Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)
1930-04-01 / 63. szám
2- szerű magyar csapatoktól megszoktunk. A svájci mérkőzésig, azonban már nem igen várhatunk javulást. A helyzet pedig követeli, hogy a pillanatnyilag legjobb csapcsal induljon a kapitány a bázeli találkozásra. Hogy ennek a csapatnak az összeállítása nem lesz könnyű dolog a mostani helyzetben, azt világosan láthatjuk, ha az utolsó három válogatott mérkőzésen szerepelt magyar együtteseket felsoroljuk? A három mérkőzés Csehország, Ausztria és Délnémetország ellen állította csatasorba a magyar fiúkat a következő összeállításban: Szeptember 8, Prágában: Aknai — Mándi, Fogoly III. —— Borsányi,Kalmár, Korányi — Markos, Takács II., Turay, Toldi, Híres. Október 6, Budapesten: Aknai — Máncsi, Fogoly III. — Borsányi, Kalmár, Ebecsei — Markos, Takács II., Avar, Híres, Titkos. November 1, Budapesten: Fehér— Mándi, Hunyadi — Kompóti, Buko, Vas, Óbecsei — Táncos, Takács II., Turay, Híres, Titkos. Ha ezeket a csapatokat vizsgálgatjuk és a bennünk szerepelt játékosok formájára gondolunk, akkor nem sok ürömünk telhet abban, hogy néhány nap múlva már válogatni kell. De csak akkor áll ez, ha nem merünk bátor lépést tenni és nem akarunk bátor kézzel az ,,anyaghoz” nyúlni, amely a „művész” rendelkezésére áll. A fenti három csapat azt mutatja, hogy válogatott játékosaink egyetlen csapatrész egységét sem tudták megőrizni az ősszel látott formájuk megtartásával. . A védelem még elég jól áll. Aknai ugyan nem mutatkozik olyan imponálóan biztosnak, mint az elmúlt szezonban, viszont a nimbusza sem tépázódott meg különösebben. Mániáit azonban már hiába keressük az első vonalban. A Fogoly III. formája is meglehetős ingadozásokat mutat. Ha Aknait elfogadjuk a lapnak, akkor Fogoly III. is ott lehet a védelemben, sőt nem ad fejtörést a harmadik személy kiválasztása sem, hiszen a két lila védőjátékos mellé legokosabb a harmadikat is beállítani. Már csak azért is, mert Dudás formája hétről hétre javul. Ezen a téren ő a kevés kivétel között van. Ez a megoldás nem bátor és nem jelent kísérletezést. Ha mégis mellette maradunk, annak az az oka, hogy a védelem összeálítása kényszerhelyzet elé állít bennünket. Mert ki van a fentiek mögött? Angyal és Fehér a kapus, Korányi, Iványi, Oláh a jobb- és Emődi, Krebsz a balbekk posztján. Svájc ellen a legnagyszerűbb védelem a Fehér—Werner), Korányi, Krebsz trió lehetne, ha az olaszok elleni kísérletnek szánnék a meccset. Csakhogy Werner sérült, sőt a Korányi mellé nagyon ülő Krebsz is harcképtelen. Pedig Korányi is, Krebsz is azok közül a bekkek közül való, aki a nem túlságosan rendszeres, de gyors és eleven svájciak s a nagylendületű olaszok ellen egyaránt fényesen operálhatna. A sok sérült azonban áthúzza a védelemben a fiatalok szerepeltetésének gondolatát s ott kell maradnunk az összeszokottságot értékelőn az Aknai — Dudás, Fogoly III. megoldásnál. Ilyenformán ennek a triónak a szerepe válik kísérletté, mert aligha hisszük, hogy mai formájában ez a hármas az olaszok ellen a bekerülhet a csapatba. A halfsor megoldása sokkal nehezebb. Kalmár — fájdalom — még nincs a küzdők között, Bukóval nagyon gyengén játszott mostanában, de nem váltotta be a reményeket Volentik sem. .•*-**-# •A nagynevű centerhalfok közül az egyetlen Kompóti az, aki jó formában van. Csapatából kiemelkedik s nehéz megállapítani, hogy a környezet törpesége, vagy a maga tudása emeli-e ki? Az előbbi feltétlenül segít neki, de a jó forma alapja mégis csak a tudás, rutin és lelkiismeretesség.. A fiatalok közül Kárpáti I., de sokkal inkább Miskolci az, akire gondolni kell. Ha próbát akarunk tenni Bázelben, akkor mindenesetre Miskolci lehet a jelölt, aki hallatlan munkabírással, nagy fizikummal és nem lebecsülendő tudással játszik az Attilában eléggé kelemetlen körülmények között. Kárpátit fizikuma, erélytelen mozgása, nem ajánlja. Tehát Kompóti a szolid megalkuvás, Miskolci a bátor kísérlet. Ha Kompóti mellé állunk, akkor a jobboldalon Borsányi vagy Lyka lehet a partnere. De ha Miskolcira merjük bízni ezt a nehéz posztot Svájcban, akkor Pető (Pesovnik) vagy Villányi álljon az oldalán. Inkább az előbbi, mert sokkal támadóbb szellemű, sokkal több rutinú. Mind a két megoldást jól egészítené ki Víg. A halfsor rejti tehát magában a legnagyobb lehetőségeket, mert pillanatnyilag a legesélyesebb pályázókkal nem lehet számolni. Borsányi éppen úgy formája alsó határán mozog, mint a nagynevű centerhalfok legtöbbje, Lyka éppen úgy csak részletek elvégzésére alkalmas teljes mértékben, mint ahogy Fuhrmann is csak az volt. A baloldalon pedig Víg riválisai: Óbecsei, Bán, Magyar, Steiner nem tudnak több érvet felmutatni beválogatásuk mellett, mint a mostanában nagyon megbízható Víg. Az ő szereplése éppen úgy kísérlet lenne, mint Pető és Miskolci játéka, mert Víg még nem tartozik a klasszishalfok közé, örökké magas labdákkal játszik, melyek közül sok céltalan. A Pető, Miskolci, Víg halfsor nagyon dolgos, nagyon kitartó és nagyon kemény trió lenne, de annyira kísérlet, hogy bizonyára sokan meghökkennek láttán. A halfsor összeállítása bizonyos követelményeket támasztana a csatársorral szemben. Ennek a sornak legegyszerűbb elképzelése a következő: Táncos, Takács II., Teleki, Spitz, P. Szabó. Jó kvintett, ha mind az öt ember tip-top. De az-e? Határozott nemmel kell felelnünk. Az egész sor nagyon, túlságosan puha, melyben az egyetlen P. Szkaó jelent súlyt erőt. A Táncos—Takácsszárny tüneményes tudása minden ellenfél ellen elég, amikor teljes egészében ragyog. Spitz ravaszsága, élelmessége is megbirkózik a különböző feladatokkal, de a két szárny közé feltétlenül lendületesebb, vólratörőbb, erőteljesebb center kellene. Az lenne a jó Turay, aki azonban most nem jó. Olyan lenne a régi Ormos — az Opata fénykorából való — de Ormos igazi énje mér csak emlék. Nem az Sólyom, nem az Barátky, Possák és hiába, maga Teleki sem! A profifronton nincs center, aki igazán az lenne, csupán az egyetlen Teleki közelíti meg a center fogalmát pillanatnyilag. Az amatőrök közé kell nézni s be kell állítani Svájc ellen a csabai Szaniszlót. Ha nem illetődik meg — nem olyan fából való — ha nem hozzák zavarba, hanem a maga módja szerint, kedvére és irányító erejének megtartásával engedik játszani, feltétlenül kitűnően állja meg Bázelben a helyét. S ha az ő futballkultúráját nem becsüli valaki eléggé, akkor is csak az amatőr Bajnaiban lehet a mögötte következő középcsatárt keresni a jövő heti mérkőzésre. A szárnyak megbontása túlságba vinné a kisérletezést. Sem a Török, Avar vagy Markos, Vincze, sem pedig a Szenes, Titkos — mert Titkost most is egyik legjobb balszélsőnknek kell tartanunk — vagy Híres (esetleg Toldi) Kohut-szárny nem ér fel ahhoz, amit az eredetileg felsorolt csatársor jobb-, illetve balszárnyának elképzelünk. A válogatás kérdése kellemetlen helyzet elé állítja a szövetségi kapitányt. Sokkal kellemetlenebb elé, mint amilyen ez a munka az elmúlt év bármelyik mérkőzése alkalmával volt. Úgy kell tehát elvégezni, hogy a közelgő nagy ütközetre megfelelő előkészületül szolgáljon és hasznos tanulságokat vonhassunk le belőle. A Hungária Mérleggyár és a Hálókocsi főműhely SC selyemzászlót ajándékozott a cégligának ötéves jubileuma alkalmából. A cégliga húsvétvasárnap válogatott mérkőzést tart. A cégliga húsvét vasárnap a halom utcai pályán a nyomdász alakulatok válogatottjával méri össze erejét. Ezt megelőzi a liga szombat—vasárnapi csoportok válogatott csapatainak mérkőzése. Az ünnepség bevezetőjeként két nyomdász női kézilabda csapat játszik egymással. A cégliga válogatott csapatát Fenyves Miklós főtitkár, szöv. kapitány, a nyomdász ,csapatot Mikolovics Lajos, a nyomdászok alelnöke a közeli napokban állítja össze M MiLL-f bajnokságiban végig a favoritok győztek vasárnap — Saját tudósítónktól. — I. osztály: UTE—KAOK 7:1 (4:1). Megyeri út. Bíró: Szóbel. Szép és élvezetes mérkőzés után könnyen győz a honi csapat. Góllövő: Klauber (2), Bocsák (2), Horváth, Bóna, Michelstadter. FTC—33 FC 4:0 (2:0). Üllői út. Bíró: Molnár. A 33 FC csak nyolc emberrel tudott kiállni. A gólarány nem fedi hűen a játék képét. Góllövő: Mihajlovics, Frisch, Greinecker és Wintner. Törekvés—EMTK 7:1 (2:1). Bihariút. Bíró: Vozik. Góllövő: Kardos (4), Kesztler (2) és Pacher, illetve Dobos. Szünet után az EMTK összeroppan. A nagy győzelem Kardos pompás játékának eredménye. A Magyar Pamutipar—PSC meccsre utóbbi nem jelent meg. II. osztály MÁV—Hérosz 5:0 (2:0). Maglódi út. Bíró: Vértes. A Hérosz kapusa gyenge játékának tudja be a súlyos vereséget. Góllövő: Plávics, Moravetz, Györkös, Nagy és Fáczán. A MÁV kapusa egy 11-est kivédett. — Hérosz ifj.—REAC ifj. 2:2 (2:1). Postás—TTK 4:0 (1:0). Lóversenytér. Bíró: Deutsch. Góllövő: Kalmár, Rihő, Weisz (2, egyiket 11-esből). Szép játék. A TTK csak egy félidőn át bírta az iramot. — TTK II.—Bp. Egyetértés II. 3:1 (1:1). 65 FC—Viliker. Akarat 2:0 (1:0). Rákosfalva. Bíró: Kriss. Góllövő: Lőrinc és Braun. Közepes játék. Megérdemelt győzelem. P. Kemény—RÁC 3:3 (1:1). Rákospalota. Bíró: Ront. A Remény már 3:1-re vezetett, amikor a feljavuló RÁC kiegyenlít. Góllövő: Papp TV., Pirkmayer és Bekó (11-esből). Remény, illetve Sípos, Kiss és Bátky (11-esből). Jól játszottak a góllövők és Buchsbaum RAC. 111. osztály SASC—Kisp. Textília 6:0 (2:0). Sashalom. Bíró: Solymosi. Góllövő: Németh (3), Böhm (2) és Szász. Erősiramú mérkőzés. Európa—NySE 3:3 (3:0). Amerikaiét. Bíró: Mandl. Góllövő: Kovács, Kovács, Pálházy, illetve Ábrahám és Gürtler (2. egyiket 11-esből). Az NySE csak szünet után talált magára, de a lelkes Európa ellen akkor már nem egyenlíthetett ki. — NySE II—VIII. ker. Akarat II. 2:1 (1:1). Kedd, 1930 április 1. 8 Main 11 svájci és délnémet túrára megy tevéskor — Saját tudósítónktól — A budaiak vezetősége már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat húsvéti túra ügyében, amelyek most már olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy a fekete-fehérek túrája már véglegesen lekötöttnek tekinthető. Tekintettel azonban, hogy bizonyos részletkérdésekben még folynak a tárgyalások, a túra állomásait még nem hozza nyilvánosságra a budai klub, de a terminusait már igen. Eszerint tehát április 12-én Svájcban játszanak a budaiak, április 13-án, 18-án, 20-án és 21-én pedig Délnémetországban. Összesen tehát öt mérkőzésből fog a túra állam. A CsAF—MLSz ruszinszkói kerületének új tisztikara. Az Ungváron tartott közgyűlés a követező új vezetőséget választotta meg: Elnök: Tomcsányi Béla UAC, Társelnök: Jakubovits Kálmán dr. UTE, Alelnökök: Behm István UMTE: Péter Zoltán dr. Munkácsi SE, Siménfalvy Árpád dr. Nagyszöllősi SC, Rozner Sándor Nagyszőllősi TK, Székely Gy. Levente UAC. Előadó: Janosovszky Dezső UAC. Kerületi kapitány: Gottlieb Ferenc UTE. Pénztáros: Dobrovolszky Béla.UAC. Jegyző: Aulinger Sándor UAC. Ellenőr: Róth Ábrahám UMTE. Jánosi négy hét múlva játszhat. Megírtuk, hogy Jánosi sérült térdét a napokban lecsapolták. Csütörtökön Molnár főorvos újból megvizsgálta Jánosit s megállapította, hogy semmi különösebb, baj nincsen, mindössze gennyes daganat volt a térden. Molnár főorvos biztosította Jánosit, hogy négyhetes hőlégezés és injekciózás után teljesen rendben lesz s vígan futballozhat tovább. A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. A MOVELL elnökség ma, kedden este 7 órakor ülést tart. A „Testnevelés” márciusi száma megjelent. Az OTT folyóiratának színvonala állandó emelkedést mutat. Az új szám határozottan tartalmas, változatos és nívós. A szakszerűséget a futópályák fordulóiról, az epéevívásról, az atlétikai képesség változásáról, az evezésről írott cikkek képviselik. Érdekesen értekezik Fischer Mór a sportnak az idegenforgalomra gyakorolt hatásáról s irigységgel olvashatjuk Nemes Erdős Lászlónak az olasz fasiszta sportról közölt tájékoztatóját. Megtudjuk, hogy az olasz ifjúsági testnevelési intézmény az elmúlt évben kb. ötmillió pengőt költött el s ennyi van előirányozva erre az évre is. Nálunk a leventemozgalomnak 350.000 pengő jut. Erdey Ferenc dr. történeti tanulmányt írt, míg a „Magyar Pantheon” Speidl Zoltán dr. emlékét örökíti meg ezúttal. A szám legérdekesebb cikkei azonban egészségtani természetűek. Halász Géza dr. kimutatja, hogy az alkohol „mértékletes” fogyasztása is árt a szervezetnek, hiszen már 7 köbcentiméter tiszta alkohol, ami megfelel a deci könnyű homoki bornak, elég az idegtevékenység gyorsaságának, biztosságának és hibátlanságának a megzavarásához. Izsóf Alajos pedig a tüdővész elleni háborúhoz fúj riadót ragyogóan megírt cikkében, rámutat a magyar társadalom közönyösségére az évente 25.000 magyart arató szörnyű betegséggel szemben, felhívja a társadalmat, hogy Vass miniszter tüdővészellenes hadjáratát segítse áldozatkészségével s propagandájával, hirdetvén, hogy a tüdővészt meg kell előzni, mégpedig a napsugár, a levegő, a víz, a szabadtéri testnevelés eszméjének terjesztésével. Tartalmasak az új szám szokásos rovatai is. Különvéleményt csupán az OTT almanachjáról írott ismertetéssel szemben kell bejelentenünk. A Testnevelés ugyanis a következőket írja: ,A műben az egyes sportágak avatott tollú szakértői adják hű képét sportjuk történetének”. Hát azt az avatott tollat, szakértelmet és f'ang a hű képet némely viszonylatokban meg kell kontráznunk.