Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-06-03 / 45. szám
A székely huszárlóbeszerzési alapról. „Nemere“ folyó évi 36-ik számában „egy volt székely huszár“ aláírással „A székely huszárlóbeszerzési alapról“ megjelent szerény nézetre tett „észrevételre“ — mely észrevétel ugyan a „Nemere“ 40-ik számában Mihály Pál és Gocsmán László aláírással jelent meg — nem kellene felelni, hanem az érdekeltek és az olvasó közönségre bízni mindkettőnek szelleméről magának fogalmat alkotni, ha a székely huszárcsaládok meghatalmazottjai biztos tudomásra, és nemcsak találomra fektetnék észrevételüknek egy részét. Mert ugyanis azt állítják, — helyesen — hogy a székely huszárcsaládok alapították a lóbeszerzési alapot, de nem helyesen egy szót sem szólnak arról, hogy előlegesen értekeztek-e ? hoztak-e valami határozatot ? azt pedig tagadják, hogy az ezred fő- és altisztjei között az ügyet érdeklő értekezletek folytak volna le, sőt arra akarnak emlékeztetni, hogy a főtisztek idegen nemzetiségűek lévén, azoknak törekvésük nem a székelység fentartása, hanem azok germanizálása s anyagi erejük lankasztása volt. Ha már sem a családok, — állításuk szerint — sem a fő- és altisztek között az ügyet érdeklő értekezések nem folytak, sőt a főtisztek annak lankasztói voltak — önként veti fel magát a kérdés : mi módon s ki által jött hát a lóbeszerzési alap eszméje s annak eredménye létre? Ezen kérdést valószinűlen ugyan — de még is csak a tisztelt meghatalmazottak tudnák tán megfejteni. Itt azonban engedjék megjegyeznem, hogy a székely huszárezrednek a nagy s hosszas franczia hadjáratok óta létezése megszűntéig ezredesei mind jeles magyar s székely családok ivadékai, a többi főtisztjei hasonlóan kevés kivétellel tiszta magyar s székely hu- Bzár fiuk voltak, kik túlsulylyal bírván az ezredben, bizonyára annak nem anyagi ereje lankasztását, hanem inkább emelését eszközölték. E tekintetben kérem az ők akkori katonai becsvágyukat ne tagadni meg tőlük — habár most kevesen is élnek. Azon állítást, mely például hozatott fel a „volt székely huszár“ által, hogy a lóbeszerzési alap ládája tartalmát összmarokkal, félmarokkal és ujjbegygyel tellegették a családok a ládába vagyoni állapotuk szerint, kifogásolják s azt állítják : „ha a ló szolgálatra alkalmatlannak találtatott, akkor bizonyos ideig a lótartás árát ugyanazon törzscsaládnak kellett készpénzben befizetni, s miután a tartásdíj egyenlő mennyiségű volt — nem áll czikkbe azon állítása, hogy egyik nagyobb mennyiségben járult volna hozzá, mint a másik. Ezen kezelési móddal a lóbeszerzés alapintézménye kezdetén csakhamar kitűnt, hogy több szakvagyonu család a lótartásdijt fizetni képtelen ; — ennélfogva szükségképen oda változott a fizetés, hogy a családok több osztályba jöttek vagyoni állapotuk szerint s innen volt az, hogy mig a vagyonosabb család lova alkalmatlanná válta miatt 5—6 vagy 7 év eltelte után lovat tudott vonni, — a vagyontalan családdal néha, ha annak szintén kitelt is 10 — 15 s több év múlva egy ló ára, nem lehetett vele lovat vétetni, mert nem lett volna képes a lovat eltáplálni. Ezen körülmény hozta aztán létre azon intézményt, hogy egy század, ha szintén 200 s több szemű családja is volt, csak 100 legénységi s 14 altiszti lovat tartott. Ezen intézmény emelte oly gyorsan a lóbeszerzési alapot. Az évi természetbeni lótáp értéke néha háromszor is felülmúlta az évi lótáp helyetti pénzfizetést s minthogy a vagyonosabb családra — mint fennebb látók — gyakrabban került a lótartás, az altisztek pedig csak rövid ideig lehettek ló nélkül — könnyen belátható, hogy e tekintetben is beáll a kiadáshoz nem egyenlő járulás esete. Mindezen létezett különböző körülmények mellett is igazuk van a meghatalmazott uraknak abban, hogy a kezelésben forgó alaphoz minden törzscsalád egyenlő jogosult, csakhogy a számtan „arany szabálya“ alapján nem egyenlő mennyiségben. A székely huszár családok tisztelt meghatalmazottjai még imigy is nyilatkoznak : „nem kívánunk senkit gyanúsítani“ sat., hogy lehet hát kívánságuk ellenére mégis oly éles kifejezéssel gyanúsítani, miként azt mondják, hogy „báránybörben tán farkas ólálkodik, mert hát czikkíró említette nekünk is, hogy több családoknak az illetőségüket megvásárolná“ stb. Az ilyen báránybőrös gyanúsítást kérem egész szellemi értelmében maguknak visszavenni, mert czikkiró „több családoknak illetősége megvásárlását“ nem említhette soha, mivel meghatalmazott urak becses személye teljesen ismeretlen. Az utótételben czikkízó szerény nézetének el nem fogadását nyilvánítják. Igen igénytelen is azon egyedüli szerény nézet elfogadása, ha nem társulhat még hozzá rokonnézet, minthogy az az alap tulajdonosainak az alap lehető legczélszerűbb hasznosításának, akaratuk szerinti eldöntését hangsúlyozta egy értekezletem nyilatkozatuk által, mert anélkül az eldöntés helyessége mindig kérdéses maradna. — Egy volt székely huszár, ritkák lévén, a színház alkalmas gyülhely arra nézve, hogy a különböző néposztályok, melyek valóságos kasztokként el vannak különítve, egymással érintkezzenek, úgyszólva egymásról tudomást vegyenek. Csóka szerencsés volt Bulyovszkyné asszonyt is a vendégjátékra megnyerni, hanem az idő zordsága miatt az ünnepelt művésznő nem részesülhetett a kellő pártfogásban, mert a művészet sugarai ugyan meg áthatva sziveinket, legalább 1. 20"-ra felheviték azokat, azonban nem volának képesek a nyári szikürben Uralkodó hideggel szemben a kültagoknak is a kellő meleget megadni, szóval: nagyon hideg volt. Szellemileg élveztünk, anyagilag szenvedtünk, így a közönség egyszer elment művésznőt látni, azonban többször nem volt hajlandó pénzért misést szerezni. Hogy miként játszott Bulyovszkyné, s hogy a művészet mily magas fokon áll, nem akarunk szólani, azt a mieinknél derekabb tollak megírták s művészete s érdemei mellett eléggé beszél a miveit Európa elismerése, hanem annyit megemlítünk, hogy ő mind művészete, mind a küléletbeni eljárása és modora által örök emléket hagyott városunk közönségének szívében. A kézdivásárhelyi közművelődési egyesület színi szakosztálya a művészet iránti elismerésül, tiszteletbeli tagjának választá Bulyovszkynét és az erről csinosan kikészített díszokmányt a „Deborah“ előadása alkalmával egy kiküldött bizottmány nyújtá át, mely alkalommal Harmath D. ur csinos beszédben nyilvánítá az említett szakosztály elismerését és hódolatát. Bulyovszkynét elutazása előtti este fáklyás zenével is megtisztelő az említett szakosztály. Az érdemes városi tanács neszét vevén ezen tüzes tiszteletnek, sietett eme tűzvészes időhöz képest elővigyázati intézkedéseit megtenni. A fecskendőket vízzel megtöltötte, azaz vízzel nem is tölttette meg, mert itt is, mint az adoma szerint, nem tudjuk, miféle városban „a vízi puskák a tűz előtt két nappal megtöltetnek“. Érdekes képlet fejlődött ki. Az állányon volt a művésznő fenséges komolysággal, az utczán közeledett a „Rákóczy-induló“ lelkesítő hangjai mellett a hőkeblű ifjúság elől a szónok, városunk aranyos szájú szónoka Bandi J. ur, művészi hévtől lángoló arczczal, utána és körülte a lánglelkű és lángoló szemű ifjúság, kezeikben lángoló fáklyákkal; azután a népség, katonaság, gyermekek és nők lángoló kíváncsisággal, míg végre a menetet két óriás vizipuska, mint égbekiáltó jeles rendőrségünk buzgalmának, járá be a menetet. Hjah ! ennyi lánggal szemben két vizipuska praeservativának nem volt sok! E közben az isten is átlátó, hogy éber rendőrségünknek igaza van és segítségére jött, megereszte az ég csatornáit s egy pár percz alatt egyformán úsztunk lelkesedésben és vizben. De ez mit sem tett, megérkezett a menet az ünnepelt művésznő áliránya elé megszűnt a zene s felhangzott a szónok csengő hangja s bár enthusiasmusára rosz hatással lehetett a sűrűn ondó eső, de Bándi J. úr ezen túltéve magát, megadhatjuk, hogy nagyon szépen és kitűnő előadással beszélt. Ő beszélt, az eső bulit s midőn szónoklatának vége jön, úgy nézett ki, mint tengerből felmerülő Neptun. Bulyovszkyné meghatott szavakban nyilvánitá köszönetét e megtiszteltetésért, üdvözlő Kézdi-Vásárhely és a vidék közönségét s végül ígéretet tett a színi szakosztálynak, hogy ő nem csak nagy művésznő, hanem nemes keblű hölgy is. Szép beszédét hangos „éljen“ kisérő a közönség részéről. Ezzel vége jön a tisztelgésnek. A sűrűn omló eső miatt már alig égő fáklyákat halomba rakva a közönség oszlani kezdett, midőn a tűzi fecskendők működni kezdettek s a fáklyamáglyának szánt vizsugár a bámuló közönségre is kiterjesztő jótékony hatását, különösen egy pár csizmadia inas, kik ott ácsorogtak a máglya körül, s e szép este emlékére egy pár fáklyadarabot el akartak csenni, bőven részesültek a hideg zuhanyfürdő áldásaiban, így végződött e nagyszerű este. Csóka társulata eddig egy pár előadást tartott, melyeknek sikere kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy e társulat ki fogja elégíteni minden tekintetben a közönség igényét és nemcsak azért érdemel e társulat pártfogást, mert minden előadás correct, az egyes szereplők kitűnők, a színpadi díszletek pedig, úgy csinosság, mint elegantia tekintetében minden eddig városunkban megfordult társulatokéi felett magasan állanak, hanem azért is, mert minden tag szerény és tisztességes megjelenése a polgári életben s végre magának Csókának páratlan becsületessége és határtalan szorgalma kiérdemlik azt s mert szorgalom, pontosság, és rendképezik ezen társulat törvényeinek sarkkövét. Mi részünkről reméljük, hogy a közönség nem fogja megtagadni pártfogását ott, hol a valódi érdemet meg kell jutalmazni. Végül felhívjuk a rendőrség figyelmét azon körülményre, hogy az előadások rendesen pokoli lármai, a színkör fedelére dobált kövek dorombolása által zavartatnak meg. Mi tudjuk, hogy honnan és miféle kútfőből származik ez és minő okok vezérlik az illetőket s meg vagyunk győződve, hogy derék kapitányunk sietni fog ezen roszindulatból származó csendzavarásnak elejét venni és hogy nem fog félni bárminő érdekekkel szembe állni, midőn hivatalos kötelessége teljesítéséről van szó. Gordon képviselőnek nyilvánította. — Perczel miniszter az uzsora tárgyában nyújtott be egy törvényjavaslatot, mely az igazságügyi bizottságnak oly utasítással adatott ki, hogy jelentését mielőbb terjeszsze be, s a javaslat még a nyári szünet előtt tárgyalás alá legyen vehető. Ezután a Phylloxera kiirtásáról szóló tvjavaslat vétetett föl. Hegedűs előadó felszólalására a ház úgy általánosságban, mint részleteiben, minden vita nélkül elfogadta a tvjavaslatot. A nemzetközi métermérték-hivatal felállításáról szóló törvényjavaslat szintén minden vita nélkül elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a némely törvényhatóságok területének szabályozásáról szóló tvjavaslat. Kézdi-Vásárhely, május hó 28-án 1976. - (Bulyovszkyné asszony. - - Fáklyás menet. - Csóka színtársulata.) — Közelebbről érkezett városunkba Csóka Sándor színtársulata, mely az eddig hangtalan társadalmi életünkbe egy kis változatosságot hozott, mert társas összejövetelek a város üzleties szelleménél fogva vajmi — 178 — Országgyűlés. — Május 29-én. — A ház mai ülésében a kérvényi bizottság szokásos jelentésének benyújtása után Szontagh (gümöri) jelenti, hogy a G-ik bíráló bizottság O’Donellt igazol KÜLFÖLD SZÓCS, máj. 29. Berlinből jelentik, hogy a török kormány a Dardanellák bejáratához hadihajókat küld, hogy idegen hajóknak útjukat állják. A görög kormány, mint a „K. N.“-nek tegnapi kelet alatt írják, elhatározta, hogy Szerbiával kezet fog a török ellen, de csak akkor, ha Szerbia megkezdte már a háborút. Mindenesetre be fogja várni Komondoros, hogy a siker alapos kilátásával enyagírozhassa magát. Egy merész terv oda irányul, hogy Konstantinápolyban oly számos görögök fellázadjanak s megbuktassák a szultánt. Epirusban is mozogni kezd a görög lakosság. Szerbia hadikészülődéseiről közöl a zágrábi „Obzor“ némi adatot. Szerinte Olimpics Ranko, ki Cettinjében járt, s a hadviselés minden pontjára nézve a montenegrói udvarral az egyezséget sikeresen megkötötte, a fővezérség kérdésére vonatkozólag is, a drinai divízió parancsnokává neveztetett ki tábornoki ranggal. Sabacon önkéntes légió alakult az ismeretes Hubmayer vezérlete alatt- Negotinban hasonló légió alakul Petrovics vezetése mellett. Mindkét csapat pár nap múlva átlépi a szerb határt. Sztratimirovics György volt osztrák tábornok a nem bennszülött önkéntesek fölött fog parancsnokoskodni. A rendes s a nemzeti hadsereg fölötti parancsnokságot maga a fejedelem vállalta magára. Zách tábornokkal és első hadseregével, Csernyajev volt orosz tábornokkal, Rankoval, Nikolics Tihorail hadügyérrel, Lesjanicsal és másokkal. — A kisebb csapatok már mind a határszélén vannak elhelyezve. A török-szerb határ el van zárva. — Egész Szerbiában lázasan folynak a hadi előkészületek. A Sztratimirovics tábornokra vonatkozó ténábbi hírrel a laibachi „Slovenski Národ“-bal is találkozunk. BéCS, május 29. A Budapesten tartott nagyhatalmi követek értekezlete eredménytelen maradt, miután a végleges utasítások nagyon szétágazók. Az 1856 iki szerződési hatalmak általános európai kongressusának terve ismét előtérbe lép. Konstantinápoly, május 29. Holnap fogják a szultánnak a berlini memorandumot átnyújtani, de nem együttesen, hanem minden követség külön. Konstantinápoly, május 29. A nagy török reformmozgalom, melyről már annyit híreszteltek és az 1848 bécsi Aula-mozgalommal kezdtek összehasonlítani, gyors véget ért. A porta kormány egy pár ezer Szofiát kitolonczoztatott a provincziákban, a másik részét lekenyerezte békés eszközük által. A mecsetekben csend uralg megint, és a szultán lemondását nem feszegetik többé. Nándorfehérvár, máj. 29. A szerb csapatok átlépése török területre, a görög pünkösdre, jun. 5-re van határozva. Számos külföldiek érkeznek ide, mint önkéntesek. Vegyes. A holnap felviradó pünkösti szent ünnepek alkalmából őszinte lélekkel óhajtunk minden háznak, minden családnak és minden egyes polgárnak hazánkban jólétet és megelégedést. — Szülőföldink Seethal Ferencz a napokban indult el Maurer Mihály úrral a philadelphiai világkiállításra, honnan nagyobb világkörutat fog tenni, jelesen San Francziscot, Japánt, Chinát szándékozik meglátogatni. — Ezen útjáról a „Kelet“-ben fog érdekes útirajzokat adni. Lapunk számára is birjuk S. ur Ígéretét. " Necrolog. Grebusinczky Anna, e család utolsó tagja városunkban, életének 17-ik évében e hó 2-án esteli 9 órakor jobblétre szenderült. — Béke poraira! — Honvéd ezredesné azv. Szilágyi Sámuelné a s.-szentgyörgyi tűzkárosultak segélyére 46 liter kukoriczát küldött. A segélyre szorultak között a városkapitányság által kiosztatott. Adományáért a szenvedők nevében fogadja köszönetünket. — Gyilkosság. Háromszéken, Albisban Gábor Jánost, egy 60 éves földmivelőt a napokban a saját telkén levő csűrben egy reggel meggyilkolva találták meg. Nyakán egy kendő volt, mely egy darab fával szórhatott össze. Neje a hulla megtalálásakor úgy nyilatkozik, hogy férje önmagát gyilkolta meg. Azonban a háznál levő ifjú szolga csakhamar elbeszélte, hogy a gazdáját más ölte meg. Kiszállván a birói vizsgálat csakugyan kitűnt, hogy a szerencsétlen az előtt való nap vásárra volt. Nagy-Borosnyón, honnan haza menve éjfélkor, neje és nejének felső-csernátoni rokonai rárohantak és nyakán szorongatva megfojtották, s azután meghalva kivitték a csűrbe. A tett okául a birtok-öröklést említik. — Ez alkalommal nem tudunk kibékülni a bíróság azon eljárásával, hogy a tettes asszonyt az eset kiderülése után is napokig hagyták szabadon. Reméljük azonban, hogy a törvényszék erélyesen fog eljárni ez ügyben s a törvények értelmében mindent megtesz arra nézve, hogy a tettesek méltón bűnhődjenek.