Nemzeti Sport, 1941. október (33. évfolyam, 191-212. szám)
1941-10-02 / 191. szám
Csütörtök, 1941 október 2. SporT LapsxwyJU: A Magyarság szeptember 30-i számának sportrovatában a vasárnapi MÁVAG—Elektromos mérkőzéssel kapcsolatban a következőket olvastuk: *A sportlapok által feldicsért WM-rendszer, amelyet eddig nem szívesen játszott az Elektromos, az ő esetében kudarccal végződött. Pedig győznie kellett volna az Elektromosnak, hiszen már minden magyarországi csapat (a sportlapok szerint!!) áttért az őáltaluk egyedül üdvözítőnek ismert WM- rendszerre. De az Elektromos ebben a rendszerben nem győzött, sőt sokkal rosszabb játékot mutatott, mint eddig bármikor.“ Ezzel a halmozott fogalomzavarral kapcsolatban néhány időszerű kérdés merülhet fel: Ha az Elektromos „nem szívesen" játsza a WM-rendszert, akkor miért játssza egyáltalán? A WM- rendszert sem a játékszabályok, sem a szövetség egyetlen szabálya sem írja elő. Miért kellett volna győznie az Elektromosnak, csak azért, mert áttért a WM-rendszerre ? A cikkíró valóban azt hiszi, hogy aki WM- rendszerben játszik, az már okvetlen győz is ? Várjon miért felejtette el megírni a cikkíró, hogy a MAVAG — a győztes csapat — szintén WM- rendszerben játszott?! * A Pest szeptember 29.-i számának sportrovatában a MÁVAG—Elektromos mérkőzésről szóló tudósításában olvastuk: ,yAz Elektromosok ismét kísérleteztek a náluk egyszer már csúfosan megbukott védekező rendszerrel s most sem volt nagyobb szerencséjük, mert a védekezésben már jártasabb MÁVAG Nagy és Gál góljaival az első félórában eldöntötte a csatát.“Nem vette észre várjon a Pest cikkírója, hogy milyen nagyszerű ajánlólevelet állított ki a WM-rendszerről, amikor azt írta, hogy a védekező MÁVAG már az első félórában két gólt rúgott. Milyen nagyszerű lehet az a rendszer, amelyben védekezéssel is két gólt lehet rúgni félóra alatt és közben egyet sem kapni! ?• A Pest október 1.-i számában olvastuk az alábbi sorokat: ,yán Elektromosok balesete figyelmeztetheti a futballcsapatokat arra, hogy a futballban mégsem lehet mindent egy kaptafára húzni..." Ha a cikkíró még nem tudná, a játékszabályok soha elő nem írták és most sem írják elő, hogyan álljon fel a csapat. Az egyedüli — nagyjában — helyhez kötött játékos a kapus. A régi lesszabály idején a felállás ez volt: két hátvéd, három fedezet, öt csatár. Az új lesszabály folytán ez a felállás a vonalakban megváltozott: három hátvéd, két fedezet, két összekötőcsatár, három előretolt csatár. Gondolt volna-e várjon a cikkíró a régi lesszabály idején arra, hogy „egy kaptafának“ minősítette volna a kéthátvédes, háromfedezetes felállást?! Olyan kaptafának, amit nem lehet minden csapat játékára ráhúzni?! De tovább is megy a Pest cikkírója, amikor megállapítja: „Az Elektromosok támadó magyar futballal bejutottak a Szent István Kupa döntőjébe..." Halkan megkérdezzük: 1. Várjon miért volt támadóbb az a rendszer, amelyikben a szélsőfedezet a szélsőt fogja? 2. És miért volt az a régi rendszer magyar, holott azt is az angolok találták ki és mi csak tőlük másoltuk le?! 3. És milyen futballt játszik várjon a Ferencváros, a WMFC, a Szeged, a Szolnok, az Újpest, a Gamma, a SalRTC, a Kolozsvár, a DiMAVAG, az Újvidék, a Lampert, a Kispest és az SzVSE, amely szintén három hátvéddel és két fedezettel játszik? Ezek nem magyar futballt játszanak? Csabai kihagyta a szerdai edzést, vasárnap is aligha játszhat A Szolnoki MÁV szerdán délután rendes kétkapus edzését tartotta. Az ellenfél most is a BL-csapat volt. Az edzésről csak Csabai hiányzott. Móré edző mondotta: " Csabai húzódása igen komoly sztért nem vehet részt az edzésen. Azt hiszem, vasárnap az SzVSE ellen sem tud ,Horváth és Kispéter ellenben kint volt s mindketten kijelentették, hogy vasárnap vállalják a játékot. A 2x45 perces játékban az A-csapat könnyen győzött 5:0 arányban. Két-két gólt szerzett Kolláth és Nagy, egyet pedig Szántó. Csabait Sárkány III helyettesítette s valószínűleg vasárnap is ő lesz a jobbhátvéd Az összeállítás kérdésében a végső szót a pénteki edzés után mondja ki Móré edző. VIGYÁZZ A ,,VIGYAZZ"-RAI c/t fáié ímerető ne bunl&kodjék ! cl partjelző ne írni/illá fi ! Qlem kell csípőre tenni a kezet, ha a közömét/ tüntet! Jiaf outi a Jlampart-pályánaL Fejezetek a JT oktatóelőadásáról „Uraim, ha nem saját szememmel látom, amit tegnap láttam, el sem hittem volna, hogy még ilyen játékvezető is létezik az új JT-korszakban. Támadás megy az egyik kapura. A kapus a labdára vetődik, a csatár belerúg a földön fekvő kapusba s a kapus megsérül. A játékvezető sípol. A kapus megindul a kapuja felé, a hátvéd nekikészülődik a szabadrúgásnak. A játékvezető azonban int, hogy ő nem szabadot ítélt. Mit gondolnak az urak,amit ítélt? Ne is törjék a fejüket, úgy sem találják ki. Odament a kapushoz, azt mondta neki, vegye kézbe a labdát és rúgja ki. — Melyik pályán volt ez? — hangzik a kérdés. — A KTC-pályán. Mindjárt mondtam is Égner Kálmánnak, akinek a társaságában néztem a mérkőzést: „Gyerünk innen gyorsan, mert ha még tovább nézzük ezt a mérkőzést, annyi esetet szedek öszsze, hogy két hétig sem tudom elmagyarázni őket." (A JT oktatóelőadásán vagyunk. Vághy Kálmán boncolgatja a játékvezetők népes gyülekezete előtt a fenti módon az elmúlt vasárnap érdekesebb játékvezető eseteit.) — Elmondom különben az előbb említett játékvezetőnek még egy „bölcs" ítéletét: Szögletrúgást hajt végre az egyik játékos. Ez szabályosan meg is történik, de rúgás közben a játékos véletlenül a könyökével feldönti a zászlót. A játékvezető szabálytalannak minősíti a szögletet és ráparancsol a játékosra, hogy állítsa fel újra a zászlót és ismételje meg a szögletet. A laza, homokos talajban ez természetesen nem sikerült. Végre a játékos odaint egy labdaszedő gyereket: „öcsém, fogd csak meg egy kicsit ezt a zászlót" — mondja neki. A gyerek tartja a zászlót, a játékos berúgja a szögletet. Ezt már szabályosnak ismerte el a játékvezető. Nagy derültség a teremben. — Az urak nevetnek — mondja Vághy —, én azonban sírni szeretnék. Mondanom sem kell, hogy az ilyen játékvezetőt félretoljuk, mert tönkreteszi minden munkánkat. Képzeljék el az urak, hogy ezeket az ítéleteket a közönség köréből senki sem kifogásolta. Szerencsére csak kevesen voltak. Mi lesz, ha legközelebb ezen a pályán egy jó játékvzető fog működni? Bizonyára minden ítéletét helytelennek fogja minősíteni a közönség. A legkevesebb, hogy ezt a játtékvezetőt új vizsgára fogjuk utasítani! — Komoly, nagy mérkőzésen történt az alábbi eset: A 16-oson belül folyik a játék, a játékvezető a védő csapat részéről valami szabálytalanságot lát. Fütyül. Aztán látszik rajta, hogy maga is megijed attól a gondolattól, hogy most már 11-est kell ítélnie, holott a védő nem olyan szabálytalanságot csinált, amelyért 11-es jár. Egyszerűen elhamarkodottan ítélt. Mit gondolnak az urak, mit sütött ki, miközben odafutott az eset színhelyére és mit ítélt 11-es helyett? — Közvetett szabadrúgást — hangzik a közbeszólás. — Ez is helyes lett volna, mert az eset valóban olyan volt, hogy legfeljebb közvetett szabadrúgás járt érte. A játékvezető azonban, szabadrúgást ítélt — a támadó csapat ellen. Tehát a vétlen fél ellen! Uraim! Tévedni játékvezetői dolog. Ha tévedtünk és mindjárt rájöttünk, akkor tévedésünket ne súlyosbítsuk újabb téves ítélettel. Legyünk férfiak és valljuk be a tévedést. Ez a játékvezető akkor ítélt volna a leghelyesebben az adott esetben, ha odamegy és játékvezetőlabdával hozza újra játékba a labdát. Amit ő csinált, az diplomácia és már nem egyszer megmondottam, hogy a diplomata-játékvezetőket nem tűröm! — A játékvezetőlabdával kapcsolatban jut eszembe, hogy ilyen esetben az urak nem tartják be az előírást, amely úgy szól, hogy a játékosoknak két méternél közelebb nem szabad lenniök a labdához. Ezt a kétméteres kört okvetlen meg kell csinálni, mert különben feldöntik a játékvezetőt. Amikor a játékosok szabályosan a kétméteres körön állnak, akkor a játékvezető egyszerean oldalt lép és beejti a kör közepére a labdát. Ehelyett megint azt láttam, hogy sok helyen nem volt meg a kétméteres kör és az ejtés után a játékvezetőt lökdösték, taszigálták. Az egyik pályán azt is láttam, hogy a játékos az ejjtett labdába belerúgott, mielőtt az földet ért volna és erre a játékvezető megismételte a dobást... — Helyesen ítélt — szól közbe Moldoványi —, mert az új szabályok így rendelkeznek. — Akkor vissza az egész! Most én tévedtem, — mondja mosolyogva Vághy. — Én bizony azt hittem, hogy szabadot kellett volna ítélnie. — Legyen a játékvezető gyors és határozott. Az egyik mérkőzésen ítél valamit a játékvezető, aztán lassú, komótos léptekkel megindul a színhely felé , 40 méterről. Kínos másodpercek telnek el. 20 méternél már a játékvezető is érzi, hogy kínos a dolog és futni kezd. Már előbb is futhatott volna. Egy másodpercet sem szabad feleslegesen ellopni a játékból. No meg szaladjon azért is, hogy a közönség ne érjen rá gondolkodni: helyesen ítélt-e a játékvezető, avagy sem. — Ne éljünk vissza a vigyázzbaállítással. Csak akkor állítsuk vigyázzba a játékost, ha olyasvalamit csinált, amely miatt úgy akarjuk figyelmeztetni, hogy azt a közönség is lássa. Ám, ha minden apró-cseprő dologért merev vigyázzba állítjuk a játékost, az visszaélés a joggal, az már basáskodás. Ne feledjük el azt sem, hogy a játékos mérkőzés közben ideges, tehát ne állítsuk hosszús másodpercekre vigyászba, ne tartsunk neki hosszú szónoklatot! Ezt unja a játékos, de anja a közönség is. Láttam játékvezetőt, aki csípőre tette a kezét, miközben a közönség tüntetett ellene. Ez rossz szokás uraim! Szokjunk le róla. — A Lamport—Kispest mérkőzésen történt, hogy az egyik kispesti játékos a félvonal tájékán a labdára lépett és elesett. Senki sem volt a közelében, tehát szándékos sérülésről szó sem lehetett. A labdával a Lampart támadásba lendült, a játékvezető azonban fütyült és odament megnézni, mi van a játékossal. Helyesen cselekedett-e a játékvezető, vagy sem? Egy hang: Helyesen, mert a sérülés súlyosnak látszott... — Nem helyesen, mert a Lampart nem volt vétkes a sérülésben. Hagynia kellett volna befejeződni a támadást és aztán megnézni, hogy mi van a játékossal. Ilyen véletlen sérülés miatt nem szabad hátrányba hozni a vétlen csapatot. Emlékezzenek csak az urak Rubint esetére a híres Újpest—DiMAVAG mérkőzésen, ahol az történt, hogy egy diósgyőri játékos az Újpest támadása közben összeesett, anélkül, hogy bárki a közelében lett volna. Ha Rubint megállította volna a támadást, az hiba lett volna. Helyes, ha játékvezető emberbarát. Helyes volt, hogy Návay segített kivinni a sérült Erdőst a Ferencváros—Lampart mérkőzésen. Helyesen csinálta Fedől is, hogy az ifjúsági döntőn a sérült játékoshoz sietett, de az már nem volt helyes, hogy tíz percig ő maga ápolgatta és így hosszú időre megszakította a játékot. Viszont helytelen az is, ha a játékvezető érzéketlen. Az egyik mérkőzésen megsérült egy játékos, befutott a gyúró, edző, ápolgatták a játékost, a játékvezető viszont tovább engedte a játékot és az akció lezajlása után sem ment oda, hogy megnézze, mi történt. Holott neki látnia is kellett volna a sérülést, hiszen a játékvezető-jelentésben is le kellett volna írnia, hogyan is történt az eset. A játékvezető döntő tanú a fegyelmi bizottság előtt, de döntő tanú a polgári bíróság előtt is, ha netán az ügy odakerülne, mint a csillaghegyi sérülés esetében is. —■ Uraim! A játékvezető-jelentésekkel általában bajok vannak. Már több mérkőzés lezajlott a Halomutcában, de még egyetlen jelentésben sem olvastam, hogy a halomutcai pályán a közönség elhelyezése szabálytalan. Vasárnap láttam, hogy a közönség két méterre áll a kapuk mögött. Szegény Szabó Tónit a kapuja mögött elhelyezkedett kispesti nézők állandóan zavarták, szidalmazták. Hogyan lehet tűrni az ilyesmit ? Én már jelentettem az MLSz-nek, hogy utasítsa a Lampartot más megoldásra. A NB I-mérkőzésen történt az is, hogy a játékvezető elkezdte magyarázni az ítéletét kifogásoló közönségnek, hogy ő helyesen ítélt, mert... Uraim! A játékvezető ne magyarázzon és ne vitázzon kifelé. Legyen a játékvezető a nézőtér felé süket, a játéktéren azonban éber. Egy közbeszólás: — A III. kerületi pályán történt, hogy a kapus kifutott a 16-oson kívülre és elkapta a csatár lábát. A játékvezető fütyült. A csatár felugrott és gólt lőtt. A közönség kiabált, hogy a játékvezető miért adta meg a gólt. Ezt csak meg kell magyarázni a közönségnek... — Semmit sem kell megmagyarázni — mondja Vághy — ez mindig reménytelen ügy. A közönség nem azért kiabál, mert nem tudja a szabályt, hanem azért, mert a belépőjegyével jogot szerzett a kiabálásra. A játékvezetőnek az a feladata, hogy ne engedje megfélemlíteni magát és a vendégcsapat játékosait a közönség esetleges terrorjától. Lehetőleg ki kell küszöbölnünk, hogy olyan nagy legyen a saját pálya előnye és ezt legjobban akkor csináljuk, ha bátran merünk ítélni a hazai csapat ellen is, ha a helyzet olyan. — Megtörtént a következő eset: a Törekvés—ÚTE Magyar Kupamérkőzést négy perccel hamarabb fújta le a játékvezető. Ilyen esetnek nem szabad előfordulnia! Hibát követett el a partjelző is, amikor nem figyelmeztette mindjárt a játékvezetőt a tévedésére. Ha emiatt a mérkőzést megsemmisíti a szövetség, a játékvezető és a partjelző súlyosan fog bűnhődni. — Rossz napok várnak a sunyitó partjelzőkre. A Lampart—Kispest mérkőzésen megtörtént az, hogy a Lampart-hátvéd kirúgta a labdát szögletre. A partjelző előbb intette is a szögletet, de amikor észrevette, hogy a játékvezető nem biztos a dolgában és nem látta az ö intését, akkor úgy tett, mintha nem intett 3 I végtelen út Rendezte Rolf Hanten ZA83AH LEANDER Hans stüwe Siegfried Breuer Eva immer manni A bécsi forradalom vihara Egii nagy énekesnő története URBKIfl volna. Amikor a játékvezető feléje pislogott, akkor — hallgatott. 30 kínos másodperc telt el, míg végre a játékvezető — kirúgást ítélt. — A MÁVAG—Elektromos mérkőzésen éppen előttem zajlott le egy lesállás, amelyet a partjelző nem intett be és ebből az akcióból gólt rúgott a MÁVAG. Súlyos hiba! A partjelzőnek látnia kellett a lesz * Vége az előadásnak. Oszlik a Játékvezetők gárdája. Egy fiatal játékvezető mondja: — Többet tanultam ma este, mint a tanfolyamon... Beszélgetés Kemény Tiborral Palatínusról és Turay H-ről, a Gammáról és arról, hogy vasárnap esetleg ő játszik középcsatárt a Lampart ellen Kemény Tibor, a Gamma PC válogatott játékosa vasárnap Érsekújvárott játszott a Gamma tartalékcsapatában. Keménnyel együtt játszott Palatínus is, a budaiak új középcsatára. Palatínust a Gamma azért vásárolta meg, hogy vele végre megoldja a csapat középcsatárgondját. Ismeretes, hogy Palatínust tavasszal térdsérüléssel megoperálták és a játékos csak néhány héttel ezelőtt kezdte el az edzéseit. Azóta mindenki várja a Gammában, hogy mikor lehet Palatínust betenni a csapatba. Kemény Tiborral beszélgettünk erről a kérdésről, hiszen Palatínus vasárnap őmellette játszott. — Vasárnap nagyon figyeltem, hogy Palatínus hogyan mozog — mondta Kemény Tibi. — Palatínus sokat javult. Most már nem olyan merev és szögletes a játéka. Ez természetes is, hiszen játékról játékra mindjobban belejön. — Vasárnap a Lampart ellen beállítaná Palatínust a csapatba? — kérdeztük. Kemény Tibor azonnal válaszolt. — Szó sem lehet arról, hogy Palatínust a vezetőség már most vasárnap betegye a csapatba — mondta Kemény. — Elsősorban a játékos szempontjából nem szabad megkockáztatni a Lampart elleni játékát. Palatínus — megfigyeltem — még nem meri teljesen használni az operált lábát. Amikor — futballistanyelven szólva — komplikált rúgást kell végeznie, akkor bizony ezt nem meri még csinálni. Az idő előtti játéka csak visszavetné Palatínust abban, hogy hamarosan formába jöjjön. Kemény Tibor szakértelmében nyugodtan lehet bízni. De a játékos máris tovább beszélt. Pedig nagyon fontos volna, hogy Palatínus minél előbb játsszék a csapatban. Érsekújváron néhány olyan remek dolgot csinált, hogy a legjobb Palatínust idézte a néző emlékezetébe — folytatta elragadtatással Kemény. — Meg aztán azért is fontos volna már Palatínus játéka, mert Turay II — úgy látszik — teljesen elvesztette az önbizalmát. Érdekes fiú a kis ,,Suttyó“. Más játékos, amikor valakit a „nyakára“ hoznak, akkor azt igyekszik megmutatni, hogy az új játékos nem jobb nála. Ezért aztán teljes erővel azon van, hogy ezt megmutassa. Turay Banditól is ezt vártam. Nem ezt csinálja. Teljesen feladta a harcot, ahelyett, hogy igyekeznék megmutatni azt, hogy őrá igenis szüksége van a csapatnak. Kár, mert a jó formában lévő Turay II-t minden csapat tudná használni. A sokat tapasztalt játékossal ezután a Gamma mostani csapatáról beszéltünk. Hogyan látja a régi válogatott játékos az új Gammát. — Jánosy Béla komoly munkát végzett nagyon rövid idő alatt — mondta meggondoltan Kemény Tibor. — Nem lehet összehasonlítani hogy mennyivel komolyabb együttes az új Gamma! Az új játékesők már kezdenek beleszokni az új feladatukba. Nem mondom, eleinte csikorgott még a gépezet, de most már mind ritkábban hagy ki. — Kit tart nyereségnek az új játékosok közül a régiekkel szemben — kérdeztük Kemény Tibort. — Senkit sem szeretnék megbántani, ezért talán nem hasonlítok össze senkit sem az újak közül a régiekkel — mondta Kemény. — Nagy nyereségnek tartom azonban az FTC-ből hozzánk került Osváth Bandit, ás ajátéka kíntói tartalmat ad a csatársorunknak. Pedig Bandi még mindig nem nyújtja azt, amit tud. Tóth Gyula is jobb játékos, mint amennyit eddig nálunk mutatott. — Véleménye szerint ki jobb, Magda vagy Király? — Egészen egyforma képességű a két játékos — felelte Kemény. — Magda jobban a földön tartja a labdát, jobban passzol. Királynak a munkabírása, lelkesedése és a védelemben, való nagyobb közreműködés az előnye Magdával szemben. Végeredményben érzés dolga, hogy ki játsszék a csapatban. Most egy meglepetést tartogatunk Kemény Tibor számára. Sós Károly, a Gamma edzője ugyanis titokbanazzal a gondolattal foglalkozik, hogy amíg Palatínus nem játszhat a csapatban, addig Kemény Tibor lesz a Gamma középcsatára. Eláruljuk neki e tervet. — Hallottam már erről én is, — ván kiszólta Kemény Tibor. — Nem is olyan nagy meglepetés ez a számomra. Amióta a Gammában vagyok, nemcsak balszélsőt, hanem hátvédet, fedezetet és öszszekötőt is játszottam már. — Vállalná a középcsatár szerepét? — Ha a vezetőség azt mondja, hogy nekem kell középcsatárt játszanom, akkor biztosan így kívánja a csapat érdeke, ön pedig mindennél fontosabb, — mondta nyugodtan a játékos. — Fontosabb annál, hogy játszottam-e már valamikor középcsatárt, vagy sem. Ha beállítanak középcsatárnak, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy a csapatnak használjak a játékommal. Mindentől függetlenül, nyugodtan vállalnám a játékot, mert a tartalékcsapatban sokszor játszottam már középcsatárt. Végül még egy kérdést tettünk fel Keménynek. — Milyen eredményt vár vasárnap a Lampart ellen? — A két csapat között tudás dolgában a Lampart felett vagyunk, — válaszolta Kemény. — Nem is olyan régen a Magyar Kupáért játszottunk is már a Lamparttal és akkor 4:1-re vertük őket. Igaz, hogy azóta a Lampart is sokat javult. Remélem, hogy a SalBTC elleni elbizakodottság jó intő példa lesz a fiúknak arra nézve, hogy nem lehet senkit sem félvállról venni. A Lampart a kisméretű halom utcai pályán nagyon komoly ellenfél lesz. Ha azonban nálunk mindenki komolyan veszi a kötelességét, akkor biztosan kell győznünk. Nagyváradon Molnár, Domján és Kovács II még mindig Schit mind a hárman kihagyták a keddi edzést. Domjánnak a KAC ellen szenvedett sérülése újult ki. Combsebe felrepedt, Molnár húzódással bajlódik, Kovács II- nek még mindig erősen dagadt a bokája. A WMFC ellen mindhármuk játéka bizonytalan. Csütörtökön a második csapatával játszik a NAC, pénteken pedig erőnléti edzés zárja le a készülődést. Az összeállítás kérdésében csak pénteken este dönt a vezetőség. Szaller a sérülése miatt hiányzott a HAC-ból a Ganz elleni Magyar Kupa mérkőzésen.