Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-05-01 / 35. szám
35. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, május 1. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyün Corki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők Kiadó hivatal: ]BeRNSTEIN Márk könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendtek. A hirdetmények és nyiltterek aHV felére fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, ___ a „Háromszéki tanpiakr-tgyterc14 hivatalos küztátiye. XI. évfolyam . Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és van&reap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyikttór apra 15 kr. Ne ámitsunk! ii. A kik egész életükben a nép érdekéért, a közjóért soha semmit sem tettek, az ilyeneknek lármája hitelt semmi szin alatt sem érdemel. Ők lármáznak önérdekből, hogy zsebüket megtölthessék és hogy olcsó népszerűségre s igy különféle előnyökre szert tehessenek. De hogy ezeket népünk fel fogja ismerni, arról népünk józan esze kezeskedik. És azzal is akarják népünket ámítani, hogy minket elv tagadóknak híresztelnek, s ezt teszik főleg azok, akik magukat „függetlenségi pártiaknak“ álítják. Igen, csak „állítják“, mert hogy azok semmi szín alatt nem lehetnek, azt tetteik világosan bizonyítják. Hiszen látjuk, hogy ezen urak itt nálunk az ultramontán és Magyarország függetlenségét leginkább perihoreszkáló Apponyi-Sennyeyféle frakcióval szövetkeztek a szabadelvű párttal szemben. Tudjuk, hogy Sennyey programjának sok minden más tételét mellőzve, nemcsak a megyei tisztviselők kinevezésének barátja, de a magyar honvédség rovására a közös hadsereg erősítését tartja egyik legfőbb elérendő czéljának. Hogy pedig az nem Magyarország függetlenítését, hanem épen az ellenkezőt involválja, azt minden józanon gondolkozó egyén belátja. Ez már nemcsak elvtagadás ,az elvtagadás néha nagyon is hazafias politika lehet, hiszen Kossuth szerint is a politika az exigencziák tudománya, de a legnagyobb fokú ámítás és immorális politika üzés. Ahol a politikai morálról csak felületes fogalommal is bírnak, ott a pártok — ha a saját győzelmükre nem számíthatnak — mindig azon pártot támogatják, amelynek elvei az ő elveihez a legközelebb állanak. Nálunk az úgynevezett függetlenségi urak részéről épen az ellenkező történik. Ugyanis: mindenki tudja — legalább mindenkinek, aki politikát akar csinálni, tudnia kellene - hogy maga a szabadelvű párt mint ilyen és annak minden egyes tagja egész lélekkel oda törekszik, hogy hazánkat minél függetlenebbé tegye ; csak hogy valamint sehol, úgy a politikában sem tartja helyesnek fejjel a falnak menni, — s igy a szabadelvű párt politikai törekvésének végcélja ugyanaz, mint a valóságos függetlenségipárté. Hogy nálunk ezt a nép is legalább nagy részt — belátta, azt világosan bizonyítja Jókainak a sepsii választókerületben legnagyobb részt eddigi ellenzéki választók általi felültetése. Ez és csakis ez szolgált az eddigi ellenzékiek nagy tömegének a szabadelvű párthoz való csatlakozása okául. Hogy pedig pártunk, főleg azon párt, melynek kezdettől fogva Tisza Kálmán volt a vezére s a melyhez magam is mindig tartoztam, — a kormányzásbani részvétele által — elvtagadást nem követett el (pedig, mint mondom, az elvtagadás néha még nagyon is hazafias tett lehet), azt megint a saját fentebb jeleztem programnem világosan bizonyítja. Az Ausztriától való elszakadást illetőleg ugyanis ebben szóról szóra ezeket mondottam : „Programmunk ebben a tekintetben oly határozott, olyan világos, hogy azt félremagyarázni nem lehet. Ez világosan kimondja, hogy: törekvéseink érvényesítését akarjuk — megválasztva az időt, a módot és eszközüket — minden rázkódás és annak, ami a létező viszonyokban jó van, veszélyeztetése nélkül, szóval programmunkat csakis törvényes, békés utón akarjuk érvényesíteni. Sőt többet mondok : pártunk — kormányra jutása esetén — még a delegáczióba is be fog mindaddig menni, míg ennek eltörlését törvényes utón ki nem viheti.“ Íme, tehát mint ellenzékiek is határozottan visszautasítottuk az Ausztriától való elszakadást, valamint azt is, hogy — csupa hóbortból — fejjel a falnak menjünk Kimondottuk, hogy programmunkat „minden rázkódás és annak, ami a létező viszonyokban jó van, veszélyeztetése nélkül“ akarjuk keresztül vinni. S mert a szélsőbal — a mai úgynevezett függetlenségi párt — még rázkódás előidézése s a létező jónak koczkáztatásával is czélhoz akart és akar jutni, amint akkor nem követhettük, úgy nem követhetjük őt s illetőleg az ő politikáját; nem, már azért sem, mert az ámítás nem a mi kenyerünk , hanem épen az ellen kellett és kell küldenünk, nem elvei, hanem modora miatt, erős meggyőződésünk lévén ugyanis, hogy az a politika az erős rázkódás által a meglevő jót is nemcsak veszélyeztethetné, de valósággal veszélyeztetné is. Ezt pedig nem akarhatjuk. S valamint akkor Háromszék összes választóinak több mint háromnegyed része ugyanezen nézeten volt (népünk a kockáztató túlzást épen annyira gyűlöli, mint a reakciót), úgy ma is ezek képezik Háromszék megye elveit, nézeteit. A közjó érdekében legyen tehát általános jelszavunk : ne ám itsunk! Dr. Useh Károly. * Az erdővidéki képviselőválasztásügyében közük lapunkkal azon legújabb hírt, hogy Baróth egyetértően N. Baczonád, gr. Kálnoky Dénes e nagyméltóságát fogja fölléptetni képviselőjelöltül. Csupán konstatáljuk ez idő szerint a fölléptetés hírét s elvárjuk ottani levelezőink valamelyikének e tárgyban küldendő részletesebb értesítését. A képviselőház közigazgatási bizottsága Péchy Manó gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen volt Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter. Tárgyaltatott. A szegedi választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslat. Eötvös Károly azon óhajtását fejezi ki, hogy ezen javaslat tárgyalása halasztassék későbbre, mert neki arról van tudomása, hogy az egyes kerületek nincsenek jól beosztva, a lakosság számaránya szintén nem felel meg a valóságnak, mindenek felett pedig a létszám állandó nem leend s ezért a törvény is csak ideiglenes jellegű legyen. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejezést ad azon törekvésének, hogy ideiglenes jellegű törvények ne alkottassanak s ezért ajánlja annak oly módon való elfogadását, amint van, s ha később módosítás múlhatatlanul szükséges, azt eszközölni lehet. Jelen alkalommal annál kevésbé látja szükségesnek úgy a tárgyalás elhalasztását, mint a törvényjavaslat módosítását, mert azt az érdekelt törvényhatóság a helyi viszonyok legjobb ismerése mellett találta helyesnek s kérte annak törvénybe igtatását. Ezután a bizottság elfogadta a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. Az osztrák kabinetben változás áll küszöbön. Mint a „N. W. Tagblatt“ írja, Prazak ideiglenes igazságügyminiszter ki fog neveztetni valóságos igazságügyminiszterré ; utódja gyanánt, mint tárczátlan minisztert, Zellhamert említik. A tiszavidéki árvízveszedelem ügyében tartott értekezlet küldöttsége Jókai Mór vezetése alatt járt Tisza Kálmán miniszterelnöknél és Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszternél. Miután Bánhidy Béla báró, a küldöttség egyik tagja, előadta az értekezlet óhajtásait, abban történt a megállapodás, hogy mihelyt Ordódy miniszter az árvízsújtotta vidékről visszatér, beavatják az értekezletnek küldöttsége által előadottakba, amire azután valószínűleg 31-ére nagyobb értekezlet fog összehivatni, amelybe mindazok fognak meghivatni, kik helyi viszonyaiknál vagy országos tekinteteknél fogva e vízvédelmi ügy iránt érdeklődéssel viseltetnek. Sepsi-Szentgyörgy, 1886. ápri 30. () Régi panasz, hogy a magyar ipar nem tud föllendülésnek indulni s ennek okául igen helyesen felhozták, hogy az egységes vámterület, melybe az 1867 diki politikai vívmányok fejében Ausztria érdekében Magyarország is bevonatott, a magyar ipart zsákmányul dobja az osztrák iparnak, melynek fejlődöttsége lehetetlenné teszi a magyar iparnak vele fölveendő versenyét, s igy gátat vet annak fejlődése elé. Biz ez igaz, az 1867-diki kiegyezés közgazdasági része el volt hibázva Magyarország jelentékeny kárára s e hiba reparálása Magyarország részéről nagy erőfeszítést, Ausztria részéről indítandó vámháború kockáztatását s ennek elviselhetésére részünkről pénzügyi rendezettséget tesz elő feltételül. A Tisza-kormány rendszeresen azon czélra dolgozik, hogy a következő új közgazdasági kiegyezésnél e hiba kijavíttassák, hogy megszüntettessék, vagy pedig más, részünkre szerzendő előnyök által kompensáltassék azon kár, mely Magyarországra a közös vámterületből származik. — az áruforgalmi statisztikának törvény általi behozatala is azon czéllal bír, hogy hiteles adatokkal megállapítsa a magyar követelmények jogosultságát azon hasznok igazságos felosztása iránt, melyek a közös vámterülettel járnak. A magyar kormánynak egy határozott lépéséről írhatunk ma, melynek hivatása a magyar iparügyön egy csapással nagyot lendíteni. Ilyen irányú azon törvényjavaslata, mely „a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről“ intézkedik. E törvényjavaslatnak alapelve az, hogy nem csak az olyan gyártelepek, melyek Magyarországon eddig egyáltalán elő nem állított iparczikkeket készítenek, hanem a már létező, vagy ezentúl felállítandó oly gyárak is részesülnek az adókedvezményben, melyek egyfelől a technika jelen fejlődöttsége szerint berendezvék, másfelől pedig iparfejlesztési, vagy általános nemzetgazdasági szempontból kiválóbb fontosságú czikkeket állítanak elő. Ilyenek a szövőipar összes czikkei, továbbá a fémipar, gőzgépek előállítása, porcellán-, üvegipar stb., továbbá a mezőgazdaság kiegészítő részét képező szeszgyárak. Az állami kedvezményt illetőleg az adómentesség tekintetében a törvényjavaslat megállapítja, hogy a törvényjavaslatban elősorolt iparágak 1882 január 1 jétől 1895-ik év végéig teljes mentességet fognak élvezni a kereseti adó, illetőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól, továbbá a községi pótlék, az általános jövedelmi pótadó és a kereskedelmi kamarai adó alól. Ezen kívül a gyári vállalatok mentesek a gyári telkek megszerzéséért és átíratásáért járó illetékek, valamint az ipari részvénytársaságok megalakulásával és részvénykibocsátásával járó bélyeg és egyéb illetékek alól. A magyar kormány tehát e törvényjavaslattal megmutatta, hogy kész megtenni a magyar ipar fejlesztésére azt, mit a jelen viszonyok közt tehet. Természetes, hogy egy új ipar fejlesztésére leghatásosabb eszköz a védvám behozatala, de ezt nem tehetjük az Ausztriát s Magyarországot egy vámterületté kötött közgazdasági kiegyezés folytán. A föntebb jelzett állami előmozdítás azonban e vámvédelmet jól pótolja, az adóilleték mentesség a bevételek nevezetes részét biztosítja a gyárosok számára az osztrák verseny ellen, éleszti a vállalkozási kedvet az egészséges életfeltételekkel bíró ipartermelés terén és ösztönzi s képesíti iparosainkat telepeiknek a technika jelen fejlődése szerinti berendezésére s ezáltal versenyképessé tételére. Üdvözöljük e javaslatért a Tisza-kormányt, melynek avval még azon szerencséje is van, hogy