Népsport, 1953. május (9. évfolyam, 87-108. szám)

1953-05-01 / 87. szám

Éljen a tartós béke szilárd erődje, hazánk felszabadítója, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép örök, testvéri barátsága! __ „Még jobb eredményekkel kell megmutatnom hálámat" Választási gyűlést tartottak a Honvéd-sportolók A felszabadulás előtt segédmunkás vol­tam .. • Most pedig néphadseregünk fő­hadnagya vagyok... A felszabadulás óta sok helyen és sok alkalommal hangzik el ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentés. Ezeket a szavakat a sportember számára az teszi különösen érdekessé, hogy Nyéki Imrének, olimipiás úszónknak, a szájából hangzanak el. — Arról, hogy valaha tiszt lesz belő­lem, álmodni sem mertem — folytatja Nyéki. — Láttam Párizst, s láttam a Szajna híd­ja alatt alvó munkanélkülie­ket. Aztán láttam Moszkvát, s láttam a boldog szovjet fiatalokat. Mindez elég volt ahhoz, hogy összehasonlítást tudjak tenni a két világ között, s hogy még erősebbé váljék bennem a meggyőződés: még jobb munkával, még jobb eredmé­nyekkel kell megmutatnom hálámat népi demokráciánknak mindazért, amit kap­tam. Vállalom, hogy patronált iskolánk egyik tanulójával, Somlyai Zoltánnal rendszeresen foglalkozom, vezetem edzé­seit és felk­észítem őt a versenyekre. Nagy taps csattan fel, a Központi Tiszti Ház falai csak úgy visszhangza­nak. Igen lelkes hangulatban folyik a Honvéd-sportolók választási nagygyűlése. Egymást követik a hozzászólások Mada­rász Endre alezredes beszédére. A Hon­véd Sport Központ vezető­je előadásában felsorolta azokat a tényeket, amelyek mindennél beszédesebben bizonyítják: mit adott a népi demokrácia a magyar sport­­nak és benne néphadseregünk sportjának. Számokat sorolt fel, adatokat mondott, amelyek maguk helyet beszélnek és amelyeket olyan örömmel ismételnek a hozzászólók. Aztán Bozsik József százados, a Bp. Honvéd válogatott labdarúgó­ja, az olim­piai bajnok magyar labdarúgó csapat jobbfedezete szólal fel. — Életem egyik legszebb napja április 23-a volt — mondja a kitűnő labdarúgó. — Ezen a napon jelöltek engem a Ganz Vagon gyár dolgozói országgyűlési kép­viselőnek. Eleinte nem is tudtam telje­sen értékelni, mit jelent az, hogy a hajdani mezítlábas kispesti gyerekből országgyűlési képviselőjelölt lett. A múlt számomra nyomort, tudatlanságot jelentett. Igen szegények voltunk. Én a magam részéről úgy érzem, hogy még nem tettem meg mindent a még jobb ered­­mények elérése érdekében. ígérem, hogy fokozom politikai, katonai képzésem üte­mét, emellett az alakulatokon belül még fokozottabb mértékben foglalkozom a fiatal sportolókkal. Aztán Kisgyörgyné szólal fel és örömmel jelenti, hogy a Bp. Honvéd sportlövői hat új országos csúcsot állí­tottak fel a választások tiszteletére. Bot­­vári Antal vízilabdázó, Vad Dezső te­niszező, Kurucz György motoros, Bakos Jenő atléta, Baranyai László tornász, Túrák József öttusázó, a vidéki sport­körök számos vezetője, sportolója is szó­lásra emelkedik. Mindnyájan komoly vállalásokat tesznek a sportfejlesztési terv jobb teljesítésére, az anyaggal való nagyobb takarékosságra, a fiatalokkal való fokozottabb foglalkozásra, új, jobb eredmények elérésére. Május 17-én az egész magyar dolgozó nép hitet tesz a Népfront mellett. Ez, mint ahogy ..Madarász Endre is mondta beszédében, azt jelenti, hogy hazánk to­vábbi felemelkedése mellett teszünk hi­tet. Mindenütt lelkes készülődés folyik a választásokra, lelkesen készülnek a Honvéd-sportolók is. Készülődésüknek külön súlyt, külön jelentőséget adnak a nagygyűlésen tett vállalások. BÉCSI JEGYZETEK Nagy tekintélye van a magyar lab­darúgóénak. Ezt már akkor éreztük, amikor szom­baton hajnalban fogadtak bennünket Bécsben. Pedig nem is a legjobb csa­patunkat fogadták, hanem a második és még annál is alacsonyabb fokoza­túnak jelölt csapatainkat. A fogadta­tásból, a gondos, mindenre kiterjedő vendéglátásból kiérzett: nagyon meg­becsülik az osztrákok a sport­barátsá­gunkat, sokat jelent nekik a velünk való kapcsolat. A nagy tekintély érzett azután a beszélgetésekből és a szombaton és va­sárnap megjelenő lapok cikkeiből is. „A magyar labdarúgók nem legyezhe­­tetlenek..— írta a Neues Sport Blatt — ... hiba lenne, ha játékosaink reszketnének, a magyaroktól, azért, mert húsz mérkőzést nyertek egymás­után ..Attól félt ez a lap, hogy az osztrák A-válogatott fiatalabb tagjai megdermednek majd, ha az olimpiai bajnokságot nyert magyar csapat ját­szani, támadni kezd és még azt sem tudják nyújtani, amire egyébként ké­pesek lennének. A bécsi stadionban olyan hatalmas tömeg jelent meg vasárnap délután, amilyen B-válogatottak mérkőzésén még nemigen volt. A magyar Labdarúgás hírneve csábította ki a mérkőzésre a nézők tízezreit. Ha a legjobbak mér­kőzését nem láthatták, legalább meg­nézték a B-csapatok és az utánpótlás­csapatok küzdelmét. Nézték az emberek a B-csapatok küz­delmét és közben a budapesti mérkő­zésre gondoltak. Várjon nem vezet-e máris három-négy góllal a félelmetes magyar csapat. Nem úgy történt-e, mint két héttel ezelőtt, amikor a Bp. Honvéd alig negyedóra alatt 1:0-ra ve­zetett. Aggódtak a bécsi szurkolók, nyugtalanok voltak. Bécsben korábban kezdtek és a B-válogatottak mérkőzése már a végefelé járt, amikor a hang­szórón át bemondták: — Budapesten Ausztria csapata 1:1 arányban vezet! Csaknem egy percen át tombolt, dü­börgött a taps és utána hazamenet er­ről beszéltek az emberek: — Óriási dolog! ... Úgy látszik, a fiatalok keményen harcolnak! Igaza volt Nauschnak, amikor fiatalított! .. . Az aggodalom azonban időnként fej­­jel ütötte a fejét. Csak nehogy négy et­etőt kapjanak erre az egyre... A sváj­ciak is így jártak az ősszel Bernben .. . Siettek az emberek a rádió mellé. Csupa izgalom volt ezekben a­ percek­ben Bécs minden része. A magyarok ellen játszott az osztrák válogatott! A Fráter-stadion hang­erősítőj­ében Budapestre állították be a rádiókészülé­ket. Az osztrák rádió csak három­negyed hatkor kezdett adni, addig a magyar adást hallgattál­. Mi telefon­­hívásra vártunk, és amikor meghallot­tuk a magyar hangot a rádióból, be­léptünk az erősítőszobába. Aggódó ar­cok fordultak felénk. Aggódtak, mert folyton Puskás, Kocsis és Czibor nevét hallották és Zemanét... Nyilván a magyarok támadtak .. . — Mit mond­!.. . Tessék már fordí­tani . . . mi a helyzet? Rövid szaggatott mond­atokkal ismer­tettük a helyzetet: Czibor, Hidegkúti, majd Kocsis lövését üti ki Zeman .. . Párducként vetődik jobbra-balra ... Zeman. .. Várjon meddig bírja tar­tani a magyar csatárok ostromát.. . Aggódó szemek szegeződtek ránk. Ami­kor röviddel a félidő vége előtt Szepesi György hangja beledübörgött a szobába: Gól!!!... Kiegyenlítettünk!... — nem kellett fordítanunk. Közben jelentkezett Budapest, ott kel­lett hagynunk az erősítő­ szobát. Ami­kor húsz perccel később visszamentünk, még mindig­­ volt. Már bizakodóbb arcokat láttunk. „Zeman nagyszerűen véd!" — mondták. A megrendelt taxi soká jött. Úgy lát­szik, a vezetője is a rádiót hallgatta. Ezt az is megerősítette, hogy ezt mondta, amikor beszálltunk: — Képzelje még mindig Am­ikor megmondtam, hogy magyar vagyok, egy ideig hallgatott, aztán ezt kérdezte: — Mondja, mi az oka annak, hogy Önök olyan kiváló eredményeket érnek el a sportban. Itt mindenki csodálkozott az olimpia idején és utána is. Magyar­­ország mennyi sportágban van ott az élen . .. Labdarúgásban is ... Nagyon félve engedtük el most a csapatunkat Budapestre . , — Egyszerű a magyarázata — mond­tam. — Nálunk mindenkinek lehető­sége van a sportolásra is. A dolgozó nép kormányozza az országot és nagy gondot fordít arra, hogy fiai a test­kultúra minden hasznát és örömét él­vezhessék. A sport is a népé ... Elgondolkodva vezette tovább a ko­csit. Aztán mosolyogva mondta, ami­kor a magyar csapat szállója elé ér­tünk. — De azért remélem, kihúzzák a fiúk odaát döntetlenre! A szálloda egyik földszinti termében az osztrák, másikban a magyar labda­rúgók hallgatták a rádiót. Az egyik fél a német, a másik a magyar adást hall­gatta. Leverten álltak fel néhány perc múlva a mieink a rádiótól. Az osztrá­kok kipirult arccal, lelkesen tódultak ki a teremből. Világraszóló eredmény!... — mondták. — Nagy siker!... Ez győze­lemnek számít!. .. Hasonló hangnemben írtak másnap a lapok is. A magyar labdarúgás ere­jén keresztül mérték saját erejüket. Úgy vélték, hogy ez a nagy diadal megindítója lehet az osztrák labdarú­gás újjászületésének, önbizalmat adott nekik ez a: 1:1. A tekintélyünk megmaradt, hiszen az újságok is azt írták, hogy szinte állandóan a magyar csapat támadott. Sokkal jobbak voltunk. Csak a góllö­vés nem ment. A szakemberek azonban tudták, hogy — Zeman csodálatos védése ide, Zeman csodálatos védése oda — támadójáté­kunkban Budapesten hiba volt. Mint ahogy hiba volt Bécsben is. Hiába a nagyszerű technika, az ötletes húzá­sok, ha a támadáslépítés lassú, a tömö­rülő védelemnek ideje és alkalma van a közbelépésre, Ciukovi Márton, és Kal­már Jenő órák hosszat beszélgetett er­ről egymással. Megállapították, hogy nincs vesztegetnivaló időnk, minden eszközzel minél hamarabb támadójáté­kunk korszerűsítésén kell fáradoznunk. Hét fronton küzdöttek labdarúgóink és csak egy helyen szenvedtek veresé­get. De éppen a legfontosabb mérkő­zésen nem tudtunk győzni. Háromnapos bécsi tartózkodás idén azzal jöttünk haza, hogy ebből a fél­­sikerből le kell vonnunk a tanulságo­kat labdarúgásunk fejlőd­ése érdeké­ben. Fái­fal János AZ ELSŐ BÉKEKÖLCSÖN IV. sorsolása GYŐRÖTT, a szakszervezetek megyei tanácsának kultúrtermében 1953 május 7. csütörtök d. u. 4 órától ünnepélyes megnyitó, utána sorsolás. 1953 május 3. péntek d. u. 4 órától sorsolás. 1953 má­ius 9. szombat d. u. 4 órától sorsolás. 1953 május 10. vasárnap d. e. 10 órától sorsolás. A sorsolás nyilvános! Milyen tanulságokat hozott a mezei futóbajnokság Az országos mezei bajnokság, akár­csak az elmúlt évben, az idén is már belenyúlt a pálya­idénybe. Amikor tehát a legjobb távfutók a mezőn találkoztak, a többi versenyág képviselői már pálya­versenyeken vettek részt. A tavalyival összehasonlítva az idei bajnoki viadal tanulságait az alábbiakban foglalhatjuk­ össze. Kitűnően szerepeltek a vidékiek A vidéki versenyzők, a megyék leg­jobbjai a serdülő és ifjúsági számok­ban sokkal jobban szerepel­tek­, mint az elmúlt évben. Tavaly mindössze egy bajnokságot nyertek és emellett csak helyezésekkel kellett megelégedniük. Az idén két egyéni és két csapatbajnokság került vidékre és még számos helyezést szereztek a vidékiek. Egészen nyomasztó fölényben voltak a serdülő számokban, hiszen például a férfi serdülők között az első tizenkét helyezett közé mind­össze egy budapesti versenyző került és a női serdülő bajnokságban is a győz­tes budapesti Kuthy mögött tíz vidéki versenyző következett. Nyolc vidéki vég­zett a női ifjúságiaknál is az első tíz között. A csapatbajnokságok során is csak Budapest I. csapata tudott ezek­ben a számokban a megyék komoly el­lenfele lenni. A megyék közül Békás szerepelt a legjobban. Két egyéni és egy csapatbajnokságot nyert, a serdülő és­ ifjúsági számokban többi csapata is az első hat között vég­zett. Békéscsabai, orosházi és gyulai versenyzők vívták ki ezeket a sikereket. Győr-Sopron, Szabolcs-Szatmár és Csong­­rád tartozott még a legeredményesebb megyék közé. A 19 teljes létszámban fel­vonuló megye közül összesen 12 szer­zett egyéni, vagy csapat 1—6 helyezést. Számos komoly tehetség akadt a sörd­ülő vidéki versenyzők között, olyanok­­ is, akik képességeik alapján majd inkább rö­vidítő, iif­utók, vagy ügyességi atléták lesznek. Ezeket ter­­m­észetesen mielőbb ezekre a számokra kell irányítani, de nem szabad elha­­nyagolni az igazi táv-futó­ tehetségeket. Csak így lehet ismét erős sajátsági, és egy-két év múlva fredneilti viszonyl­atban is a Vidéki hosszú­távfutás. A mezei versenyek befejezése után a döntő fon­tosságú most az, hogy ezek, a nagy­mezben már sportkörökben sportoló vidéki fiatalok a pályaidényben is rendszeresen készüljenek és versenyez­zenek. Versenyalkalomban nincs hiány, hiszen a középiskolai pályabajnoki ver­senysorozat, a falusi és egyesületi szpartáíkilá­do­k, a városok pont­a versenyei állandó versenyzési és fejlődési l­ehető­­ségeket n­yú­j­thatnak részük­re. Sportköreinknek a versenyzés bizto­sítása mellett feltétlenül gondoskod­ni­uk kell a megfelelő edzési lehető­ségekről, jól előkészített pályák­ról is. A pálya döntő feltétele a fejlődésnek. Nem véletlen például, hogy a mezei bajnokságban rendszeresen jól sze­replő soproni versenyzők a soproni mostoha pályaviszonyoik következtében a pályaidény­ben nem tudnak fejlődni. Jól felkészült, kiegyensúlyozott mezőnyök A célnál működő versenybíráik öröm­mel állapították meg, hogy az idén a bajnokság mezőnyei mennyivel felké­­s­zült­ebbek volta­k, mint tavaly. Csak kevesen adták fel a versenyt és egy­két ki­vételitől eltekintve a­ férfi és­­ a női számokban is mind jó erőben, fris­sen érkeztek a célba a versenyzők, a női ifjúságiak is jól bírták­­ az 1009 m-es, a tavalyinál nehezebb távot. A néhány kivétel legyen initő péld­a a me­gyei atlétikai vezetők részére: felké­születlen, hiányos edzésekkel rendel­kező verseny­zőiket nem szabad be­vá­logatni a megye csapatába! Örvendetesen kiegyensúlyozottak vol­tak a mezőnyök. A múltban rendszerint csak a női ser­dülő bajnokságban volt egészen szoros a befutó. Az idén azonban a többi számban is komoly munkát adtak a célbírók­nak a mezőnyök. Nemcsak a férfi serdülő, hanem az ifjúsági számokban is szorosan egymásután értek be a célba a futók, nem szakadt szét csoportokra a mezőny. Gyakran csak néhány méteres különbség volt 6—8 futó között is. Miért szerepeltek gyengébben a felnőtt futók A felnőtt­ bajnokságok eredményeinél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az idén a tavalyinál lényegesen enyhébb tavaszi idő jóval korábban lehetővé tette a pályamunka megkezdését. Felnőtt táv­futóink akár hetek óta pályán készülnek, áttértek a gyorsasági munkára. A női felnőtt mezőnyben például sokan hiányoz­tak legjobbjaink közül, mert a pálya­­idény küszöbén már hosszúnak találták az 1500 m-es távot. Az elindult élvonal­beliek általában bíztató formát mutat­tak, jól szerepeltek a fiatalok, elsősorban Rőder és Kast­­ök az idén komoly erős­ségei lehetnek női felnőtt távfutógár­dánknak. A férfi felnőtt-bajnokság általában csalódást okozott, elmaradt a várt küzdelem. Ez is elsősorban a fokozott pályamunká­val magyarázható, amely természetesen befolyásolta a mezei bajnokságra való felkészülést. Emellett azonban a vasár­napi versenyen hosszú távfutás szempont­jából nem volt kedvező a levegő. A ne­héz, párás levegő nagyon sokat kivett a fúvókból, táv közben gyakran okozott zavarokat a légzésben. Az egyenletes és elég erős iramot (átlagban 3,08 m­p körül volt az 1000 m-ek ideje) csak a kitűnő formában levő Garay és Juhász bírta, de ők is elég fáradtan értek a célba. A nehéz levegő sok szúrást is okozott. Apró és Szabó M. is például erős szúrás miatt adta fel a versenyt. Néhány futónknál átmeneti forma hanyatl­ás is mutatkozott, így például elsősorban Kovácsnál, to­vábbá az előzőleg hosszabb ideig beteges­kedő Béresnél. Ezek a körülmények ját­szottak közre abban, hogy a befutók kö­zött aránylag nagyok voltak a távolsá­gok. Szép teljesítmény volt Jeszenszky harmadik helye, hiszen Jeszenszky előző­leg betegeskedett. Pénzes javuló formá­ban szerepelt. Igen jól futott két ma­rat­honi futónk, Esztergomi és Dobronyi Sok fiatal hosszútávfutót előztek meg. A legjobb vidékinek Szegedi bizonyult, a fiatal vidékiek közül Hecker 14. helye figyelemreméltó. Jó volt a rendezés A rendezős­ég jó munkát végzett. Má­­­sodpi­rcnyi pon­d­sásgal indultak a me­zőnyök és a befutók­­közü­l egyedül a női serdülő bajnokságban van egy kis zavar, az egyik kötéiszorító téves ki­nyílása folyt­­at. Az eredményértékelők­ gyorsan dogoztak, nagy hibát követnek el (a női ifjúsági csapatbajnokságban kihagyták Z­al­a megyét), de ezt még idejében kijavították. Általában az egész bajnokság lebonyolítását jól te­szi lettek elő és jól szervezték meg. A terep és a rajthelyek kijelölésé­vel kapcsolatban sok vita hang­zott el, különösen a női serdülő bajnokság után. Kétségtelen, hogy ezen az elég rövid távon nagy mezőny esetén igen nehéz elkerülni a kisebb-nagyobb torlódásokat, hiszen a célegyenesbe minden versenyző a lehető legrövidebb úton igyekszik bekanyarodni. Terepen rendezett mezei versenyek során azon­ban mindig adódna­k táv közben olyan pontok, ahol csak néhány futó fér el egymás mellett. A jövőben is feltűnte­­n ü­l igazi terepein, s lehetőleg nem is a lóversenytéren kell megrendezni a me­zed bajnokságot. Sportvezetők, edzők és versenybírák százait képezik ki Mikosdpusztán Zalaegerszegtől harminc kilométerre van Mikosdpuszta. Kis vasútállomása a zalabérc sárvári vasútvonalon épült. A látogatóba érkezettek, ahogy elhagyja az állomásépületet, azonnal a szemébe tü­­tik ötéves tervünk egyik szép alkotása­­a mikosdpusztai lengyár. A gyár üzem­behelyezése kedvezően érezteti hatását Mi­kosd­puszta sportéleté­nek fejlesztésében is. Ebben komoly sze­repe van a lengyár vezetőjének, Su­­lánki Istvánnak is. Lelkes, hozzáértő sportember, aki szabadidejében szívesen oktatja a falusi fiatalokat a sportra. És nem is eredmény­telen­ü­l! ... A lengváron túl szántóföldek mellett vezet tovább az út. Tízperces út után hatalmas épületet pillant meg a láto­gató: a volt urasági kastélyt. Gyö­nyörű erdő közepén áll az épület, mel­lette kis patak csordogál. Valósággal felfrissül az ember az üde, jó leve­gőtől. Széles erdei út vezet a volt kas­télyhoz amely most a jövő reménysé­geinek, a gyerekeknek, a kis úttörőknek a nyári pihenőhelye. Itt van a SzOT mi­koldpusztai úttörőn dűlője. A régi típusú épületben mindenütt a legna­gyobb rend és tisztaság honol. Tiszta, tágas szobák, előadótermek, fürdőszobák, hatalmas szép konyha biztosítják évről évre az úttörők zavartalan üdülését, De nemcsak az úttörők üdülését szol­gálja a volt urasági kastély. Már több hónapja céltudatos nevelőmunka folyik az ódon falak között. Fiatal sport­emberek tanulnak a kétemeletes, 21­ tér meg kastélyban. A zalamegyei és a vas megyei TSB itt képezi ki a társadalmi edzőket és versenybírákat. Az elmúlt év őszén közösen rendezte meg a két megyei TSB az első bent­lakásos társadalmi edzői­ és versenybírói tanfolyamát Ezt követték a többi tan­folyamok, amelyeknek hasonló volt a cél­juk. Túlnyomórészt a falusi sportkörök­ből kiválasztott fiatalok vettek részt az oktatásban. Az 1­052-ben megrendezett tanfolyamokon birkózó, atlétikai, torna, röplabda, kézi­labda, ökölvívó és labdarúgó edzővé és versenybíróvá, valamint szakosztály­­vezetőkké és szervezőkké több mint háromszáz hallgatót képeztek ki. A múltévi tapasztalatok felhasználá­sával már ebben az esztendőben is több tanfolyamot rendezett közösen a két megyei TSB. Január 11-től 18-ig sport­köri vezetőképző és kosárlabda társa­dalmi edzőképző, január 18-tól 25-ig MHK ellenőrző bizottsági elnökképző és labdarúgó edzőképző, március 8-tól 15-ig röplabda és kerékpár társadalmi edző­képző, március 15-től 211-ig pedig torna és atlétikai társadalmi edzőképző tan­folyamokat rendeztek. A két megyéből kétszázötven hallgató vett részt és tette le sikeresen a vizsgákat. A tanfolyamok hallgatói délelőtt 8-tól 13 óráig és délután 15 órától 19 óráig gyakorlati és elméleti foglalkozásokon vettek részt A falusi fiatalokkal a leg­jobb szakemberek foglalkoztak. A gy­a­korlati bemutatókat igen gyakran él­sportolók tartották. A tanfolyamok résztvevői az elméleti és gyakorlati fog­lalkozásokon fegyelmezetten, nagy figye­lemmel igyekeztek jól elsajátítani­­a tananyagot. A vizsgákon a hallgatók igen jól szerepeltek, bizonyítva ezzel azt, hogy az iskolán eltöltött időt jól használták fel. A volt uras­ági kastélyt a fiatalok vették birtokukba. Olyan fiatalok, akik a falusi dolgozók sportéletét fogják irá­nyítani, a különböző sportágakra oktat­ják majd a sportolni vágyókat. S ho­­gy ezt a munkájukat sikeresen végezhessék el, szorgalmasan tanulnak a mlk.zsd­­puszta­i volt kastélyban —■ a sport­iskolán. " 21953 május 1, péntek Sok fáradságos edzés van Zeman bravúros védései mögött Labdarúgó szakemberek, edzők és já­tékosok körében még mindig sok szó esik a magyar—osztrák válogatott mér­kőzésről. Felelevenítik a mérkőzés egyes érdekesebb, tanulságosabb mozz­anatá­t. A legtöbbet mégis Zemanról, az osztrák csapat nagyszerűen védő kapusáról be­szélnek. A visszaemlékezés kapcsán töb­ben is megállapították, hogy ilyen ki­tűnő kapustel­jesí­tményt hosszú idő óta nem lehetett látni magyar pályán. Vájjon hogyan látta a mérkőzést az osztrák kapus, s minek tulajdonítja ki­emelkedő formáját? — Meg kell mondanom — mondta Ze­man a mérkőzés után, — hogy a ma­gyarok ellen mindig nehéz dolgom volt. Puskás, Kocsis és a többi csatár is ki­tűnő lövőkészséggel rendelkezik. Ez kü­lönösen a mérkőzés első negyedórájában mutatkozott meg, amikor a magyar csa­társor olyan fergeteges támadásokat ve­zetett, amilyeneket még nemigen láttam tőlük. A legtöbb támadást nagyerejű lövéssel vagy a sarokra helyezett fejes­sel fejezték be. Az első védésem sike­rült. Ez nagy önbizalmat adott, de en­nek ellenére sem gondoltam, hogy a mérkőzésnek ezt a szerintem döntő idő­szakát megúszom gól nélkül. Puskás lö­vése és Kocsis egyik fejese különösen nehéz feladat elé állított. Amikor ezeket sikerült hárítanom, éreztem, hogy ma nagyon jól megy a védés. Elmondta Zeman, hogy megítélése sze­rint az 1:1-es eredményben igen nagy szerepet játszott az osztrák csapat tak­tikája is. Nagy gondot fordítottak a vé­dekezésre. A cél az volt, hogy megaka­dályozzák a magyar csatárok kitörési kísérleteit.­­ Ez általában sikerült is. Védőink olyan sávot húztak a kapu előtti terület előtt a Pi-is táján, amelyet Puskás vagy Kocsis csak elvétve tudott átjátszani. Ilyen esetekben pedig nekem sikerült el­hárítanom — egy kivételével — a ka­­pura tartó labdákat, Zeman bevallása szerint ilyen ki­tűnően, vagy ehhez hasonlóan életében csak egyszer éspedig az angolok ellen védett. Akkor is minden közbelépése sikerrel járt. A legnagyobb védéséről így beszél: — A II. félidőben egy alkalommal Bozsik előretört. Számítottam arra, hog­y kapura lő, hiszen olyan nagy lendület­tel jött, amelyből arra lehetett követ­keztet­ni, hogy lövésre ítészül. Jelvése nyomán a labda a jobb sarok felé tar­tott. Rajta voltam a lövésen, de csak kiütni tudtam, pontosan Kocsis elé. A jobbösszekötő az ellenkező sarok felé fejelte a labdát. Felugrottam a földe­ről és szinte teljesen ösztönösen, reflex­­szerűen vetődtem és nyúltam a labda felé. Ez volt az a védés, amikor azt szokták mondani: „Szerencsés kapus. Ennek minden sikerül * . .. Sok bravúros védése volt Zemannak. Az osztrák kapus csodálatos ütem­érzék­kel, villámgyorsan vetődött jobbra és balra egyaránt. Az ilyen vetődések nagy ruganyosságot, gyors elhatá­rozókészsé­get követelnek a kapustól. Hogyan le­het erre szert tenni? Erre válaszol Zeman. — Én az edzéseken mindig szorgal­masan dolgozom. Szem előtt tartom azt, hogy állandóan mozogjak. A kapus­­gyakorlatok között csak akkor tartok pihenőt, ha arra szükség van. Rend­kívüli mértékben fejleszti reflexemet, vetődést készségemet az, amikor ed­zőm és játékostársaim segítségével egy­szerre több labdával edzem. Sok­szor 8—10 labdával gyakorolom a vetődése­ket• Az edzőm az ötös vonalról lapos és félmagas labdákat dobál jobbra és balra. Szinte még a földön fekszem, amikor már egy újabb labda száll az el­lenkező sarok felé. Ez az egyik leg­kedveltebb edzés gyakorlatom. Érzem, hogy ruganyosság­omat ez nagy mérték­ben fejleszti. Nagyon sok ruganyossá­got fejlesztő gimnasztikai gyakorlatot is végzek edzéseim­ során. Az öklözést, a labdának tenyérrel való kitolását is sokat gyakorolom. Amikor Zeman bravúros védéseire gon­dolünk, gondoljunk arra is, hogy az osztrák kapus nagyszerű teljesítménye mögött­­ igen sok fáradságos, céltudatos munka van. Május­­ tiszteletére — egy napra — új ünnepi mű­sort mutat be a Toldi film­színház: „TÉLI REGE“ színes, plasztikus jégbalett, „SZÍNES SZŐTTES" színes, plasztikus film és egy plasztikus híradó. TOLDI filmszínház, V., Bajcsy-Zsilinszki­ út 36. Sportnyomtatványok árusítási helyei Budapesten: Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Rákóczi-út 50 Lövészethez szükséges nyomtatványok és lőlapok, 20-as számú lőszerbolt, Deák Ferenc­ tér 6. Vidéken: Békéscsaba. Népbolt 77 sz. Eger, kisker. papírüzlet 27 sz. Győr, kisker. papírüzlet 9 sz. Hódmezővásárhely, Népbolt 50 sz. Kecskemét, kisker. papírüzlet 76 sz. Kaposvár, kisker. papírüzlet 140 sz. Miskolc, kisker. papírüzlet 30 sz. Nyíregyháza, kisker. papírüzlet 37 sz. Pécs, kisker. papírüzlet 10 sz. Salgótarján, kisker. papírüzlet 34 sz. Sopron, kisker. papírüzlet 69 sz. Székesfehérvár, kisker. papírüzlet 78 sz. Szekszárd. kisker. papírüzlet 134 sz. Szolnok, kisker. papírüzlet 12 sz. Tatabánya, kisker. papírüzlet 67 sz. Veszprém, kisker. papírüzlet 46 sz.

Next