Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)
1882-10-16 / 46. szám
»Uraim! A magyar nemzetnek egyik legfőbb erénye a hódolatteljes tisztelet és a tántoríthatatlan hűség, melylyel koronás fejedelme iránt viseltetik. Nincs nemzet széles e világon, mely nagyobb kegyelettel, tiszteletteljesebb hódolattal volna fejedelme iránt, mint a magyar szent István koronájával megkoronázott királya iránt mindig volt. Miről a történelem is tanúskodik. Ősi szokás szerint tehát emelem poharamat hazánk uralkodó családjáért és kivánom, hogy az ég ő felsége, dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József királyt, hódolatteljes tisztelettel körülvett nejét, szeretett királynénkat, a haza nagy reményét, Rudolf trónörököst és bájos nejét, Stefánia trónörökösnét az emberi élet legvégső határáig éltesse.« A hangos éljenzés lecsendesültével a főpolgármester Szász Károlynak adta át a szót, ki a következő pohárköszöntőt mondá: Nem mindig csak élőknek szól a pohár, kívánva nekik hosszú életet; csendül olykor halottak emlékére is, kik a mi jó kívánságainkra annál kevésbbé szorultak — mert halhatatlanok. Ily halhatatlan halott emlékének áldozunk ma. Áldoztunk érczszobra felállításával, mely halandó alakját, halhatatlan szelleme kinyomatával állítja elénk, s állitandja, századokon át, örökre hálás nemzete s annak késő nemzedéksorai elé; áldoztunk koszorúinkkal, melyek a jelest mindig megilletik, a költőt készeresen, a babér is, a virág is. Áldozunk most is, az áldomáspohárral, melybe könnyeink peregnek, melynek nedűjében szerelmünk s lelkesedésünk tüze ég és lángol. Koszorúink elsősorban s mindenek fölött a költőt illetik; a nemzet és nép nagy dalnokát, a ki elfordulva a kor ízlésétől s szakítva hagyományaival, egyenesen a népszellem amaz ős-eredeti forrását kereste föl, mely bérezek tövén, erdők rengetegében fakad, kőről-kőre omolva zuhog és csörgedez, virágos völgyeken át a puszta sivatagába, hogy ott él-elveszve a homokban, begyöpösödve helyenként, uj erőben s üdén üsse föl fejét ismét s éltesse és termékenyítse hazája földét. Mert bármennyire egyéni tulajdon is a költői tehetség, — s ő bizonyára erős önérzetével birt a magáénak — tény, hogy minden igazi költészetnek leggazdagabb forrása a nemzeti sajátság; s ha élőfa a költészet, gyökere csak a haza földében lehet. Ott pedig a hol a költészetben a nemzeti szellem, ízlés és sajátság hanyatlóban vagy épen kiveszőben van, a hol színe elmosódik s hagyományai feledésbe kezdenek menni, ott mindig az igazi költő lép föl reformátorul. Föllépése reactiónak látszik, s az is, a megromlott vagy meghamisított s nemzeti sajátságából kivetkezett ízlés ellen. A költő, aki különben sem feledkezhetik meg nemzete múltjáról, a nyelv s formák dolgában is, mikor a legmerészebb njitó is, tulajdonkép conservativ, mert a nyelv múltjába nyúl vissza s a költészet eredeti s meg nem homályosított forrásait keresi föl. így alkotta meg Dante a tudós latin ellenében az olasz köznyelvet; igy zúdított hadat Moliére a könnyű és egészséges franczia ízlés nevében a préciensek ellen; igy teremtette meg Goethe a német pedantizmus ellenében az ó-német népdal mintájára az igazi német dalt. Petőfi is igy ültette vissza a magyar népdal vadvirágát az irodalom kertjébe. Az erdei és mezei virág üdeségét, színét és illatát, adta a kerti virágok pompájához s a szabad és hamisítatlan természetet a művészet alkotó és alakitó erejével gazdagította. És ajkán megrendült a magyar természet összes érzelmi világa. A szerelem gyöngédsége és mélysége, a hazafi büszkesége és fájdalma, a szabadság lángoló heve és bátorsága, a harag tüze s a gúny villámai a kétségbeesés viharában : mindez epedett és suttogott, mennydörgött és csattogott dalaiban, melyek a népdal egyszerű, de dallamos formáiban, a mily könnyen és erőltetés nélkül születtek az ő lelkében, oly könnyen és észrevétlenül mentek át a nép vérébe s lettek az egész nemzet sajátjaivá. Nép és nemzet: különböző két fogalom előbb, a Petőfi költészetében egybeolvadt, s ő, a legnemzetibb költő, a legnépszerűbb is lett egyszersmind. Mert a nép hangján szólott a nemzethez, s mikor ő a népet fölemelte a nemzet magaslatára, a nemzet megértette szavát s magához ölelte a népet. Ezt tette a Petőfi költészete s tette akkor, mikor ez átalakulás és egybeforradás, a társadalomban, a politikában, az államéletben is épen végbe ment. S költészete, mely egyik vezércsillaga korának, egyszersmind leghűbb kifejezése is jön annak. Minden nagy szellem, mikor úgy látszik, hogy korának csak tolmácsa, tulajdonkép irányadója. A magyar nemzet ma, legnemzetibb s legnépszerűbb költőjének állitott szobrott.Tegye rá irodalmunk, általa ujjászült költészetünk azt a koszorút, mely őt megilleti; legyen vadvirágokból, de művészi kézzel kötve, igy lesz méltó folytatója az ő költői munkájának. A költő mellett azonban a hazafit és a hőst is megilleti egy vérvirágokból kötött koszorú a szobor talapzatán. Nem a politikust, hanem a hazafit ünnepeljük Petőfiben, a ki nemzetének oly keserű igazságokat mondott s hibáit oly eleven tűzzel lobbantotta szemére, mint Széchenyin kívül senki; de szintoly tiszta hazaszeretetből, melylyel nemzete dicsőségében és gyalázatában, erényeiben és bűneiben osztozott; s mikor nemzetét ostorozta is, kikiáltotta a világnak, hogy büszke rá, hogy magyarnak született. Mint hős, nem volt hadvezér, nem nyert csatákat, de megtette a legtöbbet, amit a katona megtehet: elesett a hazáért. Sírját nem keressük már. Nem síremléket akartunk állítani neki, hanem oszlopot halhatatlan dicsőségének, melyre koszorúinkat aggathassuk. Nem siratjuk, hanem büszke lelkesedéssel üdvözöljük szellemét, melynek még az érczoszlopnál is maradandóbb emléke halhatatlan műveiben, honszerelmének a sirból is kitörő lángjában s az általa megújított magyar költészet nemzeti és világraszóló hatásában van. Ürítsük poharainkat Petőfi halhatatlan emlékére ! Nagy tetszés követé a toastot, mely után Gerlóczy Károly alpolgármester hivatott felszólásra, ki is a következő szavakkal ürité poharát: A mai napot méltán nevezhetjük nemcsak a magyar költészet, hanem a magyar művészet nemzeti ünnepének, mert a legnépszerűbb magyar költőnek, magyar művész által készített szép emlékszobrát, a nemzeti kegyelet megható nyilvánulásai mellett ma halmoztuk el koszorúkkal, és mert ez emlékszobor létesítésének első alapját is a szavaló és dalművészet közreműködésével egy magyar kitünő zeneművész vetette meg. E szép nemzeti ünnepen, — a magyar közművelődésnek fényes ünnepén lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk azokról, akik a tudománynak, — nemzeti irodalomnak és művészeteknek mint a közművelődés tényezőinek ápolása és fejlesztése körül tett hazafias, buzgó és sikerdús szolgálataik által a nemzet hálájára kiválóan érdemessé tették magukat, és ezek között első helyen hazánk alkotmányos kormánya az, mely a legnehezebb viszonyok között is, mindig talált módot és eszközt arra, hogy hazánknak e nagy fontosságú érdekei, minden kitelhető erkölcsi és anyagi támogatásban részesüljenek, és hogy különösen nemzeti irodalmunk termékei még a királyi család mindennapi szükségletei között is helyt foglaljanak. Csak kedves kötelességet teljesítek azért, midőn ez ünnepélyes alkalmat felhasználva, hálás érzelmekkel emelem ki azon kiváló tevékenységet, melylyel igen tisztelt kormányunk a magyar nemzeti érdekeket a közművelődés terén előmozdította, és miután mindnyájan meg vagyunk arról győződve, hogy e téren a jövőben is csak haladásra számíthatunk, szívem mélyéből kívánok áldást és legjobb eredményt kormányunknak ez üdvös működésére, és felkérem önöket , hogy poharat emelve, velem együtt lelkesen kiáltsák. Éljen a m. kir. kormány, éljen annak minden, egyes tagja, éljenek különösen annak jelenlevő nagyérdemű képviselői, a miniszterelnök úr és a közoktatási minister úr ő nagyméltóságaik. (Harsány éljenzés.) Midőn a tüntetésszerű éljenzés lecsendesült, Tisza Kálmán miniszterelnök mondá el a helyeikről felemelkedett és körébe csoportosult vendégkoszorúnak a következő, élénk helyesléssel találkozó, pohárköszöntőt, Uraim! Mielőtt rátérnék pohárköszöntőm tulajdonképem czéljára, hogy éltessem a magyar irodalmat és művészetet, bocsássák meg, hogy mint régi palamenti vitákban növekedett, sajnos, már vén ember, azon gyakorlatot kövessem ma is, hogy a tisztelt előttem szóló szavaira reflectáljak. Engedjék meg, hogy arra reflectálva, midőn a kormányért ürítenek poharat, azt a szívességet megköszönjem, és megmondjam, hogy én magam is ürítettem e poharat, mert e pohárköszöntés nem szól csak a mostani kormányra, hanem Magyarország alkotmányos kormányaira mindaddig, mig azok Magyarország közügyeit alkotmányos módon felkarolják. (Éljenzés.) Áttérve beszédem czéljára, világos, hogy minden nemzet előtt irodalma és művészete nagy becsesei lir. A birodalom és művészet azok, a melyek utján a mióta a háborús korszakok letűntek, — bár fájdalom, nem örökre — nemzetek legbiztosabban lesznek ismeretesek, szeretettek és becsültek nemzettársaik között. Az irodalom és művészet remekei századokat túlélve lehetővé teszik, hogy egy nemzet szelleme, munkássága a legkésőbbi múlttól a jelenig együtt legyen szemlélhető. Az irodalom és a művészet remekei halhatatlanná tették oly nemzeteknek nevét, melyek a politikai nemzetek sorából századok óta elenyésztek. Ha oly becsben van minden nemzetre nézve irodalma és művészete, mit kell éreznünk nekünk, ha tudjuk, hogy nehéz időkben az irodalom és a művészet, de itt főleg az előbbi volt megfelelőbb a helyzetnek ; az irodalom volt az, amely a minden térről leszorított, már majdnem kétségbeeső nemzet érzületlüktetését fentartotta. Mennyivel inkább kell nekünk tisztelnünk irodalmunkat és művészetünket, midőn csekély számunk mellett annyira van szükségünk állandó hódítást,és biztosítást egyedül szellemi fegyverben találni. És ép azért áthatva ezen érzelmektől, engedjék, hogy emeljen poharat mindazokra, kik Magyarország irodalmát és művészetét ezen elhatározással emelni törekednek. Engedjék, hogy emeljem poharam magáért a magyar nemzeti irodalom és művészet bajnokaiért. De engedjék, hogy emeljem ezt oly formában, mint azt hiszem nekik is, mint hazafiaknak, legkedvesebb lesz. Adja Isten, hogy Magyarország irodalma és művészete hosszú századokon át fejlődjék és virágozzék, de nem mint a magyar nemzet múltjának emlékköve, hanem eleven története és nemzeti élete legnemesebb kifejezése. Adja Isten, hogy századok múlva is e haza emeljen szobrokat nagy íróinak és művészeinek, de soha azok ne emeljenek szobrot a magyar nemzet múltjának. (Élénk tetszés.) A lelkesült éljenzés lecsillapodtával Jókai Mór kért szót, és többször félbeszakítva a hangos derültség által, mondá el nagy figyelemmel végighallgatott következő beszédét: A Petőfi-emlék a legdrágább szobor a kerek földön, mert ez a legcsengőbb érczből van öntve: csupa hegedűszóból készült s nem lehet annál becsesebb áldozat, mint amit az egyik ihlettje a múzsának, a másik múzsa fölkentjének megörökítésére hozott. Reményi Edéről szólok. Ő karolta fel legelőször a Petőfi-emlék eszméjét, és azután elindult keresztül-kasul bejárni a szegény kis Magyarországot, a hegedűjével, öszszemuzsikálni egy érczszobrot a költő-testvér számára. Mert hisz az Olympon mindnyájan testvérek vagyunk, költők, zenészek, festők, képfaragók és színészek. Reményi nagyobb csodát műveit a lantjával, mint Orpheus, mert ő a köveknél nehezebbet mozdította meg: a nemzeti közönyt, s meg tudta szelídíteni a minden fenevadaknál erősebbet, az akkori policzást, hogy engedje őt, a nemzetet föllelkesítve, emlékalapot gyűjteni a szabadságharcz hirhedett dalnokának. Reményi Ede érdeme áll legelől e szobor létrehozói közt. Sajnos, hogy e mai örömnap diadalát ő nem oszthatja velünk. Petőfitől az egész ég választ el bennünket, Reményi Edétől az egész földtele. De azért, ha az egész föld áll is közöttünk, lelkeink találkozni fognak, s én hiszem, hogy a mi szeretett barátunk, művészetünk büszkesége, ki most odaát éjfél után három órakor az igazak álmát alussza, meg fogja hallani azt a riadó szózatot, mely az országon átkél őt felébreszteni: »Az Isten éltesse, hírben, dicsőségben és boldogságban Reményi Edért sokáig!« Utánna Komócsy József kelt fel nagy derültség közt, folyton beszélve az asztal végéről az asztalfőhöz, útjában a következő toaszot mondván : Mélyen tisztelt uraim! Áldomást igyunk a Petőfi-szoborbizottság elnökének, jegyzőjének, a bizottság tagjainak jóvoltára és egészségére. Hogy amaz érezte meg a nagy költő alakját öltse magára s örök hirdetője legyen a magyar nemzeti genius fényének és dicsőségének, ahhoz három tényezőre volt szükség. Első tényező a halhatatlan költő lángelméje. Második tényező a művész ihlettsége. Harmadik tényező a kitartását lelkesedéséből merítő munka. Ez jutott osztályrészül, uraim a szoborbizottság tagjainak, kik egymást felváltva két évtizeden át dolgoztak, hogy létre jöjjön a szobor, melyről ma hullott le a lepel, hogy az idő által elpusztíthatatlan külső alakját leírhassa a nemzet, a nép szeretett költőjének, ki dalaival sziveinkben örökre élni fog. Ily munka megérdemli áldomásunkat! Hiszen az istenek eléje teszik a verítéket az erénynek (Dii sudorem ante virtutem, postiere) s ő náluk megvolt a veríték is, a virtus is. Éljenek sokáig és örvendezzenek, hogy a sudor és virtus által felvirul a hon, melynek ők hű munkásai. Éljenek! Hangos derültség és élénk tetszésnyilvánítás között foglalták el helyeiket a vendégek, mire Vadnai Károly emelt Budapest fővárosára poharat. Utána Sárkány József a Petőfi-társaságra és Pulszky Ferencz igen röviden, de nagy tetszés között Huszár Adolfra ürítették poharaikat, mire Reményi utal a szoborbor bizottság fáradhatatlan jegyzője következő toaszot mondá: Uraim! A művész, ki a mai napon leleplezett szobrot megalkotó, kellőleg méltatva lett előttem szólott,Pulszky Ferencz barátom által. Ámde azt, hogy amit a művész alkotó geniusa megteremtett, a formák és vonalak csorbítatlan tisztaságában előttünk áll, hogy a költő magasztos arcza mit sem veszített eredeti nemességéből, szóval, hogy az öntés mesterileg sikerült, ezt Turbain Károlynak köszönhetjük. Lelkesítve úgy a szobormű szépsége, mint a megtestesített, dicső költő szelleme által, egyik szívével dolgozott nem könnyű feladaton, és reá alkalmazhatók a nagy német költő szavai: »Das er im inneren Herzen spüret, Wass er erschafft mit seiner hand. Műve egyébiránt nem szorult dicséretre, dicséri s az úgy is mesterét: — »Das Werk loht den Meister.« Éljen tehát Turbain Károly. (Éljenzés.) A társaság, mely már előbb is oszladozni kezdett, teljesen fesztelenné válván, a nem hivatalos kasztok hosszú sora szakadatlanul követte egymást. Ezek közül nagyobb figyelemmel hallgatták meg Ráth Károly, Nehrebsczky György, Gyulai Pál pohárköszöntőit. Ezután Reményi Antal székre állva nagy érdeklődés között olvasta föl a beérkezett számtalan sörgöny közül a következő érdekesebbeket : 1. Nedoma, a cseh hirlapiró-egylet elnöke és a »Politik« főszerkesztője Prágából: »A mai ünnepély alkalmával van szerencsém a prágai cseh hirlapiróegylet nevében a magyar nemzet legnagyobb dalnokának nagyrabecsülésünket és szives rokonszenvünket kifejezni.« 2. Bratek Ferencz Petőfi cseh fordítója Prágából : »Ma, midőn a magyar nemzet kegyelete nagy fiának, a szabadság és szerelem halhatatlan dalnokának régi tartozását lerójja, legyen nekem is megengedve az ünnepély nagy szelleme előtt meghódolni.« 3. A Bem-szobor-bizottság Marosvásárhelyen. »Hazafi üdvözlet a székely béretek közül. Bem szobra áll és hála, hogy a Bem szobra után fennáll a Petőfié is. A magyar és székely nemzet e kettőben is egybe forrt, egységének, hálájának jeléül.« 4. A marosvásárhelyi katholikus nagygymnasium tanárai és ifjúsága Marosvásárhelyen: »A szabadság, szerelem nagy költőjének legyen áldott emléke és halhatlan neve dicsőítve most és mindig.« 5. A bécsi akadémiai magyar olvasó- és társaskör Bécsben sem mulasztja el e napon, melyen az egész nemzet halhatatlan költőjének emlékét ünnepli, a kegyelet adóját leróni és a távolból küldi üdvözletét. A nagyszebeni jogakadémia tanári karától a délelőtt folyamán a következő távirat érkezett a szoborbizottság elnökéhez: »A régi Görögországnak Homerje a világnak legnagyobb epikusa. Magyarországnak megvan Petőfije, a világnak legeredetibb népköltője. A nagyszebeni jogakadémia tanári kara hazafias örömét akarja kifejezni azon alkalommal, midőn a magyar nemzet e költőjének szobrát leplezi le, ki lángelméjének költészete által reá örök díszt hozott. A tanári kar nevében S en z, igazgató. A nagyszebeni jogakadémia ifjúsága a következő táviratot küldte: »Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy hazánk koszorús népköltője szoborleleplezésének dicső ünnepén, halhatatlan emléke iránti határtalan tiszteletünknek kifejezést adjunk. Üdv a lelkes szabadsághős szellemének, a megközelíthetetlen népköltő emlékének, üdv a magasztos eszmék szerzője nevének, melyről ma minden igaz honfi a tisztelet és szeretet hevétől áthatva lelkesülten emlékezik meg.« A nagyszebeni olvasóegylet a következő táviratot küldte: »Mi nem teszünk koszorút Petőfi szobrának talapzatára , de megkötöttük szivünkben az emlék koszorúját, melynek virágai soha el nem hervadnak. Mi tiszta örömünket fejezzük ki, hogy a magyar nemzet, nagy népköltőjének szobrot emelt és hogy a szobor leleplezését kegyeletes, nagy nemzeti ünneppé tette, melyet zajtalanul, lelkünkben a haza iránti szeretetnek azon ihletségével, milyenre Petőfi tanított, mi is megtartunk. Egyszersmind kinyilatkoztatjuk azon rendületlen hitünket, hogy Petőfi költeményeinek ragyogása túl fog hatni az időn és enyészeten.« Ezután a társaság néhány tagja még együttmaradt, és derült hangulatban tölte el az estét. * A Petőfi-szobor leleplezéséhez. Rozsnyóról levelet vettünk, melyben felkérettünk annak helyreigazítására, hogy Rozsnyóról nem a város, hanem az ottani ev. gymnasium ifjúságának »Petőfi-köre« küldött koszorút a szoborra. A szerajevói Petőfi koszorú. A távirat, melyet Strausz Adolf, Bosnyák föld és népe szerzője Szerajevóból kapott, így hangzik: Felkérjük a Budapesten végbemenendő Petőfi-szobor ünnepélyre a Szarajevóban élő magyar zsidók nevében koszorút letenni, mint csekély jelét ama nagy hálának, melylyel a népszabadság és egyenlőség halhatatlan dalnokának örökkön örökké tartozunk. Bosnyák virágokból küldtük volna a koszorút, de már késő. Többek nevében: Mellinger Lipót. Tolna megye közönsége a Petőfi-szobor leleplezésénél leendő képviseletével Vizsolyi Gusztáv országos képviselőt és Kammerer Ernő miniszteri fogalmazót bízta meg, kik e minőségben jelentek meg az ünnepélyen. Sopron megye koszorúját V. Kovách László tette le. Eperjes szab. kir. várost az ünnepélyen a városi közönség megbízásából Berzeviczy Albert orsz. képviselő, dr. Schmidt Gyula városi ügyész és Bancsó Antal collegiumi igazgató képviselték. Az »Eperjesi Széchenyi-kör« czímű közművelődési egyesület nevében Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő babérkoszorút tett le a szobor talapzatára, e fölirással: »Petőfi emlékének — az eperjesi Széchenyi-kör.«* A mai ünnepélynek az »írók és művészek társaságá«-ban is volt folytatása este egy igen sikerült zártkörű bankettben, melyen különösen a fiatalabb írói nemzedék szép számmal volt képviselve. Természetesen nem hiányzottak az emelkedett és kedélyes felköszöntők sem; toasztoztak: Feleky, Komócsy, Kiss, Inczédy, Hentaller, Fenyvessy Ferencz stb. A híres marosvásárhelyi rímelő Kerekes Sámuel is nagy tetszést aratott. A kedélyes mulatság a késő éji órákba nyúlt. A népszínházban ma az előadást fényes Apotheosis előzte meg az ünnepély alkalmából. Azután a »Falu rossza« került színre. A közönség teljesen megtöltötte a színházat. A hivatalos lap mai száma közli: ( A magyarországi reformált egyház Debreczenben tartott országos zsinatának az egyház szervezetére és az egyházi törvénykezésre vonatkozó munkálata a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által ő császári és apostoli királyi felsége elé terjesz- ■■ tetvén, ő felsége azt a következő legfelső helybenha- l gyási és megerősítési záradékkal méltóztatott helybenhagyni és megerősíteni. A magyarországi helvét hitvallású evangélikusoknak legfelső királyi engedelmünkkel az 1881. évi október hó 31-én s folytatólag az 1882. évi szeptember hó 10-én és következő napjain Debreczen szabad királyi városunkban tartott országos zsinata által az egyház szervezetére nézve alkotott, és vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterünk útján legfelső jóváhagyásunk és királyi megerősítésünk alá hódolattal fölterjesztett jelen egyházi törvényt, ezennel jóváhagyjuk és megerősítjük. Kelt Schönbrunnban, 1882. évi október hó 11-dikén. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Ő felsége a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére, a kassai convictusnak a premontrei rend kormányzata alatt leendő visszaállítását elvileg jóváhagyta, és ebből kifolyólag az üresedésbe jövendő ösztöndíjak adományozásának megszüntetésére, valamint egyéb szükséges előintézkedések megtételére és annak idején részletes javaslatainak bemutatására az előterjesztő minisztert felhatalmazta. (P. H.) TREFORT ÁGOSTON, s. k. Gróf Széchenyi Pál hivatalos esküjét, mint kereskedelmi miniszter holnap délelőtt teszi Gödöllőn a király ő felsége kezeibe. A kereskedelmi minisztérium vezetését gróf Széchenyi szerdán fogja átvenni. Tisza Kálmán miniszterelnök holnap régge Szegedre utazik, onnan pedig rövid időzés után le néhány napra Gesztre. A volt határőrvidéki házközösségek megszüntetése tárgyában, Torontál megye szolgabirói, a közelebb megejtett őszi közgyűlés alkalmából értekezletet tartottak, melyen a kérdéses ügynek minden oldalról történt részletes és alapos megbeszélése után, ottan levelezőnk értesítése szerint, azon átalános nézetnek adtak kifejezést, hogy a községi jegyzők a házközösségek megszüntetésével járó teendőknek reájuk eső részét, a jelenlegi létszám mellett, a tervbe vett 2 évi határidő lefolyása alatt, nem lesznek képesek ellátni. Ebből kifolyólag elkerülhetetlen szüksége forog fenn annak, hogy vagy a munkálatok befejezésére tervbe vett 2 évi határidő 4, esetleg 5 évre meghosszabbittassék, vagy pedig az olyan községekben, hol a házközösségek száma több százakra megy s az ilynemű ügyek letárgyalt komplitáltabb természetüknél fogva huzamosabb időt igényel, a községi képviselet tagjaiból tanács alakíttassék, melyben a jegyző ruháztatván fel a referens tisztével, hogy a folyó ügyek hátralékban ne maradjanak, melléjük egy vagy több ideiglenes segédjegyző alkalmaztassék. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tagjai f. év okt. 23-án d. u. 1 órakor a képviselőház pénzügyi bizottsága termében értekezletet tartanak. A meghívók szétküldése iránt az intézkedések már megtétettek. Igen óhajtandó, hogy ezen az értekezleten a tagok minél nagyobb számban jelenjenek meg. Gömör megye székhelyének Pelsőczön való meghagyása tárgyában, — mint lapunknak írják — a putnoki választókerület összes községének küldöttjei e hó 8-án értekezletre jöttek össze Tornallyán. Az értekezlet elhatározta, hogy e tárgyban fölterjesztést intéz a belügyminiszterhez s annak átadásával a putnoki kerület képviselőjét bízta meg. A Kubinyi Géza rozsnyói szolgabiró által fölolvasott fölterjesztést elfogadta a gyűlés, mely egyúttal Dapsy Pál indítványára Hevessy Bertalan országos képviselőnek bizalmatlanságot szavazott a legutóbbi két megyegyűlésen tanúsított magatartása miatt. Táviratok: Hága, okt. 15. A kormány törvényjavaslatot nyújtott be a választási census leszállítása iránt, miáltal a választók száma 22.000-rel szaporodik. Bremerhafen, okt. 15. A »Frankfurt« nevű Lloyd-gőzösön tegnap este 6 órakor tűz ütött ki. Az egész személyzet megmenekült. Pétervár, okt. 15. Délkeleti Oroszországban csaknem mindenük erős fagyok vannak. Nijniben , Szamarában 6 fok hideg uralkodik. A Volgán a jég miatt a gabonaszállítás megszűnt. Ruszcsuk, okt. 15. A szerb király tegnap délután ide érkezett s a kikötőtéren Bulgária fejedelme által üdvözöltetett. A fejedelmek egymást a lakosság és a hadsereg lelkes kiáltásai közt megölelték. A fejedelem bemutatá a királynak a minisztereket, a diplomatiai testület, a polgári és katonai hatóságokat és a papságot. Ezután a ruszcsuki metropolita a királynak kenyeret és sót nyújtott át s beszédet intézett hozzá, kifejezvén azon őszinte testvéries érzelmeket, melyek mindkét délszláv nemzetet áthatják. Erre a király hasonló értelemben válaszolt. A városban a lelkesedés nagy. Ruszcsuk, okt. 15. Ma délelőtt 10 órakor a szerb király tiszteletére az összes helyőrség díszgyakorlatot tartott. Villásreggeli a táborban volt. A vjetovoi vadászatra holnap reggel 7 órakor indulnak külön vonaton. Villásreggeli az erdőben lesz. Este 7 órakor Ruszcsuk város díszebédet ad a katonai clubban, 9 órakor pedig tűzijáték és kivilágítás leend. Holnapután — 17-én — közös villásreggeli tartatik a »Golubeik«, (galamb) gőzösön, mire Milán király Belgrádba utazik, hova 18-ikán érkezik. Zenta, október 15. (Eredeti távirat). A mai pártértekezleten ifj. Ráday Gedeon 400 választó által képviselővé nagy lelkesedéssel kijelöltetett. Holnapután tizenkéttagú küldöttség utazik Budapestre, őt a jelöltség elfogadására felkérni. A függetlenségi párt Majoros Istvánt léptette föl. Ráday megválasztása egészen bizonyos. Szófia, okt. 15. Hivatalos körökben egész határozottsággal állítják, hogy a nemzetgyűlés nem október végén, hanem deczember hó vége felé vagy január hó elején fog öszszeülni. Temesvár, okt. 15. (Eredeti távirat.) Hagymási gyilkosát elfogták. A tettes Bakatyes Nikoláj szkulyai lakos. Ungvár, október 15. (Eredeti távirat.) Az ungvári k. m. főgymnasium önképző »Dayka-köre« ma a tanári kar részvétele mellett a Petőfi-szobor leleplezése alkalmából Petőfi ünnepélyt rendezett. — A kör több tagja Petőfitől költeményeket szavalt, Zoltsák János tanár pedig Petőfi költészetét méltató emlékbeszédet tartott. Az ünnepély fényét az ifjúsági da KÜLFÖLD. Az egyptomi kérdésről nyilatkozott e hó 11-én a Gladstone minisztérium két tagja, Mr. Dodson, a helyi közigazgatás elnöke és a cabinet tagja ekkér szólt Scarboroughban választói előtt: »Az egyptomi háború saját positiónk védelmére s semmi távolabbi vagy véletlen érdekért, hanem oly érdekekért indíttatott meg, melyek annyira közvetlenül érintettek bennünket, mintha birodalmunk területében belül feküdnének. Nem hódítási háború volt s a kormány reméli, hogy rövid idő múlva belföldi kormány jöhet ott létre, mely képes lesz az országban a békét, a törvényt és a rendet föntartani.« A brit kormány végczéljai gyanánt Egyptomban a miniszter a népképviselet helyreállítását, valamint a Suez csatornában való szabad és korlátlan hajózást említette a világ összes nemzetei számára. Végül kijelentetett, hogy Anglia Egyptomot sem annectálni nem akarja, sem védnökséget ott gyakorolni nem szándékozik. Egyptom legyen az egyptomiaké. Egyptom közeli jövőjével részletesebben foglalkozott Torpointban Mr. Leonard Courtney pénzügyi titkár a hivatalban. Miután előrebocsátotta, hogy alárendelt állása folytán a cabinet titkaiba beavatva nincs s csakis egyéni nézeteinek ad kifejezést, kijelentette, hogy mihelyt a rend helyreállíttatik Egyptomban, Anglia semmikép sem fog egy külön khedive vagy egyptomi dynastia érdekében cselekdeni. A jelenlegi khedivét figyelmeztetni kell, hogy állása ezentúl saját ügyeinek helyes vezetésétől függ. Egyptomnak azonban függetlennek kell lenni, minden idegen befolyástól, de különösen a szultánétól. Courtney végül kijelentette, hogy az egyptomi háború költségei az egyptomi államkincstárból lennének fedezendők. Arabi pasa kiutatását míg egyik forrásból megcáfolják, a Standard kairói levelezője így ír: »Az angol hatóságok unszolására egy bizottság küldetett a következők megvizsgálására: szombat este Ibrahim Agar a palota egyik főeunuchja több fegyveres emberrel belépett, az egyik politikai fogolynak Abdel Kassemnek börtönébe, fölkeltette ez utóbbit álmából, arczába köpött és szidalmakkal illette. Azután ugyanez emberek elmentek Arabi czellájába, és ott hasonlóképen viselkedtek. Sőt mondják, hogy egy ideig Arabi élete is veszélyben forgott. Több magas palotatisztviselő arral vádoltatik, hogy része volt a kihágásokban. Konstantinápolyban miniszterválság volt a napokban. A minisztériumban hoszszabb idő óta szakadás volt. A két Szaid törekvései ellen több miniszter intrigált, nevezetesen Mahmud Nedim és Djevdet. Az illetők beleegyeztek a kormányelnök és a külügyminiszter javaslataiba, sőt pecsétjükkel is ellátták a szultán elé terjesztett határozatokat, de a palotában titkon iparkodtak meghiúsítani a két Szaid terveit. Ennek következtében ismételve súrlódás támadt, úgy, hogy a kormányelnök s a külügyminiszter kabinet-kérdéssé tették alattomos ellenségeik elmozdítását. A szultán is meg volt győződve e helyzet tarthatatlanságáról, de egyelőre azt határozta, hogy a két Szaid a kabinetben maradjon. Hírlik azonban, hogy legközelebb újjászerveztetik a kabinet és akkor Ozmán hadügyminiszter is kimarad, aki valóságos szerencsétlenség a török hadseregre nézve. Azt is jelentik, hogy Szaid kormányelnököt és Mahmud Nedin belügyminisztert azzal a feladattal bízta meg a szultán, hogy Törökország jövő politikájáról javaslatot terjeszszenek elébe. A két miniszter nem tudott megegyezni egymással. Szaid azt ajánlotta, hogy Törökországnak a nyugati hatalmakra kell támaszkodnia, Mahmud Nedim ellenben más szövetségeseket ajánlott. A szultán nem határozott eddig, de az angolok ellenségei inkább szaporodnak mint fogynak. Konstantinápolyban meg vannak győződve, hogy Szaid pasa programmját el fogja fogadni a szultán. A nyugati hatalmakkal való teljes egyetértésen kívül még ezeket ajánlja Szaid pasa. A többi hatalmakkal is, nevezetesen kereskedelmi szerződések kötése által ápolni és szilárdítani kell a barátságot. A belügyi politikát illetőleg közigazgatási reformokat kíván a kormányelnök, továbbá a miniszterek felelősségére vonatkozó törvény alkotását és fegyelmezett csendőrség szervezését. Bécs hadijelentőségéről állítólag inspirált berlini tudósítást közöl,a »"Vrz.« mely azt mondja, hogy Bécs megerősítése csupán technikai kérdés, hia a megerősítést fogják kívánni a szakértők, Németország örülni fog, bármiképen alakuljanak is jövőre a viszonyok, amelyek talán gyakorlati értéket adhatnak Bécs megerősítésének. Német csapatok soha sem fogják ostromolni Bécset, Ausztria ellenségei, akik esetleg ostromolnák Bécset, egyszersmind Németország ellenségei lesznek. A porosz országgyűlés választó rendjének módosításáról beszélnek Berlinben. Hírlik, hogy Bismarck érdekkel viseltetik a lajstromos szavazás iránt és az olasz képviselőház által elfogadott egész törvényt lefordíttatja. A lajstromos szavazásért állítólag a kancellár környezete is lelkesedik és azt tartja, hogy a választásnak ez az egyetlen czélszerű módja. A Duna Kilia-ágát illetőleg ezt írja a »Novoje Vremja« : Megengedvén, hogy a nemzetközi bizottságnak van joga rendeleteket kibocsátani a Dunán való hajózásra és a folyami rendőrségre nézve, Oroszország azon jogát ezáltal mégsem korlátozhatja, hogy Oroszország a saját területén függetlenül rendelkezzék. A nemzetközi bizottság nem avatkozhatik sem az orosz tengerésztisztek mérésébe, sem a folyamnak az orosz kormány által elrendelt mélyítésébe. Minden ily kísérletet határozottan vissza kell utasítani. A fő baj abban rejlik, hogy a Duna-bizottság nem foglalkozik legközelebbi feladatával, vagyis a folyam mélyítésével és a hajózást előmozdító más munkával, hanem politikai cselszövényekkel. A Sulina-torkolat e közben folyton iszaposodik. A Romániával, Bolgárországgal és Szerbiával való kereskedelem élénkítése nemcsak a Fekete tengeren való hajózásunkat fejlesztené, hanem politikai tekintetben is hasznunkra válnék. Járda a »Tiéd vagyok« és a »Szózat« eléneklésére emelte. hírek. Október 15. Hivatalos kinevezések. Őfelsége bíróvá : a szombathelyi törvényszékhez Helényi István budapesti Ítélőtáblát fogalmazót ; járásbíróvá: a zsombolyai járásbírósághoz Joób Frigyes lipcószentmiklósi járásbírósági albírót, továbbá albírákká : a verzeczi járásbírósághoz Pottyondy Géza pancsovai törvényszéki jegyzőt, a bazini járásbírósághoz Kabina Kálmán ottani aljegyzőt, és a tenkei járásbírósághoz Beöthy Gábor tenkei járásbirósági aljegyzőt, végre alügyészszé , az ipolysági ügyészséghez Kovács Sebestyén Lajos gyakorló ügyvédet nevezte ki. Ő felsége továbbá Jankó Miklós tolmács-attadét a cs. és kir. nagykövetségnél Konstantinápolyban, tiszteletbeli követségi titkárrá nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter, Kósa Zsigmond végzett joghallgatót a vezetése alatti kir. minisztériumhoz díjtalan fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. A budapesti (budai) m. kir. pénzügyigazgatóság, Sveticska Gyula adótisztet a gödöllői kir. adóhivatalhoz III. osztályú ellenőrré nevezte ki. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, f. évi október hó 12-én 38.997. sz. a. kelt rendeletével megengedte, hogy Borsod megye területéhez tar-