Nemzeti Jövőnk, 1933 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
A Népszava után Falus Ferenc ismert újságíró szerkesztésében megjelenő kevésbé ismert „Heti Újság" december 25-iki, ünnepi számában foglalkozott a „Nemzeti Jövőnk"-kel jobban mondva ezzel kapcsolatban szerénységemmel. A kérdéses cikket terjedelménél fogva nem tudjuk közzétenni, tájékoztatásul csak annyit említünk meg, hogy a cikk eleje lapos és unalmas, közepe maliciózusan személyeskedő, a végét szellemesnek is lehetne minősíteni, ha a befejezés nem egy furcsa, méla akkordban hangzana el. Tartalma az ellenforradalmi meg a Heti Újság is, mozdulások idején nem a leghazafiasabb réteg között tervszerűen terjesztett, valótlan hírek burkolt és a való hírek kiszínezett feltálalása oly módon azonban, hogy a sajtótörvény paragrafusaiba ne ütközzék. Megállapítható, hogy verzátus író tollára vall. A hangnem ellenben negédes és jogtalanul bizalmaskodó. Mivel pedig lapunknál nem óhajtunk egy ajtót sem nyitva hagyni hívatlan vendégek számára, szükségesnek látjuk a kérdéses cikkre alábbiakban válaszolni: Nyilt levél Fal Hát nem csak a „Népszavának” fáj, hanem Magának is kedves kollegám Falus Ferenc főszerkesztő úr, hogy én is beleharaptam az újságírás fekete kenyerébe ? Megnyugtatom : jó fiú leszek ! Látta már is elértettem célzásait és teljesítem kívánságát. A mai nappal az Ön címére is megindítottam a „Nemzeti Jövőnk“ tiszteletpéldányát. Szánom és bánom, hogy eddig is nem küldtem, de annyira kezdő és tájékozatlan vagyok az újságírás nagy útvesztőjében, hogy biz Isten nem tudtam, hogy létezik egy „Heti Újság“ is, amelyet ön szerkeszt. Eltekintek a sorok között olvasható, érthető okokból nagyon is burkolt formában feltálalt gyanúsításaitól, amelyek magukon viselik a kritika jellegét és így nem érdemlik, hogy figyelemre méltassam. De hajlandó vagyok azokra is kitérni, mihelyt azokat konkrét váddakként hozza fel ellenem. Figyelmeztetem azonban, hogy az igazság útjáról ne térjen le, nehogy úgy járjon mint Fényes László és Ferenchez. kollégánk, aki saját bőrén tapasztalta, hogy nem mindig jó a kisebbet bántani ! A csípésekre pedig kérdésekkel felelek. Nem gondolja, hogy az ön által utcán dühöngő antiszemitizmusnak minősített tevékenység más is lehetett? Mondjuk például prevenció az 1918 és 19-es évek dühöngő veszettsége megismétlődése ellen? És nem gondolja, hogy azokból a pofonokból nem csak zsidó gyerekeknek jutott, hanem más vallásúaknak is ? És hogy azok a forradalom alatt elszenvedettekért megfizető revanche pofonok is lehettek? És azt gondolja, hogy a születési bizonyítvány előzetes megtekintése után osztatták ki a kérdéses pofonok? Nem kedves kollégám! A találkozás és a pofon elcsattanása közötti idő rendszerint oly rövid volt, hogy erre nem futotta. Egyébként ebbeli álláspontomat nem revideáltam. A kiszolgáltatott pofonokat le nem tagadom, de min telen megzördült az ablak, Botond kapkodva söpörte a pénzt és nyomkodta vissza a mackó hasába. — Nézd meg ki az, — suttogta. Két csendőr lépett be. Komoran jöttek a szobába. Kakastolluk a gerendákat simogatta. Köszöntek és a fal mellé állították a puskájukat. A tiszthelyettes leült az asztalhoz. Az őrmester a kemencének támaszkodva pipára gyújtott. — Erre jártunk —mondta a tiszthelyettes — keresünk valakit. A tiszthelyettes az asztalon heverő mackót nézte. — Szép dög — mondta és felemelte. Nézegette figurás fejét. — Szép — hagyta rá Botond és érezte, hogy a hátán végigcsurog az izzadság. A tiszthelyettes cigarettát sodort. — Ma nagy eset történt. Az urasági tiszttartó kiejtette pénzét valahol az országúton. Nem hallották? — kérdezte csendesen. — Nem — nyögte ki Botond. A tiszthelyettes a mackóval játszott. — Rengeteg pénz volt. Szerencsés, aki megtalálta. No de gyerünk tovább, maguk is feküdjenek le. Felvették puskáikat. A tiszthelyettes az ajtóból visszafordult. — Hallja Botond, adja el nekem azt a játékot — szólt a mackóra mutatva. — Maga holnap vehet másikat. Botond azt hitte rögtön elájul. Nem tudott szólni, csak bámulta a tiszthelyettest, aki a mackót felvette az asztalról. — Itt a pénz — mondta a tiszthelyettes és egy csomó aprópénzt szórt ki az asztalra. Botond kikisérte őket az udvarra. A tiszthelyettes az ajtóban kezet nyújtott. — Magát sajnálnám Botond. Mindig becsületes ember volt — mondta és eltűnt a sötétben. Botond betámolygott a szobába. Az asszony a padkán ülve a kötőjével törülgette a szemeit. Botond nézte a síró asszonyt, meg a pénzt amely az asztalon hevert szétszórva. Leroskadt a székre, aztán a pénzt számolta. — Egy pengővel kevesebb, mint ahogy én vettem — nyöszörögte és zokogva borult az asztalra. den cselekedetemért vállaltam és vállalom ma is a felelősséget. És ezen nem változtat az sem, hogy a megpofozottak között esetleg újságíró is szerepelt. Részben mert az nem von le a pofon értékéből, részben pedig, mert biztosan megérdemelte. Elvégre akad szemtelen újságíró is! De nagy megtiszteltetés számomra, hogy ön kollegám Gyurinak és nem Gyurikának szólít. Miheztartás végett mégis felhívom a. b. figyelmét arra, hogy jobban szeretem, ha az Önhöz hasonló tehetséggel, maró gúnnyal és rágódással megáldott jó tollú újságírók is, röviden csak Györgynek szólítanak. Ugyanekkor hálás köszönetemet nyilvánítom azért, hogy bár a „hátulról mellbe“ jelszóval, de kegyes volt barátilag nyújtott kezemet elfogadni kollegiális tisztelettel: vitéz Scheftsik György dr. főszerkesztő. Súlyos vádak a városi közgyűlésen. Megkezdik a Zagyva-védőgát építését az inségakció keretében. Pénteken délután tartotta Szolnok megyei város képviselőtestülete rendes havi közgyűlését a városháza közgyűlési termében dr. Tóth Tamás polgármester elnöklésével. Napirend előtt Trexler Albert szólalt fel és reflektált dr. Kiss Ernőnek, a múlt havi közgyűlésen az „Est“-ben megjelent nyilatkozatára tett kijelentéseire. Dr. Kiss Ernő válaszában visszautasította Trexlernek a közéleti tisztaságra vonatkozó állításait, mert amikor Trexler nyilatkozott, a városi képviselőtestületi választások még ki sem voltak tűzve. Trexler viszonválaszában vádjait kimagyarázta és kijelentette, hogy azoknak személyi éle nem volt! Ezután Csépe Jenő olvasta fel Molnár István Rákóczi-úti lakos levelét, amelyben súlyos vádakat állít Kromcsik János iparvállalati főgépész ellen. Többek között azt állítja Kromcsikról, hogy több jeget adott ki, mint amennyiről cédulát vittek hozzá, az iparvállalatok anyagraktárából pedig saját céljaira használt fel anyagokat. Elmondja a levél azt is, hogy Kromcsik visszaéléseit és szabálytalanságait az iparvállalatok egyik igazgatójának, Kádár Gyula cukorgyári igazgatónak már bejelentette, levélben, de tudomása szerint semmi intézkedés nem történt Kromcsik ellen. Kádár Gyula kijelentette, hogy a levél kézhezvétele után házivizsgálatot indított annak megállapítására, hogy igazak-e a levélíró súlyos vádjai. A vizsgálat során tanúkihallgatásokat is foganatosíttatott és a gyanúsításokat alaptalanoknak találta, ezért nem látta szükségesnek, hogy a rendőrséget is bevonja. A közgyűlésen erre viharos lárma tört ki s egyesek hangosan követelték, hogy a Kromcsik ellen felhozott uj vádak iratait haladéktalanul tegyék át a rendőrségre. Dr. Tóth Tamás polgármester azt javasolta, hogy előbb vizsgálják ki házilag a Csépe által átadott levél tartalmát és csak azután vonják bele a rendőrséget ebbe az ügybe. Dr. Szendrey Henrik felszólalása után a polgármester javaslatát fogadta el a közgyűlés. Ezután a napirend letárgyalása következett. Dr. Kerekes Sándor főjegyző indítványára a közgyűlés magáévá tette a szolnoki ügyvédi kamara kérelmét, amelyben a szolnoki kir. törvényszéknek a debreceni ítélőtáblához tervezett átcsatolása ellen való állásfoglalásra kéri fel a város közönségét. Elhatározta a közgyűlés, hogy memorandumot intéz ebben az ügyben az illetékes fórumhoz. Dr. Klebinder Jenő előterjesztésére, a polgármester másodsorban való helyettesítésével 1933-ra dr. Sárközy Györgyöt bízta meg a közgyűlés. Elhatároztatott, hogy a közgyűléseket a következő évben minden hónap utolsó hétköznapjának délutánján tartják meg. Hubay Ferenc városi mérnök előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, hogy a Zagyva balpartján, a Scheftsik-telep védelmére megkezdett védgát építési munkálatait tovább folytatja és befejezteti a város. Az eredeti tervtől eltérően a védőgátakat nem a Bolond Miska mellett, hanem a Bástya-utcán keresztül a Művésztelep kertjéig vezetik. A munkálatokat, amelyek 34.000 pengőbe kerülnek, az inségakció keretében bonyolítják le és a költségeket az inségjárulékokból fedezi a város. Ez idő alatt két-háromszáz munkás, több mint két hónapig lesz foglalkoztatva. A munkálatok vezetésével Ádámffi János főmérnököt bízzák meg, aki 12 pengő napidíjat kap. A munka körülbelül január 20- án már kezdetét is veszi. Több kisjelentőségű ügy letárgyalása után dr. Sághy Sándor vári plébános boldog újévet kívánt dr. Tóth Tamás polgármesternek és a képviselőtestületnek, ami után a közgyűlés véget ért. Boldog új esztendőt kíván igen tisztelt vevőinek, jó ismerőseinek és barátainak BALÁZS IMRE órás és ékszerész.