Népsport, 1958. október (14. évfolyam, 197-218. szám)

1958-10-02 / 197. szám

25 ÉV jelentős idő egy ember életében. Sok sportember éri meg sportolói tevé­kenységének 10., 15. évfordulóját, s van, aki 20 éves jubileumot is ünne­pelhet mint aktív versenyző. Ritka azonban, hogy egy versenyző 25 éves évfordulót ünnepeljen. Hegedűs And­rás, a Sztálinvárosi Vasas labdarúgó­­csapatának balszélsője ilyen ritka na­pot ünnepelhetett a közelmúltban. A rokonszenves sztálinvárosi játékos 25 évvel ezelőtt a 111. ker. TVE kölyök­­csapatában öltötte magára először nyilvánosan az óbudaiak kék-fehér mezét, s azóta kis szünetekkel ne­gyedszázada futbalozik. A negyvenes években az MTK-hoz került és 1917- ben teljesült legnagyobb vágya: ma­gára öltötte a címeres mezt, tagja volt az Albánia ellen győztes magyar válogatott együttesnek. Hét évvel ez­előtt került Sztálinvárosba, s az óbu­dai és a Hungária körúti kék-fehér mezt a sztálinvárosi ixtsasok kék­fehér mezével cserélte fel. Klubhűsé­gét mutatja, hogy ma már a sztá­linvárosi alapítók közül csak hárman játszanak a csapatban, de ők ma is leglelkesebb tagjai az „Ifjú város” NB II-s labdarúgó-csapatának. A 37. évé­ben levő sportember három éve csa­patkapitánya az együttesnek. Sport­szerű életmódja jelentős mértékben hozzájárult, hogy még ma is teljes értékű tagja csapatának. Megbecsülés­nek örvend játékostársai előtt épp­úgy, mint munkahelyén, a Vasmű karbantartó gyárában. Ha régi gyor­sasága egy kissé meg is kopott, lel­kessége, töretlen küzdőszelleme ma is példakép lehet sok-sok fiatalabb lab­darúgó előtt. Ezek a tulajdonságok eredményezik elsősorban, hogy még ma is nem­egyszer csapata legjobbjai között szerepel egy-egy mérkőzésen. A labdarúgók széles tábora is sze­retettel köszönti 25 éves játékos­évfordulója alkalmából Hegedűs And­rást. Megnyitották a müncheni sakkolimpiát Kedden Münchenben a „Német Múzeum­ban” ünnepélyes keretek között nyitot­ták meg a 13. sakkolimpiát. A küzdel­mekben összesen 36 ország válogatott csapata vesz részt, mindegyik együttes­e 4—4 versenyzővel és 2—2 tartalékkal szerepel. A Nemzetközi Sakkszövetség fennállása óta első ízben a résztvevők olimpiai esküt tettek le. Az ünnepélyes megnyitón a magyar csapat nem vett részt, mert csak szerdán reggel utazott el Münchenbe. Ejury Jenőnek, a szö­vetség főtitkárának vezetésével a követ­kező "sakkozók utaztak el: Szabó László, Barcza Gedeon, Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Honfi Károly, valamint Flórián Tibor csapatkapitány. A megnyitó ünnepség után négy cso­portba osztották a csapatokat. A ma­gyar csapat a harmadik csoportban ját­szik. A selejtezők után az egyes csopor­tokból az első három helyezett jut a tizenkettes döntőbe. Az egész verseny időtartama alatt egyetlen szünnapot sem tartanak. Az esetleges függőjátszmákat délelőtt fejezik be. A csoportbeosztás a következő. I. csoport: Írország, Olaszország, Dá­nia, Bulgária, Portorico, Ausztria, Szov­jetunió, Hollandia, Franciaország. II. csoport: Norvégia, Izland, Irán, Spanyolország, Finnország, NSZK, Izrael, Dél-Afrika, Egyesült Államok. III. csoport: Argentína, Lengyelország, Anglia, Columbia, Skócia, Fülöp-szige­­tek, Libanon. NDK, Magyarország. IV. csoport: Jugoszlávia, Görögország, Kanada, Svédország, Belgium, Svájc, Csehszlovákia, Tunisz, Portugália. A poznani siker és sikertelenség árnyékában MÉRLEGEN AZ EVEZŐSÖK TELJESÍTMÉNYE (I.) Ezernyolcszázkilencvenhárom óta az idén rendezték meg negyvenkilenced­szer a férfi és ötödször a női evezős Európa-bajnokságot. A múlt századvégi kezdet óta sokat változtak az általában évente megrendezésre kerülő esemé­nyek, ma már másként, más hajókban és más körülmények között eveznek, mint régen. Az Európa-bajnokságok világviszonylatban is tisztes tekintély­re tettek szert. Tekintve, hogy az eve­zésben még nem, tartanak világbajnok­ságot, s hogy csak négyévenként az olimpiákon találkozhatnak egymással a földteke legjobbjai, a FISA annak ide­jén kénytelen volt olyan intézkedést hozni, amely más földrészbeli evezősök­nek is lehetőséget nyújt az EB-ken való indulásra. A rendszeres Európa-bajnoki találkozók ma már rendre túllépik a kontinens kereteit, ezt bizonyítja, hogy az utóbbi két évben Duisburgban és Poznanban Ausztrália és Amerika öt hajóval képviseltette magát. Ennek elle­nére is hiányát­ érzik a földkerekség evezősei a világbajnokság megrendezé­sének. Ezúttal a női és a férfi EB kö­zött megtartott 1958-as FISA-kongresz­­szustól várták az erre vonatkozó dön­tést, ez azonban nem születhetett meg. Gaston Mulleynek, a­ FISA volt elnöké­nek hirtelen halála egy kis fejetlensé­get idézett elő a nemzetközi szövetség­ben, nem készítették elő kellően a kongresszust, így a fontos ülést, ké­sőbbre halasztották. Az idei EB rende­zése azonban nem sínylette meg a fe­jetlenséget, a FISA különféle bizottsá­gai a tőlük megszokott gyakorlattal és lelkiismeretességgel látták el teendőiket. A hajókról Az evezés „szerszámsport”,­­ így nem közömbös a hajók és a lapátok minő­sége. A versenyevezésben ,a szabályok nem kötik meg a lapátok és a hajók méreteit ezzel is szabad kezet kíván­nak nyújtani a sportszerek fejlesztésé­hez. Ez az EB nem hozott számottevő újításokat a sportszerekben, legfeljebb csak annyit, hogy például az olasz nyolcas által még tavaly bevezetett ül­tetési elvet i az egyes, a kettes, az ötös és a hatos baloldalra evez, a többi pedig jobbra­ más országokban se al­kalmazták — de nem nyolcasban. Bár a női EB-n először lehetett látni, még­sem számít újításnak a német nők nyol­cas hajójának építése. Ez a nyolcas szélesebb és laposabb, mint a többi, állítólag biztonságosabb az egyensúlya. Ebben a hajóban más tollú lapátokkal eveztek, mint a többiekben. A németek kitűnőnek tartják ezt a megoldást és a jövőben sokat várnak tőle. Még a német kormányos kettős hajójának formája ütött el a többitől. A menetirány felé elhelyezkedő légszekrény oldalán, tehát elöl helyezték el benne a kormányost, aki jóformán fekve irányította csapatát. Ezek a tavalyi újítások, úgy látszik, be­váltak, mert az ilyen hajóikban porond­ra lépő csapatok jól szerepeltek. Milyen szinten mozogtak a teljesítmények? Habozás nélkül meg lehet állapítani, hogy a tavalyi EB óta, ha nem is so­kat, d­e valamennyit emelkedett az amúgy is magas színvonal. Ez a meg­állapítás egyaránt vonatkozik a női és a férfi versenyekre. Örvendetes szá­munkra, hogy az EB színvonalának emelésében a magyar Papp Jenőnének is szerepe lehetett. A magyar verseny­ző olyan számban aratott győzelmet, amelynek valamennyi között legerősebb volt­­a mezőnye. Ezt a mezőnyt azért tartották a legerősebbnek, mert az osztrák Sika, a német Vog­t és a magyar Pappr­é személyében hárman is esélye­sei voltak a bajnokságnak, míg a többi számban jóformán alig akadt méltó ellenfele a nagytudású szovjet nőknek. Különben ezúttal sem okozott meglepe­tést a szovjet nők hatalmas fölénye, a négy számban szinte a férfiakat meg­közelítő erős lapátmunkával nyertek EB-t. A férfi EB hét számában a németek sikeres szereplése emelkedett ki. Nem­csak azért, mert 3 számban győztek, hanem mert fiatal gárdával vonultak fel, s a fiatal gárda tagjai­­ nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Ilyen teljesít­ményt nyújtott még az olasz nyolcas, a szovjet kétpárevezős (Berkutov, Tyu­­kalov) és egyesben az ausztrál McKen­­zie. így eveztek a győztesek Természetes, hogy ilyen nagy­ verse­nyeiken, mint az EB, könnyű különbsé­get tenni a jóik és a gyengébbek kö­zött. a versenyek csalhatatlanul megmu­tatják, hogy mire képese­k a csapatok. A döntő futamok is igazolták azt a ré­gebben kialakult véleményt, hogy a ver­senyevezés elsősorban az erő és a szí­vósság sportja,­­ hogy ha fontos ig a stílus, de nincs olyan jelentősége, mint a versenyzők fizikai képességeinek. Persze, helytelen volna ebből azt a kö­vetkeztetést levonni, hogy a stílus sze­repe mellékes, hiszen jó stílussal tagad­hatatlanul eredményesebb az evezés. Mégis az a legdöntőbb, hogy milyen erő segíti előre a hajó futását. Talán legjobb példa erre az ausztrál McKen­­zie­ evezése, aki stílusban csakúgy, mint tavaly, ezúttal is a mezőny mögött kul­logott, erőben azonban nem. Az auszt­rál versenyző jóformán úgy bánt el ti­zenegy­ ellenfelével, mint macska az egérrel. Lapátmunkájának látványa nem keltett az emberekben különösebb örö­met, ezzel szemben olyan erővel tudta áthúzni csapásait, hogy az szinte bá­mulatos volt. Hasonlóképpen szükséges emlékezni az EB-t nyert három­ német, a szovjet é® az olasz csapatról is. A felsoroltak nemcsak erejükkel szerez­tek maguknak tekintélyt, hanem azzal se, hogy erejüket magas csapásszám mellett is ki tudták fejteni. Régi tör­vény: nem művészet magas csapásszám­­mal evezni, de nagyon nehéz dolog a gyorsítással egyenes arányban növelni a csapás erősségét. Az erő® áthúzás és a maga® „fordulatszám” egymásra hasz­nos hatása érvényesült a legkitűnőbbek evezésében. Különösen a táv második felében nagy teljesítmény ez, hiszen mint mondják, az evezésben itt válik el a vér a víztől, itt dől el, hogy ki bírja jobban. A magyar nők többé kevésbé rendelkeztek ezekkel az alapvetően fontos vonásokkal, annak elenére, hogy teljesítményük — egy kivételtől eltekintve — tavaly óta egy kis hanyatlást mutatott. Papp Jenőné­­nek az egyesben elért győzelme a har­cos szellemű evezés következménye­ volt. A Poznanban járt többi négy hajó egyi­kében sem tudtak olyan hajrát kivágni, mint Pappné. Bizony gyengén hajrá­zott négypárevezésünk, nem volt benne annyi erő, mint máskor. Mintha vissza­esett volna ez az együttes. Ebőbben még kis különbséggel lettek másodikok, Duisburgban már többel, az idén pedig még a második helyre sem futotta ere­jükből. Lehet, hogy az egykor nagy re­ményekre jogosító együttesen a hazai ellenfelek hiánya állt bosszút, lehet, hogy az előző sikerek egy klasé önelé­gedetté tették a csapatot, de az is le­het, hogy ez a négyes, az előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező vbsszaesé® útjára kényszerült. Női kormányos négyesünk sem múlta fölül önmagát az EB-n, sőt a döntőben a képessége alatt szerepelt az együttes. Igaz, talán még erején felüli evezéssel sem győzhette volna le a szovjet né­gyest, de egy biztos: keményebb, fris­sebb hajrával szépíthetett volna helye­zésén. Női együtteseinkről különben az a vélemény járta Poznanban, hogy erőnlétükben akadtak fogyatékosságok,­­ hogy elsősorban emiatt maradtak alul a többiekkel szemben. Még fokozottab­ban vonatkozott ez a vélemény férfi együtteseink teljesítményére. Férfiaink nem kerültek be a döntőkbe, sőt az előfutamokban is alárendelt szerepet játszottak. A fér­fiak már eleve gy­ér kilátásokkal utaz­tak­ Poznanba, e ezekre a kilátásokra, sajnos, nem is tudtak rácáfolni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy egy­ olyan­­nyolcassal szerepeltünk, amelyet csak nagy kínok között tudtak idehaza összeállítani. Több oly­an versenyző is evezett ebben a hajóban, aki tudásban még­ nem tart ott, hogy nyugodtan ma­gára ölthesse a válogatott mezt. Ráadá­sul ezt­­a nyolcast is lefelé ívelő formá­ban találta az EB, így adódhatott, hogy a hollandokon­ és a görögökön kívül mást nem tudtak maguk mögé utasítani. Az előzmények ismeretében hiba volt elindítani ezt a nyolcast. Még jó forma esetén is megfontolandó lett volna, hogy indítsuk-e őket, hiszen szegényes lét­számú gárdánk semmi szín alatt sem vetélkedhetik olyan gazdag emberanyag­ból kiválogatott nyolcasokkal, mint pél­dául ez olasz, a szovjet, a német, a csehszlovák és a svájci nyolcas. Még ennél is elhibázottabb lépés volt férfi kétpállévezésünk kiküldetése. Ta­lán nem is azért, mert csak az utolsó he­­vív tellett erejéből az elő- és a re­mény­futamban, hanem mert előre lát­hatóan is leküzdhetetlen fölényben vol­tak velük szemben a többiek. A férfiak kiküldetését a hazai verse­nyeken nyújtott fölényes sikerek alap­ján szabták meg a szövetségben. Ezek a sikerek pedig — mint a jelek mutat­ták — Poznanban jóformán a semmivel voltak egyenértékűek. Szabó András: Srimm ■ Október 5-én a Népstadionban Magyarország B—Jugoszlávia B válogatott labdarúgó-mérkőzés. Előtte: Ferencváros—Slovan Bratislava barátságos találkozó. Jegyét váltja meg a Sportpropagan­dánál (Vili., Rákóczi út 57/a. Fél 9- től 5-ig. Szombaton 11-ig. TENISZJELENTÉS a Mecsek aljáról Két sportembernek állítanak emléket Pécsett a hagyományos esz-, idényzáró országos teniszverseny megrendezésé­vel. Ugrósdy Jenő, a pécsi teniszeset egyik legfőbb mozgatója volt éveken ke­resztül, sok tehetséges ifjút tanított meg a játék alapjaira. Holota Jenő pedig egyike volt azoknak a sokat ígérő fia­tal tehetségeknek, akik a Mecsek aljá­­ról indultak útjukra a sporthírnév felé. Korán, hunytak el mind a ketten, s ha­láluk nemcsak a pécsi, hanem az egész ország teniszsportjának veszteséget je­lentett. Talán ezzel is magyarázható, hogy a pécsi idényzáró teniszverseny minden évben nagy érdeklődést kelt, s az ország minden tájáról, természetesen a fővárosból is szép számmal vonzza a játékosokat, így volt ez az idén is. Közel száz fő­városi és vidéki játékos adott egymás­nak találkozót a múlt hét végén a pécsi Bagokány-ligetben és mérte össze tudá­sát küzdelmes, érdeke® mérkőzéseken. Diósgyőr, Kecskemét, Szombathely és Tatabánya küldte el képviselőit Pécsre, hogy csak az egymástól legtávolabbra eső városokat említsük, s a fővárosból is több egyesület jelent meg népes gár­dával. A verseny sikere ilyen vonatko­zásban vitathatatlan volt. A nem pé­csieket azonban valami mégis meglepte és kellemetlenül érintette: a közönség érdeklődésének úgyszólván telje® hiá­nya. Akik az elmúlt évben teniszezni vol­tak Pécsett, a pályára kiérve kínos meglepetésben részesültek. Tapasztal­hatták, hogy a Balokány-ligeti pályák mellett — s ezek a város reprezentatív pályái — a-inc® öltöző és hiányzik a tisztálkodási­ ,a mogdá­si lehetőség is. Tavaly a Népsportban már fog­lalkoz­­tunk a pécsi állapotokkal. s talán cik­künknek is része volt be­n-n©, hogy a város vezetői felfigyeltek erre a nagy fogyatékosságra. így történt, hogy a múlt heti pécsi versenynek egyik nagy örömmel fogadott eseménye volt a modern 1, közel félmillió forintot érő új klubhoz felavatása. A korszerű öl­tözőkkel, fürdőkkel, társalkodó helyi­séggel, gondnoki lakással ellátott íz­léses épület előreláthatólag a pécsi te­niszélet egyik központjává vélik, a ott­honosságával hívogatni fogja a fiatal­ságot, a­zokat is, akik a mostoha kö­rülmények között inkább lemondtak a teniszről. Az új klubház — általános sikert aratva — a múlt heti versenyen megkezdte rendelteté­sét. Ezzel azonban a pécsi teniszpályák körül még nincs minden rendben. A tenisztelep a Balokány-fürdő mellett elterülő ligetben van, szép helyen, a dísztó szomszédságában. Ez a liget azonban talán az ország legelhanyagol­tabb parkja. Sétányai rendezet­lenek, pázsitos részei gondozatlanok, virág­ágyai gazosak. Állítólag az­ért, mert szó van, róla, hogy a városrendezés során egy műút fogja keresztülszelni, tehát bizonyos fokig pusztulásra van ítélve.­­Remélhetőleg ez az ügy hamar tisztázódik és akkor nem­ lesz végre akadálya a Balokány-lig­et rendezésé­nek. Egy szép parkkal övezett, kor­szerűen felszerelt tenisztelep pedig még vonzóbb lesz a sportolni vágyó ifjúság és a közönség számára se. A majdnem száz idegen teniszező megjelenése önmagában is feltűnést kelt egy olyan városban, mint Péce. Egy verseny megfelelő propagálásához azonban ennyi kévé®. Talán­ hozzájárult a verseny iránti érdektelenséghez, hogy még Péc® főterén sem láttunk egyetlen plakátot sem, amely felhívta volna a figyelmet az eseményre és tájékoztatást adott volna a közönségnek. A pécsi vi­szonyok között, ahol az emberek már, úgy látszik, elszoktak a teniszversenyre való járástól, még a plakát sem jelen­tene kellő mozgósítást. Sokkal többet ígérne, ha az iöko-lák ifjúságát siker­ülne leg­alább egy alkalommal megnyerni­ a te­­niszversenyeknek. Ez nagy lépést je­lentene előre, mert a nézők közül töb­beket megnyerne ennek a szép sportág­nak, s lassan kialakulna egy lelkes és hűséges új nézőközönség­ is. Minden vidéki verseny nagy terhet rók a versenyzőkre, hiszen rövid idő alatt kell a küzdelmeket befejezni. A pécsi verseny e tek­in­tet­ben is élen járt, mert minden számban igen nagy volt a me­zőny. Az eredménye® játékosok között nem egy akadt, aki naponta öt-hat mér­kőzést is játszott, tehát csak nagyjából számítva legalább hat órát töltött a pá­lyán. Elképzelhető, milyen játékra volt képes például az a teniszező, aki két­órás idegölő egyes mérkőzést követőleg, öt -tíz perc sze­mét után újra kénytelen volt pályára lépni. Hiba az ilyen ütemű versenyeztetés, mert a játékosok több­sége nincs megfelelően felkészülve rá. Persze megoldást nagyon nehéz találni. A versenynapok számát meghosszabbí­tani nem lehet, az így keletkező terhe­ket sem a játékosok, sem az egyesületek nem bírnák. A másik megoldás sem túl­ságosan vonzó: kisebb mezőnyökkel ke­vesebb számból álló versenyeket kellene rendezni. Marad a harmadik lehetőség: jobban fel kell készíteni a versenyzőket az ilyen küzdelmekre. Ezzel el is ér­keztünk a teniszsport, különösen a vi­déki tenisz legnagyobb problémájához, az edzőkérdéshez. Mint minden nagyobb versenyen. Pé­csett is sok ügyes fiatal és kevésbé fia­tal játékost láthattunk. Harmonikusan mozgó, helyes technikával játszó, szép stílusú versenyzőt azonban annál keve­sebbet. Ez érthető is, hiszen vidéken alig működik hivatásos edző. — Most már szép számban vannak játékosok vidéken, akiknek a fejlődése ugrásszerű lehetne, ha jó edző szakava­tott módon foglalkozna velük — mond­ták a vidéki teniszvezetők.­­ Az edzők azonban nehezen vállalkoznak arra, hogy székhelyüket áttegyék egy-egy vi­déki városba. A pécsiek se szeretnének egy edzőt szerződtetni, megfelelő megélhetését is biztosítani tudnák, de jelentkező nehe­zen akad. Általános a vélemény a vi­déki tenisrvezetők körében, hogy a szövetségnek kellene ezekben az ügyek­ben erőteljesebben állást foglalnia, más­részt pedig megfelelő tanfolyamok szer­vezésével az edzők utánpótlását jobban biztosítania. A jól sikerült pécsi versenynek egyik legfőbb tanulsága, hogy végre szakmai­lag i® jobban ki kell emelni az elmaradt sportágak közül a teniszt, eredménye­sebb módszerekkel kell foglalkozni el­sősorban a 13—16 éves fiatal játékosok­kal, ekkor kell hozzászoktatni őket az eddiginél jóval nagyobb megterheléshez és a rendszeresebb edzésekhez. A. A. — Sajnos, nincs közönsége Pécsett a tenisznek­ ­­ magyarázták a helyi vezetők és já­tékosok. Lehetséges, hogy igazuk van, hiszen bizonyára jól ismerik a helyi viszonyo­kat. Van azonban két olyan körülmény, ami reményt nyújt, hogy jövőre talán már ez e­nek a versenynek is megsok­szorozódnak a nézői. Az egyik: az új klubház felavatása. Október 26.án kezdődik az I. osztályú ökölvívó CSE ökölvívósportunkban mind jobban megélénkül az élet. Jelenleg az osztá­­lyozó-mérkőzések folynak az I. osztály­ba jutásért. Az osztályozók október 12-én fejeződnek be, s ekkor dől el, hogy az Újpesti Dózea, a Bp. Honvéd, a Csepel és az MTK mellé melyik négy csapat kerül az NB I-be. A CSB két négyes csoportban októ­ber 26-án kezdődik. Körmérkőzések után az első 2—2 helyezett jut a dön­tőbe, ahol ismét minden csapat mérkő­­z­ik egymással. Az I. osztályú ökölvívó CSB december elején fejeződik be. Csütörtök, 1958. október 2.■3- Ritkán látható mérkőzés Nem hirdették öles plakátok, nem írtak róla a lapok, nem foglalkozott az ese­ménnyel sem a rádió, sem más propa­ganda­ szerv. Pedig a ráérő sportemberek közül bizonyára sokan kisétáltak volna a gyönyörű őszi délelőttön a napfényben fürdő Elektromos-pályára, így azután mindössze hárman voltunk „civilek" a nézőtéren, amikor a két csapat kezdésre felállt és Iszajev elindította a labdát két­szer harminc perces útjára. Mert — hogy eláruljuk a titkot — ritka csemegében volt részünk: kihívásos mérkőzés kereté­ben találkozott a szombaton Diósgyőrött 2:1-es győzelmet elért szovjet ifjúsági vá­logatott a Népstadionban vasárnap dön­tetlenül végzett szovjet B-válogatott lab­darúgó-csapattal. Először mi is amolyan „edzőmérkőzés’­­­félére gondoltunk, nem így gondolkoztak azonban a szovjet fiatalok és hamar meg­szerezték az első gólt. Erre azonban felesz­méltek Iszajevék és hárommal válaszol­tak. 3:3 után mégegyszer vezettek az ifik, s végül 5:5-ös döntetlennel végződött az érdekes találkozó. S hogy a játékosok komolyan vették a mérkőzést, azt az át­izzadt mezeken kívül sok minden más is bizonyította. Hirtelenében nem is tudjuk eldönteni, hogy az ifik Diósgyőrött vagy pedig kedden délelőtt az Elektromos-pá­lya zöld gyepén kü­zdöttek-e nagyobb igyekezettel. Mindenesetre a fiatalok ez­úttal is azt igyekeztek többek között be­bizonyítani, hogy nem hiábavaló a szov­jet labdarúgó-szakember­ek sokoldalú tö­rődése a fiatalok csapatával. S az ifjú­sági válogatott? Ezúttal is arra töre­kedett, hogy bebizonyítsa eddigi eredmé­nyeit, köztük a diósgyőri eredmény rea­litását. S a bizonyítás ezúttal is sikerült. Egyáltalán nem volt egyoldalú a játék, sőt... Az ifik l1-est hibáztak és 3 hatal­mas kapufát is rúgtak az öt gólon kívül... Bizonyára sok minden feltűnt volna ezen a találkozón a magyar szakemberek­nek és játékosoknak, így voltunk vele mi is. Tetszett a játék, főként a fiatalok csatársorának korszerű, sok helyváltozta­tással. Hosszú átadásokkal szőtt gyors tá­madásai, a mezőny legjobbjának, az ifik jobbösszekötőjének, Korsunovnak nagy­szerű technikája, lövőkészsége, kitűnő labdakezelése és 3 gólja. Ami azonban leginkább feltűnt, az a szovjet játékosok játékban és játékon kívül megnyilvánult magasfokú fegyelmezettsége volt. Aho­gyan edzőik figyelmeztetéseit, tanácsait, a dicséretet és a korholást fogadták, ami­lyen fegyelmezetten tudomásul vették a bírói tévedéseket, ahogyan egymás „ke­m­­­ény­kedései" után szó nélkül feltápász­­kodtak a földről és tovább rohantak (ugyancsak szó nélkül) a labda után — az rendkívül magasfokú öntudatra, példás fegyelmezettségre vall. Nem láttunk vagy hallottunk veszekedést, nem volt egyet­len legyintés sem, pedig mindkét csapat kapott egy-egy olyan 11-est, amit nem előzött meg szabálytalanság. Nem volt hiábavaló a délelőtt feláldo­zása. Jó mérkőzést, sportszerű játékot láttunk és ismételten meggyőződhettünk róla, hogy nem véletlenek szülték a szov­jet ifjúsági válogatott legutóbbi időben elért eredményeit. Az egygólos vereség a nagyválogatottól, a csehszlovák ifik ellen elért 5:0-ás, a magyar ifik elleni 2:1-es győzelem és a szovjet B-válogatott ellen elért 5:5 azt mutatja, hogy a szovjet szak­emberek leszűrték a labdarúgó VB ta­pasztalatait, s megkezdték — a legala­posabban — a fiatalokkal való foglalko­zást. Nagy József Jó versenyekkel fejeződött be a budapesti váltó-bajnokság Szerdán késő délután került sor a­­ Pasaréti úton Budapest atlétikai váltó-­­ bajnokságának harmadik, befejező ré­szére. A kellemes, enyhe időben a fér­­­­fiak látható kedvvel versenyeztek, a­­ női mezőnyök azonban ismét gyérek voltak, mindössze egy felnőtt 3x800 m­-es váltó indult. A 4x400-as váltókban a MTK fu­tói biztosan győztek, bár az ifi-baj­nokságban a MÁVAG jól nyomult fel a végén. A hosszútávú csapatverse­nyeket MAFC-fölény jellemezte. Az 5000-es versenyben Hecker könnyen ért el a nehéz pályán, s láberősítés végett mezítláb egészen jó időt. Az ifjúsági versenyben bajnokverés tör­tént. Etényi és Simon D. bátran veze­tett 2000 m­-ig, ott Szentiványi fel­váltotta őket, de Simon (aki vasárnap az. ifjúsági bajnokságon feladta) rö­videsen ismét élre állt és kitűnő egyéni csúccsal biztosan előzte meg Szentiványit. Férfiak 4x400 m (10 induló, 2 időfutam) ) MTK (Igrényi, Poppé, Literáty, Kalota), 3:25.1, 2. Vasas I 3:28, 3. BEAC 3:29.6 4. FTC 3:31.8, 5. Vasas II 3:32.3. 4x400 m ifjúsági (14, 3 idő­futam): 1­ MTK (Kuli, Persányi, Bar­­tyik, Nagy L.) 3:29.5, 2. MÁVAG 3:30.2, 3. Bp. Petőfi 3:30.8 4. Vasas 3:31.2, 5. Tipográfia 3:33.9. 3000 m ifjúsági, csapat: 1. MAFC (Si­mon D. Szentiványi Pernek,­ Bankos) 21 pont, 2. Vasas 46, 3. MTK 51, 4. UTTE 58, 5. Csepel 63, 6. Előre 101. Egyénileg (38 induló): 1. Simon D. 8:43.8, 2. Szentiványi 8:46. 3. Etény! 7. Uzsoki (Csepel) 15:21.6, 8. Csu­csmics (Csepel) 15:23.8. Részidő 1000 m-enként: 2:42, 5:35, 8:32, 11:20. Nők 3x800 m: 1. Bp. Petőfi (Wittin­ger, Eper, Ughy) 7:33.6. 3x800 m ifj. (3): 1. Vasas (Kiss, Kalotai, Korompai) 7:28.6 2. Törekvés 7:31.6 3. UTTE 7:54.8. (Csepel) 8:53.2, 4. Farka® (Vasa®) 9:09.6,1 5. Szabó (MTK) 9:15. 6. Sichirilla (Vasas)­­ 9:13.8. Részidő: 2:48, 5:49. 5000 m csapat: 1. MAFC I (Hecker, Berta, Pintér, Wittine) 11 pont, 2. Vasas­­ 33, 3. Csepel 41, 4. Honvéd 68, 5. MAFC II 6­3, 6. Törekvés 91. Egyénileg (34 in­duló): 1. Hecker 14:19.4, 2. Berta 14:52.2, 3. Pintér 14:54.8, 4. Sütő (Vasas) 14:34.8, 5. Wittine 14:57, 6. Andok (Vasas) 15:02. 00-0000000<3-00-0000-000-0-0-0-0-0 0-0-0-0-0-0 o-o-oo-o ■o-ooo-oo-oooo-ooooooo" g — iQV pontosan tudom ellenőrizni, hogy lefutották-e az előírt edzés­i­ adagot­...

Next