Nemzeti Sport, 1912. január-november (10. évfolyam, 1-45. szám)

1912-09-01 / 35. szám

10. oldal. A MUSz versenye ma délután folyik le a Császárfürdő férfi uszodájában. A versenyre óriási számú nevezést adtak le egyleteink, ez­által már is biztosítva a verseny nívój­át. A 100 m.-es főverseny ígérkezik a legküzdelmesebb­nek, mert a rendkívül megjavult Kenyéri és Szentgrótival valószínűleg Beleznay is felveszi a küzdelmet és pedig előreláthatólag győzelmi kilátással. Még egyszer az „Ipolysági olympiád". A „Honti Sport Club" most tartotta X. or­szágos lawn-tennisz versenyét. A versenyek kifogástalan rendezése, a dijak szépsége s a pályák jósága az oka egyedül annak, hogy ezeken a versenyeken mindig az ország leg­jobb játékosai vettek részt, s hogy ezek a ver­senyek a margitszigeti versenyek után az egész országban a leglátogatottabbak. Az idei jubiláns verseny az eddigieknél is nagyobb arányú volt, mert az ország minden részéből 58 játékos 164 nevezést adott le. Ez a ver­seny is csak olyan szabályszerűen folyt le, mint a múlt évi, vagy bármelyik más régebbi verseny. Mégis a napilapokban most kritikák jelennek meg, melyek a clubot, a vezetőséget sportszerűtlen eljárással vádolják meg. Sőt az „ipolysági olympiád" címen Molnár Sándor, gondolom a Ferencvárosi Torna Club tagja a Nemzeti Sportban egy olyan cikket írt, mely­nek elolvasása után igazán csodálkoztunk, hogy egy ilyen gyerekes hangú cikk komoly lapban megjelenhetett. Ennek a cikknek hangja annyira durva, s aki írta, annyira számba nem vehető egyén a sportvilágban s még hozzá annyira nincs tisz­tában a dolgokkal, melyeket egy komoly sport kritika megírásához okvetlenül tudni illik, hogy felesleges volna felelnünk támadásaira, vagy pláne védekeznünk az ő ráfogásai ellen, ha ez a minden alapot nélkülöző u. n. „kritika" nem a Nemzeti Sportban jelent volna meg, egy ko­moly sportlapban, melyet a sporthoz értő em­berek szerkesztenek és olvasnak. Ezért és egyedül csak ezért tartjuk szükségesnek, hogy válaszoljunk. A Honti Sport Club megalapítója és igaz­gatója b. Szokolyi Alajos, Magyarország volt többszörös bajnoka és a magyar sport­élet egyik bőkezű Meccenása, aki mindenütt ott van, ahol a magyar sportot támogatni kell s ez a név már elég garancia arra, hogy a Monti Sport Club eljárása sportszerűtlen nem lehet. A club 10 év óta rendez galamblövő versenyt és tenniszversenyt, de nem anyagi haszonért, hiszen belépő díjat is csak a hely­beli nem tagoktól szed, de egyes egyedül azért, hogy a sportkedvelőknek alkalmat adjon a sportolásra és baráti találkozásra, tagjainak pedig a szórakozásra és tanulásra. Ily egyesületről, mely évenként százakat ál­doz dijakra s melynek tagjai is annyi tisztelet­dijat ajánlanak fel, azt állítani, hogy haza dolgozik s a stockholmi esetekhez hasonlítani, hogy erősebb, de igazabb kifejezést ne hasz­náljak — merészség. Mert mi volt ez a hazadolgozás? Talán ab­ban állott, hogy a helybeli játékosok az idei versenyen összesen 5 dijat vittek a kiadott 32 díj közül? Vagy talán a hendikepelésben, mint azt az említett cikkíró állítja? Eddig a hozzá értő idegen versenyzők mindig azt állították, hogy a helybeli játékosok túlságosan le van­nak nyomva. Ezt igazolják az eddigi 10 évi eredmények, s ezt igazolja az idei verseny is, mert az a 3—4 helybeli játékos nem a rossz hendikep miatt nyert, hanem, mert jobban ját­szottak, mint azok, akikkel össze­kerültek — ami nem is olyan nagyon lehetetlen, hiszen a cikkíró saját állítása szerint azon ferencvárosi játékosok nagy része, akik az említettekkel szembe kerültek, mindössze másfél hónapja tenniszezik. Az pedig már csak óriási sportszerűtlenség, hogy egy pár hete játszó, s a rakettet még fogni sem tudó idegen játékosnak, aki még hozzá „budapesti", egy „vidéki" játékos még annyi előnyt sem ad, hogy ezzel mindjárt első versenyén az első díjat nyerhesse! Ha pl. 40-ről indultak volna Molnár és hozzá hasonló társai, milyen szépen megnyerték volna az összes dijakat! Megjegyzem azt is, hogy a II. oszt. hendikepben a II. és mindkét III. díjat Ferencvárosi nyerte meg csupa helybeli játé­kossal szemben. Ebből is látni, mily „rossz" volt a hendikepjük, s mennyire hazadolgoztak az ipolyságiak. Merem azt is állítani, hogy a versenyzők hozzá­értő része nagyon is meg volt elégedve a hendikep-eléssel. De az eredmények is igazolják a hendikep jóvoltát, hiszen a mérkőzések 70'/6-a 3 szett­re ment, annak megállapításánál az ez évi pös­­tyéni verseny hendikep adatait vettük alapul, ezt pedig tudomásom szerint Schm­id Ödön csi­nálta. S végül írásbeli bizonyítékul itt van a Ferencvárosi Torna Club tennisz intézőjének levele mely igazolja, hogy az FTC tagjai sem­mivel sem kaptak rosszabb hendikep­et, mint aminőt bekü­ldtek. Ezen adatok is igazolják, hogy említett cikkíró állításai nem felelnek meg a valóságnak, sőt és ezt a cikkíró elfelejtette, meg­írni, mikor az FTC játékosainak egy ré­sze — akik egyébként is a bírákkal állandóan vitatkoztak, veszekedtek, lett légyen az a biró bárminő nemzetségit is — a clubtitkárt úgy­szólván megrohanta s az FTC hivatalosan be­küldött adatai alapján már megállapított hendi­kepek megváltoztatását kérte, a versenybíró az FTC egyes játékosainak — pl. Kórodynak hendikepjét lényegesen megjavította. De ez persze mind nem volt elég, hogy a másfél hónapja tenniszező játékosok mind elsők legyenek. A cikkíró azon állításával szemben, hogy a versenybírák is hazadolgoztak , nyugodtan merek a versenyen résztvett komoly játékosok bármelyikére hivatkozni. Megjegyzem azt is, hogy a club tagok alig bíráskodtak és a ver­senyző szabadon választhatta bíróját. Hogy a közönség sportszerűtlen viselkedése miben állott, nem tudom. Mert az, hogy a pá­lyák közt nézték a versenyt , még nem sport­szerűtlenség, így volt ez minden évben, s ez­­ideig a játékosokat sohasem zavarta, csak épen most. Hogy pedig némelyek a pályán kivil be­szélgettek és szórakoztak , mert talán untat­ták a mérkőzések, azt igazán nem lehet csodál­ni, mert egy-két mérkőzés, melytől pedig sokat várhatunk, igazán bosszantó unalmas és club­­iza volt. Ennyit azokról a „jogos" panaszokról, me­­lyek a cikk szerint a rendezőség ellen felhoz­hatók. A többi más lapra tartozik. És még valamit. A Pesti Hírlapban valaki azt írta, hogy a helybeli játékosokat club érdekből, ha pontosan meg nem jelentek, nem scratchel­­tü­k, ami miatt a verseny sokáig húzódott. En­nek épen az ellenkezője igaz, hogy t. i. a hely­beli játékosok mindig pontosan ott voltak, de a budapestiek jöttek elkésve. A MAC játékosai pedig egy nappal a verseny megkezdése után érkeztek meg, s így természetes, hogy a félnapi késés a verseny gyors lebonyolítását hátrál­tatta. Különben is a verseny 3 napra volt ki­írva, és 2 mérkőzés hijján be is fejeződött. Ugyanezen névtelen cikkíró a club hibájául rój­­a fel azt is, hogy Kehrlingnek, Magyaror­szág bajnokának nálánál sokkal gyengébb ellen­felekkel kellett játszania. Úgy hiszem ez kissé erőltetett panasz, s mit szólnának azon játéko­sok, akik nálunk a legjobbak, ha náluk Wilding vagy Ritchie így nyilatkozna. Visszatérve Molnárhoz, merem állítani, és azt hiszem ebben velem minden jó ízlésű sport­ember egyet­ért, hogy a Honti Sport Clubról, melynek b. Szokolyi Lajos áll az élén, mely Club 10 éven át annyi szép versenyt rendezett, a magyar sportéletnek annyi anyagi áldozatot hozott, melynél újibb club alig van, akár a fő­városban, akár a vidéken — egy ilyen névte­len valaki, aki a nevezési adatok szerint is még soha tennis-versenyen részt nem vett és a cikkében használt kifejezések alapján azt állít­hatom, hogy a sportszerű gondolkozással nem igen van tisztában, talán még­sem irhat kiiti­ X. évfolyam. kát s ha igen, nem ily durva és közönséges hangon. Még csak egy szó van, amiről külön kell meg­emlékeznem, annyira szép a „sport Bakony" szó. Ez itt mindenkinek nagyon tetszett! Hogyne, hiszen a fentiekből mindenki láthatja, hogy nem a Honti Sport Club a sport Bakony, de ahogy a cikkíró kritikát irt, az már kissé Bakonyizü. Ipolyság, 1912 augusztus 27. Rácz Pál, vármegyei alte.orvző, a HSC titkára­. (Hivatalos rész­t: • ■ l—. . I I i ■ m Magyar Labdarúgók Szövetsége. Az intéző-bizottság az 1912—13. baj­noki év őszi fordulójának mérkőzé­seit a következőkép sorsolta: 1912 szeptember 1. 1911112 évi Magyar Kupa középmérkőzés: BAK—33FC. 1911112. évi Kupa elődöntő: MTK—BTC (Pá­lyát a MLSz jelöl). 1912113. évi Magyar Kupa selejtező: ETC— Nyomdász SC; JAC—Kispesti AC; BTK— Glóbus SC; ESC—Spárta AC; KAOE—Éksze­rész SC; FTK—TLE; MAFC—OTE; BEAC— Máv. Gépgyár; FSC—Újpesti SC; VÁC—TSC; Postatakarék—Csepeli TK. 1911112. évi Corinthián elődöntő: Törekvés— TTC. I. osztályú bajnoki mérkőzés: NSC—FTC. II. osztályú banoki mérkőzés: URAK—FIÁK. III. osztályú bajnoki mérkőzés: Megyer— Testvériség; FLISE—Pénzintézet. IV. osztályú bajnoki mérkőzés: Vas- és Fém­munkás—EMTK; Kőbányai TE—Zuglói SE; Újpesti Törekvés—Rákosszentmihály. V. osztályú bajnoki mérkőzés: Compactor— Attila; Újpesti Labdarugók Köre—Kispesti SC; Pannónia TE—Drogisták; Előre—Vérhalmi FC; Újpesti Labdarugó Ifjak—Rigler SC, 1912 szeptember 8. 1912113. évi Magyar Kupa selejtező: (Pénz­intézet—III. ker.) győztes — (Főv. TK—TLE) győztesével; (UTE—Pannónia) győztes — (Pos­tatakarék—Csepel) győztesével; (BTC—Nyom­dász) győztes (JAC- Kispest) győztesével; (BTK—Glóbus) győztes — (VÁC—TSC) győz­tesével; (ESC—Spárta)­­győztes — (BEAC— Máv. gépgyár) győztesével; (MAFC—OTE) győztes — (FSC—USC) győztesével. I. osztályú bajnoki: Törekvés—BTC; FTC— TTC; BAK—MAC; MTK—NSC. II. osztályu­ bajnoki URAK—KAOE; FIÁK— 33 FC. III. osztályú bajnoki: Testvériség—FLISE. IV. osztályú bajnoki: KTE—Vas- és fémmun­kások; Zugló—Rákosszentmihály. VI. osztályú bajnoki: Kispesti SpC—Compak­­tor; Attila—Újp. LK; Franklin—VLJ; Droguis­­ták—Vérhalom; Előre—Rigler SC. 1912 szeptember 15. 1911112. évi Magyar Kupa középmérkőzés: FTC—MAC. 1912113. évi Kupa selejtező: 33FC—Megyer győztese = URAK; (BTK—Glóbus, — VÁC— TSC) = (Postatakarék—Csepel, — UTE—Pan­nónia); (Főv. TK—TLE, — III. ker.—Pénzinté­zet) = (KAOE—Ékszerészek); (BTC—Nyom­dász, — JAC—Kispest) = (FSC—USC, — MAFC—UTE). I. osztályú bajnoki: MTK—Törekvés; NSC— BAK; TTC—BTC. II. osztálya bajnoki: BEAC—ESC. III. osztálya bajnoki: Szent Imre—Spárta; Testvériség—Máv. gépgyár.

Next