Nemzeti Kalendárium, 1944
Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor
hullásával járna« — mondja Viski Károly kiváló tudósunk. Ezért kelt jogos aggodalmat, ha valamelyik vidékünkön a hagyományok romlását látjuk. E romlásnak legfőbb oka, önmagunk megbecsülésének hiánya. Különös magyar betegség: az idegenségmajmolás, divathóbortok, értés, télen holmik vak megbecsülése. Amiként gyakran látjuk, hogy sokan műveltebbnek, finomabbnak hiszik magukat, ha néhány idegen szót kevernek a beszédjükbe s néha selejtes minőségű holmijukra is öntelten mondják: Hája ezt még külföldön vettem, ugyanúgy hányszor hiszik magukat szebbnek, előkelőbbnek a falusi lányok, ha szépséges ősi viseletük helyett felveszik a városi cifra, de silány minőségű rongyot, »kivetkőznek« régi öltözetükből s aki »kivetke- sőtt«, lenég«, ostobának, maradinak tartja azt, aki nem követi az ősi hagyomány külső formáinak megtagadásában. Hányszor halljuk, hogy az ostoba, ízléstelen, aszfaltról szedett kifejezéseket hajtogatók fölényesen kinevetik azokat, akik még az ősi szép magyart vélve beszélik. Sokan azt mondják, hogy mindezek nem veszedelmes dolgok, sőt a városiasodás természetes megnyilvánulásai. Pedig ezek a hagyományosközösségének szomorú bomlás' tünetei. Az ilyen apróságok alakjábanaz idegen szellem a magyar egyéniséget támadja meg és idegen lelkűekké tesz bennünket« — mondja Győrffy István. A nemzetek sorsa nemcsak a csatatereken dől el, nem is csuán a gyermekáldástól függ. A hgyomány erejének épsége, virulása vagy megtörése minden háború fontos tényezője. A megszállás, az idegen uralom éveiben, akár a közelmúltban, akár a távlati történeti időkben a hagyomány ereje őrizte meg a magyarságot. Érzik ezt a környező államok is, ezért igyekeznek a magyar hagyományt kisebbíteni, néha olyan rombolással, amely még az ősi temetők sírköveit is szétdúlja, néha pedig álnoksággal, úgy, hogy maguknak tulajdonítják a magyar hagyománykincs egyes részeit. A nemzetek nagysága sohasem egyetlen nemzedék munkájának eredménye. Erre tanít a történet is. Több nemzedék, sok nemzedék egymás után következő kitartó munkája teheti naggyá a nemzeteket. A folytonosságot, a kapcsolatot pedig az egyes nemzedékek közt a hagyomány tartja fennn. Ez a hagyomány nemcsak az úgynevezett történelmet irányító tényezőkre terjed ki, hanem magában foglalja az emberi élet minden megnyilvánulását. Épp ezért a hagyomány megismerése, megőrzése az emberi élet minden megnyilatkozásában fontos. Nem elégedhetünk meg azonban a hagyomány általános nemzeti fontosságának felismerésével. Ezt a felismerést gyakorlatban is érvényesítenünk kell. Beszéljük bátran tájnyelvünket, tartsuk tiszteletben és kövessük őseink szokásait. Legyünk büszkék hagyományainkra, mert ez a legfőbb bizonyítéka kultúra- és országteremtő tehetségünknek is. »Bizony, megszűkültünk magyarságunkban« — mondja az egyik régi magyar író. Ma is sokszor ér benőnket e vád és joggal. Ma is hiányokat érzünk nemzeti öntudatunkban. Pedig a nemzetek fennmaradásának biztosítója a szilárd nemzeti öntudat. A magyarság történeti jövője is nemzeti öntudatának elmélyítésétől és kiterjesztésétől függ. Ennek legfőbb eszköze az ősi hagyományok megbecsülése. Szendi János.