Népsport, 1959. augusztus (15. évfolyam, 154-180. szám)

1959-08-01 / 154. szám

Meg áll a nyár, még perzsel a nap- sugár, a hullámok között még önfeled­ten hűsülnek az ifjak, de a hétvége már őszi hangulatot idéz. Kezdődik az if­ bajnoki év ő­s­zi idénye. A „Nyári szünet’*-et jelző tábla leke­rül a kapukról. Újra mozgásba lendül a gépezet. A szertárakban utolsót kop­­pintgatnak a bőrszögekre, friss levegőt pumpálnak a labdák tüdejébe. És ezen az éjszakán újra nehéz lesz az álmuk azoknak, akik új csatába indítják az általuk legjobbnak vélt Tizenegyet. Végt a nyárnak legények! De új örö­mök előtt állunk, új erővel, pihent iz­mokkal és idegekkel, szórakozva és szórakoztatva töltjük ki ismét a meg­szokott 90 perceket. És mint a hűséges szerelmes a légyotton, ott lesz ismét a lelátók népe, hogy új neveket köszöntve és régieket biztatva, a buzdításért győzelmeket, gólokat reméljen. AWh­smwm/fh­AMJe Az NB I tizennégy csapatának 14 edzője néhány rövid mondatban beszámol arról, hol tart csapata a fel­készülésben, milyen szakkérdések foglalkoztatják elsősorban, milyen reményeket táplál az új bajnoki évet ille­tően, mik a fő gondok néhány órával a Nemzeti Bajnokság rajtja előtt. Jávor Pál (Csepel): ** Az elmúlt évben kialakult a Csepel játékstí­lsa, semmi ok arra, hogy ezen változtassunk. Játékosaink ebben a já­­tékfelfogásban tudják képességeiket igazán kifejteni. De bizonyos az is, hogy a­­továábbi sikerek — Eb, a baj­nokság megvédése — csak úgy szület­hetnek, ha nem állunik meg a fejlődés­ben. Éppen ezért ebben az évben az lesz a legfőbb törekvésem, hogy to­vább fejlesszem a fiúk taktikai érzékét és nagy lépé­st tegyenek előre a tech­nikai fejlődésben. Sok lesz tehát az őszi edzéseken az egyéni foglalkozás. Vagyis: napirendre kerül a már jól be­­idegzett csapatjátékon belül a játék fi­nomságainak a kimunkálása. Különös szerencsém, hogy olyan játékosok álla­nak rendelkezésemre, akik szívesen ta­nulnak és a tehetségük is megvan hoz­zá. Őszintén momlom, pillanatnyilag csak egyetlen gondom van: nehezen tudom eldönteni, ki legyen a balszélső. Az a véleményem, hogy a Csepel eb­ben az évben is jól fog szerepelni. Hidegkúti Nándor (MTK): — Fiatal edző vagyok még, de úgy gondolom a fiúk sregítségével leküzdöm azokat a nehézségeiket, amelyek mun­kámban adódhatnak. Minden vágyam az, hogy az MTK a jövőben is úgy sze­repeljen, mint tanítómesterem, Bukovi Márton irányítása alatt. Sós Károly (Bp. Honvéd): „ Nagyon szeretném, ha csapatunk ugyanolyan komoly szerepet játszana a bajnokságban, mint az utóbbi két esz­tendőben. Persze igazán csak annak örülnék, ha végre már bajnokságot is nyernénk. Legutóbb két ponttal, egy évvel ezelőtt pedig egy ponttal marad­tunk le a bajnok mögött. Az idén már több fiatalnak módot akarok adni arra, hogy bebizonyítsa tehetségét. Elsősorban Galambos (fedezet), Józsa (hátvéd) és Csinos (csatár) szerepeltetésére gondo­lok. Természetesen ezeket a fiatalokat mértéktartóan foglalkoztatjuk, úgy, hogy fejlődésükben ne következzen be törés, s beállításuk a csapatot se vesse vissza. Illovszky Rudolf (Vasas): — A feladat adva van, eredménye­sebbé kell tenni a­ támadáson játékát! Hogyan? Ez a nehezebb kérdés. Pilla­natnyilag csak a meglévő játékosanyag­­gal gazdálkodhatunk, vérmes remények­re nincs hat ok. Az elmúlt heteket a gyorsabb támadásá lövés, a bátrabb ka­­puratörés, az erősebb lövés gyakorl­­sára használtuk fel. A támadósor lendü­letének fokozását szolgálja a gyors Bo­tjai beállítása a balezélső helyére. Kundzsáknak régi helyére, a jobbfede­­zetbe állítása közvetve ugyancsak a tá­madósor ütőképességét hivatott javí­tani. Ehhez még annyit szeretnék hoz­zátenni, hogy néhány játékosunk for­májában jelentős javulás tapasztalható, ami remélem éreztetni fogja hatását. A hátvédhármas összeállítása még nem végleges, ezen még gondolkoznom kell. Balogh István (Újpesti Dózsa): — Bár nem a legjobb körülmények között készültünk fel, mert öt játéko­sunk hiányzott a felkészülés utolsó sza­kaszában, mégis jobb szereplést várok a csapattól, mint a tavalyi volt. Remél­jük, a fiatalok formahullámzása is megszűnik és végre ismét komoly sze­repet, játszik együttesünk az első he­lyezésért. Ha többször nyújt majd gár­dánk olyan teljesítményt, mint például a hajrában a Vasas, a Csepel és az MTK ellen, szurkolóinknak sok öröme lesz az új bajnokság során. Lakat Károly (Tatabánya): - — Az 1958— 59. évi bajnokságban csaknem minden mérkőzés kimenetele bizonytalan,­­volt. A csapatok küzdő­­szelleme szinte kifogástalannak bizonyult, annál több technikai és taktikai hiányos­sággal találkoztunk. Az edzésrendszer korszerűsítésével, a fokozottabb egyéni foglalkozással, a fiatalok tervszerűbb kiválasztásával, a bátrabb, támadó­­szellemű taktika alkalmazásával remél­hetőleg gyorsabb lesz a fejlődés. Csapa­tomban a gyorsaság további fokozása, a mozgás közben történő labdaátadás és átvétel állandó gyakorlása, a támadóbb szellemű csapatjátékra való fokozatos áttérés a fő cél. Talán a legtalálóbban így tudnám kifejezni, mindent pontosan és gyorsan. Szeretnénk továbbra is sok örömet szerezni a hazai szurkolósereg­­nek, s mindannyiunk közös vágya, hogy a jövő évi félévszázados évfordulóra harmadszor is elnyerjük a „Legjobb vidéki csapat” kitüntető címet. Tátrai Sándor (Ferencváros) tömören pontokba foglalja, hogy mit vár az új bajnoki idénytől: 1. Folyama­tos, ötletes csatárjátékot, amilyet a zöld-fehér együttes az utolsó bajnoki mérkőzéseken nyújtott. Mindehhez jó csapatszellemmel párosult küzdőeré­nyeket. 2. Az új játékosoknak, elsősor­ban Némethnek, Kocsisnak, Landínak, később pedig Hagelmannak és Sárinak fokozatos és sikeres beépítését az NB I-es csapatba, hiszen a­ fiatal játékosok­nak ehhez megvan a képességük. 3. A közönség részéről több bizalmat, hiszen közös a cél: minél jobb helyen végez­zen a bajnokságban a Ferencváros csapata. Ehhez a szakosztály új vezető­sége minden segítséget megad. Tátrai Sándor közölte, hogy az NB I-es csa­társor kerete a következőkből áll: Dalnoki II, Albert, Orosz, Németh, Friedmanszky, Rákosi, Fenyvesi. Nem mondtak le Kertészről sem. Titkos Pál (Salgótarján): — örömmel jöttem Salgótarjánba, mert a játékosok nagy többségét igen jól ismerem. Véleményem szerint nagyon jó játékosanyag van együtt. Az eddigi edzéseken nagy kedvvel, lelki­ismeretesen végezték a munkát. Fel­tűnőbb hibát a csatár­játékban vettem észre. Túlságosan erőltetik a belső­játékot, holott Taliga és Bablena sze­mélyében két jó szélsője van a csapat­nak. Most azt igyekszem elérni, hogy a legegyszerűbb megoldásokkal javít­suk a csapatjátékot és az eredményes­séget. Több tehetséges fiatal játékosom is van, akik egyelőre még nem jönnek számításba. Meg kell szökniük az NB I fokozottabb edzésadagjait. Sajnos, sala­kos pályán kell edzenünk és füves pályán játszunk. Ezenkívül nagyon nehéz megfelelő edzőtársat találnunk. Kiss Gábor (DVTK): — Néhány héttel ezelőtt még a kiesés ellen küzdöttünk, részint azért, mert a sok sérülés miatt nem tudtam a leg­jobb tizenegyet kialakítani. Remélem, hogy az idei bajnokságban ez sikerül, s a táblázat közepe táján végzünk. Szabó Imre (Szombathely): Rendkívül nehéz sorsolást kap­tunk. Az első három mérkőzésünkön a­ Bp. Honvéd, az FTC és az MTK ellen kell helyt állnunk. Ez még akkor is ko­moly fel­adatot jelentetve, ha nem most igyekeznénk kialakítani új csapatunkat. Már első mérkőzésünkön a Czigány, Madár fedezetpár szerepeltetése a leg­valószínűbb, a középcsatárunk a Kapu­várról igazolt Varga III lesz. Sajnos, az új csapat kialakításához nem állt ele­gendő idő rendelkezésemre. Éppen ezért, ha néhány hétig majd nem megy úgy a játék, ahogy szeretnénk, az nem veszi el kedvünket. Legfontosabb teen­dőmnek a támadójáték fejlesztését tar­tom. Szű­cs György (Dorog): — Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna. Az átigazolások során két csatárral erősítettünk: Láng­gal és Kékesivel (Miskolc). Buzánszky visszavonulása miatt Láng nem a csatár­sorban szerepel majd, mert rá a vé­delemben nagyobb szükség lesz. Gon­dot okoz Pálmai gyengébb formája és Kertes­ sérülése is. Igen sok még­ a hiba a csapat játékában, különösen a játék folyam­atossága és a gyorsaság terén van sok javítanivaló. A játékosok akaratereje és felelősségérzete kiegyen­súlyozhatja, a szerkezeti hiányosságo­kat, addig, amíg a hibákat sikerül je­lentősen csökkenten­iünk. Moór Ede (BVSC): — Előreláthatólag furcsa körülmé­nyek között kell rajtolnunk. A nyár folyamán erősítettünk és mégis gyen­gébb csapattal indulunk, mint tavaly. Csornai és Murát sérült. Ezen a héten nem is edzettek, így azután már a rajtnál kútba esett az eredeti elgondo­lásom. Remélem, hogy ez csak rövid átmenet és egy-két hét múlva minden­ki rendben lesz. Gyarmati János (Szeged): — Sokan szólítanak meg mostaná­ban, miit gondolok, hogyan­ szerepel majd a csapat az NB I-ben. Ha túlsá­gosan bizakodó vagyok, azt mondják, nem látom reálisan a dolgokat, ha ar­ról beszélek, hogy rossz sorsolást kap­tunk és a csapat játéka nem kielégítő, kiclitűrtek tártának. Egy bajnokságban sok függ attól, hogyan szerepel a csa­pat az első 4—5 találkozón, kis mire számíthatunk? Arra, hogy idegenben, legyőzzük az FTC-t vagy saját pályán­kon az MTK-t, 3. és 4. mérkőzésünkön idegenben a BVSC-t és a Szombathelyt? Nehéz ..., igen nehéz dolgok ezek . . .­, de mégsem csüggedünk. Nem várunk csodát, de annyit igen, hogy a fiúk szegedi szívvel küzdjenek. S ha ez így lesz, akkor ... No de majd meglát­juk ... Czibulka Mihály dr. (Pécsi Dózsa): — Nehéz a dolgunk, ráért több­­ új já­tékost kell beépítenünk, az együttesbe. A rövid idő ellenére a két bajai fiú, Duj­­mov és Rápity, valamint Győri-tu­ss már " megfelelően beilleszkedett a pa­paiba. ■ Még csak a hátsó­ alakzatok látszanak, véglegesnek, a csatársor ösz­­szetétele az utolsó pillanatban dől el. Szombat, 1959. augusztus 1. BARCS SÁNDOR* A bajnoki nyitány elé Alig csitult el a harci zaj a lelátókon, ismét indul a bajnokság. Szokatlanul korán! A szakemberek ugyanis azt a nézetet vallották, hogy jobb augusztus­ban játszani, mint decemberben. Már­pedig, ha idén is szeptember elején kezdték volna a bajnokságot, ak­kor december végéig elhúzódott volna, így a december a portyák hónapja marad. Mit várunk ettől a bajnokságtól? Elsősorban talán azt, hogy ez általá­nos színvonal tovább emelkedjék. Ez maga után vonja a bajnokság kiélező­dését, hiszen csak úgy kapásból hét csapatot is fel lehet sorolni (Csepel, MTK, Honvéd, Vasas, Tatabánya, Újpest, Ferencáros), amely megnyerheti a baj­nokságot. Ilyen még sohasem volt! A színvonal emelkedésével sok új tehetség feltűnését ig várjuk. Nem táp­lálunk túlságosan vérmes reményeket,, de azért — a tavaszi átigazolások is ezt a tapasztaltot hozták, — 5—6 olyan kiugró tehetség jelentkezésére számíthatunk, akire a távolabbi jövőben a válogatásnál is figyelemmel kell lenni. Nagy feladat vár a szövetségre a nemzetek közötti mérkőzéseken is. Ket­tős a feladat. Ki kell alakítani az olim­piai csapatot, s közben két Joseph Gere-kupamérkőzést kell megnyernünk (csak így van ugyanis esélyünk a kupa megvédésére), Budapesten­­Svájc ellen és Firenzében Olaszország ellen. Presz­tízskérdés, hogy a belgrádi jugoszláv— magyar és a budapesti magyar—nyugat­német mérkőzésen jól szerepeljünk. A "Nemzetek Tornáján a Szovjetunió ellen a Népstadionban megkíséreljük az 1:3-as vereség kiegyenlítését. S mindezt­ egy ideiben ki kell formáln­ az olimpiai csapatot is, amelyben a svédországi VB-re nevezett 22 játékos nem szerepelhet. 1960 április 30-ig le kell játszani két-két selejtező mérkő­zést az osztrák és a csehszlovák olim­piai együttessel. 1960 tavaszán pedig Budapest két nagy mérkőzést láthat: Anglia és Skócia vendégszerepel a ma­gyar fővárosban. Hátra van még a­­Csé­plés játéka a bajnokcsapatok Európa Kupájában. Áprilisig ki kell alakíta­nunk új ifjúsági csap­atunkat, amely részt vesz Ausztriában az UEFA-tornán. S ha már a nemzetközi feladatokat so­roljuk­, nem szabad megfeledkeznünk a FIFA és az UEFA kongresszusáról sem, amelyre ugyancsak fel kell készülnie e szövetségin­ek. A négyéves fejlesztési­­program is sok és megfeszített munkát ró mindenkire, akinek akárcsak csekély szerepe is van a magyar labdarúgásban. Tovább kell , javítani a játékvezetést, egyre erőtelje­sebben foig megvalósulni az­ egységes játékvezetés. Fel fogjuk mérni edzőink helyzetét és minden tőlünk telhető se­gítséget és támogatást meg fogunk ne­kik adni, hogy az eddiginél zavartala­­n­abbul végezhessék nehéz,­ felelősség­teljes munkájukat. „Mellesleg'' le kell bonyolítanunk a bajnokságokat Szerte az országban. A pályák megnyílnak a közönség előtt. Indul a bajnokság. Megkezdődik a társadalmi dolgozók számára a munka sűrűje. Kellemes szórakozást, sikeres sportolást és jó munkát, sportársak! Mit tett az ET és a JT a nyári szünetben Ezt a kérdést tettük fel az Edzők Ta­nácsa és a Játékvezetők Tanács elnöké­nek, akik néhány tömör mondatban fog­lalták össze válaszukat: Terényi László, a JT elnöke: — Nemcsak az országos keret tagjai, hanem a megyék, játékvezetői is több­napos továbbképző tanfolyamokon vettek részt. A tanfolyamok célja az egységes játékvezetői gyakorlat kialakítása volt. Ennek érdekében elméleti és gyakorlati előadásokat tartottunk, valamint vitákat és bemutatókat rendeztünk. — A JT vezetősége fontos tevékenysé­gének tartja a játékvezetőknek, mint ne­velőknek a formálását. Mert­­meggyőző­désünk, hogy a játék 90 perce nagy le­hetőségeket nyújt a játékvezető számára a nevelésben. Hogy ezt ki is használjuk, s hogy jól használjuk, ki, ahhoz végered­ményben a labdarúgásban érdekeltek összeségének együttműködése szükséges. — Úgy gondolom, a játékvezetők jól használták ki a rövid szünetet s nem lepne meg, ha még a tavaszinál is jobb teljesítményt nyújtanának. Marosi Károly, az ET elnöke: — Két bajnoki év között ilyen rövidre szabott szünet talán még soha nem volt a magyar bajnokságban, s ez érthetően nehéz feladat elé állította edzőinket. Meg kellett keresniök a legjobbnak, látszó megoldást, hogy biztosítsák a pihenőt, de a szükséges felkészülést is. Az ET veze­tősége segítséget adott ehhez az edzők­nek. A szakbizottsággal kidolgoztatta a nyári átmeneti időszak mindenre kiter­jedő pontos tervét, a levezető időszaktól az aktív pihenőn és a felkészülési szaka­szon keresztül a rajt napjáig. Ezt a ter­vet a megyei ET-ken­ keresztül még a járásokban működő edzők is megkapták.­­ Teljesen egyetértünk azokkal, akik hangoztatják, hogy most már az egyéni technika és a gyorsaság fejlesztésére kell fektetni a fősúlyt. Edzőink egy része va­lóban kissé elkényelmeskedett. Többet foglalkozott a taktikai megoldásokkal, mint az egyéni képzéssel. A gyor­sabb ütemű fejlődés egyik­­ fel­tétele a technikai előrehaladás, az ET fontos feladatának tartja, hogy serkentse és ellenőrizze ezt a tevékenységet. \ I * i HAJT ELŐTT fr O S£~. J­A*m ★ jön az új bajnoki év, szeretnénk bajnokhoz méltóan játszani. Mind­ebben nekem is megvan a feladatom, szeretném jól betölteni helyemet— mondotta Takács György. ...még mindig az élen! Igen, ők hárman az NB I legtapasztaltabb játékosai közül még mindig h öten vannak, szilárdan tartják helyüket s bár a fiatalok egyre fejlődnek, úgy látásik, még sokáig nem tudná­k nélkülözni csapatuk tudásukat, szívüket. A szerdai edzőmér­­kőzésen kevés dolga volt a Csepel védelmé­nek: 14:1-re kapott ki a Papírgyár csapata, Ta­kács , Gyuri azonban szerzett magának­­mun­kát. Egy pillanatra sem állt meg, előretört, be­adott, vagy ha erre sem volt lehetőség, a jól is­mert bemelegítő gyakor­latokat végezte.­­ — Más játékos 35 éves korában örül, Jva nincs dolga — szóltunk be ne­ki a partvonal mellől. — Ne öregítsenek, hi­szen csak októberben leszek 35 — válaszolta. — Nekem nagy örö­met okoz a játék, akár­csak kezdő koromban és mindent megteszek, hogy még nagyon soká tartsam formámat — mondotta az edzőmér­kőzés után. — Ez várható, s b­i­­zonyos vagyok benne, hogy még hosszú ideig nem lesz semmi gondom a balhátvéd helyén­ — toldotta meg Jávor Pál edző. Takács György talán még soha nem volt ilyen gyors, ruganyos, soha nem készült lelkiisme­retesebben az új baj­noki évre, mint most. Ezt mondják, s ezt álla­­pítottuk meg mi is! — Ez nem is véletlen, mert a Csepelnek soha ilyen nehéz dolga nem volt, mint amilyen most lesz. Jön az Eb, szeret­nénk jól szerepelni és formába lendülnöm. Bol­dog lennék, ha játszhat­­nék a Szovjetunió elleni első őszi válogatott mér­kőzésen,­­ még inkább, ha ebben a bajnokság­ban újabb lépéseket tehetnék a büvös százas szám felé. — Bozsik még mindig a régi! Ezt mondták azok a külföldi szakemberek, akik kiváló fedezetünket látták játszani a KK­-mér­­k­őzé­se­ken. S hogy Bozsik József még mindig nagy­tudású játékos, azt nem­csak a KK-mérkőzéseken tapasztalhattuk, hanem a lezárult bajnokságban is. B­o­zsi­k sok­a­t baj­t­ód­ot­t ugyan sérüléssel és be­tegséggel, de amikor játszott, legtöbbször való­sággal magával ragadta a többieket. Nem csoda, hogy átlagteljesítménye lén­yegese­n magasa­bb volt bármelyik fedezet­­társáénál. Mit vár Bozsik József az új bajnokság­tól? — Leghőbb vágyam, hogy a Bp. Honvéd is­mét bajnokságot nyer­jen, én pedig vissza­kerüljek a válogatottba. I­d­ái­gi­kicencve hegyszte­r voltam válogatott, de ezt a nagyszerű sorozatot az elmúlt esztendőben nem tudtam úgy folytatni, ahogyan szerettem vol­na. Tavasszal sérülések miatt hónapokra kiestem a játékból. Remélem, si­kerül majd válogatott Szusza Ferenc ez­úttal is ott lesz az Újpesti Dózsa csatárso­rának tengelyében, bár, mint a kiváló és örök­ifjú középcsatár mond­ta: " Már egy-két év óta a visszavonulás gon­dolatával foglalkozom. De annyira szeretem a futballt, hogy bár vá­gyom vasárnaponként jól ebédelni, vagy ki­rándulni, a labdarúgást még jobban szeretem és így nem is érzem ál­dozatnak. Jól érzem magamat a pályán. Nem érzek fáradtságot, úgy hiszem, végig bírom a 90 percet. Nem vagyok sérülékeny. Mégis min­den új idény kezdetén azt gondolom, hogy szá­momra ez lesz az utol­só bajnokság. Remélem, hogy jövőre és két év múlva is ezt gondolom majd az új bajnoki idény kezdetén. Egyéb­ként azt is várom, hogy ez a bajnokság meg­hozza a csapat tu­dásának kibontakozá­sát is és valóban azt tudjuk nyújtani, ami bennünk van. Kirobbanó formában Az elmúlt hetekben többször is bi­zonyságát adta annak, hogy kitűnő formában várja az új bajnoki idény kezdetét. Sípos Ferenc Budapesten és Noviszádon úgy játszott középhátvédet, hogy jobban talán nem is lehet. Mindig időben lépett közbe, nagyszerűen sze­relt, gyors volt, a legnehezebb hely­zetekben is megőrizte higgadtságát. Sípos Feri ebben a bajnoki évben — úgy látszik — nemcsak az MTK-nak, hanem a válogatottnak is oszlopa lesz. Akik közelebbről ismerik őt, nemcsak azt tudják róla, hogy csendes, szerény, csupaszív sportember,­ hanem azt is, hogy mértéktartó, józan életet él. Tíz ujjon is meg lehetne számolni­­azokat az alkalmakat, amikor Sípost a baj­noki évben a kapuzárás nem találta ágyban. — Az erős, kemény edzések híve vagyok —klmondta beszélgetésünk al­kalmával. ~ De mit sem ér az alapos edzés, ha azt párhuzamosan nem kö­veti megfelelő életmód. Én a múltban is és a jövőben is mindent megteszek an­nak érdekében, hogy felkészülésem kielégítő legyen. Ennek köszönhetem, hogy jó erőben vagyok. Két éve állan­dóan középhátvédet játszom, s úgy ér­zem, már jól beidegződtek azok a mozgások, amelyek a hátvédsor tenge­lyében szükségesek. Sokat köszönhetek Bukovi Mártonnak, aki megtanított en­nek­ a játéknak a rejtelmeire, ő ren­geteget foglalkozott velem egyénileg. Új edzőnk, Hidegkúti Nándor is követi ezt az utat. Ő így csak rajtam múlik, hogy továbbra is jó formában marad­­jak. Oszin­. AZ NB I-BEN jobbal, ballal egyformán Szőnyi úti mértékkel számítva, fel­tűnően sok szurkoló figyelte szerdán délután a BVSC edzőmérkőzését. A nagy érdeklődés elsősorban az új fiúknak, különösképpen Göncz Istvánnak szólt. Ha hozzá került a labda, nyomban hal­latszott a lelátón: — Az ott a Göncz Pista! Több ügyes megmozdulása és elgon­dolása volt a keménykötésű fiúnak, de a legjobban a lövőkészsége tetszett mindenkinek. Erőteljes, egészséges lövé­seket eresztett meg jobbal, ballal egy­aránt. Ezenkívül rúgott egy „okos” gólt is. Egyedül kitört, elfektette a kapust és úgy helyezte hálóba a labdát. A 21 éves fiú három héttel ezelőtt költözött fel Pécsről Budapestre. Édes­anyjával lakik együtt. Szombaton dél­után mutatkozik be az NB I-ben. Az edzómérkőzés után csendesen ennyit mondott: •­­ Tudom, hogy az MTK ellen sokkal nehezebb lesz. Van is egy kis lámpa­lázam, de azért alig várom a szomba­tot. „Nem leszek lámpalázas...­" A Vasas Bodai Ferenccel, a tartalék­­csapat 19 éves balszélsőjével erősítette csatársorát. Ugyan mit érez élete első nagy mér­­­kőzése előtt, lesz-e lámpaláza, amitől sok szurkoló erősen tart? — erről fag­gatjuk Bodaj Ferit. — Végtelenül örülök, hogy bekerül­tem a nagy csapatba. Ami pedig a kérdés második részét illeti: sohasem volt és nem is lesz lámpalázam. S ha csak ezen múlik bámutatkozásom si­kere, akkor nem lesz baj. És ehhez még hozzáteszem: ha gyorsaságon, ha bátorságon és akaráson múlik, akkor az is előfordulhat, hogy megfelelek a várakozásnak — mondotta a volt ifi­­válogatott, akit vasárnap Diósgyőrött avatnak NB I-es játékossá. — Persze jól tudom, kezdő vagyok az élvonalban , így számtalan meg­lepetés érhet. A tartalékbajnokságban azonban 11 gólt rúgtam ... — tette hozzá. Mintha csak azt akarná ezzel kifejezni, hogy a labda­ az NB I-ben se gömbölyű. .. Egy bajai fiú Pécsett A Bajai Bácska 21 éves balösszekötő­je,­­ Dujmov, három hónappal ezelőtt még nem gondolt arra, hogy a követ­kező bajnoki évben NB I-es csapatban szerepel. Ma viszont jóleső örömmel tölti el az az érzés, hogy a Pécsi Dó­zsa vezetői helyet adtak részére az­ el­ső csapatban. A fiatal csatár 13 éves kora óta a Bajai Bácska színeiben sze­repelt, többször tagja volt a megyei if­júsági és felnőtt válogatottnak és az elmúlt évben olyan fejlődést ért el,­ hogy bekerülhetett a magyar utánpót­lás-válogatott keretbe is. Lendületes, gólratörő, igen jól fejelő játékos, aki­ben komoly értékek rejlenek. — Nem bántam meg, hogy Pécsre ke­rültem. A játékosok, a vezetők és a szurkolók nagy szeretettel fogadtak. Úgy érzem m­agamat, mintha évek óta itt lennék ■— mondotta Dujmov János. A szerény, csendes, szorgalmas, tehet­séges sportembert Pécs sporttársadal­ma máris megszerette. Ötvenkilencedszer A magyar labdarúgó-bajnokság 39. rajtja lesz szombaton ... 1901-ben írták ki először a bajnok­ságot, ez az első világháborúig 13 baj­nokság került sorra. A háború alatt 3 hadibajnokiságot rendeztek — a bajnok­ságot pótló kupamérkőzéseket figyel­men kívül hagyták —, majd a háború után egészen 1926 őszéig hét bajnok­ságért küzdöttek. 1926 őszén, a profibajnokság kiírá­sával lett tulajdonképesen országos jel­­­ jegy a bajnokság, mert itt már vidéki csapatokat is besoroltak — a szombat­helyi Sabariát és a szegedi Bástyát — a résztvevői­ sorába. Kilenc profibajnokság került sorra, majd 1935 őszén jött a Nemzeti Bajnok­ság. Azóta 26 rajt történt, kétszer azonban félbeszakadt a bajnokság, egy­szer pedig NB I helyett csak pótbajnok­­ság volt. Mellük csapat hányadszor rajtol most az, I. osztályban, illetőleg az NB I-ben? Ha az Újpesti Dózsa elődjének ez UTE-t és az Újpestet, a Bp. Honvéd elődjének a KAC-ot és a Kispestet te­kintjük és így tovább, akkor azt lát­juk, hogy csak egyetlen egy olyan csa­pat akad a labdarúgó NB I jelenlegi mezőnyében, amely mindig az I. osz­tályú bajnokságért küzdött, e ez a Fe­rencváros. Melyik hányadszor rajtol? Ötvenskilencedszer: Ferencváros.­­ öt­ven­harmadszor: Újpesti Dózsa, ötvenkettedszer: MTK. Negyvenhatodszor: Bp. Honvéd. Harminc­negyedszer: Vasas. Huszonkettedszer: Csepel. Huszonegyedszer: Salgótarjáni B­á­nyász. Huszadszor: Szombathelyi Haladás. Tizennegyedszer: Diósgyőri VTK, Do­rogi Bányász. Hetedszer: Tatabányai Bányász. Hatodszor: Szegedi EAC. H ötödször: Pécsi Dózsa. Másodszor: BVSC. - Egy — a fiatalok közül Albert Flórián valóban a Ferencváros gyermeke. Kö­­lyök­játékos sem volt még, 11 éves ko­rában, a bátyja kézenfogva vezette az Üllői úti pályára.­­ — Ott nőttem fel, ott éltem meg hat és fél éves eddigi sportpályafutásomat. Ott tanultam a futball ábécéjét és fok­ról fokra — az ifi 11-n, az ifi 1-en át — bekerültem tavaly az NB I-es csapatba — emlékezik a Ferencváros válogatott „Benjáminja”. Marc így folytatja: — Az idei bajnokság annál is inkább emlékezetes marad számomra, mert az idén játszottam először az „A”-váloga­tottban. Jól tudom, hogy ez a kitünte­tés még előlegezett bizalomnak szá­mít, ezt szeretném kiérdemelni az új szezonban. Mégpedig úgy, hogy eddigi hiányosságaimat kijavítsam. Az idén már nagyobb lendülettel és folyamato­sabban szeretnék játszani, mint a múlt­ban. Persze, minden vágyam az, hogy ebben az esztendőben végre olyan ered­ményeket érjen el a Ferencváros, amelyek méltóak a hagyományaihoz. Ehhez sze­retnék hozzájárulni...

Next