Népsport, 1958. október (14. évfolyam, 197-218. szám)
1958-10-02 / 197. szám
25 ÉV jelentős idő egy ember életében. Sok sportember éri meg sportolói tevékenységének 10., 15. évfordulóját, s van, aki 20 éves jubileumot is ünnepelhet mint aktív versenyző. Ritka azonban, hogy egy versenyző 25 éves évfordulót ünnepeljen. Hegedűs András, a Sztálinvárosi Vasas labdarúgócsapatának balszélsője ilyen ritka napot ünnepelhetett a közelmúltban. A rokonszenves sztálinvárosi játékos 25 évvel ezelőtt a 111. ker. TVE kölyökcsapatában öltötte magára először nyilvánosan az óbudaiak kék-fehér mezét, s azóta kis szünetekkel negyedszázada futbalozik. A negyvenes években az MTK-hoz került és 1917- ben teljesült legnagyobb vágya: magára öltötte a címeres mezt, tagja volt az Albánia ellen győztes magyar válogatott együttesnek. Hét évvel ezelőtt került Sztálinvárosba, s az óbudai és a Hungária körúti kék-fehér mezt a sztálinvárosi ixtsasok kékfehér mezével cserélte fel. Klubhűségét mutatja, hogy ma már a sztálinvárosi alapítók közül csak hárman játszanak a csapatban, de ők ma is leglelkesebb tagjai az „Ifjú város” NB II-s labdarúgó-csapatának. A 37. évében levő sportember három éve csapatkapitánya az együttesnek. Sportszerű életmódja jelentős mértékben hozzájárult, hogy még ma is teljes értékű tagja csapatának. Megbecsülésnek örvend játékostársai előtt éppúgy, mint munkahelyén, a Vasmű karbantartó gyárában. Ha régi gyorsasága egy kissé meg is kopott, lelkessége, töretlen küzdőszelleme ma is példakép lehet sok-sok fiatalabb labdarúgó előtt. Ezek a tulajdonságok eredményezik elsősorban, hogy még ma is nemegyszer csapata legjobbjai között szerepel egy-egy mérkőzésen. A labdarúgók széles tábora is szeretettel köszönti 25 éves játékosévfordulója alkalmából Hegedűs Andrást. Megnyitották a müncheni sakkolimpiát Kedden Münchenben a „Német Múzeumban” ünnepélyes keretek között nyitották meg a 13. sakkolimpiát. A küzdelmekben összesen 36 ország válogatott csapata vesz részt, mindegyik együttese 4—4 versenyzővel és 2—2 tartalékkal szerepel. A Nemzetközi Sakkszövetség fennállása óta első ízben a résztvevők olimpiai esküt tettek le. Az ünnepélyes megnyitón a magyar csapat nem vett részt, mert csak szerdán reggel utazott el Münchenbe. Ejury Jenőnek, a szövetség főtitkárának vezetésével a következő "sakkozók utaztak el: Szabó László, Barcza Gedeon, Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Honfi Károly, valamint Flórián Tibor csapatkapitány. A megnyitó ünnepség után négy csoportba osztották a csapatokat. A magyar csapat a harmadik csoportban játszik. A selejtezők után az egyes csoportokból az első három helyezett jut a tizenkettes döntőbe. Az egész verseny időtartama alatt egyetlen szünnapot sem tartanak. Az esetleges függőjátszmákat délelőtt fejezik be. A csoportbeosztás a következő. I. csoport: Írország, Olaszország, Dánia, Bulgária, Portorico, Ausztria, Szovjetunió, Hollandia, Franciaország. II. csoport: Norvégia, Izland, Irán, Spanyolország, Finnország, NSZK, Izrael, Dél-Afrika, Egyesült Államok. III. csoport: Argentína, Lengyelország, Anglia, Columbia, Skócia, Fülöp-szigetek, Libanon. NDK, Magyarország. IV. csoport: Jugoszlávia, Görögország, Kanada, Svédország, Belgium, Svájc, Csehszlovákia, Tunisz, Portugália. A poznani siker és sikertelenség árnyékában MÉRLEGEN AZ EVEZŐSÖK TELJESÍTMÉNYE (I.) Ezernyolcszázkilencvenhárom óta az idén rendezték meg negyvenkilencedszer a férfi és ötödször a női evezős Európa-bajnokságot. A múlt századvégi kezdet óta sokat változtak az általában évente megrendezésre kerülő események, ma már másként, más hajókban és más körülmények között eveznek, mint régen. Az Európa-bajnokságok világviszonylatban is tisztes tekintélyre tettek szert. Tekintve, hogy az evezésben még nem, tartanak világbajnokságot, s hogy csak négyévenként az olimpiákon találkozhatnak egymással a földteke legjobbjai, a FISA annak idején kénytelen volt olyan intézkedést hozni, amely más földrészbeli evezősöknek is lehetőséget nyújt az EB-ken való indulásra. A rendszeres Európa-bajnoki találkozók ma már rendre túllépik a kontinens kereteit, ezt bizonyítja, hogy az utóbbi két évben Duisburgban és Poznanban Ausztrália és Amerika öt hajóval képviseltette magát. Ennek ellenére is hiányát érzik a földkerekség evezősei a világbajnokság megrendezésének. Ezúttal a női és a férfi EB között megtartott 1958-as FISA-kongreszszustól várták az erre vonatkozó döntést, ez azonban nem születhetett meg. Gaston Mulleynek, a FISA volt elnökének hirtelen halála egy kis fejetlenséget idézett elő a nemzetközi szövetségben, nem készítették elő kellően a kongresszust, így a fontos ülést, későbbre halasztották. Az idei EB rendezése azonban nem sínylette meg a fejetlenséget, a FISA különféle bizottságai a tőlük megszokott gyakorlattal és lelkiismeretességgel látták el teendőiket. A hajókról Az evezés „szerszámsport”, így nem közömbös a hajók és a lapátok minősége. A versenyevezésben ,a szabályok nem kötik meg a lapátok és a hajók méreteit ezzel is szabad kezet kívánnak nyújtani a sportszerek fejlesztéséhez. Ez az EB nem hozott számottevő újításokat a sportszerekben, legfeljebb csak annyit, hogy például az olasz nyolcas által még tavaly bevezetett ültetési elvet i az egyes, a kettes, az ötös és a hatos baloldalra evez, a többi pedig jobbra más országokban se alkalmazták — de nem nyolcasban. Bár a női EB-n először lehetett látni, mégsem számít újításnak a német nők nyolcas hajójának építése. Ez a nyolcas szélesebb és laposabb, mint a többi, állítólag biztonságosabb az egyensúlya. Ebben a hajóban más tollú lapátokkal eveztek, mint a többiekben. A németek kitűnőnek tartják ezt a megoldást és a jövőben sokat várnak tőle. Még a német kormányos kettős hajójának formája ütött el a többitől. A menetirány felé elhelyezkedő légszekrény oldalán, tehát elöl helyezték el benne a kormányost, aki jóformán fekve irányította csapatát. Ezek a tavalyi újítások, úgy látszik, beváltak, mert az ilyen hajóikban porondra lépő csapatok jól szerepeltek. Milyen szinten mozogtak a teljesítmények? Habozás nélkül meg lehet állapítani, hogy a tavalyi EB óta, ha nem is sokat, de valamennyit emelkedett az amúgy is magas színvonal. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a női és a férfi versenyekre. Örvendetes számunkra, hogy az EB színvonalának emelésében a magyar Papp Jenőnének is szerepe lehetett. A magyar versenyző olyan számban aratott győzelmet, amelynek valamennyi között legerősebb volta mezőnye. Ezt a mezőnyt azért tartották a legerősebbnek, mert az osztrák Sika, a német Vogt és a magyar Pappré személyében hárman is esélyesei voltak a bajnokságnak, míg a többi számban jóformán alig akadt méltó ellenfele a nagytudású szovjet nőknek. Különben ezúttal sem okozott meglepetést a szovjet nők hatalmas fölénye, a négy számban szinte a férfiakat megközelítő erős lapátmunkával nyertek EB-t. A férfi EB hét számában a németek sikeres szereplése emelkedett ki. Nemcsak azért, mert 3 számban győztek, hanem mert fiatal gárdával vonultak fel, s a fiatal gárda tagjai nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Ilyen teljesítményt nyújtott még az olasz nyolcas, a szovjet kétpárevezős (Berkutov, Tyukalov) és egyesben az ausztrál McKenzie. így eveztek a győztesek Természetes, hogy ilyen nagy versenyeiken, mint az EB, könnyű különbséget tenni a jóik és a gyengébbek között. a versenyek csalhatatlanul megmutatják, hogy mire képesek a csapatok. A döntő futamok is igazolták azt a régebben kialakult véleményt, hogy a versenyevezés elsősorban az erő és a szívósság sportja, hogy ha fontos ig a stílus, de nincs olyan jelentősége, mint a versenyzők fizikai képességeinek. Persze, helytelen volna ebből azt a következtetést levonni, hogy a stílus szerepe mellékes, hiszen jó stílussal tagadhatatlanul eredményesebb az evezés. Mégis az a legdöntőbb, hogy milyen erő segíti előre a hajó futását. Talán legjobb példa erre az ausztrál McKenzie evezése, aki stílusban csakúgy, mint tavaly, ezúttal is a mezőny mögött kullogott, erőben azonban nem. Az ausztrál versenyző jóformán úgy bánt el tizenegy ellenfelével, mint macska az egérrel. Lapátmunkájának látványa nem keltett az emberekben különösebb örömet, ezzel szemben olyan erővel tudta áthúzni csapásait, hogy az szinte bámulatos volt. Hasonlóképpen szükséges emlékezni az EB-t nyert három német, a szovjet é® az olasz csapatról is. A felsoroltak nemcsak erejükkel szereztek maguknak tekintélyt, hanem azzal se, hogy erejüket magas csapásszám mellett is ki tudták fejteni. Régi törvény: nem művészet magas csapásszámmal evezni, de nagyon nehéz dolog a gyorsítással egyenes arányban növelni a csapás erősségét. Az erő® áthúzás és a maga® „fordulatszám” egymásra hasznos hatása érvényesült a legkitűnőbbek evezésében. Különösen a táv második felében nagy teljesítmény ez, hiszen mint mondják, az evezésben itt válik el a vér a víztől, itt dől el, hogy ki bírja jobban. A magyar nők többé kevésbé rendelkeztek ezekkel az alapvetően fontos vonásokkal, annak elenére, hogy teljesítményük — egy kivételtől eltekintve — tavaly óta egy kis hanyatlást mutatott. Papp Jenőnének az egyesben elért győzelme a harcos szellemű evezés következménye volt. A Poznanban járt többi négy hajó egyikében sem tudtak olyan hajrát kivágni, mint Pappné. Bizony gyengén hajrázott négypárevezésünk, nem volt benne annyi erő, mint máskor. Mintha visszaesett volna ez az együttes. Ebőbben még kis különbséggel lettek másodikok, Duisburgban már többel, az idén pedig még a második helyre sem futotta erejükből. Lehet, hogy az egykor nagy reményekre jogosító együttesen a hazai ellenfelek hiánya állt bosszút, lehet, hogy az előző sikerek egy klasé önelégedetté tették a csapatot, de az is lehet, hogy ez a négyes, az előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező vbsszaesé® útjára kényszerült. Női kormányos négyesünk sem múlta fölül önmagát az EB-n, sőt a döntőben a képessége alatt szerepelt az együttes. Igaz, talán még erején felüli evezéssel sem győzhette volna le a szovjet négyest, de egy biztos: keményebb, frissebb hajrával szépíthetett volna helyezésén. Női együtteseinkről különben az a vélemény járta Poznanban, hogy erőnlétükben akadtak fogyatékosságok, hogy elsősorban emiatt maradtak alul a többiekkel szemben. Még fokozottabban vonatkozott ez a vélemény férfi együtteseink teljesítményére. Férfiaink nem kerültek be a döntőkbe, sőt az előfutamokban is alárendelt szerepet játszottak. A férfiak már eleve gyér kilátásokkal utaztak Poznanba, e ezekre a kilátásokra, sajnos, nem is tudtak rácáfolni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy egy olyannyolcassal szerepeltünk, amelyet csak nagy kínok között tudtak idehaza összeállítani. Több olyan versenyző is evezett ebben a hajóban, aki tudásban még nem tart ott, hogy nyugodtan magára ölthesse a válogatott mezt. Ráadásul ezta nyolcast is lefelé ívelő formában találta az EB, így adódhatott, hogy a hollandokon és a görögökön kívül mást nem tudtak maguk mögé utasítani. Az előzmények ismeretében hiba volt elindítani ezt a nyolcast. Még jó forma esetén is megfontolandó lett volna, hogy indítsuk-e őket, hiszen szegényes létszámú gárdánk semmi szín alatt sem vetélkedhetik olyan gazdag emberanyagból kiválogatott nyolcasokkal, mint például ez olasz, a szovjet, a német, a csehszlovák és a svájci nyolcas. Még ennél is elhibázottabb lépés volt férfi kétpállévezésünk kiküldetése. Talán nem is azért, mert csak az utolsó hevív tellett erejéből az elő- és a reményfutamban, hanem mert előre láthatóan is leküzdhetetlen fölényben voltak velük szemben a többiek. A férfiak kiküldetését a hazai versenyeken nyújtott fölényes sikerek alapján szabták meg a szövetségben. Ezek a sikerek pedig — mint a jelek mutatták — Poznanban jóformán a semmivel voltak egyenértékűek. Szabó András: Srimm ■ Október 5-én a Népstadionban Magyarország B—Jugoszlávia B válogatott labdarúgó-mérkőzés. Előtte: Ferencváros—Slovan Bratislava barátságos találkozó. Jegyét váltja meg a Sportpropagandánál (Vili., Rákóczi út 57/a. Fél 9- től 5-ig. Szombaton 11-ig. TENISZJELENTÉS a Mecsek aljáról Két sportembernek állítanak emléket Pécsett a hagyományos esz-, idényzáró országos teniszverseny megrendezésével. Ugrósdy Jenő, a pécsi teniszeset egyik legfőbb mozgatója volt éveken keresztül, sok tehetséges ifjút tanított meg a játék alapjaira. Holota Jenő pedig egyike volt azoknak a sokat ígérő fiatal tehetségeknek, akik a Mecsek aljáról indultak útjukra a sporthírnév felé. Korán, hunytak el mind a ketten, s haláluk nemcsak a pécsi, hanem az egész ország teniszsportjának veszteséget jelentett. Talán ezzel is magyarázható, hogy a pécsi idényzáró teniszverseny minden évben nagy érdeklődést kelt, s az ország minden tájáról, természetesen a fővárosból is szép számmal vonzza a játékosokat, így volt ez az idén is. Közel száz fővárosi és vidéki játékos adott egymásnak találkozót a múlt hét végén a pécsi Bagokány-ligetben és mérte össze tudását küzdelmes, érdeke® mérkőzéseken. Diósgyőr, Kecskemét, Szombathely és Tatabánya küldte el képviselőit Pécsre, hogy csak az egymástól legtávolabbra eső városokat említsük, s a fővárosból is több egyesület jelent meg népes gárdával. A verseny sikere ilyen vonatkozásban vitathatatlan volt. A nem pécsieket azonban valami mégis meglepte és kellemetlenül érintette: a közönség érdeklődésének úgyszólván telje® hiánya. Akik az elmúlt évben teniszezni voltak Pécsett, a pályára kiérve kínos meglepetésben részesültek. Tapasztalhatták, hogy a Balokány-ligeti pályák mellett — s ezek a város reprezentatív pályái — a-inc® öltöző és hiányzik a tisztálkodási ,a mogdási lehetőség is. Tavaly a Népsportban már foglalkoztunk a pécsi állapotokkal. s talán cikkünknek is része volt ben-n©, hogy a város vezetői felfigyeltek erre a nagy fogyatékosságra. így történt, hogy a múlt heti pécsi versenynek egyik nagy örömmel fogadott eseménye volt a modern 1, közel félmillió forintot érő új klubhoz felavatása. A korszerű öltözőkkel, fürdőkkel, társalkodó helyiséggel, gondnoki lakással ellátott ízléses épület előreláthatólag a pécsi teniszélet egyik központjává vélik, a otthonosságával hívogatni fogja a fiatalságot, azokat is, akik a mostoha körülmények között inkább lemondtak a teniszről. Az új klubház — általános sikert aratva — a múlt heti versenyen megkezdte rendeltetését. Ezzel azonban a pécsi teniszpályák körül még nincs minden rendben. A tenisztelep a Balokány-fürdő mellett elterülő ligetben van, szép helyen, a dísztó szomszédságában. Ez a liget azonban talán az ország legelhanyagoltabb parkja. Sétányai rendezetlenek, pázsitos részei gondozatlanok, virágágyai gazosak. Állítólag azért, mert szó van, róla, hogy a városrendezés során egy műút fogja keresztülszelni, tehát bizonyos fokig pusztulásra van ítélve.Remélhetőleg ez az ügy hamar tisztázódik és akkor nem lesz végre akadálya a Balokány-liget rendezésének. Egy szép parkkal övezett, korszerűen felszerelt tenisztelep pedig még vonzóbb lesz a sportolni vágyó ifjúság és a közönség számára se. A majdnem száz idegen teniszező megjelenése önmagában is feltűnést kelt egy olyan városban, mint Péce. Egy verseny megfelelő propagálásához azonban ennyi kévé®. Talán hozzájárult a verseny iránti érdektelenséghez, hogy még Péc® főterén sem láttunk egyetlen plakátot sem, amely felhívta volna a figyelmet az eseményre és tájékoztatást adott volna a közönségnek. A pécsi viszonyok között, ahol az emberek már, úgy látszik, elszoktak a teniszversenyre való járástól, még a plakát sem jelentene kellő mozgósítást. Sokkal többet ígérne, ha az iöko-lák ifjúságát sikerülne legalább egy alkalommal megnyerni a teniszversenyeknek. Ez nagy lépést jelentene előre, mert a nézők közül többeket megnyerne ennek a szép sportágnak, s lassan kialakulna egy lelkes és hűséges új nézőközönség is. Minden vidéki verseny nagy terhet rók a versenyzőkre, hiszen rövid idő alatt kell a küzdelmeket befejezni. A pécsi verseny e tekintetben is élen járt, mert minden számban igen nagy volt a mezőny. Az eredménye® játékosok között nem egy akadt, aki naponta öt-hat mérkőzést is játszott, tehát csak nagyjából számítva legalább hat órát töltött a pályán. Elképzelhető, milyen játékra volt képes például az a teniszező, aki kétórás idegölő egyes mérkőzést követőleg, öt -tíz perc szemét után újra kénytelen volt pályára lépni. Hiba az ilyen ütemű versenyeztetés, mert a játékosok többsége nincs megfelelően felkészülve rá. Persze megoldást nagyon nehéz találni. A versenynapok számát meghosszabbítani nem lehet, az így keletkező terheket sem a játékosok, sem az egyesületek nem bírnák. A másik megoldás sem túlságosan vonzó: kisebb mezőnyökkel kevesebb számból álló versenyeket kellene rendezni. Marad a harmadik lehetőség: jobban fel kell készíteni a versenyzőket az ilyen küzdelmekre. Ezzel el is érkeztünk a teniszsport, különösen a vidéki tenisz legnagyobb problémájához, az edzőkérdéshez. Mint minden nagyobb versenyen. Pécsett is sok ügyes fiatal és kevésbé fiatal játékost láthattunk. Harmonikusan mozgó, helyes technikával játszó, szép stílusú versenyzőt azonban annál kevesebbet. Ez érthető is, hiszen vidéken alig működik hivatásos edző. — Most már szép számban vannak játékosok vidéken, akiknek a fejlődése ugrásszerű lehetne, ha jó edző szakavatott módon foglalkozna velük — mondták a vidéki teniszvezetők. Az edzők azonban nehezen vállalkoznak arra, hogy székhelyüket áttegyék egy-egy vidéki városba. A pécsiek se szeretnének egy edzőt szerződtetni, megfelelő megélhetését is biztosítani tudnák, de jelentkező nehezen akad. Általános a vélemény a vidéki tenisrvezetők körében, hogy a szövetségnek kellene ezekben az ügyekben erőteljesebben állást foglalnia, másrészt pedig megfelelő tanfolyamok szervezésével az edzők utánpótlását jobban biztosítania. A jól sikerült pécsi versenynek egyik legfőbb tanulsága, hogy végre szakmailag i® jobban ki kell emelni az elmaradt sportágak közül a teniszt, eredményesebb módszerekkel kell foglalkozni elsősorban a 13—16 éves fiatal játékosokkal, ekkor kell hozzászoktatni őket az eddiginél jóval nagyobb megterheléshez és a rendszeresebb edzésekhez. A. A. — Sajnos, nincs közönsége Pécsett a tenisznek magyarázták a helyi vezetők és játékosok. Lehetséges, hogy igazuk van, hiszen bizonyára jól ismerik a helyi viszonyokat. Van azonban két olyan körülmény, ami reményt nyújt, hogy jövőre talán már ez enek a versenynek is megsokszorozódnak a nézői. Az egyik: az új klubház felavatása. Október 26.án kezdődik az I. osztályú ökölvívó CSE ökölvívósportunkban mind jobban megélénkül az élet. Jelenleg az osztályozó-mérkőzések folynak az I. osztályba jutásért. Az osztályozók október 12-én fejeződnek be, s ekkor dől el, hogy az Újpesti Dózea, a Bp. Honvéd, a Csepel és az MTK mellé melyik négy csapat kerül az NB I-be. A CSB két négyes csoportban október 26-án kezdődik. Körmérkőzések után az első 2—2 helyezett jut a döntőbe, ahol ismét minden csapat mérkőzik egymással. Az I. osztályú ökölvívó CSB december elején fejeződik be. Csütörtök, 1958. október 2.■3- Ritkán látható mérkőzés Nem hirdették öles plakátok, nem írtak róla a lapok, nem foglalkozott az eseménnyel sem a rádió, sem más propaganda szerv. Pedig a ráérő sportemberek közül bizonyára sokan kisétáltak volna a gyönyörű őszi délelőttön a napfényben fürdő Elektromos-pályára, így azután mindössze hárman voltunk „civilek" a nézőtéren, amikor a két csapat kezdésre felállt és Iszajev elindította a labdát kétszer harminc perces útjára. Mert — hogy eláruljuk a titkot — ritka csemegében volt részünk: kihívásos mérkőzés keretében találkozott a szombaton Diósgyőrött 2:1-es győzelmet elért szovjet ifjúsági válogatott a Népstadionban vasárnap döntetlenül végzett szovjet B-válogatott labdarúgó-csapattal. Először mi is amolyan „edzőmérkőzés’félére gondoltunk, nem így gondolkoztak azonban a szovjet fiatalok és hamar megszerezték az első gólt. Erre azonban feleszméltek Iszajevék és hárommal válaszoltak. 3:3 után mégegyszer vezettek az ifik, s végül 5:5-ös döntetlennel végződött az érdekes találkozó. S hogy a játékosok komolyan vették a mérkőzést, azt az átizzadt mezeken kívül sok minden más is bizonyította. Hirtelenében nem is tudjuk eldönteni, hogy az ifik Diósgyőrött vagy pedig kedden délelőtt az Elektromos-pálya zöld gyepén küzdöttek-e nagyobb igyekezettel. Mindenesetre a fiatalok ezúttal is azt igyekeztek többek között bebizonyítani, hogy nem hiábavaló a szovjet labdarúgó-szakemberek sokoldalú törődése a fiatalok csapatával. S az ifjúsági válogatott? Ezúttal is arra törekedett, hogy bebizonyítsa eddigi eredményeit, köztük a diósgyőri eredmény realitását. S a bizonyítás ezúttal is sikerült. Egyáltalán nem volt egyoldalú a játék, sőt... Az ifik l1-est hibáztak és 3 hatalmas kapufát is rúgtak az öt gólon kívül... Bizonyára sok minden feltűnt volna ezen a találkozón a magyar szakembereknek és játékosoknak, így voltunk vele mi is. Tetszett a játék, főként a fiatalok csatársorának korszerű, sok helyváltoztatással. Hosszú átadásokkal szőtt gyors támadásai, a mezőny legjobbjának, az ifik jobbösszekötőjének, Korsunovnak nagyszerű technikája, lövőkészsége, kitűnő labdakezelése és 3 gólja. Ami azonban leginkább feltűnt, az a szovjet játékosok játékban és játékon kívül megnyilvánult magasfokú fegyelmezettsége volt. Ahogyan edzőik figyelmeztetéseit, tanácsait, a dicséretet és a korholást fogadták, amilyen fegyelmezetten tudomásul vették a bírói tévedéseket, ahogyan egymás „keménykedései" után szó nélkül feltápászkodtak a földről és tovább rohantak (ugyancsak szó nélkül) a labda után — az rendkívül magasfokú öntudatra, példás fegyelmezettségre vall. Nem láttunk vagy hallottunk veszekedést, nem volt egyetlen legyintés sem, pedig mindkét csapat kapott egy-egy olyan 11-est, amit nem előzött meg szabálytalanság. Nem volt hiábavaló a délelőtt feláldozása. Jó mérkőzést, sportszerű játékot láttunk és ismételten meggyőződhettünk róla, hogy nem véletlenek szülték a szovjet ifjúsági válogatott legutóbbi időben elért eredményeit. Az egygólos vereség a nagyválogatottól, a csehszlovák ifik ellen elért 5:0-ás, a magyar ifik elleni 2:1-es győzelem és a szovjet B-válogatott ellen elért 5:5 azt mutatja, hogy a szovjet szakemberek leszűrték a labdarúgó VB tapasztalatait, s megkezdték — a legalaposabban — a fiatalokkal való foglalkozást. Nagy József Jó versenyekkel fejeződött be a budapesti váltó-bajnokság Szerdán késő délután került sor a Pasaréti úton Budapest atlétikai váltó- bajnokságának harmadik, befejező részére. A kellemes, enyhe időben a férfiak látható kedvvel versenyeztek, a női mezőnyök azonban ismét gyérek voltak, mindössze egy felnőtt 3x800 m-es váltó indult. A 4x400-as váltókban a MTK futói biztosan győztek, bár az ifi-bajnokságban a MÁVAG jól nyomult fel a végén. A hosszútávú csapatversenyeket MAFC-fölény jellemezte. Az 5000-es versenyben Hecker könnyen ért el a nehéz pályán, s láberősítés végett mezítláb egészen jó időt. Az ifjúsági versenyben bajnokverés történt. Etényi és Simon D. bátran vezetett 2000 m-ig, ott Szentiványi felváltotta őket, de Simon (aki vasárnap az. ifjúsági bajnokságon feladta) rövidesen ismét élre állt és kitűnő egyéni csúccsal biztosan előzte meg Szentiványit. Férfiak 4x400 m (10 induló, 2 időfutam) ) MTK (Igrényi, Poppé, Literáty, Kalota), 3:25.1, 2. Vasas I 3:28, 3. BEAC 3:29.6 4. FTC 3:31.8, 5. Vasas II 3:32.3. 4x400 m ifjúsági (14, 3 időfutam): 1 MTK (Kuli, Persányi, Bartyik, Nagy L.) 3:29.5, 2. MÁVAG 3:30.2, 3. Bp. Petőfi 3:30.8 4. Vasas 3:31.2, 5. Tipográfia 3:33.9. 3000 m ifjúsági, csapat: 1. MAFC (Simon D. Szentiványi Pernek, Bankos) 21 pont, 2. Vasas 46, 3. MTK 51, 4. UTTE 58, 5. Csepel 63, 6. Előre 101. Egyénileg (38 induló): 1. Simon D. 8:43.8, 2. Szentiványi 8:46. 3. Etény! 7. Uzsoki (Csepel) 15:21.6, 8. Csucsmics (Csepel) 15:23.8. Részidő 1000 m-enként: 2:42, 5:35, 8:32, 11:20. Nők 3x800 m: 1. Bp. Petőfi (Wittinger, Eper, Ughy) 7:33.6. 3x800 m ifj. (3): 1. Vasas (Kiss, Kalotai, Korompai) 7:28.6 2. Törekvés 7:31.6 3. UTTE 7:54.8. (Csepel) 8:53.2, 4. Farka® (Vasa®) 9:09.6,1 5. Szabó (MTK) 9:15. 6. Sichirilla (Vasas) 9:13.8. Részidő: 2:48, 5:49. 5000 m csapat: 1. MAFC I (Hecker, Berta, Pintér, Wittine) 11 pont, 2. Vasas 33, 3. Csepel 41, 4. Honvéd 68, 5. MAFC II 63, 6. Törekvés 91. Egyénileg (34 induló): 1. Hecker 14:19.4, 2. Berta 14:52.2, 3. Pintér 14:54.8, 4. Sütő (Vasas) 14:34.8, 5. Wittine 14:57, 6. Andok (Vasas) 15:02. 00-0000000<3-00-0000-000-0-0-0-0-0 0-0-0-0-0-0 o-o-oo-o ■o-ooo-oo-oooo-ooooooo" g — iQV pontosan tudom ellenőrizni, hogy lefutották-e az előírt edzési adagot...