Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-08 / 29. szám

rög nyelv felett. Halász Géza teljesen felesle­gesnek tartja annak tanítását ; túlterheltetés­­nek találja, hogy a javaslat a gimnáziumokra négy nyelvet kíván rákényszeríteni a német nyelv ismeretét hasznosnak és szükségesnek mondja ugyan, de úgy találja, hogy felsőbb kö­reinkben sokkal inkább használják, mintsem óhajtandó lenne óhajtani, ha az egészségtan és élettan is felvétetnének a köteles tantár­gyak közé. Kies Henrik szintén ellene nyilat­kozik, hogy a görög nyelv a rendes tantár­gyak sorába vétessék föl. Kifogása van a hit­tan tanításának azon módja ellen is, mely az iskolákban dívik, ami Göndöcs Benedeket több­szöri közbeszólásra indította. Végül felhívja a miniszter figyelmét a tankönyvekre, melyek né­melyikében nézete szerint a morállal ellenkező dolgok taníttatnak. Mocsáry Lajos szintén a görög nyelv tanítása ellen van. Trefort minisz­ter válaszol Halász és Kies beszédeire. Kőrösy Sándor és Lánczy Gyula a görög nyelv taní­tásának szükségességét fejtegetik. Herman Ottó nem oly bámulója a hellén kultúrának, hogy annak képző hatását a mai viszonyok között is oly feltétlenül elismerné. Azok a híres athenei demokraták rabszolgákat tartottak és leghatal­masabb embereik a hipokrízisnek oly nemeit kultiválták irodalomban, élő szóval és kivált­képen erkölcseikben, hogy az ifjúságot nem is bocsátaná az eredeti források tanulmányozásá­ba, mert valósággal kár az időt vesztegetni ; az ifjú így is tökéletesen annyit fog tudni a görög nyelvből, a­mennyire a görög nyelv és irodalom védői szerint szüksége van. Nem hi­szi, hogy a görög mythologiának és irodalom­nak minden tekintetben nemes képző ereje van s hivatkozik e tekintetben a görögök egy rút szokására. György Endre didaktikai szempont­ból inkább a német, mint a görög nyelvet véli a köteles tantárgyak közül kihagyandónak. Al­­mássy Sándor a görög nyelvet a rendkívüli tantárgyak közé sorozandónak, a német irodal­mat mellőzendőnek tartja. Dobránszky barátja a görög nyelv tanításának a legfelsőbb osztá­lyokban, de a klassziczizmus értékét némely túlzásokkal szemben a kellő mértékre igyek­szik leszállítani. A szerdai ülésen is a görög nyelv kérdése foglalkoztatta a házat. Szóltak a görög nyelv ellen : Vidovich György, Hunyady László gr. és Csanády Sándor; mellette: Trefort minisz­ter, Mészáros Nándor, Rostaházy Kálmán, Tisza miniszterelnök és Steinacker Ödön. Rostaházy különösen Kies Henrik személyes kérdésben kért szót és fentartotta állításait, egyúttal kész­nek nyilatkozván az általa idézett könyvet bár­kinek megmutatni. Több szónok följegyezve népi lévén, elnök a vitát bezárta. Móricz Pálnak f a ház megadta a zárszó jogát. Utána még Szathmáry György előadó szólt röviden, a ház türelmetlensége kö­zött és végre megkezdődött a szavazás. A gö­rög nyelvre vonatkozólag névszerinti szavazást kértek, melynek az lett az eredménye, hogy az eredeti szöveg, mely a görög nyelvet és irodalmat a rendes tantárgyak közé sorozza, 143 szavazattal 74 ellenében elfogadtatott.­­ Mellette szavazott majdnem az egész jobboldal és mérsékelt ellenzék, valamint a szélső­balol­­­­dal néhány tagja. Az ülés végén Helfy Ignácz interpellácziót intéz a pénzügyminiszterhez a rente-konverzió tárgyában, hogy t. i. a konzorczium az összes hátralevő kötvényeket átveszi-e, vagy pedig csak 70, illetőleg 50 milliót; továbbá hogy fix árfolyam szerint, vagy csak bizományszerű­­leg veszi-e át ; végül, hogy a kötvények be­cserélésénél a tulajdonosoknak nyújtandó előny miből áll, ki viselendi ennek terhét, a konzor­­czium-e, az államkincstár­é, vagy mind a kettő együtt ? Interpellácziót intézett továbbá a mi­niszterelnökhöz Olaszországgal való viszonyunk felől s kérdezte, hogy miben áll az a szövet­ség vagy egyezség, melyre Mancini olasz kül­ügyminiszter márczius 13-iki beszédében czél­zott ? s ha csakugyan létezik ily szövetség vagy egyezség, mikor s mily czélból jött ez létre ? minduntalan kisiklik üldözői kezei közül. Hisszük azonban, hogy mire e sorok napvilágot látnak, az 1000 írtnak már lesz gazdája. — Hallottad már, hogy megtalálták a Spongyát ? kérdi egy ismert él­telő barátjától. — Igazán . No ez derék. És hol találták meg ? — Hát a Majláth m­osdó­szekrényén! — Vagy úgy­­ a spongyát ? ! Ilyen víczczek járnak most szájról-szájra, jeléül annak, hogy a legszomorubb, legtragikusabb eset is szolgáltat alkalmat életek gyártására, így sike­rült pl. az „ Üstökös“-nek e szomorú esetre Petőfi híres költeményét alkalmazni : „Egy gondolat bánt engemet: Agyban, párnák közt halni meg!­ Azonban aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy nemcsak a fővárost, hanem az egész országot fog­lalkoztatja a szörnyű bűntény, mely minden egyéb közügyet képes volt háttérbe szorítani! Még a csángók haza­telepítése iránt is csökkent e miatt némileg az érdeklődés és egy pár napig többet emlegették Span­g­a nevét, mint hazatérő testvéreinkét, a­kik pedig már átlépték az anya­ország határait s ma­holnap elfoglalják uj lakhe­lyüket. Minden állomásnál, hol pihenést tartottak, testvéri öleléssel fogadták őket s elárasztották a szeretet jeleivel. Nem sokára itthon lesz a második transzport is. És nem fog bele telni talán egy év, itthon lesznek ők mindnyájan, kik el voltak tő­lünk szakítva. Óhajtjuk, hogy találják magukat tel­jesen itthon e földön, melyen nem ringott ugyan bölcsőjük, de mely ápolja őket s majdan eltakarja. Ne érje őket itt csalódás, s lássanak mindent a jö­vőben is olyan rózsaszínben, mint mostan, a mi­dőn Nagy-Magyarországba beléptek! . . . . . . De nini, szinte elkomolyodnak olvasóim e kenetteljes szavakra, pedig most elég szomorú volt e levél kezdete is. Szolgáljunk hát egy kis áprilisi tréfával, melyben az az érdekes, hogy megtörtént. Egy krőtársam — ugyanaz az ismert életelő, ki­ről fentebb már megemlékeztem volt — nem akar­ván elmulasztani a kedvező alkalmat, mire az áp­rilis első napjának hagyománya őt feljogosítja, két kedves hölgyecskét szemelt ki pajkossága áldozatául. Nem tudom, mit vétett ellene e két hölgy, nem is kutatom, elég az hozzá, a kolléga velük járatta meg az április elsejét. És pedig ilyen formán. Meg­szerezte mindkettőjüknek a névjegyét és Berta téns­­asszony névjegyén Juliska téniasszonyt hívta meg ebédre, Juliska téniasszony névjegyén pedig Berta nagysága kapott meghívót ugyanaz­nap ebédre. A két fiatal menyecske persze e meghívást a férj szá­mára is magyarázta, így aztán mindketten férjestül indultak útnak egymáshoz ebédre. Szerencsére ta­lálkoztak a hatvani­ utcza sarkán s ekkor következ­tek a kölcsönös ámulások, bámulások, magyarázga­­tások, mig végre kisült a való s ők haragura, bo­­szoskodva vallották be egymásnak, hogy otthon nem is főzettek. Mit volt mit tenni, mind a két fiatal pár bement a Szikszayhoz s ott ebédelt meg, nem is sejtve, hogy az, a ki velük az áprilist megjáratta, ott ült egy szomszédos asztalnál s jót kaczagott felettük. . . Bosznja sikerült !... Hevesi József. — 114 — Az újonan megválasztott belgrádi metropolitát Mraovics Theodosiust, mint Nándorfehérvárról jelen­tik, Angelics karlóczai patriarcha pénteken vagy szombaton fogja fölszentelni Karlóczán. A szerbiai püspökök az új metropolitával szemben passzív ellen­szegülést tanúsítanak, a­minek legnagyobb bizony­sága az, hogy a választás alkalmával egyetlen püs­pök sem szavazott. Mraovics Baján 1816-ban szüle­tett s ugyanitt végezte első iskoláit is. Később Pé­csett tanulta a jogot. 1837-ben Tóth János buda­pesti ügyvédnél, a rá következő évben pedig Schwei­­gernél volt joggyakorlaton. Szülői ösztönzésére 184­0 ben Karlóczára ment a theologiára s 1848-ban Nándorfehérvárra költözött át mint theologiai tanár. Politikával nem foglalkozott, de annál inkább kitűnt tudományossága által. Jellemző, hogy hosszas távol­­léte daczára még mindig igen jól beszél magyarul s egyáltalán nem ellensége Magyarországnak. A bukaresti oláh lapok izgatása Magyarország ellen már oly mérvet kezd ölteni, mely némi dip­­lomácziai intést tökéletesen indokolhatna. Sajátsá­gos, hogy m­íg Bécsben az olasz irredenta sajtót oly nagy figyelemmel kisérik a külügyi hivatalban, addig a­ oláh irredenta durva izgatásai még csak egy megrovó észrevételben sem részesülnek, holott a külügyi hivatal törvény szerint az állami paritás elvén van fölépítve. Legutóbb ismét a bukaresti „Telegraful“ ereszti szélnek a következő kézzelfog­ható hajtogatást : „A magyaroknak már nem tet­szik a kárpátontúli oláhok mozgalma és nem is vol­na csoda, hogy ha az nagyobb részt is hozna a magyarok fejére, mint a­milyentől ők tartottak. A hiba azonban a magyarokban keresendő, a­kik azt gondolták, hogy az oláhokkal kényök- kedvek sze­rint elbánhatnak. Most az oláhok meg fogják mu­tatni, hogy a vad magyarok által nem engedik m­a­gukat továbbra is terrorizáltatni. A magyarok ül­dözésére az oláhok egy általános mozgalommal fe­lelnek stb.“ M Ily bőszü­ltséggel szemben az a vé­leményünk, hogy a bujtogató oláh lapokat ki kell tiltani a magyar területről. Meglehet, hogy ez a rendszabály nem sokat fog használni, de legalább manifesztálja állami tekintélyünket az u. n. „kár­pátontúli oláhok“ előtt. Háromszék megye közigazgatási bizott­sági ülése. (Folytatás és vége.) Nádory Nándor kir. mérnök jelenti, hogy a bras­­só-ojtozi államot állapota jó, a megyei utak azon­ban a múlt heteken beállt hóolvadás következté­ben több helyen megromlottak, több híd is kisebb­­nagyobb kárt szenvedett; Így azonban az újonnan épített 3 jégtörőt elvitte a jég, melyek újraépítése azonban a vállalkozók költségére fog elrendeltetni, kiknek egy évig jótállani kötelességük; az Oltszem és Málnás közti Olthid jobbparti pinczéje igen rot­hadt, dűlőtélben levő állapotban van, a víz azt megkerülte s minden pillanatban várható, hogy a közlekedés ezen nagy forgalma után megszűnik. Ennek megakadályozására az intézkedések megté­­tettek. A czófalvi hídnál a jég 20 drb könyökfát vitt el. Kisebb-nagyobb mérvű rongálások is tör­téntek a hidakon és utakon ott, hol az út közvet­len a folyó mellett fekszik, így Czófalva mellett, Kézdi-Vásárhelyrt, a kézdi-vásárhely- kászoni uton stb. A nyéni útvonalon az útbiztos jelentése szerint 10 híd annyira meg van rongálva, hogy annak fentartása rövid idő múlva lehetetlenné fog válni. Tompa Albert közgazdasági előadó jelenti, hogy az utóbbi időkben uralkodott hózivatarok a kézdi felső járásban károkat okoztak az őszi vetésekben , a többi járásból nem jelentettek be kárt, de való­színű, hogy főleg az alantabb fekvő helyeken az utóbbi sok csapadék ezekben is meggyengítette az őszi vetéseket. Tavasziak vetését a túl nedves és hi­deg időjárás miatt eddig még nem lehetett megkez­deni , tekintve az idő kedvezőtlen voltát, annak megkezdésére 1 hét előtt gondolni sem lehet. Ta­karmány sok helyen szűken, másutt épen fogytán van. Az állatállomány egészségi állapota teljesen ki­elégítő. A tenyészképes üszők létszáma s ennélfog­va a még hiányzó tenyészbikák darabszáma—­s mi­­den 60 tehénre egy bikát számítva — nincs pon­tosan összeírva; annyi azonban már most is köz­tudomású, hogy sok, többnyire nagyobb marhaállo­mánynyal bíró községben tekintélyes mennyiség hi­ányzik a kellő bika­létszámból, s azt az illető köz­ségek nagy része jelenleg sem hajlandó teljesen ki­egészíteni, részint a községek szegénysége, részint azon okból, mivel a tehenek nagy részét nem te­nyésztés czéljából tartják, hanem igavonásra hasz­nálják.­­ Az állam által kedvezményes becsár­ban, részletfizetés mellett is a tordai bikatelepből a községeknek felajánlt bikáknak alig felét szándé­koznak a községek megvásárolni, félve attól, hogy sovány legelőkkel bírván, részükre jobb legelőkhöz szokott apaállatok fognának kiosztatni. Elodázhatlan szükség volna egy gazdasági egylet felállítása, különösen azért, hogy a takarrmányter­­mesztés nagyobb mérvű meghonosítása, a csaknem teljesen hiányzó mesterséges rétek beállítása s az ál­lattenyésztés is csak ennek közreműködésével volna virágzó állapotba hozható. A letárgyalt ügyek közül megemlítjük a követ­kezőket : Babarczy adófelügyelő felolvassa a pénzügyminisz­ter leiratát a közigazgatási bizottság által 55 köz­ség részére szeptember végéig kért adófizetési idő­haladék tárgyában. A miniszteri leirat értelmezé­sére nézve a főispán és az adófelügyelő közt nézet­eltérés merült fel. Az adófelügyelő értelmezése sze­­­rint a miniszter a végrehajtások felfüggesztését csakis a múlt évről fenmaradt adóhátralékra enge­délyezte ama községekben; a főispán szerint pedig, minthogy a közigazgatási bizottságnak a törvény különben is megadja a jogot, hogy a f. évi adó befizetésére nézve engedélyezheti a halasztást, a leiratban implicite benne foglaltatik a kérelem tel­jesítése. Mikép értelmezendő a leirat, erre nézve mind az adófelügyelő, mind a közigazgatási bizott­ság feliratot intézett a minisztériumhoz. A bizott­sági leirat kiemeli, hogy ama községek a legjobb adófizetők, az adóhátralék nagyobb része nem is ezekre esik s az a kedvezmény, melyet a min. le­irató engedélyez, csak mintegy 5000 frt régi adó-* hátralékra terjesztetik ki. Ha azonban a folyó évi adóra szeptember vége előtt foganatosítható lesz a végrehajtás, az azon 55 község adófizetői legnagyobb részének teljes bukására s igy az adóalap megtá­madására vezetne. Midőn a közig. bizottság azon óhaját fejezi ki, hogy a végrehajtás felfüggesztésé­nek kedvezménye a jelen évi adóra is terjesztessék ki, azzal a kérelmezésre jogosult 16.000 adófizetőt kívánta a külön kérelmezés kellemetlenségeitől meg­szabadítani. Az idei had­mentességi díjakra, az államadó esedé­kes részletére s az illetékekre nézve az 55 közsé­gen kívül a többi község elöljáróihoz sürgető intéz­kedés küldetett a kényszer végrehajtásnak májusban leendő foganatosítása végett.

Next