Napút, 2019 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2019-04-01 / 3. szám - „Nem kellek. Jól van.”

ADY-PÁLYÁZAT - VERSÉRTELMEZÉSEK AWPlki A lélekvándorlás eszménye az Új versektől kezdve több költemény alap­­gondolatává vált. Régi és új énjének egymásra találásáról szól A Tisza-parton című költeménye, melyben életfeladatának értelmét próbálja önmaga számára megfogalmazni. Jöttem a Qangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág , finom remegések: az erőm. Fémes kút, malom alja, fokos. Sivatag, lárma, durva kezek. Vad csókok, bambák, álom-bakók. A Tisza-parton mit keresek? A letűnt életek emlékképei nem ok nélkül jelentkeznek a költő megújult énjében. A tudatalatti késztetések hátterében megoldatlan problémák, súlyos traumák, igazságtalanságok húzódnak meg, melyek kiegyenlítésre várnak. A múltat nem lehet eltemetni, a Mindenség lelkiismerete ezt nem engedi. Az elsüllyedt világok emlékei mindaddig visszatérnek, amíg nem történik igazság­szolgáltatás. Ennek megvalósításához olykor több emberi élet munkája szük­séges. Ady Endre is tudta ezt, s tehetetlennek érzi magát. Hepehupás, vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában Szunnyadt lelkem ezer évet. Paraszt zsályaként aludt el S bús krizantém-fürttel ébredt Hepehupás, vén Szilágyban. Hepehupás, vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában Várt volna még ezer évet, Míg Idő jön a csodákra. Óh, jaj nekem, hogy fölébredt Hepehupás, vén Szilágyban. Az elmúlt életek tapasztalatai nemcsak ösztönözhetik, de gátolhatják is az életfeladat megvalósítását. A régi világokból érkező ingerek ugyanis szerepüket vesztik az új világ megváltozott körülményei között, s ez cselekvésképtelen­séget, depressziót idézhet elő. Az Egy párisi hajnalon című vers a pszichózis költői megfogalmazásának egyik különleges darabja. (...) Ki vagyok? A győzelmes éber, Aki bevárta, íme, a napot

Next