Népsport, 1960. március (16. évfolyam, 44-65. szám)
1960-03-01 / 44. szám
A budapesti cselgáncs szövetség elfelejtette, hogy vasárnap meg kell rendeznie a Budapest-bajnokságot. A versenyzők szorgalmasan készülődtek, várták a kiírást, s amikor már arra terelődött a szó, hogy mikor és hol találkoznak, tehát vasárnap, akkor derült ki az egész! Az országos szövetségben felfigyeltek a telefonálgatásra, hosszas utánajárás után felkeresték a budapesti szövetség vezetőit a munkahelyükön, s miután azt a meglepő választ kapták, hogy az elnök távollétében senki sem gondolt erre a feladatra, magukra vállalták a rendezés fáradalmait. Lázas sietséggel kerestek termet, bírákat, értesítették a szakosztályokat és egyáltalán nem érdemelték meg azokat a szemrehányásokat, amelyekkel az ezek után elkerülhetetlen szervezési hibák miatt illették őket. Nem ők tehettek arról, hogy a bajnokságon kanál és réztálca helyettesítette a gongot, hogy a bírák kis létszáma miatt az edzőknek is mérkőzéseket kellett vezetniük, s végül, hogy az elmaradt tájékoztatás miatt tulajdonképpen „zárt körben” került sor a fővárosi cselgáncsozók legnagyobb vetélkedésére. Mindezt persze a cselgáncs mellett évek óta hűségesen kitartó szurkoló nem tudhatja és nem nehéz kitalálni, mire gondolt hétfőn reggel, amikor az újságok tudósításából értesült arról, hogy lemaradt a bajnokságról. Becsapottnak érzi magát és mit lehet neki mondani? Hiszen a bajnokság időpontja szerepelt a versenynaptárban, s ugye, ezt a fokozott gonddal összeállított program tervét... a vezetők számára is készítik? Köztudomású az is, hogy a budapesti szövetségben több olyan szakember dolgozik, aki a fővárosi, tehát a versenyre készülődő szakosztályokban is különböző tisztséget tölt be. Mindanynyian a másikra vártak a kezdeményezéssel?!... A bajnokságon híre járt, hogy — mivel ez nem az első ilyen hanyagság — fegyelmit indítanak a vétkesek ellen. Erre ők kétség kívül rá is szolgáltak. A szurkolók, a sportág barátai azonban olyan intézkedéseket is várnak, amelyek lehetetlenné teszik a hasonló hibák elkövetését ... A sport szempontjából is jelentős két napig tanácskozott az elmúlt héten a vasas- és kohászszakszervezet. Ha erről a tanácskozásról részletesen be akarnánk számolni, akkor hosszan lehetne méltatni, miért nagyjelentőségű az a hátrozat, amely kimondja a két szakszervezet egyesülését, s milyen fontos napirendi pontokat vitattak meg. Ezúttal azonban ne erről beszéljünk — hanem arról, hogy milyen figyelemre méltó vonatkozásban esett szó ezen a kongresszuson — a sportról is. Vasasok, kohászok . .. Aki ezt a két szót hallja, önkénytelenül is maga elé képzeli az egyik legnehezebb fizikai munka művelőit: az öntöt, amint tűzzel, forró vassal dolgozik s keze alatt Csendessé szelídül a fortyogó, tüzes fém, a kazánok ezer és ezer hétköznapi hősét, akik nehéz munkájuk mellett mégis módot találnak arra, hogy sportoljanak. Furcsa talán a kontraszt: nehéz fizikai munka és sportélet... De szólnunk kell erről a kérdésről, mivel a vasas- és a kohászszakszervezet kongresszusán is igen komolyan és sokoldalúan foglalkoztak sportkérdésekkel. A kulturális élethez, a neveléshez szorosan hozzátartozik a dolgozók testkultúrájának fejlesztése — mondta többek között Török István, a vasasszakszervezet főtitkára, majd így folytatta: — Hazánkban a műszaki technika színvonalának gyors fejlődése növeli a testnevelés jelentőségét és szükségességét. Ezért nagyon fontos, hogy a dolgozók sokoldalúan képzettek, szellemileg frissek, erőamelyek máris igen népszerűek és nagyon fejlődnek. A természetjárás kulturális szempontból is nagy jelentőségű, mert a sportolási lehetőségeken túl, dolgozóink megismerkednek hazánk természeti szépségeivel, történelmi emlékeivel. A természetjárás egybeköti a sportot a kultúrával, a szórakozást a pihenéssel. Dolgozóink ezért sok, egészségesek legyenek. Ebből adódik, hogy a szakszervezeteknek nem elsősorban a látványos, kimagasló eredmények elérésére kell törekedniük a sportmunkában, hanem a legegyszerűbb, a széles tömegeket mozgósító formákat kell választaniok. Szakszervezetünk elnöksége e célt figyelembe véve hozta létre a központban és az üzemekben a mény biztosítja dolgozóink zavar talan sportolását. A dolgozók élőének is a szakszervezet biztosította , lehetőségekkel, s örvendetesen növekszik a testnevelésben és a sportban rendszeresen résztvevők száma. A szakosztályok is fejlődtek. Amíg 1957-ben 66, addig 1959-ben 14 szakosztály működött. Az aktív sportolók száma 3050 főről 3500- ra emelkedett. A szakosztályokban nemcsak számszerű, de minőségi fejlődés is tapasztalható. A sportolók az országos versenyeken kívül számos nemzetközi versenyen is hírnevet szereztek egyesületüknek. Ugyanakkor a tömegek sportja érdekében kifejtett felvilágosító és nevelő munkánkkal sikerült elérnünk, hogy a dolgozók mind többen ismerik fel a rendszeres testedzés fontosságát és egyre többen vesznek részt a szervezett sportolásban. A tömegsport fejlődésének bizonyítéka, hogy az elmúlt évben több mint 2000 dolgozó kapcsolódott a tömegsportba. — Szakszervezetünk testnevelési és sportmunkája ennek ellenére sem volt zökkenőmentes. Több területen mutatkozik hiányosság, például a vezetők és sportolóink nevelésére nem minden esetben fordítottunk nagy gondot, nem volt kielégítő a kapcsolat a KISZ- szervezetekkel És így az ifjúság nagyobb rétegeit nem sikerült ebbe a munkába bevonni. Az elkövetkező időben éppen ezért fontos feladatunknak tartjuk, hogy munkánkat mindenkor a testnevelés és a sportmozgalom fejlesztéséről szóló párttézisek szellemében végezzük. Ez a tanácskozás fontos mérföldkövet jelent a vasas- és kohász-dolgozók életében. Egyesült a két szakszervezet és a határozatokat már együttes erővel közösen valósítja meg. Ezekben a határozatokban jelentős helyet foglal el a fizikai dolgozók testedzésének, sportolásának ügye is. Az egyesülési kongresszus tehát a vasas- és kohászüzemek sportéletében ugyancsak jelentős esemény, — és — természetbarát egyesületeket, szeretik és széleskörű megszervezését igénylik. — A tömegsport másik fontos területe — mondotta Török István — a szocialista országokban már széles körben alkalmazott üzemi torna. Elnökségünk 1959-ben kísérletképpen négy üzemben bevezette ezt a testedzési formát. A tapasztalatok alapján ma már elmondhatjuk, hogy dolgozóink nem idegenkednek tőle. Azokban az üzemekben, műhelyekben, ahol az üzemi tornát bevezettük a dolgozók önként majdnem 100 százalékosan vesznek rajta részt. E két forma kiterjesztése, szélesítése azonban nem jelentheti azt, hogy szakszervezeti aktíváink elhanyagolják a versenyszerű sportmunkát. Továbbra is feladatunk, hogy sportegyesületeink, szakosztályaink még több dolgozót kapcsoljanak be a sportolás valamelyik ágába. A régi vasas hagyományokhoz híven feladatunk továbbra is, hogy szakmailag és erkölcsileg kiváló sportolókat neveljünk I. osztályú együtteseinknek, szocialista hazánknak. A másik referátumban Lázár János, a kohász szakszervezet főtitkára a következőket mondta: — A testnevelés és a sport az általános kulturális tevékenység szerves része. — Ezután utalt az elmúlt évi munkájára és megemlítette, hogy fontos feladatunk volt a minél szélesebb tömegek, főleg a fiatalok bevonása a sportmozgalomba. — E fiatalokat — mondotta — szocialista szellemben hazaszeretetre, állhatatosságra, bátorságra neveljük. Körültekintéssel és tervszerűen gazdálkodunk a rendelkezésünkre bocsátott anyagi eszközökkel. A jelentős fejlesztés eredményeként ma már 41 létesít A női dolgozók sportolásának kérdései a textilesszakszervezetben Nálunk mindenki előtt nyitva áll a sportolás lehetősége — hangoztatjuk évek óta. Ez így is van, hiszen az elmúlt évek alatt többszörösére emelkedett a sport és testnevelésben részvevők száma. A sok helyes kezdeményezés mellett mégsem tettünk meg mindent, hogy a testnevelés és sport valóban széles körben terjedjen el és a dolgozók egészségvédelmét, kulturált szórakozását szolgálja. A párt tézisei helyesen értékelik az előző évek munkáját és világosan szabják meg az utat szocializmust építő népi demokráciánk testkultúrájának fejlesztéséhez, amikor többek között kimondják: ,.A tömegek testnevelésének és sportjának elsődleges fejlesztése a legfontosabb feladat...” Ezt a kitételt azért említem,mert szorosan összefügg a textiles női dolgozók sportolásának kérdéseivel. Miért? Mert a textiles szakmában foglalkoztatott dolgozók háromnegyed része nő és addig, amíg a férfi dolgozóknak mintegy 30 százaléka vesz részt a különböző testnevelési és sportfoglalkozásokon, addig a nők arányszáma csak 6 - 8 százalék. Világos, hogy a fejlesztés fő iránya csakis a női dolgozók sportolási problémáinak megoldása lehet. Ez nem mostani felismerés, már évek óta foglalkozunk vele. Értünk is el eredményeket, állandóan emelkedett a testnevelésben és sportban részvevő nők arányszáma, de jelentős fejlődés csak az elmúlt két évben következett be. 1939-ben a különböző tömegsport rendezvényeken a 42 000 részvevőből 21 000 volt a nő. Ez a gyűjtőszám 1958-ban 22 000 és a nők részvételi arányszáma 41 százalék volt. Szakszervezetünk elnöksége nagy gondot fordított és fordít arra — különösen a SZOT XIX. kongresszusa óta —, hogy a testnevelés és sport valóban a szakszervezeti munka szerves részévé váljék. Ezt mutatja az is, hogy az 1959-ben megtartott 12 elnökségi ülés hétszer tárgyalt testnevelési és sport vonatkozású kérdéseket. Megtárgyalta az MSZMP téziseit is. Az elnökség állásfoglalása az üzemi aktívák szemléletében is észrevehető változást hozott. Ezt igyekeztünk elérni a 4000 bizalmi oktatása során a beiktatott sportanyaggal, a szakszervezeti bizottságok titkárainak konferenciáin tartott előadásokkal, valamint azzal, hogy mindenkor az SZB-t tettük felelőssé sportkörök tevékenységéért. Az eredmény: 1959-ben már S1 üzemben 239 női kézilabda-, röplabda- és asztalitenisz-csapat alakult. A VIT-próbákon 3400 nő vett részt (a résztvevők 51 százaléka.) Természetjárásban a 10 700 részvevőből 55 százalék volt a nő. Mindez azt mutatja, hogy női dolgozóink is szeretik a testnevelést, szeretnek egészségesen szórakozni, munka után felüdülni. Sajnos, a testnevelési igény még nem általános. Nehezíti a textil-és nők tömegesebb bekapcsolódását az is, hogy legtöbb üzem három műszakban dolgozik. Továbbá, hogy a nőket — elsősorban az asszonyokat — otthon várja még a „második műszak” is. Tekintettel az ilyen terhelésre — valamint a foglalkozási ártalmak ellensúlyozására — még fokozottabban szükséges, hogy a nők egészségvédelméről a testnevelés segítségével is gondoskodjunk. A három műszakban dolgozók számára a rendszeres, versenyszerű sportolás lehetősége még nincs meg. Ezért kerül előtérbe nálunk az egészségóvó, szórakoztató, felüdítő alapfokú testnevelési formák bevezetése. Cél: minél több időt tölteni a szabadban. Ezt szolgálja a természetjárás fokozott fejlesztése. Ezeket vettük figyelembe 1960. évi programunk elkészítésében. A rendszeres sportolás szempontjából fontosnak tartjuk az üzemi, munkaközi torna kiszélesítését is. Sok helyen ez már öntevékenyen megindult. A dolgozók szívesen csinálják. Jó hatással van közérzetükre és nagyszerű eszköz a testnevelés megszerettetésére. Népszerűsödik tehát a sport a nők között, de még a jól dolgozó sportkörökben is 6ok a javítanivaló, főleg a testnevelés fontosságának tudatosításában, a rendszeres testnevelési foglalkoztatásra törekvésben, módszerekben. Nagyon fontos, hogy szakszervezeti bizottságaink és sportköreink a jövőben még nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást adjanak a női sport fejlesztéséhez. Tóth István, az MTST tagja. Már nemcsak Felnőtt ökölvívóink még messze állnak a küzdelmekre hívó gong megszólalásától, de a háromszor háromperces csatákra a felkészülés már megindult — mind az egyesületekben, mind a keretedzéseken. —v ■ n A válogatottak edzése azonban az /resy-' .' Idén szokatlan for- 'illr '^9% mában kezdődött Amikor Fogarassy edző szigorú tornagyakorlatai után Szántó „Csöpi” adott újabb utasítást, s „vállfogás ülésimitálással” gurult a nevetéstől az egész társaság. Németh Jancsi ugyan, de csak a könyökét érte el Erdélyinek. Kellner meg mókás fintorokat vágott, s így vidám pantomimnak tűnt fel az egész. De ez még csak hagyján. Szerepelt az ,,ökölvívó-műsoron" fél-s lábas váll-lökés, előre-hátra búk, fene, kúszással „élénkített" aka-' dályfutás. 10 —15 féle gyakorlat, a bordásfalon, s lovascsata a javából. Be amikor Török vette a hátára Sebőköt, két lába úgy remegett és lengedezett, mint a pókháló, ha légy kerül bele, s persze elég volt egy ellenséges „pillantás" és ló és lovas máris a földön hempergett. Furcsa ökölvívó-edzés ez — ugye? Pedig hasznos volt. A merev, lusta, elpuhult izmok játékos megmozgatása után megkezdődhetett az erőnlétfokozó, s az „izomnövesztő" alapozás. Előkerültek a füles zsákok, a gyógylabdák, a súlyzók, s bi-zony. Időnként bőven volt ok a nyögésre. — Hiába, a „kezdet” még a válogatottaknak sem könnyű — mondta ekkor Szénási, akit mellesleg a budapesti válogatottak legerősebbjének tartanak. S ha igaz, ha nem, hogy nehéz volt a kezdet, a folytatás semmiesetre sem gyerekjátéké. Amikor az első „ismerkedés" után három héttel ismét ellátogattunk az edzésre, éppen súlyemelés folyt. Jezerniczky után Török többször is kinyomta a 60 kg-ot , s most már nem remegett a lába. Később Kaidi akkorákat rúgott a futball-labdába, hogy a lendülettől maga is csaknem vele repült. A kiegészítő mozgás után súlyárnyékolás következett. Minden öklöző 2 kg-on vasrudacskával a kezében csépelte a levegőt. Sipőcz „nem értett egyet” ezzel — ő egy-egy kezében 4 kg-os súllyal árnyékolt. — Válogatottjaink gyorsaságban, robbanékonyságban, erőnlétben és akaraterőben sokat javultak — jegyezte meg Fogarassi, s szavait Szenes Dezső szövetségi kapitány még pontosabban így összegezte: — Az alapozó időszak jónak volt mondható, s a fizikai felkészültségnek már a bajnokságon jelentkeznie kell, ha a fiúk továbbra is rendesen edzenek. Ha rendesen edzenek! — Elgondolkoztató, kisebb zökkenők a keretedzések során akadtak. Kezdetben például Kiinger idegesen viselkedett az edzéseken. A fegyelmezett Sebők viszont néha-néha lustálkodásra volt hajlamos. Kellnert pedig felesége betegsége hátráltatta a munkában. Egy-egy kis mozaik csak ez, de mindezt épp úgy figyelembe kell venni, mint Dubovszki és Jaczkó mandulaműtétét, mint Fekete betegeskedését, vagy Juhász kézsértíését és huzakodását a „munkától”. Í Liszre kell vennni és nem szakad szó nélkül hegyni, hogy például Baranyai gyakran bágyadt az edzéseken és figyelembe kell venni, hogy a vidéki válogatottak felkészülése alig-alig ismeretlee. Az edzések most új állomáshoz érkeztek. Vége van a nehéz a'apózáénak, de vége a játékoosságnak is. Megkezdődött a cet- i szülósfiunka, az ütésgyakorlás.A rendszeres kesztyűzés, a mind erősebb zsákolás. Mindez nem i héz, sok türelmet kíván és már nemcsak pantomim. H a formábahozó időszak talán a legtöbb körültekintést és odai adást kívánja, mert egyre több szerephez jut az egyéniség, e mert ez már közvetlen előálloítása az egyéni bajnokságoknak, a nyári nemzetközi küzdelmeknek — és talán még többnek is. Z. Vincze | IT TRP OLIMPIAI HÍRDEZŐ OSZLOP Anita az elsőszámú esélyes Anita Lonsbrough-ról, a 18 éves huddersfieldi tisztviselőnőről van szó, aki a jelen pillanatban Nagy-Britannia elsőszámú esélyese úszásban a római olimpián. És ahogyan a jelenlegi erőviszonyokat latolgatjuk, ez a derűlátás egyáltalán nem indokolatlan. Anita ma világcsúcstartó a 200 méteres női mellúszásban és nagy pályán rajta kívül eddig senki sem úszott 2:50.3-as időt. Mint gyorsúszó kezdte pályafutását a kékvizű medencében, ebben az úszásnemben azonban nem árult el különösebb tehetséget. 1957-ben azután áttért a mellúszásra, s a következő évben már kiemelkedő eredményt ért el, mert az akkor nagy esélyesnek látszó Goldent biztosan verte. Az angol bajnoknő legyőzése nagy fegyverténynek számított és Lonsbrough ezzel „beúszott” az angol válogatott csapatba. Sokan ekkoriban úgy vélték, hogy Golden legyőzése csupán „véletlen” szüleménye volt és biztosra vették, hogy Golden hamarosan visszavág. A sportban, így az úszásban is azonban ritkák a véletlenek. A brit bajnokságokon Anita ismét simán legyőzte Christinet, s bekerült a budapesti Európa-bajnokságra utazó brit úszócsapatba is. Nagy esélyes volt Anita Budapesten. Jogos reményekkel tekintettek szereplése elé. Ám a meleget nem bírta és komoly erőfeszítésébe került, hogy beverekedje magát a legjobb nyolc közé. Itt azonban már magára talált és 2:53.5-tel második lett az akkori világcsúcstartó holland Ada den Haan mögött. Tavaly sok siker kísérte szereplését. Cardiffban az angol—magyar versenyen Golden és a magyar Killermann Klára ellen biztosan nyert 220 yardon 2:53-as idővel. Ekkor már „benne” volt az új világcsúcs, edzője tudta, hogy hamarosan megdönti majd den Haan 2:51.3-as világcsúcsát, így is történt. A hollandiai Waalwijk-ban, a holland úszók otthonában utasította maga mögé den Haant és 2:50.3-mal új világcsúcsot ért el. A pompás siker nyomán Anita Lonsbrough most fokozott szorgalommal készül az év nagy versenyére, a római olimpiára. Tudja jól, hogy a „konkurrencia” talán sohasem volt ilyen erős, mint most. A német Urselmann 2:42.6-os ideje még 25 méteres uszodában is „félelmetes” idő, s joggal kell majd tartani a szőke német leánytól, éppenúgy, mint a többiektől, akik között ott van a magyar Killermann is. Lonsbrough azonban bízik abban, hogy világcsúcstartóhoz méltóan szerepel majd a római úszóstadionban. (▼- 1) Kedden érkeznek haza a magyar kosarasok (Udine, február 29.) A mérkőzés után kicsit lehiggadtak a kedélyek, kicsit emelkedett a hani gúlát is, amiben része van a jól sikerült közös vacsorának. Lá- 1 nyáluk első félidőben játéka sok dicséretet kapott, az olasz újságok ,s tárgyilagosan megáiapítják, hogy ebben a játékrészben együttesünk jól játszott. Természetesen örülnek az olasz győzelemnek, s dicsérik az olasz játtákosokat harci kedvükért és jó távoli dobásaikért. Győzelem helyett be kell érnünk ilyen meglehetősen sovány vigasszal. , A mérkőzés után többen megkérdezték tőlem, hogy mi történt a lányokkal a második félidőben? Miért fulladtak ki? Miért nem bírták erővel? Anélkül, hogy mentegetőzni akarnék, meg kell jegyeznem, hogy az udinei sporti csarnokban közel 2000 néző gyűlt össze és szabad volt a dohányzás. Már az előmérkőzésen kezdték, s mire lányaink pályára léptek, vágni lehetett a füstölt a teremben, s ehhez még hozzájárult az egyébként is meleg idő. Ez külső körülmény, akérdés másik, szakmai része, s még elemzést igényel. A magyar csapat hétfői esteindul el, s Bécsen keresztül kedden érkezik haza...fi ‚*»**.› i Lehoczki Tibor Hosszú szünet után A váci 204-es számú ISK-ban ismét megindult a rendszeres ökölvívó-edzés. Ez annál is inkább örvendetes, mert a váci ISK öklözői közül korábban már több - serdülő és ifjúsági fiú MTH és Budapest-baj-Jnok került ki s a j 0 sportkörben csak az 4 % utolsó 3 évben hanyatlott vissza ez a férfias és jellemnevelő sportág. Az ökölvívó-edzéseken jelenleg 18—20 fiatal vesz részt. Versenyen még egyik sem indult, de a tervek szerint a márciusi vizsgamérkőzésen helytállókat már benevezik az ISK országos egyéni bajnokságára. Szakkönyv-hiány Fejlődő, népe zérusodó sportág hazánkban az íjászat. Most már elérkezett arra a fokra, hogy további haladásához gazdagabb szakismeretekre lenne szükség. Sajnos, Magyarországon csak egy elég kezdeti fokon álló, elavult szakkönyv van forgalomban. Helyes lenne, ha az íjászszövetség addig is, míg színvonalas szakkönyv kiadására sor kerülhet, rendszeresen lefordíttatná a külföldi folyóiratokban megjelent szakcikkeket és hozzáférhetővé tenné az edzők és a versenyzők számára. Ehhez nem kell pénz, hiszen a folyóiratok járnak a szövetségnek, s bizonyára akadnak a sportág hívei között megfelelő nyelvismerettel rendelkező lelkes emberek, akik a sportág iránti szeretetből hajlandók a fordítás munkáját elvégezni. Vitorlázás a Fertőn Sok érdekes tervet vitattak meg a Fertői Vitorlázó Szövetség legutóbbi közgyűlésén, örömmel állapították meg, hogy a Fertőtón jelentősen _ A fejlődik a vitorlázó élet. Tavaly ( / ' négy üzemi csó-Mij /j nakház épült, 9 //IJ / J”/ már a té len ellfsjiyU LjT ! kezdték további// Ay /, három alapozását. Emelkedik a hajópark, s az idén már 15 vitorlás szántja a tó tükrét. A fejlődést azzal is elő kívánják segíteni, hogy a nyáron több versenyt rendeznek a Fertőn. Reméljük, hogy a Fertői Vitorlázó Szövetség munkájának meg lesz az eredménye. Sportkör - vezetőség nélkül Mozgalmas, virágzó sportélet jellemezte eddig a Fejér megyei Seregélyes községet, öt szakosztályban kilencven ifjú és leány sportol rendszeresen, a spartakiád megyei és járási döntőin gyakran találkoztunk a község sportolói nevével, az utóbbi években a községi tanács támogatásával 21 000 forintos költségvetéssel korszerűsítették a községi sporttelepet. S most ezt az eredményesen működő falusi sportkört a szétszóródás veszélye fenyegeti, mert huzamosabb ideje nem működik a sportkör vezetősége. Sürgősen segíteni kell ezen az áldatlan helyzeten. Helyes lenne, ha a KISZ- szervezet venné kezébe az új elnökség megválasztásának és a vezetésre alkalmas emberek kiválasztásának az ügyét. TURISTA-PANASZOK A Múzeum körúti nagy sportboltban sok szép sportfelszerelést lehet kapni. Ha azonban egy természetjáró akarja ,«»» megvenni szükségrtítv *' ges felszerelését, IHs'0'brdHiA' akkor az eladó csak széttárja a KiW-Bf 'kJ, karját, mondván: 'ti 7 /»a. "" Sajnos, ezzel -szinte nem szolgálhatunk! A helytelen profilíozás miatt nem lehet például ebben a sportboltban kapni turistamellényt, kalapot, sportsálat, golfnadrágot, viharkabátot, sőt a turistáknak anynyira szükséges iránytűt sem. Helyes lenne, ha az illetékes belkereskedelmi szervek változtatnának ezen a helyzeten, mert hol keresse a természetjáró a legszükségesebb felszerelési cikket, ha nem a sportboltokban? Az olimpiai sportjelvényért Érdekes tervet akarnak megvalósítani a borsodi sportvezetők március elejére tervezett szokásos évi megyei konferenciájukon. A háromnapos konferencia során minden borsodi sportvezető megszerezné az olimpiai sportjelvényt. Rendeznének egy olimpiai előadást, a tanfolyamcsoportok között asztalitenisz- és röplabdabajnokságot bonyolítanának le, sőt még súlylökő-versenyre is sor kerülne. A még hátralévő követelményeknek minden sportvezető pótlólag meg tudna felelni. S milyen szép lenne, ha a tömeges olimpiai jelvényszerző versenyek kezdetére már minden borsodi sportvezetőnek ott ragyogna a gomblyukában a szép olimpiai jelvény. Kedd, 1960. március 1.