg kellett mondani, hogy hány szándékosan kiforgatott adat, hány helyesírási hiba van benne. Aztán bíztatni kezdte a fiúkat: — Ne tessék, tessék!... Most lássuk, ki a legény a gáton!... De nehogy tolakodjatok!... Ne­hogy elüssétek egymást a nagy igyekezetben!... Szerinted helyes a szöveg, Dolmányos?... És szerinted, Demeter Döme?... És Karcsa elvtárs hogyan vélekedik? ... Gyerünk fiam, igyekezzetek, mert már ásíthatnék az unalom­tól! De a fiúk ’úgy meredtek a táb­lára, mint borjú az újkapura. Ekkor állt fel az új fiú, szelíden kiment a táblához, és hét helyen aláhúzta a hibás szöveget. A ta­nítónak fölragyogott a szeme. — Hát te ki vagy, édes fiam? — Én az új fiú vagyok... — mondta az új fiú. A tanító bácsi megdicsérte őt, és utána így szólt: — Magyarázd meg,­fiam, az osz­tálynak, hogy te miért ismerted fel a hibákat... — Nem tartom magam oko­sabbnak náluk — mondta az új fiú. — Csakhogy én megtanultam édesapámtól, aki munkás, hogy mindennek megvan a maga ideje. Szünetben a fiúk lefőzve kul­logtak ki az udvarra. Demeter Döme dühében odavágta a sap­káját: — Azt hittük, két krajcárt sem ér, de már az első napon belőtte az osztálynak a nagy gólt!... No de megállj, te új fiú, mert más­nak is van esze!... — kiáltotta tréfásan. — És amíg utat nem érünk, fölfüggesztjük a futball­­portyázásokat!... Igaz-e, fiúk? — Úgy lesz, ahogy a kapitány parancsolja! — rúgták a IV.B. válogatott játákosai... □bis sea MAJTÉNYI ERIK: FONTOLD CSAK MEG! Az esztendő zsákja degeszre van tömve, először is Januárt húzza ki belőle. Ám amíg a zsák szájára rákerül a bog, odabent a többi hónap vajon min vihog? 3 JUW : Tán azon, hogy strandszandálban bújt ki Január, s most kínjában a nagy hóban fura táncot jár? Nézd meg szegényt, a bokája kékre-zöldre fagyva, mert a csizmát tévedésből Júliusnál hagyta. S Újév napján fontold csak meg újra és meg újra: voltál-e már s leszel-e még ilyen hebehurgya? DEÁK FERENC rajzai

Next