Nemzeti Sport, 1943. szeptember (35. évfolyam, 171-191. szám)
1943-09-28 / 190. szám
Minden megág tímaexa, talpköve a tiszta erkölce Ha azért a magunk fogyatkozásait megismerjük előbb, könnyebben az orvosságot is föllelhetjük azután. (Zrínyi Miklós) Az NB II és III vasárnapi fordulójának részletes eredményei, táblázatokkal Harangozó vezeti az Újpest-Nagyvárad rangadót Kiss M. Ernő a Kispest-Ferencváros mérkőzést A JT-ben hétfőn, következőképpen készítették el a játékvezetőküldést a vasárnapi fordulóra. Elektromos.—SalBTC: Mann Aurél (Pósa, Ott). • Újpest—Nagyváradi AC: Harangozó (Bihari, Porkoláb). Kolozsvári AC—Szegedi VSE: K. Nagy Pál (Péter, Harasztosi). DiMAVAG—BSzKRT: Kékesi (partjelzők Északról). Kispest—Ferencváros: Kiss M. Ernő (Gerle, Mocsári). Gamma—Szolnok: Pusztai (Ágoston I, Mátrai). Debreceni VSC—Csepel: Székely A. (partjelzők Keletről). Újvidék—Vasas: Tass (partjelzők Délről). NB II. osztály M. Attila—REAC: Welser. — NSE— Kolozsvári MA V: Takács. — KVSC— Bethlen GSE: Hires (Benedek. Gyerttyai). — Törekvés—Marosvásárhelyi SE: Ujvári A. (Harbály, Kalotai). — MNMK —SzAC: Polareczky. — Hungária—BVSC: Pozsonyi (Korpics, Pőcze) — K. Bástya —Székelyföldi MÁV: Csath, ETO—Tokod: Moldoványi. — M. Pamut—FSC: Boros G. (Karácsonyi, Hargitai) — KAC—DVSC: Halácsi, Felvidék. — ABAK-Pápai PSC: Sós K., Bpest. — Haladás—Szombathelyi FC: Szigeti, Bpest. — SVSE-MÁVAG: Deák, Közép — Érsekújvár—URAK: Rozsnyai, Alföld. — Kaposvári RÁC—Tatabánya: Keményvári. Közép B. Törekvés—Topolya: Nagy Zs. dr. Felsőtisza. — HTVE—Ganz: Szabó J., Bácska. — Óbecse—Fegyvergyár: Emődi. — OTE III kér—WSC: Liliom. Alföld (Fogarasi, Hamvas) — UTC—SzVAK: Virág. Közép. — Ujverbász—Makói Vasutas: Rudas F., Bpest. — SzAK—Z. Danuvia: Boros. Kőrösvidék. Cs. MOVE—PTSC: Körösi. Északdunántúl (Endrefi. Seregi) — Gázgyár—Rusj: Latorczai (Sásdi. Székelyhídi) — Testvériség—Munkácsi LE: Szőke II (Kácsor. Kophazi). — DVITK—Pereces: Bankó, Bpest. — KRAC—Miskolci VSC: Istvánfi, Bpest. — D. Magyarság—Losonci AFC: Varjas E., Északdunántúl. — UAC— Saly SE: Skultéty. Tartalék játékvezetők: Evetrédi, Kávai USHSSIZS&tromn Az NB III - ba való feljutás és a kiesés kérdésében is dönt október 13-án az Országos Tanács Október 3-án délelőtt 9 órakor ülést tart a Labdarúgó Szövetség országos tanácsa. A tárgysorozat néhány érdekes műsorszámot említ, így a kapitányi jelentés fog elhangzani az északi mérkőzésekről. Fontos tárgysorozati szám lesz az amatőrszabályzat ügye A döntést azután az MLSz a felsőbb sporthatóságnak fogja jelenteni. Megejtik a kerületi elnökök választását is. Úgy hírlik, hogy csak egy kerületben lesz változás: a lemondott Szűcs Elemér (erdélyrészi kerület) helyébe a jelenlegi ügyvezetőt, Adorján Ödönt ajánlják. Választás alá kerül még az országos titkárok személye, a háznagy, az országos orvosok és az országos ügyészek személye. Tárgyalni fogják a Ferencváros fellebbezését, a 24 filléres szövetségi részesedés és a BVSC fellebbezését Béres András leigazolása tárgyában A tanácsülés egyik legfontosabb műsorszáma lesz az 1943/44. év végén az NB Illből való kiesés és az 1944/45. évre az NB Ill-ba való feljutás szabályozása. A fontos és hatalmas tárgysorozatú tanácsülést megelőzőleg október 2-án a kerületi megbízottak és az NB III-as ügyvezető kerületek egyesbírói megbeszélést tartanak az MLSzben. Hazaérkezett a magyar teniszválogatott Tegnap a délelőtti órákban hazaérkezett a magyar teniszválogatott a budaörsi repülőtérre. A repülőtéren az OSK képviseletében Arató Géza, az OSK helyettes vezetője és a szövetség elnöksége várta a csapatot. Legelőször Asbóth mosolygós képe jelenik meg, majd Vásárhelyi Jenővel, a hivatalos kísérővel együtt a többiek is sorban előtűnnek a repülőgépből. Arató Géza rövid beszédben köszöntötte az idegen földön győztes válogatottakat, majd elbeszélgetett a játékosokkal. — Nagyszerű dolgunk volt Zágrábban — mondják egyhangúlag a játékosok. — A közönség is a legnagyobb rokonszenvvel fogadott minket. Igazán csak a legjobbakat mondhatjuk zágrábi utunkról. Asbóthnak még külön van megjegyeznivalója: — Mitics sokkal jobb volt vasárnap, mint ellenem bármikor. Most nagyon akart is játszani. Egyáltalán nem volt olyan könnyű az a győzelem, mint az eredményből látszik. NB III. osztály MÁTRAVIDÉKI CSOPORT Fálfalvi BOSE—BVSE 3:0 (2:0) Rákos. Vezette: vitéz Kalotay. PBOSE: Elek — Nagy, Márkus — Schrenk, Bozó, Mocsányi — Ferencz, Gyulavári Huszár II, Borzsik, Huszár III BVSE: Wégner — Lőrincz II, Monda — Kiss, Dénes, Lovász — Virág I, Virág II, Volna, Lőrincz I, Horváth. A lelkes vendégcsapat jobb csatársorával megérdemelten győz. Góllövő: Gyulavári (2) és Huszár II. Lovászt kiállították. A NAC ma a legjobb magyar csapat ! Megállapítások a bajnokcsapat és a „bajnokjelölt" mérkőzése után Írta: Kompóti-Kléber Gábor Nagy napja volt vasárnap Nagyváradnak. A „nagy nap“ kifejezésen azt kell érteni, hogy a magyar bajnokcsapat, a Csepel látogatott el a városba s hogy a NAC-nak ismét sikerült a csepelieket legyőzni. Ez a győzelem olyan meggyőző volt, hogy a legelfogultabb csepeli sem tudott a mérkőzés után kifogást találni. Tartsunk azonban sorrendet, MINT A LEGJOBB HUNGÁRIA... A mérkőzésről már beszámoltunk. Azt is megírtuk, hogy* a NAC győzelme megérdemelt volt. Most itt valahogyan azt szeretnénk megírni, hogy milyen is a nagyváradi csapat. Elöljáróban talán állapítsuk meg azt, hogy a Nagyváradi AC jelenleg a legjobb magyar együttes. Nagy szó ez, de a nagyváradi gárda ezt a jelzőt teljes mértékben megérdemli a vasárnapi győzelme után. A nagyváradi együttesnek jelenleg nincs gyenge pontja. Tökéletesen kiegyensúlyozott együttes. Nem lehet eldönteni, hogy a védelem, vagy a támadósor, avagy pedig a fedezetsor-e a legjobb része a csapatnak. Valamikor a nagyváradiak amiatt keseregtek, hogy övék ugyan a legjobb magyar támadósor, de mégsem nyerhetnek bajnokságot, mert gyenge a védelmük. Ma Nagyváradon minden szurkoló boldogan dörzsöli a kezét és mondja: — Olyan védelmünk van, hogy csatár legyen az, aki nekünk gólt tud rúgni! Ha költő lennék, akkor talán versben tudnám megénekelni a váradi csapat játékát, így azonban csak annyit tudok írni erről a csapatról, hogy tudása a fénykorabeli Hungáriát juttatta eszembe. Ragyogó testcselek, tökéletesen elgondolt és keresztülvitt váltások az egyes csapatrészek és játékosok között, villámgyors keresztülvitele az elgondolásoknak és tökéletes bánnitudás a labdával. Nehezebb ezt leírni, mint amilyen tökéletesen csinálják mindezt a váradi labdarúgók. Olyan formában van most a NAC, hogy a játéka mindig eseményt jelent. DE... A legjobb Hungáriához hasonlítottam a NAC-ot. Azt hiszem, nem tévedtem. Mindenben hasonlít a volt kékfehér csapathoz. A könnyelműségben is. Mert ebből az „erényből" is jóadag van a váradiakban. Amikor már 2:0-ra vezettek, akkor a NAC arra fektette a fősúlyt, hogy „etesse“ a csepelieket. Ezt a kifejezést a futballban akkor használják, amikor az egyik csapatnak nagyon megy a játék és ebben a tudatban bosszantani igyekszik fölényeskedő játékkal az ellenfelet, így volt ez Váradon is. Amikor aztán a csepeliek 2:1-re javítottak, akkor a NAC ismét belefeküdt és gyorsan megszerezte a harmadik gólt. Aztán megint csak játszadoztak. Ez pedig nagy baj. A NAC ebben ne vegyen példát a volt Hungáriától. A nagy Ferencvárost vegye példaképnek. A régi Ferencváros azért volt egyidőben a legnagyobb magyar csapat, mert ha három góllal vezetett is, akkor is minden erejével arra törekedett, hogy még hatot rúgjon az ellenfelének. Az a Ferencváros e tekintetben „kíméletlen“ volt és ez a helyes. A bajnokságot csakis komolyan küzdő csapat érdemli meg. A NAC pedig bajnok szeretne lenni... EZ NEM AZ IGAZI CSEPEL VOLT Amilyen öröm volt látni a NAC tudástól, erőtől duzzadó és szellemes játékát, annyira rossz volt nézni a bajnokcsapat erőtlen, minden ötletességet nélkülöző játékát. A mai Csepel egyelőre csak árnyéka önmagának. Ez nem az a csapat volt, amelyik két éven keresztül megnyerte a bajnoki címet. Valahogyan fáradt együttes benyomását keltette. Nincs erő, frisseség, akarat ebben a tizenegyben. A nyári holtidény alatt sokat lehetett arról hallani, hogy belső válság van a csapatban. Ennek a hatását legjobban ez a mérkőzés mutatta meg. Mindegyik csepeli játékos igyekezett, de ez az igyekezet nem volt az igazi. Ez csak a kötelességteljesítés és nem a lelkesedés mindent elsöprő lendülete volt. Senki nem tehet szemrehányást a csepeli fiúknak, hogy nem akartak. Mégis keserű lehetett a szájízük a jelenlévő csepeli vezetőknek, amikor vége volt a mérkőzésnek. Már a pályáralépésnél feltűnt, hogy milyen frissen lépkedtek a nagyváradiak. Mellettük a lehorgasztott fejjel futó csepeliek nem nyújtottak valami üdítő látványt. A csepeli gárda — ne haragudjanak érte — valahogy azt a benyomást keltette, hogy csak azért játszik, mert le kell játszania ezt a mérkőzést. Valami baj lehet ott. Ennek a megállapítása már a vezetőség dolga. Nem kétséges, hogy a Csepel a kétszeres bajnokságot elsősorban a tudásának köszönhette. Ez a tudás pedig egy-két hónap alatt nem veszhetett ki belőle. Bizton hisszük, hogy ez a vereség csak hasznára lesz a bajnokcsapatnak. Váradi Béla kiesése sokat jelentett olyan ellenféllel szemben, amint a NAC, meggyőződésünk azonban, hogy vasárnap a Csepel teljes együttese sem tudott volna komoly ellenfele lenni a NAC-nak. RÓNAI EDZŐ ÉS A „BEKÉPZELT“ BARNA A váradiak egyik játékosával külön foglalkozunk. Ez a játékos Barna János, a NAC jobbösszekötője. Barna legjobb csatár volt a mezőnyben. Ez pedig nagy szó akkor, amikor Bodola, Sárvári, Tóth Matyi, Dudás és Marosvári is ott volt a pályán. Remekül bánik a labdával, kitűnően teszi azt a szélsője elé és mindig megtalálja a legjobb pillanatot, amikor a labdától szabadulnia kell. Mindent meglát, hogy mit kell csinálnia és sokat dolgozik. Hibája, hogy a labda leadása után, nem fut rögtön lyukra. Azaz fut, de ha ilyenkor kétszer-háromszor nem kapja meg a labdát, akkor már nem csinálja többé. Ez pedig hiba. — Egy izben az Elektromosokkal játszottunk és akkor ott láttam meg Barnát — mesélte vasárnap este Rónai Ferenc, a NAC edzője. — Megtetszett a játéka és meg is szereztük. Be is tettük a csapatba és rövid idő múlva megállapítottam, hogy egy jó játék után három rossz következett nála. Faggatni kezdtem, hogy mi ennek az oka. „Feri bácsi — mondta Barna — ha nekem jól megy a játék, akkor én nem tudok néhány hétig teljes erővel küzdeni, mert a dicsőség a fejembe száll.“ — Rendben van, édes fiam. Ha te beképzelt vagy, majd leszoktatlak róla .— mondtam neki. — Rögtön kihagytam a csapatból és addig nem is tettem be, amíg maga nem jelentkezett, hogy nem lesz többé beképzelt. Ha azonban ismét azt veszem észre, hogy azért nem megy neki a játék, mert a fejébe szállt a jó bírálat, akkor néhány hétig ismét pihenni fog. KERÉKPÁR Október hatodikán bonyolítják le a vasárnap elázott pályaversenyt Már jelentettük, hogy az eső vasárnap elmosta a motorvezetők által dbonyeditásra várt, nagysikerűnek ígérkezett vágta-, motor- és bukósisakos tornát. A rendezőség először úgy tervezte, hogy az elmaradt mérkőzést kedden, vagy szerdán hatórai kezdettel juttatja dűlőre A hétfői értekezleten azonban úgy határoztak, hogy ezt a viadalt — melynek műsorában néhány jelentéktelen, de hasznos módosítást hajtanak végre — október hatodikén, szerdán délután jó hat órai kezdettel bonyolítják le. Kedd 1943 szeptember 28 XXXV. évfolyam 190. rím Arai 20 fillér Németországban 25 Pl. OlMmnághmm • *— Mn, Ifink. ... . .. «Ma. Borr*t.máe%aa . ........................■ lm Szekeres húsz éves versenyzői évfordulóján most vasárnap versenyt rendez a Millenárison Szekeres Béla, a korszerű magyar bukósisakos sport kétségen kívül legkimagaslóbb egyénisége, aki ebben az esztendőben 20 esztendős versenyzői múltra tekint vissza (helyesebben: huszonöt esztendős múltra, mert már 1918-ban rajthoz állt néhány gyerekversenyen a régi Millenárison) most vasárnap délután fél négyórai kezdettel nagyszabású pályaversenyt bonyolít le a teknőben. Ez a viadal két igen nagy érdeklődésre számot tartó versenyt foglal magába. Az egyórás párosversenyt, melynek mezőnyében minden épkézláb vezérosztályosnak nyeregbe száll és egy 1 órás bukósisakos mérkőzést, mely az ünnepelt Szekeresen kívül Nagy Bélát, Karakit, Patakyt és Liszkayt szólítja a nyeregbe.