Népsport, 1956. február (12. évfolyam, 24-43. szám)

1956-02-02 / 24. szám

A türelmetlenség nem jó tanácsadó Több olvasónk is felvetette már szerkesztőségünkhöz írt levelében azt az áldatlan állapotot amely főként a labdarúgó-idény végén és az új idény kezdetén az edzők vándorlásában mutatkozik meg. Alábbi cikkünk ezt az egész sportmozgalmunk fejlődése szempontjából oly fontos kérdést tárgyalja. Szeretnék, ha ez a cikkünk egy hasznos vita elindítója lenne, ha edzők, sportvezetők, sportolók és szurkolók minél nagyobb számban megírnák lapunkhoz erről a kérdésről a véleményüket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a vita alkalmas lehet olyan közvélemény kialakítására, amely jelentősen csökkentené az edzők idény végén és év közben történő vándorlását. A 30-as évek elején valósággal vera csapatok, hogy melyiküknél vállalja el az edzések vezetését Orth György, a régi idők legendás hírű játékosa. Orth György Debrecenben vállalt edzőséget. Az egész város nemcsak boldogan fogadta, hanem azt is várták tőle, hogy néhány hét alatt „csodát tesz" az akkor bizony nem a legjobban szereplő csapattal Orth szombaton érkezett — mesélik kortársai —, még megismerkedni is alig volt módja a játékosokkal, de már ő volt az edző, ő ült hát le vasárnap délután az edzői kispadra. S csodák csodája: a csapat váratlanul nagyszerűen játszott és értékes két ponttal örvendeztette meg közönségét. — Hiába, Orth az Orth... — mondogatták akkor a ..cívisvárosban’'. — Már maga az, hogy ott ül a kispadon, csodát tesz a csapattal. .. Meglátjátok. igen jól fog szerepelni az együttes, győzelmet, győzelemre halmoz ... Nem így történt Orth hiába volt jó edző, akkor bizony gyenge játékosok játszottak a debreceni csapatban, új együttes összekovácsolására pedig kevés volt az idő. Egymás után jöttek a vereségek, s a „csodatévő edző”-nek az idény végén felbontották a szerződését: kevesebbet ért el, mint amennyit vártak tőle. Türelmetlen „csodavárók** Orth György esete már több, mint a kétévtizedes, s mosolyra készteti mindazokat, akik tisztában vannak azzal az igazsággal, hogy a sportban, a labdarúgásban sincsenek csodák, ebben is csak hosszabb ideig tartó, tervszerű, szívós munkával lehet eredményeket elérni. Aligha akad ma a sportköri vezetők közül, aki a csodaváró, majd szerződésbontó debreceni vezetőiknek adia igazat Mégis, nem ritka jelenség napjainkban sem, hogy türelmetlenek a vezetők az edzőkkel szemben, nem bíznak bennük kellően, s ha eredményeik nem mutatttkoznak rögtön, akkor élnek a szerződésbontás lehetőségeivel. " Hogy csak néhány példást említsünk: az l©54-ben kiesett vagy noezszul szerepelt csapatok sorra küldték el edzőiket. A Sztálinvárosi Vasas megvált Orczáfalvi Istvántól, a Szegedi Haladás Jeny Rudolftól, a Győri Vasas Kovács Imrétől, a Csepeli Vasas Marosvári Bélától Új edzőket szerződtettek, a sztálnvárosiak Moór Edét, a szegediek Kalmár Györgyöt, a győriek Jeny Rudolfot, a csepeliek Kálléi Bélát. Nos, ma már a négy edző közül egyik sincs a csapatnál. Szitálinvárosban ezt várták Moór Edétől, hogy „visszavisz'' a csapatot az NB I- be. Nem sikerült — tehát mennie kell. (Érdekes, hogy a váciak ugyancsakaz NB I-be jutást várták Turay Andrást.Ms most neki is felbontották szerzőődését. A sors iróniájaként Turay Sztájanvárosba, Moór pedig Vácra került Most bizonyára mindkettőjüktől ismét bajnokságot várnak...) A kieső Győri Vasas edzőjének „természetesen" mennie kell, hiszen már csaknem gyakorlattá vált, hogy az edző „fejével felel” a kiesésért. A csepeliek bentmaradtak , Kállói Bélát mégis leváltották. A legfurcsább, hogy a Szegedi Haladás is szerződésbontásra határozta el magát, jóllehet Kalmár György vezetésével harcolta ki a csapat az NB I-be jutást Sorolhatnék még tovább, de elegendő ennyi is annak bizonyítására, hogy a sportkörök túlságosan könnyen válnak meg az edzőktől, a vezetők egy részeiben nincsen meg az edző iránti kellő bizalom, mindenáron gyors eredményeket akarnak látni, sokszor túlzott reményekkel néznek a csapat szereplése elé, mindenért az edzőt teszik felelőssé, ugyanakkor pedig nem biztosítják a megfelelő feltételeket, lehetőségeket munkájához. Máról holnapra nem lehet nevelni Az edző — a nevelés központi alakja. Feladata, hogy összekovácsolja a gondjaira bízott együttest, neveljen, s így biztosítsa a csapat állandó fejlődését, jó szereplését. Ezt a munkát azonban máról holnapra nem lehet elvégezni. Régi igazság, hogy tizenegy jó játékos még nem jelent jó csapatot is. Az új edzőnek az a feladata, hogy" jó játékosokká, a társadalom hasznos tagjaivá nevelje a gondjaira bízott sportolókat, kialakítsa az egységes csapatmunkát, ami ettől elválaszthatatlan, az együttes baráti, elvtársi kollektíváját. Természetes, hogy ehhez a tevékenységhez idő kell, nem mutatkozhatnak azonnal az eredmények. Sőt, az is előfordulhat, hogy az első időben, éppen azért, mert az edző a kollektíva megteremtésének érdekében erős kézzel nyúl a fegyelmezés eszközéhez, váratlan vereségek érik a csapatot. Ha azonban az edző a látszólagos és pillanatnyi balsikerek után is bírja a vezetők bizalmát, akkor a fellendülés —, ha valóban helyesen végezte a munkáját —, nem maradhat el. A Bp. Kinizsi és a Bp. Vasas szurkolóinak a legutóbbi idényben sok örömük tellett csapatukban. Mindkét együttes sokat fejlődött, s különösen a fiatalok örvendeztették meg egyre jobb játékkal a közönséget. S ez nem véletlen: a Bp. Kinizsiben és a Bp. Vasasban Sós Károly és Barót Lajos egyaránt bírja a vezetők bizalmát és támogatását, esztendők óta dolgoznak ugyanannál a sportkörnél, s időt kaptak arra, hogy munkájuk gyümölcsét megérleljék. Hozzájuk hasonlóan dolgozik még sok olyan edzőnk, aki szép eredményeket ér el alsóbb osztályokban. Az edző vezető — a vezető nem edző! Az edzői munkához türelemre és bizalomra van szükség — de ez nem jelentheti az ellenőrzés hiányát, a hibák iránti türelmet. Az edző is embert tévedhet, követhet el hibákat, s éppúgy szüksége van a vezetőség támogatására, tanácsaira, mint mindenki másnak. Az azonban az edző joga, hogy a vezetőség tanácsainak meghallgatása után maga döntsön szakmai és nevelési kérdésekben. Az edző egyben vezető te — de a vezetők nem edzők! Törekvéseik, céljaik azonban közösek — kellő összhang, együttműködés nélkül nem lehet célt elérni. Kósa Károly, a Gödöllői Dózsa edzője mondotta el, hogy év közben sokszor megtörtént, hogy amikor egy-egy játékost a fegyelem megszilárdítása érdekében büntetéssel sújtott, a vezetők kijátszottak és „elfelejtették" a büntetés végrehajtását. A csapat kollektíváját, a sportszerűség szellemét így nem sikerült megerősítenie a csapatban, így juthattak el a felháborító és visszataszító vesztegetési botrányig, amelyet Rósa edző leplezett le. Sajnos, a vezetők egy része még akkor is arra igyekezett rábírni az edzőt, hogy „intézzék el az ügyet maguk között". Az edző azonban nagyon helyesen, a sportszerű utat választotta, jelentette az esetet az OTSB-nek. A vétkeseket megbüntették, az utolsó mérkőzésekre jórészt csak ifjúsági játékosokkal tudta kiállítani a csapatot. Sok pontot vesztettek így, ennek ellenére negyedikek lettek. Mégis a vezetők, jóllehet Kóssa Károlynak kétéves szerződése volt, elküldték az edzőt, mint ahogy egész évben türelmetlenül csak gyors eredményeket vártak edzőjüktől, ezúttal sem voltak türelmesebbek. Hiba lenne azonban, ha nem beszélnénk azokról az edzőkről is, akiknek esetében valóban méltányos és jogos a szerződés felbontása. Nem egy, egyébként jó szakmunkát végző edzőnk azért vándorol folyton, mert nem neveli a játékosokat, tűrhetetlen hangnemet honosít meg a gondjaira bízott együttes,ben. Előfordult olyan eset, hogy a Bp. Haladás, az egyetemisták csapata mellett olyan edző dolgozott, akinek általános műveltsége jóval alacsonyabb volt, mint a csapat tagjaié. Természetesen nem tudott tekintélyt kivívni magának, a ebben az esetben teljesen jogos és indokolt volta szerződésbontás. Egerben fordult elő, hogy az NB II-s csapat edzőjének szerződését erkölcstelen magatartása miatt kellett az idény közben felbontani. Egy szó mint száz: a vezetőknek igenis joguk és kötelességük, hogy ellenőrizzék az edző munkáját. De ezt a tevékenységüket nem irányíthatja a mindenáron való eredmények hajszolása, a türelmetlenség. Ha a kölcsönös bizalom alapján segítik és támogatják, szükség esetén bírálják az edzőt a fennálló, az edző munkáját megszabó utasítások és irányelvek megvalósításában, akkor tesznek a legtöbbet azért, hogy csapatuk egyre jobb eredményeket érjen el, egyre feljebb jusson a bajnoki táblázaton. „Csodákat” tehát senki nem várhat egyetlen edzőtől sem, csak szívós, tervszerű munkát. A tervszerű munkához hosszú hónapok, évek kellenek. Az edző nagy feladatot vállal magára, s ezekhez a kötelességekhez megfelelő körülmények, jogok is kellenek. Mégis, ha egyre ritkábban is, de akadnak még sportköri vezetők, akik csorbítják e jogokat, türelmetlenségükkel, eredményhajhászásukkal lehetetlenné teszik az edző alapos, tervszerű, nemcsak a mát, hanem a holnapot is építő munkáját. Pintér István Új küzdelemre indulnak Borsod megyében hosszú időn át példamutató volt a bányász-sportolók között folyó termelési verseny. Több esetben országos viszonylatban is kiemelkedő eredményt értek el a sportbrigádok. A múlt év közepe óta kissé elhanyagolták a sportbrigádok eredményeinek értékelését, gazdátlanok lettek a brigádok. Sem a sportkörök vezetőségei, sem a DISZ nem törődött a verseny nyilvánosságával, a versenyben állók ösztönzésével, így jutott „holtpontra” az igen szép kezdeményezés. Sok sportkörben azért is panaszkodtak a vezetők, hogy nem kapták meg az igazgatói alapból a bevételi tételek közé tervezett sporttámogatást. A Borsodi Szénbányászati Tröszt sportválasztmánya vezetőségválasztó értekezletén több olyan brigádvezető volt jelen, aki tevékeny részt vállalt a sportvezetésben is. Hubai Sándor (Izsófalva), Simon Sándor (Diósgyőr), Rási Pál (Ormosbánya) egyaránt kérték, hogy szervezzék újjá a sportbrigádokat, mert a sportolók közötti termelési verseny eredményei révén nagyobb elismerést akarnak szerezni a sportolóknak, több felszerelést juttatni a bányász-sportolóknak. A felszólalók versenyre hívták a borsodi bányák valamennyi üzemének sportolóit, maguk pedig ismét vállalták brigádjuk újjászervezését. Az újabb ötéves terv kezdetén ismét felélénkült Borsodban a bányászsportolók között a termelési verseny, és sorra alakulnak az új sportbrigádok. A nemes vetélkedés nyomán bizonyára több felszereléshez, több sportlétesítményhez jutnak majd a sportolók és fejlődni, virulni fog a bányatelepeken a sportélet. A sportbrigádok jó munkájukkal teszik lehetővé, hogy a mindennapi nehéz küzdelem után sok száz bányászfiatal élvezhesse a sport ezernyi örömét. Levelek a Szerkesztőséghez Figyelemre meító javaslat a melbourne-i olimpiára kiküldendő magyar sportolók költségeinek kiegészítésére Az elmúlt hetekben is sok* levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek mindegyike arról tanúskodik, hogy a sport iránt érdeklődő dolgozók széles tömegeit foglalkoztatja az a gondolat, hogyan tudnának minél hathatósabban segíteni a melbourne-i olimpiára kiküldendő magyar sportolók költségeinek kiegészítésében. Elevek közül most a Pest megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Szövetkezeti Központ dolgozóinak levelét közöljük, mely igen érdekes javaslatot tartalmaz: „A december 30-án megjelenő újságokban olvastuk a Magyar Olimpiai Bizottság határozatát az 1956. évi olimpiai játékokon való részvételünkről. A magyar sport dicsőséges olimpiai szereplései, különösen a felszabadulás utáni olimpiákon elért eredményeink, köteleznek minden magyar sportszerető embert, hogy hozzájáruljon az olimpiai kiküldetés többletköltségeinek előteremtéséhez. Ezért javasoljuk a következőket: A lakosság széles rétegei vesznek részt a Totóban. Úgy hisszük, hogy minden totózó készséggel vállalná azt, ha az olimpiai évben a totószelvényekre húszfilléres olimpiai bélyeget ragasztanának. Azt a 20 fillért nem érezné meg egyetlen egy sportszerető totózó sem, az így öszszegyűlő összeg pedig jelentős segítség lenne a kiküldetési költségek fedezéséhez. Ezt a javaslatunkat vállalatunk minden dolgozója helyeselte, s úgy hisszük, a dolgozók tömeges készséggel vállalnák ezt a kis megterhelést olimpiai csapatunk sikeres előkészítése és eredményes szereplése kedvéért.” A nagykátai gimnázium sportéletéről Molnár Erzsébet levelezőnk, a nagykátai gimnázium tanulója, megírja levelében, hogy testnevelő tanáruk az 1956-os év első tornaóráján ismertette a folyó évi sportterveket. Ennek alapján írja levelezőnk: „A megye, majd az ország gimnáziumai között ebben az évben is megindul majd a nemes verseny a sport terén is. A röplabda-, torna-, atlétikai, kézi- és kosárlabda-versenyeken részt veszünk mi is. Közeledik a versenyek időpontja.” Levele végén még a legutóbbi tornaórájukról ír: „Iskolánknak, sajnos, nincs tornaterme, ezért eddig a saját osztályunkban voltunk kénytelenek tornázni. Legutóbbi tornaóránk anyaga a padon és a kézikorláton végzett gyakorlatokból állt. A padgyakorlatot hármas csoportokban végeztük. A kézikorláton a kézen állást gyakoroltuk helyből való fellendüléssel. Az osztályban elég sokan vagyunk, a 45 perc bizony kevésnek bizonyul, mert gyorsan elröpül az idő. Nagy jelentőségű, hogy a helybeli Bástya-sportkör a gimnáziumi sportolók rendelkezésére bocsátotta termét, s így a jövőben már ott tarthatjuk testnevelési óráinkat.* illt less a hét végén? A vízilabda Téli Kupa selejtezők utolsó fordulója során szombaton és vasárnap este a következő mérkőzéseket játsszák le a Sportuszodában. Szombaton: Siketek—VTSK, Képzőművész SK— Izzó, Tatabányai Bányász—Bőripari Spartacus, Bp. Szikra—H. Fésűs. Vasárnap: TRANSVILL—Műszaki Egyetem, Bp. Vörös Meteor—KISTEXT, Bp. Gyárépítők—Bp. Traktor. Budapest síbajnokságát vasárnap, hétfőn és kedden a Szabadság-hegyen rendezi meg a BTSB. Vasárnap 14 órai kezdettel a szabadság-hegyi újjáépített sáncon sáncavató versenyt rendez a BTSB. Nevezni vasárnap délig lehet a BTSB sí állomásain. A vasárnapi vívóműsorból a XIII. kerületi TSB I. osztályú férfi tőrversenye emelkedik ki. Az olimpiai keret távollétében elsősorban az ifjúsági világbajnokságra készülő fiatalok küzdelme ígérkezik érdekesnek. A versenyt a Kilián György utcai iskola tornatermében rendezik meg. A röplabda Téli Kupa szombaton kezdődő mérkőzései közül elsősorban az I. csoport találkozói emelkednek ki. A tavalyitól lényegesen eltérő lebonyolítási rendszer lehetővé teszi, hogy legjobb csapatainkat szombaton is, vasárnap is láthassa a közönség. Szombaton például a Csepeli Vasas—Bp. Dózsa és a Bp. Vasas—Bp. Vörös Lobogó mérkőzést, vasárnap pedig a Bp. Dózsa—Bp. Vasas és a Bp. Vörös Lobogó—Csepeli Vasas találkozót élvezheti a közönség. A röplabda Téli Kupa küzdelmei egyelőre csak a férfiak csoportjában kezdődnek meg. Szombaton délután 3 órakor, vasárnap reggel 8 órakor kezdődnek a mérkőzések, mindkét napon a Testnevelési Főiskolán. A gyorskorcsolyázók számára a Bp. Vörös Meteor kétnapos összetett versenyt rendez. Szombaton az 500 és 3000, vasárnap pedig az 1500 és 5000 méteres futamra kerül sor. Ugyanezeken a távokon versenyeznek az I., II. osztályú, valamint az ifjúsági versenyzők. A verseny mindkét nap reggel 8 órakor kezdődik. A jégkorong-bajnokságért szombaton két mérkőzést játszanak. Mindkettő döntő jelentőséggel bír a bajnokság alakulása szempontjából. Először a Bp. Törekvés mérkőzik a Bp. Dózsával, majd a Bp. Építők a Bp. Kinizsivel találkozik. Az első fordulóban mindkét mérkőzés igen szoros volt és 2:1-es Bp. Törekvés, illetve 2:1-es Bp. Kinizsi győzelemmel végződött. Ezúttal is nagy küzdelem várható. Ne csak a sportkör neve, a szellem is változzék meg Gyömrőn! A fővárostól 29 kilométerre formás utcasorokból, csinos, takaros házakból álló gazdag község terül el: a csaknem 10 000 lakost számláló Gyömrő. A község megyeszerte híres sportéletéről. Azt is beszélik a gyömrőiekről, hogy könynyű dolog volt ott virágzó sportot teremteni, ahol a község csaknem valamennyi lakosa nagy barátja annak. Arról már lényegesen kevesebbet tudnak, hogy ez a nagy sportbarátság mindenek felett a labdarúgósport iránti szeretetben nyilvánul meg. Büszkék is a helybeliek arra, hogy csapatuk a megyei I. osztályban szerepel. Arról azonban hallgat a krónika, hogy a Gyömrői Kinizsi inkább kevesebb, mint több sikerrel játszotta tavaly bajnoki mérkőzéseit, s végeredményben csak a 9. helyet tudta elfoglalni a megyei bajnokságban. Sokféle neve volt már a sportkörnek a felszabadulás óta. Hívták már Gyömrői MADISZ-nak, Gyömrői Vasutas SE- nek, Gyömrői MTE-nek, Gyömrői SE- nek, Gyömrői Gépállomás SK-nak, Spartacusnak és Kinizsinek. Az idei évtől kezdődően mint községi sportkör, Gyömrői SK néven szerepel majd. Hogy miért volt ez a sok névváltoztatás? Ez részben érthető, részben nem. Érthető azért, mert a felszabadulást követő években forrásban volt a sportélet is, nem érthető azért, mert a legutóbbi években például elsősorban a gyömrőiek hibájából lemondott róluk a Spartacus SE, a Kinizsi SE-től pedig ők váltak meg. A Spartacus SE színeiben ugrásszerűen fejlődött a község sportja. A Spartacus SE jelentős anyagi támogatást adott a sportkörnek, még egy társasgépkocsit is vásárolt, hogy a sportolóknak legyen mivel utazniuk". A sportkör vezetői közül egyesek elégedettek voltak az egyesület támogatásával, voltak azonban, akik keveselték azt. Így történt azután, hogy a Spartacus SE pontot téve a viták végére, lemondott róluk. A Kinizsi SE 1955 januárjában vette át a sportkört, s évi 19 000 forinttal támogatta annak munkáját. A sportkör évi költségvetése az 1955-ös évben a különféle rendezvények, mérkőzések bevételével, a sportkör barátainak támogatásával, a tagsági díjakkal együtt 82 600 forintot tett ki. A szakosztályokra előirányzott kiadás összege 47 000 forint volt. Nagyon szép összeg ez, nagyszerűen lehetett volna felhasználni. A 47 000 forint így oszlott meg: labdarúgás: 23 000 forint, atlétika: 7700 forint, asztalitenisz: 4900 forint, ökölvívás: 1300 forint, röplabda: 2900 forint, úszás: 1000 forint, egyéb kiadások: 2600 forint. A pénz felhasználása azonban nem az előirányzat szerint történt. A labdarúgó-szakosztály 23 000 forint helyett 41 500 forintot emésztett fel. Az atlétáit az előirányzott 7700 forint helyett mindössze 280 forintot, az asztaliteniszezők 4900 forint helyett 475 forintot kaptak. Hová folyt el a labdarúgók pénze? Mivel „erősíteni” kellett a csapatot, három honvédségi szolgálatát teljesítő játékost igazoltak le a sportkörhöz. Persze ők nem csupán a labdarúgás iránti szeretetből jöttek a csapathoz, hanem a különböző ígérgetésekre. A Gyömrői Vasipari KTSz-nél dolgozó sportköri vezetőségi tagok egybehangzó véleménye szerint a három játékos: Zsoldos, Bagyinszlo és Pazgyera, illetéktelen jövedelemhez jutottak. A sportkör fizette az útiköltségüket, ebédjüket és vacsorájukat. Csupán a három idegen játékos heti 600 forintjába került a sportkörnek. S amikor katonai szabadságukat töltötték Gyömrőn, mindhármat munkához juttatták egy kemence-bontásnál. Amíg a szakmunkások a munka oroszlánrészét végezték, ők 10 nap alatt könnyűszerrel megkerestek egyenként 1000—1100 forintot. Ezenkívül több olyan játékosról is tudnak, akik még a Spartacusidőkben kaptak kb 1000 forintos irodai állásokat az Építőipari Szövetkezetben, s a legjobb szakmunkásoknak járó fizetéseket vették fel. Ezenkívül a csapat valamennyi tagja minden edzés után együtt vacsorázott. Persze nem kild a saját pénzén, hanem a sportkör költségén. Merthát , a labdarúgókat dédelgetni kell... Az idegen játékosok, mivel sohasem érezték magukénak a Gy. Kinizsi színeit, nem is törődtek sokat azzal, hogy győz-e, vagy vereséget szenved-e a csapat. Lengyel Gyula, aki Ceglédről került a csapathoz, a váci mérkőzés előtt nem volt hajlandó adag mezbe öltözni, amíg követelését nem teljesítik. Ez a jelenet volt azután az, amely miatt kitört az ellenségeskedés a gyömrői és az idegenből jött labdarúgók között. A gyömrőiek elítélték Lengyel viselkedését, de a káros sportszemlélet megváltoztatásáért ők sem tettek sokat. A második csapat, valamint az ifjúsági csapat tagjai sorra elkedvetlenedtek, látván azt, hogy semmi reményük sincs az I. csapatba való felkerülésre, hiszen állandóan idegen játékosokat „szipkáznak" oda. A sportkör elnöke látta, hogy helytelen utat választottak, amikor csak a labdarúgókat támogatták. Javasolta, hogy a sportbarátok támogatásából befolyó összeget arányosan osszák szét az egyes sportágak között. Amikor ez kitudódott, a gyömrői labdarúgó-szurkolók leállították az anyagi támogatást. S aztán megkezdődött a bomlás. Mivel a sportkör vezetősége évek sora óta elhanyagolta a közönség nevelését, nem tudta máról holnapra megértetni velük, hogy anyagi támogatásuk ne csak a labdarúgók javát szolgálja, hiszen van a községben más sportág is, nemcsak a labdarúgás. A szurkolók azonban hallani sem akartak erről. Azután, a bomlás első jeleként, a nyár derekán egy mérkőzés után már csak papíron működött tovább a férfi és női röplabda-csapat, majd az ökölvívó-szakosztály oszlott fel. Indok: anyagi fedezet hiánya (!), valamint helyiséghiány. Az úszószakosztály, amely a „Spartacus-korszakban" 40 taggal működött, anyagiak hiánya miatt (!) tavaly már csupán 15 taggal rendelkezett. Működik még az atlétikai, a sakk- és az asztalitenisz-szakosztály, íme: ide vezet az a hibás sportszemlélet, amikor csupán a labdarúgás létenti a sportot egy községben. Pedig érdemes lett volna támogatni az atlétákat és az úszókat is. Megérdemelték volna ezt a röplabdázók és az ökölvívók is. Lehetőség bőven volt arra, hogy valamennyi szakosztály működjék. Hogy csak az atlétikai szakosztálynál maradjunk, olyan tagok találhatók ott, mint például Endrédi Ildikó, aki igen tehetséges serdülő futó. A 25 tagú szakosztály tagjai közül négyen tagjai a megyei ifjúsági válogatottnak. Megyei bajnokságot nyertek mezei futásban női egyéniben és női csapatban is. Tömegversenyek? A VIT-jelvényszerző versenyek során néhány atléta és kevés fiatal labdarúgó szerezte meg a jelvényt. Pedig a községben közel 3000 sportolni képes fiatal van. A tömegversenyek felkarolása sem volt szívügyük a labdarúgást kedvelő gyömrői sportvezetőknek. 1955 végén tárgyalások kezdődtek meg a Kinizsi SE és a Gyömrői Kinizsi között. A gyömrőiek felvetették a kérdést: mennyivel tudja őket támogatni a jövő esztendőben ez egyesület. A Kinizsi SE képviselője elmondta, hogy az egyesület nagyon szívesen hoz anyagi áldozatot az atlétikai és az úszószakosztály felkarolása érdekében. A sportköri tagság végül is a január közepén megtartott vezetőségválasztó taggyűlésen úgy határozott, hogy egységes községi sportkört létesít, s otthagyják a Kinizsi SE-t. A sportkör élére új vezetők kerültek, a régiek közül sokan kicserélődtek. Jó lenne azt hinni, hogy az új vezetőség úgy dolgozik majd, hogy munkája minden igényt kielégít. Juhász Lajos elnökségi tag érzi is munkájuk felelősségét, amikor ezt mondja: — Sok rosszat kell kijavítanunk. Mindenesetre bőséges tapasztalata van az új elnökségnek arra vonatkozóan, hogy — hogyan nem szabad dolgoznia ... Sajnos, az új vezetők között is fellelhető olyan szemlélet, amelyet a régiek képviseltek, Nánai Gyula jegyezte meg például: — A közösségi szellem elmélyítése megkívánja, hogy néha-néha vacsorákat rendezzünk a csapat részére. Tévedés ne essék, Nánai sporttárs nem az atlétikai szakosztály tagja, hanem a labdarúgó-szakosztályé ... Következtetésiként leszűrhetjük, hogy sok tennivaló van még az elnökség tagjai között is, az évek hosszú során át beidegződött helytelen nézetek felszámolásában. Senki sem mondja azt, hogy ne rendezzenek például egy évadzáró vacsorát — a sportköri tagság egésze részére. De ha az új vezetők megint csak a labdarúgással törődnek majd, rossz utat választanak. Elődjeik helytelen magatartása valóban példa előttük arra, hogy — hogyan ne dolgozzanak! Tekintsék alapvető feladatuknak a gyömrői labdarúgó-kedvelők oly irányú nevelését, hogy valóban úgy ismerjék őket megyeszerte, mint a sport barátait, s nemcsak mint a labdarúgás rajongóit. — Hibásak vagyunk mi is a történtekért, hiszen mindez itt zajlott le a szemünk előtt — mondja Klics Gyuláné, a községi tanács elnöke. — Sajnos, a sport egészen sajátos helyet foglal el községünk életében — távol áll minden hivatalos szervtől. A jövőben azon leszünk, hogy Gyömrőn elsősorban a gyömrői fiatalok sportoljanak. A gyömrői példa figyelmeztető minden olyan község részére, ahol túlzott szeretettel veszik körül a labdarúgócsapatot, megfeledkezve arról, hogy a magyar testnevelési és sportmozgalom egészében a labdarúgás csak egy részt képviseli Zentai Ferenc 1956. február 2. csütörtök 3“ Igen !mm®s volt a bányász-sportköri elnökök konferenciája Az ünnepélyes megnyitó után került sor az első előadásra, amelynek során Cziger István, a sportegyesület országos elnöke ismertette a sportegyesület szervezeti felépítését, a területi elnökségek, a sportkörök, a sportcsoportok és a szakosztályok működését abból a szemszögből, hogy ezek a sportszervek hogyan tudják megoldani a rájuk váró feladatokat. Felhívta a figyelmet az OTSB elvi programjának végrehajtásában megmutatkozó hiányosságokra, a tervszerű munkára, a kollektív vezetés fontosságára. A sportkörök sportoktatási munkájáról Szabó Tibor testnevelő tanár, a sportegyesület sportoktatási előadója tartott előadást, ennek keretében ismertette a legfontosabb sportoktatási feladatokat a tömegsport és a minőségi sport szempontjából egyaránt. A sportolók neveléséről szóló előadásban arról esett a legtöbb szó, hogy a sportvezetőnek komoly munkát kell kifejtenie a sportolók nevelésében is. A sportköri kollektíva jellemformáló erejét legjobban példázza a Dorogi Bányász SK-ban az Ilku II magatartásával kapcsolatos összefogás, valamint a tatabányaiak esetében két labdarúgó, Király és Héri megnövelése. A sportegyesület elnöke az edzők nevelőmunkájának fontosságára is felhívta a figyelmet. A sportkörök gazdasági feladatairól Ködig Béla, a sportegyesület főkönyvelője tartott számos példával élénkített előadást. Az előadásokat élénk vita követte, majd a résztvevők csoportokban beszélték meg a tanulságokat, amelyek remélhetően komoly segítséget adnak majd a bányász-sportkörök további működéséhez. A megbeszéléseken a sportegyesület vezetői is hasznos tapasztalatokat szereztek. A konferencia hallgatói sok fontos problémát vetettek fel a hozzászólások során. Tanyai Kálmán (Kisterenye) például a sportkörök ágit.-prop. bizottságainak a sportolás helyes hírverésének munkájával, Janka Lajos (Tatabánya) a sportoktatásban szerzett jó tapasztalataival. Hegymegi János (Sajószentpéter) a sportkörük gazdasági tevékenységével kapcsolatos bevált módszerekről beszélt. Soltra Aladár (Kaposvári Mélyfúrók SK) elmondta, hogy milyen módszerekkel igyekeznek bevonni a rendszeres sportolásba dolgozóikat és ehhez a munkához milyen segítséget ad pártszervezetük, illetve szakszervezeti bizottságuk. A személyes példamutatásra felhozta, hogy a vállalat vezetője például tagja a röplabda-csapatnak. Szabó Szilveszternek, a Gyöngyössolymosi Bányász SE elnökének szavaival összegezzük a konferencia jelentőségét: „Sportköri elnök voltam eddig is, részt vettem tavaly is ehhez hasonló konferencián. Azt hittem, hogy már jól ismerem a sportkör vezetésének minden csínját-bűnját... Ennek a konferenciának a befejezése után azonban sokkal tisztábban látom, hogy sportkörünkben milyen módszerekkel kell dolgoznunk az előttünk álló feladatok megvalósításáért . . .” A Bányász SE fennállása óta az elmúlt napokban harmadszor rendeztek meg a bányász-sportkörök elnökeinek háromnapos konferenciáját, amelyen megbeszélték az eddigi sportmunka tapasztalatait és a soron következő feladatok megoldásának legjobb módszereit. A Budapesten lezajlott konferencia 126 hallgatója között 103 olyan sportköri elnök vett részt, akit nemrégen választottak meg sportköre élére, ezek részére tehát különösen nagy jelentősége volt a konferenciának.