Népsport, 1961. október (17. évfolyam, 195-217. szám)
1961-10-01 / 195. szám
Ki kell engedni a ruhát „A régi sportköri elnök csak a szakosztályokkal törődött, a tömegsport akkoriban háttérbe szorult — mondja Boza Pál, a KISZ sportfelelőse az Óbudai Hajógyárban és megtoldja egy képszerű gondolattal: „Az üzemisportmozgalom régi ruháját teljesen át kellett szabnunk, át kellett alakítanunk az új követelményeknek megfelelően .. ^.wwwwwwwwwy A „főszabász”, a sport- Az elnök 2 mozgalom irá v. . i i nyitója a f es szerelmes sportköri vezetőség élén: W \\\v\\\\\\\\\w Rácz István elnök. (Zárójelbe tesszük, mert szorosan nem tartozik ide. A sportvezetőtől sokféle erény kívántatik meg: energia, áldozatkészség, higgadtság, szakértelem, szervezőkészség, satöbbi, satöbbi. De az igazsághoz még némi plusz járul, egy bélyeg, amely mindenki mástól megkülönbözteti, valami szelíd megszállottság, eredendő szerelem a sport iránt. Ez a nehezen meghatározható mágneses erői vonzza mindig a sport közelébe s teszi immunissá a karrierizmus, haszonlesés kórokozóival"-* szemben.) Rácz Istvánnál sem új a szerelem: labdarúgás, tenisz, atlétika, asztalitenisz, egy sereg a sportág kísérte eddigi életút-♦ ját. Most, negyvenedik évében * az érett férfikorban újszenved ttélyre gyűlt, a motorcsónak-1 sport iránt. No, ez mind szép. Kérdés j| mit tud átvinni ebből a fanatiz-I mustól a többiekre. Másokban* ,is élénk az érdeklődés a sport ! iránt. Tudja-e ezt az elnök? S J van-e képessége arra, hogy a * sok száz üzemi fiatal szilaj? mozgáskedvét, játékos vágyait! befogja egy jól szervezett sport- I mozgalom hámjába ? És van * nake ebben segítőtársai, támogatói ..fent” a gyár vezető ti bégében és fent" a munkapa *dóknál? f ,\\\\\\\\v\\v.\w\\y Ez év június 2 - jában bármily} ! A Három ! elgondol- « í kodba léptek? » serleg Ötlete \ is be a gyárí » kapun a hajó-* Avxvww.wxxww.vn'• gyári munkasok, megtorpantak a bejáratnál elhelyezett » üvegszekrény előtt. ‘ * Három szépmívű serlegbe üt-s között a tekintetük, meg egy f marék sportérembe, s Végül egy kiáltó feliratba: „A Hajó- gyári Kupa díjai”. * A sportköri elnökség így ■ okoskodott: sok fiatalt kellene megmozgatni, bevonni a Ki-! 'lián-mozgalomba. Ha csak láb ,da rúgásról van szó, akkor nincs ! is hiba. Hanem a többi sportágat is szerephez kellene juttatni. * Olyan bajnokságokat fogunk szervezni, amelyben a labdarúgás egyedül nem üdvözít. Úgy is lehetne mondani, hogy kegyes csalafintasághoz, jogos „árukapcsoláshoz” folyamodtak: csak az „kap” labdarúgást a Hajógyári Kupa keretében, aki röplabdát, teniszt, úszást, sakkot, asztaliteniszt, MHS összetett versenyt is „vásárol”. Jó, jó ezt nem szó szerint kell érteni, nem kell minden egyes dolgozónak minden sportágban indulnia. A műhely azonban csak akkor nyerheti a serlegek valamelyikét, ha mindenbe benevez és az összetett versenyben jó eredményt ér el. Egyénileg pedig, aki végigküzdi a Hajógyári Kupát, megfelelő pontszámot gyűjthet a Kilián-mozgalomban. Talpraesett ötlet volt, a műhelyekben sebesen szervezni kezdték a labdarúgó, röplabda úszó, teniszcsapatokat. Megindult a versengés a három serlegért és a bajnoki érmekért, meg a Kilián pontokért. Míg a tavaszon összesen 20 „kiliános” volt, most kétszázötvenöten vannak. És ezt az egész felbuzdulást szilárd formába öntötte a Hajógyári Kupa-küzdelem. A verseny még tart. Átnyúlik a nyárból az őszbe. Több sportágban már lezárult a vetélkedés, de hátra van még az MHS összetett verseny, a sakk, az asztalitenisz, meg a szellemi öttusa, amelyet „műsoron kívül” iktattak be. Míg erről folyik a szó, hírnök jő és pihegve nem szól semmit, hanem letesz egy papírt a sportköri vezetőség asztalára. Ovas. Két műhely csapat óvást nyújtott be, mert egyes játékosok jogosulatlanul szerepeltek a nyertes csapatban. Úgy látszik, komolyan veszik a műhelyekben e Hajógyári Kupát. Talán a kelleténél is „komolyabban”, mert a labdarúgó-mérkőzéseken sok volt a durvaság, a kiabálás, sokszor kellett a kiállítás eszközéhez nyúlni. Nem lehetett könynyű dolog szervezni a házi kupaküzdelmeket, ha meggondoljük, hogy csak labdarúgásban 66 mérkőzést játszottak le , méghozzá ilyen forró légkörben. Azért a sportköri vezetőknek rajta volt a szemük a dolgon. Különösen örömükre szolgált, hogy sok olyan fiatal versenyző tűnt ki a mérkőzéseken — mint például a villanyszerelőknél Miskolczi, a TMK-sok közül Beregi és Szalma — akinek a tehetségével eddig nem számoltak. Különben csendes diadallal könyvelik el, hogy a labdarúgó-bajnokságot a TMK- csapat nyerte, amely el sem akart indulni, és valósággal rá kellett beszélni őket. ^-\w\wwwwwwv- A hajógyári p. . '/ szigetet fél #a ítékenyen öleli 1 szakosztályi 1 körül a Duna 1 . 2 egyik oldalon 2 x munka? Óbudától va-Iwwwwwwwww.i rasztja el. a másikon a Váci úti ipartelepektől. Ezen az oldalon, a sziget csendes sarkában pihena gyár sporttelepe. Olyan vidék ez most, ahol a madár sem jár. — Ha még csak a madár nem járna — mondják a hajógyári sportvezetők —, de a közönség se jár... A gyáron nem jöhet keresztül senki, a Dunát nem ússzuk át a kedvünkért... Az igaz, hogy ez a pálya nehezen közelíthető meg. .Dehát ezen aligha lehet változtatni. Csak ez volna a baj? Tegyünk egymás mellé néhány véleményt. Rácz sportköri elnök: A szakosztályok elég gyengén szerepelnek a bajnokságokban. Egy ilyen nagy gyár labdarúgó-csapatának legalábbis az NB Hibán volna a helye. Tavaly kiestek a BLSZ I. osztályából is... Szabó János, SZB-titkár: Nincs jó szereplő csapatunk, amelyre büszkék lehetnének a dolgozók és egy kis kedvet kapnának a sporthoz ... Rácz: Az a baj kérem, hogy a szakosztályvezetők csak beszélnek, csak „felszólalnak” az illéseken, de alig egy-kettő dolgozik közülük... Boza, KISZ-sportfelelős: Nézze ezt a futball-pályát, ezt a teniszpályát, meg azt, hogy mennyi hely van még itt kihasználatlanul. A lehetőségekhez képest a hajógyár versenysportja kezdetleges... Szabó SZB-titkár: Mi tagadás, az is baj, hogy tőlem, szakszervezeti titkártól, elég távol áll a sport. Nem sportoltam én kérem soha életemben ... Az Óbudai Hajógyár sportjának Achilles-sarka tehát a szakosztályok munkája. Könyű volna most azt mondani: lényeg, hogy a tömegsport fellendült, a többi nem olyan fontos. Az ám, de nagyüzemről van szó, ahol nagyok a lehetőségek is, nagyszerű versenyzőkkel kellene gyarapítaniuk az ország sportját. A jó szakosztályoknak kellene meglengetniük a zászlót a sportolni vágyó gyári fiatalság előtt. Amivel a KISZ-sportfelelős kezdte, igaznak látszik: átszabták, átalakították a hajógyári sportmozgalom ruháját. A fazon most modernebb, a tömegsport nagyobb szerephez jutott benne és ez tetszik is a dolgozóknak. De azért ez a ruha sem simul még eléggé a testhez, szűkös még ez is, imitt-amott kilóg belőle a hosszú kéz és láb, a gyár vaskos teste. Ki kell engedni a szűkre szabott ruhát, eredményesebb, sikeresebb, sőt — ne féljünk a szótól — reprezentatívabb sportéletre van szüksége az országos, sőt nemzetközi hírű magyar hajógyárnak. N. S. A Bp. Honvéd klubjának híre van. Jó híre. Pedig külsőleg nem sokat mutat. Két nagyobb szoba egymásba szakítva, a falak józanul világosak, asztalok, székek, az egyik sarokban büfé-pult, néhány rexbiliárd, futball-játék, s aztán semmi több. Sokkal inkább üzemi étkezdéhez hasonlít, semmint egy nagy sportegyesület klubjához. Kezdetben nem is töltött be más szerepet, csak, hogy a sportolók olcsón és jól étkezhessenek. No meg, hogy egy-egy szakosztály a falai között időnként megvitassa ügyesbajos dolgain aZTÁN SOK MINDEN MEGVÁLTOZOTT. Főleg amióta az egyesület KISZ-szervezete megalakult. Ha belépsz a Dózsa György úti épületbe, balkéz felől a „Honvéd Híradó" táblájára esik a tekinteted. De egy pillanatig se gondold, hogy ez afféle szokványos faliújság, falújság-színvonalon megírt politikai és egyéb cikkekkel, újságkivágásokkal, ottfelejtett, elsárgult képekkel. Ez a híradó friss, ízlésesen megválasztott színekkel, grafikus szinten festett programot tartalmaz: a klub programját, illetve annak csak egy hónapra eső kiemelkedőbb eseményeit, így is nagy a táblán a zsúfoltság. Ott van az egész havi moziműsor, mert a Bp. Honvédban hetenként kétszer filmet vetítenek, mindig a legújabb filmek kerülnek bemutatásra. Egy másik papíron lendületes betűkkel a legközelebbi országjárásra hívja fel a figyelmet a KISZ-szervezet, közük a könyvtárnapok beosztásai, többször szerepel magnó est, természettudományi előadás, szellemi vetélkedő, teadélután, szombaton és vasárnap pedig táncolhat a fiatalság. Időnként a szülőket is meghívják, hogy megvitassák velük a nevelés, a tanulás és a sport problémáit. A PLAKÁTOK /A SZÉP BETŰI MÖGÖTT tehát élénk klubélet rejtőzik. A könyvtár — mintegy 2000 kötetes — három év alatt megsokszorozta olvasótáborát. A „sztár” most Irwing Shaw Oroszlánkölykök című műve, mindig kézben van és állandóan sok rá az előjegyzés. De egyre több azoknak is a száma, akik most kezdik házi könyvtáruk alapjait lerakni. Szeptemberben például 49 fiatal Honvéd-sportoló vásárolt egy vagy több könyvet a klubon keresztül. Az országjárás az egyik legkedveltebb akciója a kiszistáknak. Egy év leforgása alatt több mint tizenöt kirándulást tettek az ország legkülönbözőbb tájaira, üzemeket, tsz-eket látogatnak, ismerkednek az ország földrajzával, történelmével, gazdasági és társadalmi életével. Egy kicsit meg is bírálták őket — persze nem komolyan —, mondván, hogy a sport területén is igyekezzenek a nevelés módozatait felkutatni és kiaknázni. A természettudományi előadások látogatottsága nem egyenletes. Néha alig mutatnak érdeklődést iránta, néha pedig kicsi a helyiség a hallgatóság befogadására. Dezséry László előadására például zsúfolásig megtelt a klub, amikor pedig Mező Ferenc dr. bácsi, az 1928-as szellemi olimpia győztese, az ókori olimpiák nagy mesélője látogatott el hozzájuk, bizony a Tüzér utcai csarnok is majdnem kicsinek bizonyult, legalább 1500 főnyi közönség volt kiváncsi az előadásra. Persze túlzás volna azt állítani, hogy a Bp. Honvéd klubja minden tekintetben betölti a hivatását. A vezetők tisztában vannak vele, hogy kényelem szempontjából vannak még tennivalók, ha nem is értenek mindenben egyet azokkal a kevesekkel, akik a bordó tapétát, a raffinált világítási effektusokat, a bárt, a magasított háromlábú székeket és a wurlitzert hiányolják. Több társasjáték, felszerelési tárgy kéne és változatosabb klubprogramon is lehetne gondolkodni. Az azonban elvitathatatlan, hogy amióta tervszerűen folyik a klubélet tartalmi színvonalának emelése, a klubot látogató fiatalság társaságbeli magatartása óriásit fejlődött. A korábban elég gyakori jampeckodásnak ma már se hite, se hamva, a nőkkel szembeni magatartás kifogástalan és a beszéd is pallérozottabb. A KLUB MA MÁR KLUBJA, második otthona kezd lenni a piros-fehér színek sportolóinak, s ezt nemcsak a rendezvények látogatottsága, hanem a rendezvény nélküli esték „forgalma” is bizonyít. Egyre divatosabbak a klubban tartott esküvők is. Faragó Lajos, a labdarúgó-csapat kapusa volt az úttörő, neki jutott először eszébe ez a kézenfekvő gondolat, s azóta már többen követték példáját. S ha esküvők vannak, miért ne lehetnének keresztelők (névadó ünnepségek) is. Mert újabban ilyen családi ünnepségek is előfordulnak a Bp. Honvéd klubjában S mindezek nem is olyan sok idő múlva a jelenleginél sokkal kulturáltabb körülmények között történhetnek. A Bp. Honvéd felettes szervei ugyanis — éppen a helyes irányba fejlődő klubélet eredményeképpen — egy új, reprezentatív klubházhoz juttatja az egyesületet. p. B. A piros -fehérek klukja A szorítónak ne sarka van Hiába mondom: „nyugtával dicsérd a napot”, az U. Dózsa ökölvívói erősködnek, hogy övék lesz a pálma. Már az ötödik lila-fehér legény van soron, de ő is csak azt hajtogatja: — Ezt a bajnokságot a Dózsa nyeri. Közben persze folyik az edzés, s minden versenyző mást csinál. Csak abban azonosak egymással, hogy mindegyikről literszámra szakad a felesleges víz és mindegyik rendíthetetlenül hisz a bajnoki cím kivívásában . Mire alapozzák ezt a bizakodást? — Ilyen jól még soha sem készültünk fel — véli Nagy Jóska. — Naponta kétszer edzőnk és az előttünk álló külföldi portya is csak felhozhatja a csapatot. — Lehet, hogy így van — törődöm bele a fanatikus sikerreménybe. Ha már az ötszörös magyar egyéni bajnok is ezt mondja?... Különben is ilyen hangulatot csak két éve tapasztaltam, s akkor az újpesti Dózsa valóban országos bajnok lett. — Bezzeg nem beszéltetek így tavaly , próbálkozom azért egy oldalvágással, de csak mosolyognak, mintha azt mondanák: ..Hol van már a tavaly ho?” ' — Új edző, új vezetőség, új szellemi Ez a titkunk — bizonygatja Glemba István intéző is.Hanem ahogy körülnézek, az is feltűnik, hogy akad itt egy negyedik újdonság is: sok az új fiú. — Talán megint a külső erősítés útjára léptetek? — kérdezem váratlanul. — Attól óvakodunk. A feloszlott Határőr Dózsa néhány tagja korábban hozzánk jött, de őket már ismerik. Rajtuk kívül csak Bellányi, Borvári, Kárpáti és Kosztolni új, de egyikük sem indul a CSB-n. — Ésmi van a saját neveléssel? összenéznek. — Bizonyítsunk? Az U. Dózsa ifjúsági csapata csoportjában pontveszteség nélkül lett első a tavasszal, s Nyírbátori, Pünkösdi, Méhész II, Wilhelm, Hanza a felnőttek között is jól ismert versenyző. — S ők helyet kapnak a nagycsapatban?— Néhányan biztosan. Közben odamegyünk a szorítóhoz, ahol Erdélyi és Méhészi edzőmérkőzést vív, s úgy püföli egymást, mintha fogadása lenne, hogy melyikük lesz a 1s győztes. * Egyelőre azonban egyik sem lesz, mert Kellner edző rikkant: I ”Idör" I A két legény nagyokat fújva sétál a szorítóban, s Kellner * kissé magukra hagyja őket.. . — Hogy mit lesz a CSB-n? * Nagy harc ! — mondja. — A Bp. Honvéd és * a Csepel esélyesként indul, de a Vasas Dinamó és a Vasas is okoz,’ hat meglepetést. A többiek? Majd I kiderül. Az MTK a hírek szerint összeszedte magát, s a Zalka, I meg a K. Dózsa otthon ugyan*csak veszélyes. — No és az Újpesti Dózsa? — Rendszeresen és folyamatosan készültünk. Ha nem jön közbe semmi, akkor . . . akkor nem lesz baj. A mellettünk álló Pál Gyuri tréfásan közbeszól: — Csak a szori tó sarkain múlik a siker. — Hogyhogy? — csodálkodik még az edző is. — Úgy, hogy a szoritónak négy sarka van. Ebből a két semleges ama szolgál, hogy a jobbik versenyző onnan indíthasson újabb megrendítő támadásokat: egy sarok a győzőé, egy pedig a vesztesé. Mi az első hármat szeretnénk a magunkénak mondani. Ha ez sikerül, akkor az U. Dózsa negyedszer is bajnok. A felharsanó nevetést KKMTK szava vágja ketté: „Idő”. Újból suhognak a köteleik, szészegnek a kesztyűk, csattognak a zsákok. De most minden ökölvívó,,hangszer” azt muzsikálja: — A szorítónak négy sarka van. Bár, hogy kell-e mind, a csoda tudja. Rendszerint az az egy la , elég, ahonnan a győztest szólítja is középre a vezetőbíró ... Z. Vincze György :___________________________________ Kéthetenként ötös találat Az a kék-fehér szurkoló, aki a Sándor, Bödör, Kuti, Molnár, Szimcsák I ötöst rendszeresen megjátszotta az őszi idény során, annak minden második héten ötös találata volt. Az MTK összeállításának ugyanis az volt a kirívó jellegzetessége, hogy kétszer egymásután nem játszott azonos összetételben a belső hármas. Négyszer — tehát kéthetenként — a fenti, a közbeeső fordulókban pedig kétszer a Kuti, Molnár, Povázsai triumvirátus játszott, s hogy még izgalmasabb legyen a szurkolóknak, egyszer a Kuti, Sas, Molnár, egyszer pedig a Sas, Kuti, Bödör hármas foglalt helyet a két állandó szélső között. Vasárnap, 1966. október 1. 3 Igazi jó játékkal, szép gólokkal, pompás győzelmekkel tavasszal nem kényeztettek el bánunket túlságosan labderú. góink. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy az őszi idény igazán nagyszerűen sikerült nyitányát olyan lelkesen üdvözöltük, s hogy olyan hangosan tapsoltunk a második fordulóban is • Sajnos, a folytatás már nem volt méltó az előzményekhez, sőt határozottan csalódást okozott. Igen, most az őszi idény közepén túljutva elmondhatjuk, hogy többet, jóval többet reméltünk, s hogy meglepően kevesebbet kaptunk, annak okát — valódi okát — meg kell keresniük a szakembereknek, mert abból a tudományból, ami az illetékesek — játékosok, edzők tarsolyában lakozik, többre telük. — Mi lehet az oka ? Ez a leggyakoribb kérdés. És a kérdés nyomán rengeteg választ, véleményt hall, aki az emberek között mozog. A múlt vasárnap azt magyarázták a vesztes csapat hívei, s még tegnap is azon vitatkoztak, hogy a csapatok összeállításának folytonos változtatásai, a hétről hétre ismétlődő csereberék károsan befolyásolják az állandó, illetve az emelkedő formák alakulását. Nézzük meg hát, mi is történt az összeállítások frontján? Egy ilyen rövid írás keretében nem lehet feldolgozni az egész NB 1-es mezőnyt. Ragadjunk ki tehát néhány csapatot s lássuk, milyen változások csereberék történtek a Tatabányában, a Dorogban, a Győrben, az Újpest Dózsában, a Vasasban, az MTK-ban, a Ferencvárosban és a Bp. Honvédban. A kép változatos, színes és különböző következtetések levonására. Állandó összeállítás — változó csapat 1 :1 A bajnoki táblázat élén álló Tatabánya 8 bajnoki mérkőzésén szinte változatlanul ugyanaz, a 11 játékos rúgta a labdát, csak a kitűnő középcsatár, Rapaj hiányzott egy alkalommal, akit Szovják helyettesített. Lám, ahol nem forgatják fel a csapatot, ott van is eredmény. Nem szabad tehát hozzányúlni a csapathoz! Igen ám, de ebben a bajnoki küzdelem-sorozatban más példákra is kell és lehet hivatkozni. A második hely a 8. forduló után a Bp. Honvédé. Azé a csapaté, amelyben a 8 forduló során nem kevesebb, mint 17 labdarúgó szerepelt már, közülük mindössze hárman: Dudás, Kozsisi és Nógrádi játszottak mindegyik mérkőzésen. Az ügyet pedig még csak bonyolítja, hogy például Nógrádi öt poszton kapott szerepet: háromszor jobbfedezet, kétszer balszélső, egyszer balfedezet, középcsatár, illetve balösszekötő volt. A két egymással szögesen ellentétes elmélet tehát a gyakorlatban csaknem azonos eredményt szült. (Erről jut eszünkbe egy ezen vedélyes szakmai vita után elhangzott megállapítás: „Lám, ezért szeretek a fociról vitázni, itt mindenkinek igaza van. Még akkor is, ha pont az ellenkezőjét állítja, mint a partneri”) Például a Dorog és az Újpesti Dózsa Azt minden közepesen képzett szurkoló tudja, hogy ha Ha erről az oldalról vizsgálódunk, talán még érdekesebb kép tárul a szemünk elé. Nagyon érdekes, hogy a jelenleg vezető Tatabánya hátsó alakzataiban egyetlen játékosváltoztatás nem volt, de történtek — bizonyára taktikai meggondolásokból — posztcserék. Az első négy fordulóban Hetényi bal-, Töröcsik jobbhátvédet játszott, a második négy fordulóban pedig helyet cseréltek. A Schédl, Szepesi fedezetpár pedig az 5. és a 6. fordulóban Szepesi, Schédl párrá cserélődött. A Tatabánya mellett a legkevesebb változás a lila-fehérek vagy ilyenkor az Újpesti Dózsa a bajnoki rajtorja legfelső, a Dorog pedig csaknem a legalsó fokán állott. Most a Dorog a harmadik, s a Bp. Honvéd kivételével mindegyik fővárosi csapatot megelőzi. Pedig a bányászok együtteséből csak Ilku Pálmai, Monostori, Kertes és Csőri indult harcba a pontokért mindegyik találkozón, míg a lila-fehérek sorából nyolcan — Török, Rajna, Sóvár, Sólymos, Színi, Kuharszky, Gö összeállításában ment végbe. Viszont egyetlen helyen olyan mozgás volt, amire aligha tudnánk hasonló példával szolgálni: Halápi, Pataki, Káposzta, Bene, majd a 8. mérkőzésen Solymosi tűnt fel a csatársor tengelyében. Ezzel szemben a Győrnek nem voltak középcsatár-gondjai — legalább ha így ítéljük meg az összeállításokból —, mert Vári szilárdan tartotta helyét. Annál nagyobb volt a színváltozás tőle jobbra és balra. Jobbszélen ugyanis 4, a többi három csatár poszton pedig 3— 3 név is szerepelt. Möcs és Lenkei — egyetlen mérkőzésről sem hiányoztak. Az állandó és változó összeállításokkal kapcsolatos elméletek igazát tehát tovább bonyolítja az a történelmi tény, hogy az Újpesti Dózsa—Dorog bajnoki találkozó a Megyeri út gyepén 1:les döntetlennel végződött, pedig a bányászok Láng súlyos sérülése miatt a mérkőzés jelentős részében 16 emberrel játszottak... Az okokat tehát másban is kell keresni! A Dorog tárnadó korában, csakúgy, mint a Vasaséban a jobbösszekötő helyén volt a leggyakoribb a változás. A Ferencváros összeállításában az volt a két érdekesség, hogy a hátvédhármas az első három, a fedezetpár pedig az első öt fordulóban kétezer nem szerepelt azonos összetételben. A Németh, Kocsis-párt ugyanis a Vitezsál, Kocsis, a Vitezsál, Mátrai, a Kocsis, Göncz, majd a Göncz, Kocsis-kettős előzte meg. Új változat lehetséges! Göncz egyébként négyszer játszott, mindig más poszton. Volt jobbösszekötő, balfedezet, jobbfedezet és balösszekötő. — De bezzeg a Real Madridnál... ... nem csereberélik a játékosokat — állapította meg nem is egy szurkoló. Igen, ott valóban nincs szükség a csereberékre, mert a világ minden sarkából összevásárolnak 25 játékost. Ha valamelyik kiesik, van helyette ugyanarra a posztra más — nem számítva a 3—4 kiemelkedő klaszszist, mert náluk sincs több! — egyenértékű. Nálunk most indult meg újra a tartalékbajnokság, amely — ha igazán komolyan, és egyre komolyabban foglalkoznak a tartaléksorban levő tehetségekkel — nagyszerű előiskolája lehet a nagycsapatnak, s ha türelmesek lesznek a szakemberek és a szurkolók, ha a játékosok teljes szívvel és lelkesedéssel tűzik maguk elé a nagycsapatba jutás célját, talán már tavaszra kevesebb gondja lesz a legjobb csapatot kialakítani akaró edzőknek. Legközelebb talán arról: ne tette szükségessé a cseréket? i. e. - NAPIRENDEN: cserebere Milyen változások történtek a csapatrészekben ?