Népsport, 1958. június (14. évfolyam, 107-129. szám)
1958-06-01 / 107. szám
Harmincnyolc kiváló sportmunkát végző pedagógust tüntettek ki a pedagógusnap alkalmából Bensőséges kis ünnepség zajlott le szombaton délután az Országos Ifjúsági Sportbizottság tanácstermében. Az elmúlt időszakban kiváló munkát végzett budapesti és vidéki pedagógusok részesültek kitüntetésben. A kitüntetéseket Sándor László, a Falusi Sportközpont vezetője adta át a kitüntetetteknek. Az Országos Ifjúsági Sportbizottság javaslatára az Elnöki Tanács Gerzovich Józsefnek a Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát adományozta. Folytán János, Stamler Imre és Torba Ferenc a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Az MTST Galánfi László, Kehidai László, Mészáros Ferenc, Mohácsi László és Monoki Béláné pedagógusokat a Sport és Testnevelés Érdemes Dolgozója jelvénynyel tüntette ki. A KISZ Központi Bizottsága Fekete Árpádnak, Kovács Gézának, Cs. Szabó Andrásnak és Szerb Józsefnek a Ságvári Endre emlékérmet adományozta. Rajtuk kívül az Országos Ifjúsági Sportbizottság munkájuk elismeréseként ez alábbi pedagógusokat megjutalmazta: Mogyorósi Győző, Tóth Sándor, Gyülvészi István, Csorna Lajos, Polgár Sándor, Szilassi Sándorné, Varga Jenő, Harmath József, Szenteási Alajos, Schermann Ede, Patai D. Zsigmond, Páli György, Bakonyi Ferenc dr., Tóth Andor, Poprócsi Vilmos, Bíró Boldizsár, Bujovszky Béla, Tandó József, Kelemen Mihály, Farkas Pál, Romák Éva, Ablonczi Bertalan, Borsos Jenő, Dabos József és Puskás Tibor. A kitüntetettek nevében Gerzovich József mondott köszönetet és tett ígéretet a további eredményes munkára. Három világcsúcsot javítottak meg a magyar ejtőernyősök A Magyar Honvédelmi Sportszövetség ejtőernyősei csütörtökön eredményesen kísérelték meg a fennálló éjszakai ejtőernyős világcsúcsok megdöntését. A 600 méteres bekötött éjszakai egyéni célugrásban Sztankó János (Miskolc) 3 méter 15 centiméteres átlagot ért el két ugrásból, s ezzel a múltnak adta át a szovjet Nikolaj Gyesevoj 1955-ben felállított 4.92 méteres világcsúcsát. Nem sokkal később Gyulai György, Polonyi Lajos és Petőcz Sándor állított fel 13.18 méteres világcsúcsot a 100 méteres éjszakai csoportos célugrásban. Ez a világcsúcs azonban csak egy félóráig élt, mert az MHL másik három ejtőernyőse, Kastély Sándor, Binder Lajos és Magyar Iván később 8,77 méterre javította Gyulaiék csúcsát. Az eddig érvényben volt világcsúcsot a szovjet Lucsnyekov, Rokov és Szusztrov tartotta 20,18 méteres átlaggal. A három világcsúcs létrejöttéről készült jegyzőkönyvet az MHS hitelesítés végett megküldte a Nemzetközi Repülő Szövetségnek. Képünk közvetlenül a világcsúcs után készült. Balról jobbra: Binder Lajos, Kastély Sándor, Magyari Iván és Sztankó Mihály. (Melegh György felvétele.) A belgrádi Borba szerint mind a négy jugoszláv csapat tovább megy a DK-ban «. Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Belgrád, május 31.) A jugoszláv labdarúgó szurkolók figyelme már a stockholmi VB felé fordul. A jugoszláv válogatott már elutazott a világbajnokságra, itt Belgrádban is sok szó esik arról, vajon hogy állják meg a helyüket a VB-n. A Duna Kupa mérkőzések propagálásával viszonylag nagyon keveset foglalkoznak. Néhány falagasz hirdeti csak, hogy vasárnap délután 17 órakor 2imonyban lesz a Radnicski— Ferencváros visszavágó DK mérkőzés. Az újságok közül a Borba annak a reményének ad kifejezést, hogy mind a négy jugoszláv csapat túljut az első fordulón. Azt írja, hogy a Radnicski Budapesten nem használta ki a győzelmi lehetőségeket, s így most minden tudását latba kell vetnie, hogy otthonában győzedelmeskedjen. A Politika szerint a Radnicski a jelenlegi legerősebb magyar csapattal veszi fel a küzdelmet Zimonyban. Ljubanovics, jobbfedezet azt nyilatkozta, hogy a jugoszláv védőknek elsősorban a gólveszélyes Kertészre és Oroszra kell vigyázniuk. A Ferencváros szombaton délelőtt több mint félórás edzést tartott a mérkőzés színhelyén. Mindenki edzett. A játékosok tetszését a pálya nem nagyon nyerte meg. Nincs lelátó, s a kis nézőtéren mindössze 10—12 ezer ember számára van hely. A játéktér füves, s elég jó állapotban van. A fradisták kieső borúlátó hangulatban vannak, az utazástól is fáradtak. Úgy vélik, hogy helyesebb lett volna repülőgéppel utazni. Belgrádban egyébként nagy a hőség, a hőmérő higanyszála legtöbbször 30 fok fölött van. A nagy forróságot még a zápor sem csökkentette. Sok függ attól, hogy melyik csapat bírja majd jobban a 90 percet erővel. A Ferencváros összeállítási gondja Láng sérülése. Ha Láng nem játszhat, akkor Thomann lesz a jobbhátvéd és Ombódi átkerül baloldalra. A Radnicski nem változtat az összeállításán, s nagyon bízik abban, hogy legyőzi a Ferencvárost, a továbbjutó Duna Kupában. Várszegi János A szakvezetők sok hibát látnak még a magyar csapatban A finn sajtó udvariasan dícsér is. Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Helsinki, május 31.) A keddi jól sikerült edzés után mindannyian érthető érdeklődéssel vártuk a tünkül mérkőzést. Az volt ugyanis a szakvezetők és a játékosok véleménye, hogy az otthoni előkészítő meccsek feltűnő ideges hangulata idegenben felenged majd és a játékosok azt adják, amire valóban képesek. Amint a mérkőzésekről adott tudósításunkból ki is tűnhet, válogatott csapatunk teljesítménye a nagy gólarányú győzelem ellenére sem volt meggyőző, korántsem volt megnyugtató, s ha az ott látottakra akarnánk alapítani reményeinket, úgy egyáltalán nem lehetne okunk derűlátásra. Első idegenbeli szereplésünk tehát nem hozott jelentős javulást. Inkább csak néhány játékos formajavulásáról beszélhetünk. Gondolunk elsősorban Tichyre, Berendire, Sándorra, akik gyorsak, határozottak voltak, duzzadtak az erőtől és az első pillanattól kezdve a játék befejezéséig fáradhatatlan akarással játszottak. Az a benyomásunk, hogy ettől a három játékostól a továbbiakban is jó szereplést várhatunk. Mindez többé-kevésbé elmondható mindkét kapusunkról is, akiket ugyan nem késztettek képességük teljes kifejtésére a gyengén, pontatlanul lövő finn labdarúgók, annál inkább próbára tette azonban őket a kapkodó, bizonytalankodó, eléggé fejvesztetten szaladgáló hátvédhármas, akik emellett sokszor még a fölényeskedés és túlzott magabiztosság hibájába is beleestek. Sem a fölényeskedés, sem a magabiztosság azonban igazán nem volt indokolt. Több ízben foglalkoztunk részletesen az otthoni előkészítő mérkőzésekről adott értékeléseinkben hátvédhármasunk feltűnő helyezkedést hibáival, amelyeket a játék egyes szakaszaiban követtek el. Nos, most a könnyű ellenfél ellen ezek a hibák sokszorosan ismétlődtek, s ez a sor még percekre sem voltképe® feljavulni. Ez annál is érthetetlenebb, mert a finn labdarúgók gyorsasága a közepes mértéket sem üti meg és csatársoruk játékának ötletszegénysége soha nem teremtett meglepetésszerű helyzeteket a magyar védelem számára, mégis minduntalan zavarba jöttek. A mérkőzés folyamán legalább öt nagy gólhelyzet adódott Grosics és aku kapuja előtt, mert a turkui magyar védőfal nem betonból, még csak nem is vályogból készült, hanem itt, a fenyőfa hazájában „vékony deszkakerítésnek” tűnt a tátongó hézagokkal. Hidegkúti Nándor mintegy 25 percen keresztül nagyon hasznosan és főleg okosan játszott. Volt néhány olyan megoldása, átadása, amelyet nemcsak látni volt élvezet, hanem átvenni, azokkal kapura törni és belőle gólt lőni gyerekjáték volt a partnerek számára. Aziután a félidő hátralevő részében sem erőltette meg magát. Úgy gondolom, nem lesz érdektelen, ha a számunkra nem a legjobban sikerült turkui mérkőzésről Baróti Lajos szövetségi kapitány rövid összefoglaló véleményét közöljük, amelyet kérdésünkre adott: — A finn vegyescsapat, vendéglátóink második garnitúrája nem késztette komoly ellenállásra a mi csapatunkat, s ez volt részben az oka annak, hogy főleg védelmünk sokat könnyelmüsködött — mondotta Baróti Lajos, majd így folytatta: — Csapatunk játékfelfogásában jelentős mértékű kényelmeskedés volt tapasztalható, ugyanakkor nem láthattuk minden játékos részéről azt a lelkesedést, amelynek a motor szerepét kellene betölteni, s amely az edzéseken megfelelően működik. „ Teljesen érthetetlennek tartom, hogy az egyes csapatrészek között még mindig nincs meg az összhang. Sőt, azt tapasztaljuk, hogy a játékosok a pályán eléggé ingerlékenyek egymással szemben, aminek okát egyelőre még nem tudtuk felfedezni. — Mindezeken felül a fő akadályát a jobb és folyamatosabb játéknak abban látom, hogy sok az egyénieskedés. Több játékos a jó egyéni teljesítményre törekszik, s ez az öncélú játékfelfogás egyik jelentős gátja a jobb csapatmunka kialakításának. " Hétfőn Helsinki válogatott csapata sokkal nagyobb játékerőt képviselő együttes lesz, amely mint ismeretes, egyenlő a finn válogatottal. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy a mi csapatunk, amelyben valószínűleg lényeges változás nem lesz, sokkal jobb játékot fog nyújtani, mint legutóbb — fejezte be nyilatkozatát Baróti Lajos. Péntek délután Szipka József elvtárs, finnországi követünk fogadást adott a labdarúgók tiszteletére. A fogadáson a meghívott vendégek között megjelentek a Finn Labdarúgó Szövetség, a minisztérium mellett működő Állami Sportbizottság, az atlétikai, a női torna, az asztalitenisz szövetség vezetői, továbbá a TOL, a Finn Munkás Sportszövetség vezetőségének tagjai, a Finn—Magyar Baráti Társaság vezetői. A meleg, baráti hangulatban lefolyt fogadás után mozilátogatással fejeződött be a pénteki nap. A szombati napot játékosértekezlet vezette be, amelyen Baróti Lajos szövetségi kapitány a csütörtöki, mérkőzésen látottakat értékelte, majd kifogás tárgyává tette, hogy hiányzik a csapat játékából az akarat, a lelkesedés, nem igen érezni, hogy az együttes minden, tagja együttesen minden akarását beleadná a játékba. Egyet kell érteni Baróti Lajos megállapításaival, azonban meg is kell keresni a módját, hogyan tehet ezt a hangulatot, ezt a beállítottságot alapvetően megváltoztatni. Ha az előidéző okokat keressük, észre kell venni, hogy a 22 játékos közül legalább 8 teljesen biztosnak látja helyét a csapatban, a többiek közül pedig kilencen olyan tartalékjátékosoknak tekintik magukat, akikre úgysem kerül sor, akik csak azért vannak itt, hogy teljes legyen a létszám. Az előbbiekben az elégedettség érzése az uralkodó, az utóbbiak pedig eléggé lehangoltak belülről, ha ezt nem is mutatják. Feltétlenül változtatni kell tehát ezen a hangulaton, ezen a felfogáson, ami azonban nem könnyű feladat. Bizonyára erre célzott a szövetségi kapitány is, amikor a szombati játékosértekezleten a többi között kijelentette: — Nehogy azt higgye valaki, hogy a csapaton nem lehetséges a változtatás. Lehetséges, hiszen közöttük és azok között, akik még nem jutottak eddig szóhoz, játéktudásban nincs is különbség — akarat és lelkesedés dolga, ki kerül be majd a VB-n szereplő válogatott csapatba. Úgy gondoljuk, ez a világos beszéd jó hatással lesz a csapat minden egyes tagjára és fel fogja oldani azt a hangulatot, amely a legutolsó napokban uralkodott el. A szombati edzésen az volt a benyomásunk, hogy a játékosok neon voltak valami frissek, örömmel láttuk viszont, hogy Bozsik már nemcsak gimnasztikázott, hanem futott is, sőt öt percig játszott is. Annál sajnálatosabb, hogy Friedmanszky izomhúzódása sokkal kellemetlenebb, mint ahogy az első napon gondoltuk. Botár Zoltán dr. véleménye szerint újabb párnapos pihenőre van szüksége, mert ma, amikor az edzésen megjelent, újból fájdalmai voltak és nem is erőltette a mozgást. Azok a játékosok, akik nem kapnak helyet a hétfő délutáni mérkőzésen, vasárnap délelőtt 11 órakor barátságos mérkőzést játszanak a Padlopojak Lappeenranta NB II-s csapatával a kápulai sporttelepen. Erre a mérkőzésre a magyar csapat a következő összeállításban ált fel: Ilku — Kárpáti Szigeti, Lakat — Bozsik, Kotász — Bencsics, Lábos Monostori, Vasas, Fenyvesi. A mérkőzés edzésjellegű és időtartama kétszer 35 perc lesz. A hétfői mérkőzést hatalmas plakátok és laphirdetések Finnország—Magyarország mérkőzésnek hirdetik, a két csapat vezetői azonban ismételten leszögezték, hogy a találkozó, mint abban eredetileg megállapodtak. Budapest—Helsinki válogatott találkozó n lesz. Baróti Lajos szövetségi kapitány a következő csapatot jelölte ki a hétfői mérkőzésre: Grosics — Mátrai, Sípos, J Sárosi — Szojka, Berendi — Budai II, Hidegkúti, Tichy, Bundzsák, Sándor, Tartalék: Ilku, Kárpáti, Bozsik, Vasas, Fenyvesi. A megállapodás szerint kapust végig, három mezőnyjátékost pedig az első félidő befejezéséig lehet cserélni. Az előjelek szerint a tartaléka játékosok legtöbbje a II. félidőben játszani fog. A mérkőzést az Olimpiai . stadionban tartják meg. A finn válogatott csapat a következő összeállításban játszik: Vilermo — Paikkinen, Lehtinen, Haahti — Lahtinen, Rautiaiinen — Ahmala, Kankonnan, Forsgren, Heinonen, Vilppunen. Lehetséges, hogy helyet kap a csapatban , Rytkönen, aki jelenleg a franciaországi Toulouse I. osztályú csapatnak a tagja , és most szabadságát tölti hazájában. Amérkőzés iránt az érdeklődés elég nagy, , 20 000 nézőt várnak, ami labdarúgó mérkőzésen itt Finnországban igen jelentős számot jelent. A finn sajtó nagy cikkekben foglalkozik a turkui mérkőzéssel. A Helsingin Sanomat „Más gyár csárdás’’ címet ad a tudósításnak, amelyben elmondja, hogy a magyar válogatott annak ellenére, hogy kevesebbet mutatott, mint az olimpiai bajt nők, jó leckét adott a finn válogatottnak. A magyar csapat komoly ellenfele csak a szokatlan hideg és a szél volt. A Kansan Uutreet ,,A magyarok edzést tartottak a finn válogatottal” című cikkében Tichy pompás játékát emeli ki és megállapítja, hogy a II. félidőben csak edzésszerűen játszottak a finnekkel, fia Uusi Suomi „A magyarok könnyen győzték le ügyetlen csapatunkat". Ez volt a címe a tudósításnak, amelyben azt írja, hogy a magyarok csaknem olyan jó játékot mutattak be, mint hat évvel ezelőtt az olimpián. A csatárok gyorsak és technikásak, de hiányzik belőlük az előző csapat labdabiztonsága. Sokkal nagyobb arányban is győzhettek volna. Az Illa Sanomat című esti lapban nyilatkozik Lehtonen nevű finn sportvezető, aki legutóbb végignézte Budapesten a Magyarország—Jugoszlávia válogatott mérkőzést. Véleménye szerint a magyar csapat most lényegesen jobban játszott, mint Budapesten a jugoszlávok ellen, azonban ez kevés ahhoz, hogy a világbajnokságon jól megállja a helyét. Sokat kell javulnia, ha ott jól akar szerepelni. Tabék Endre Piros rózsa lesz Takács asztalán... Angyalföld legszélén, a Jász utca végében áll az általános iskola épülete. Nagy ablakain beözönlik a május végi napsugár. Kora reggel van és ugyancsak szaporázzák lépteiket a bejárat felé a kisleánykák. A friss szellő pajkosan lobogtatja a virágos, színes kis szoknyácskákat. Előttem is halad egy kis csoport leányka. Nevetgélnek, beszélgetnek. Egy kis szöszke azt kérdezi társaitól: — Ti milyen virágot vesztek a tanító néninek a pedagógusnapra? Egy kis barna így válaszol: — Azt mondta anyukám, hogy mi csupa piros rózsát veszünk. — Érdekes, mi is azt akarunk — elvitélik egyszerre hárman is. Megszólítom őket. s Szeretitek a tanító nénit? A leánykák meglepődnek. Kissé zavartan méregetnek tekintetükkel. Legelőször a kis szöszkének jön meg a bátorsága: — Hajjaj, de még mennyire, pláne a Sárika nénitt — Az kicsoda? — Tetszik tudni, az tanítja a tornát. Erre azután a többinek is megered a hangja: — Ma is lesz tornaóránk! — mondják egyszerre ketten is. A gyerekek ugyancsak meglepődnek, hogy én is betérek velük együtt az iskola kapuján. Az egyik elfojtott hangon súgja társainak: — Gyerekek, lehet, hogy ez egy szakfelügyelő bácsi... Néhány perc múlva szemtől-szembe állok Sárika nénivel, azaz Takács Tibornéval. Szelíd, komoly tekintetű asszony. Amikor megtudja, hogy újságíró vagyok, élénken szabadkozik: — Megmondom őszintén, én még sohasem nyilatkoztam és nem is szeretek. Vannak nálunk tapasztaltabb kartársak, talán inkább azokkal szíveskedjék beszélni. Ugyancsak meglepődik, amikor elmondom, hogy én már mindent tudok róla. Ugyanis mielőtt elindultam az iskolába, beszéltem Takács Jenővel, a XIII. kerületi tanács elnökhelyettesével. Valaha maga is pedagógus volt és nagyon jól ismeri a kerület pedagógusait, különösképpen a testnevelőket, mert azok segítik a kerületi sportiskola munkáját. — Hallottam — veszem át a beszéd fonalát —, hogy az iskola leány-tornászcsapata megnyerte a kerületi, a területi és a budapesti versenyt. Ez bizony nagy dicsőség. Takács Tiborné elpirul és úgy hárítja el a dicséretet: — A gyerekeken múlt. Ügyes kisleányok és úgy veszem észre, szeretik a tornát. Ebben a pillanatban megszólal a csengő. Kezdődik a tanítás. Takácsné búcsúzik, mert várják a gyerekek. Nincs több idő a beszélgetésre és abban állapodunk meg, hogy majd tanítás után ismét találkozunk ... Délután a lakásán keresem fel a Takács-házaspárt. A férj, Takács Tibor dr. sebészorvos a Szabolcs utcai kórházban. Valaha maga is tornász volt, bajnokságot is nyert csapatban. Igen barátságos férfi, a szeme állandóan mosolyog. — Derék kisasszonyka az én feleségem — mondja érezhető melegséggel. — Azon csodálkozom, hogy nem fárad el sohasem. Legalábbis nem panaszkodik. A délelőtt fáradtságát itthoni munkával piheni ki. Délután a sportiskolában foglalatoskodik. A torna tudományába vezeti be az angyalföldi kislányokat. Erre Takácsné veszi át a szót: — De te se szerénykedj és mondd csak el, hogy te is segítesz nekem. Amikor ráérsz, mindig elkísérsz és még a gyakorlatokat is bemutatod a gyerekeknek. Takács Tibor felnevet: — Ezt azért teszem, mert nekem is jólesik a kórházi levegő után egy kis mozgás. Nyílik az ajtó és egy tíz év körüli szőke fiúcska lép a szobába. Nem is kell mondani, hogy a Takács-házaspár fia, mert szakasztott olyan, mint az apja. — No, itt a tornászutánpótlás jegyzem meg. A kisfiú a fejét rázza és úgy szabadkozik: — Nem nagyon szeretem a tornát, csak annyira, amennyire muszáj. Most az édesanya veszi át a szót: — Ugye, milyen érdekes, egy tornászházaspár fia nem nagyon szeret tornázni. Pedig megígértem neki, hogy minden kézállásért egy forintot kap. Sajnos, nem nagyon gyűlnek a forintok. Az édesapa veszi védelmébe a fiát. — De azért nagyon szereti a sportot, eljön velem mindig a sporteseményekre. A sportiskolán pedig ő az egyik „főpontozóbíró". Ifjú Takács Tibor sem hagyja magát. Focizni viszont nagyon szeretek! Ahogy beszélgetünk, úgy érzem, megtelik a szoba valami kellemes melegséggel. Az a fajta melegség ez, amelyik a szívekből szokott áradni. Jó helyre kerülnek majd azok a piros rózsacsokrok, amelyeket Takács Tiborné kap majd a gyerekektől a pedagógusnapon ... Tari István A FALUSI SPARTAKIAD KÉRDÉSEI Néhány jó tanács a röplabdázóknak Gyakorlat teszi a mestert — tartja a régi magyar közmondás. Érvényes ez a sportra, érvényes minden sportágra is. Edzés nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. Labdasportban — így a röplabdában — az edzés azonban nemcsak magából a játékból, sőt egyes időszakokban elsősorban éppen nem a játékbóláll. Játék közben az egyes elemeket nem lehet megfelelően gyakorolni, kevésbé lehet csiszolni a technikát. Az elmúlt évben végignéztem a spartakiádi döntőjének egy-két mérkőzését. Látszott a játékosok mozgásán, hogy nem idegződtek be a helyes mozdulatok, sokszor nem a megfelelő megoldást választották. Nyilvánvalóan sokat játszottak és keveset gyakoroltak az edzéseken. Pedig a legkiválóbb zongorista is naponta skálázik — a legegyszerűbb gyakorlatokat végzi, hogy utána a legbonyolultabbat is meg tudja oldani. Röplabdában a skálázás, a labdakezelés. Ez egyetlen edzés műsoráról sem maradhat el. Általában helyes, ha először pontosan igyekeznek egymásnak adogatni a labdát a játékosok — természetesen ügyelve arra, hogy a kéz és láb munkája összhangban legyen. Utána gyakorolni kell a labda visszaadását nehezebb helyzetből is s nem szabad megfeledkezni az ütések védéséről, s az egymásra ütésről sem.A röplabda ABC-hez tartozik a nyitás és a nyitásfogadás. Lehet egyszerre is gyakorolni mindkettőt, a csapat egyik fele nyit, a másik fele pedig fogadja a nyitásokat. Arra kell ügyelni, hogy minden játékos száz százalékos biztonsággal nyisson alulról, a képzettebbek pedig gyakorolják a támadó nyitásokat is. Ahogy a labdarúgásban a góllövés, ugyanúgy röplabdában a leütés okozza a legtöbb örömet. Ezt általában szívesen gyakorolják a játékosok, úgy, mint a labdarúgók a kapura lövéseket. Kell is gyakorolni, de össze kell kapcsolni a feladás gyakorlásával. A legtöbb csapatnál az a szokás, hogy a jó labdakezelésű játékosok beállnak feladni, a többiek pedig ütnek. Ez nem helyes. A leütőknek is meg kell tanulniok feladni, a feladóknak pedig kell tudniok ütni is. A leütés gyakorlását össze lehet és kell is kapcsolni a sánccal. Jó sánc nélkül nincs jó csapat. Először egyenként, azután párosával lehet tanulni a sáncolást. Ezt a technikai ABC-t általában minden edzésen ajánlatos „elmondani". Ezután következhet a játék, ahol a taktikai megoldásokat lehet gyakorolni. A játéknál lehetőleg mindig ugyanazok a játékosok szerepeljenek egymás mellett, mert röplabdában is fontos az összeszokottság. A cserejátékosokat is be kell illeszteni a csapatba, ők is ismerjék pontosan feladatkörüket és ismerjék partnereiket is. A legnehezebb probléma, amit azonban meg kell oldani: az edzőkérdés. Edző nélkül nagyon nehéz előrehaladni. Szükség van valakire, aki kívülről figyeli a játékot, figyelmezteti a játékosokat a hibákra és rávezeti a helyes megoldásra. Szakképzett edző természetesen nincs sok faluban, de mindenütt akad valaki, aki jól ismeri a szabályokat, látott már színvonalas mérkőzéseket. Nem jó megoldás, ha a legjobb játékos az edző. Belülről más távlatból nézi az ember a játékot, mint kívülről. A csapat legjobbja segítse a többieket, mutassa meg, mit hogyan kell csinálni, de az edző más valaki legyen. Hetenként egyszer elméletileg is jó foglalkozni a játékkal. Mindenkinek pontosan kell ismernie a szabályokat, a játékrendszert, az egyes taktikai megoldásokat, értenie kell elméletileg is a röplabdát. A röplabda a pályakérdésben a szerencsés sportágak közé tartozik. Nincs olyan falu, ahol ne akadna 9x18 méteres sima terület. Középen kifeszítenek egy hálót s máris játszhatnak a csapatok. Szinte mindenütt mód van arra, hogy űzzék ezt a sportágat, amely arányosan fejleszti a testet, megmozgat minden izmot, növeli az ügyességet, a gyorsaságot, a rugalmasságot. Rendszeres edzéssel minden faluban mód nyílik arra is, hogy a csapat bekerüljön a spartakiád legjobbjai közé. Benke Attila, 60-szoros röplabda-válogatott Barátságos labdarúgó-mérkőzés Szegedi EAC —Dorozsmai SE 8:0 (3:0). Szeged. A SZEAC Hódi (Mészáros) — Bénák, Portörő, Vass — Rábai, Janka — Polyvás, Török, Baráth, Nemes, Pető összeállításban szerepelt. Idöntént jól játszott az NB I-es csapat. G: Török, Baráth (2—2), Rábai (2, egyet 11-enből), Pető, Nemes.