Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)
1883-10-30 / 298. szám
Budapest, október 29. Válság, vagy csak conflictus vala Bulgáriában ? A békét fenyegeti Oroszország a török vazallus államban, vagy csak Sándor fejedelmet? A magyar király békeigérete, s Kálnoky békebiztosítása pár nap múlva már cáfolatot nyerne ? Bulgáriát nem lehet az általános európai helyzettől különválva tekinteni. Ellenkező esetben biztosan meg lehetne jósolni jövőjét. Ha Bulgária nem volna török vazallus állam, ha nem tartoznék a török birodalom integritásához, és ha nem Európában, nem a Balkán-félszigeten, hanem p. o. Ázsiában volna, russifikáltatása kikerülhetetlen, orosz provinciává lenne . Sándor fejedelem elvesztené trónját, helyét orosz kormányzó foglalná el. Az az önállósági és nemzeti törekvés, mely a fejedelmet és népét kibékítette, az alkotmány restituálására, s itt Oroszország elleni sorakozásra bírta, az orosz államfelség elleni lázadás színében tűnnek fel Szent-Péterváron, s csakhamar egy muszka hadosztály tanítaná meg Sándor fejedelmet és népét a hála erkölcsére, melynek hiánya miatt az orosz fővárosban annyit panaszkodnak a bolgárokra. Amit Sándor fejedelem tett, akkor a nyílt orosz beavatkozásra szolgálna ürügyül, még ha csak azt tette volna is, amit méltósága és kötelessége parancsoltak. A Sobolev által felidézett confliktus óta az orosz bosszantások egymást érik. Lessovoyt és Polsikoffot, a fejedelem főhadsegédeit, ennek híre tudta nélkül visszahitták Bulgáriából, csak azért, mert e két tiszt őszinte híve volt Sándor fejedelemnek. E sértést nem lehetett elviselni megtorlás nélkül. A hadügyminisztérium vezetője, Rödiger ezredes, akinek segélyével volt megkerülhető Sándor fejedelem, felmentetett, s mikor az engedelmességet megtagadta, Bulgáriából kiutasittatott. Sőt Sándor fejedelem gyökeres rendszabályokhoz is nyúlt. Környezetéből elbocsátott minden orosz tisztet, s az orosz hadseregben szolgáló bolgár tiszteket hazarendelte. Vagyis egyszerre keresztet vont Oroszország sok számításán. Oroszország a török vazallus államban orosz hadsereget teremtett. Tudta, hogy e hadseregre csak az esetben számíthat, ha abban a tisztikar orosz. Épp azért a bolgár tiszteket az orosz hadseregbe vitte, az orosz tiszteket pedig a bolgár hadsereg élére helyezte. S Európa mindezt tűrte. Tűrte annak daczára, hogy Bulgária nem orosz tartomány, hogy souverainje a sultán és nem a czár. Tűrték a bolgárok is, mert kénytelenek voltak vele. A nemzeti reactió azonban bekövetkezett. Sándor fejedelem bolgár nemzeti hadsereget akar. Meg akarja szabadítani országát az orosz kis és nagy zsarnokoktól. Ismételjük: Oroszország azt nyílt hadüzenetnek tekintené, ha Bulgária valahol a Kirgiz sivatag táján volna. Sándor fejedelmet egyszerűen elkergetné, s valamelyik orosz tábornokot állítaná Bulgária élére. De mi történik a tényleges körülmények közt? Mi történhetik akkor, midőn Bulgária szinte Európa védelme alatt áll? Ha Oroszország háborút akarna, ugyanaz történnék, amit ismételten mondtunk. Egy hadtestet küldene Bulgáriába. Tudja jól, hogy Bulgária a keleti tűzakna gyújtókanócza. Ha Oroszország ezt lángra lobbantja, akkor bekövetkezik az explosio. A keleti kérdés zenéjének nyitánya Bulgáriában kezdődnék. Ugyanakkor, midőn Oroszország benyomulna Bulgáriába, képes volna egyszersmind a nagy háborúra. Mert Európa nem tűrné el az orosz hódítást a Balkán-félszigeten. A hódítási kísérlet egész élességében állítaná fel a keleti kérdést. De Oroszország nem akar, nem akarhat háborút. Tudja jól, hogy a tényleges európai viszonyok közepette kísérlete a legteljesebb vereséggel végződnék. Szövetségesek nélkül nem rohanhatja meg a békét, mely felett a világ leghatalmasabb szövetsége áll őrt. Európa már sokat elnézett. Elnézte a legünnepélyesebben kötött nemzetközi szerződések megsértését. Elnézte a párisi szerződés kettészegését. Londonban meghajolt, a pártusi kérdés tárgyalása alkalmával, az orosz jugum caudinum alatt. De akkor Európa nem volt organizálva. Oly pillanatban lepte meg Oroszország világrészünket, minő nem fordul elő egy század alatt. Senki sem volt jó barátja senkinek. Mindenki ellenséget gyaníthatott szomszédjában. Jelenleg egész más a helyzet. A hármas szövetség fegyverben és résen áll. Ez Európa. Ez a szövetség nem azért köttetett ugyan, hogy Bulgáriára vigyázzon. Törökország területi épsége sem képezi annak tárgyát. Nem daczszövetség, hanem csak védszövetség. De Oroszországnak Bulgáriában való fegyveres fellépte ezt összeütközésbe hozhatná elsősorban monarchiánkkal, s pedig anélkül, hogy ez öszszeütközést monarchiánk provocálná. A casus foederis tehát beállna. Bármily feszült tehát a viszony Bulgária és Oroszország közt, egész biztosra lehet venni, hogy Oroszország katonai rendszabályokat nem alkalmaz. Minden pressiót fog gyakorolni Sándor fejedelemre, de erőszakhoz egyelőre nem fog folyamodni. Sándor fejedelem és a bolgárok magatartása tehát igen egyszerű, ha az európai helyezetből következtést tudnak vonni. Soha ily kedvező alkalmuk nem volt Bulgária mérsékelt voltának bebizonyítására, mint van jelenleg. Ha Oroszország számos és jelentékeny pressiójának ellen tudnak állni, s ha a mellett oly higgadt magatartást tudnak tanúsítani, mely megóvja Európát nagy bonyodalmak fölidézésének lehetőségétől hazájukat kiragadják azon »érdekes« államok sorából, melyektől Európa csak bajt várhat. Az orosz tábornokok és Oroszország egyéb ügynökei mindent elkövettek ugyan arra nézve, hogy Bulgária megfeledkezzék arról, amit Oroszország érte tett. Minda mellett a bolgároknak ezen nehéz helyzetben a legnagyobb higgadtságot kell ajánlani. Ameddig jogaikat védik, számíthatnak egész Európa rokonszenvére. De ha akár meggondolatlanság, akár elbizakodottság ennél tovább ragadná őket, ha a jogvédelem teréről a jogtalanság és kihívás terére lépnének, bízva abban, hogy hiszen úgy sem kockáztatnak semmit, mert Európa majd helyt áll értük, akkor igen helytelenül számítanának és végzetesen cselekednének. A berlini szerződés szerint Bulgária az ottomán birodalomhoz tartozván, a signatarius hatalmak nem egyezhetnének abba, hogy tényleg az orosz birodalom része legyen. De azért a hatalmak nagyon távo állnak azon óhajtól, hogy Bulgária miatt az európai béke compromittáltassék. A bolgárok vigyázzanak arra, hogy a mozgalom, melyet az orosz közegek ellen indítottak meg, ne váljék oly mozgalommá maga Oroszország ellen, melyet ez mint nagyhatalom békén nem tűrhetne. Bulgária csak úgy számithat Európa védelmére, ha Európa is számíthat Bulgária higgadtságára. Tisztújítási mozgalmak. Háromszék megyében, mint a »Székely Nemzet« jelenti, az alispáni hivatalra három jelölt nevét hangoztatják. Ezek elseje Forró Ferencz, jelenlegi alispán, ki mellett a közigazgatási pályán töltött évei, gazdag tapasztalatai szólnak; a másodikat, báró Apor Gábort, családi magasabb összeköttetésein kivül gyakorlati ismeretekkel párosult magas műveltsége emelik ki; a harmadik Tompa Miklós, jelenleg sepsi-járási szolgabiró, kiváló közigazgatási erélye és humánus bánásmódja által vívta ki magának a köztiszteletet és bizalmat. A többi hivatalokra még nem emlegetnek határozottabb alakban senkit, valószinű azonban, hogy ezek betöltésénél a jelenlegi hivatalnokok jelesebbjeire tekintettel lesz a választó közönség. Somogy megye lengyeltóti kerületében e hó 26-án gróf Széchenyi Imre elnöklete alatt értekezlet volt, melyen a következő kijelölések történtek: Alispán : Csépán Antal, jegyző: Maár Gyula, mindketten egyhangúlag. Főügyészségre hárman ajánltattak: Andorka Elek, Bárány Gusztáv, ifj. Joly József. Miután egyik sem nyert általános többséget , az állás nyilt kérdésnek hagyatott fenn. Alügyésznek kijelöltetett : Andorka Elek — egyhangúlag; azon esetre pedig, ha főügyésznek megválasztatnék, Krizsonics József jelöltetett ki. — Kijelöltettek továbbá pénztárnokoknak : Svastics Imre és Hadászy Lajos, ellenőrnek: Kertai Elek, főszámvevőnek: Madarász Andor, alszámvevőknek: Bogyay Márton és Zánkay Zsigmond, főorvosnak : Dr. Német Károly, árvaszéki elnöknek: Bosnyák László egyhangúlag. 1-ső ülnöknek: Kapotsfy Béla, 2-ik ülnöknek: Bernáth Kálmán, 3-ik ülnöknek : Mihálfy István, 4-ik ülnöknek: Bárány Gusztáv, 5-ik ülnöknek: Strinovich Béla, jegyzőnek : Somogyi Lajos, közgyámnak: Jakab József, mind egyhangúlag. A lengyeltóti járás szolgabirójának: Éhn Sándor, segédszolgabirónak szótöbbséggel: Színi László, Baán Lajos ellenében, végre állatorvosnak: Balázs József. Déván, — mint az »O. É.«-nek írják — e hó 26-án túlnyomóan mérsékelt ellenzéki elemekből álló értekezlet, melyen mintegy negyvenen vettek részt. Hunyad megye eddigi alispánját, Barcsay Kálmánt léptette fel alispán jelöltnek a bekövetkező tisztújításra. Barcsay Kálmán azonban nem az egyedüli jelölt, mert a kormánypárt is mindenesetre fel fog léptetni vele szemben egy, a közigazgatás terén jártas és kitűnően képzett erőt.Helyén is van, hogy a kormánypárti tényezők Hunyadban, e nemzetiségi tekintetben is oly fontos helyen, biztosítsák az államhatalomnak azt az erőt, mely csak a közigazgatás vezetőelemeinek zavartalan összhangjából származhatik. (A »Nemzet« szerkesztője ) Simor herczegprimás beszéde. Esztergom város tegnapi jubiláris ünnepén, mint említik, Simor János herczegprimás a basilikában több ezer emberre menő hallgatóság előtt beszédet mondott a nap jelentőségéről. E beszéd alapeszméje volt feltüntetni a XVII. század vége felé lefolyt átalakító események jelentőségét, felderíteni, illetőleg megoldani a kérdést, kinek köszönheti hazánk, városunk és az egész kereszténység a török veszély megszűntét ? A »Magyar Korona« után a következőkben közöljük a nagyérdekű beszéd főbb tartalmát. Múlt hónapban fényes ünnepélyek tartattak meg Bécsben. Miért ? Annak emlékére, hogy 200 évvel ezelőtt Bécset a török be nem vette. Miért nem ünnepelte meg Bécs inkább azt, hogy 1809-ben a franczia hadaktól megmenekült? Ennek lélektani indoka van. A franczia és török ellenségnek jellegező tulajdonságai különbözők. A franczia ellenség keresztény ellenség volt, mely tudta, hogy nem szabad mindazt tenni, amit a vad szenvedély sugall; hogy nem szabad a nemzetközi jogokat lábbal tiporni, nem szabad a házakat felgyújtani, a lakosokat otthonuktól megfosztani, az asszonyokat és leányokat megbecsteleníteni. Az 1683-ban Bécsig nyomuló török csordák 5000 várost és falut perzseltek fel. Enyészet és pusztulás hirdette uralmukat. A bécsiek jól tudták, mi fog velük történni, ha a török uralom alá jutnak. A török hadsereg fővezére, Kara Mustafa kiáltványa megérteté velők jövendő sorsukat. Tekintsünk Konstantinápolyba, mi történt ott akkor, midőn a győzelmes törökök 1453-ban bevonultak ? Nyolcz órán át tartott a rablás, mészárlás és gyilkolás. A Sophia-templomba menekült 100,000- nyi lakos sírját lelé ott, a nemesség a piaczra vezettetett és ott gyermeikkel és feleségeikkel együtt felkonczoltattak. Bécs, Német- és Magyarország, sőt a keresztény Európa jól tudta, hogy az ő sorsa sem lesz egyéb, ha a törökök diadalt aratnak, mint volt Ázsia és Afrika azon részeinek sorsa, melyeket a romboló törökök elfoglaltak. Carthagos Ephesus nyomtalanul eltűntek ; Alexannia világhírű könyvtára a fürdők fűtőanyagát szolgáltatta féléven át. De ti azt mondhatnátok, mi közünk nekünk Bécshez, hisz mi esztergomiak vagyunk. De midőn az 1683-iki eseményekről beszélünk, Bécset Esztergomtól elválasztani nem lehet, úgy függnek ezek össze, mint ok és okozat. Ha Bécs elesik, akkor Esztergom sohasem szabadul meg a törököktől, vagy ha igen, csak nehezen és csak századok múlva. Ha Bécs elesik, Magyarország léte is kérdésessé válik. Esztergom volt az első erőd, mely Bécs felmentése után visszafoglaltatott. Ez volt a Bécsnél kivívott siker első gyümölcse. De kik voltak e korszakot alkotó győzelem főtényezői ? I. Lipót, ki mindent megtett, hogy fenyegetett birodalmát megmentse. Ha, nem többet, bizonyára annyit tett XI. Ince pápa is. Ő volt az, ki Európa minden fejedelmét felszólítá, hogy a török ellen fegyvert ragadjanak. Ő szerezte meg Lipótnak Sobieskit, III. János lengyel királyt, ki különben XIV. Lajos franczia királynak szövetségese volt. Jól tudjuk, hogy Párisban volt a rossznak fészke. A pápa érdeme, hogy Sobieski XIV. Lajost elhagyta és a birodalmi és császári hadseregekkel lépett szövetségre. E pápa volt az, ki egy millió és kétszázezer aranyat küldött a császárnak és királynak hadi czélokra; ki gondoskodott a lengyel katonákról; ki 60.000 aranyat fizetett a kozákok fővezérének, hogy ne támadja meg Bécset. Amit Ince pápa tett, azt tette minden pápa. Magyarországnak soha sem volt jobb barátja a pápánál. Alig foglalta el a török Konstantinápolyt, már három évre reá, 1456-ban Belgrádot ostromolta, mely Magyarországnak egyik része volt. Ha a pápa Kapisztrán Jánost nem küldi, ki a pápa parancsára hirdette a keresztes háborút, harczosokat hozott Hunyadi János segélyére, Belgrád elesik. Mátyás király tudta megfékezni a törököt, de vájjon tehette volna-e ezt a pápa segélye nélkül, ki minden hónapban 45,000 aranyat bocsátott rendelkezésére ? Sixtus pápa 200,000 aranyat küldött. Ulászló király 100,000 aranyat, gabonát, lőport, fegyvereket, ágyukat kapott Rómából. II. Lajos 400.000 arany forintot és 14.000 pápai katonát, kapott, kik közül 12.000 vérzett el Mohácsnál a magyar szabadságért. I. Ferdinánd 400.000 aranyat nyert Rómából, II. Miksa az egész világhoz folyamodott segélyért, és csak a pápa küldött neki pénzt és katonát. VIII. Kelemen 1595-ben 10,000 pápai harcost rendelt ide saját testvérének vezetése alatt. Hónaponként 50,000 tallérral támogatta a császári hadsereget. Csakis így sikerült visszaszerezni a törököktől Esztergomot és Visegrádot. Az 1596-iki pozsonyi országgyűlés VIII. Kelemen pápához levelet intézett, melyben a főrendek kijelentik, hogy a császári fejedelmeken kívül senki sem gondoskodott róluk, csak ő szentsége. Bárcsak jutnánk oly szerencsés helyzetbe,gy szóltak ők, hogy hálánkat nemcsak szóval, hanem tettel is kimutathatnék. VII. Sándor pápa szintén katonákat és 400,000 aranyat adott. Ismét visszatérek XI. Incze pápára, ki Buda felszabadítására egy millió és háromszázezer aranyat juttatott. Ismételve kérdezem, kinek köszönheti a kereszténység e győzelmet ? Bécset végveszedelembe sodorta Kara Mustafa, kit azért jelölt ki a szultán a nagyveziri tisztségre, mert meg volt győződve kegyetlenségéről. E nagyvezir ugyanis egy lengyel falu lakosait leszaratta s kitömette. E szörnyeteget küldte a szultán Magyarország és Bécs meghódítására. Bécs falai már meg voltak rongálva, aláaknázva, a katonaság négyezerre leapadt, a polgárok türelme megtörve, a pénz utolsó fillérig elköltve. Az utolsó pénzt a legnagyobb szükségben Szelepcsényi esztergomi érsek adta, ki Bécs felsegélyezésére 500 ezer forintot szentelt. Ez érsekről tudjuk azt is, hogy egész vagyonát (700,000 frt) is Magyarország felsza- badítására hagyományozta. Ily állapotban volt Bécs. A fővezérek kimondották : »mi nem segíthetünk, csak az Isten segíthet.« Szeptember 22-ére volt kitűzve a döntő csata. E nap reggelén volt jelen a lengyel király a szentmisén, hol ő egy capucinusnak ministrált. A lengyel király , ugyanakkor fiával, Károly herczeggel és a többi vezzérekkel együtt gyónt és áldozott, azután megkezdet-ték a csatát Jézus Mária szent nevének hívásával. És mi lett ennek vége ? A törökök megverettek és megfutamodtak, úgy, hogy Kara Mustafa másnap Győr körül járt. Hát Esztergom kinek tulajdoníthatja megszabadulását? Amint Bécsben a hadsereg munkáját befejező, azonnal lejött Magyarországba. A császári tanács szerint nem Esztergomot, hanem Érsekújvárt kellett volna ostrom alá venni. De végre is abban állapodtak meg, hogy mindenekelőtt Esztergomot fogják visszafoglalni. E vállalat eleje nem jó volt. A lengyelek vakon neki mentek s igy az elrejtett törökök által okt. 7-én megverettek. De okt. 9-én jött Károly herczeg, ez volt a főhős, ennek kell tulajdonítani leginkább Esztergom felszabadítását. E nagy emberről mondá az ő legnagyobb ellensége, XIV. Lajos franczia király, hogy ő volt a legbecsületesebb! A történelemből tudjuk, hogy ő korunk egyik legnagyobb hadvezére volt. Ő ősatyja a mi dicsőségesen uralkodó dynastiánknak, mintha csak azért jött volna, hogy örököseinek visszaszerezze az országot. Okt. 9-én volt az iszonyú öldöklés. Sobieski erre vonatkozólag azt irta, hogy a Duna vize félmértföldnyire piros volt. Továbbá a régi római hadvezér szavaival élve: »venimus, vidtimus, vicit Christus. (Jöttünk, láttunk, győzött Krisztus!) Ez volt ama hősök meggyőződése, a kik ismerték a törökök erejét az általa felidézett veszedelem nagyságát. Esztergom volt az első vár, mely megadta magát. A török annyira megijedt a szenvedett veszteségek után, hogy okt. 26 —27. közötti éjjel követet küldött a két táborba, ki a törökök nevében békét kért, azon kikötés mellett, hogy életöket meghagyják. A keresztények elfogadták e feltételt s 28-án kivonultak a várból. A törökök másképp szoktak volt cselekedni. Jól tudjuk, hogy midőn Cyprus megadta magát, a meghódoltaknak a törökök részéről szabad elvonulás biztosittatott és mit tett a török fővezér ? Maga elé vezetteté az ellenség fővezérét, orrát, fülét levágatta és elevenen megnyuzatta. Nem úgy tettek a keresztények, a meghódolt török őrség szabadon elvonult. Tudjuk továbbá azt is, mit tett Hamzsabég Szapáry Péterrel, ki Bécs falai alatt kapott sebei következtében török fogságba esett, megkötözteté, talpára 200 korbácsot veretett, börtönbe vetette, penészes kenyérrel etette, azután pedig Budára küldötte, hol eke elé fogva szántatott vele. De Szapáry Péter nemsokára kiszabadult; a budai pasa ugyanis egy agát fontos követségbe küldött, kit útközben Battyány elfogott, és csak azon föltétel alatt volt kész szabadon bocsátani, ha Szapáryt érte kiszolgáltatják. Nemsokára Hamzsabég a keresztények kezébe esett, és Károly herczeg elé vezettetett. A főherczeg azonnal maga elé hivatta Szapáryt s igy szólott hozzá: »Neked adom a béget, a ki annyi keresztényt megöletett, téged annyira kinzott, tégy vele, amit akarsz « Szapáry erre igy szólt a béghez: »Elégtételt, boszut veszek magamnak, és pedig olyant, amilyent Jézus Krisztus parancsolt. Eredj, szabad vagy !« A bég meglepetve válaszolt: »Nagyobb a te Istened az enyémnél, de kegyelmeddel nem élhetek. Bécs, okt. 29. Az »Orsz. Ért.« jelentése: A magyar delegátió hadügyi albizottsága ma délelőtti ülésében az ordinárium tárgyalását kezdvén meg, elsősorban a költségvetésben előforduló eltéréseket, azaz a többletek és kevesebbleteket vette fel. A tárgyaláson jelen voltak: a közös kormány részéről Brandt-Rheidt gr. közös hadügyminiszter, Pápay alezredes és Lambert vezérhadbiztos. Elnök: Tisza Lajos, előadó: Rakovszky István. Az ülés elején Brrandt Rheidt gróf hadügyminiszter folytatja azon felvilágosító nyilatkozatokat, melyek a múlt ülés befejeztével félbeszakíttattak, nevezetesen a rendes költségvetés növekedésének egyes főbb tételeit indokolván, így először hangsúlyozza a póttartalék kiképeztetésének szükségességét, melyre más államok sokkal nagyobb összegeket költenek, és így, míg mi tekintettel az ország pénzügyi viszonyaira, egyelőre csak 9000 póttartalékost képezünk, Németország rövid idő alatt 150,000 póttartalékos kiképeztetéséről gondoskodott és e számot 1890-ig 300,000-re szándékozik kiegészíteni. Részletesen indokolja továbbá a gyakorlatok, nevezetesen a csapat- és hadtestgyakorlatok szükségességét, szintén összehasonlítást tevén más államok hasonló kiadásaival, melyek közül például Németország csupán az őszi gyakorlatokra évenként 6.090.000 márkát fordít. Nálunk a pénzügyi viszonyokra való tekintettel a költségek a lehető legkevesebbre szoríttattak, ezen kevés azonban okvetlen szükséges a hadsereg harczképességének biztosítására. További költségemelést igényel a lóanyag javítása, mely a lovasságnál nélkülözhetetlen szükségessé vált. A közvetlen tenyésztők érdekeinek előmozdítása folytonos gondját képezte a hadügyi kormányzatnak és e tekintetben különböző kísérletek létettek. Az ez iránt nyilvánult kívánságokkal szemben még további kísérletekre is hajlandó a hadügyminiszter és javaslatot tesz, hogy amennyiben az illető tétel költségét a delegáció emelni hajlandó, ő viszont hajlandó kísérletet tenni azzal, hogy a közvetlen tenyésztőtől vett lovaknál, a felülvizsgálattal szemben, a megtérítés kötelezettsége szüntettessék meg. Az így szükségelt többlet másrészről megtakarítható volna a megszállott tartományok tételében, hol a költségvetés készítése óta az élelmezési árak leszállottak. Ezek után az albizottság áttérvén a rendes költségvetésben előforduló különbözetek tárgyalására, a közös hadügyminisztérium létszámának szabályozása következtében igényelt 7070 forintot megszavazta. A tisztek ruhailletménye összes szükségletének áthelyezése a 24. költségvetési czím terhére — mely áthelyezés csupán budgetformai kérdés — elfogadtatik. A przemysli várparancsnoki állás rendszeresítése következtében szükséges 8280 frt többlet megszavaztatik. Szintúgy elfogadtatik a hadbirák létszámának fokozatos szaporítása következtében előirányzott 10.183 frt többlet is. A tüzércsapatoknak és tüzérségi törzsnek az új szervezeti határozványok alapján előirányzott 133 frt többleténél Rakovszky előadó kérdést intéz az iránt, hogy e csekély 133 frtnyi költségtöbblet a legközelebbi jövőben nem fog-e nagyobbra növekedni ? Minthogy ezen megtakarítások lényegileg az által éretnek el, hogy a teendőket magasabb rangú tisztek és altisztek helyett alsóbb rangú tisztekre és altisztekre bízzák. A hadügyminiszternek azon nyilatkozata után, hogy ezen tervezetet alapos megfontolás után terjesztette elő és az jövőben is fentartható lesz, a bizottság a többletet megszavazza. A póttartalék 8 heti kiképeztetésére 221,633 forint többlet van előirányozva. Hegedűs felveti a kérdést, hogy ezen összegből mily módon szándékoznak az eddigi póttartalékot is kiképezni, minthogy szóló a törvény rendelkezését akként magyarázza, hogy csak az ezentúl behívandó póttartalékok képeztetnek ki, a hadügyér előadásából azonban azt vette ki, hogy ezen összeggel 10 év alatt nagyobb mennyiségű póttartalékot szándékoznak kiképeztetek Brand-Rheidt gróf hadügyminiszter válaszolóig kijelenti, hogy ő a törvény határozmányához szigorúan ragaszkodik. Habár igen kívánatos volna, hogy a később besorozott póttartalékosok is kiképeztessenek, mindamellett ezen összeggel, miután a törvény visszaható erővel nem bír — a póttartaléknak csupán az évről-évre besorozásra kerülő járulékát szándékszik kiképeztetni. A bizottság ezen felvilágosítás után a kért többletet megszavazza. A lóavatási telepek parancsnokaiul, és a lóavató bizottságok elnökhelyetteseiül őrnagyok alkalmazandók, miáltal 2825 frtnyi többlet áll elő. Rövid vita után, melyben Rakovszky előadó, Hegedűs Sándor előadó, Wahrmann Mór és az albizottság több tagja vett részt és mely alkalommal különösen hangsúlyoztatott, hogy a kitűzött czél esetleg más utakon is elérhető legyen — a hadügyminiszter azon felvilágosítást adja, hogy a javaslatot ily alakban éppen a rend és a költségvetés tételeihez való szigorú ragaszkodás szempontjából tette. Az egyes parancsnokok ezentúl is századosok maradhatnak, de az igényelt többlet által lehetővé tétetik, hogy őrnaggyá leendő előléptetések esetén nem lesznek kényszerítve azon állás elhagyására, hol tapasztalataikra s szakismeretekre szüség van. Az albizottság erre megszavazta az igényelt többletet. Egy harmadik lóavatási telep fölállítása következtében szükséges 50,657 frtnyi többlet indokolásánál Rakovszky István azon kérdésre hívja fel az albizottság és a kormány figyelmét, vájjon ezen leavatási telepnek kezelése nem volna e az állami méntelepek kezelésével egyesíthető, mi által a kezelés is egyszerűbbé válnék,s egyszersmind jelentékeny megtakarítás is volna elérhető. E megtakarítás annyival inkább is számba veendő, mert a hadügyi miniszter előterjesztése szerint 10 ilyen lóavatási telep fölállítására lesz szükség. Bylandt-Rheidt gr. közös hadügyminiszter e kérdésre válaszolva kijelenti, hogy ez eszme megvalósítása némely nehézségbe ütközik ugyan, ő azonban mindenesetre szorgos megfontolás tárgyává teendi e kérdést, s ha a kivitel lehetségesnek bizonyul, ő is hozzájárul ezen intézkedés megvalósításához. Hegedűs Sándor lehetetlennek tartja ezen egyesítést. Ő e tételt azon tételekkel kapcsolatban óhajtaná tárgyalni, melyekben a felavatandó lovak beszerzésénél díjakra 100.000 frt és a rendkívüli szükségletben 400 csikónak a lóavatási telepek számára leendő beszerzésére szintén 100.000 frt igényeltetik. Az albizottság ezen tételek egyidejű tárgyalását határozza. Hegedűs Sándor kijelenti, hogy az idevágó kísérleteket nem helyesli és ha meg is fogja szavazni a lóavatási hely felállítását, mégis határozottan ellenzi, hogy a lóanyag javítása egyidejűleg egy másik kísérlet útján is t. i. díjazások útján eszközöltessék, annál is kevésbbé, mert nézete szerint a jutalmak felemelése megint nem a tenyésztők, hanem csak a közbenjárók előnye lesz. Tisza Lajos elnök arra figyelmeztet, hogy a lóavatási helyek egyesítése az állami méntelepekkel, noha nehézségekkel jár, mégsem lehetetlen. Utal arra, hogy lóavatási helyek felállítása mellett is emelendő a felavatott lovak díja, mert a felavatási helyek felállításának hatása a lótenyésztés emelésére csak évek múltával lesz észlelhető. Dőry Lajos báró saját tapasztalatai nyomán előadja, hogy a hadügyi kormány a közvetlen tenyésztőt sok előnyben részesíti és egyúttal gyakorlati példákkal kimutatja, hogy a közbenjárót megkerülni nem lehet. Igen kívánatosnak tartja a lóavatási helyeknek az állami méntelepekkel való egyesítését, de fél, hogy az egyesítés nagyon nehezen lesz keresztülvihető., Éber Nándor Hegedűs véleményét pártolja és kívánja, hogy vagy az egyik, vagy a másik rendszer követtessék. A kettőnek együttes használatát nem javasolja. Hivatkozik a honvédség példájára, mely még nagyobb nehézséggel küzd és a lóállomány fentartásának kérdését mégis eredményteljesen oldja meg. Szilágyi Virgil e tételt nemcsak katonai, hanem nemzetgazdászati szempontból is pártolja, feltételezvén, hogy a haszon ne közvetítőknek, hanem a tenyésztőnek jusson, és e tételt csak azon esetben szavazza meg, ha a szállításokból a közvetítők ki fognak záratni. Prileszky Tádé azt tartja, hogy a kérdéses tételeket meg kell szavazni, hacsak a lovasság harczképességét nem akarjuk kockáztatni. Ő a hadügyminiszter azon javaslatát, hogy a magántenyésztővel szemben, az avatási bizottság kártérítésre ne köteleztethessék, a legjobb eredményeket reményű, mert ő tapasztalásból tudja, hogy a kártérítési kötelezettség akadályozta meg az avatási bizottságokat leginkább abban, hogy a tenyésztőket előnyben részesíthessék. Warmann Mór a lóavatási helyeknek az állami méntelepekkel való egyesítése iránt osztozik előadónak nézetében és azon véleményben van, hogy a felmerülő nehézségek administratív után kiegyenlíthetők lesznek; a lóavatási helyek létesítésére szánt kiadásokat elfogadja, a díjakat illetőleg azonban Hegedűs Sándorral van egy véleményen, mert nem hiszi, hogy ezáltal a kívánt czél t. i. a tenyésztők előnyeinek biztosítása eléretnek. Általában czélszerűnek tartaná, ha nem a lovak egységárát, hanem a dijtételeket emelnék. Az állbizottság hosszabb vita után a kért többletet megszavazza, de egyszersmind azon óhajnak ad kifejezést, hogy a hadügyi kormány a leavatási helyeknek az állami méntelepekkel való egyesítését beható tárgyává tegye. Csikók beszerzésénél fizetendő dijakra nézve Zichy Henrik gróf az előirányzott tétel elfogadását ajánlja, mivel a javaslatba hozott módozatot czélszerűbbnek tartja, mint az egységárak emelését. Szapáry Gyula pénzügyminiszter arra utal, hogy a két intézkedés egymást kiegészíti és azt hiszi, hogy a kért összeg a lótenyésztés érdekében megszavazandó volna. A kérdésnek nem csak pénzügyi oldala, hanem közgasági fontossága is van és éppen ezen közgazdasági érdekek Magyarországra nézve, honnan a lovak nagyobb részét veszik, kiválóan fontosak. Rudnyánszky József báró azt hiszi, hogy az ezen tétel megszavazásából eredő előnyök ismét csak a közbenjárók javára lesznek ; ő azt kívánja, hogy ez előnyök gazdasági társulatok és lótenyésztési egyletek útján a tenyésztőknek jussanak. Szilágyi Virgil nem díjakat, hanem átlagárakat kíván és ismétli, hogy a tételt csak azon feltétel alatt szavazza meg, ha a szállítók kizáratnak. Dőry Lajos báró, az eddigi eljárásra utalva constatálja, hogy a katonai parancsnokságok mindenekelőtt a közvetlen tenyésztők érdekeit iparkodtak megóvni és csak akkor fordultak szállítókhoz, mikor a szükséglet másképp nem volt fedezhető. Bylandt Rheidt közös hadügyminiszter a Szilágyi Virgil által feltett kérdésre válaszolva kijelenti, hogy neki határozott kívánsága, a közvetlen tenyésztők érdekeit előmozdítani. Történt már ez irányban sok, de éppen ez irányban sok függ a körülményektől is és a körülmények javítására lett tulajdonképp a most tárgyalás alatt levő javaslat előterjesztve. Hegedüs Sándor a tétel megszavazását nem akarja határozathoz kötni, amennyiben a hadügyminiszter a tenyésztők érdekében akarna rendelkezni, tegye azt saját felelősségére. Miután a hadügyminiszter a fennálló szabályzat azon tételeit idézi, melyeknek a közvetlen tenyésztők érdekeit kell védeniök és miután hangsúlyozta annak szükségét, hogy a lovasság érdekében a lóállományt javítani okvetlen szükséges, a bizottság szavazás útján, a tenyésztőkkel szembeni kártérítési kötelezettség megszüntetése czímen követelt 100,000 irtot ugyan nem engedélyezi, de megszavazza a költségvetésben eredetileg beállított 100,000 irtot oly megjegyzéssel, hogy a hadikormányzat lehetőleg azon legyen, hogy emez összeg administratív után lehetőleg közvetlenül a tenyésztők javára essék és hogy az ide vonatkozó rendelkezésekről a miniszter annak idején jelentést terjeszszen elő. A bécsi 1. számú egészségügyi osztály állományának szaporítása következtében szükséges 4404 frtnyi többlet és egyes kisebb különbözetek következtében beálló 645 frtnyi keresletet lényegtelen megjegyzések után elfogadtatnak. Szintúgy megszavaztatik rövid vita után a fegyvergyakorlati és rovatolási költségek szaporítása következtében az eddigi 750.000 frt helyett igényelt 1 millió frtnyi többlet is. A tüzérségi lőgyakorlatok költségeinek szaporítása következtében 11.232 frtnyi többlet igényeltetik. Előadó kérdi a közös hadügyminisztert, vájjon ezen összeg a közeljövőben nem fog-e jelentékenyen emeltetni ? A közös hadügyminiszter válaszában kifejti, hogy a többlet főleg azért szükséges, hogy a tüzérség mozgó czélokra való lövöldözésben gyakoroltassák és A delegátiók, azt véltem, hogy a te Istened is olyan, mint a miénk. Én mérget vettem be.« A bég megkereszteltetett s 3 heti szenvedés után Szapáry karjai közt adta ki lelkét. Ez a keresztény erkölcs. Mi is 200 év után ama meggyőződésünket nyilvánítjuk, hogy Esztergom alatt is Isten győzött. Az itt lefolyt csatában elsősorban Károly herczeget, a másik sorban Sobieskit illeti a dicsőség. Mi azért jelentünk meg itt, hogy hálát adjunk Istennek, hogy magyar hazánkat, városunkat annyi szenvedéstől, nyomortól megszabadította És midőn én e szószékre léptem, feltettem magamban, hogy szeretett magyar hazánk és szeretett királyunk iránti hűségre foglak kérni és buzdítani. Magyar szól hozzátok, mi a szeretetet és kegyeletet királyunk és hazánk iránt anyáink emlőin szívtuk magunkba, őseinktől örököltük; e szeretet és kegyelet hatja át nemzeti valónkat, tölti be történetünk minden lapját. Mentsen Isten minket a veszélytől, melyet hazánkra hozhatna a cosmopilitismus. Sok ember nem akarja hazáját szeretni, nem akar érte szenvedni, sőt elhagyja azt, hazaárulóvá lesz; de mi kérve a Mindenhatót, tőle erőt esdünk, hogy lelkünk mélyéből, hűségesen és kitartóan szeressük magyar hazánkat, királyunkat, ki nemzeti múltúnknak büszkesége, jelenünk öröme és jövőnk reménye.