Nemzet, 1886. május (5. évfolyam, 1317-1347. szám)
1886-05-01 / 1317. szám
Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes számokr. 1317. (120.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1886. Szombat, május 1. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................................. 2 frt 3 hónapra ................................ 6 » 6 hónapra ................................................. 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám : kr. V. évi folyam. Budapest, április 30. Egyszerű, polgári erényekkel, protectio nélkül, a tudomány és szorgalom segélyével küzdötte fel Pauler Tivadar magát az országnak nemcsak jelesei, halhatatlanai közé, de hatalmas tényezői, államférfim, intéző egyéniségei legelső sorába. Ebben a nemes küzdelemben, melyet a tudomány érdekében és terjesztése, emelése végett oly bámulatos tehetséggel és szerénységgel, nagy eredményekkel és puritán egyszerűséggel folytatott Pauler, csak physicai erejét emészté fel, de szellemi kincseit folytonosan szaporitá, akkor, midőn osztogatá. Nem volt lankadtabb a tudomány gyűjtésében, terjesztésében és érvényesítésében, élte utolsó napjaiban, mint ifjúságában és mikor már nem az egyetem tanszékén ült, akkor is ezen érdekeknek szolgált, mint képviselő és miniszter. Tanítványai eltöltötték a tanszékeket, ügyvédi, bírói kart és miniszteri épp úgy, mint képviselői padokat és tudományának, büntető és közjogban, bölcselemben és történelemben, biztos élvezői, hasznosítói voltak, tanítványai épp úgy, mint a szaktanácskozások; a képviselők épp úgy, mint a minisztertanács. Ezért állíthatjuk azt, hogy az a tudományos, úttörő munka, melyet Pauler Tivadar az egyetemen és az irodalomban 50 éven át folytatott, a magyar tudományosság érdekében, nincs kimerítve egyetemi előadásaiban és azok élő eredményeiben, de folytatva jön a közpályán is , pedig megbecsülhetetlen , kimeríthetetlen mértékben , melynek nagyságát a képviselőház és a kabinet főleg akkor fogják észrevenni, mikor az hiányozni fog. Mert szövevényes jogi és alkotmányos fejlődésünk minden adatának élő kincstára volt Pauler Tivadar, ki bámulatos készültségénél még nagyobb emlékező tehetsége segedelmével minden perczben készen állott a fejlemények góczpontjait és elrejtett fonalát megmutatni, és a tudomány, a törvényhozás és kormány rendelkezésére bocsátani. Úgy, hogy az a veszteség, mely hazánkat Paulernek ma történt halálában érte, nemcsak az egyetemen, tudományos irodalomban, Akadémiában lesz észlelhető, de közéletünkben is, bármily szerény, hogy ne mondjuk háttérbe vonuló és passivitásra nagyon hajtó szerepet akart is ő ebben elfoglalni. Tudománya túlemelte szándékos viszszavonulásán és felülemelte szerénységének minden nehézségein. Mert tudományánál még nagyobb volt és jobban imponált Paulernek egyszerűsége és szerénysége. Pedig azon nagy szellemi erő és szép jellem, mely neki sajátja volt feljogosította volna arra, hogy bizonyos büszkeséggel követeljen magának állást a társadalomban, elismerést a nemzettől és dicsőséget a tudománytól. Nem csak nem tette, hanem mindig kitért előle, mikor önkényt ment ebbe. Inkább elmélyedt a tudományos és gyakorlati feladatok részleteibe, sokkal inkább élt kizárólag feladatának, hogy sem a legkevésbé szeretett volna felszínen úszni. És így életével, példájával még többet tanított, mint tudományának gazdag forrásaival. Mert megmutatta — és ez a magyar ifjúságnak a legbecsesebb tanulság — hogy munkával, tudománynyal és szorgalommal mint lehet szerénységgel és mások igényeinek, érzékenységének teljes tiszteletben tartásával is, nélkülözhetetlenné válni a legelső helyek, államhivatalok és méltóságok számára, mint teheti az ember magát a tudomány kizárólagos segítségével is hasznossá, nélkülözhetetlenné és keresetté, — anélkül, hogy keresné azt — a legbefolyásosabb és legfelsőbb tényezőkre nézve is ; anélkül, hogy a jellem önzetlenségéből vagy szerénységéből bármit is feláldozni kellene , sőt ezeknek túl vitt magassága, nagysága mellett is. Ez az igazi democratia, mely nem erőszakos és nem felületes ; nem keres állást, kitüntetést, de felkerestetik, elhalmoztatik azokkal, mert nélkülözhetetlenné vált anynyira, hogy lefegyverzi az előítéletet, meghódítja a közönyöseket és mindenekfelett érvényesíti a tudományt, a jellem nemesítésére és úgy, mint a tanszék, irodalom és közélet színvonalának és bértartalmának emelésére. Annyi apostolt a tudománynak senki sem nevelt Magyarországon, mint Pauler, oly önzetlenül kevesen szolgáltak annak és az általa tudománynak. A magán és közélet önzetlenebb és képzettebb embert nem igen vesztett, mint Pauler. Élete apostolkodás, halála mártyrság volt, legyen áldott emlékezete, örökre üdvös és hasznos példája és működése ! A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 30. A három márvány fej. Regény, kritikával elegy. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.) 40 — Tartsd ide a kezed! Innen meleg jön ki. Szólt örvendve Solom. Darinka is érezte az ütött résen kitörő meleget. Most azután megfeszített erővel folytatták a munkát. Még két pillért kidöntöttek helyéből az egymáshoz nőtt cseppkőzetből, azután egy katlanforma lyukat vájtak az elzáró falban, mely utoljára annyira tágult, hogy egy ember keresztül kúszhatott rajta. Darinka bújt be legelőbb az üregbe. Solom odaadta neki a fáklyát, hogy haladjon előbbre s hozzon hírt, mit talál ? Rövid vártatva visszatért Darinka azzal az örömhírrel, hogy egy tágas barlang van ide át, amelyben meleg van. Most aztán Solom nekiállt a katlantágításnak, hogy az ő széles vállai is keresztül férkőzhessenek rajta, s előbb beadogatva Darinkának minden magukkal hozott eszközt s a két kecskebőr tömlőt vízzel megtöltve, maga is átbújt a felnyitott üregbe. Azt a cseppkő barlanggal egy alacsony sikátor kötötte össze, de az olyan tágas volt, hogy két ember egymás mellett járhatott benne. A sikátor egyre magasodott és tágult, amint a nagy üreg felé közeledett; a kitorkolásánál azonban el volt szűkítve egymásra rakott ormótlan szikladarabokkal, amik mesterségesen voltak egymásba illesztve: valódi Cyclopi építés, csak a közepén a falnak volt egy kapuforma hézag hagyva, s az előtt feküdt tuban egy nagy nehéz kőlap: ez lehetett az ajtó. A barlang, melybe átkerültek, még sötétebnek látszott, mint a bejárati üreg volt. A falai koromfeketék s azért nem lehetett a gyér fáklyavilágnál a terjedelmét kivenni. Solom széthasogatta az utána küldött gerendák egyikét s tüzet rakott belőle. Melegedni is jól esett mind a kettőjüknek, ámbár ez a barlang nem volt olyan hideg, mint a többi, de a lobogó lángnál most már az egész barlang belsejét is szemügyre lehetett venni. Egy óriási tojásdad amphitheatrumot képezett az, mihez annyival nagyobb volt a hasonlatossága, hogy három karzat futott félkörben az egyik oldalon; mindegyik több, mint embermagasságnyira egymás fölött. Azokon feljutni tornászó ügyesség kellett. — Te maradj a tűznél, mondá Solom Darinkának, bűzd cserepcsikra a pisztrángokat, amig én körülnézek. Azzal vállára vetve a vasrudját s elindult a kémszemlére. Az üreg valóban olyan nagy volt, hogy egy népcsalád ellakhatott benne, a boltozata oly magas, hogy még a tűzlobogványa sem mutatta meg a padmalyát a padozata emberi munkával látszott egyenletessé téve lenni. Ezt a padlatot azonban egész vastag rétegben fedte a tengeri csiga, különösen azok a tekeredett nautilus fajok, amik fejlábúak, (cephalopoda) hüvelyei. Az áttört bejárattal szemben ismét egy olyan nagy kőtáblára bukkant Solom, mint amilyen az idevezető folyosó előtt feldöntve feküdt; ez azonban még fennállt, s egy másik sziklakaput látszott eltakarni. Solom megpróbálta a vasrúdjával mozdítani rajta, de nem boldogult vele. Ennek az elemelésére több embererő kell. Ebben a barlangban tehát valaha a tenger lakott. — De hát akkor az emberek mikor lakhattak benne ? Az a cyclops fal pedig ember munka. De még eddig semmi más nyomát nem találta emberi kéznek. Élő állat sem volt a barlangban. Akárhogy lobogott a tűz, egy denevér sem röpködött fölötte. Pedig Solom ezt szemelte ki nap és éjszaka bejelentőnek. Nem mennek ezek olyan mélyen a földalatti üregekbe. A teljes, tökéletes sötétségben a denevér sem lát. Ide pedig az elzáró csepke kárpiton keresztül nem is jöhettek volna. Azonban jól gondoskodott arról a természet, megérzi az emberi idegzet egész összesége, mikor van az álom ideje, mikor az ébredésé. (Amíg a nagyvárosok idegrontó életmódja ki nem forgatja azt Istenadta rendjéből, átélve az éjszakát, s átaludva a nappalt.) Különben a vakok hogy ébrednének fel, akikre nézve nincs »szép piros hajnal ?« Mikor az éjszaka közelit, az embert földfelé húzza a feje. Tudják ezt a föld alatti börtönök lakói, s az ép testű ember szeme felnyílik napfelkeltekor, ha csupa sötétséget lát is maga körül. Miután hasztalan próbálgatta meg Solom újból visszatérve a kőajtóhoz, azt feszitő rudjával félredönteni, lábát neki feszítve, neki agyarkodva, földre dobta a vasrudat s odament a Darinkához, lekuporodott a tűz mellé. — Elfáradtam és éhes vagyok. — Halunk volna, de sónk nincsen. — Láttam én valamit. Amott egy sziklagödörben valami fehéret. Hátha só lesz ? — Oh te golyhó! Nem terem ebben az országban só. Úgy hozzák azt ide hajóval az operencziáról.. . — Épen ilyen a tengeri só, ami a parti gödrökben hátramarad, mikor a viz elpárolog róla. — Ugyan hogy jött volna ide a tenger vize. Odamegyek, megkóstolom. — Nem! Nem te! Hátha méreg. Majd én kóstolom meg. Azzal felugrott Darinka a tűz mellől s nem hagyta magát utolérni; hamarabb ott volt a gödörnél, amelynek fenekén látszott valami szürkés-fehér por, felpattogott kristályrégekkel vegyest. Nem engedte Solomot hozzányúlni, maga dugta bele az ujját, s aztán halálos kíváncsisággal értett a nyelve hegyéhez. Hátha gyilkos méreg? Tele van ilyennel a sziklák mélysége. De ő már nem fél a méregtől. Az a völgy a miben ő nevekedett, folyvást a mireny füstjével van tele, a kik azt beszivják, hozzá szoknak. Némely bányász megszokott mirenyevő, apró szemerkén kezdi, s mindig többet megbir belőle, egészséges szint kap tőle, ha abba hagyja elpusztul, összeesik. — Ez jó! kiálta Darinka. Hogy megörültek a felfedezett kincsnek! Óh te örök gyógyszere a világnak! Ami nélkül nincs szerelem, nincs bátorság, sem teremtő erő, sem költői láng! Most tehát a lakomához minden megvolt. El is fogyasztották. A maradékot a tűzbe dobták, pogány szokás szerint. A szemeiknek nem kellett sem denevérszárny legyezése, sem homokóra figyelmeztetése; bezáródtak azok maguktól is. Solom végig nyúlt a földön, felkarját a feje alá téve, Darinka meg a Solom mellére tette a fejét, meg sem mozdultak reggelig. Odafenn, az ezer lábnyi magasban, a rigók fütyülése verte már fel az erdők csendjét, mikor Solom fölébredt. Darinka még aludt. Solom szép csendesen fölemelte az alvó fejét s hogy az észre ne vegye a változást, alácsúsztatta azt a lapos követ, a mely a tűz előtt a nyárs végét tartotta; az még jó meleg volt, Darinka alhatott tovább. A tűzrakás hamvában még pislogott a parázs, annál újra meg lehetett rakni és gyújtani a máglyát. Solom hozzáfogott a barlang felkutatásához. Az a hármas szikla-fonka (gallerie) várt reá, hogy beszéljenek egymással. Amint a legelsőre felmászott, már akadt beszélő társa elég. Egy halom állatcsont. Többnyire őshyénák maradványai, a mostani Dabózák dédapjaié. Amint felturkálta a halmot, kovaszilánkokból hasított nyilakat talált közöttük, sőt egy hyéna koponyának a szemüvegébe mélyen bele volt ékelve a tűzkő nyílhegye. Ahogy tovább kutatott, lett egy gömbölyű követ, amit valaha gabonadaráló malomnak használhattak , azután több gömbölyű, középen átsikasztott Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. BELFÖLD, Budapest, április 30. (A képviselőház ülése.) A képviselőház május hó 1-én, szombaton, d. e. 12 órakor ülést tart, melynek napirendje a munkarend megállapítása. Budapest, ápril 30. (Az állategészségügyi kérdések.) A kiegyezési tárgyalások kapcsán említve volt a lapokban, hogy a magyar és osztrák földmivelésügyi minisztérium közt megállapodás jött létre az állategészségügyi érdekek kölcsönös respectálása tárgyában. Az erre vonatkozó megállapodások felől halljuk, hogy a kiinduló pont az, hogy mindegyik kormány kötelezi magát idegen államokkal szemben lehetőleg egyező magatartást követni, s ha a kormányok nézeteiben eltérés forogna fönn, azon intézkedések lesznek mindkét fél által foganatosítandók, melyek állategészségügyi tekintetben szigorúbbak. Ez által el van hárítva annak lehetősége, hogy az osztrák és magyar hatóságok bármely irányban eltérő magatartást kövessenek, s akár egyoldalú szigorúsággal animositást keltsenek, akár pedig helytelen elnézéssel kockáztassák a másik állam hatályos föllépésének eredményét. A romániai állatbehozatal kérdésére nézve monarchiánk felajánlotta Romániának, hogy hajlandó vele állategészségügyi conventióra lépni, ha előzőleg Ausztria és Magyarország kormányának Románia biztosítékot szolgáltat, hogy e részbeli törvényes intézkedései a követelményeknek megfelelnek s egy irányban sem kockáztatják állategészségügyi érdekeinket. E tekintetben az előmunkálatok vegyes bizottságilag lennének foganatosítandók, s csak a helyszínen szerzett teljes tájékozottság után köttetnék meg az egyezmény. Budapest, ápril 30. (A román kereskedelmi szerződés.) Az osztrák és a magyar vámhivatalok — amint a »Bud. Corr.« értesül — az illető minisztériumok részéről közrendeletileg figyelmeztettek arra, hogy a Romániával jelenleg még fennálló kereskedelmi szerződés is évi május 31- ével le fog járni. Budapest, ápr. 30. (A főrendiházi bizottságaiból.) A főrendiház állandó közjogi és törvénykezési bizottsága május 4-én délelőtt 11 órakor és a reákövetkező napokon tárgyalja a törvényhatóságokról, a községekről és a fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatokat. Budapest, ápril 30. (A főrendiház.) Az 1885. VII. t. sz. alapján szervezett főrendiház tagjainak név és lakjegyzéke teljesen összeállítva most jelent meg s a főrendiház titkári hivatala által gondosan szerkesztett füzet áttekinthető képét nyújtja a reformon átesett ház alkotó elemeinek. Tán nem lesz érdektelen, ha a füzet néhány mozzanataival tüzetesebben foglalkoznánk. Bármily rövid ideje is, hogy a főrendiház jelen alakjában végzi functióit, máris több tagját vesztette el. így haltak el rövid egymásutánban Odescalchi Livius herczeg, ki Olaszországban tartózkodott ugyan, de a census alapján tagja volt az uj főrendiháznak. Somssich József gr., id. Bánffy Albert b., Lipthay Antal b., Pongrácz Emil, Vay Miklós b. ifj., Wesselényi Ferencz b. ifj. — Már a főrendiház tagjai közt találkozunk a legújabban grófi rangra emelt Jankovics László főispánnal, továbbá a két fiatal Majláth gróffal, Györgygyel és Józseffel. Itt üdvözölhetjük elsősorban a császári és királyi ház tagjait is. Rudolf trónörökösön kívül tizenkilencz főherczeg foglal helyet a magyar főrendiházban. A kath. szertartásu püspökök sorában jelenleg két hely van üresedésben s pedig a váczi és beszterczebányai püspökök helye. A gör. kel. egyház főpapjai közt az elhunyt Kengyelácz verseczi püspök utódja még nincs kinevezve. A református püspökök közül a három legidősebb Kun Bertalan, Révész Bálint és Papp Gábor; az ágostai hitv. püspökök közül Teutsch György, Geduly Lajos és Karsay Sándor szintén mint a legidősebbek foglalnak helyet a házban; míg a világiak közül mint a hivatalban legidősebb egyházi functionariusokkal a reformátusok részéről Vay Miklós b., Vályi János; az ág. hitvallásnak részéről Szentiványi Márton és Kabiny Theophil neveivel találkozunk. Az unitáriusokat Daniel Gábor főispán képviseli. A horvát főrendiek gyanánt, kik tudvalevőleg Horvát-Szlavonországok gyűlése által küldetnek ki, Inkey Nándor b. (ki a census alapján is tagja volna a háznak), Kussevics Szvetozár és Zsivkovics János b. jelentkeznek. A herczegek sorában az indigenokra Lobkowitz Rudolf herczeg és Windiselgrátz Lajos herczeg emlékeztetnek; mindkettő tagja maradt a magyar főrendiháznak; mindkettő előkelő állást tölt be a hadseregben. Tényleges szolgálatban levő tábornoki tagjai a háznak: Edelsheim- Gyulai Lipót b., Nyáry Adolf b., Máriássy János, Hunyady Kálmán gr., Döry Lajos b.; altengernagyi rangja van Bombelles Károly grófnak, a ki különben Rudolf trónörökös főudvarmestere. A grófok közt az Apponyi, Dessewffy, Eszterházy, Károlyi, Széchenyi, Wenkheim és Zichy családok vannak a legnagyobb számban képviselve. A bárók közt alig van család, melynek kettőnél több tagja egyúttal a főrendiháznak tagja lenne. Budapest, ápr. 30. (Ipolyi püspök és a tót túlzók.) Beszterczebánya volt püspökétől Ipolyi Arnoldot a maga módja szerint a turócz-szentmártoni Národnie Noviny is búcsút vesz. A mód, amelylyel e pánszláv lap az érdemes püspök felvidéki szerepléséről megemlékszik, csak megtisztelő lehet Ipolyira nézve, mert bizonyítja, mily kitűnő szolgálatokon tett a magyarság ügyének a veszélyeztetett nemzetiségi pontokon A püspök — úgymond a Národnie Noviny« — nagy pionerje volt a magyarosításnak s nagy elnyomója a tót nemzetiségi életnek. Egyházmegyéjében anyagilag és erkölcsileg sújtotta a »tót érzelmüeket«, mig az »odrodilkokat« (elfajultakat) minden irányban támogatta. A beszterczebányai káptalanból a tót érzelmüek lassanként kizárattak s helyeik magyarónokkal töltettek be. A papnöveldében eltiltatott a tót hírlapok és könyvek olvasása, egyszóval Ipolyi Arnold nagy ellensége volt a tót nemzetiségi életnek s azért neki sokan volt papjai közül nagy örömmel kívánnak szerencsés utat Nagyváradra. KJ L FÖ L D, Budapest, ápril. 30. (Az ir minisztérium.) a Parnell párt már ki is osztotta az ir minisztérium tárczáit, természetesen arra az esetre, ha Dublinban összeül az ir parlament. Miniszterelnök lenne Parnell, aki az ir tanács elnöke czímét is viselné, mint pénzügyminiszter O’Connor Arthur, mint belügyminiszter Sexton Tamás említtetik ; Biggar a földmivelési, M’Carthy az ismert történetíró a közoktatási, Chance az igazságügyi tárczát venné át; közmunka miniszter lenne O’Connor T. P., kereskedelmi miniszter Harrington, főügyész Heary. A landliga volt kincstárnokát Egan Patrickot az ír-amerikai ügyek miniszterévé akarják kinevezni. A parlament elnöke Dlron John lenne. A fizetések kérdését is már megoldották . Parnell fizetése 2000 font lenne, társai egyenként 1500 fontot kapnának, a képviselők fizetése 500 fontra rúgna. Budapest, ápril 30. (Porro gróf expeditiójának lemészároltatása.) Miként villámcsapás hatott a hír Olaszországba, hogy Porro grófot és kísérőit kutató útjukban lemészárolták Harrarban. Porro gróf elnöke volt a Milanóban alakult afrikai kereskedelmi földrajzi társaságnak, expeditiójának feladata azt volt, hogy a vörös tenger partjairól Afrika belseje felé hatolva, kereskedelmi összeköttetéseket létesítsen azon vidékeken, árutelepeket hozzon létre s a kaffai abbessiniai vidék és a Nílus közti meglehetősen ismeretlen területet kutassa át. Az expeditiónak kezdettől fogva sok bajjal kellett megküzdenie. Az angolok ahol csak tehették megnehezítették előhaladását, sőt Aden parancsnoka Hunter őrnagy nyíltan kijelentette, hogy e földrészen csakis angolok által vezetett vállalatok kívánatosak. Az ellenséges magatartást az angolok tagadják s azt állítják, hogy azért ellenezték Porro expeditióját, mert a vállalat veszélyes természete mellett azért semmi felelősséget sem akartak vállalni. Porro terve, hogy maga egy védelmi csapatot szervezzen nem sikerült s társai közül Zanotti és Malatesta, akiknek e csapatot szervezniük kellett volna, Valii festővel visszatértek Olaszországba. Elmaradtak továbbá az expeditiótól Rossi, Bianchi, Daniele és Trecchi margins, kik Egyptomba utaztak. Portónak végre sikerült azt az ígéretet nyerni az angoloktól, hogy az expeditiónak Sulából egy egyptom-indiai védelmi csapatot bocsátanak rendelkezésére. Úgy látszik e csapatot, mely száz főre rúgott, Harrar első helységében Csaldessában (melyet az olaszok Gildezzának is neveznek) az emir 200 katonája megtámadta, lefegyverezte és elfogta. Harrart, melyet 1854-ben az angol Burton látogatott meg először, 1875. október 11-én megszállták az egyptomiak s ott a nagy Sudani fölkelésig 5000 emberből álló helyőrséget tartottak fenn. Az egyptomi csapatokat angol-indiai katonákkal készültek fölváltani, de ez mindeddig nem történt meg. Legújabban Harrart az olasz Cecchi és a német Paulitschke és Hardegger látogatták meg. Harrar város, a hasonnevű ország legnagyobb helysége, egyptomi források szerint 42.000, olasz források szerint 32.000 lakost számlál. Cialdessa helységben, ahol az olasz expeditio megtámadtatott, 200 kunyhó van, 1500 lakossal. Budapest, april 30. (Keleti nyelvek akadémiája Berlinben.) A berlini Frigyes Vilmos egyetem mellé seminariumot állítanak föl a keleti nyelvekre. Ez iránt javaslatot fognak a porosz tartománygyűlés elé terjeszteni, melyből közöljük a seminarium hatáskörét kijelölő következő pontokat: a) A seminariumban egyelőre, fentartva további változások lehetőségét administratív után, a következő hat nyelvet fogják tanítani: török, arab, persa, indiai, japán és chinai. b) szabály szerint minden nyelvre két oktató alkalmaztatik, egy theoretikusan képzett, lehetőleg az illető országban hosszabb ideig tartózkodott és az ország nyelvét elsajátított német tanító, s az illető ország benszülöttei közül kinevezendő segéd, aki a seminarium látogatóival practicus gyakorlatokat tart; c) a seminarium tanfolyamai ingyenesek, ki nem zárva esetleges kivételes intézkedéseit az intézet igazgatóságának; d) a seminarium emelésére 9000 márkányi ösztöndíjalapítvány létezik szegénysorsú német hallgatók számára, amely összeg szétosztása az egyes nyelvekre az igazgatásnak tartatik fenn. e) a seminarium hallgatói a tanulás eredményéről közelebb meghatározandó módon végvizsgálatot tesznek le.Ennek letevése ugyan nem kötelező, de a külügyminisztérium az olyanokat, tolmácsul alkalmazásban, akik a vizsgálatot letették és kellő minősítéssel rendelkeznek, előnyben fogja részesíteni azok ferint, akik ezzel nem bírnak. A javaslat az előberendezkedésnek költségeit 20,000, az évi költségek összegét 20.000 márkára irányozza elő, s a seminarium szervezésében a külügyminisztériumnak befolyást enged. PAULER TIVADAR. Ő felsége a király megbízásából ma délután Pápay udvari tanácsos megjelent a gyászoló családnál, s kifejezte a királyi udvar mély részvétét azon nagy veszteség fölött, mely Pauler Tivadar elhunytával nemcsak a gyászoló családot, hanem a nemzetet érte. A látogatás egy negyed órát vett igénybe. Az udvari tanácsost Pauler Gyula, az elhunyt fia, fogadta. * A délután folyamán számosan jelentek meg az elhunyt lakásán, hogy kifejezzék a gyászoló családnak a nagy csapás fölötti részvétüket. A miniszterek közül gr. Szapáry Gyula és b. Orczy Béla jelentek meg. Ott voltak továbbá a kir. Curia és a kir. tábla, a budapesti és a pestvidéki törvényszékek elnökei, a budapesti kir. tudományegyetem rectora, számos országgyűlési képviselő is főbb államhivatalnok. * Pauler Tivadar igazságügyminiszter halálozásáról a kiadott családi gyászjelentés így hangzik: Dr. Pauler Gyula magy. kir. országos levéltárnok és neje Lenhossék Georgina, Pauler Gizella Károlyi Sándorné és Károlyi Sándor elkeseredett szívvel jelentik a,maguk, valamint gyermekeik : Pauler Juliska, Ákos, Katicza, illetve Károlyi Mária Simó Béláné és Károlyi Margit nevében, forrón szeretett atyjuknak, ipjuknak, illetve öregatyjuknak dr. Pauler Tivadar, cs. és kir. valóságos belső titkos tanácsos, magyar kir. igazságügyminiszter úrnak, a Lipót-rend nagykeresztesének, Budapest főváros I. kerülete országos képviselőjének, a magyar tudományos académia másodelnökének, egyetemi tanárnak, fs évi ápril hs 30-án, délutáni 1234 órakor, hosszas szenvedés s az utolsó kenetnek felvétele után, életének 71-ik évében történt csendes kimúlását. Hűlt tetemei fi évi május hó 2-án délután fél 5 órakor fognak a kerepesi ut melletti köztemetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozatok pedig fi évi május hó 3-án délelőtt 10 órakor fognak az egyetemi templomban megtartatni. Budapest, 1886. évi április hó 30-án. Lakás: IV. ker., Lipótutcza 43. szám.* Dr. Pauler Gyula úrtól a következő sorokat vettük: T. szerkesztő úr ! Becses lapja mai számában azt olvasom, hogy megboldogult atyám határozottan tiltakozott az ellen, hogy az académiából temettessék el. Ez értesítés téves. Atyám e tekintetben mit sem rendelt. De a család és elsősorban én voltam abban a nézetben, hogy ha nem a házból temetik, előbb vesztjük el, míg a míg négy falunk között van, még a miénk. Kérem tehát tek. szerkesztő urat, méltóztassék a fennebbi hírt ehhez képest megigazítani. Fogadja stb. Dr. Pauler Gyula.* Az elhunyt igazságügyminiszter betegségéről a következőket írhatjuk: Pauler már évek óta vesebajban szenvedett. A kór nem volt olyan jellegű, hogy komolyabb következményektől lehetett volna tartani. Az utolsó másfél év alatt azonban időről-időre egyre jobban fejlődött, annyira, hogy mint tudvalevő, a múlt évben orvosai tanácsára hosszabb szabadságot vett, mely alatt a leggondosabb orvosi gyógykezelés alatt állott. Orvosai azonban már ekkor látták, hogy a teljes felgyógyulás a betegség idült és komplicált voltánál fogva igen lassú. Megmentésére semmit sem mulasztottak el. Szabadságáról jó színben tért vissza. A gyógyulás azonban csak látszólagos volt s e látszat is inkább csak a nyugalomnak, mint a megrongált belső szervezet rendes működésének volt a következménye. Tevékenységét újból megkezdve, betegsége lassanként bár, de napról-napra fokozódott. Erre elsősorban az a súlyos családi veszteség volt befolyással, mely az egészségében különben is alapjában megingatott