Népsport, 1959. július (15. évfolyam, 130-153. szám)

1959-07-02 / 130. szám

HÉTEN ELŐSZÖR Nem bánták meg azok, akik vasárnap korábban kimentek a Népstadionba, hogy megnézzék a Magyar­­ország ifjúsági váloga­tott—NDK if­júsági vá­logatott labdarúgó-mér­kőzést. ..Fiataljaink nemcsak hogy nem keltettek csalódást, ha­nem időnként szépen is játszottak. Több alka­lommal is megtapsolta őket a közönség. A szurkolósereg nem is tudta, hogy ez mi­lyen jól esett a játéko­soknak, mert szünetben és a mérkőzés után er­ről igen sok szó esett az öltözőben a játéko­sok körében. Fiataljaink szép sike­rét növeli ez a körül­mény is, hogy hét játé­kos ez alkalommal ját­szott először a váloga­tott csapatban. Pedig nem a legjobb előjelek közepette készülődtek a találkozóra. A játé­kosok kedélyállapotát alaposan felborzolta az új átigazolási kedvez­mény. Elsősorban en­nek tudható be, hogy az utolsó előkészületi mérkőzésén­ igen gyen­gén szerepeltek és 5:1 arányú vereséget szen­vedtek­­ az NB III-ba a Ikarustól. Ezúttal is bevált az a rég­i­ kabala, hogy ha nem sikerül a­ főpróba, akkor a bemutatón fel­tétlenül siker lesz. Így történt ez a hét újonc­cal kiálló magyar ifjú­sági válogatottal ia. Hogy ez a siker meg­született, abban igen nagy része van az ifjú­sági csapat vezetőinek, elsősorban Hoffer Jó­­zsef ifjúsági kapitány­nak és Kapocs­ Sándor edzőnek. Országszerte állandóan kutatják a te­hetséges fiatal játéko­sokat, így került a fel­színre Szilágyi a Bé­késcsabai Építőkből. Kökény II Ceglédről, Farkas a László-kórház csapatából, Horváth pe­dig a Darugyár együt­teséből. Spieldener, Krajcsi és Borbác II már több ízben is ben­ne volt az ifjúsági vá­logatott keretben, de csak most kerültek be először a csapatba. Hogy egyszerre ennyi újonc játszott, az még megmutatkozott a csa­patmunkában. A Kö­ves, , Menczel, Kürtös! ,,öreg” hátvédhármas­­tól eltekintve, időnként még kiütközött az ösz­­szeszokottság hiánya. Ez vonatkozik a Sóly­mos,, Spieldener fede­zne iparra is. Ez azonban olyan hiányosság, amelyet ki lehet küszöbölni, hiszen a mérkőzésen bebizo­nyosodott, hogy vala­mennyien tehetséges játékosok és csak szor­galmukon múlik, hogy továbbfejlődjenek. Néhány szót a 10.n­e okról. Szilágyi, a ka­pus. 190 centiméter magas, arányosan fejlett fiú, 17 éves és jövőre végzi el a­ gimnázium negyedik osztályát. Ru­ganyos, harmonikus a mozgása. Spieldener eddig azért nem került be a csapatba, mert rossz volt a játékfelfo­­gása. Ez a hibája időn­ként ezen a mérkőzé­sen is kiütközött, de a javulás jelei már mu­tatkoztak nála. Kökény II 18 éves, a mérkőzés egyik meglepetése volt a játéka. Gyors és bá­tor játékos. Egy­­ év óta nem játszott komoly mérkőzésen, mert ki­várta az átigazolási ide­jét. Az új idényben a Bp. Előre jobbszélső­je lesz. Krajcsi, a Salgó­tarjáni Kohász csatára, eddig azért nem tudott bekerülni a csapatba, mert a válogatott mér­kőzések idején sérülés­sel bajlódott. A mérkő­zés leggólképesebb csa­tárának Farkas bizo­nyult. Mindkét gólja szemtülenségét dicséri Horváth, a Darugyár balszélsője , nem tudta bemutatni képességeit, mert a mérkőzés ele­jén megsérült. Borbác II. a többszörös ifjúsági válogatottjelölt ugyan­csak betegsége miatt nem kerülhetett eddig be a csapatba. Végezetül nünk Kovácst,­­a diós­­győriek tehetséges csa­tárát . Ezútta­l azon­ban nem a labdarúgó eré­nyeiről kívánunk szólni. Felöl© olyan hír­­­e ér­keztek, hogy elhanya­golja iskolai tanulmá­nyát és az érettségije sem sikerült. Ezen fel­té­tle­n­ül gon­dolkozn­i­a kell. Ha nem változtat magatartásán, könnyen a ,,süllyesztőbe” kerül­het. VVAMAAAAMM/VAAAAAA,/V'A/\AAAAAAAMAW\AAAAAAAAMM/Wv Vasárnap kezdődik a nemzeti vitorlázórepü­lő-bajnokság Az MHS ebben az évben is megren­dezi a vitorlázórepülők nemzeti bajnok­ságát. A vasárnap Dunakeszin kezdődő ereddényen a legjobb huszonkét magyar vitorlázó, s rajtuk kívül csehszlovák, lengyel és NDK-beli sportrepülők indul­nak­ el. A különféle versenyszámok kö­zött a 100, a 200 és 300 kilométeres háromszögrepülés, céltáv és iránytáv, hurok és szabadrepülés szerepel az ese­mény műsorán. A magyar vitorlázó­sport legjobbjai: Opitz Nándor, Legé­nyei Lajos, Mandl Ernő, Hartmann György és a többiek már­ nagyban ké­szülnek a versenyre. Felkészítették e bajnokságra a gépeket is. Három gép­típus repíti majd a sportrepülőket a mintegy tíznapos eseményen, a Sirály, a Június 18 és a Futár. Bemutatjuk a francia vívócsapatot A világbajnokságokon a francia vívó­­csapat megjelenését mindig nagy ér­deklődés előzi meg. Ez természetes is, hiszen a vívás egyike a tradicionális francia sportágaknak és ragyogó múlt­ját, fényes terepét sok szép nemzetközi győzelem, világbajnoki és olimpiai aranyérem fémjelzi. ’A­ budapesti világbajnokságon részt­vevő válogatott kijelölése már megtör­tént, néhány szóval most már bemutat­hatjuk a magyar közönségnek a fran­­cia csapatot addig is, amíg nemsokára a­ Sportcsarnok pástján, személyesen is megjelenik. "Miután a hölgyeké az elsőség, a női tőrcsapattal kezdjük. A csapat legered­ményesebb és legjellegzetesebb tagja Renée Garilhe, a sokszoros francia baj­noknő. Apró, mozgékony alakja, hami­sítatlan gall temperamentuma, megszo­kott színfoltja a nagy nemzetközi ver­senyeknek. Bár, mint mondták, csapa­tának­­hosszú é­ve­k óta legeredménye­sebb tagja, az egyéni versenyekben nem pártfo­golja . Fortuna istenasszony. Mindössze egy ízben sikerült egyéni világbajnoki címet szereznie — akkor is megosztva­ az osztrák Müller Preisszel. Ez a mező- 2 bér­ szokatlan, úgyszólván­­ a vívás történetiben egyedülálló a döntés, £ — amely a San Remóban tartott világ-£ bajnokságon született —, úgy jött létre,­ hogy a világbajnokságot eldöntő csörtet közben a vezetésben lévő­ Müller-Preiss ? megsérült és a küzdelmet nem tudta­ folytatni. Ilyenkor általában a sérült? versenyzőt visszalépettnek tekintik.­­ de San Remóban a versenybíróság más­ 2 ként döntött és megosztva adta ki a­­ világbajnoki címet. Ez a döntés sokáig 2 fájó pont­ volt a francia bajnoknő életé-­­ ben és helyezésnél jobb eredményt , azóta sem tudott elérni, annak e­lenére,­ hogy finoman csiszolt, franciás techni-­­­kája és kitűnő fizikuma révén erre min-2 den adottsága megvan. A női csapat­­ másik erőssége, Francois© Maillard,­­ aki nem csupán vívótudásával, hanem a igazi franciás bájával is méltó ké­pvise- ► lője nemzetének.­­ A férfi tőrcsapat — amely a világ-­­­bajnokság jelenlegi védője ’ — élén ,a ► skoszoros olimpiai és világbajnok Ch.­­ D’Oriolával, ? félelmetes erőt képvisel. ? Cresset, Netter, Caraban, Barabino. ( Baudoux és Guittet, mind fémjelzett ? nevek a vivősportban. Bár a francia ? tőrvívás egyeduralmának a villanyiim ?­­ bevezetésekor némileg bealkonyult és­­ elmúlt ez az idő, amikor legfeljebb az­­ olasz tőrcsapat tudta küzdelemre kény- 4 ezeriteni a tőr koronázatlan királyait, ? azért, mint a múlt évben is megmutat­ ? ták képesek a világbajnoki cím meg- ? szerzésére. Remélhetőleg D'Oriola idén ? az egyéni­­'círű­ért folytatott küzdelem-5 ben is részt vesz,­amire múlt évben —­­ minden rábeszélés ellenére — nem volt 4 hajlandó. Távolmaradása­­ nagy vesztesége volna az egyéni ► versenyeknek, hiszen szimpatikus lénye és páratlan ? technikája, már eddig is sok hívet szer­ ? zett neki a magyar közönség köréből. 2 A párbajtőrcsapat legismertebb tagja , a Párizsban világbajnokságot nyert J Mouyal. A párbajtőr-hegemóniát az­­ utóbbi években az olaszok tartják erős ? kézben Ezt a hegemóniát­ szeretnék — s rajtunk kívül — ► a franciák is elhódítani.­­ Ebből a feladatból az oroszlánt­esz a 7 balkezes, markáns megjelenésű Mou- 4 yaira hárul. A kardcsapat legidősebb tagja, az ugyancsak balkezes, mindig tréfáskedvű Lefevre, aki már számos világbajnok­ság döntőjében i­s szerepelt. A­­jórészt fiatalokból álló francia kardcsapat már nem egy meglepetést okozott, legutóbb a novanai versenyen, ahol második, he­lyezést ért el. Szerencsés sorsolás ese­­­té­n , márpedig­ szerencsés sorsolásra a most első ízben alkalmazásra kerülő közvetlen kiesési rendszerben fokozott szükség van — a francia csapat bejuthat a dön­tőbe, a legjobb rég,," közé is. Persze ehhez rögös utat kell megjárnia, amely a leg­jobb esetben is csak az olasz csapat „testén keresztül" vezethet, mert a ma­gyar, szovjet és lengyel csapattal szem­ben a lelkes francia kardcsapatnak nem sok esélye van. A budapesti világbajnokságra kijelölt francia vilogatottnak tehát nincsen gyenge pontja, minden, fegyvernem legalább is helyezési eséllyel indul a küzdelembe, hogy méltóan képviselje a nagy vívőkultúrával rendelkező francia vívósportot. Elek Margit Az alábbi palanatfelvéte­­lek a középiskolai atlétikai bajnokságon készültek.­­ Ez­úttal nem a főszereplőkről, a kiemelkedő versenyzők­ről, vagy az örvendetes szép számban feltűnt új te­hetségekről. A „melléksze­replők” ker­ültek a lencse elé. vidéki testnevelő ta­nárok, idősebbek és fiata­lok, ismertek és kevésbé ismertek, akik h­a nem is értek el olyan sikereket, mint fővárosi társaik, de rendszerint sokkal nehe­zebb körülmények között, kovácsolják nagy lelkese­déssel a jövő sikereit. Az első felvételt Chrisz­­tián Lászlóról készítettük. A haja erősen őszül, hiszen már 53 éves, de szemüvege mögül a szeme most is fia­talosan csillog. Harminc évvel ezelőtt kezdte el ta­nári működését és ezt a három évtizedet a középis­kolai sport és az atlétika szolgálatába­n töltötte. Az a sikersorozat, amelyet a gyulai gimnazis­tákkal, majd a tanítóképzősökkel elért, ma is megközelíthe­tetlen csúcs, hiszen 1934 óta tízszer nyerték meg diákjai az atlétikai bajnokság pont­versenyét. Sok-sok kitűnő atlétát nevelt 30 év alatt, jogos keserűsége, hogy mind elkerültek, szétszóródtak az ország­ban az érettségi után. A magasugró Medovárszky az első, aki az iskola után is a keze alatt maradt. Chrisztián megyei szakfel­ügyelő, jelentős érdeme van abban, hogy Békés megye a középiskolai atlé­tika legerősebb fellegvára, a megyei atlétikai szövet­ség elnöke és még más fel­adatkörökben is dolgozik a sportért. Nagy elfoglaltsága­ miatt már csak szát osztályt tanít, volt tanítványa, a most már ugyancsak test­ - ifi­ú­v nevelő Kovács István segít neki a munkában. Az idén a gyulai gimnazisták a me­gyei bajnokságon megnyer­ték a pontversenyt, de az országoson tartalékosan sze­repeltek, betegség miatt négy jó versenyzőjük hiányzott. Jövőre majd ja­vítani akarnak. Chrisztián azonban kifogásolja, hogy az idén a pontversenyben legesélyesebb iskolának sem minden csapatát hívták meg. Szerinte ez a sokol­dalú képzés rovására megy és így a jövőben az iskolák majd csak azokkal a szá­mokkal foglalkoznak, ame­lyekben jól állnak. Nem könnyű követni a fényképezőgéppel Glózik Pált, az Orosházi Táncsics Gimnázium testnevelő táná­rát. Hol itt, hol ott tűnik fel a pályán, napszemüvege mégis bizony izgatottan fi­gyeli a versenyt. Most 42 éves, első sikereit a labda­játékokban, elsősorban a labdarúgásban érte el, hogy azután 1952-ben betörjön diákjaival az atlétikában is. És azóta az orosházi atlé­táknak nagyon jó hírük van, hiszen a fiúk kétszer, a lá­nyok pedig hatszor (!) nyerték meg a pontver­senyt. Az idén ugyan a Bp. Bagi Gimnázium led-s­­nvai elhódították tőlük az elsőséget, mert 4x100-as váltójuk felváltása behoz­hatatlan hátrányt jelentett. Glózik azért nem elkesere­dett, jövőre szerencséseb­bek lehetnek a lányok. örül annak, hogy az idén a fiúk a vártnál, jobban szerepeltek, csúcsátlaggal győzött a távolugr­ó-csapat, új tehetséges dobógárda nö­vekedik fel. Csak­­ nincs segítsége, egyedül van a közel 700 fős középiskolá­ban. Így bizony nem jut elég ideje arra, hogy meg­felelően foglalkozhasson azokkal a versenyzőkkel, akik bizony lassan már az I. o. szintet ostromolhatják. Évek óta a legjobban kö­zé tartoznak a szegedi Radnóti Gimnázium atlétái. A két testnevelő tanáré az érdem. Közülük most csak Zsedényi Istvánt ,,kaphat­juk° le, mert Kertész Fe­renc nasirányú elfoglaltsá­ga miatt otthon maradt. Nem könnyű a dolguk, mert a 450 diák érdeklődé­se sok sportág között osz­lik meg és az atlétikai edzéslehetőségek is elég mostohák. Az iskola udvara kicsi, a SZEAC-pálya elha­nyagolt állapotban van. De mégis jobban szerepeltek a vártnál, 3. helyen végeztek a pontversenyben. Megoszt­ják egymással a munkát, Kertész az ügyességiekkel, Zsedényi a futókkal és a távolugrókkal foglalkozik. És aminek a legjobban örülnek: a versenyzők több­sége még csak másodéves, van idejük, hogy kibonta­kozhassanak. Az iskolán kívül Zsedényi az SZTC szakosztályában is eredmé­­nyesen edzősködik,­­ Ker­tész pedig a Sportiskolá­ban, sajnos, erősen korlá­tozott lehetőségek között. Pedig egy ilyen kitűnő do­bószakember képességeit jobban ki kellene használ­nia a szegedi atlétikának... Alacsony termetű, mosoly­gós asszonyka fogadja a gratulációkat. Kunos And­rásivá, a 40-es évek elején válogatott gerelyhajítónő bizony nem tagadta meg önmagát, a szarvasi taní­­tónőképzésök­­ hosszú évek óta kitűnően szerepelnek a dobó számokban. 1955-ben a pontversenyt is megnyer­ték, az idén öt csapatuk közül kettő, a súlylökő és a gerelyhajító nyert baj­nokságot. Pedig ezek a lányok csak két­ osztály­ból kerültek ki, mert a tanév végével a képző megszűnt. Kunos­né ősztől az Óvónőképző Akadémián tanít és a szarvasi sport­körön keresztül nevel majd újabb tehetségeket az atlé­tikának. Lányain kívül büszke a súlylökő Hevesi­re, aki biztosan halad a 15 m fölé. Tavaly még csak a ligetben tarthatták az edzéseket, az idén végre rendbehozták a futópályát és ígéri: jövőre lesznek majd futónők is. Sok-sok időt fordít a sportra, kora tavasztól késő őszig bizony nemigen akad olyan hétvé­ge, amelyet a családja kö­rében tud tölteni... A Szekszárdi Gimnázium gerelyhajító-csapata csúcsa átlaggal nyeri a bajnok­ságot — hirdeti a hangszó­ró. Boldogan mosolyog a lencsébe Mozolai János, a 28 éves testnevelő tanár, ötödik éve tanít az atlétái­ról múltban híres gimná­ziumban, amelynek maga is tanítványa volt. Egykori távolugró létére most a do­bógárdájára a legbüszkébb. Amikor először kaptak né­hány éve fémgerelyt, még a 40 méter sem sikerült, most meg már a salakos edzőhelyen többen is szór­ják az 50 métereket. A fia­tal tanár tele van lelkese­déssel, minden idejét az atlétika köti le. örül an­nak, hogy az idén már elég jó a pálya, rövidesen ké­szítenek beton-dobókörö­ket, növekedik a rendsze­­r résén atléti­záló fiatalok száma. Olyan határozott­sággal mondja, hogy nem is kételkedhetünk benne: hamarosan még többet le­het majd hallani a szek­szárdi atlétákról. íme, néhányan azok kö­zül, akik vidéken a magyar atlétika utánpótlását neve­lik. S. Ze CSEPELI LABDARÚGÓ-EGYVELEG Ki-... XIXm * mi számunkra, hogy olyan embe­r M­ogy­orom­rel vívták ki a bajnoki címet, akik nagyon szeretik egyesületüket, dolgozótársaikat, munkáju­kat, s akik megbecsült tagjai a gyárnak, ennek a nagy kö­zösségnek — mondotta többek között Kiss Dezső, a Csepeli Vas- és Fémművek­ PB-titkára , a bajnokcsapat tiszteletére rendezett társasvacsorán tartott­­üdvözlő beszédében. — A mi számunkra pedig még ennél is nagyobb öröm, hogy győzelmünkkel végtelen örömet szereztünk sok ezer dolgozótársunknak. Már csak azért is érdemes volt nyer­nünk — jegyezte meg csendesen a beszéd elhangzása után Kóczián­é, a Csepel középhátvédje. Igen, az öröm általános. Mindezt híven tükrözte az ün­neplő ruhába öltöztetett Csepeli Sportcsarnok hangulata, ahol a mosoly, a jókedv, a taps és a további sikereik re­ménye töltötte be a termet. S Hegyi Gyula, az MTSZ elnöke, Herczeg Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter helyettese, Szőnyi Miklós,­­a Vasas­szakszervezet főtitkára, Honti György, az MLSZ főtitkára, Marosi Károly, az ET elnöke, továbbá az NB I csapatok képviselői fejezték ki elismerésüket és kívántak újabb sportsikereket a csepeli baj­nok együttesnek. i r Dalt a csapat edzőjét a játékosok művészi ki­sá­vor­rali, vitelű ezüstserleggel lepték meg. Ezt Takács György csapatkapitány adta át néhány üdvözlő mon­dat kíséretében. A kitűnő balhátvéd ebbe a szereplésébe kissé­­ beleizzadt. — Azt hiszem, Takács Gyuri most állt a bajnoki év leg­nehezebb­­feladata előtt — jegyezte meg valaki mosolyogva. — Érthető, a szónoklás művészete nem szerepelt Jávor Pali edzéstervében — hangzott a magyarázat. Persze semmi különösebb baj nem történt. Olyan viha­ros taps kísérte a serleg átadását, amilyet rég nem hal­lottak a­ sportcsarnok falai. Megérdemelték! A szónok is, meg ez edző is!­­Ilyen fegyelmezett csapata ta egy idősebb sporttárs, az gyakran együtt van a fiúkkal — s higgyék el, a sikerben nem kis része van ennek a ma­gatartásnak. Pedig néhány évvel ezelőtt még volt egy­­pár fenegyerek, akiket elég nehéz volt megzabolázni! Jávor Pál mesélt el egy kis történetet arról, ami a Cse­pel jelenlegi együttesének szellemét példázza. A történet nemcsak tartalma, hanem a szereplők személye miatt is ér­dekes és sokatmondó. — A délelőtti edzéseken pontosan 10 órára kell megje­lenniük a fiúknak. Mondhatom, senki el nem késik. Néhány héttel ezelőtt 0.35-kor szálltam fel a HÉV-re a Boráros té­ren. Ez az utolsó járat annak, aki n­em akar elkésni. Amint belépni készültem a sporttelep kapuján, taxi állt meg. Bakó és Povázsai ugrott ki a kocsiból. De jól megy nektek gye­rekek — mondottam — edzésre is taxival jártok? — Muszáj volt taxiba ülnünk, mert lekéstü­k a 9.35-ös HÉV-et s ha a következővel jövünk, 6 percet késünk – vá­laszolt Bakó. Úgy bizony! Bakó Béla nem akar 8 percet késni, mert a többiek sem késnek. Valami tehát nagyon megváltozott s ez a változás bizony benne van a Csepel pontos összjátéká­­ban is! • Még egy jókedvű emberrel , Csepelen. Katuza elvtárs, az ellátó üzem művezetője , dup­lán szerencsésnek­ érzi magát. Mert ugye nagy szerencse az, ha olyan csapat van legközelebb az ember szívéhez, amelyik első lett az NB I-ben. Katuza sporttárs azonban eh­hez még 100 000 forintot is kapott! Felesége ugyanis, aki a Posztógyár dolgozója, ennyit nyert a vasárnapi békekölcsön­húzáson. — Remélem, a jövő évi bajnoki vacsoránál már saját Moszkvicsoddal viszel bennünket haza — mondottuk. — Azt nem. Sokkal komolyabb terveink vannak. Mind­ketten nagyon szeretjük a sportot, elhatároztuk tehát, hogy kimegyünk a római olimpiára — válaszolta. Így szeretik a csepeliek a sportot! Hát nem megérdem­lik, hogy örömet szerezzenek nekik? T. E. Befejeződött a kieli nemzetközi vitorlásverseny A Kielben rendezett nagyszabású nemzetközi vitorlás­verseny befejező­dött. A hátralévő három futamban a mieinket már nem hátráltatta sem bo­rulás, sem törés és így az első futa­mokban elszenvedett késések ellenére is a mezőny közepe táján tudtak vé­gezni. A csillaghajó osztályban az olasz Straulino, a repülő hollandi osztályban a német Mulka, a finn Jolle osztályban­­a holland De Jong, a sárkányhajó osz­tályban pedig az olasz Cosentino sze­rezte meg a győzelmet. Versenyzőink közül Scharbert és Fekete hazautazott, Helényi és Tolnai pedig az NDK-b­a, Warnemündebe ment át, ahol újabb versenyre került sor. A­­warnemündei versenyen részt vesz Galambos is, a csillaghajó osztályban. Galambos ked­den reggel utazott el Budapestről. Tizenkét nappal a vívó VB előtt... A bolgár vívószövetség meghívására Szojmban versenyez a Bp. Vasas és az Elektromos vegyes vívócsapata. Ez a ven­dégszereplés viszonzása a szófiai Sep­­temvri vívóklub -MV­K májusi, budapesti versenyzésének,­­ amelyen a magyar csapat ellenfele a bolgár válogatott volt. Elsőnek a férfi tőrcsapatok mérkőz­tek. A bágyadtan vivő magyarok ellen 10:6 arányú győzelmet értek el a bolgár versenyzők. Jakovski 4, Gencsev 2, Gan­­csev 2, Stolcsev 2, ill. Felkay 3, Veczán 2, Kaszás 1 győzelmet szerzett. Női tőr­­vívóink azonban igazolva itthoni ered­ményüket 10:6 arányban legyőzték ellen­felüket. Itt Kertesiné 3, Hegedűs 3, Dlu­­golinszky 2, Kökény 2, ill. Tucsa 3, Cso­­neva 2 és Sztavreva 1 győzelmet aratott. Párbajtőrben és kardban szintén a ma­gyar versenyzők bizonyultak jobbnak, mind a két fegyvernemben egyaránt 9:7 arányban győzve le ellenfelüket. Párbaj­tőrben Rábe 4, Gál 3, Seefranz 1, Tarák 1, ill. Gancsev 2, Gencsev 2, Genov 2, Liebov 1 győzelmet, míg kardban Kar­dos 4, Keményváry 4, Mayer 1, ill. Atana­­szov 2, Sztavrev 2, Jakovszki 2 és Szpiri­­dinov 1 győzelmet szerzett. Öt részvevő ország nevezését üdvö­zölhetjük, az utolsó pillanatban ugyanis az ausztrál vívók nevezése is­­megérke­zett: egy női és egy férfi versenyző képviseli majd az ausztrál színeket­ a VB-n. Huszonnégyre emelkedett tehát a budapesti ví­vó-vi­l­á­gbajn­okság­on rész­vevő országok száma. * A VB legnépesebb és minden bizonnyal leghangosabb küldöttsége az olaszoké lesz. Eddigi értesülések szerint — versenyzők, vezetők, zsűritagok, turisták — összesen 47-en jönnek el Budapestre. A tavasszal nálunk rende­zett hármas női tőr­ csapat­ viadalon ha­tan voltak itt, köztük négy vívónő. Utol­sók lettek, mégis majdnem felfordítot­ták a villamost harsány jókedvükben. Mi lesz most, ha ráadásul valamelyik számban még győznek is? Minden előkészület megtörtént a kül­földi versenyzők és kísérőik elhelyezé­sére. A fogadó és elhelyező bizottság vendégeink részére a margitszigeti Nagy­szállóban, az Astoria­ és a Gellért szálló­ban, valamint a Rákóczi úti Egyetemi Diákotthonban biztosított szobákat. Első­nek a franciák jelezték jövetelüket: elő­reláthatólag július 11-én érkeznek Buda­pestre.★ . A nevezése már megérkezett, de hí­rek szerint a franciák ,,üdvöskéje’*, D’Oriola, nem akar elindulni az egyéni küzdelmekben — hiányos felkészülésére hiv­atkozva. A vita — közte és a francia vívószövetség között — még tart, de remélhetőleg a szövetség akarata, győz , le a sokszoros világ- és olimpiai bajnok­­ pástra lép a VB egyéni küzdelmeiben is.! * | A VB segédszemélyzeteként közremű­­­ködő fiatal vivők is nagyban készülnek. | Most fejeztek be egy tanfolyamot, ame­­l­yen minden tennivalójukról részletesen­­ kioktatták őket. Még a francia vívónyelv­­ is a „tantárgyak között szerepelt, s a­­ vizsga végeztével most a versenyeken­­ igyekszenek a gyakorlatban alkalmazni a­­ tanfolyamon tanultakat. Legtöbbjük már­­ nagyszerűen beszéli, a francia vivő szak­­­nyelvet, akadnak azonban olyanok is,­­ akik „sző prepár"* (felkészül) helyett­­ egyelőre „szőke pár”-t mondanak.­­ Elvégre legyen valami értelme is an­­­­nak, amiről egy magyar ember beszél.. * I A versenyzőik nevei közt olvasgatva nemcsak a „nagy” nevek megpillantása I készteti megállásra, gondolkodásra az­­ olvasót. Szinte minden névnek megvan [ a saját, egyéni érdekessége, amely jó­­­­részt a nemzeti sajátosságból adódik.­­ Például egy cseppet sem irigyeljük azt­­ a szegény jegyzőkönyvvezetőt, akinek ► néhányszor pástra kell majd szólítania­­ Strzyzewski Wrodzimierz lengyel ver­► senyzőt. Az angol versenyzők nevei vi- t szorít mintha a közmondásos angol­­ konzervatívság­ot példáznák. íme: H. W.­­ F. Hoskyne, A. L. N. Jay, R. R. Paul, I M. J. P. Howard. És így tovább... Egy ízben már foglalkoztunk a világ­­bajnokság plakátjával- most újra szót­­ kell ejtenünk róla. Ezúttal a plakát szövegét, helyesebben a rajta szereplő­­ dátumot kell helyesbítenünk. A világ­­bajnokság kezdetének időpontja ugyan­­­­is a plakát elkészülte után megválto­zott, így már nem lehetett rajta javí­tani. A VB tehát nem július 12-én kez­dődik, amint azt a plakát hirdeti, ha­nem július 14-én, kedden reggel 9 óra­kor. Egyúttal most tüzetesebben átvizs­gáltuk ezt a plakátot és vizsgálataink eredményeként majdnem biztosan ki­jelenthetjük, hogy több hibát már nem tartalmaz. Nemzetközi férfi kosárlabda-mérkőzés Grúz válogatott—Budapest-válogatott 82:78 (42:88) Sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: Kassai (magyar), Sanasidze (grúz). Grúz válogatott: Kiladze (19), Minasvili (10) — Dézsává (19)­­~ Abasidze (6), Ugre­­belidze (2). Csere: Mozesvili (13), Haza­­radze (7), Inekirveli (6). Budapest-válo­gatott: Greminger (5), Bánhegyi (26) — Bencze (7) — Zsíros (24), Liptay. Csere: Glata (2), Judik (2), Martonffy (4), La­­borcz ifi­, Merényi, Bárna, Újvári. Az átszervezett magyar csapat ka­pott jobban lábra és 2 perc alattt 9:4-re megugrott. A grúz kosarasok azonban hamarosan játékba lendültek, s középjátékosuk — a 212 cm magas Lazstiva — révén az 5. percben ki­egyenlítettek (12:12), majd a vezetést is megszerezték 13:14, illetve 20:16 arányban. Igen nagy volt az iram, s nagy küzdelem alakult ki a palánkok alatt. A lepattanó labdákat legtöbbször a grúzok szerezték meg,­­ rögtön ko­sarakká értékesítették. Ezekre Bán­hegyi távoli kosarakkal válaszolt. A 8. percben 20:20, a 12. percben 25:25 volt az eredmény­, de ettől kezdve ál­landóan a vendégek vezettek. Fordulás után­­ fej-fej mellett haladt a két csapat. A grúzok jobban dobtak, gyorsabban és­­ erőteljesebben rohamoztak, a mieink pedig mindig csak egyenlíteni tudtak: 44:44, 49:49. A budapesti együttesből Bencze, majd Martonffy is a kipontozás sorsára jutott, s ezt kihasználva 65:60- ra, majd 73:88-ra ugrottak meg a ven­dégek. Különösen Mozesvili és Kiladze dobásai jelentettek veszélyt, akikkel szemben csak Zsiros és Bánhegyi állta a sarat a kosarakat illetően. Igen iz­galmas hajrában a magyar együttes 76:75-re felzárkózott, de a nagyon jó napot kifogó grúzok határtalan lelke­sedéssel is­mét növelni tudták előnyüket s végül megérdemelt győzelemmel hagyták el a pályát. A győztes grúz válogatottból Kiladze, Lazsava, Mozesvili és Minasvili nyújtott átlagon felüli teljesítményt. A budapesti együttesből Bánhegyi, Zsiros, Gremin­ger és Laborcz tűnt ki. * Előmérkőzés: Bp. Vörös Meteor— Csepel 67:51 (43:16). Ld: Korenné (17), Mátay­né (12), ill. Andor (14), Maschl (12). Pillail.ilel.ild4 AcPIKER KOVÁCSAI-* ( Kézilabda KB ) Nagypálya. Férfi mérkőzések: Csepel I —Tatabánya 18:5 (10:5), Csepel, Sta- I­dion. U. Dózsa—Bp. Vörös Meteor 19:13­­ (12:6), Csömöri út. Vasas—MTK 19:14­­ (9:8), Népliget. .............................3— I Csütörtök, 1959. július 2. **'

Next