Nemzeti Közoktatás, 1934-1935 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 1-2. szám
1934 szept.—okt. hu. NEMZETI KÖZOKTATÁS Alpolgármesterünk Szent István nemzetnevelő és építő munkásságáról Volt tanácsnokunk, a székesfőváros oktatásügyének egyik legkiválóbb vezetője, a szent István-hét első napján, Nagyboldogasszony ünnepén az egyik napilap vezetőhelyén szent István napjáról, mint a magyar élniakarás ünnepéről írt igen figyelemreméltóan. Szent István alkotásaiban a rendszert és az elveket keresi s jó pedagógiai érzékkel azoknak megbecsülésében és megtartásában látja a nemzet jövőjének biztosítékait. Szendy Károly alpolgármester ünnepi eszmefuttatásából minden pedagógus meríthet praktikus gondolatokat a jövő nemzedék nevelésének nagy munkájához. Ezeket a gondolatokat a gyakorlati nevelő napi munkájában aprópénzre válthatja, ha meggyőződött azok igazságáról s magáévá tette azokat. Alpolgármesterünk ezeket írta: „Az ország mai helyzetében Szent István ünnepe nem az a régi triumfáló magyar ünnep, mert a lelkünk legmélyén nem is ünnepelhetünk, hiszen a trianoni magyar ebben a megcsonkított országban nem is tud ünnepelni, örvendezni. A Szent István ünnepe most egyrészt fohász az ország első királyához, az első magyar szenthez, Szent Istvánhoz, másrészt pedig az ország értékeinek és tudásának bemutatása a külföld előtt, de saját magunk előtt is, hogy művészi, ipari, néprajzi szempontból megmutassuk, hogy mit tudunk ,hova fejlődtünk és hogyan tudunk, s akarunk dolgozni, hogy a látottakból lelkesüljünk és újabb erőket kapjunk a további golgotajárás útjára. Szent István ünnepe a legnagyobb magyar ünnep, az első nagy magyar királynak az ünnepe, aki a magyarságot az európai kultúraközösségbe irányította. Szent István olyan úttörő törvénykezési, közigazgatási és kulturális intézkedéseket foganatosított, hogy azok hatása, iránya még most is, kilencszáz esztendő elmúltával, megállapítható. Nemzetet alkotó és nemzetéletet élő népek történetében, életében elkerülhetetlenek az időnként jelentkező kaasztrófák, ezek a fejlődésnek, az élettörténésznek feltétlen kísérői. A nemzetek életképességének próbakövei ezek a katasztrófák, ezen alkalmakkal dől el, van-e életképesség, életerő a nemzetben. Tud-e talpra állni, tud-e megújhodni, tud-e magából vezető egyéniségeket kitermelni és ami igen fontos, fegyelmezett-e, tud-e engedelmeskedni a vezetőinek. A magyar nemzet ezeréves történetében az első kataklizmákat, a külföldi kalandozások összeomlását, a tatárjárást, Szent István és IV. Béla vezetésével szerencsésen vészelte át, sőt azokból megacélosodva került ki, utóbb megerősödve, felfelé ívelőn folytatta a nemzetfejlődés útját. A török háborúk katasztrófája már nem volt ilyen szerencsés; kétségtelen igaz, hogy a katasztrófának nemcsak az intenzitása volt nagymértékű, hanem a másfélszázados állandósulása erősen be-I&Mxrc4e*ricófi>£ IV., PETŐFI SÁNDOR UTCA 3. 7 A kis Teréz Magyar kisdiák, tízéves s beteg. A csontja sorvad... De a lelke ép, Játszik, kacag, Fut pillangó után És pici lábán úgy zörög a gép ... ... Mondja anyus és tanítónéni: Nemsokára meggyógyul a lábam!... S ahogy mondja, Nincsen annál több hit: Száz hivőben és száz bibliában! Oh, Te sújtó és gyógyító Isten! A kis Teréznek őrizd a hitét... Ilalál-szolgád, Ila küldöd érte majd: Ne fújjon el mást, — csak a mécsesét! És odafönt, ha lábadhoz simul. Legyen ép és fürge két őzlába! S angyal-fiúk Vigyék szeretettel: A Hitéért — örökös, szép táncba ... Józsa Rezső folyásolta az újraépülés folyamatát, amelyet egyébként erősen gyengített az a körülmény is, hogy a török iga lerázása külföldi segítséggel történt. A nemzet legnagyobb katasztrófájában, illetve annak utóidejében most élünk. A világháború a nemzetet akkor érte, amikor Nagymagyarország nemzeti erőkifejtésének derekán ugyan már túl volt, de nem volt elég közel annak befejezéséhez. Munkánkon, türelmünkön, ügyességünkön, de különösen az elszakított magyarság életerején múlik, hogy mikor és hogyan kapcsolódunk ismét a régi erővel és jelentőséggel az európai kultúrközösségbe. A magyar élniakarás ezen munkájában igen nagy jelentőségű Budapest székesfőváros szerepe, ahol egymillió magyarnak egy közösségben való megszervezett élete és energiája, — ha az céltudatos, — hatalmas erővel ad a magyar újjászületésnek lendületet.“ Budapest lelkének kialakítása a főváros nevelőinek kezében van, fontos tehát, hogy Szent István lelkülete hassa át azokat a pedagógusokat kiknek lelkiismeretére bízta ennek a szép fővárosnak polgársága a jövő nemzedék nevelését. Alpolgármesterünk az iskolafenntartó hatóság képviselője is, tehát illő és kötelességszerű is az ő követése. (P.r.)