Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-04-08 / 29. szám

hogy jelöltjük választassák meg, a mi hihetően a két nemzetiség benső rokonulását eredményezte volna szászok erőszakosan és törvénytelen eljárásail ki jelöltjük megválasztását, oly botrányos játékot űzve a magyarokkal és románokkal a minek párja nem sok volt az 1872-ki választások botrányteljes történetében. Azokat, akikről tudták hogy nem szász leletekre szavaznak - románt, németet, magyart, keresett ürügyek alatt kihagytak a vásztók közzül - csak magyart 1000-et, kihagytak pedig házbirtokosokat, bejegyzett kereskedőket, követelve annak bebizonyítását hogy házuk 300 frtot megér sat.; ellenben a szászok közül vagyontalanokat, segédeket, majorosokat és szolgai állapotuakat beírtak, némelyiket kétszer is szavaztatták s hallatlan méltatlanságokat követtek el. A jogaiban megsértett fél küldöttség által panaszolt a választás törvénytelensége ellen a ministériumná értelmes és vagyonnal kitűnő négy polgár — két magyar, egy román, egy német kérte az orvoslást — , midőn sérelmeiket előadták, a minister úgy nyilatkozott: „neki sok dolga van, minden apróságos bajt meg nem orvosolhat.“ Ennek eredményéül a szász képviselőket a parlament igazolta, Brassó és vidéke 60,000 román és magyar lakossága képviseletben maradt; a küldöttek Pestről a vereségnek még fokozásával tértek vissza; bizalmuk elveszett a kormányban, a két magyar hit Deák-párti küldöttből ellenzéki lett, a román küldött és párthívei, akik az aktivista párthoz tartoztak és kezet fogtak a magyarokkal, látva, hogy a kormány a szászok kedvéért még a magyarokat is cserben hagyja, s az ő üldözőiket pártolja, a magyarokkal kötött szövetségtől elhültek, a kormánytól nem várnak semmit, s nem remélhető többé közöttük bármily fontos közügyben az egyhamar való kézfogás. (Folyt. köv.) Visszhangok a távolból. Valahányszor viszaemlékezem Mikóújfalura, lelkipásztori működésem harmadféléves színterére, honnan némelykor be is nézegettem a gyönyörű Sepsi-székbe mint Mózes Hóreb hegyéről Kánaánba, mindig az a gondolat jut eszembe hogy: Ingrato homine terra nihil pejus alit, azaz a háládatlan embernél semmi roszabbat nem tart a föld. E gondolat arra birt engem, hogy írjak arról, amit mélyen érezni igen, de szavakkal kellőkép ecsetelni nem lehet, hogy írjak a hálázatosságról. A hálázatosság jeles és szép erényvirága a kebelnek, mely az embert jótevője iránt viszonzásra inti, s méltányos elismerést ébreszt benne. Ezen elismerés igazságos volta miatt kötelességgé válik, s igy az ember törekszik kifejezést adni azon érzelmeknek, melyeket eltitkolni, elmulasztani okosan nem lehet, nem szabad. Ezen elmulaszthatlan kötelességérzetből mondok én is köszönetet gróf Mikes Benedek méltóságának, azért, hogy harmadfél év alatt hírlapok járatására 24 o. é. fit segélypénzben kegyeskedett mindig részesíteni. Más egyebekben is elég kegyes volt jóságát velem éreztetni. Ezekért, de különösen azért, hogy bár hányszor kérelmeztem iskolai és egyházi ügyekben, kérelmem magas figyelmére méltatása mellett a legnemesebb közérdekű czélok fölvirágoztatására mindig elég kegyes volt e méltósága a bikszádi leánymegyét szépsegé Egy koponya története. — Elbeszélés. — Irta: Aigner Ferencz. AZ.... vonat sebesen hagyta el állomását Egyik elsőrendű coupéban egyedül egy körülbelől 20 22 éves fiatal ember utazott. Ez még a budapesti indóháznál ült fel a vonatra s azóta folytonosan rajta van, Podgyásza feladása alkalmával Virányi Ödönnek nevezte magát. Az utas kedvetlenül számlálta a perczeket, mely a legközelebbi indóházig vezetik. Szerencsére az indóház már nagyon közel volt. Alig negyedórás sebes futás után a vonat lassabban haladt előre s az utas nemsokára hallhatta a kiszállásra adott jelzést a londoni indóháznál. Valahára! — kiáltott fel örömében s gyorsan kiszállt a coupéból. Miután podgyászát kézhez kapta, az ott bőviben lézengő ácsorgók egyikéhez fordult: — George William orvostudor lakására vezessen — szólt. Iswbancz jól ismerte az orvostudort s igy azonnal vállalkozott a felszólításnak eleget tenni, utasunk pedig, kinek az ismeretlen világvárosban nagy szüksége volt egy jó kalauzra, szó nélkül követtel sem haladhatott tovább egy negyedóránál. 1 J 7 Megérkeztünk ! Ázott George William orvostudor háza - mondd egyszerre megállva a suhanó s egy csinos épületre mutatott durva kezével. Irányi Ödön ezután mi is igy fogjuk nevezni utasunkat — egy ezüst pénzt nyomva kalauza markába, a jelzett irány felé haladott s csakhamar eltűnt a kapu alatt. Amint felsietett a lépcsőkön, mindjárt az első ajtón kopogott s a kissé nyers, de nem vissza riasztó hangon mondott „szabadba benyitott a szobába. Bukarest, márczius 26. 1876. Tisztelt szerkesztő ur! Az e lapokban már rendessé vált rovat alatt én is, mint bukaresti evre. Egy őszbemenő férfiú sietett feléje. — Miben lehetek szolgálatára uram ? — kérdé udvariasan és üdvözletül biczerentett egyet ősz fejével. — George William orvostudorhoz van szerencsém ? . . . — Igen, én vagyok ! Virányi megnevezvén magát, egy levelet nyújtott át az orvosnak. — Virányi Ödön ! ? E név nem egészen ismereten előttem. Ila jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt az X . . . fürdőn gyakran találkoztam egy Virányival — szólt elgondolkozva az orvost és a levelet gépiesen átvette. — Atyám Virányi Géza . . — Ez az, ez az ! — kiáltott fel az orvostudor. — Legyen még egyszer üdvözölve uram. .Atyjával sok vidám perczet éltem át, melyekre még most is édesen emlékezem vissza -- folytatá és szívélyesen kezet szorított Virányival. — De foglaljunk helyet uram. — Erre a két férfiú ruganyos photelbe ereszkedett. — És most megengedi uram, hogy elolvassam a levelet, melyet átadott. Addig azt hiszem, megítélheti szivaraim jóságát. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy valódi jó szivarak. Csak a napokban lepett meg ez ajándékkal egy volt patiensem Cuba szigetéről. Az orvos egy lábacskát tolt Virányi elébe, ki rágyújtott az illatos szivarra, míg az orvos feltörve a levélpecsétet, annak olvasásába elmélyedt. Virányi ezalatt átható, figyelmes pillantást vetett az orvosra, ki a szó szoros értelmében a legrokonszevesebb alakok egyike volt. George William orvostudor nem lehetett több 60 évesnél. Haja ezüstös színezetű volt, de magas termete a férfiasság teljes erejével látszott biznis élénkség, könnyűség nyilvánult minden mozdulatában. Arczán az élet pírja ragyogott s annak a halványságnak, melyet a meglettkorú egyének arczulatán észlelhetünk, nála még nyoma sem volt, azonban szabályos jellegű arcza nélkülözte a vidámság színezetét, mert az orvos arcza rendesen komor, hideg kinézést mutatott, melyet sok néha-néha űzött el a barátságos, melegebb indulat derűje. Mindazonáltal az a ridegség is jó léleknek volt tükre és ha valaki figyelemmel vizsgálta, mögötte annyi szívélyes jóságot fedezhetett fel, mennyit legmosolygóbb, legvidámabb arczokon sem találhatni . Virányinak azonnal megtetszett az orvos, ki miután elolvasta a levelet, igy szólt: — Atyja értesített szándékáról s én ígérem, hogy segélyére leszek. Rövid itt mulatása alatt pedig az én vendégem leend. — Nem tudom, elfogadhatom-e . . szabadkozott Virányi. — Szót se erről — vágott szavába az orvos. — Az már el van határozva, hogy ön az én vendégen. Erre csöngetett s a belépő nőcselédnek rendeletet adott a vendégszobák ellátása végett.— Most pedig uram — mondá ismét Virányihoz fordulva — engedemével én is szivarra gyújtok s igy könnyebben elcseveghetjük az időt ebédig. A másik pillanatban aztán George William orvostudor is egész élvezettel füstölt. — Barátom helyesen gondolkozott — kezdé a beszédet kevés szünet után — hogy önnel uram a nagyvilágot akarja megismertetni, mert ez képezi az élet iskoláját s a szerzett elméleti ismereteket a tapasztalat egésziti ki. — Ezt magam elismerem. — Pár nap alatt —folytatá az orvos nem ügyelve Virányi szavára. — Meg fogom ismertetni önt London legkitűnőbb orvosával. Virányi meghajolt mintegy háláját kifejezendő. E közben szemeibe ötlött egy koponya, mely az asztalon volt. A koponya hihetőleg valami ütés következtében összerepedezett. . . Lehet, hogy ezen repedések okát fürkészve hosszasabban szemlélte Vitányi a koponyát, hogy sem fel ne tűnt volna az orvos előtt, mert ez alig észrevehető mosolylyal nézett rá. (Folyt, követk.) 114 e lyekben részesíteni, leghálásabb köszönetét nyilvánítani el nem mulaszthatom, azon buzgó óhajom IS1', hogy a jó Isten Gróf Mikes Benedek ő méltóságát mint a közjó előmozdítóját igen sokáig él esse Továbbá köszönetet mondok a mikóujfa visszádi községi iskolaszékeknek, különösen le ,n József körjegyző és Tek. Szűcs Mihály ura na azt , hogy a legszentebb ügyben, a két község iskolába járatásában, engem mint a nevezett község iskolaszéki elnökét pártolni s ezáltal az iskai törvényeknek eleget tenni elég szívesek voltak. Legyenek önök uraim arról biztosak, hogy an nam a második, ki ezért önöknek köszönetet fog szavazni, azon iskolába járó gyermekek közül lesz, kike önök szép ajándékaikkal, különösen az iskolai év végén tartatni szokott vizsgákon, mindig megszoktak vala örvendeztetni s ezután is megörvendeztetnek. Nagyon jól tudják önök uraim azt, amit Kölcsey mond, hogy aki hálát remélve teszen jót, ismeretlenségét bizonyítja meg a világgal, hogy háláért tenni jót az uzsorástól is kitelik. Hanem önök a nemes czél iránti lelkesültségüknél fogva a két község gyermekei iskoláztatása iránti fáradalmaik perczentjét örömest rakják le a haza és nemzet oltárára. Azért én őszintén kívánom, hogy isten ezután is nemes fáradalmaikban segélje meg, kívánom, hogy adjon isten, más községekben is önökhez hasonló iskolaszéki tagokat és iskolabarátokat. Ezzel a legszentebb ügy érdekéből kifolyólag tartoztam önöknek még uraim! Homoród-Lövéte 1876 márcz. 28. Jakab Lajos, homoród-lövétei lelkész. KÜLFÖLD. HerczegOvinában fegyverszünet van nyolcz nap óta s nyugszik mindkét fél; bár alig lehetett hitelt adni a hírnek, hogy a porta hajlandó legyen fegyverszünetet kötni a lázadó alattvalókkal s őket e cselekvénye által hadviselő hatalmat ismerni el — Mindez különben ,Jodich műve, ki meggyőzte Raguzában a török meghatalmazottakat e lépés elkerülhetlen szükségéről. — Konstantinápolyban egyébként megnyugvással fogadtak fegyverszünetet, mivel bebizonyítva látják általa, hogy Jerezegovinában nics egyetlen felkelő főnök sem, aki minden áron kész volna folytatni a háborút. Mint hírlik, Ali basa és Rodich tábornok Ragusában egyszersmind a felkelés gyors és végleges elnyomásra irányuló rendszabályokat illetőleg is megegyeztek. A szerb hadszervezés tárgyában két fejedelmi rendeletet hoz a „Srbske Nov.“ közelebbi száma, egyiket a törzskar, másikat a hadsereg szervezésére vonatkozólag. Az egész szerb hadsereg hat működő hadosztályból áll, mindegyik három dandárt, egy lovas ezredet, egy tüzér zászlóaljat, egy mérnök, egy utász és egy ápoló osztályt foglal magában. A táborkar alkata más béke és más háború idején. A nagy táborkar a hadügyminisztérium kiegészítő részét képezi ; e mellet mindegyik hadosztálynál egy-egy kisebb törzskar van. Béke idején a táborkar az összes kisebb törzskarokkal együtt 60 tisztből áll. Közönség köréből.*) egyházunknak egyik igénytelen elöljárósági tagja s egyszersmind román adóhivatalnok alábbi Boraimnak felvételére egy kis helyet kérek. Tegnap utazott el innen azon bizottmány, melyet az erdélyi unigy. igazgató tanács bukaresti főgondok t. Szabó Albert ur elnöklete alatt álgondok t. Sándor József és lelkész tiszt. Gyárfás Albert urak személyében, ez utóbbinak jegyzősége mellett — kiküldött Pitestre, az ottani egyházközség és lelkész s moldvaoláhországi misszionárius Tomka Károly, úgyszintén ez utóbbi és kántor-tanító Németh Gábor között fennforgó visszályok kinyomozására. Méltányló elismeréssel kell fogadnia minden ref. magyarnak a mlgs. igazgató tanács ezen több tekintetben bölcs eljárását, először is azért, mert ahelyett hogy — mint az korábban történt — a hazából az itteni viszonyokkal merőben ismeretlen, következőleg itt egy-két tolakodó egyén egyoldalú rábeszélései által könnyen tévútra vezethető urakat küldött volna ki_ most innen oly férfiakat nevezett ki, akik teljes odaadással törekednek minden részben hitfelekezetünk érdekeinek oltalmazására, közjava előmozdítására , akiknek részrehajlatlan eljárásához még kétely sem férhet; akik ismeretesek nemcsak saját egyházközségük, hanem az egész Romániában létező ref. gyülekezetek ügyeivel, s ezeknek tagjai előtt tekintéllyel bírnak. Továbbá ezen kinevezés által alkalom nyutatott arra, hogy romániai hitsorsosink egymással közelebbi érintkezésbe jöjjenek, egymáshoz sorakozzanak, és a vidéki városokban fennálló kisebb ref. gyülekezetek az önerején szép előhaladást tett, legnépesebb s már az ország fővárosában létezésénél fogva is legtekintélyesebb egyházközséget, a bukarestit irányadójuk, vezérük gyanánt tekintsék. Ezenkívül a romániai ref. missió ügyének minden igaz barátja örülhet e kinevezésnek azért is, hogy most kiderülend: mennyire el van veszve ama misni. Ugye egy oly egyén kezei között, aminő Tomka Károly, aki Bukarestben csak egy évet sem tudott kihúzni, mert ezen egyház az örömérdek bűnei, törvénytelen s jellemtelen eljárásai miatt kénytelen volt vele kötött szerződése értelmében öt hivatalából elbocsátani; a pitestiben pedig alig egy évnegyed alatt odavitte a dolgot, hogy már 7 hó óta sem a templom felé nem megy senki, sem iskolai tanítás nincs, s így a serdülő nemzedék vagy idegen ajkú iskolában fog kivetkőzni nemzetiségéből, vagy minden oktatás nélkül marad. — Azonban szándékomban sincs praeoccupálni a piteşti nyomozást s az annak nyomán hozandó egyházhatósági határozatot, csak azt akarom még elmondani, hogy a bukaresti egyház 1874. végén micsoda okokból mozdította volt el nevezett Tomka Károlyt lelkészi hivatalából? 1. Egy haldokló nőnek adott úrvacsoráért annak nővérétől 15 francot vett; s miután az elhalt, s annak a legnagyobb ünnepélyességgeli eltemetéséért az egyház pénztárába a rendes 50 frestola befizettetett, ő búcsúztató czimén még 7 francot felvett a keserves nővére, s midőn ez többet nem birt fizetni, még zállogba elvette egy 60 francot érő fülbevalóját. 2. Egy egyházi elöljáró nejét ok nélkül kilökte papilakából. 3. Egy közös hadseregbeli katonát minden törvényszerű engedély nélkül titkon megesketett egy poénnénak nehány török lírájáért, s ebből is az egy*) E rovat alatt megjelnt czikkekért csakis a sajtóhatósággal szemben vállal felelőséget a Szerk.