Népsport, 1954. október (10. évfolyam, 196-217. szám)
1954-10-01 / 196. szám
Száz mén készül az öttusa-világbajnokságra Csípősek már ezek a szeptember végi reggelek. Dideregve kászálódnak ki a pesti utasok a jó meleg autóbuszból és csizmájuk szára ugyancsak fénylik a harmattól, amint az első lépéseket teszik Örkénytábor bokáig érő füvében. Szemközt velük, mint megannyi lószobor áll a ménes, az öttusa-világbajnokság ló „résztvevői*". Hirtelen megelevenedik a sok mozdulatlan állat, néhány perc múlva már nyeregben ülnek az öttusázók, meg a legjobb méntelepi lovasok és még nyolcat sem mutat az óra, amikor az alapos bemelegítés után rajthoz áll közülük az első. Az edzők megindítják az órákat, a lovas megsarkantyúzza a mént és vágtatni kezd az első akadály felé, a világbajnokság versenypályáján. Az első akadály, egy magas sövény, aránylag közel van még és mögötte a második, sőt a harmadik-negyedik is idelátszik. Amott erdő takarja, a terepet, majd kis domb tetején villan elő ismét a lovas vágtató alakja, de csek egy pillanatra, míg egy akácos nyeli el mindkettőjüket Már vagy a huszadik versenyző rajtol, amikor Tóth Béla főedzővel, a pálya tervezőjével és építésének vezetőjével kerülünk össze, így beszél munkájáról: — A tereplovaglásnál mindig meg kell őrizni azt az alapgondolatot, hogy egy lovasi futár ismeretlen terepen, a terep és a természet adta nehézségeken küzdi keresztül magát. A terep sajátosságaihoz kell építeni, mondhatnám a természetbe kell beleépíteni tehát az öt kilométeres pályát és az akadályokat. De a tervező sok más szempontot, is szem előtt tartott, amikor először vetette papírra elgondolását. Igyekezett nehéz, de szellemes pályát építeni, olyat, amelybe nincs , beskatulyázva“ a lovas, hanem ha ésszel lovagol, sok értékes másodpercet takaríthat meg és egyben gyönyörű lovas-élményben van része. Tóth Bélának az a véleménye, hogy a lovasnak mindig szabadságot kell adni a terepen, módot kell nyújtani arra, hogy lovaserényei — a szemfülesség, biztos kéz, gyors elhatározóképesség és nem utolsó sorban ftz óvatosság — megnyilvánulhassanak. Ne csak „utazzék** a lovon és arra várjon, hogy majd csak célba üget vele a paripa A pálya építése néhány napja fejeződött be és most már csak az akadályokon akad simítázni való. — Gyönyörű, talán a legszebb lovaspálya amit eddig láttam — áradozik Mezei Zoltán, az egyik fiatal öttusázó, amikor hibátlan lovaglás után a célba ér. — Ezen a pályán aztán igazán sokat kell gondolkodni majd, de a lovat sem szabad egy pillanatra sem kiengedni a kézből. Az öttusázók közül természetesen csak azok vesznek részt ezeken a próbalovaglásokon, akik nem tagjai a válogatottnak. Szondy, Benedek, és a többiek majd csak október 9-én reggel jöhetnek Örkénybe, addig a szabályok értelmében előttük is titok a pálya. De nemcsak jó versenypálya, hanem kitűnő ló is kell a világ legjobb öttusázóinak. Ezért gyűjtöttek össze már a nyár elején 100 kitűnő mént Örkényben és iskoláztatásukhoz, edzésükhöz több mint félszáz méntelepi dolgozót és lovaskatonát. - Már az első naptól kezdve a legpontosabb edzéstervvel dolgozunk — meséli Kollár Kornél, a felkészülés egyik vezetője. A száz mén összeszedése egymagában is hatalmas feladat volt, és nemcsak verseny, hanem tenyésztési szempontból is óriási jelentőségű. A világon még nem rendeztek olyan öttusa-versenyt, ahol csupa ménen és méghozzá ilyen kitűnő méneken lovagoltak volna a versenyzők. Hosszú hetekig járták a szakemberek a méntelepeket és az állattenyésztés vezetői szíves örömest adták leg jobb lovaikat a munkához. Hiszen az öttusa megsegítése mellett az sem volt megvetendő indok, hogy október végén kitűnően iskolázott, nagyszerű lovakat kapnak majd vissza. Örkényben kitűnő kezekben vannak a lovak Igen alaposan készítik elő őket a hatalmas követelményre. — Háromhónapos edzéstervünk alapja a különböző lovagoltsági, tehát sokféle tudásfokon álló lovak összehangolása volt — mondja Tóth Béla. — Először alapiskolát kaptak, vezethetőségre neveltük őket, aztán kezdődött az ugrókészség kifejlesztése. Az első ,edzések** utáni ugrótorna következett, a lovak először alacsony, majd egyre magasabb akadályokat ugrottak. Megkezdődött az izom, a szív és a tüdő fokozatos előkészítése a nagy teljesítményekre. Először csak 2—3 kilométert mentek, majd egyre többet és nemsokára megépült az első gyakorlópálya. Magasodtak az akadályok, nőtteik a vágtatávok és ma, három rengeteg munkát követelő hónap után már megerőltetés nélkül bírják a lovak a nehéz követelményt. — Kétnaponként mennek már végig a pályán a lovak — közli Erdélyi István táborparancsnok — a legszigorúbb edzői és állatorvosi ellenőrzés mellett. Minden edzés után véleményt ír a lovas az állatról és így tisztán látjuk, hogy melyik 30—10 lovat válogathatjuk ki a száz közül a világbajnokságra. Ferdinándy Géza lovagol éppen jó néhány másodperccel a szintidőn belül a célba és már mondja is véleményét. — Jó ló ez a Rádiháza, csak még hajtani kell. Egyszer meg is állt velem. Ajk edző már veszi be elő Rádiiháza edzéslapját és bejegyzi a megállást, meg a pályán elértidőt. A másnapi edzései már ezt is figyelembe veszik. Már dél el Őr© áll a nap, amikorefejeződik a napi munka. Fáradtak az állatok és még fáradtabbak a lovasok, hiszen legtöbbjük kétszer, sőt háromszor lovagolta végig a versenypályát. Hazafelé indul a ménes, társas,gépkocsiba szállnak az öttusázók. Tóth Béla és edzőtársai azonban még tovább beszélgetnek, lejegyzik megjegyzéseiket, meg a másnapi tennivalót. Az ő munkájuknak most van a dandárja és az csak akkor ér véget, amikor október 111én délután a világbajnokság utolsó résztvevője is átlovagolt az Örkény tábori célvonalon (molnár) „Elsősorban tanulni jöttünk a világbajnokságra..." Már Budapesten edz a csehszlovák válogatott öttusa-csapat 1953 júliusában két sportember ült a Nemzeti Sportuszoda lelátóján, egy cseh és egy magyar. A beszélgetés németül folyt és Benedek Gábor minden mondatából egy-egy szó papírra került Vladimir Cerny jegyzetfüzetében. Cerny, a csehszlovák vízilabda-válogatott tagja akkor már ismerte az öttusát, de . . . — ... tulajdonképpen ez a beszélgetés adta meg nekünk az alapot, a követendő módszereket a további munkára — mondja Cerny, aki most már nem mint vízilabda-játékos, hanem a csehszlovák öttusa-csapat kapitánya, s éppen a lőállásba készül a Marcsibanyi-i téri lőtéren. — 1951-ben kezdtük meg az öttusázást részleteiben, lényegesen kisebb követelményekkel és az idén első ízben tartjuk majd meg a hivatalos csehszlovák öttusa-bajnokságot. Cerny a vízisportot űzte. Svoboda, a csapat másiktagja eredetileg atlétának készült, a mosolygósarcú Novotny pedig pisztolylövő volt. És mellettük már itt edz, három fiattal az egyre jobban kibontakozó öttusa-élet fiatal nev-elitjei. A lőtéren egyszer egyszer keresztül fütyül a szél, de ez nem tudja megzavarni a napi munkát. Pedig kora reggel már lefutották a napi 10 .kilométerüket,aztán gyors reggeli következett, majd indulás a lőtérre. Délután lovaglás, utána vivan, este pedig úszás van a műsoron. — Nagyon készülünk első nemzetközi szereplésünkre — mondja Svoboda, miközben előző sorozatát füzetébe jegyzi és újra tölti pisztolyát. — Most a lehető legtöbbet edzünk, kihasználjuk a vendéglátó Honvéd edzőinek segítségét, de jövő héten már könnyítünk a munkán. Nem várunk nagy eredményt, elsősorban tanulni jöttünk, a világbajnokságra. Ha azonban egy kicsit jobban belepillantunk a mérnöki pontossággal vezetett edzésnaplóba, kiderül, hogy ezek az eredmények nem is olyan lebecsülendők, nem kezdőkre vallanak. Cerny például, aki négy perc körül vissza a 3XX métert, az utóbbi napokban még nem lőtt 190 kör alatt. Novotny eredményei pedig általában 193—196 kör körül járnak, de már volt úgy, hogy húsz tízest mutatott a találat jelző. — Ebben már nagy része van Kisgyörgy Lajos edzőnek — ismeri elmosolyogva Vladimír Cerny — hiszen sok olyan apró fortélya van a lövészetnek és ezek is sokat számítanak. Cerny, amikor meglátta a magyar versenyzők fegyverét, nyomban ő is súlyt erősített a cső alá, alakított a célgömbön és máris jobban, pontosabban ment a lövés. Novotny vívásban tanult, fejlődött sokat, Svoboda pedig úszásban dolgozik erősen. Állásba áll a három lövő, szembe fordulnak a táblák és egyre dörren a három fegyver. Edzőversenyt tart a csapat és egymásután születnek a jó eredmények. Cerny 193 kört lő, másodszor 191-et. Novotny ..csak** 189-et és meg is csóválja fejét mérgében A két sorozat közötti szünetben Cerny a csehszlovák öttusa fejlődéséről beszél tovább. Jó edzőink vannak otthon is, a lovaglást síeztek, a sokszoros válogatott lovasunk oktatja, futásban meg Fischer dr., Jungwirth és a többi kitűnő futó edzője tanít minket is. Az öt versenyszám összehangolásának helyes módját azonban még nem találtuk meg. Ha ez is meglesz, bátrabban vágunk neki a nemzetközi találkozóknak. A Budapesten tartózkodó versenyzők valamennyien katonák és a hadsereg sportkörében, az UDA-ban sportolnak. Az idei hadseregbajnokságban már 25 (!) indulója volt és azt Cerny 4500 pont fölötti teljesítménnyel nyerte. Az október végi országos bajnokságra pedig több mint 40 versenyzőt várnak. Még egy fontos dolgot tanultunk a magyaroktól, a háromtusát, az öttusa legjobb előkészítő iskoláját. Jövőre már ezt is bevezetjük és reméljük — mondja Wovotny — hogy mégtöbben kapnak majd kedvet erre a nagyszerű sportra. Addigra bizonyára már nemcsek Magyarországon, hanem több más országban is megismerik majd a csehszlovák öttusázók nevét és eredményét. (mm) „Nem kétséges, hogy a szovjet válogatott máris a világ élcsoportjában van." Angol lapvélemények két jelentős válogatott mérkőzésről Az angol sajtó hétfőn meglepően nagy terjedelemben írt két külföldi válogatott mérkőzésről. Az angolok ritkán foglalkoznak bőségesen olyan eseményekkel, amelyeknek nincs angol résztvevője. A Szovjetunió—Magyarország és a Belgium —Nyugat-Németország találkozók azonban nagy érdeklődést váltottak ki a szigetországban. A moszkvai találkozó két okból is érdekelte az angolokat. Rövidesen Moszkvában játszik az Arsenal csapata, másrészt pedig a 6:3 és a 7:1 óta megkülönböztetett figyelmet szentelnek a magyar válogatott csapat eredményeinek. Nyugat-Németország válogatott csapatának szereplése elsősorban nem azért érdekli az angol sportembereket, mert ez a csapat nyerte meg a VB-t, hanem azért, mert ebben az esztendőben Nyugat- Németország csapatát látják vendégül Londonban. Az angol lapok nagy elismeréssel adóznak a szovjet csapat teljesítményének. A ,,Daily Express“ így vélekedik: „Az oroszok mindössze a második nemzetközi válogatott mérkőzésüket játszották, de nem kétséges, hogy a szovjet válogatott máris a világ élcsoportjában van**. Idézi a lap Bilisnek, a mérkőzés játékvezetőjének nyilatkozatát: „Az oroszok játékának színvonala egyetlen más csapaténál sem alacsonyabb. A magyarok ellenben Anglia ellen jobban játszottak** Ellis nagyon dicséri Jasint, a , macska ügyességű“ kapust. A lap úgy jellemzi a mérkőzést, hogy a magyarok gyenge első félidő után magukhoz tértek a második félidőben és egyenlíteni tudtak. A „Daily Worker** tudósítása azt állapítja meg, hogy a szovjet védők szoros fedezése sok magyar támadást fojtott el. Dicséri a szovjet játékosok jó labdakezelését és helyezkedését. Megállapítja, hogy az első félidő nagyjából a szovjet csapaté volt, a félidő végén és a második félidőben a magyar csapat támadott többet. A „Daily Mail** Ellis nyilatkozatát idézi, aki szerint a szovjet csapat jobb volt akkor, amikor vezetett, a magyar egyenlítő gól után azonban visszaesett. Ellis dicsérően emlékezett meg a két csapat fegyelmezett magatartásáról. Nagy terjedelemben foglalkoznak az angol lapok a Belgium—Nyugat-Németország mérkőzéssel. A „Daily Express“ a belgák angol edzőjét, Dugald Livingstonet dicséri: „Aki mindig megveri a németeket!** A „Daily Herald** örömmel állapítja meg, hogy más ország is küzd labdarúgóbajokkal, nemcsak az angol... Lám, a németek is! Megállapítja a lap, hogy a világbajnok csapatból hiányzott Fritz Walter, Eckel, Schalkter és Turek. A mérkőzés egyik nagy csalódása Liebrich játéka volt. ..Emlékeznek, még Liebrichre, a nagy, szőke, nyugodt középfedezetre, aki korlátlan űr volt a helyén Bernben? Nos, a belga, középcsatár, Henri Coppens nyuszivá változtatta.. .** A „Daily Mirror 44 közzi Livingstone edző véleményét a mérkőzésről: — A németeknek több változtatást kell eszközölniök csapatukban, ha győzelmi reményekkel akarnak kiállni Wembleyben december elsején. A németek igen elbizakodottak voltak, úgy jöttek ki a pályára, mint ha már megnyerték volna a mérkőzést. Első gólunk lelkileg összetörte őket és ezután nem tudtak többé magukhoz térni. -2 1954 október 1. péntek Holland játékvezető vezeti a magyar—svájci mérkőzést Október 10-én Budapesten sorrakerülő Magyarország —Svájc labdarúgómérkőzésre a svájci labdarúgó szövetségnek holland játékvezetőt javasoltunk. A svájciak a kéréshez hozzájárultak. A holland labdarúgó szövetség csütörtökön táviratban értesítette az OTSB-t, hogy szombaton fogják közölni annak a három játékvezetőnek a nevét, akit a mérkőzés vezetésére ajánlanak. Az országos kosárlabda-bajnokságért Férfi mérkőzések: Bp. Lokomotív — Sz. Postás 70:52 (24:22). Szeged. A Lokomotív csak a mérkőzés utolsó perceiben tudta győzelmét bebiztosítani. Ld: Bencze (42), Molnár (10), ül. Szamosi (20), Székely (14). Műszaki Egyetem — Bp. Kinizsi 83:63 (36:32). Sportcsarnok: A .Kinizsiből Komáromi, Baranyai, Földy, Gulyás, Laczházi és Temesvári, a Műszaki Egyetemből Faragó és Gabányi került a kipontozás sorsára. Az utolsó percekben a Kinizsi már csak 3 játékossal játszott. Ld: Cselkó (38), Gabányi (12), Timár-Genge (10), ill. Nagy (9). MÁVAG — Városi Tanács 89:72 (42:33). Sportcsarnok. Ld: Zsíros (46), Papp (14), Hódy I (12), ill. Tuboly (23), Halmy (18), Herczeg (15). Szépítők — Szombathelyi Lokomotív 72 7 (33:36). Székesfehérvár. Ld: Bogár P. (28), Hegedűs (23), ill. Reményi (19), Hajdinák (14). Női mérkőzések. Tervhivatal —Műszaki Egyetem 87:51 (37:28). Sportcsarnok. ,Ld: Nagy (34), Fekete II (23), Nagyné(1l), ill. Paál (20), Haypál II (10), Petrovics (10). Bp. V. Lobogó —Bp. Előre 81:44 (42:23) Sportcsarnok. Ld. Mátagró (23), Tancsané (13), ill. Molnárné (13). A svájci válogatott labdarúgó csapat legyőzte az Internationalét (Zürich, szeptember 30.) A magyar válogatott ellen készülő svájci labdarúgó A-válogatott szerdán az olasz bajnokság második helyén álló Internazionale ellen játszott Zürichben és 5:1 (1:0) arányban győzött. Az előkészületi mérkőzésen a svájci csapat legtöbb tagja igen jól játszott, különösen Neury, Eggimann, Hugi II és Mauron. így állt fel a svájci válogatott (zárójelben a csereként beállt játékosok): Parker — Neury, Duleit (Flückiger) - Vetsch (Eipler), Eggimann, Fesseler — Morand, Ballamann, Hugiff, Meier, Mauron. Az első gólt a 41. percben Meier lőtte, mintegy 25 méterről. Az Onez együttes öngóllal egyenlített az 51. percben, egy szögletrúgást Parker ,.Levédett**. Az 56. percben Mauron szerzett gólt. A svájci B-válogatott is edzőmérkőzést játszott szerdán és 1:0 (1:0) arányban győzött a svájci utánpótlás-válogatott ellen (MTI). Amiről az NB II-ben beszélnek Az NB II-ss labdarúgó-csapatok vezetőinek e heti értekezlete nem sikerül. Ennek az volt az oka, hogy az OTSB labdarúgó osztálya nem képviseltette magát a megbeszélésen, s emiatt a jelenlévők elkedvetlenedtek. — Sajnos, attól kell tartanunk, hogy az itt felvetett kérdések elsikkadnak, hiszen nincsenek jelen az illetékesek, senki sem képviseli az OTSB labdarúgó-osztályát! — mondta Opata Zoltán, a Bp. Haladás edzője. Ilyen körülmények között is felvetődtek megszívlelendő javaslatok, de Koós Sándor, a JT képviselője, aki szükségmegoldásként az elnöki tisztséget látta el, érthetően nem tudott érdemleges választ adni. Arányi Tibor, a Kecskeméti Kinizsi képviselője helyesen jegyezte meg: " A vidéki csapatok képviselői meglehetősen fárasztó és költséges utazás után jönnek el erre az értekezletre, s most dolgává vetetlenül térhetnek majd haza . .. Megállapításával mindenki egyetértett. Várjon lesz-e 12 találat? Az elmúlt héten több mint 400.000 szelvény között nem akadt 12 találatos Totó-szelvény. Ezen a héten a 12 találat eléréséhez két olasz bajnoki, három NB I-es, hat NB II-s mérkőzés mellett a Bp. Honvád- Bp. Vörös Lobogó NB I-es rangadó eredményét is el kell találni. A Sportfogadási Osztály budapesti " rendeltségei pénteken, szombaton 10 óra 30 regig, vasárnap délelőtt fél 9-től fél 12-ig állnak a fogadók rendelkezését. A vidéki kirendeltségek szombat estig veszik át a kitöltött szelvényeket. Három nehéz hét - három hét pihenő Az idei labdarúgó NB I érdekes időszaka zárult le szeptember 12-én a nagy igénybevételek időszaka. Augusztus 21. és szeptember 12. között 2 csapat hat-hat, 8 csapat öt-öt mérkőzést játszott, három csapat négyet, egy, a Bp. Honvédé pedig kettőt. A megszerezhető bajnoki pontok közül a Bp. Honvéd mind a négyet megszerezte, a Bp. Vörös Lobogó 83,33, a Bp. Kinizsi 70 és a Bp. Vasas 60 százalékát. A további sorrend: Bp. Dózsa, Dorogi Bányász, Szombathelyi Lokomotív és Szegedi Haladás 50—50, Salgótarjáni Bányász 40, Diósgyőri Vasas és Győri Vasas 37.5—37.5, Depei Vasas 30, Vasas Izzó és Sztálin Vasmű Építők 25—35 százalék.★ Ennek a háromhetes időszaknak a legnagyobb feladata a legtöbb csapat vezetői részére csapatuk jó erőnlétének, jó formájának a megőrzése volt. Egyes csapatokra időnként igen nagy megterhelés zúdult, így például a Csepeli Vasas szeptember 3. és 11.között négy bajnoki mérkőzést vívott, a Bp. Kinizsi, a Sztálin Vasmű Építők és a Bip. Vörös Lobogó tizenöt nap alatt ötöt, a Vasas Izzó tizenkét nap alatt négyet. A csapatok legnagyobb része nem volt felkészülve ilyen nagy igénybevételre. Tudták, hogy a tavaszról elmaradt négy fordulót az ősz folyamán bonyolítják majd le, csak arra nem számítottak, hogy ebből mindjárt az elejéii két forduló sorra kerül.★ Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy egészen váratlan vereségek és döntetlenek fordultak elő és ennek ,,köszönhetik** a szegediek ie a bajnokcsapattól kapott 14 gólt. Érdekes megfigyelés, hogy elsősorban a csatárokon volt észrevehető a fáradtság okozta formahanyatlás. Meglátszott ez a Bp. Kinizsi, a Győri Vasas, a Csepeli Vasas, a Vasas Izzó,a Salgótarjáni Bányász, a Szegedi Haladás, a Bp. Vasas, a Sztálin Vasmű Építők és más csapatok csatárainak a játékán egyaránt. Főleg azokon a csatárokon látszott ez, akik „erőből játszanak** Néhány sportkör vezetőinek, sportorvosainak sikerült kiegyensúlyozniok a legtöbb játékos erőnlétét és a szeptember 12-i fordulóban már látszott rajtuk, hogy túlvannak a hullámvölgyön, hozzászoktak a nagyobb igénybevételhez, így például Sztálin Vasmű Építők, a Bp. Kinizsi, a Szombathelyi Lokomotív és Diósgyőri Vasas csapatán. Valamennyi csapat vezetői igyekeztek kellő pihenőhöz juttatni játékosaikat, megteremtették a munka és a pihenés egyensúlyát, vitaminokat juttattak a játékosok szervezetébe. Juhász József dr., a Bp. Kinizsi sportorvosa például rendszeresen adagolt különféle vitaminokat a játékosoknak. Azt, hogy a megterhelés elviselése menynyire egyéni, bizonyítja Tóth II József, az A-válogatott jobbszélsője, illetőleg a B-válogatott jobbösszekötője. Tóth II rendkívül mozgékony volt valamennyi mérkőzésen, igen sokat futott, igen sokat változtatta a helyét. Ennek ellenét sem fáradt el tartósan egyetlen mérkőzés© után sem. Sportszerű életmóddal, megfelelő pihenővel igyekezett a nagy igénybevételt kipihenni. Ez arra figyelmeztet, hogy a játékosoknak maguknak is mindet meg kell tenniök a nagy igénybevétel minél gyorsabb kipihenésére. A Bp. Vörös Lobogó játékosai aránylag könnyen bírtak 15 nap alatt 5 mérkőzést is. Ez érthető. A bajnokcsapat tagjai legnagyobbrészt nagytudású, tapasztalt játékosok, nem pazarolják az erejüket, mint a kezdők vagy kisebb tudásnak, csak annyit futnak, amennyi szükséges, passszaik pontosabbak, keveset kell a labda visszaszerzéséért küzdeniök. — Játékosaink nemcsak könnyen bírták a sorűin egymásután következő mérkőzéseket, hanem egyenesen kívánták — mondta erre vonylatkozólag Bukovi Márton, a Bp. Vörös Lobogó edzője. — Jól gazdálkodtak az erejükkel, elsősorban játszottak a mérkőzéseken, nem kellett sokat harcolniuk a labdák megszertéséért. A legtöbb NB 7 csajkát nem szokta még meg a mérkőzések kitolódását, előkészületi ideje kevés volt ennek a megszokásához. De ha megszokták, minden károsodás vélkül el tudják ma viselni az ilyen igénybevételt még a fiatalabbak is. Persze csak akkor, ha megfelelően sportszerűen élnek! Bizonyos szempontokból határozottan előnyös is lenne, ha a jövőben tervszerűen rendeznének ilyen hétközi bajnoki mérkőéseket is. Ez hozzászoktatná a játékosokat a rövid időközökben való nagyobb igénybevételhez, ami nagy világversenyeken és portyákon is a helyzet. Használna az ilyen igénybevétel az állóképesség, a munkabírás fejődésének. Ha több bajnoki fordulót hétköznap bonyolítanának le, több időpont szabadulna fel a válogatott és a sportkörök nemzetközi szerepléseire, amelyek — szintén fontosak labdarúgásunk fejlődése szempontjából.★ Az NB I-es csapatok igyekeztek jól kihasználni a háromhetes bajnoki szünetet. A játékosok nyilván kipihenték magukat -- tevékeny pihenővel — és most felfrissülve folytatják a bajnoki küzdelmeket. Szombaton és vasárnap kiderül, hogy mely csapatok használták fel legmegfelelőbben a válogatott mérkőzésekkel kitőltett időszakot. Nem volt szükség ejtőernyőre, csak esernyőre Ritka alkalom, hogy az ember felülről gyönyörködhessen egy repülőversenyben, méghozzá olyan közelről, hogy az elsuhanó gépek szele jóformán megcsapja az arcát. Ebben az élményben mindazoknak része volt vasárnap, akik a városligeti tómájáról figyelték a motoros modellezők országos bajnokságát. Szokatlan volt, hogy az embernek nem kellett nyújtogatni a nyakát, nem kellett látcsővel keresgélnie a gépeket, legfeljebb csak az volt kellemetlen, hogy minduntalan ráléptek az ember tyúkszemére, mert igen sokan voltak. Éppen a híres „Gerle 13“ megszólalásig hasonló kicsinyített mása búgott a tó „kiszáradt“ betonteknője felett. Egyenletes, nyugodt iramban szedte a levegőt a kis két fedeles, és pilótája, a magas régiók ura, az ezüstkoszorús Vas Géza ezúttal nem a gépből, hanem a földről, egy hosszú acélhuzallal irányította két keze büszkeségét. Sokféle apró gépet lehetett látni itt a bajnokságon Szakasztott másai a nagyoknak, a legjobb sport- és hőlégsugaras gépek mintái.. A kicsik között is a legkisebbek volak a 2,5 köbcentisek, aztán mellettük, mint orgonasípok sorakoztak az 5 - 10 köbcentiméteresek és a hőlégsugarasok. Akadtak itt nagyobbacska gépek is, de egyik sem volt nagyobb annál, hogy az ember könnyűszerrel ne vághatta volna hónaplá. — Ezek az alkotások büszke bizonyítékai a technika fejlődésének — hallatszott több felől. Ez így is van. A repülőtechnika magas foka teremtette meg a motorosmoderezést, azt a sportot, amely komoly formában vezeti be fiatalságunkat a motorosrepülés ismereteibe. Hogy az ember jobban szemügyre vehesse ezeket a játékszernek tűnő alkotásokat, a közelükbe kell menni. És itt nyomban érdeklődni is lehet származásuk felől. Elekfy Ákos az MRSz modellezőosztályának egyik szakembere elmondta, hogy minden motorosmodell mintegy 50 munkaíra alatt készült egyéni alkotás. Megtudjuk, hogy sárkányszerkezetük banza fából, hársból és rétegelt lemezből készült, s azt is, hogy a motort kész állapotban kapják a versenyzők. Persze mindeddig egyszerű a dolog, csak akkor válik nehézzé, ha a modellező komoly sikerekre tör. Cél hogy minél nagyobb sebességet sikerüljön kihozni a gépekből. S a tervezgetés, alakítgatás, kísérletezés az útja a jó eredménynek, míg eljut a modellező az ország s bajnoksági. De nézzük, hogy mi is történik ezúttal „kint** a repülőtéren. Három hajtalmas fehér kör jelzi a pályák szélét. Ezeken küzdenek most a versenyzők. Az egyiken 11.37 méteres kötélen Krizsma Gyula vezeti 2,5 kémes gépét. A tét: egy kilométeren keresztül minél nagyobb sebességet elérni. Szinte malacvisítósnak tűnik száguldó gépének dugása, de a nem éppen dicséretes jelző egyáltalán nem szégyenletes Krizsma számára. Az ő kis vincc nyűgés gépe a leggyorsabb, s majdnem 176 kilométeres átlaggal biztosan nyeri géposztálya bajnokságát. Néhány perccel később Berke László lép helyére. Állítólag az ő gépe a leggyorsabb Akik már előzően is látták, azt mondják, hogy jónéhány utasszállító géppel is felvehetné a versenyt. A nagy ellenfél nemcsak a kisebb képességű gépóriások, hanem a 10 köbcentis modellek között is tiszteletet érdemlő versenytárs. 250 kilométeres sebességgel száguld, a gépből jóformán semmit, kezelőjéből is csak egy sebesen forgó alakot látni. — Csodálom, hogy nem szédül jegyzi meg az egyik csodálkozó, aki elmondása szerint még hátra is csak óvatosan néz a szédüléstől való félelmében. Berke eredménye valóban szédületes Huszonöt kilométerrel javította meg az országos csúcsot és mindössze 10 kilométerrel maradt el a világcsúcstól. Szemerkél az eső. A földi pilóták borús arccal néznek a sötét ég felé, s bosszúsan fogadják a permetező csapadékot, az enyhe őszi szelet, amely ha nem is erős, de komoly vihart jelent gépeik számára. Eszükbe sem jut abbahagyni a bajnokságot, pedig az idő ugyancsak lerontja a teljesítményét. Bajnokság bajnokság után születik. Közben a kis vihart érzékenyen megsínyli Czifra Lajosnak, az Építők modellezőjének gépe. Leválik futóműjéről az egyik kerék és sérülten hasítja tovább a levegőt. — Most mi lesz? — kíváncsiskodik mindenki. Nincs baj, legfeljebb bukással fejeződik be a leszállás, s ez egyáltalán nem tragikus eset a modellezősportban. Itt nincs szüöksége a vezetőnek ejtőernyőre. A következményt hősiesen viseli a kis gép is, s a betonnal való találkozása után bukdácsolva fejeződik be repülése. Aztán felbúgnak a hőlégsugarasok. Először Krizsma Gyula ér el fgyelemreméltó eredményt, de akad nála még jobb is. Horváth Ernő gépe kitűnően dacol az esővel, a szélek 247 km-es átlaggal biztosan lesz bajnok. Felragyog utána az arca. " Talán még jobb lett volna teljesítményem, ha az idő is kedvez, de így is elégedett vagyok, hiszen régi országos csúcsomat 17 km-es átlaggal sikerült megjavítanom. Az idő nem enged, de a versenyzők sem. Folyik tovább az esemény, s a „Jómadár** nagyszerű műrepülése ragad meg mindenkit. Bukfences, háton repül, vízszíntes nyolcast ír le, s mint szaknyelven mondják, átszárnyalást mutat be a nagyok részére is irigyelhető tökéletességgel, aztán újabb és újabb látványosság következik. Csillog a beton, a nézők ernyővel, esőköpennyel felszerelve végig kitartanak. A pilóták pedig áznak. Mit tehetnek. A gépbe nem férnek be, ernyővel pedig nem lehet modellezni.. . Szabó András Külföldi hírek, eredmények A Skóciában vendégszereplői Prágrai Spartak labdarúgó-csapata a harmadik mérkőzésen 5:2 (2:1) arányú vereséget szenvedett FC Kilmarnocktól. A csehszlovák evezős-bajnokság eredményei. Nők (táv 1000 m): Egyes: Dobezalová 4:03.8. Kétpárevezős: Spartak Smirhov 3:48.8. Négyes: Brnói Spartak 3:43.8. Nyolcas: Prágai Spartak 3:27.2. Férfiak (táv 2000 m). Egyes: Malinkovic 8:05. Kétpárevezős: Bratislavai Slovan 7:05.4. Kormányosnélküli kettős: UDA 7:36. Kormányos kettős: UDA 0:10.6. Kormányos négyes: UDA 6:52.6. Kormányos nélküli négyes: Spartak Nusle 6:43. Nyolcas: UDA 6:16.7. Az Ostravában rendezett nemzetközi motorkerékpáros salakpályaversenyt a svéd Andersson nyerte az angol Kirchen és az osztrák Killmayer előtt. A legutóbbi atlétikai versenyeken a csehszlovák versenyzők a következő eredményeket érték el Távol: Martinek 741, Rehák 733, Fikesz 712. 400 m gát: Bartos 53.5. 100 m: Janevek 10.6. 4x100 m: Válogatott 41.8. 3x800 m női: Slovan Usti nad Labem (Pochyblová, Kostalová, Müllerová) 7:21.6, csehszlovák csúcs. 400 m: Podebrad 49.4. 80 m gát női: Fendrychová 11.7, Kekelyová 11.8. Gerely női: Zátopková 49.93. A svéd Norman 15.55 cm-re javította a svéd hármasugró-csúcsot. A szovjet labdarúgó-bajnokságban a Moszkvai Dinamó 3:2 arányban legyőzte a Moszkvai Torpedót. A Moszkvai Dinamó ezzel a győzelemmel megerősítette veit-,"-hnyé.