Nemzeti Sport, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
V. évfolyam. 1907. január 1. 1. szám . Nemzeti sport A vívással és minden egyéb sporttal foglalkozó hetilap. A Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Labdarúgók Szövetsége, a Magyar Athletikai Club, a Fővárosi Vívó Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Műegyetemi Athletikai és Football Club, a „Balaton” Úszók Egyesülete és a Nemzeti Vivő Club hivatalos lapja. Szerkesztőség: JSStín Kiadóhivatal: ISJ’i&SSÍSSSStái. A NAGYVILÁG VIVOMŰVÉSZETE. Irta : Nagy Béla dr. Olaszország elsőségét a vivónemzetek sorában elvitatni nem lehet. Tőrben a franciák, kardban talán mi magyarok felvehetjük velük a versenyt, de olyan nemzet, amely mindkét fegyverben egyaránt nyomába léphetne, nincsen. Olaszország legfontosabb, legkedveltebb, sőt mondhatni egyetlen komolyan vehető sportja a vívás. Története évszázadokra nyúlik vissza s az olasz vívórendszer, amely meghódította az egész világot, nem egy ötletszerű találmány, nem is egy hirtelen támadt reform, hanem az éveknek hosszú során, korszakokon át leszűrődött és kikristályosodott művészet. Az olasz vívásban találjuk meg először a teljesen kiképzett rendszert. Ilyennek nyomai a francia tőrvívásban fellelhetők ugyan, a régi magyar és osztrák mesterek is megkísérlették egy-egy rendszernek megalkotását, de ezek a kísérletek csupán részletei annak, amit már jogosan lehet teljes rendszernek nevezni. A modern olasz vívásban ellenben megtaláljuk azt a bámulatos pontossággal és logikus következetességgel felépített hatalmas épületet, amely nemcsak a védő vagy támadó módok egyes részleteire terjed ki, nemcsak fogásokat és ötleteket tartalmaz, hanem felöleli a vivóművészet minden apró vagy kimagasló részletét és hatalmas , vonásokkal tömöríti egy szerves egésszé. Az olasz vivórendszerben megszűnik a csodálatos, a rejtélyes, amelyet a mesterek hét lakattal elzárt rejtélyként őriznek és csak nagy kegyképen nyújtanak egyes kiválasztott tanítványoknak. Az olasz rendszerben minden tétel egyszerű, szabatos, egymásból folyó és áttekinthető, kezdő, haladó és versenyvirtuóz egyaránt megértheti és alkalmazhatja azt. Az olasz tőrvívás rendszerének lényege a vonal. Az alapkiállás (garde), a vonalban történik. Karunk, csaknem nyújtott, tőrünk, melynek hegye az ellenfél mellének van irányítva, távol tartja azt tőlünk. Ez állás ellen a nyílt és testre intézett támadások ki vannak zárva, mert minden mozdulattal belefutnánk ellenfelünk pengéjébe. Ha tehát támadni akarunk, elsősorban ezt a pengét kell utunkból eltávolítani. Itt születik meg a pengetámadásnak számos válfaja, mint aminek az elütések, kötések, nyomások és lefegyverzések egész sorozata. Ezek ellen a védő kitérésekkel védekezik és ezek teszik lehetővé, hogy a pengetámadások dacára is a fenyegető tőrhegy ott maradjon a vonalban. Ekként jó létre az olasz vívóművészet legjellemzőbb sajátsága: a pengejáték a vonalban. A vonaltartásból folyik szükségképen az olasz tőr alakja és fogása. Amíg a francia tőr a természetes tartásban a kinyújtott karral egy bizonyos szöget képez, addig az olasz tar akként van alkotva, hogy a természetes tartás mellett is a karnak mintegy meghosszabbítását képezi. A mozgás tehát vagy egész, karból, vagy az ujjakból történik, amikor a vonal mint lényeges alapelv sértetlen maradhat. Ugyancsak a vonalban vívás lényegéből folyik, hogy a védések is lehetőleg magában a vonalban vézetnek, gyakori, sőt mondhatni leglényegesebb védés a félkör (mezzo cerchio, demi cercle) és csak ritkábban, majdnem szükségvédés gyanánt használtatik a mély quart, a francia iskolának ez a kedvelt védése. Mindebből folyik, hogy az olasz iskolában a nyílt vagy egyenes cseltámadások, melyek a francia iskola lényegét alkotják, másodrendű szerepet játszanak. Helyeket a zárt, pengetámadással és kizárással kezdett akciók foglalják el. Ennek következményei az erélyes, határozott mozdulatok, ellentétben a francia iskola finomságával és könnyedségével. Amíg a francia iskolánál az egyes egyszerű akciók csodálatos művészettel való véghezvitelét dicsértük, addig az olasz iskolában az akciók egész tömege, rengeteg változata jut előtérbe, melyeknek mindegyike teljes tökélyre vihető. A láb és testtartás technikája az olasz iskolában eléri a tetőpontját. A szépség és plaszticitás teljessé válik, a testtartás kezdő állásban vagy akció közben egyaránt szoborra méltó, a lábmozdulatok gyorsak és változatosan kifejlesztettek. Az olasz kardvívásnak, épúgy, mint ezt a tőrnél láttuk, a vonaltartás a lényege. A kardhegy használata előtérbe nyomul és ez a fegyver valóságos szúró fegyverré válik a vívő kezében, az akciók jakasága és változatossága még sokkal nagyobb kört ölel fel, mint a tőrnél, mert hiszen itt a szúráson kívül a vágás is belekerül a kombinációba. A magyar vívástól való különbözés tekintetében azt szokás elsősorban kiemelni, hogy amíg a magyar vívó csuklójával, az olasz vívó alkarjával vív. Ez lényeges különbség is, de nem egyetlen és nem is a legfontosabb. A lábtechnika óriási fejlettsége, a testtartás szépsége, a szúrások bőséges alkalmazása, pengejáték a vonalban, az akciók sokfélesége és magas fejlettsége sokkalta lényegesebb különbséget képeznek a régi magyar rendszerekhez képest, mint az, hogy a vágás és védés tényleg a csuklóból történik-e. Minden emberi számítás szerint az olasz vivórendszera vivóművészet legtökéletesebb alapzata, amely fejlődni fog ugyan, de amely mint rendszer soha a sutba kerülni nem fog. A fejlődés irányai is kibontakoznak lassanként a szakember szemei előtt. Tőrben egy hajtás fog beállani a francia iskola finomságai, kardban pedig a magyar iskola reálitása felé. Az előbbi képviselője az olasz iskolát vívó francia De la Falaise, az utóbbinak az olasz mestertől kiképzett magyar bajnokvívók. Az olaszok bátran és büszkén mondhatják el, hogy meghódították a világot. E hódítás nem pusztán az eszmék diadala volt, hanem egy tervszerű nagyszabású hódító harc, melyet az olaszok gondosan megfontolva, gyakran nagy anyagi áldozatok árán a királyuk és kormányaik hathatós pártfogása mellett rendeztek. Kern a véletlen volt az, hogy 1895-ben Prágában, 1896-ban Budapesten pl. oly számban és Negyedik közlemény.