Népsport, 1961. július (17. évfolyam, 129-151. szám)
1961-07-02 / 129. szám
Ráczi Attila Kalászt érlelő nyárra, az aratás idejére ért véget a labdarúgó-bajnokság. Az idén korán, szűkültek a gabonák — olvastuk a Népszabadságban —, nem várták meg ez éréssel Péter Pált. Amikor labdarúgásunk új terméseiről adunk most számot, arra gondolunk, hogy Koffer József figyelme ráterelődött már Attilára tavaly, az ifik debreceni táborozásán. Az ifik szövetségi kapitánya viszont azt tartotta, hogy még vár vele. Hagyja, hogy beérjen, ne kerüljön nyersen az ifjúsági válogatott csapatba. Bodola mester, a Diósgyőr edzője azonban úgy látta, hogy a kis Ráczi már megérett az NB I-re. így történt aztán, hogy a diósgyőriek ifjúsági korban lévő csatára előbb került az NB I-es csapatba, s csak utána az ifiválogatottba. Pedig általában a fordítottja a tipikus. Nem opportunizmusból mondjuk: Hoffernek is és Bodolának is igaza volt. Attila ugyanis valóban kiváló képességekkel rendelkezett, amikor az első csapatba került. Ügyességét, gólerősségét, robbanékonyságát, a játék iránti érzékét és főként nagy ambícióját sok ,,első osztályú” csatár is megirigyelhetné. Csak éppen Ráczi még olykor kiesik a játékból, nagyszerű akciói után egyszer csak körülnézünk: hová tűnt a fiú?... De aztán újra bekapcsolja magát a csapatmunkába. Szóval még nem elég egyenletes a teljesítménye. De így, „félkész” állapotban le használható tagja volt csapatának. S nem rajta múlott, hogy a Diósgyőr, a kis Ráczival együtt, egyelőre búcsút vesz az I. osztálytól. Ami pedig Péter- Pált illeti: Ráczi valóban erre az időre érett meg: nemrégen sikerrel érettségizett a miskolci gimnáziumban, Bakos Sándor Nemcsak nálunk, külföldön is valósággal fogalomnak számított a Bundzsák, Berendi-fedezetpár. Ez a kettős valósággal iskolát csinált a korszerű fedezetjátékból. A B-betűs fedezetpár szinte megbonthatatlan egységnek tűnt ebben az összetételben. És mégis, nem is olyan régen , 20 bajnoki fordulóval ezelőtt Machos megsérült és ezzel meg kellett bontani a jól bevált fedezetkettőst. Berendi középcsatárt játszott fi,ti és Illovszky edző a pótlásnál újonchoz nyúlt: egy Ism ■ elen, szürke név de B-betűs!aralékjátékos ugrót előre a háttérből Bakos Sándor. Illovszky mér régen i . Bakost a tartalékpatban. Észrevette, hogy kiváló fedényekkel rendi Dorogon Ba eseugrása megirta ette edzőjének s kötött vélemé Dorog ótaakos Sándor csak ty bajnoki mérkőzésen nem szerepelt Berendi mellett. Előfordult, hogy csapatának a legjobbja volt. Említettük, hogy szerény fiatalember. Nos, Bakos — a játékos — ezt az erényét nem viszi magával a gyepszőnyegre: ott nagyon mozgékony, fürge, az ellenféllel gyorsan észrevéteti magát: , Hohó, én is itt vagyok! ... Az ifjú fedezet számára ez a futballidény a legtöbbet adta: egyik napról a másikra tagja lett a Vasas NB I-es csapatának és részese a bajnoki cím kivívásának! Az őt közelről és jól ismerők azt tartják: ez a siker nem „kapja el” majd a fiatal fedezetet. Sőt , arra serkenti, hogy kisebb-nagyobb fogyatékosságait javítson. Műszerész ma is a Beioiannisz-gyárban, pedig már nem játszik a budai csapatban. Bakosról, a szakmunkásról legalább annyi jót mond a művezetője, mint az edzője. Hát igen. Az idén ilyen játékosok is beértek a labdarúgás új termésében, mint a diósgyőri és a Fáy utcai két ígéret. t. p. 101I 11 1 plll J il lm =ü= iii J I ji g lllll 11 Ilii:! ^ ■mi lllll R .Ilii 111 |^| ;Hj | r cTTii t i a Ilii HlJ_ a :'W i £}' Wi_SJIii k/udri vakációja ókoriban / Az iskolákban megkezdődött a nyári vakáció. Ezekben a hetekben elcsendesül a tanintézetek környéke. A diákok ■pihennek, szórakoznak, nyaralnak. Persze, nem mindenki. Egy jelentős részük, főleg a technikumok tanulói, nyári üzemi gyakorlaton vesznek részt, hogy közelebb kerüljenek szakmájukhoz, ahhoz a munkához, amelyet a képesítő vizsgák után folytatnak majd. Ilyenkor az iskola helyett a gyárakba indulnak reggelente. Vajon a munka után jut-e idő a sportra? Az üzemben hogyan fogadják a fiatalokat? Nem törekedtünk teljességre. Két üzemet, az Egyesült Izzót és a KISTEXT-et vettük közelebbről szemügyre. És az eredmény? Először Keresztes Ferenccel, az Egyesült Izzó sportkörének elnökével beszéltünk. — Nem, nem is tudok róla, hogy az üzemben vannak fiatalok a technikumokból. Ha idejönnének, akkor szívesen segítenénk. Van sporttelepünk, uszodánk, ahol a fiatalok versenyezhetnének. Gyűjthetik a hiliánpontokat is. Egyébként nekünk megállapodásunk van a felvételi irodával, hogy ha fiatalok jönnek, kérdezzék meg tőlük, hogy sportolnak-e, s ha igen, akkor küldjék a sportkörhöz, hogy beszélhessünk velük. Ismétlem, mi szívesen várjuk őket és ha felkeresnek minket, akkor megadjuk nekik, amit kérnek, versenyezhetnek, amíg itt vannak. Utunk következő állomása az oktatási osztály. A technikumi fiatalok ugyanis nem a felvételi irodán jelentkeznek, hanem az oktatási osztályon. — Igen, vannak nálunk fiatalok, többek között a Landler Jenő Technikumból és más iskolákból — kaptuk a választ. — Napi 8 órát dolgoznak a délelőtti műszakban. Egy részük a rádiócső-, más részük a fénycső-gyáregységben. Ez a csoport június 19-én érkezett hozzánk és négy hétig marad az üzemben. Eddig egyetlen fiatal sem jelentkezett az oktatási osztályon, hogy amíg itt van, szeretne a gyári sportkörben versenyezni, "bizonyították-be'az ellenkezőjét. Persze, még bőven van idő, hiszen rövid időn belül újabb csoportok kezdik el a munkát a különböző üzemekben. Vannak, akik egy hónapra mennek, mások két hétre. Jó lenne, ha az üzemek oktatási osztályai, a sportkörök, a KISZ-szervezetek törődnének ezekkel a fiatalokkal. Hallottunk olyan, véleményt, hogy a diákok keressék meg a sportvezetőket és ők akkor segítenek. És ha nem szólnak, akkor maradjon így? Azt hisszük egyik félnek sem használ ez vajon hogyan készültek fel a fiatalok fogadására? Barr József, sportköri elnökkel és Kellner Sándor KISZ sportfelelőssel befezélgettünk. — Tervünk kész. Bár most át kell dolgoznunk, mert eredetileg úgy volt, hogy a Hengersor utcai Közgazdasági Technikum, valamint az általános gimnázium diákjai egy-egy hónapot töltenek az üzemben, most azonban megváltozott a helyzet, csak két hétre jönnek, hogy minél több diák ismerkedhessek .. . • a vígár munkájával. így teh . csökkentenünk kellett a prof. irkot. — Hogyan képzelik el a fiatalok sportoltatását? — Elsősorban agy, - nem vesszük ki őket a tizei tivájából, hanem, ha a vigony-Jonő Kilián-vereer. i ren- jelez, akkor aaon részt \ ■- ne., diákok is. Erre aa td."*„A..vromos viadal esik, így hát nem lesz •akadálya annak, hogy a diákok versenyezzenek. Tervünket persze csak akkor tudjuk megvalósítani, ha segítséget kapunk a diákok vezetőitől, az iskolától. Azt szeretnénk, ha július elejéitől augusztus végéig sok fiatallal találkoznánk sporttelepünkön, olyanokkal, akik az üzem dolgozóival együtt a munka után a sportban keresik a felüdülést. Akad tennivaló bőven. S ha előbbre akarunk jutni ezen a fontos területen, akkor nem arra kell várni, hogy mikor teszi meg az első lépést a másik, hanem minden időveszteség nélkül az iskola testnevelője, a diákok üzemi vezetője, és a sportkör azonnal tegye meg az első lépéseket — egymás felé. v. B. Hol lehet a hiba? — ezt kutattuk. Beszéltünk a Landler Technikum igazgatónőjével. — Sok üzemben dolgoznak tanulóink, így többek között az újpesti gyárakban, valamint az Orion-gyárban, a Telefongyárban, sőt a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban is. Eddig még egyszer sem hallottam arról, hogy diákjaink valamelyik üzemi sportkörben versenyeztek volna tanulmányi gyakorlatuk során. A kör ezzel bezárult. Sem az iskola, sem az üzem nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. S úgy Utazik, maguk a fiatalok sem érezték ennek hiányát. Vagy Mégis? Eddig még senkinek nem jla imiu ni tsti-bajn eth .vet/rol (M) A BAJNOKCSAPAT Fél évszázada, hogy megismerte, s csaknem ugyanannyi ideje, hogy szívébe zárta a főváros dolgozói leghaladottabb rétegeinek nagy tábora a piros-kék színekben porondra lépett Vasassportolókat A zászló, amelynek rúdját 1911 nyarán ragadták meg kérges tenyerek, s védték évtizedek sodrában izmos karok, végig ott lengedezett a magyar dolgozók ezernyi akadályokkal teli nehéz útján. Mert voltak idők a történelmi múlt viharában, amikor egy kicsit jelkép is volt a zászló azok számára, akik jól tudták, hogy a legsötétebb éjszakának is hajnal a vége. S most, amikor az 50. évfordulón teljes fénynyel ragyog az egykori zászlótartók, és az öt évtized során a piroskék színek alá sorakozottak napja, az ország immár legnagyobbra növekedett egyesületének egyik legnépesebb és legnépszerűbb szakosztálya letette az ünnepi asztalra a legszebb ajándékot: a labdarúgó -bajnoki címet. A Vasas labdarúgóinak sikere végtelen örömmel, boldogsággal és jogos büszkeséggel tölti el a nagy vasascsaládot. A felszabadulást követő időben elért nagyszerű bajnoki helyezések, az 1957-es félfordulós bajnokságban kivívott győzelem, a kettős KK-diadal, s a sok más komoly nemzetközi siker után ez a nagy győzelem igazi kiteljesedése és betetőzése annak a tervszerű, szakszerű, becsületes és lelkes tevékenységnek, amely a Vasast jellemezte. Az út, amely a győzelemhez vitt, nema volt könnyű és egyszerű, s csak az őszi idény utolsó harmadában csillant fel a lehetőség arra, hogy ott lehet a csapat a végküzdelemben. Az első harmadban egy vereség, két döntetlen és egy győzelmi csupán a 7—8. helyet biztosította a bajnoki táblázaton. A sérülésekkel bajlódó és emiatt összeállítási gondokkal küzdő együttes azonban fokozatosan kezdett magára találni, összekrovácsolódni és a hátralevő őszi találkozókon már 15 pontot gyűjtő .....* csupán a Ferencvárosság, védett 110 arányú vereség s Szeged vett el tőle egy pótot, így ezután, amikor a bajnoki év első fele véget ért, a három ponttal vezető Újpesti Dózsa mögött a bajnoki táblázat 2. helyén állt 19 ponttal, 31:16-os gólaránnyal, mllőzve a Salgótarjánt, a F várost és az MTK-t. A tavaszt három döntetlennel kezdték a piros-kék s így a lió-fehérek előnye jrt , 6 pontra növekedett. Mégsem adták fel a harcot, mégsem vesztették el , és hitüket, nagy önbizalommá vetették magukat a tovább, ki. 'delembe. A Dióegiyők 4:0 arány-, legyőzésével véget ért a döntő évnek rákasza, s mikor az év készebb mérkőzésén 6:0-re gólzáport zúdítottak a Salgótarján kapujába, majd pedig az Újpesti Dózsa nehéz vidéki mérkőzésein sorozatosan vesztette el pontjait, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Vasas megnyerheti a bajnoki címet. Csak egyszer torpant meg: Tatabányán, s csak a két nagy riválisnak, a lila-fehéreknek és a kék-fehéreknek adott le egy-egy pontot. Az utolsó előtti fordulóban azután a Pécs elleni győzelem bajnokká avatta a csapatot! A tavaszi első forduló után még egyszer átadta a 2. helyet a Ferencvárosnak, attól kezdve szilárián követte az Újpesti Dózsát, majd a 24. fordulóban az élre ugrott és végül 38 ponttal, 59:24-es gólaránnyal, 4 pontkülönbséggel lett az NB I 1960— 61-es bajnokcsapata. A Vasas bajnoksága a csapatépítés diadala siker a többéves, célatos csapatisaerveztés eredmén A tavaszi együttesben, már a Kárpáti, Sárosi, Bundzsák és Berendi és két alkalommal Csordás szerepelt abból a csapatból, amely négy esztendeje a félfordulós bajnokságot nyerte. A jelent soha figyelmen kívül «H?n» hagyó, de elsősorban a jövőbe néző szakvezetést dicséri, hogy olyan játékosok helyett épített be fiatal labdarúgókat a csapatba, mint Kordba, Szilágyi I, Szilágyi II, Raduly, Csordás, Bárfy, Kamarás, Lenkei, Teleki. Éa sikerült, mert a piros-kékek nemig,n futottak nagy nevek után, mi.'ibben.iát ifjúsági gárdájukra, nénvig tehetséges fiatalra épített ‘ Csupán az alig felcsepeged*. : Szentmihályit igazolták le, á? k es?-; játékosként egyedül '■Mchosi kapták, aki azonban 8 vé^kőzéses sérülés miatt nem. i. 1 Ihatott rendelkezésre. \ V'-csas nagyszerű példája igazolják, hogy ha szükség is van az élvonalbeli csapatok kész játékosokkal való megerősítésére s ha egy szükség lesz a jövőben is — ' f«*t megköveteli minden időben &• labdarúgás érdeke —, mégiscsak az' az, igazán gyümölcsöző befektetés, 'amelyet a saját nevelésre fordítanak.' Ma már Mészöly, Bakos, Ihász, Mathesz, Kékesi és Farkas nevi, csak az új bajnokcsapat erőssége, hanem tagja a B-, az Utánpótlás- és az ifjúsági válogatottnak is. És ha fejlődésüket nem akadályozza sem sportszerűtlen életmód, sem elbizakodottság, nagyképűség, egyikük-másikuk jövőre talán Chilét is megismerheti. Gondos felkészítés, higgadt vezetés A Vasasban nyugodtan dolgozhatott az edző. Illovszky Rudolf, aki négy évvel ezelőtt vette át a piros-kékek első csapatát, nem váratlanul csöppent ebbe a funkcióba. Készült rá, már játékos korában. Már akkor a fiatalok edzője volt, s amit elődjétől, Baráti Lajostól ellesett, amit a különböző edzőtanfolyamokon kellő alapossággal és komolysággal megtanult, amit mindehhez a maga képességeiből bőségesen hozzáadott, azt eredményesen használta fel. Az NB I korban és gyakorlatban is legfiatalabb edzője az életben kitűnőre vizsgázott. Illovszky Rudolf az edző és az ember azért tudta képességeit kifejteni, tapasztalatait átadni, mert Kertész István, Berzi Sándor és a többiek személyében olyan támogatókra lelt, akik ebben a nagy családban, ebben a közösségben nevelődtek évek hosszú során keresztül, s megvalósították azt a kollektív vezetést, amelyről több helyen inkább csak beszélnek. Új vonások a Vasas játékában A Vasas utaz címűlt évek során hosszú időn keresztül a megbízó ható hátsójáték ésa támadósor gólképtelensége jellemezte. Ebben a tekintetben gyökeres változáson ment keresztül az együttes: az 1960—61-es bajnokságban a legtöbb gólt rúgta és a legkevesebbet kapta! Feljavult tehát a támadójáték színvonala, amit mindennél jobban bizonyít, hogy az egész bajnoki évben csak 4 mérkőzésen maradt gólképtelen iá csapat, ezzel szemben négy mérkőzésen 4, egy mérkőzésen 5, két mérkőzésen pedig 6 góllal terhelte meg az ellenfél hálóját. Feltűnő javulás észlelhető a csapat taktikai felkészültségében. Egy-egy esettől eltekintve sikerült megvalósítaniuk az elhatározott taktikát, mert a kulcsjátékosok fegyelmezettek, s mert a játékosok olyan feladatot kapnak az edzőtől, amelynek végrehajtásához megvan a megfelelő erőnlétük és technikai képzettségük. A játékosok többsége sokoldalúan képzett, ha a szükség úgy kívánja, más poszton is megállja helyét. Elég, ha megemlítjük, hogy Bundzsák, aki 23 mérkőzésen szerepelt, csak 12 alkalommal játszott a megszokott jobbfedezet posztján: kilencszer a középcsatár, kétszer a középhátvéd szerepét töltötte be. A balszélső Mathesz tízszer jobbszélen játszott. Kékesi tizenkétszer jobbösszekötőt, tizenegyszer jobbszélső volt. De talán mindennél szebben beszél a csapat ..mindeneset, a kis Ihász gyerek példája: 21 mérkőzésen szerepelt, kilencszer mint balhátvéd, tízszer a balszélen és kétszer a középcsatár helyén. És eközben nem kevesebb, mint hét gólt rúgott! A csapat erőnléti felkészítése jól sikerült, csak három mérkőzésen tapasztaltunk a második félidőben fáradtságot az együttes néhány tagján. Külön dicséretet érdemel a Vasas edzője a nagyszerűen sikerült formaidőzítésért. A Vasas abban a szakaszban érte el legjobb formáját, amikor a bajnoki küzdelem elöntő szakaszába érkezett. Fizikailag és lelkileg is együtt volt a társaság, ezért nem érte meglepetés a döntő jelentőségű találkozikon. Amin még javítani kell A Vasas a múltban nem késvés bosszúságot okozott híveinek azzal, hogy az úgynevezett könnyűnek ígérkező mérkőzéseken „adta el” azokat a pontokat, amelyek azután a hajrában nagyon hiányoztak a még jobb helyezéshez, vagy nem is egy bajnoki évben a bajnoki címhez. Nos, az előbbi számunkban közölt kimutatásból kiderült, hogy ebben az évben az úgynevezett rangadókon szerepelt a csapat mérsékeltebben. Ezt az edző annak tulajdonította legutóbbi beszélgetésünk során, hogy a sok fiatal most még túlságos BU '"-ös versenylázzal lépett pálya a „nagyok" ellen. A Vasas, az NB I 1960/61. évi labdarúgó-bajnokcsapata. Álló sor (balról jobbra): Tőke János intéző, Martin István gyúró, Kovalik, Kárpáti, Bundzsák, Mészöly, Nagy K. Szentmihályi, Iilovszky Rudolf edző, Berzi Sándor szakosztály vezető. Középső sor: Borsos, Bakos, Farkas, Ihász, Bárfy, Guggol, Machos, Sárosi, Kékesi, Csordás, Berendi, Mathesz, Raduly. Amikor a fias többet ér, mint a 9-es.. A Marczibányi téri öreg, patinás „lövőház” ünneplőbe öltözött, homlokzatán szovjet, bolgár, lengyel, keletnémet és magyar zászlókkal játszadozik a nyári szél. Nagy versenyek alkalmával mindig kiöltözik az ódon épület. Még abban az időben szokta meg, amikor gróf Széchenyi István, a magyar nép felemelkedésének egyik előharcosa, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója is be-beállt a főállásba, vagy amikor Ferenc József császár, az osztrák— magyar monarchia teljhatalmú ura próbálta ki falai között lévő tudományát. Csak akkor valahogy más volt a hangulata. Ha a császár jött, az épületnek híríves és szertartásos volt a magatartása, alig várta, hogy vége szakadjon a ceremóniának. Nem úgy mint most, az MHS-nek ezen a nagy nemzetközi, baráti találkozóján. Kedélyes, nemzetközi júliális De, mintha nem is céllövő-verseny folynék az öreg Marczibányin, hanem valamiféle vidám júliális. A külső kép legalábbis ezt mutatja. Az egyik árnyas fa alatt harmonika szól. Egy bolgár lövész játszik és olyan mesterien kezeli a hangszert, hogy Tabányi Mihály sem különben. Kis csoport hallgatja: szovjet, bolgár és magyar sportlövők, meg vagy egy rajta való gyerek, lányok, fiúk vegyesen. Egyszer csak az egyik bolgár, a legdalosabb kedvű gondol egyet, a gyerekekhez fordul és ékes bolgár nyelven, biztatóan mosolyogva valamit magyaráz nekik. Csodák csodájára értik a szavát. Nagy kört formálnak és nem telik bele 2—3 perc, úgy ropják a bolgárok egyik kedves népi táncát, mintha már az óvodában is tanulták volna. Később az idősebbek is kedvet kapnak — a bolgár táncmesterek legnagyobb örömére. Laci megérdemelte a csokoládét Csak addig szünetel a tánc, a másik fa alatt pedig csak addig hagyják abba a pingpongozást a szovjet, német és lengyel fiatalok, amíg az első eredményeket kiírják az udvaron elhelyezett nagy fekete táblára. A szépen rajzolt betűk és számok nyomán mindenki számára láthatóvá válik, hogy az ifjúsági 60 lövéses fekvőt Hammerl László nyerte, második a szovjet Lapkin, harmadik pedig az ugyancsak szovjet Protaszjevics. A győztest gyorsan előkerítik, megtapsolják, mindenki gratulál neki, Várkonyi László, az MHL helyettes vezetője pedig a büfében lerója Hammeri Lacival szemben fennálló tartozását. Egy tábla csokoládét vásárol a boldog győztesnek, amit még a moszkvai versenyre ígért, ha a fiú jól szerepel. Akkor Laci adós maradt a jó eredménnyel, de most visszavágott a szovjet kollegáknak. A csokoládét tehát megérdemelte. Renate elbánt a férfiakkal Közben bent a lőtéren megkezdődik a felnőttek, közöttük olimpiai bajnokok és világnagyságok (Samburkin, Nyijazov stb.) vetélkedése. A sportlövészet is olyan ám, mint bármelyik más sportág: nem mindig az esélyeseké a pálma, meglepetések is adódnak Ezen a versenyen például már a „félidőben” eldőlt, hogy a római olimpiai bajnok Samburkin és Nyijazov, a második helyezett aligha jut fel a győzelmi emelvényre. Helyettük a lengyel Marucha és a magyar Sándor felé fordul a közönség figyelme. Úgy látszik, hogy kettőjük közül kerül ki a győztes. Sokáig fej-fej mellett haladnak, a hajrában azonban a lengyel fiú sokkal jobban összpontosít. Volt olyan sorozata, hogy egymás után tizennégyszer talált bele a 10-es körbe. A versenyt természetesen megnyerte. A legnagyobb meglepetést mégis a német Renate Wischnewski okozta, aki nő létére dobogóra tudott kerülni ebben a mezőnyben. Hármas holtverseny A nap már lefekvéshez készülődik, amikor az udvaron ismét megjelenik a krétás ember és kiírja az eredményeket. Először az egyénieket, aztán a csapatokét. Sok időt vesz igénybe, mert sok volt a versenyző, a csapatok helyezésének az eldöntéséhez pedig újabb értékelés szükséges. Ezt a hármas holtverseny indokolja, amelybe a magyar, a szovjet és a német csapat került. Közülük az lesz az első, amelyik több 10-es kört lőtt. Amíg ezt kiszámolják, addig a versenyzők magánszámításokat végeznek. Kisütik, hogy az a csapat győz, amelyiknek több 8-as találata van!? ... — Igen, igen ez nem ellentmondás — magyarázza a hitetlenkedőknek Király, a magyar csapat negyedik tagja.—, mert akinek több a 8-as köre, annak minden bizonnyal a 10-es köre is több, mint aki sok 9-essel hozta ki ugyanazt az eredményt. S ez logikus és világos, mint minden ezen a nagyszerű, őszinte, baráti légkörben zajló nemzetközi versenyen.Pető Béla Akik a bajnoki címet megszerezték Az egyéni teljesítményeket majd a bajnoki év értékelése során méltatjuk, ezúttal csak a neveket soroljuk fel. záre:ben közöljük, ki hányapre Szentmihályi 126), Kélpáti (18), Mészöly (24), Ihász ul), Sárosi (16), Bundzsák (23), Berendi (26), Bakos (12), Kékesi (23), Borsos (10), Machos (15), Farkas (26, Mathesz (24), Nagy (11), Csordás (6), Bárfi (5), Lenkei (2), Botsás (1). A Vasas 59 góljának szerzői: Machos 17, Farkas12, Ihász, Bundzsák és Kékesi 7—7, Mészöly és Mathesz 3—3, Berendi, Borsos és Csordás 1 — 1. Ha figyelembe vesszünk, hogy Machos csak15 mérkőzésen szerepelt, őt tekinthetjük az NB I legeredményesebb csatárának, hiszen több mint egy gól a mérkőzésenkénti átlaga. Farkas őszszel háromszor annyi gólt lőtt, mint tavasszal. Rövid összefoglalónkat zárjuk azzal: teljesen megérdemelten nyertea piros-kék csapat a bajnoki címet. Teljesítménye a legkisebb ingadozást mutatta, minden tekintetben a mezőny legfelkészültebb együttesének bizonyult. Szeretnénk, ha a közelgő Eb- küzdelmek során is bajnokhoz méltóan állaná meg a helyét. T. E. Vasárnap, 1961. július 2. )