Népsport, 1953. június (9. évfolyam, 109-130. szám)

1953-06-01 / 109. szám

Érdekes percek a Dinamó-stadionban (Moszkva, május 31.) Sokáig foglalkoz­tatta szombaton este, sőt még vasárnap is a szakértőket a szovjet—magyar mér­­k­ő­zés. — Erdész kosárlabda-pályafutásom alatt nem láttam még ilyen érdekes mérkőzést — mondta Púder János edző, aki a maga 26 évével nem számít ugyan öreg kosárlabda-rókának, de éppen elég kosár­labda-mérkőzést látott már. Lélektanilag rendkívül érdekes volt az a 13 perces időszak, amikor a két el­lenfél úgyszólván farkasszemet nézett egymással és mindegyik várta, hogy a másik kezd majd valamit. Mindkét csa­pat tartott valamitől. A szovjet csapat attól, hogy esetleg leolvad a nehezen kiharcolt előnye, a magyar csapat pedig attól, hogy nem tud egyenlíteni, sőt esetleg nagyarányú vereséget szenved. Rendkívül tisztelte egymást a két le­génység. Kezdetben egyik csapat sem gondolt arra, hogy ez a ,,fegyvernyug­­vás“ 13 percnél is tovább tart, hiszen mind a kettő arra számított, hogy majd a másik kezd valamihez: vagy a szov­jet csapat tör a palánkra, vagy ped­ig a magyar csapat jön ki. Ebben a feszült várakozásban teltek a percek , és jócs­kán teltek. Néhány szovjet játékos lassan dobálgatott egymásnak a félpálya táján, a mieink pedig rendületlenül ellenálltak a csábításnak és nem rohantak ki a vár­ból. Közben természetesen mindkét csa­patot foglalkoztatta a gondolat: hátha az ellenfél sem csinál semmit, jó volna hát valamit kezdeményezni. Ez nem volt afféle nyugodt töprengés, mert több mint 30.000 ember hangorkánja zavarta a tűnődést. A pálya képe azonban nem változott. A szovjet játékosok türelmesen tartották a labdát, néhányan dobáltak egymásnak, s nagy derültséget keltett, hogy bor híja a magyar védelemtől kö­rülvéve, szűkdelni kezdett, nehogy el­mer­eved­jék. Példáját többen is követ­ték, miközben éberen vigyáztak, hogy mi lesz, nem változik-e meg villámgyor­san a helyzet. A közönség persze fájó szívvel gondolt arra, hogy milyen len­dületes, villámgyors támadásokat látott I. félidőben, amikor fej-fej mellett haladt a két csapat, s a közönség a kosárlabda minden szépségét láthatta. A „ f­arkas szem “-időszak­ban a kosár­labda szépségéből vajmi keveset látha­tott a közönség, a szakemberek azonban annál többet a lélektanból, a taktikából. A magyar csapat mozdult meg először, s a hátralévő négy percben némileg élénkült a játék, de ekkor is csak egy­­egy személyi erejéig. Az eredmény az lett, hogy a szovjet csapatnak végül is sikerült megőriznie előnyét, a mieink viszont igen tiszteletreméltó arányú ve­reséget szenvedtek az olimpiai második helyezettől, a kétszeres Európa-bajnok­­tól, a jelenlegi EB első esélyesétől. Ami pedig a II. félidőbeli hosszadalmas lab­­dázást illeti, ez rámutatott a szabályok hiányosságára. Nem egy labdajátékban komoly és sikeres harcok folytak már, hogy az ilyenfajta taktikát kiküszöböl­jék. A kosárlabdában ez még késik ... ★ Ha megállapítjuk, hogy a közönség egy része azért elégedetlen a labdatar­tás közben, mert talán nem mindenki ismeri jól a kosárlabda­ szabályait, meg­állapíthatjuk, hogy a kosárlabda más követelményeivel sincs mindenki tisz­tában. Volt, aki például csodálkozott azon, hogy milyen magas nép a ma­gyar ... Itt van Papp, akit kosárlabdá­ban aprónak becéznek a maga kis 180 centijével. Ha tornázna, a tornasport óriása lenne. Viszont, ha magasabb lenne, talán elvesztené a fürgeségét és éppen olyan lomha lenne, mint de különben ne személyeskedjünk. ★ Ennek a magyar csapatnak egyik leg­nagyobb előnye a fiatalsága. Ha a K­á­lyán Bogár vagy Mezőt­ dob kosarat, a többiek telkesen kiáltják oda: ,,Jól van, öreg“. Ezek az „öregek*” már túlha­ladták a 25 évet is. Kell a megáll­apo­­dottság is a csapatban, s ez csak hosz­­szú évek tapasztalataival szerezhető meg. Más lapra tartozik természetesen az, ha egy 25 éves vívónak kiabálnák oda egy jól sikerü­lt támadás után, hogy „Jól van, öreg­. ★ A kosárla­bdá­zók hangulatát külön emeli, hogy Zsíros szeme teljesen rendbejött és a kiváló játékos egyike a torna legjobbjainak. Még tréfál­koznak is vele, hogy talán azért ta­lál, bele gyakran a kosárba, mert nem látja egészen jól . . . ★ )Az egyes sportágakat­­ már az is megkülönbözteti egymástól, hogy mi­lyen a taktikai megbeszélésük. Ha egy avatatlan végighallgatna egy kosár­labda játékos-értekezletet, ugyancsak kapkodhatná a fejét. Tudományosan kielemzett sportág ez. Az edzőnek lényegesen nagyobb szerepe van a mérkőzés alatt is, mint például a labda­rúgásban, ahol az­­edzők a kis­­padon ülnek. Mi is lenne, ha például te labdarúgásban is kérhetne időt az edző, ha maga köré gyűjthetné a fiú­kat és az első percek tanulságai alap­ján megbeszélhetné velük a továbbia­kat. Az első­­lépést már megtette a labdarúgás a kosárlabda felé, cse­rélni már lehet. Viszont, ami igaz,­­az igaz: a kosár­labdázók szívesen futballoznak, ha­ al­­kalmuk nyílik rá, edzéseken vagy bemelegítés során. Ezen a téren nem a mieinké a pálma. A Vili­ kosár­labda­­Európa-bajnokság legjobb labda­rúgói­­ az olaszok. A Dózsa nyerte Budapest kötöttfogású bírkózó-csap­atbajnokságát Szomba­ton este lapunk zárta uttán míg a következő mérkőzéseket bonyolí­ttatt­ták le Budapest kötöttfogású birkózó csapat, bajnokságának második forduló­jában: Vasas—Előre 7:1. Rádiós két vállal, Kábri ellenfél nélkül. Rátöri két vállal. Várnagy pon­tozásssal, Bényei kézivállal, Csiba pomtová­rt. Kovács II. két vállal győzött. Az Előzőből a félnehézsúlyban Pócsai győzött pontozással Gaugecz ell­­en. Honvéd—Bástya 7:T. Barta pontozással. Sümegi kétivá­llal,, Gál álltal. Kassai és Zaka pontozással, Gurics és Növényi két­ válllal győzött. A Bástya részéről a köny­­nyű­súlyban Pribeiszky pontozással le­győzte Simonit. Vasárnap délelőtt folytatták a csapatbajnoki küzdelmeket. A második fordu­ló nagy meglepetést ho­zot­t. A Vasas legyezte az esélyesebb Honvéd cs­apatára. Dózsa—Kinizsi trt. Baranya ellenfél nélkül, Bienicze­­pontozással, Pólyáik II kétív­állal, Pólyák I pontozással, Szilvásy és Sólyom kátvállal győzött. A közép­­írályban Kinizsi (Kinizsi) kétvállal le­győzte Radicsot. A nehézsúlyban egyik csapat sem állított ki versenyzőt. Bp. Lokomotív—Bástya 4:3. A lepke­­sülyóban egyik csapat sem­ állított ki ver­senyzőt. Gy: Bodor, Kővári pontozással, Rácz kétvállal, Balázs pontozással, idd. Pribelsaky, ördög, Szamosi kétvállal. Vasas—Honvéd 6:2. Rádiós győz ponto­­sással Páger ellen. Fájbri pionitozásssal Sü­megi ellen, Bátori pontozással Galántai ellen, Várnagy pontozásssal Simon ellen, Csiba pontozással Kassai ellen. Giuigecz veszt pontozással Zakia ellen. Szolnoki veszt két vállal Gurics ellen, Kovács L. győz Növényi ellen. Növényi megsérült és a hetedik percben feladta a mérkő­zést. A második forduló során az Előre csa­pata visszalépett. III. forduló: Vasas—Bp. Lokomotív 6:2. Gy: Rádiós ellenfél nélkül, Fábri és Bá­tori pontozással, Várnagy és­­ Csiba két­­vádial, Gaugecz pontozással, idd. Balázs kétvádiksal, Mohácsi pon­tozá­ssall. Kinizsi—Ganzvagon 4:4. Gy. Móni ellen­fél nélkül, Hovancsik pontozással. Kini­zsi és Gáspár két­ vállal, idd. Kiss ellenfél nélkül. M­ata pontozással, Deitár két vál­lal, Marosi ellenfél nélkül. Dózsa—Bp. Lokomotív 7:1. Baranya győ­zött ellenfél nélkül, Bencze kétivállal Hor­váth F. ellen, Pólyák II kétvállal Széll ellen, Pólyák I ellenfél nélkül. Rádiós kétvállal Tormássi ellen, Szilvásy két vál­lal Horváth L. ellen, Sóvári pontozással veszt Farkas ellen, Sólyom pontozással győz Bakk ellen. IV. forduló: Dózsa—Vasas 7:1. Baranya győzött két vállal Radics ellen. Bonca© és Pólyák II győzött ellenfél nélkül. Pólyák I győzött kétváll­al Szabó ellen. Radics győzött ellenfél nélkül. Szilvágy győzött kétvállal Bényai ellen. Sólyom kétvá­llal Szolnoki ellen. A nehézsúlyban a Dózsa nem állított ve­rsenyzőt, győzött Kovács L. Kinizsi—Honvéd 4:4. Gy: Móni, Bakos, Kinizsi kétvállal. Gáspár pontozással, idl. B­á­rt­a ellenfél nélkül, Galántai, Benő pon­tozással, Gub­os ellenfél m­ellkül. Miivel a Kinizsi tussá­rá­nya jobb volt, ő került a döntőibe, míg a H­onvéd kiesett. V. forduló: Vasas—Kinizsi 5:3. Gy: Rá­diós ellenfél nélkül, Bátori és Várnagy pontozással, Gaugecz kézi vállal, Kovács L. ellenfél nélkül, áll. Móni pontozással, Ki­nizsi és Gáspár kétvállal. Budapest 1953. évi kötöttfogású birkózó­­csapatbajnoka: 1. Dózsa 0 vereséggel, 2. Vasas 1 vereséggel, 3. Kinizsi 2 vereség­gel. Budapest országúti kerékpáros bsiítoksága Vasárnap reggel, zuhogó esőben bo­nyolította le a BTSE a bécsi ország­úton Budapest 1953. évi országúti kerék­páros egyéni­ csapatbajnokságait. Zu­hogó esőben indult útjára a 47 főt szám­láló mezőny. Vörösvári­g hullámzott az él, állandó, de eredménytelen kitörések tarkították a küzdelmet. Nyakas ve­szélyesnek látszó kétrendbeli robbantá­sát biztosan szerelték. Először Csikós (Dózs­a) mondo­tt búcsút a szé­tnyúlt tá­bornak, majd Kol­ács és Dusóczky sza­kadt be. Most kemény, váltott vezetésű, gyors iramozás következett. Ekkor Né­meth is lemorzsolódott a mezőny vé­géről. Dorog előtt Kis-Dala és Ripp rajtaütésszerű robbantása széttépte a­­tömörült bolyt. Előnyüket fokozatosan növeltük, s­­a fordítóba 1:18-as teljesít­ménnyel érkeztek. A háttérben ideges mozgolódás támadt. Végre Ny­ak­as vi­haros szökéssel kilőtt közülük, s a me­zőnyből egyedül Goda tudta elcsípni­­hátsó kerekét. Nyakas és Goda váltott vezetéssel vetette magát a szökevények­­után, s hosszas küzdelem után befogta az előőrsöket. Ugyanakkor Bartusek és Torok is kiszakította magát az üldöző bolyból és a Cseresnyés táján egyesült­ az éllel, amely ilymódon öt főre növekedett. (Nyakas közben visz­szaesett.) Ez az ötösfogat most már vál­tott vezetéssel és egyre fokozódó iram­ban hajtott. A hajrában a fiatal Tö­rök jól helyezkedve meglepte Kis-Da­­lát és megérdemelten győzött. Bartu­sek még nem jött teljesen rendbe, s így nem volt már lendülete a hajrára Budapest 100 km-es országúti baj­­noka. Török (Honvéd) 2:35:20, (átlag: 38.780 m), 2. Kis-Dala (Dózsa) 3. Goda (Honvéd), 4. Ripp (Szabad Nép), 5. Bartusek (Honvéd) szorosan együtt, 6 Kiss F. (Szabad Nép) 2:06:10, 7. Ku­csera (Előre), 8. Viszt (Bp. Bástya), Ko­vács (Munkaerőtartalékok), Kertész K. (Honvéd), Irházy (Dózsa), Csikós (Bás­tya), Zóka (Bástya), Farkas II (Honvéd), Kovács (Elő­re) és Tihanyi (Cs. Vasas) holtversenyben, 17. Vida (Szabad Nép) 2:37:30, 18. Nyakas (Szabad Nép) szoro­san felzárkózva, 19. Mayer (Cs. Vasas) 2:40:30, 20. Trugli (Bp. Vörös Meteor). Budapest 100 km-es országúti csapat­­bajnoka: Honvéd (Török, Goda, Bartu­sek), 2. Dózsa. Budapest 30 k km-es országúti egyéni ifjúsági bajnoka: Palotás (Vörös Meteor) 2:23:30, (átlag- 33 400 m), 2. Koroknál (Postás), 3. Mezei (Szabad Nép), 4. Bo­csái (Dózsa), 5. Stámu­sz (Dózsa), 6. Viszt (Dózsa), 7. Papp (Postás), 8. Kiss (Postás), 9. Németh (Postás), 10. Kovács (Szabad Nép). Budapest 80 km-es Ifjúsági csapat­­bajnoka: Dózsa (Bócsai, Stámusz, Viszt), 2. Postás KERÉKPÁR-hetek az ÁLLAMI ÁRUHÁZ­akban V. 25-től VI. 15-ig. Naponta kerékpár-bemutató vi­dám műsorral a Budapesti Nagy­áruházban (Corvin) és az Újpesti Állami Áruházban Jön! Jön! Történelmi film a bolgár nép szabadságharcáról a török elnyomók ellen IGA ALATT * Szegedi Izőrítécs—Bp. Vasas 1:0 (0:0) Nép­lget, 3000 néző. V: Borossy dr. (Gurszky, Gyulai). Gólövő: Baráth. Szegedi Honvéd: Palotai — Sípos, Mednyánszky, Bodzsár — Baráth, Ma­csali — Machos, Cziráki, Csáki, Rábai, Bojtos Edző: Kalocsay Géza dr. Bp. Vasas: Bakó — Lőrincz, Teleki, Kontha Bundzsák, Vadász — Sárosi, Csordás, Szilágyi I. Berendi, Ilovszky. Edző: Baróti Lajos Kezdés után a szegediek vezetnek támadást. Csáki lövését szögletre öklözi a Vasas kapus, a másik olda­lon Palotai kapuja mellett centi­méterekre suhan el Berendi lövése. Álta­lában hullámzó játék folyik az első tíz perciben. Feltűnik, hogy mindkét ötös­­fogat tagjai többször lőnek kapura mesz­­sziről is. A szegediek most valamivel többet támadnak, de azután foko­zatosan feljön a Vasas. A 18. percben egymás után több helyzetet is teremtenek a piros-kék csatárok, ezek a helyzetek azonban kihasználatlanul maradnak. Újra változatossá válik a játék. Percekig a Bp. Vas­as irányítja a já­tékot, Bundzsák sokat tanyázik a sze­gediek tizenhatosa tá­ján,­­ ha alkalma nyílik rá,­­kapura is lő. A két tizen­hatos között folyik ezután a játék hosz­­szú percekig, majd enyhe fölényt har­col ki a Bp. Vasas. A szegediek oly­kor kitörésszerű támadásokkal kísérle­teznek, ezek a támadások azonban már nem olyan lendületesek, mint a játék első negyedórájában. A Vas­as-támadások hibája: a csatárok sokat kivárnak a lövés előtt, s így­­a szegedi védők min­dig idejében lépnek közbe. Az utolsó perc­­eseménye Bundzsák szabadrúgása után. Csordás fejese a felső kapufáról pattan vissza a mezőnybe. A II. FÉLIDŐ A Bp. Vasasban Vadász helyett Szilágyi II játszik. Kezdés után a szegediek roha­moznak, s csak az 5. percben indul táma­dásra a Vasas. Beren­di lövését védi szé­pen Palotai, aztán újra Berendi elől szer­zi meg a labdát a szegedi kapus, Illovszky lövését vetődéssel szerzi meg Palotai. Erősödik az iram. A Vasas támad többet, de időnkint a szegedi csatárok is meg­közelítik a piros-kékek kapuját. A 1I. percben egy jobboldali támadás során Bakó szögletre véd, Rábai íveli középre a labdát, a 11-es táján Baráth felugrik, s jól irányított fejese a kapu jobbsarkában köt ki. 1:0 az Sz. Honvéd javára. Rákap­csol a Vasas, de a szegediek sem tétle­nek: a védekezésből mindig támadásba lendülnek. A 22. percben IVovszky nagy lendülettel tör kapura, a lövés pillanatá­ban Palotai a csatár elé vetődik, s meg­szerzi a labdát. Néhány pillanatig fekve marad a kapus, de aztán újra elfoglalja a helyét. Izgalmas a játék, újra a Vasas támad többet. A percben nagy helyzetet hagy ki Illovszky: kiugrik, egyedül húz kapu­ra, de azután elhamarkodva mellvid. Nagy erővel küzd a Vasas az egyenlítést jelentő gólért, de már nem tud változ­tatni az eredményen. Szögletarány: 5:3 (2:2) az Sz. Honvéd javára. BÍRÁLAT . Izgalmas, időnkint szín­vonalas, fő iramú mérkőzést hozott a két csapat találkozója. A Honvéd-együttes nagy lendülettel kezdett s az I. félidő 20. per­céiig korszerű hely­cser­és támadásokkal átszőtt rohamokat vezetett a Vasas­­ ka­puja ellen A Bp. Vasas csak a félidő vége felé kapott lábra- Ekkor és a H. félidőben is azonban nem találták meg a­z ellenszert a szegediek erőtől duzzadó, jó csapatjátékával szemben. Amíg a sze­gediek kevés, gyors húzásból építették fel a támadásaikat, addig a piros-kék csatárok támadásai lassúak és körülmé­nyesek voltak. Hiába támadott többet olykor a Bp. Vasas, hiába állt közel olykor a gólszerzéshez, támadó játéka erélytelensége miatt vesztesként kellett elhagynia a pályát. Az Sz. Honvéd csaknem minden já­­tékosa kiváló teljesítményt nyújtott. Közülük elsősorban Palotai, Mednyán­szky, a két fedezet és Csáki játéka di­csérhető különö­sen. Palotainak volt egy-két bravúros védése­­ is. Mednyán­szky nemcsak a védekezésben nyújtott kiválót, felszabadító rúgásai is rend­szerint emberhez mentek. Bar­átkot ki­váló teljesítménye mellett fejesgólja is dicséri. Csáki korszerű középcsatár­­játékot nyújtott, jól vette ki részét a támadásokból i­s­, sok veszélyt jelentet­tek messziről lőtt lövései is. A Bp. Vasas legjobb csapatrésze a hátvédhármas volt. Teleki végig meg­bízhatóan játszott­. Kontha és Lőrincz csak az I. félidőben vétett néhány ki­sebb hibát. A csatársorban egyedül Illovszky teljesítménye érdemel emlí­tést, lendületesen, harcosan játszott, de pontatlanul lőtt. Rajta kívül csak Ber­rendi játszott kielégítően. Sokat vál­lalt magára. A fedezetek játékának nagy hibája az volt, hogy leadásaik többnyire pontatlanok voltak. Csordás nagyon akart, de többnyire idegeskedve játszott — elég nagy hibaszázalékkal Csepeli Vasas—Salgótapjásii Bányász 6:2 (4:2) Csepel, 3500 néző. Vezette: Szigeti Gy. (Kőhalmi V., Láng). Góllövő: Vilezsál, Bártfai, Lovász, Keszthelyi, Lovász, Bah­len­a, Kónya (11-esből), Bártfai. Cs. Vasas: Tóth I — Kónya, Domán, Takács — Preiner, Kleibán — Horváth, Tóth II, Keszthelyi, Lovász, Bártfai. Edző: Marosvári Béla. S. Bányász: Oláh — Kiss, Hegyi, Gás­pár — Szojka, Dávid — Bablena, Laho­s, Opova, Vilezsál, Vasas. Edző­: Kléber Gábor. Az eső nyomai meglátszanak a csepeli pályán is,, meglehetősen vizes a talaj. Enyhe szél fúj s ez az I. félidőben in­kább a vendégcsapatot támaogatja. Az első támadást a csepeliek vezetik- Oláh­nak két ízben is kifutással kell tisztáz­nia. A 3. percben villámgyors támadást ve­zet a salgótarjáni jobbszárny, Bablena, középre gurít. Vilezsál a kaputól mint­egy 20 méterre tisztán kapja a labdát, rögtön lő s a jól eltalált labda a kissé ké­sőn vetődő Tóth­­ mellett élesen a jobb alsó sarokba jut. 1:0 a salgótarjániak ja­vára. Tíz másodperccel később Keszthelyi, Lovász, Bártfai adogatás végén a bal­szélső jó kaputól mintegy 12 méterre lapo­san lő, Oláh a labda mellé nyúl s az a hálóba jut. 1:1. A 9. percben gyors táma­dást vezetnek a csepeliek, Lovász közé­pen kiugrik, mintegy 25 méterről hatal­mas lövést zúdít kapura, s a labda véd­­hetetlenül vágódik a léc alatt a hálóba. 2:1 a Cs. Vasas javára. Igen élénk a já­ték. Mindkét csatársor gyors adogatások­kal közelíti meg a kaput. Valamivel a csepeliek támadnak többet. Állandósul a csepeliek fölénye, a tar­jáni­a­k szórványos támadásait csírájában fojtják el a hazai védők. A 26. percben Klejbán nagyszerű labdájával Bártfai elfut, a kapuvonalról bead, a jól sikerült beadásra Keszthelyi ugrik fel, s fejéről véd­hete­tl­enül vágódik a labda a salgótar­jániak kapujának bal alsó sarkába. 3:1. A 49. percben Tóth II jól ugratja ki Lovászt, a balösszekötő két védőt is kicselez, aztán mintegy nyolc méterről élesen a bal alsó sarokba bombáz. 4:1. Két perc múlva Bablena egyedül tör ki csaknem a­ fél­pályáról, lefutja a védőket, és a kapujá­ból kiinduló Tóth 7 mellett körülbelül 6 méterről a bal alsó sarokba gurít, 4:2. A II. FÉLIDŐ Szünet után esik a játék irama és szín­vonala. A hazaiak irányítják a játékot. Egymás után zúdulnak a lövések Oláh kapujára. A 9. percben a kitörő Tóth, Il-t a lövés pillanatában Gáspár hátulról fellöki a büntetőterületen belül, 11-es. Kónya az elmozduló Oláh mellett élesen a háló jobboldalába vágja a labdát. .5:2. A 13. percben cserélnek a tarján­iak: Lá­bos helyére Csuberda, áll be. Nagy fö­lényben játszik a Csepel. A salgótarjáni ötösfogat tagjai képtelenek tartani a labdát. Egyoldalu­vá válik a játék, a vendég­csapat alig jut át a félvonalon. A 33. percben Tóth II keresztlabdájára Bártfai nagy lendülettel fut rá és mintegy 8 mé­terről élesen a kapu jobboldalába fejel. 6:2. Két perc múlva Lovász a kapufát találja el. A 37. percben a kitörő Vasast Preiner szabálytalanul akasztja a 16 oson belül. A megítélt büntetőt Szojka kapu mellé helyezi. Csepeli támadásokkal ér véget a mérkőzés. Szögletará­ny: 6:1 (1:1) a Cs. Vasas ja­vára. BÍRALAT Az első félidőben igen jóiramú, szín­vonalas, nagyjából kiegyenlített volt­­a játék. Az első negyedórában a scarjá­niak támadtak erélyesebben, bár­­a cse­peliek két gyors góllal már ekkor is vezettek. A 3. csepeli gól után mind­inkább a hazaiak vették át a játék irányítását és a félidő utolsó tíz per­cében már szem mellé leható fölénybe ke­rültek. Szünet után esett a játék színvonala és irama. A sokkal jobb erőben­­lévő csepeli együttes magához­­ragadta a kezdeményezést és fölénye lassan nyomasztóvá vált. Amíg Oláh kapujára szinte perce­nkint záporoztak a lövések. Tóth I alig kapott labdát. A csepeli együttes sokkal tervszerűb­ben játszott, nagyobb akarással küz­dött és ilyen arányban is megérdemel­ten győzött. Tóth I-nek alig volt védenivalója. A tarján­iak első gólját jobb helyezkedéssel megakadályozhatta volna. A hátvédhár­mas minden tagja kitűnően játszott de külön kiemelkedett Domán, aki nemcsak középen szerelt és rúgott biztosan, hanem sokszor oldalt is kisegített. A csapat mo­torja a két fedezet volt. Klejbán ezúttal valamivel jobb teljesítményt nyújtott, mint fedezettársa, nagyszerű labdákkal küldte támadásba a csatárokat és kitű­nően látta el védőmunkáját is. Preiner fő­leg a táám­adások elindításából vette ki a részét. A csatársor legjobbja Keszthelyi volt. Minden labdájának „szeme“ volt.. Utána Lovász következik, ő főleg nagy­­erejű kapuralövéseivel tűnt ki, de jól játszott a többi csatár is. A salgótarjáni csapatból csak a két fe­dezetet és Bablenát lehet kiemelni. Oláh igen bizonytalanul fogta a labdákat, ki­futásai is határozatlanok voltak. A hát­védhármas tagjai a mérkőzés egyes sza­kaszaiban hibát-hibára halmoztak. A csa­társor tervszerű­lenül játszott. Lövésr® egyedül Bablena vállalkozott olykor­­olykor. Bp. Kinizsi—Hörögi Bányász 1:0 (0:0) Dorog, 5000 néző. Vezette: Harangozó (Hraszni, Dombóvári). Gól­lövő: Mátrai. Bp. Kinizsi: Gulyás — Ombódi, Kis­péter, Dalnoki — Kéri, Dékány — Ker­tész, Orosz, Mátrai, Csoknyai, Feny­vesi. Edző: Sós Károly. D. Bányász: Ilku — Buzánszky, Kó­nya II, Bakonyi — Hergittai, Pálmai — Pozsonyi, Varga, Molnár, Kinczel, Kán­tor. Edző: Jeny Rudolf. Mire a csapatok pályára lépnek, eláll az eső. A pálya talaja nem mély, de felülete csúszós. Ez meg is látszik a játék ké­zén. Mindkét csapat igen óvatos. A 6 percben adódik az első emlí­t­és­re m­él­tó esemény: Varga hatalmas helyzetben 6 méterről fölélő. Az ellentámadás so­­rán Kertész egyedül fut el, már csak a­­kapussal áll szemben, a kifutó Tlka nehezen üti el a labdát a csatár elől Sok a ,magas labda. A Kinizsi valami­vel többet támad. Kispéter 30 m-es sza­bad­rúgása a sor­falban akad el. Egyik­­csapat csatárai sem tudják tartani a­­labdát, lövés egyáltalán nem megy ka­pura. A 26. percben Varga lapos lö­vését Gulyás szépen védi. Esik a játék­­Irama, sok a rossz leadás. Feltűnik, hogy a Kinizsi csatársorának köz­epén Mátrai szinte mozdulni sem tud Ker­nya II mellett. A 28. percben Kertész a félpályáról elfut, egyedül áll a ka­puval szemben, de 8 lépésről hatalmas helyzetben kapu fölé lő. A 36. percben Pozsonyi félmagas szögletrúgását Kim czel hajszálnyira fejeli a jobbkapufa mellé. A II. FÉLIDŐ él­énk iramú játékkal kezdődik. Előbb­­Molnár­­késlekedésén akad el egy fel­induló dorogi támadás, aztán Mátrai­­dől ment kifutással Ilkut. A 8. percben Mákonyi rövid hálaadását a dorogi ka­pus csak másodszorra tudja megszerezni vetődéssel. A Kinizsi teljesen beszo­rítja a hazai csapatot és 10 perces­­ostrom után a 20. percben megszerzi a­­vezetést. Kertész elfut Bakonyi mel­lett, a 16-os és a kapu­vonal találkozá­sától félmagasan bead, a kaputól mint­egy 5 méterre háttal álló Mátrai hátra­vetődve, félmagasan a kapu jobbolda­lába lövi a labdát. 1:0 a Bp. Kinizsi javára. Pozsonyi helyett Kocsis éri be­­a dorogiakhoz, de ez sem segít a­­hazai csapaton, továbbra is a Kinizsi támad többet. Az utolsó negyedórában fellán­gol a Dorog, támad is, de csatárai na­gyon ,, tisztel­ik“ a Kinizsi-véd­őket. A 38. percben Kertész egy előrevágott lab­dával lefutja Bakonyit és körülbelül 7 méterről alig lő a jobbkapufa m­ellé. A Dorog támadásaival fejeződik be a mér­kőzés. Szögletarány: 3:2 (1:1) a Bp. Kinizsi javára. BÍRÁLAT A csúszós pályán az első félidőben ki­egyenlített küzdelem folyt, bár már ek­kor is a Kinizsi támadott valamivel többet. Ebben az időszakban mindkét részről sok volt a magas labda, s a jól záró védelmek könnyen visszaverték a csatárok góllövési kísérleteit. Szünet után a Kinizsi támad­ósora magára t­alá­lt, a fiatal támadók tervszerű, helycserős támadásokkal közelítet­­ék meg ellenfe­lük kapuját, főleg a jobbszárny vezetett sok veszélyes támadást. A 20 perce® ostrom megérdemelt gólt eredménye­zett, s ettől kezdve is a Kinizsi táma­dott veszélyesebben a lélek nélkül ját­szó hazai csapattal szemben. A dorogiak hajrája is erőtlen vol- így a Kinizsi győzelme mindenképpen megfelel a ját­aték képének. A Kinizsi hátvédhármasa mindvégig kitűnően játszott. Kispéter az egész mér­kőzésen megbízható pont volt a védelem tengelyében, tértölelő rúgásaival sok ne­héz helyzetben tisztázott. A szélsőhátvé­dek közül Dalnoki az első, Ombódi a má­­sodik félidőben játszott igen Jó. Dékány bizonyult a mezőny legjobbjának. Min­*­d­enütt ott volt, nagyszerűen alkalmazko­dott a csúszós talajhoz. Fenyvesi néhány­szor zavarba hozta Buzánszkyt. Csoknyai a második félidőben kissé visszaesett. Mátrai remek gólja után magára talált. Orosz technikája jól érvényesült. A Dorogban jóformán csak a védők mu­tattak valamit. Ilku minden védhetőt vé­dett, a csúszós labdákat is biztosan fogta. Kónya II testi erejét a szabályok adta kereteken belül nagyszerűen használta ki, kifogástalanul fogta Mátrait. Buzánszky n­agy harcot vívott a fürge Fenyvesivel, s legtöbbször a hátvéd maradt felül. Pál­mai nagy területen mozgott, nemcsak a védekezésből, hanem a támadások elindí­tásából is kivette a részét, hibája volt azonban, hogy emelgette a labdát. Kin­­czelt nagy akarása és munkabírása dicséri. Győri Vasas—Szo­szbath­elyi Lokomotív 2:1 (2:1) Győr, 6000 néző Vezette: Pósa (Szabó, Madár). Góllövő: Pális, Bella, Pális. Győri Vasas: Pesti — Kárpáti, Kal­már, Pió — Fehérvári, Raffal — Dom­bos, Hegedűs, Pális, Budai, Pálfy. Edző: Kovács Imre Sz. Lokomotív: Horváth — Tölgyesi, Tarr Szőllősi — Kulcsár, Szakály — Papp, Varga, Bella, Czigány, Kole­­sánszky. Edző: Bodola Gyula. A győri csapat játszik széllel hátban és valamivel többet is támad. Igen jó, gyorsiramú a játék, a támadások felépí­tésébe azonban sok hiba csúszik. A 18. percben adódik az első nagy helyzet, de Pális tiszta helyzetből fölé lő. A 21. perc­ben K­­ulai kiugratja a balösszekötő he­lyére húzódó Páicst. Pális nagyon oldalra sodródik a labdával, de nehéz szögből, mintegy 12 méterre a kaputól is lövésre szánja el magát és az éles, félmagas labda a vetődő Horváth ökléről a kapuba vá­gódik, re a győriek javára. Most nagy erővel támad a vendégcsapat. A 23. perc­ben Kolesánszky jól ível az ötösre és Bella védhetetlenül a kapu bal alsó sar­kába fejeli a labdát. 1.-­ A következő percben Hegedűs viszi fel a labdát, me­redeken ugratja ki Policst, s a középcsa­tár futtából nyolc méterről védhetetlenül a­ bal alsó sarokba lövi a labdát. 2:1 a Győr javára. A gól után is inkább a ha­zai csapat irányítja a játékot. A szom­be­thelyiek ritkábban és főleg csak a jobbszárnyon vezetnek néhány támadást. A II. FÉLIDŐ elején is igen élénk, változatos a játék. Most is a hazai csapat támad többet. A 15. percben Pális mintegy 25 méterről nagy kapufát lő. A 17. percben a sántikáló Hegedűs helyére Petz áll be. Mintegy 10 percen keresztül a szombathelyi csapat van fölényben, de komoly helyzetet nem tudnak teremteni a csatárok. Ismét a győ­riek támadnak, a kitűnő formában lévő Dombos vezet jó támadásokat, s beadásait nehezen hárítják a szombathelyi védők. Az utolsó negyedórában újból feljön a ven­dégcsapat, de a jól helyezkedő és erőtel­jesen romboló győri védelmet nem tudja áttörni. A 40. percben Bella megsérül és sántikálva a jobbszélen játszik tovább. Az utolsó percekben a győri csapat is vezet néhány lendületes, jó támadást. Szögletarány: 4:3 (1:1) a Szombathelyi Lokomotív javára. BÍRALAT Végig igen erős iramú, időnkint szín­vonalas mérkőzést láttunk. Az I. fél­időben a győri támadósor erőteljeseb­­ben, gólratörőbben játszott és a sok felépített támadásból sikerült is két gólt elérnie. A vendégcsapat ebben a félidőben ritkábban támadott, támadá­sai túlságosan féloldalasak voltak, majdnem minden labdát a jobbszárnyra­­küldtek a játékosok. Szünet után is inkább a győri csapat irányította a já­­­té­kot. A szombathelyi csapatnak csak­­ negyedórája volt, de balszárnyuk és­­Bella igen erőtlennek bizonyult a kapu felőtt. Szinte alig ment valamirevaló lö­vés a győri kapura. A győri támadó­sor rohamait viszont a lelkesen küzdő szombathelyi védelem ebben a félidő­ben sikeresen hárította el. A győri csa­­­­pat rászolgált a győzelemre. Kárpáti nagyszerűen helyezkedett, szin­te teljesen kikapcsolta a játékból szélső­jét. Kalmár is biztos pont volt a véde­lemben. A magas labdákat rendszerint ő fejelte el. Raffai volt a jobbik fedezet. Igen sokat vállalt magára, jól szerelt és hosszú, meredek labdáival sok veszélyes támadást indított el. Dombos volt a tá­madósor motorja. Igen sok lendületes, gyors támadást vezetett, beadásai is hasz­nosak voltak, csak kapuratörésre nem vállalkozott, pedig lett volna rá alkalma. Budai jól vette ki a részét a támadások felépítéséből. Pális ezúttal nemcsak gól­képes volt, hanem ügyesen és jól adoga­tott is, Horváth a gólokat nem védhette, volt néhány bravúros védése. Különösen a ma­gas labdákat fogta biztos kézzel. A hát­­védhármas az I. félidőben egy időre meg­ingott, de szünet után megbízhatóan látta el nehéz feladatát. A fedezetek közül Szakálg nyújtott végig egyenletes, jó tel­jesítményt. Papp lendületesen kezdett, igen veszélyesen húzott kapura is, de a II. félidőben ritkán jutott labdához. Ek­kor is ő volt a legjobb szombathelyi csa­tár. Utána csak Vargát lehet megdicsérni, aki különösen az I. félidőben rengeteget dolgozott és a támadások jórészét ő in­dította el. 2 1953 Június 1, hétfő

Next