Sport, 1956. december (1. évfolyam, 6-27. szám)
1956-12-24 / 23. szám
labdarúgók, melbour8-ak...O len kedvenceikről. Inkább 6 suk miatt aggódnak. Vajon mi lesz a Melbourneben maradtak sorsa? Egy pillanatig sem akarjuk azt állítani, hogy nyomor, vagy valamiféle nélkülözés lesz sportolóink osztályrésze. Egész biztos kedvező ajánlatokat kapnak és nyilvánvalóan legtöbbjük egzisztenciát alapíthat magának. Erre nem egy példát ismerünk a múltból. Jól élnek többi között a labdarúgó Sárosi fivérek is. Legutóbb, amikor labdarúgóválogatottunk Svájcban járt, Bernben megjelent köztük a Baselben edzősködő Sárosi Béla. S a beszélgetés során elsősorban nem a Sárosi által unalmasnak tartott báseli életről esett szó, hanem az otthonról. Előkerültek a régi emlékek, a Ferencváros nagyszerű csatái, az a KK-mérkőzés, amelyen háromgólos hátránnyal indult a Fradi, Pesten pedig 11 góllal terhelte meg a szarajevói Slavia hálóját, s amelyen egy Sárosi-szabadrúgás után vízben áztatta kezét az ellenfél kapusa ... Minden, minden a hazához kapcsolja a kint élő magyar sportolókat. A gyerekkor, az ifjúság, a grund, a sok kedves barát, a régi megszokott környezet, az emlékek .. . S mégis csak más érzés, ha a pályán a huj huj hajrá hangzik, vagy pedig valami idegen nyelven biztatja a közönség a magyar játékost. Itthonról, hazai szemmel nézve mindezek apróságoknak tűnnek. De amikor sportolóink hosszabb portyát tesznek, már élő valósággá válnak ezek a szavak. Nincs az a szép táj, az a lüktető, érdekes város, amely feledtetni tudná az otthont. S a portya végefelé már a látnivalók sem kötik le a versenyzőket, hanem mindegyiküket csak az a gondolat foglalkoztatja, mikor leszünk már újra otthon, a megszokott, kedves környezetben, sőt még azt is örömmel várják, mikor lökdösődhetnek újra a 6-oson, mikor veszekszik velük újra a szertáros . . . A honvágy. Ez az az érzés, amely szívósabb minden ellenfélnél s amelyet legyőzni sohasem lehet. Észrevétlenül lopakodik be a szívekbe s makacsul befészkeli magát oda. Ez az az érzés, amely sok sportolónkat hazairányít majd. Hisz ők nem azt az országot tagadták meg most, amelyet októberben elhagytak, hanem egy ismeretlent, amelyről annyi szörnyűséget hallottak. S mire ez a haza újra olyanná válik, amilyennek valaha látták, sőt virágzóbb lesz, mint egykor, nagyon kevesen tudnak majd erőt venni ezen a leküzdhetetlen érzésen: a honvágyon országszerte változatlanul folynak a találgatások: kik jönnek vissza, kik maradnak kint a Nyugat-Európában portyázó magyar labdarúgók közül? Irány Melbourneben maradt olimpiás követi Keleti Ágnesek példáját? A vélemények megoszlanak. Sokan vallják azt a nézetet, hogy a „disszidens" sportolókról még beszélni sem érdemes, méltatlanoknak bizonyultak népünk megbecsülésére és szeretetére. Szerintük mindegyiküket ki kell venni a magyar sportolók táborából. Legtöbben azonban másképpen nyilatkoznak. Úgy vélik, az olimpiások, a labdarúgók zöme előbb-utóbb hazatér. Nehéz lenne igazságot tenni ebben a vitában, hisz jogos a felháborodás amiatt, hogy az agyondédelgetett kedvencek egyszeriben cserben hagyják közönségüket, megválnak, hazájuktól. De indokolt az a megállapítás is, hogy egyszerűen megtévedt emberekről van szó. A magyarországi eseményekről a legképtelenebb történetek keringenek Nyugaton. A szenzációkból élő nyugati lapok naponta a legijesztőbb, legborzongtatóbb rémhírekkel táplálják olvasóikat. Ezekben az újságokban Budapest már ismételten porráégett, füstölgő romhalmaz az egész város, naponta röpül levegőbe egy-egy üzem, vagy dunahíd, alig van család, amelynek tagjai közül ne hiányozna valaki. Jellemző, hogy egy élsportolónk, aki hivatalos küldetésben tartózkodik Londonban, a minap azt kérdezte telefonon, van-e árusítás az üzletekben, jár-e villamos. A nemrég Jugoszláviából visszatért újságírók pedig kenyérrel megpakolva jöttek át a határon. Érthető, hogy ilyen légkörben sok ember fél hazatérni abba az országba, ahonnan másfélszázezer ember menekült nyugatra, ahol a hírek szerint éhínség pusztít, ahol járványok és persze állandó harcok tizedelik a népet. Székely Éva és Gyarmati Dezső — bár telefonon értesültek az itthoni helyzetről — mégis az utolsó pillanatig bizonytalanságban voltak — és amint mondják — csak akkor bizonyosodtak meg a hazatérés indokoltságáról, amikor végre megérkeztek Budapestre. Kicsit úgy hangzik mindez, mintha meg akarnók magyarázni a kint maradt olimpiások és egyes labdarúgók bizonyítványát. Nem erről van szó. Nem ezt vártuk tőlük, hiszen az elmúlt hetekben milliók és milliók jártak gondolatban Melbourneben és a gondokkal, bajokkal terhes súlyos órákban is szívből tudtak örülni versenyzőink egyegy nagyszerű győzelmének. S az igazi sportbarátok ma sem mondanak könnyen ítéletet hoz XOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXJOO (XÖOOOOOOOCOOeXXXX»OOOCOOOOOOOOO oooooooooj így nyertem én az elsőt és mi a hetediket Hárman vagyunk hát a döntőben magyarok. Nincs ebben semmi különös, semmi szokatlan, de azért most mégis más egy kicsit a dolog, mint az előző években. Úgy érzem, nehezebb lesz. A csapatot ugyan fölényesen nyertük, de azt nem lehet teljesen biztos alapnak venni. Melbourne a meglepetések olimpiája. A kardban eddig még nem volt meglepetés, hátha most üt be. Éppen az egyéniben. Ezek járnak a fejemben, amikor készülődök az első csörtékre. Bemelegítek. Érzem, hogy gyors vagyok, ruganyos. Ez nem is csoda, hiszen még sohasem készültem úgy versenyre — az utolsó négy héttől eltekintve —, mint erre az olimpiára. Évek óta ez lebegett a szemem előtt. Ha otthon egyegy versenyen gyengébben ment, ezzel vigasztaltam magam: — Majd az olimpián! Az a legfőbb cél! Tudom, hogy a legnehezebb csörtéim az elején lesznek. Kovács Palin és Gerevich Alin kell „túljutnom”. Tudom, hogy aki ebben a körben két csörtét nyer, az nagy lépést tett előre a bajnokság felé. Csak az a baj, hogy nagyon is ismerjük egymást. Ismerjük nemcsak egymás mozdulatait, cseleit, hanem még a gondolatait is. Nemcsak a második, hanem még az ötödik szándékot is. Félóra múlva mind a két ellenfelemen túl vagyok. Két győzelemmel. Nehéz volt mind a kettő. Most tehát csak én vagyok veretlen a magyar versenyzők között. Ez csak növeli a felelősségemet. Mert mit is mondogattak otthon, amikor elindultunk. — A két kardbajnokság biztos, aztán jön majd a többi. Igen, igen, az egyik már megvan s most a másik kellene. Még nagyobb szükség van rá, mint gondoltuk. Olyan légkörben folyik számunkra ez az olimpia s olyan sok kellemetlen meglepetésben volt már részünk, hogy rágondolni is rossz. Most minden találat kétszeresen fontos. S egyre inkább úgy látszik, hogy Áli és Pali most nem tud segíteni. Idegesek nem megy úgy nekik, ahogy megszoktuk. Pedig nagyon kellene az az érzés, hogy „nincs baj, ha egy csörtét elvesztek hiszen magyarok következnek mögöttem”. Narduzzit 5:3-ra verem, Kuznyecovot 5:2-re. A lengyel Zablocki eddig kedvenc ellenfele volt. Valahogy nem fekszik neki az én stílusom. Most sincs baj, pedig óvatosabb vagyok, mint máskor. 5:0. Megszereztem az ötödik győzelmet. Kinézek a nézőtérre. Ott vannak egy csoportban a magyarok. Mosolyognak, integetnek. Úgy tűnik, hogy ők nyugodtabbak, mint én. Pedig néhány nappal ezelőtt biztosan még közöttük is voltak olyanok, akik már ebben a két „tuti” számban sem bíztak. S ezt nem is lehet csodálni. Azt csak az értheti meg, aki itt volt közöttünk, versenyzők között s látta, amint a tábor tagjai a rádió mellől mentek edzésre vagy versenyre s utána a rádió mellé tértek vissza. Igen, legalább olyan fontos volt, hogy hírt kapjunk hazulról, mint az, hogy gyors legyen a kitörés és védhetetlen a fejvágás. De nem, nem szabad, hogy meglepetés szülessen. Az otthoniak sok gondjuk-bajuk között biztosan várják az eredményt. Jó eredményt. S éppen mi, kardvívók nem okozhatunk csalódást. Hiszen ez a sportág már annyi dicsőséget szerzett a kis Magyarországnak. Pástra hívnak a francia Lefevre ellen. Fejből tudom a „táblát”, de még egyszer megnézem. Én veretlen vagyok, Lefevre-nek egy veresége van. Ez tehát eldöntheti a bajnokság sorsát. Mikor felhúzom a sisakot, hallom, hogy Ali és Pali szinte egyszerre mondja: — Rudi, még ez kell! Nagyon összpontosítok. Egyegy találat közben szinte én is csodálkozom, hogy most menynyire csak az ellenfelet látom. Megy is minden. 4:2-re vezetek. Még egy találat kell. Támadok. Fej csel-oldal, de a francia védi. Kis szünet. Megtorlom a homlokomat, körülnézek. A magyarok már ott topognak a pást mellett. Balthazár Leó beszól: Nyugi és már fent vagy. Még egy találat s teljesül az álmom. Egy sok edzéssel megalapozott vágyálom. Ismét szemben állunk egymással. Igyekszem kitalálni, hogy Lefevre mire készül. De nem ad sok időt a találgatásra. Megindul , elővágok. Tisztán érzem, hogy ült a pengém vége. Lefevre már nyújtja is a kezét. Aztán rohannak be a fiúk. Elöl Ali és Pali, a két régi fegyvertárs. Ölelnek, csókolnak, olyan boldogok, mintha ők nyerték volna. Igen, valamennyien nyertük ezt, magyar kardvívók. Ezt a hetediket. Aztán ott állok fent az emelvény legmagasabb lépcsőjén. Pawlowski a kezemet szorongatja: Szevasz, bajnok! Felcsendül a Himnusz, kúszik fel nemzeti lobogónk a középső árbocra. Egy kicsit elmosódik a kép . . . De" lehet, hogy csak én látom úgy. Kárpáti Rudolf Helsinki gratulál Melbourne-nek. A melbourne-i egyéni karddöntő után Kovács Pál, a helsinki olimpiai győztes kezet fog Kárpátival, a melbourne-i bajnokkal. Lapunk legközelebbi száma az ünnepek miatt csak csütörtökön jelenik meg. Ez a számunk Budapesten már szerdán délután terjesztésre kerül. Amiről az olimpiai úszó eredménylista beszél... Lapozgatunk az úszók olimpiai hivatalos eredményfüzetében. A számok és a nevek sok érdekességet árulnak el. Olyanokat, amelyekről eddig nem tudtunk. Itt van például a 100 méteres férfi gyorsúszás. Elindult Alex Jang is, a franciák egykori büszkesége, az 1947-es Európa-bajnok. Jany a hetedik előfutamban 1:02-s gyenge idővel utolsó lett. Vajon érdemes volt? Aligha . . . Jany úszta egyébként a leggyengébb időt a mezőnyben. Feltűnően jól szerepelt a két olasz válogatott vízilabdázó, a nálunk is jól ismert Pucci és Pedersoli. Pucci 58.3- mal, Pedersoli 58.5-tel jutott a középdöntőbe. Ott aztán mindkettő elvérzett. Sok álom foszlott szét a 200 méteres női mellúszás selejtezőiben. A dán Hansen csak 2:59.8-at úszott, a belgák két reménysége, Goossens és Novák Éva pedig még ennél is rosszabb időt, 3:00.5-öt, illetve 3:02.7-et úszott és ezzel nem jutott be a döntőbe. Kevesen, mindössze 14-en, indultak el ebben a számban. A 4x200-as férfi gyorsváltóban a magyar csapat — mint ismeretes — gyengén úszott és közel 9 perces (8:57.2) idejével nem jutott a döntőbe. A magyar csapat részidői ezek voltak: Dobay 2:12.8, Csordás 2:16.5, Záborszky 2:14.7, Als 2:13.2. A döntőben nagy eredmények születtek. A győztes ausztrálok részidői: O’Halloran 2:06.8, Devitt 2:06.4, Rose 2:06, Henricks 2:04.4. így alakult ki a 8:23.6-os eredmény. Az egész mezőnyben egyébként Henricks érte el a legjobb eredményt. Az Egyesült Államok 8:31.5-ös eredménye így jött ki: Hanley 2:08, Breen 2:07.7, Woolsey 2:07, Konno 2:08.8. A Szovjetunió csapata: Szorokin 2:07 , Sztruzsanov 2:11.5, Nyikolajev 2:09, Nyikityin 2:06.7, összesen 8:34.7. A japán váltóban Tani (2:08.5), a németben Zierold (2:08.4), az angolban J. Wardrop (2:08.4), az olaszban Romani (2:09.5) úszta a legjobb időt. A számokból is kiderül, hogy milyen óriási küzdelmet hozott a 400 méteres férfi gyorsúszás döntője. A japán Jamanaka és az amerikai Breen kezdett a leggyorsabban, 1:02.6- tal, a győztes Rose 1:03.1-gyel. Aztán így alakultak a részidők. 200 m: Rose 2:11.6, Jamanaka 2:11.6, Breen 2:12. 300 m: Rose 3:20.5, Jamanaka 3:20.9, Breen 3:22.4. A végeredmény ismeretes: Rose 4:27.3, Jamanaka 4:30.4, Breen 4:32.5. Nagy mezőny indult el a 100 méteres női gyorsúszásban, elsősorban azért, mert sokan minden esély nélkül is rajthoz álltak. Így például a kenyai Northrop, aki 1:12.8-at úszott, de akadt ennél rosszabb eredmény is, mint például a Fülöpszigeti Lozada-é, aki bátran 1:13.7-tel is elindult az olimpiai mezőnyben. Akkor, amikor 1:03, 1:04, 1:05-ös idők röpködtek a levegőben. Hej, önbizalom . . . Nagy csalódást hozott számunkra a 4x100 méteres női gyorsváltó. Az előfutamban a magyar négyes még kielégítő időt (4:28.1) úszott és reménykedni lehetett, hogy a döntőben ezt még fokozni tudják versenyzőink. Az előfutamban ezek voltak a részidők: Temes dr. 1:07.1, Littomericzky 1:07.1, Szőke 1:07, Gyenge 1:06.9. A döntőben csak Szőke és Temes úszott kielégítően, a többiek gyengén. A győztes ausztrál váltó (4:17.1) részidői: Fraser 1:04, Leech 1:05.3, Morgan 1:04.7, Crapp 1:03.1. Ugyancsak a régi világcsúcson belül úszott az Egyesült Államok négyese is: Ruuska 1:06.3, Mann 1:03.9, Simons 1:04.6, Rosazza 1:04.4. A dél-afrikai csapatban J. Myburgh (1:04.7), a németben Jansen (1:05.7) úszta a legjobbat. 1500 méteren az előfutamban 17:52.9-es olimpiai csúccsal győző Breen a következő érdekesebb részidőket úszta: 100 m: 1:02.4. 200 m: 2:13.4 400 m: 4:38.6, 800 m: 9:29.9. 1000 m: 11:53.2. A döntőben 17:58.9-cel első Rose részidői ezek voltak 100 m: 1:04.8. 200 m: 2:14 . 400 m: 4:39.6, 800 m: 9:31.a, 1000 m: 11:55.8. Két magyar indult a 400 méteres női gyorsúszásban, de meglepetésre Székely Ripszima bizonyult a legjobb európainak 5:14.3-as idejével. Crapp és Fraser egyébként 1:06.9-cel kezdett az első 100 méteren és már ekkor mindkettő teljesen elhúzott a mezőnytől. A győztes Crapp további részidői: 200’rrr 2:20.8. 300 m: 3:36.7. így alakult ki a ragyogó 4:54.6-os végeredmény! Dawn Fraser 1,02 mp-es kiváló egedménnnyel győzött a 100 méteres női gyorsúszásban Külföldi Híradó A Nemzetközi Atlétikai Szövetség szokásos naptáregyeztető értekezletét január 12-én és 13-án Londonban tartják meg. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta William Vorleit építész terveit a Squaw Valley-ben 1930-ban sorra kerülő téli olimpia létesítményeire vonatkozóan. A nagy jégstadion 40 ezer nézőt fogad majd be, összesen mintegy 1200 sportoló, 250 kísérő és 1200 újságíró elszállásolására rendezkednek be. Egyszerre ötszáz újságíró tudósíthat majd telefonon. A Jugoszláv szaksajtó terjedelmes cikkekben foglalkozik a jugoszláv labdarúgó válogatott skóciai és angliai vendégszereplésével. A belgrádi Szportban V. Sztojkovics tollából cikkejelent meg „Egyre lejjebb” címmel. A cikkíró megállapítja, hogy a vereségek ellenére a jugoszláv válogatott ezeken a mérkőzéseken nyújtotta a legjobb teljesítményt az idén. Sztojkovics véleménye szerint a jugoszláv labdarúgás mély lélektani „leütésben” van és nincs remény arra, hogy ebből a kábulatból rövidesen kikerüljön. A vendégszerepléssel kapcsolatban megjegyzi, hogy ritka eset fordult elő: a játékosok panaszkodtak és bírálták a technikai vezetést. A svéd király serlegéért kiírt fedett pálya tenisztorna egy elődöntőjének eredményét (Franciaország— Norvégia 4:4) már közöltük. Az elődöntő előtt három mérkőzést bonyolítottak le a következő eredménnyel: Svédország— Németország 3:2 (Kölnben), Norvégia—Dánia 3:2 (Oslóban), Belgium—Olaszország 3:2 (Brüsszelben). A mérkőzések érdekességei: a svédek Dél-Amerikában tartózkodó játékosaik, Davidsson és Schmidt nélkül is biztosan győztek, viszont az olaszok már megérezték az ugyancsak portyázó Piatrangeli és Skola hiányát. A dán csapatból hiányzott Nielsen és T. Ulrich. Buenos Airesben a River Plata— Banus (3:1) bajnoki labdarúgómérkőzésen botrányos jelenetek játszódtak le. A mérkőzés többször félbeszakadt, mert a nézők benyomultak a pályára és verekedni kezdtek. Az argentin labdarúgó-szövetség most olyan döntést hozott, hogy hasonló esetek megakadályozása céljából az egyesületek kötelesek pályáikon a játékteret a nézőtértől elválasztó drótkerítésekbe villanyáramot vezetni. FC Kaiserlautern— Crvena Zvezda Belgrád 3:2 (1:0). Kaiserlautern. Labdarúgó-mérkőzés. A lengyel gyorskorcsolyázók a szovjet és az NDK versenyzőivel együtt Szverdlovszkban készülnek az idényre és a nemzetközi versenyekre. Kira Zvorikina nyerte meg a Dnyepropetrovszkban rendezett szovjet női sakkbajnokságot. Zvorikina 13.5 pontot szerzett, megelőzve Volpert (13) és Boriszenkót (11.5). A belgrádi rádió jelentése szerint a görög fővárosban megnyílt a balkáni sportkonferencia. Görögország, Törökország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária sportszervezeteinek küldöttei vesznek részt rajta, és megvitatják a balkáni országok közös sportkapcsolatainak különböző problémáit. Külföldi lapjelentések szerint az Egyesült Államok részt vesz a jövő évben Moszkvában sorra kerülő jégkorong-világbajnokságon. Kanada viszont lemondott a részvételről. Szverdlovszkban a legjobb szovjet gyorskorcsolyázók részvételével versenyt rendeztek.. Az idény elejét figyelembe véve az eredmények figyelemreméltóak. Nők, 500 m: 1. Menysava 49,32 — 3. Riova és Artamonova 49.4. 1500 m: 1. Artamonova 2:38.4. 2. Frolova 2:40.4. 3. Zotova 2:42.2. 1000 m: 1. Artamonova 1:41.4. 2. Ritova 194.5. 3. Doncsenko 1:44.8. 3000 m: 1. Artamonova 5:39.7. 2. Frotova 5:45.7. 3. Szállna 5:48.4. összetett: 1. Artamonova 209 316, 2. Frotova 215 382, 3. Ritova 215 599, 4. Posztnyikova 215 882, 5. Szállna 217 082. Férfiak 500 m: 1—2 .Griisin és Grace 43.2, 3. Tyitov 43.3, 4. Szergeiev 43.4. 5000 m: 1. Goncsarenko 8:20.4, 2. Satikovszkij 8:26.8, 3. Novikov 8:27.5, 4. Jaikimov 8:27.7, 5. Szakupenko 8:28.2. 1500 m: 1. Voronyán 2:16.7. 2. Novikov 2:48.8, 3. Kajdatov 2:18.9, 4. Merkulov 2:19, 5. Sirukovszkii 2:19.7. A verseny állása a három szám után: 1. Novikov 141 116. 2. Szakunenko 141 220 3. Merkulov 141 683. 4. Varonyin 141 913. 5. Mihajlov 142 143. Svédország—Hollandia 12.8. Stockholm. Válogatott ökölvívóviadal. Göteborgban felavatták Skandinávia legnagyobb fedett uszodáját. Az új Vai han-bad medencéje 33 1/3x18 2/3 méretű, teljesen korszerű ugró toronnyal rendelkezik és az uszoda mintegy 1800 néző befogadására alkalmas. SPORT