Nefelejts, 1870. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-10 / 28. szám

XII. évfolyam. 128. szám. Julius 10. 1870-­ ­­­ A gönczöl szekere. (Vége.) II. „Jer! add karod, jer! add kezed! Jer ! ahová lelkem vezet; S ha tán te lesz, ki társt keressz, Elhagyva tőlem nem leszesz !“ „Jer ! Légy barátom énnekem! Légy szemtanú küzdelmemen : Oszsz meg velem kért s bánatot S én is, amim lesz, azt adok.‘­ „Jer! hogy legyen, ki engem ért, Ki életet ad életért; Ki véd, ha a világ ítél, S mindezt szivéből, semmiér’.“ * így beszélt az ifjú, s társa, aki hallá, Átölelte keblét, S jön köztük barátság, fényesebb a napnál És forró felettébb. A küzdtér homokja lábának hűsebb lett, Hívebb a dicsőség... Körülte a nézők csoportja sereglett Hogy rajt’ vágyuk’ töltsék. És a barát ott volt. Sebeit kötözte, Verejtékét tölté; S a seb könnyen gyógyult, a láz nem gyötörte S vált a kín örömmé. De a sors kegyetlen s nem hagyhatta békén A küzdő nyugalmát: A hű­ társ hamis lett s kincseket remélvén Meglopá bizalmát. A haszonlesésnek álnok indulatja Támadott fel benne, Melynek fátyolét egy kis szellő fugalma Délre lebbentette. Az ifjú meglátta alatta a képet, És ennek látása Ép elég volt arra, hogy nemes szivének Dús sírját megássa. Elhagyá a harcztért, elhagyá barátját, Az álnok barátot, Sóhajos siralmi egymást sorra váltak. De reményt nem látott. És jött az éj; a csillagok ragyogtak, E sokszor látott, ismert csillagok! — Jelképei az örök nyugalomnak, — Miken ő most is úgy elandalog! Ott csügg szeme a legismertebb képen... Elnézi hosszan a „Gönczölszekér“-t... S uj hit, úgy vigasz ébred kebelében, , Mit el nem adna semmi kincsekért! *­­" Az éj csöndes, az éj szelíd, \ De zord és zajos az ifjú keble. • Az élet szilaj részeit Azért még lelke nem feledte. \ De hűs a jég, de bús a táj, Nehéz a mell vas... ing a lába... ( Ösvényén nincs se fény, se báj, S nem mosolyog, nem int a pálya. — Oh a magánynak nagy a kínja! Ember­ magadban semmi vagy; Az élet csupán élni hagy,­ Boldogságodat azt más bírja! —­ Mindent, mit tesz, szépet, nagyot, S Másban van annak emeltyűje : Vigyázz, hogy ne légy elhagyott. Másként el vagy, el vagy merülve ! ( Inkább bízzál az emberekben, S ha csalódó! : kutass tovább ! De ne véts hivatásod ellen,( Másként ez élet poklot ád ! — 28

Next