Népsport, 1955. március (11. évfolyam, 43-64. szám)

1955-03-28 / 62. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA N­ÉTFŐ: 1955. MÁRCIUS­­28 * Ára 1 forint ★ XI. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Az igen erős mezőnyben Tilly Endre nyerte az egyéni távversenyt Kairóban! —­ Távbeszélő-jelentésünk — (Kairó, március 27.) Szombaton késő délután kezdődött meg a kairói nemzet­közi vívóverseny férfi tőr számának döntője. A két magyar versenyző mind­végig kitűnően küzdött és pompás ered­ményt ért el: Tilly Endre az erős nem­zetközi mezőnyben megszerezte az első helyet és a fiatal Gyuricza is csak talá­­lataránnyal szorult a negyedik helyre. Eredmény: 1. Tilly (magyar) 6 győze­lem, 2. Barb­ilhon (francia) 5 gy. 3. Luccarelli (olasz) 4 gy., 11 kapott találat, 4. Gyuricza (magyar) 4 gy., 13 k. t., 5. Osman­ (egyiptomi) 3 gy., 6. Younes (egyiptomi) 2 gy., 6 k. t., 7. Favia (olasz) 2 gy., 7 k. t., 8. Rajan (egyiptomi) 2 gy., 8 k. t. Tilly Luccarelti ellen 5:3, Gyuricza el­len 5:1, Osman ellen 5:3, Younes ellen 5:4, Favia ellen 5:3. Rajan ellen 5:2 arányban győzött, csak Bancilhontól ka­pott ki 5:3-ra, a francia versenyzőt vi­szont Rajan és Luccarelli egyaránt 5:4- re verte. A magyar vivők nagy sikere érthető feltűnést keltett. Sok gratulációt kap­tunk, elsősorban természetesen Tilly, de kijutott a dicséretből Gyuriczának is. Vasárnap délelőtt a piramisokhoz rán­­dult ki a magyar csapat, a délutánt pi­henésre fordították. Hétfőn reggel 9 órakor kezdődnek a párbajtőr-csapat­verseny küzdelmei. Bay Béla dr. Zátopek és Otkalenko győzött a l’Humanité mezei futóversenyén Kovács negyedik lett Távbeszélő-jelentésünk — (Párizs, március 27.) Az időjárás vasárnap — sajnos — nagyon kedve­zőtlenre fordult: erősen lehűlt, kora reggel el kezdett esni és hol erőseb­ben, hol gyengébben csaknem egész nap esett. Ennek ellenére az érdeklő­dés nagy volt a verseny iránt, a fran­cia dolgozók ezrével vonultak ki a vincennesi erdőbe. Már délelőtt nagy közönség előtt zajlottak le a számok. A kerékpárpályát szépen feldíszítet­ték, különböző feliratok üdvözölték a békéért harcoló Sportolókat. A veteránok száma kb. 3000 m-es távon délelőtt kerül,sorra. A talaj ekkor még aránylag jó volt. Csak néni elejétől kezdve vezettem és kb. 250 m-rel győztem a francia Richez és Hil­­debrand előtt. Időt nem mértek. A kü­lönböző csoportokban többezer futó állt rajthoz. A délutáni órákban már mintegy 10 000 néző volt a pályán, kinn az er­dőben az útvonal mellett pedig több tízezer néző helyezkedett el. A nem­zetközi számok előtt Rousseau, az FSGT elnöke üdvözölte a verseny rész­vevőit, majd Etienne Fajon, a l’Huma­­nité főszerkesztője méltatta a hagyomá­nyos verseny nagy politikai jelentőségét. A francia dolgozók meleg szeretettel fo­gadták a külföldi vendégeket, külön indultak azok a versenyzők, akiknek szövetsége nem tagja a nem­zetközi szövetségnek. A férfiak között kb. 9 km-en Havenstein (NDK) győzött 29:21-gyel, a nők között kb. 2000 m-en Sudrow (NDK) 8:13-mal. Amikor­ a női nemzetközi főverseny indulói rajthoz álltak, a talajt már na­gyon megviselte az eső és a sok futam, helyenként igen sáros és mély volt. A szovjet futónők mindjárt élrevágtak. A táv háromnegyed részéig Komarova vezetett 15—20 m-rel Otkalenko előtt, a világcsúcstartónő nagyszerű, erőtel­jes hajrájának azonban nem tudott el­lenállni. Váratlanul jól szerepelt a len­gyel Gábor. A magyarok bátortalanul kezdtek, az elején erősen lemaradtak és csak a táv közepén nyomultak fel kissé. Hők (kb. 2000 m): 1. Otkalenko (szov­jet) 7:37, 2. Komarova (szovjet) 7:41, 3. Lapsina (szovjet) 7:48, 4. Gábor (lengyel) 7:53, 6. Csernoscsuk (szovjet) 7:55, 6. Kirjuskina (szovjet) 8:02, 7. Kazi (ma­gyar) 8:05, 8. Zarzyczka (lengyel) 8:07, 9. Bácskai (magyar) 8:10, 10. Pestka (lengyel) 8:15. Csapatban: 1. Szovjet­unió, 2. Lengyelország. A férfiak távja 10 km volt, vélemé­nyem szerint azonban egy kör több volt 2 km-nél és így a táv is hosszabb lehe­tett. Verseny közben a mezőny négyszer futott be a pályára. Az élen rövidesen egy négyes csoport alakult ki: Chromik, Zátopek, Kovács és Ullsperger. 3000 m körül Chromik megugrott és mintegy 20 m-es előnyt szerzet. Pilchjét SOOC Ja­ is kb. 40 m-re növelte. Mögötte Zátopek és Kovács váltott vezetéssel gyúrta az ira­mot. igyekeztek, hogy Chromik előnye ne növekedjék még jobban. Ullsperger tartotta iramukat. 8000 m-nél Chromik még mindig vezetett és látszólag igen frissen mozgott. Zátopek ekkor több egymást követő hirtelen beleerősítéssel leszakította Kovácsot és fokozatosan fel­nyomult Chromikhoz. A lengyel futó a táv végén erősen visszaesett, Zátopek befogta és a pályára már ő futott be elsőnek. Kovácsból a nehéz talaj sokat kivett és Ullsperger nagy hajráját nem tudta visszaverni. A többi magyar közül Juhász futott a legjobban. Béres jól kez­dett, de 4000 m után mindjobban vissza­esett, Jeszenszky pedig a táv első felé­ben igen mereven mozgott. Meglepetést keltett, hogy az egyik főesélyes, a szov­jet Kuc nem volt versenyben és 13-ik­­nak futott be. Férfiak (kb. 10 080 m): 1. Zátopek (csehszlovák) 35:15, 2. Chromik (len­gyel) 35:20, 3. Ullsperger (csehszlovák) 35:27, 4. Kovács (magyar) 35:32,­­5. Krivosein (szovjet) 36:01, 6. Vaszalajev (szovjet) 36:03, 7. Ozog (lengyel) 36:13, 8. Olesinski (lengyel) 36:14, ...11. Ju­hász, ... 18. Jeszenszky, ... 20. Béres. A csapatverseny eredményét még nem hirdették ki. A díjkiosztó ünnepséget Ivry-ben, Párizs egyik elővárosában tartják meg. Kelen János A LABDARÚGÓ EURÓPA KUPÁÉRT Csehszlovákia—Ausztria 3:2 (2:2) Brno, Spartak-stadion, 45 000 néző. Vezette: Lemesics (jugoszláv). Csehszlovákia: Houska — Mencsik, Hledik (Koubek), Safránek — Hejsky, Procházka — Pazdera, Svoboda, Krizák, Crha, Pesek. Ausztria: Schmied — Ha­­nappi, Röckl, Nickerl (Barsehandt) — Ocvink, Koller — Körner I, Riegler (Wagner), Dienst, Próbát, Körner II. Nagy érdeklődés előzte meg a IV. Európa Kupa első mérkőzését. Az oszt­rák játékosok a mérkőzés előtt igen magabiztosak voltak, győzelemre számí­tottak. A mérkőzés azonban mást ho­zott . .. Osztrák támadásokkal indult a játék. Többet kezdeményeztek és kapura is veszélyesebbek voltak az osztrákok. Ennek ellenére a csehszlovák csapat 2:0-ás vezetésre tett szert. Ezután az osztrák csapat erősített és sikerült is egyenlítenie. A­­ félidőben is az oszt­rákok voltak némileg fölényben,­de a csehszlovák csapat jól védekezett. Az osztrák csatárok csak ritkán jutottak lövőhelyzetbe, és akkor is elég gyatrán lőttek. Az 58. percben a csehszlovák csapat berúgta a győzelmet jelentő gólt. A mérkőzés végefelé az osztrákok min­den áron egyenlíteni akartak és emiatt gyakran durván harcoltak. Különösen Dienst ,,tüntette ki” magát ezen a téren. Ekkor sérült meg a csehszlovák Hledik. Ez volt a csehszlovák csapat 11. győ­zelme az osztrák válogatott fölött. Góllövő: Procházka, Crha (11-esből), Pesek, Probst. Dienst, Ocwirk egy 11-est kihagyott. Az egész csehszlovák együttes lelkesen, jól játszott, különösen Houska, Mencsik, Crha és Pesek teljesítménye volt kiváló. Az osztrák csapatból csak­ Probst, Koller és Schmied teljesítménye említhető meg. A II. V­. Intézet nyerte az MTSE„f­ebruár 23” tornász-bajnokságának országos döntőjét A Munkaerőtartalékok SE vasárnap délelőtt rendezte meg a Kilián György úti Általános Iskolában hagyományos „Február 23” . tornász-bajnokságának országos döntőjét. Az országos döntőbe 11 vidéki és 5 fővárosi férfi csapat ju­tott be, s ezek az együttesek mind részt is vettek az országos döntőn. (Női bajnokság nem volt.) A verseny színvonala a közepesnél gyengébb volt, a tornászok idegesen küzdöttek és so­kat rontottak. Végeredményben az összetett bajnokságot a Budapesti 11. sz. Intézet csapata nyerte meg, a győ­riek és a Budapesti 1. sz. Intézet előtt. Szabadgyakorlat: 1. Győri 400. sz. Intézet 54,6, 2—3. Budapesti 1. sz. Intézet és az Egri 212. sz. Intézet 54. Szekrényugrás: 1. Péti 315. sz. Intézet 52, 2—3. Budapesti 11. sz. Intézet és a Budapesti 13. sz. Intézet 51.9. Nyújtó: 1. Győri 400. sz. Intézet 52.3, 2. Buda­pesti 11. sz. Intézet 52.1, 3. Makói 601. sz. Intézet 51.7. Korlát: 1. Budapesti 1. sz. Intézet 52.4, 2. Budapesti 11. sz. Intézet 51.7. 3—4. Győri 400. sz. Inté­zet és a Debreceni 109. sz. Intézet 51.5. Gyűrű: 1—2. Győri 400. sz. Inté­zet és a Budapesti 13. sz. Intézet 50.5, 3. Budapesti 11. sz. Intézet 50.1. Talaj: 1. Budapesti 13. sz. Intézet 52.3, 2. Budapesti 11. sz. Intézet 52.1, 3. Buda­pesti 1. sz. Intézet 51.9. összetett: 1. Budapesti 11. sz. Intézet 311.3, 2. Győri 400. sz. Intézet 310.2, 3. Budapesti 1. sz. Intézet 308.it A labdarúgó Jö’tt M-tért Bp. Honvéd—Bp. Kinizsi 0:0 Népstadion, 98.000 néző. Vezette: Harangozó (Bokor, Bihari). Bp. Honvéd: Faragó — Rákóczi, Palicskó, Bányai — Bozsik, Kotász — Czibor, Kocsis, Tichy, Puskás, Babol­­csay. Edző: Kalmár Jenő. Bp. Kinizsi: Gulyás — Mátrai, Kis­­péter, Dalnoki — Szabó, Dékány — Láng, Orosz, Ombódi, Vitezsál, Feny­vesi. Edző: Sós Károly. Szögletarány: 11:2 (4:1) a Bp. Kini­zsi javára. A nagy érdeklődéses várt mérkőzés előtt a szurkolók körében sok szó esett a mérkőzés eredményének várható ki­meneteléről. Kíváncsiak voltak a szur­kolók arra is, hogy a bajnokcsapatban ki lesz a jobbszélső: Machos, Szorka vagy Budai? Arra azonban senki sem számított, hogy­­ Czibor lesz. A mérkőzés nem minden tekintetben elégítette ki a nagy várakozást. A játék színvonala csak időnként emelkedett­ az átlagos fölé, elsősorban azért, mert a Bp. Honvéd válogatott csatárai igen sok hibával, gyengén játszottak. Az első veszélyes támadást a Hon­véd vezette. Ennek végén Czibor mel­lélőtt. Később gyors Kinizsi-támadások követték egymást, de ezek a támadá­sok rendre megtörtek a Honvéd védel­mén. Egyszer ugyan Ombódinak sike­rült egy szép kitörése, de mellélőtte a labdát. A másik kapunál a 13. percben Kocsis nagy gólhelyzetben a kifutó és vetődő Gulyásba lőtte a labdát, majd utána Bozsik lövését védte szépen a Kinizsi kapusa. Élénk volt az iram, de a kapuk hosszú időn keresztül úgyszólván alig kerültek veszélybe. A játék többnyire a két 16-os között folyt, s a csatárok távoli lövésekkel nem­igen próbálkoztak. futó Faragó mellett hosszan szöktetett és a befutó Kotász szögletre tudta vág­ni a labdát. Feltűnt, hogy a Bp. Kini­zsi ezúttal n­em a múltban megszokott taktikáját alkalmazta a Honvéd ellen: nem szoros területvédelemre, nem kapu előtti tömörülésre rendezke­dett be, hanem nyílt védőtaktiká­­val játszott és törekedett támadó­játék kialakítására is. Az viszont hiba volt, hogy minden tá­madást csak baloldalon vezetett és így a csapat támadójáték­a féloldalas volt. Igaz, hogy Láng ezen a mérkőzésen sokszor hátrehúzódva játszott, de Orosz gyakran tanyázott Láng helyén, a jobbszélen, a labdát azonban ilyenkor sem kapta meg. A Bp. Honvéd csatá­rai, főleg azok, akik a leshatár vo­nalán helyezkedtek — Kocsis és Czi­bor — nem változtatták eléggé a he­lyüket, nem voltak­ elég mozgékonyak és ezért könnyen semlegesíteni lehetett őket. De azok a csatárok sem voltak elég mozgékonyak, akik hátramentek labdáért. Emellett még hiba volt a Hon­véd játékában az is, hogy lassú volt az ötösfogat támadásé­píté­se, nem alkal­mazták a támadók a lyukrafutást és adást, nem használták ki a pálya mély­ségét. Lövés csak elvétve ment kapu­ra. Czibor lövése jelentett egyszer ve­szélyt, ezt azonban Gulyás védte. Szünet után a Kinizsi két szögletet ért el. Az egyiknél Vitezsát helyezett fejesét Faragó csak bravúrral tudta kiütni a jobb sarokból, a másik után Orosz feje­sét védte a kapus. Ellentámadás során Tichy lőtt fölé. Nem alakult ki igazán élvezetes já­ték. A támadások nem tudtak kibon­takozni, elsősorban a rossz helyez­kedés és pontatlan támadások miatt akadtak el. A kezdeményezés inkább az élelmezé­siektől indult ki és ez enyhe kinizsi­­fölényt eredményezett. A 29. percben Orosz kitűnő lapos keresztlabdát, adott Fenyvesi felé. A szélső azonban bizo­nyára azt, hitte, hogy lesen van, mert pillanatra­­ megtorpant. De azért még a labda utána eredt, el is érte, de a ki­s Bp. Kinizsi csatárai közül csak Vitezsál vállalkozott lövésre, egyik-másik lövése nehéz feladat elé állította Faragót. A játék képe nagyjából kiegyenlített volt. Egy alkalommal Puskás ügyesen csavart szabadrúgása elszállt a sorfal felett, s félmagasan a balsarokra tartott, Gulyás azonban a levegőben úszva megszerezte a labdát. Nagy tapsot kapott. A 77. perc­ben az élelmezésiek már a tizedik szög­letüket érték el. Az utolsó tíz percben a Honvéd erő­sített, egymásután sok támadást ve­zetett, a Kinizsi azonban visszaverte ezeket. A 84. percben Dalnoki durván beletal­palt Babolcsay oldalába. Emiatt figyel­meztetésben részesült. Mezőnyjátékkal ért véget a mérkőzés. A Bp. Honvédban Faragó főleg a második félidőben né­hány esetben nagyon jó érzékkel védett. Különösen szép volt az, amikor Vitezsál fejesét hárította. A hátvédhármas volt a legjobb csapatrész. A hátvédek rend­kívül sok munkát végeztek, gyakran szereltek. A legnehezebb dolga Rákóczi­nak volt, hiszen úgyszólván minden tá­madás az ő oldalán bontakozott ki. A veszélyes balszárnnyal szemben is meg­állta a helyét. A legegyenletesebben Pa­licskó játszott, de akadt néhány gyors közbelépése Bányainak is. Bozsik volt a jobbik fedezet, ügyesen cselezett, fel­vitte a labdát, segítette a támadásépítést. Csak a mérkőzés végefelé esett kissé vissza. A csatársornak egyetlen tagja sem játszott igazán jól. Mindegyikük gyakran hibázott. A Bp. Kinizsiben Gulyás több kitűnő védéssel igazolta jó formáját. A hátvédek játékát nem érheti kifogás. Elsősorban a rombolás­ban jeleskedtek a védők. Határozott közbelépéseivel Kispéter emelkedett ki közülük. A fedezetek kitűnően látták el védőfeladatukat és gyakran maradt erejük arra is, hogy segítsék pontos átadásokkal a támadójátékot. A csatár­sor legjobbja Vitezsál volt. Nagyon sokat mozgott, sok használható labdát adott társainak, s ő lőtt legtöbbet ka­pura is. Fenyvesi sok támadást veze­tett. Akadtak pontos beadásai, csak az volt a hibája, hogy egyáltalán nem hú­zott kapura, alig-alig próbálkozott azzal, hogy átjátssza Rákóczit. A csatár­sor többi tagja szokott formája alatt szerepelt. Nekik csak igyekezetük di­csérhető. . Csepeli . Győr, 1000 néző. Vezette: Pildi (Körös, Bankó). Csepel: Tóth I — Bulla, Mednyán­­szky, Takács — Csernai, Klejbán — Tóth II, Keszthelyi, Ughy, Gondos, Po­­vázsai. Edző: Kállói Béla. Győr: Palotai — Kárpáti, Kalmár II, Józsa — Fehérvári, Tamás — Dombos, Koós, Hegedüs, Kalmár III, Pálfy. Edző: Jeny Rudolf Góllövő: Koós, Tóth II, Povázsai, Keszthelyi. szögletarány: 5:5 (1:1). A csepeli csapat elég esélytelenül lépett pályára, s ez a körülmény érde­kes­ módon éppen a csepelieknek köl­csönzött nyugalmat. Már az első percekben majdnem ve­zetéshez jutott a vendégcsapat. A 4. percben Keszthelyi pompásan ugratta ki Ughyt és Palotai csak merész rá­­vetődéssel tudta megszerezni a labdát a középcsatár elől. Fokozatosan a győ­riek vették át a játék irányítását. A 9. percben Kalmár III a jobbösszekötő helyéről jól tette lyukra Koóst, a csa­tár Mednyánszkytól és Takácstól szo­­rongattatva is biztosan lőtt 14 méter­ről félmagasan a jobbsarokba, 1:0 a Győri Vasas javára. Lanyha iramban folyt tovább a já­ték, de már ekkor látható volt, hogy a csepeliek támadásaiban több az elgondolás. A vendégcsapat támadói gyors, pontos átadásokkal közelítették meg a győri kaput, sokat változtatták helyüket, jól alkalmazták a keresztlabdákat. A 15. percben egy jobboldali csepeli támadás végén a labda Fehérvári lábáról Tóth II elé pattant, a győri védők leálltak, s a szélső senkitől sem zavartatva a 11-es pontról a jobb alsó sarokba lőtt. 1:1. A győriek lest vitattak, a játék­ a Vas-filepi V­asas vezető azonban fenntartotta helyes döntését. Alig egy perccel később Tóth II hatalmas, 18 méteres lövése a jobbkapufáról Gondos elé pattant, az összekötő közeli lövését Palotai kiej­tette, kavarodás támadt a kapu előtt, s végül a befutó Povázsai 4 méterről a léc alá bombázott, 2:1 a Csepel javára. A győrieket a hirtelen fordulat ide­gessé tette, néhány kemény belemenés fordult elő. A hazaiak támadásai lab­dakezelési és átadási hibákon akadtak el. Körülményesek is voltak ezek a tá­madások, a csatárok a belső játékot erőltették, szélre alig adtak labdát. A két fedezetpár között hatalmas különb­ség mutatkozott a csepeliek javára. A 25. percben Povázsai jó helyzet­ben addig cselezett, amíg el nem szed­ték tőle a labdát. Ezután­­a győ­ri csa­pat percei következtek. Dombos beadá­sát Kalmár III Tóth­­ kezébe fejelte, majd Koós elől az utolsó pillanatban becsúszó szereléssel mentett Csernai. A félidő utolsó perceiben jobbára a Cse­pel támadott. Szünet után eleinte a győriek roha­moztak. Az 30. percben Kalmár III át­adását Fehérvári nagy erővel lőtte ka­pura, de Tóth I szögletre ütötte a lab­dát. Ismét a csepeliek kerekedtek fe­lül. Az 56. percben Ughy a balszélen megugrott, az alapvonalról jól ivett kö­zépre és a középcsatár helyén tartóz­kodó Keszthelyi 6 méterről a kimoz­duló Palotai mellett a bal alsó sarokba fejelte a labdát. 3:1. Továbbra is a csepeliek támadtak. A győri védelem sokszor jött za­varba, a vendégcsapat védői vi­szont csírájukban fojtották el a győriek támadási kisérleteit. A 68. percben a 16-oson valamivel be­lül Bulla szabálytalanul akasztotta 3:1 (2:1) Pálfyt. A játékvezető 11-est ítélt. Kal­már III jobbsarokra tartó, félmagas lövését Tóth I pompás vetődéssel szög­letre ütötte. A győriek ezután teljesen feladták a küzdelmet, a csepeli csapat lett az úr a mezőnyben. Az utolsó percekben még fellángolt a hazai együttes, de három eredménytelen szögleten kívül egyebet nem tudott elérni. A Csepeli Vasasban Tóth I-et alig tették próbára a győri csa­tárok. A 11-es kivédése szép teljesít­mény volt. A hátvédek fölényes bizton­sággal utasították vissza a győriek tá­madási kísérleteit, legtöbbnyire már a labda átvételében megakadályozták a támadókat. A megszerzett labdát igye­keztek laposan előreadni. Mednyánszky, Takács, Bulla a sorrend köztük. A két fedezetnek nagy része volt a győzelem­ben. Sokat segítettek a védelemben, pon­tos átadásaikkal, keresztlabdáikkal sok támadást indítottak el. A csatársor jobb­­szárnya igen veszélyes volt. Keszthelyi a mezőny legjobbjának bizonyult. Hig­gadt játékával jól fogta össze a csatár­sort, sokat változtatta helyét, szép gólt fejelt. Tóth II az első félidőben igen szép dolgokat csinált, a második félidőben már csak fellángolásai voltak. Ughy so­kat vállalt magára, a kapura azonban nem tudott veszélyes lenni. A Győri Vasasban Palotai nem hibáztatható a gólokért néhány veszélyes helyzetben mentett. A hátvédek igen gyengén játszottak, nem fogták az ellenfél csatárait, elő­­adásaikban is sok volt a hiba. A fede­zeteit elhanyagolták a védekezést, de jó leadásuk sem igen volt. A támadósor erőtlenül, körülményesen játszott, sok labdakezelési hibát vétettek ennek a sornak a tagjai. Általában az egész győri csapat letört együttes benyomá­sát keltette. ntjén a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, áprilisi! Vasas Izzó—Diósgyőri Vasas 2:0 (0:0) Diósgyőr, 13 000 néző. V: Gere (So­­modi, Neumann). Vasas Izzó: Komáromi — Tunyogi, Zalai, Sólyom — Városi, Színi — Bu­­kovi, Dobó, Fürjes, Kovács, Kemény. Edző: Kalocsay Géza dr. Diósgyőr: Tóth — Dudás, Török, Kakuszi — Pesti, Gyurik — Nagy, Csorba, Tiba, Virágh, Szigeti. Edző: Jávor Pál. Góllövő: Gyurik (öngól), Bukovi. Szögletarány: 8:3 (6:1) a Dr. Vasas javára. A diósgyőri nézők körében még igen jól emlékeznek az őszi 6:0-as győzelem­re, ennek ellenére sem a közönség, sem a játékosok körében az elbizakodottság­nak nyomát sem lehet felfedezni. Nem felejtették el ugyanis a szombathelyi Törekvés elleni erélytelen, gyenge csa­tárjátékot. A diósgyőri támadósor ez­úttal is kiábrándítóan játszott, s bár a mérkőzés egyes részeiben mezőnyfö­lényt harcolt ki, a kitűnően védekező Izzó megérdemelten szerezte meg a két pontot. Közepes Iramban kezdődött a mérkő­zés. Negyedóra eltelte után némi me­zőnyfölényt harcolt ki a diósgyőri csa­pat, támadói azonban nem értették meg egymást és egyetlen veszélyes helyzetet sem tudtak teremteni. Az Izzó védelme keményen verte vissza a tervszerűtlen diósgyőri előretöréseket. Később a DL Vasas fölénybe került és lendületét 16 perc alatt négy szöglet jelezte. Az Izzó rajtaütésszerű táma­dásaiban nem volt erő. Az első komoly lövés a 17. percben esett Szigeti ré­vén, majd nem sokkal később Kemény lőtt. Mindkét esetben élesen a kapu fölé jutott a labda. Az iram továbbra is közepes ma­radt. Feltűnően sok hibás átadást lát­tunk. A 26. percben Nagy—Virágh— Szigeti adogatás után az Izzó védelme csak nehezen tudott szögletre menteni. Utána Csorba 20 méteres éles, lapos lövését Komáromi vetődve hárította. A 31. percben nagy helyzetet hagyott ki az Izzó: Kovács éles, félmagas lövé­sét Tóth kiütötte, s a résen lévő Gyu­rik csak az utolsó pillanatban tisztá­zott Kovács elől. Feljött az Izzó. Támadásai tervsze­rűbbek lettek, s fölényt vívott ki. A félidő végén az Izzó veszélyesen támadgatott, de a hazai védelem min­dig idejében lépett közbe. Szünet után, a 47. percben Izzó­ táma­dás közben Dudás és Dobó összecsa­pott, Dudás megsérült, levitték, de­ két perc múlva visszatért a játéktérre. A mérkőzés irama nem javult, változatlanul sok vett a hiba a támadásépítésekben. Az ü1. percben Bukovi beadott, Dobó 4 Bénr l­ett, de a labda a vetődő Tóthról szögletre pattant. A já­téknak ebben az időszakában tervsze­rűbben támadott a fővárosi csapat, de a diósgyőri védők aránylag könnyen választották el a csatárokat a labdá­tól. A 64. percben egy veszélytelennek látszó Izzó-támadás végén Bukovi a jobboldalról beadott, Tóth kifutott, a kaputól öt méternyire lévő és men­teni akaró Gyurik rosszul találta el a labdát és a labda a fedezet lábáról az üres kapuba jutott, öngól. 1:0 az Izzó javára. Rövid ideig tartó hazai fellángolás után újabb gól esett. A 70. percben a diósgyőriek térfelén Dobó kapta a labdát, egy csellel lerázta magáról Pestit, a középen tanyázó Bukovihoz adott, a szélső ellenállhatatlanul hú­zott el Török mellett, jobbra kanya­rodott és éles szögből mintegy nyolc méterről a kifutó Tóth mellett a jobb alsó sarokba lőtt. 2:0. Kiegyenlített lett a játék. Komáro­minak két szép védése kapott tapsot. A 76. percben Csorba közvetlen közel­ről hibázott, majd Pesti labdáját hárí­totta a kapus. A mérkőzés végén a diósgyőriek támadtak, de nem tudták áttörni az Izzó tömör védelmét.­­ Az Izzó minden játékosa dicséretet érdemel a lelkes küzdésért. Nem ismertek elveszett labdát. Komáromi ruganyos vert, kifu­tásai, labdafogásai jól sikerültek. Só­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next