Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-16 / 46. szám

A MI PIPERE-ASZTALUNK. Mirt Mis­­­eve­­­ck menyasszonyi koszorúhoz. (Egy tapasztalt nő naplójából.) IV. Tudván mily határtalanul szereted vőlegényedet, legke­­vésbbé sem csodálkozom azon, hogy, mint irod , türelmetlenül vártad jelen levelemet, melyben, miként igérem, jövendő férjed iránti kötelességeidről kívánok szólani. Sokat írtak és beszéltek már a házas életről, s azon czél­­szerű elvekről és életszabályokról, melyeket követve, mindenki könnyen megalapíthatja házi boldogságát. És mégis, mily sok szerencsétlen, és fájdalom! még ennél is mennyivel több közö­nyös házasélet van a világon. Ezen visszás helyzetet napja­inkban leginkább a házasuló ifjak pénzszomjának és a leányok azon leküzdhetlen vágyának tulajdonítják, melylyel minden áron főkötő alá iparkodnak jutni. Az ily alapokon épült háznak persze hogy csakhamar őrültek házává kell válnia, mely csupa merő szerencsétlenséget rejt falai között; azonban gyakran a legtisztább szerelemmel kezdődött házasélet is később terhére lesz mind a férj­, mind a nőnek. És miért? Sok, igen sok oka lehet ennek, melyeknek előszámlálása itt ép oly czéltalan mint untató lenne, s a melyek inkább egy mélytudományú lélekbúvár köréhez tartoznak, ki mindenesetre érdekes böjti prédikácziókat tarthatna fölöttük; én azonban csak azokat akarom kiemelni, melyek leginkább szokták a há­zasélet chronikus bajait előidézni, hogy aztán néhány egyszerű de sikeresnek bizonyult háziszert ajánlhassak ellenök. így például a szeszélylyé fajuló állhatatlanságot mindig a legnagyobb kellemetlenségek sőt szenvedések forrásául isme­rem, a mely mindenesetre oly gyöngeség, melyben főleg a nők szenvednek, s melynek leküzdésével elég bajuk van. Engedd édes Ilkám, hogy ezen ellenségnek bátran szeme közé nézhessünk, hogy soha ne győzedelmeskedjék fölötted. Hallottál valamit a chamaleonról, mely a legpompásabb zöld fényben úszik, s egyszerre homályos és színtelenné válik ? Ez tökéletes képmása a szeszélyes nőnek. Ma kedves és mosolygó arczú, vidám és élénk társalgású s ennélfogva oly kellemes és vonzó mint angyal; és holnap... mit mondok, holnap?... egy óra múlva már durczás és daczos egész a rútságig, szótlan és mozdulatlan, tehát visszataszító, gyötrelme saját magának és környezetének! Mit ér nekem a legkedvesebb jelenség, ha nem bíz­hatom állandóságában , ha mindig rettegnem kell átalaku­lásától ? Ne csodálkozzék senki az oly férj szerelmen és türelmének fogyatkozásán, ki házasélets­égének áprilisi időként változó szeszélyeivel kénytelen folytonosan — saját nyugalma árán — küzdeni. És várjon a férjnek, ki fiatal éveit a szülei háztól távol s igy a családi élet minden kötelékeitől feloldva tölté, lesz-e elég ereje nyugodtan és lemondással tűrni ezen szeszélyeket ? Honnan vegye az önuralmat és áldozatkészséget a házasélet ezen apró bajainál, melyek a legnehezebben elvi­­selhetők ? És mégis e két egyénnek, e fiatal házaspárnak az élet hosszú, gyakran nagyon is nehéz és göröngyös útját együtt kell megtennie, s mint Byron nem a legnagyobb kímélettel mondja: két egymás mellé fogott postalóhoz hasonlóan együtt s egyformán kell a terhet húzniok, akár illenek egymáshoz akár nem, legyen bár az út sima vagy göröngyös, hőségben vagy fagyban, esőben vagy hóban, jéghullás és menykőcsapások között egymással kell a pályát megfutniok. Ily körülmények között igyekeznie kell a nőnek a házas­élet apró bajait, melyekből neki is kijut része, szeretetreméltó­­sággal elviselni. Ezen szeretetreméltósággal persze hogy sok­kal könnyebb társaságban kaczérkodni, mint általa némely apró házi kellemetlenséget leküzdeni, azonban ha egy cseléd elfeledi parancsodat teljesítni, mi gyakran megtörténik részint tudat­lanság- részint részakaratból; ha valamely kedves edényed eltörik; ha szabad elrontá ruhádat, vagy ha az eső meghiúsítja tervezett sétádat, mi ez azon fájdalomhoz és szerencsétlenség­hez képest, melyet roszkedved­ és szeszélyeddel férjednek oko­­zasz ? Pedig mind­ezen okok kevésbbé rosz hangulatot szülnek mint saját hanyagságod öntudata; ez esetben a szeszélyes házi­asszony még izgatottabb, és roszkedvének egész súlyát érezteti környezetével. Jaj a szerencsétlen nőnek, ki ily hangulatában még férjét is szemrehányásokkal illeti, mert szavainak áradatával elsodor­ja azon kedves virágokat, melyek házi boldogságának ösvényén nyitnak, és még a földet is, melyben azok egyedül tenyészhetnek; az apró kavicsok azonban, melyeket szenvedélyének árja magá­val ragad, óriási falként fognak fölemelkedni közte és ok nélkül megtámadott férje között, melyet vagy soha, vagy csak sok idő múlva s nagy bajjal és fáradsággal lehetene lerombolnia. Igaz, hogy változó szeszélyével igyekezni fog az ily nő behegeszteni az általa okozott sebet; igaz, hogy a férj tekintetbe véve fiatal­ságát és más közbejött mentő körülményeket megbocsátana neki; ámde azért a legszigorúbban őrizkedjék a nő okot adni reá, hogy hasonló jelenetek ismételve előforduljanak. Szükséges továbbá, hogy a nő kisebbszerű testi gyöngél­­kedéseit tanulja nyugodtan elviselni, túlságos panaszoskodás és a­nélkül, hogy nagyon is gyakori részvétnyilatkozatokra tartson igényt. Könnyebben legyőzendi azokat, ha erélyesen fog küzde­ni ellenök, és saját maga is kevésbbé érzendi gyöngélkedésének hatását, ha igyekezni fog azzal, a­mennyire lehetséges, férjét nem szomorítani. Természetesen, itt csak csekély bajokat értek, komolyabb betegségi esetekben kihez fordulna a nő legelőször is, ha nem férjéhez! Valamint minden dolog a világon két oldalról tekinthető, úgy a női apróbb bajok is, melyek fölötte alkalmatlanok, és leginkább azáltal lesznek azzá, hogy általuk a nő nem gátol­­tatik tevékenységében, elvégezheti háziasszonyi kötelességeit, a­nélkül hogy ezzel ártana magának. Az egyik oldalról tekintve a dolgot azt lehetne állítani, hogy az egészségeseknek, különösen a férjnek kötelessége a gyöngélkedő nőt segélyével, vigasztaló szavaival, és egész szeretetreméltóságával körülvenni, sőt minden idejét neki szen­telni. Másrészről azonban a szerető nő fölteheti magában, hogy komoly ügyekkel elfoglalt férjét nem fogja túlságos panaszaival terhelni , hisz holnapig ismét jobban lehet , sőt gyöngél­­kedése és fájdalmában is külsőleg némi vidámságot igyek­szik mutatni. Miután különböző felfogású nők léteznek a világon, gondol­hatod édes Ilkám, hogy mind a két különböző nézetnek vannak pártolói és követői, hogy neked melyik tetszik inkább ? azt hiszem ezt fölösleges kérdenem is.­ ­■»% 537

Next