Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)
1891-04-03 / 3086. szám
SZERKESZTŐLap: rerenoElektero, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3086. (91.) szám. ______ Esti kiadás.________ Budapest, 1891. Péntek, április 3. Kiadó-hivatal : %**&e«lek-tere, Athenaeum-épület, föld»«!®** CitrOlb.------M,. A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................................ 2 frt 3 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra .......................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * óra 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága, gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta »a közigazgatási önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló javaslat részletes tárgyalását. A 10-ik §-nál, mely szerint a főispán s a központi tisztviselők a megye székhelyén, a járásiak a járás székhelyén kötelesek lakni, Tisza István azt tartja, hogy a székhelyen lakás kötelezettsége alól a főispánra nézve könnyítések engedhetők ott, hol ezt a szolgálat érdekei megengedik s arra az esetre, ha a főispán hatásköre az ellenőrzésből és felügyeletből fog állani. Szóló legjobban szeretné, ha a főispán lakásáról nem intézkednék a törvény , de ha az elv fentartatik, kimondandó lene, hogy a főispánt illetőleg ott, hol a közszolgálat érdekei megengedik, a székhelyen lakás kötelezettsége alól a belügyminiszter kivételt engedhet. Vojnics István nem osztja előtte szóló nézetét. Bármilyen legyen is a főispán hatásköre, sok esetben szükséges lesz rögtön intézkednie. Megtörténhetnek, hogy fontos miniszteri leiratok sokáig felbontatlanul hevernének, ha a főispán nem laknék a székhelyen. Ha a közigazgatást igazán rendezni akarjuk, nem lehet e fontos állásnál ily kivést tenni, ami a törvény intencziójával is ellenkeznek. Széll Ákos is a főispánt nem nobile officium betöltőjének, hanem valóságos tisztviselőnek tekintvén, nem tudja elképzelni, miként felelhet meg feladatának, ha csak bizonyos napokban jelenik meg a megyeházán. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök kiemeli, hogy a főispánra ruházott teendők oly nagyok és tágkörűek, hogy azoknak valóban nem felelhetne meg, ha helyben nem laknék. Attól, ki rászánja magát ez állás elvállalására, méltán megkívánhatni, hogy ott lakjék, ahol hivatalos kötelezettségeit kell teljesítenie. Szegedy Béla abból a szempontból, hogy a független középosztálybeli elemek is megnyerhetők legyenek a szolgálatnak, óhajtotta volna, hogy a főispán csak a megye területén legyen köteles lakni, de belenyugszik a Tisza István módosításába is. Apponyi Albert gr. helyesnek tartja a szakasz rendelkezését. A ki szolgálni akar, szolgáljon igazában, nem pedig úri passzióból. A szakaszt változatlanul fentartotta a bizottság. All. §-nál, mely szerint a tisztviselők minősítését az 1883 . I. t. sz. állapitja meg, Vojnics István megjegyzi, hogy a járási gyám minősítésére nézve nem foglaltatik a javaslatban intézkedés. Apponyi Albert gróf: Akár úgy szerveztetik a főispáni állás, mint az a törvényjavaslatban kontempálva van, akár úgy, mint azt az általános vitában szóló jelezte és formulázta, akár pedig akként, hogy csak felügyeleti és ellenőrzési hatáskörrel fog bírni, feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a főispáni állás minősítéshez köttessék; azért a következő módosítást illetőleg toldást hozza javaslatba: a főispáni állás elnyerése ugyanahhoz az elméleti és gyakorlati minősítéshez van kötve, melyet a törvény az alispáni hivatalra nézve állapít meg. Tibád Antal is kérdést akar intézni az iránt, vájjon a §rendelkezése a főispánra is kiterjed-e, mert ha nem, akkor világosan kivételt kell tenni reá nézve. Szóló nézete szerint is a főispántól szükséges lesz magas elméleti s gyakorlati kvalifikácziót kívánni meg. Szóló elvileg osztozik Apponyi gróf nézetében, de tekintetbe vévén a megoldás nehézségeit, ha az elv elfogadtatik, beillesztése a törvényjavaslatba a kiküldendő albizottságra lenne bízandó. Szalavszky Gyula államtitkár Vojnics István kérdésére megjegyzi, hogy a járási gyám kvalifikácziója leghelyesebben a gyámsági s gondnoksági törvényben lenne szabályozható. Ami Apponyi Albert gróf indítványát illeti, annak szüksége elől, hogy a főispáni állás is, ha azonnal nem is, de már a közeljövőben kvalifikáczióhoz köttessék, nem zárkózhatik el. A kormány sem tekinti a tisztviselői minősítést az 1883.1. törvényczikkel végleg szabályozottnak s nem nagyon hosszú idő alatt e tárgyban javaslatot óhajt előterjeszteni. Szóló helyesebbnek tartaná, hogy a főispáni minősítés szabályozása e törvényre hagyassék. Schober üdvözli ugyan az eszmét, hogy a főispáni állás is minősítéshez kötessék, de gyakorlati szempontból belenyugszik abba, hogy a jelen törvényjavaslatban ne történjék erre nézve intézkedés, hanem az új minősítési törvényben, mely e javaslattal egyidejűleg lenne életbeléptetendő. Holló Lajos nagy súlyt fektet amaz elv kimondására, hogy a főispáni állás minősítéshez köttetik. A jelenleg alkalmazásban levő főispánokra különben sem terjedne ki. Tisza István kívánatosnak tartja, hogy a főispáni állás hozzáférhetővé tétessék oly elemekre nézve is, amelyek nem tagjai a bürokrácziának. Szóló nem járul ahhoz, hogy már a jelen törvényben a főispáni állásra nézve minősítés állapíttassék meg. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök időelőttinek tartaná a közgyám kvalifikáczióját megállapítani, midőn a hatáskörre nézve külön törvény fog intézkedni. Ami a főispáni minősítést illeti, arra nézve megjegyzi szóló, hogy teljesen meg lévén arról győződve, miként az 1883-iki minősítési törvény sokáig nem lesz változatlanul fentartható, az erre nézve rövid idő alatt benyújtandó törvényjavaslatban szándékozott szóló a főispáni minősítésre nézve intézkedést venni fel. Apponyi gróf indítványa természetes következése annak, a mint ő a főispáni hatáskört kontemplálja. Hogy erre nézve mondassék-e ki valami a jelen törvényjavaslatban, lényegesen függ attól, miként lesz a hatáskör megállapítva. Ez okból szóló, amennyiben a §. nem fogadtatnék változatlanul el, kéri, hogy a tett módosítás a hatásköröknek az albizottsági javaslat alapján leendő megállapításáig tartassák függőben. Apponyi gróf és a bizottság több tagja hozzájárulván a miniszterelnök javaslatához, a bizottság ily értelemben mondja ki határozatát. A 12. §-nál (tisztviselői eskü) Tisza István azt tartja, hogy a főispán nimbusát, mint a megye tekintélyét emelné, ha az esküt jövőre is a megye közgyűlése előtt tenné le. — Apponyi gr. indítványozza, hogy az esküformába bevézessék »az ország alkotmányához« való hűség is. — Zoltán János óhajtja, hogy nemcsak a a főispán, hanem a többi tisztviselők is a közgyűlés előtt tegyék le az esküt. — Gulner javasolja, hogy a főispán esküformája is a törvény szövegében foglaljon helyet. — Holló Lajos azt tartja, hogy a főispánra is a többi tisztviselők esküformája terjesztessék ki s valamennyi tisztviselő a közgyűlés előtt tegye le. Perczel Dezső az utóbbit kivihetetlennek tartja, ellenben pártolja Tisza István indítványát. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök indokoltabbnak tartotta volna, hogy a főispán, tekintettel megváltozott állására, a minisztérium kezébe tegye le az esküt, de nem ellenzi azt sem, hogy az esküt a közgyűlés előtt tegye le a főispán. Azt azonban tisztán gyakorlati szempontból elleneznie kell, hogy a többi tisztviselők is a közgyűlés előtt tegyék le. A főispáni esküformára, valamint arra nézve, hogy bevetessék-e az a törvénybe, szóló a bizottság következő ülésén óhajt nyilatkozni. A bizottság a szakasz ide vonatkozó részének függőben hagyásával kimondja, hogy csakis a főispán fogja a közgyűlés előtt letenni az esküt. A tanácskozás további folyamáról reggeli lapunkban közlünk tudósítást. Belföld, Budapest, ápr. 2. (A községi iskolai tanítók választása.) A községi iskolai tanítók választására vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet bocsátott ki, mely szerint a tanítók és tanítónők választásának jogát kizárólag csak az iskolaszék tagjai gyakorolhatják; a közigazgatási bizottság kiküldöttje, elnöki minőségében szavazati joggal nem bír. Ha pedig a kiküldött választási elnök egyszersmind iskolaszéki tag, akkor egyedül utóbbi minőségében gyakorolhatja szavazati jogát, tehát csak egy szavazata lehet. Ha a választásnál a jelöltek egyenlő szavazatot nyertek, e választás eredménye nem az elnök döntő szavától függ, mert ilyennel az elnök nem bir, hanem a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között azonnal újabb választásnak van helye s ha az újabb választásnál ismét egyenlő szavazatot nyernének, úgy az elnök által kihuzott sors dönt a választás felett. Ausztria. A bécsi községi választások. Mint lapunk reggeli kiadásában közlött táviratunkból kitűnik, a tegnapi nap eredménye, amint az különben a reichsrathi választások után előre látható volt, nem kedvező a liberálisokra nézve. Megjegyzendő, hogy tegnap a legalsóbb czenzus szerinti adófizetők szavaztak csupán és pedig nem mint eddig 10, hanem 19 kerületben, minthogy a Hernals, Ottakring, Währing, Döbling stb. befoglalása által Bécs területe rendkívül megnagyobbodott. A tegnap választásra került 46 mandátum közül 30 az antisemiták kezébe került. A liberálisok csak is három választási kerületben (belváros, Lipótváros és Fünfhaus) maradtak győztesek 13 mandátummal, míg Währingen és az Alsergrundon három mandátumra nézve pótválasztás lesz. A liberálisokat keserű csalódás érte két olyan kerületben, amelyekben legbiztosabbra vették győzelmüket: Döblingben és Währingen. Az Alsergrundon is megkaphatták volna a liberálisok a többséget, ha a demokratákkal szövetkeztek volna, de erejök szétforgácsolódott és így nem is nehéz velök szemben az antisemiták helyzete. A választások alatt mindenütt példás rend volt; az esti órákban verődtek ugyan néhol csoportok össze, de minden rendőri beavatkozás nélkül csakhamar szét is oszlottak. Az antisemiták vezérei, mint Lueger, Pattai, Schneider felbukkantak itt-ott némely kerületben. Lichtenstein herczeget azonban sehol sem látták. Alig 40 százaléka szavazott a választóknak. A szófiai minisztergyilkosság. A »Fremdenblatt« szófiai levelezőjének hosszabb beszélgetése volt a bolgár kabinet egyik tagjával, aki úgy összeköttetéseinél mint állásánál fogva a legjobban van értesülve a merénylet előzményeiről. Bizonyos dolog — mondá a miniszter — hogy itt régóta előkészített cselekvény forog szóban, s az is bizonyos, hogy a gyilkos golyó Bulgária leghatalmasabb emberének, Sztambulovnak volt szánva. A miniszter azt hiszi, hogy a merénylet a pánszláv párt és a bolgár ellenzékiek együttes műve. A konstantinápolyi és belgrádi emigránsok Stambulovban látják legfélelmetesebb ellenfelüket s azért könnyen akad köztük, ki bérért kész a gyilkosságra. Fölbujtó is akad mindig s igy Bulgária ki nem fogy a cselszövényekből. A miniszter a nyomozás eddigi eredményéről, a vizsgálat érdekében nem mondhat semmit, de azt hiszi, hogy a rendőrség helyes nyomon van . Belcsov gyilkosai rövid idő alatt el fogják venni megérdemelt büntetésüket. Ha Belcsov helyett Sztambulov esett volna is el, ezzel az általános politikai helyzet még nem változott volna meg a bolgárok hátrányára. Sztambulov után akadt volna rögtön más, aki Bulgária zászlaját kezébe vette volna. A miniszter Ferdinánd fejedelem helyzetét sohasem tartotta, szilárdabbnak és biztosítottabbnak, mint most. Általános a felháborodás a gyalázatos merénylet fölött s közös meggyőződés, hogy a gyilkosság még jobban a fejedelem, a kormány és a bolgár ügy előnyére billenti a mérleget. Nem kell attól tartani, hogy Belcsov meggyilkolása csak első lánczszeme a hasonló tetteknek s a franczia és angol lapok egy részének az az állítása, hogy Bulgária ellen nagy politikai akciót kezdenek, nem egyéb találgatásnál, vagy szándékos részakaratnál. A bolgár kormány eddig nagy tapintattal került el mindent, mi okot adhatott volna a nagyhatalmaknak a beavatkozásra s ha némely lap azt állítja, hogy a bolgár kormány az európai kabinetektől a fejedelem elismerését fogja követelni, ez merő hazugság. A mostani bolgár kormány nem is gondol ily provokáló lépésre és Ferdinánd fejedelem az utolsó ember, aki ehhez beleegyezését adná. A fejedelem és a kormány meg vannak arról győződve, hogy ha a bolgár viszonyok konszolidálódni fognak, az elismerés mint érett gyümölcs fog a bolgár nép ölébe hullani. Bulgária nem akar politikai kalandot, Bulgária nyugalmat akar s csakis ezt és e tekintetben a miniszter nem képzel oly eseményt, mely Bulgária belbékéjét hosszabb időre megbolygathatná. A miniszter továbbá teljesen alaptalannak mondá angol lapoknak azt az állítását, hogy a fejedelem élete ellen is merényletet terveztek s hogy Mutkurov hadügyminiszter, aki Nápolyban tüdőszélhüdésben halt meg, öngyilkos lett azért, mert nyomára jöttek annak, hogy ő is bele van keverve a fejedelem elleni cselszövénybe. Ez az állítás nem egyéb, mint a meghalt Mutkurov emléke ellen irányzott gyalázatos rágalom. Mutkurov rendíthetetlen híve volt a fejedelemnek, mint ahogy utóda, Szavov őrnagy hadügyminiszter is az, ha mindjárt Oroszországban végezte is katonai tanulmányait. A miniszter elmondta azután, hogy a merénylet köztudomásra jutása után Starzenszki gróf,osztrák-magyar ügyvivő, és Wagenheim német főkonzul azonnal Stambulovhoz mentek, s felháborodásuknak adtak kifejezést a merénylet felett. Táviratok, Bécs, ápr. 3. A király ő felsége ma kihallgatáson fogadta Vilmos főherczeget. Bécs, ápr. 3. Szögyény-Marcz László, ő felsége személye körüli miniszter állapota javult s a miniszter ma már elhagyhatja az ágyat. Bécs, ápr. 3. A belvárosban 7 liberálist, Meidlingben és Ottakringben pedig 22 antiliberálist választottak meg községtanácsossá. Róma, ápr. 3. Barzilai a képviselőház elnökségéhez interpellácziót juttatott, mely Rudim miniszterelnökhöz van intézve és arról szól,hogy Ausztria-Magyarország mily módon alkalmazza a külföldiek kiutasításának jogát. Róma, ápr. 3. A pápa ma d. e. 8 órakor, nagyszámú idegen jelenlétében a Sala Ducale-ban misét mondott, majd jelen volt a misén, melyet egy praelátus celebrált. Ezután a pápa ünnepélyes módon, áldásában részesítette a jelenvoltakat. A pápa egészségi állapota igen jó. Athén, ápr. 3. A képviselőház 60 szavazattal 30 ellenében elhatározta, hogy a Trikupisz - kabinet magatartásának megvizsgálására tizenkéttagú bizottságot küld ki. Az ellenzék nem vett részt a vitában. A vizsgálat eredményét az októberi ülésszak előtt nem terjesztik a ház elé. Berlin, ápr. 3. A Rö s ic ke, birodalmi gyűlési képviselő elnöklete alatt tartott gyűlés, melyen az ipar kiváló képviselői vettek részt, majdnem egyhangúlag kimondotta, hogy politikai és gazdasági okokból czélszerűnek látják részt venni az 1893-iki chicagói kiállításon és annak a várakozásának adott kifejezést, hogy Németország minden jelentékenyebb iparága képviselve lesz azon. A gyűlés végül elhatározta, hogy fölkéri a birodalmi kanczellárt, adja meg az eszközöket arra, hogy Németország méltóan legyen képviselve a kiállításon és biztosok küldessenek ki a német kiállítás szervezésére. Páris, apx 3. A belga demokrata egyesület tegnap, a bányamunkás-kongresszus tagjainak tiszteletére a Montmartrei színházban díszestélyt rendezett. Defusseant a bányamunkások egyesülése és emanczipácziója érdekében beszélt,hangsúlyozta a kongressus czélszerűségét és felhívta a képviselőket, hogy egyengessék az universális köztársaság útját. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után hangverseny volt a melyen a németek kórusban énekelték a munkás marseilaise-t. Riadó tetszés hangzott fel a teremben a dal eléneklése után, majd a jelen voltak rázendítették a carmagnolet. London, ápr. 3. A »Times« azt hiszi, hogy Baring Tamás halála nem fogja érinteni a Baring Brothers-ház ügyeit, mert az elhunyt egész magánvagyonát lekötötte öt évre, a Baring-társaság kötelezettségeinek beváltására. Bern, ápr. 3. A szövetségtanács megszüntette a tessini szövetségi biztosságot. Hírek. — Ápril 3. — A hvatalos lapból. Uj kamarások. A király, gróf Széchényi Imre honvéd lovassági tart. hadnagynak, valamint Nostitz- Bieneck Lipót 13. sz. dsidásezredbeli tart. hadnagynak, a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. Konsulatus. A király, dr. Schober Frigyes Miksa szász királyi szórg. kir. főkormánytanácsost, Lipcsébe fizetés nélküli főkonzullá — a tarifaszerű konzuli illetékek szedésére való feljogosítással — kinevezte. A honvédség köréből. A király, Valentin Dániel 79. gyalogezredbeli alezredesnek, 1891. évi április hó 1-ével a 4. honvéd gyalogezred tényleges állományba való áthelyezését és ez ezred parancsnokságának vezetésével egyelőre ideiglenesen való megbízatását elrendelte. Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Ember János ungvári áll. elemi iskolai igazgató-tanítót, egyelőre ideiglenes minőségben, ugvármegyei segédtanfelügyelővé nevezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klement Ferencz tolnavármegyei és Halász István baranyavármegyei kir. segéd-tanfelügyelőket, eddigi minőségükben kölcsönösen áthelyezte. Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Majand Oszkár dévai áll. főreáliskolai rendes tanárt, Sándor Ferencz huszti állami felső népiskolai segédtanítót, Ács Eleonóra, galgóczi állami polgári iskolai rendes tanítónőt, Kropácsek Paula nagypestényi állami elemi iskolai rendes tanítónőt, Than Irma galgóczi állami polg. leányiskolái segédtanitónőt, állásukban véglegesítette. Névváltoztatás: Goldstein Adolf tarczali illetőségű kaáli lakos »Gönczi-re, Klein Mór orosházai lakos, valamint Jenő és Mariska nevű kiskorú gyermekei »Kis«-re, Spitz Sámuel alsó-sajtói lakos, valamint Jeanette, Vilmos, Árpád, Béla és Géza nevű kiskorú gyermekei »Ormai«-ra, Kocza Mátyás mernyei illetőségű attalai lakos »Fodor«-ra, Gottlieb Mór budapesti lakos »Szatmárnéra, Bayer Sándor aradi lakos »Barta«-ra átváltoztatták vezetékneveiket. — A király a bécsi földrajzi kiállitáson. A király, mint már röviden említettük, tegnap délután meglátogatta a földrajzi kongresszus alkalmából rendezett földrajzi kiállítást. Az uralkodó, Paar gróf főhadsegéd kíséretében jelent meg az új egyetemi épületben, hol Gautsch osztrák közoktatásügyi miniszter, a katonai földrajzi társaság elnöksége, a földrajzi kongresszus bizottsága és számos vendég üdvözölte. A király azonnal fölment a kiállításnak az első emeleten levő osztályába, hol bemutatták neki a központi bizottság tagjait, azután szemlére indult, Hauer báró vezetése alatt s elsősorban a katonai levéltár kiállítását tekintette meg s hosszasan szemlélte Bécs városnak uj tervét, majd a régi olasz és török vezérkari térképeket tekintette meg. A Balkán-osztályban Tomaschek tanár kalauzolta az uralkodót, ki különös érdeklődést tanúsított a Románia által kiállított vezérkari térképek iránt. A király ezután behatóan megtekintette a kiállításnak kínai és japáni osztályát; itt Stillfried báró, a kiállítás ez osztályának rendezője adta meg a szükséges felvilágosításokat. Az itt kiállított aquarellek is nagyon tetszettek a felségének. Egyik aquarell tűzhányót ábrázol és a képen levő emberekre mutatva, a király azt mondta: »Ezek bizonyára fél vadak«, mire báró Stilfried azt válaszolta: »Egészen vadak, felséges úr !« A király jószót nevetett a megjegyzésen. Az uralkodó ezután szemügyre vette a Boszniára, Herczegovinára, Dalmátországra és Erdélyre vonatkozó fényképészeti felvételeket és végül megtekintette az iskolai térképek, a földrajzi taneszközök kiállítását és távozása előtt a látottak felett való teljes megelégedésének adott kifejezést. A király látogatása két óránál tovább tartó-1. — Személyi hírek. Lobanov herczeg, orosz nagykövet, ki hosszabb ideig Oroszországban időzött, tegnap visszaérkezett bécsi állomására. — Kisdedévé mint húsvéti ajándék. Bende Imre beszterczebányai püspök — mint lapunknak írják — szép húsvéti ajándékot adott Bars-Szent- Keresztnek, a hol a püspök állandó lakhelye van t. i. teljesen a saját költségén óvót állított. Egy szép épületet adott át s 2000 frt költséggel azt az óvó czéljaira átalakíttatta; az óvónő fizetését is évi 300 frttal sajátjából biztosította. Az óvó magyar lesz, a mi e tót községben nem kis jelentőségű. A püspök a beszterczebányai szegények közt, ahol az ünnepek alatt a szertartásokat végezte, 200 frtot osztott szét felekezeti különbség nélkül. — Változás a budapesti hadtestnél. A »P. Lloyd« bécsi értesülése szerint Daublebsky-Sterneck vezérkari ezredes, a budapesti 4-ik hadtest vezérkari főnöke, rangfokozata alapján tábornoki állásra van kiszemelve és így valószínűleg rövid idő múltán a budapesti hadtest területén kívül eső állomásra megy. Az említett lap Zágrábból ugyanis arról értesül, hogy Sterneck ezr’edes lesz a 72-dik gyalogdandár parancsnoka. Sterneck ezr’edes hat év óta vezérkari főnöke a 4-ik hadtestnek és ez állásában rendkívüli eredményeket ért el. Edesheim-Gyulai báró nyilvánosan kitüntette, mintkitűnő vezérkari főnökét és leghűbb barátját.« Nem kevesebb elismeréssel voltak irányában a sajnos oly korán elhunyt Pejacsevich gróf és jelenlegi felebbvalója Lobkovitz herczeg. A szolgálatban felette szigorú, mindent a legpontosabban megkívánó, de a mellett a legjobb emberek egyike, ahol meg nem érdemlett szerencsétlenségen enyhíteni kell. Közkedveltségnek örvendett úgy a katonaságnál, mint a polgárságnál. Utódjául Steinitzer Ferencz vezérkari ezredest említik, aki már egy ízben a 4-ik hadtest vezérkarának helyettes főnöke volt. A magyar nyelvet teljesen bírja és biztosra vehető, hogy kitűnő elődjének méltó utódja lesz. — Gyermek zenekarok. Temesvárról jelentik, hogy a szomszédos sváb falvakban alakított gyermekzenekarok, amelyek üzleti czélokból egész éjjeleken át a korcsmákban zenélnek sőt külföldi körutakra is szerződnek, sok bajt okoznak a tanfelügyelőknek, mivel az ilyen vállalatok létesítése beleütközik a közoktatási törvénybe és a népoktatást a legnagyobb mértékben hátráltatja. Ugyanis többnyire iskolai kötelezettség alatt álló gyermekeket alkalmaznak ezekben a bandákban és hogy az iskolai törvényt kijátszszák »Zene iskola« czimet adnak az ilyen vállalatoknak, amelyek pedig pusztán pénzkeresésre alakulnak. Most Mártonffy Márton tanfelügyelő jelentései alapján Csáky Albin gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívta az országos közoktatásügyi tanácsot, hogy a népiskolába járók zenei oktatására nézve dolgozzon ki szabályrendeletet. Ebben aztán kimondatnék, hogy az iskolaköteles gyermekek zenekarokban, főként pedig pénzkeresésre alakult zenei vállalatokban részt nem vehetnek. — Nevelődök közvetítése. A Mária Dorothea egyesület egyelőre otthonának helyiségeiben (VIII. kerület Orczy u. 6.) nevelőnőket közvetítő intézetet nyitott. Az egyesület intézői ezáltal régen érzett hiányt pótolva olyan intézményt létesítettek, amely hasznos szolgálatokat van hivatva tenni a műveit családoknak, miért is megérdemli, hogy melegen ajánljuk közönségünk figyelmébe. Az közvetítő intézet körirata a következőket mondja tájékozásul: Elhelyező irodánk kizárólag műveit nők helyközvetítésével foglalkozik; szolgálónők, pinctérnők, gyári munkásnők, dajkák és más hasonállású nők alkalmazása, valamint férfiaké általában ki van zárva munkaköréből; ellenben gondoskodik nevelőnők gyermekkertésznők, zongora- és nyelvmesternők, társalkodónők, bonneok, egyszóval nem cselédi viszonyban álló nők ideiglenes vagy állandó elhelyezéseről, egyes esetekben az ide vonatkozó törvények és rendeletek figyelembe vételével, segítségül szolgál azoknak is, akik tanítónői, kisdedóvónői, postakezelőnői, vagy más értelmi pályára készülnek, vagy ily állomásokat elnyerni óhajtanak. Egyletünk elsősorban tanítással és neveléssel foglalkozó tagjai számára óhajtott kedvezményeket nyújtani az elhelyező iroda megnyitása által; azt hiszszük azonban, hogy a művelt közönségnek is jelentékeny szolgálatot teszünk az által, hogy ezt a foglalkozást, melyet eddig túlnyomóig műveletlen üzérek űztek a közönséges cselédszerzéssel összeköttetésben, egy szakegyesület szakerők által és szakszerű felügyelet alatt eszközölteti s igy az ajánlott nevelőnek és más alkalmazottaknak képességére és megfelelő voltára nézve hasonílhatlanul nagyobb biztosítékot nyújthat, mint az eddigi ily irodák. A Mária Dorothea-egyesület 1885-ben alakult s a múlt 1890-ik év végén tiszta — adósságmentes tőkésített — vagyona 62 464 frt 99 kv volt, 1891-iki költségvetésben a bevétel 14,226 frt 60 kg-ra, a kiadás 13,900 írtra van előirányozva. Tagjai között van mintegy 600 tanítónő és nevelőnő. Az egyesület elnöke : báró Nyáry Adolfné, József főherczeg volt főudvarmesterének özvegye ; alelnökei: Bischitz Dávidné és Herich Károlyné úrnők, Tóth József tanfelügyelő; titkára: dr. Bartoniek Géza tanár, pénztárnoka: Zirzen Janka, a budapesti állami felsőbb leányiskola nevelőnő-képző s polgári tanítónőképző intézet igazgatója. Választmányi tagjai között számos tanítónőn kívül a főváros és a vidék sok kitűnősége működik. Az elhelyező iroda közvetlen vezetését Radnay Jenőné választmányi tag s volt képervei tanítónő vállalta magára. Egyesületünk az elhelyező irodát jótékony intézetnek is tekintvén, szabályzataiban jelentékenyen csekélyebb díjakat állapított meg, mint magánosok által fentartott elhelyező irodák és pedig a következőkép : Az egyesületi tagok — akár állást keresők, akár alkalmazók — fizetik a közvetített állomás évi díjának l°/0-át s ezen kívül levelezések és más apróbb kiadások fejében egyszer 50 krt. Megjegyezzük, hgy fix az egyesületi tagdíj, 3 évi kötelezettség mellett, 2 frt, alapító tagsági díj 50 frt. Nem egyesületi tagok, ha az iroda közvetítését bármikép igénybe venni kívánják, fizetik a követített állomás évi díjának 3°/0-át, ezen kívül levelezések s más apróbb kiadások fejében egyszer 1 forintot. Az alkalmazást adók a levelezési díj fizetésére nem köteleztetnek s igy például egy 600 forint évi fizetéssel alkalmazott nevelőnő közvetítéséért az irodának egyszer s mindenkén m a csak 18, illetőleg ha egyleti tagok, csak 6 forintot, egy 400 forint évi fizetéssel alkalmazott nevelőnő közvetítéséért pedig 12 frtot, illetve 4 frtot fizetnek; ezen kívül, ha az ajánlott egyénnel megelégedve nincsenek s ezt az irodának három hónapon belül bejelentik, az iroda kötelezve van számukra egy ízben díjtalanul más alkalmas nőt ajánlani. A díjakat úgy az állást kereső, mint az állást adó külön-külön tartozik az ügylet megkötése után befizetni. Kötelességünknek tartjuk megjegyezni még azt is, hogy a fővárosi nyilvános és magán leány-nevelő intézetek legnagyobb részének vezetői, mint a Mária Dorotheaegyesület tagjai, ezentúl magánosok megkeresését ily helyközvetítések tárgyában egyesületünk irodájához teszik át s a Budapesten székelő németországi főkonzuli hivatal egyesületünket bízta meg a Németországból jövő nevelőnők elhelyezésével. Reméljük és hiszszük, hogy mind e tények elegendő kezességet nyújtanak arra, hogy a Mária Dorothea-egyesület már csak eddigi jó hírnevének megőrzése végett is, elhelyező irodájának minél pontosabb és lelkiismeretesebb vezetésére szigorú gondot fog fordítani s a magyar műveit közönség nagy számmal veszi igénybe elhelyező irodánk közvetítését nevelőnők és más hasonrangu műveit nők munkájának megszerzésére. A leveleket és megbizásokat kérjük a Mária Dorothea egyesület elhelyező irodájának Budapest, VIII. Orczy-ut 6. szám czim alatt küldeni s mindenekfelett kérjük, hogy az ügy egyszerűsítése végett az óhajtott feltételek s a fenforgó körülmények minél részletesebben közöltessenek. Becses megkeresését kérve, maradtunk kiváló tisztelettel A Mária Dorothea-egyesület közvetítő iodájának nevében: Báró Nyáry Adolfné, egyesületi elnök. Herich Károlyné, az elhelyező iroda felügyelő bizottságának elnöke. Zirzen Janka, egyesületi pénztárnok. Radnay Jenőné, a közvetítő iroda vezetője. — Eljegyzés: Dr. Weisz István ügyvéd Jászberényben jegyet váltott ugyanott Lipp Enxilia kisasszonynyal, özv. Lipp Simonné leányával. — A bükszegi merényletről a B. H.-nar,a bekövetkezőket írják: Immár bizonyosra vehető, amit a nagy zajjal megindult vizsgálat kezdetén nem hitt volna senki, hogy a bükszegi szenzácziós merénylet titkát nem fogják megtudni soha. Hiába volt tehát az összes hatóságok mozgósítása. Zsirkán Mojsa, az elfogott suhancz, visszavonta vallomását, ellene elég bizonyíték ninncs, bűntársait nem is gyanítják. A csendőrörs már megkezdte működését. Elhelyezése nehézségekbe ütközött, mert a lakosság nem akart neki hajlékot adni semmi pénzért. A sebesült marquis pár nap múlva kikelhet az ágyból. — Parasztbecsület. A szerbiai parasztok között nagy szerepet játszik a puska és pisztoly, mert a szerb parasztok valamennyien fegyverrel járnak, mivel fegyverviselési tilalom nincs Szerbiaian. A napokban Rajkovics Nikola és Gyorgyevics Milko nevű parasztok, kik már régen viszályban éltek egymással, a falu kovácsánál összejöttek. Mindjárt heves szóváltásba keveredtek és Nikola kirántotta revolverét és Milkola szegezte e szavakkal: »Lőjj !« Most Milko nyúlt pisztolya után és miután ellenfelének szegezte, oda kiáltott: »Te lőjj először!« De Nikola megjegyezte : »Azt nem teszem, mert a te pisztolyodban csak egy töltény van, míg az enyémben hat van.« Most tehát Milko elsütötte pisztolyát és a golyó ellenfelének mellébe hatolt és a vállán kijött. De a súlyosan megsérült Nikolának volt még annyi ereje, hogy most ellenfelére lőhetett, kit fején talált és Milko Gyorgyevics azonnal meghalt, hasonlóképen Rajkovics Nikola is két óra múlva kilehelte lelkét. — Öngyilkosság a temetőben. Balla Kálmán 63 éves rendőrségi kézbesítő, ma délelőtt a Kerepesi úti temetőben gyermekének sírján szivén lőtte magát és rögtön meghalt. Balla az előbbi években mint csendbiztos működött és ő volt az, ki saját életének koczkáztatásával az alföld egykori rettegett haramiáját Bogár Imrét elfogta. Ballának hasonnevű fia a múlt évben végezte el a szídi akadémiát és tegnap lépett fel először a kolozsvári nemzeti színházban mint újonnan szerződtetett tag. Hogy Baliát mi vihette az öngyilkossági® azt eddig megállapítani nem lehetett. — Az abbaziai szerencsétlenség. Azt a nagy szerencsétlenséget, mely nagypénteken történt a tengeren Abbázia mellett, a melynek Fries grófné s fia, valamint Kesselstatt gróf áldozatul esett, az egyik megmenekült evezős így adja elő. A kirándulást Fries grófné indítványozta, ki a pompás délutánt a tengeren akarta tölteni. Mikor kiértek a sík tengerre, a grófnő rosszul lett — valószínűleg tengeri betegségbe esett és kihajolt a csónak párkányán. Ez által a csónak félrebillent s még jobban félredőlt, mikor a két gróf a grófné mellé ugrott, kérdezve, hogy mi baja. E pillanatban jött egy nagy hullám, mely az amúgy is félredőlt csónakot könnyen fölborította. A két evezős megragadta egyik kézzel a csónak szélét, a másikkal pedig a szerencsétlenül jártakat akarta kimenteni. Jó ideig tartották a grófnőt és fiát, de később annyira kimerültek, hogy kénytelenek voltak elereszteni. Kesselstatt gróf kétszer bukott föl, de oly messze volt a csónaktól, hogy nem siethetek megmentésére.