Népsport, 1965. október (21. évfolyam, 195-216. szám)
1965-10-01 / 195. szám
GÓRCSŐ ALATT AZ ATLÉTIKAI EURÓPA KUPA Az idén első ízben, mintegy kísérletképpen kiírt atlétikai Európa Kupa hatalmas sikere minden kétséget eloszlatott az új versenysorozat jövőjét illetően. Bizonyosra vehető, hogy megvalósítója, az Európabizottság novemberben a kétévenkénti rendezését határozza el Már az idén csaknem valamennyi európai ország bekapcsolódott az EK-ba. A nagyszerű döntőket közel százezren, a tv-készülékek elfitt pedig milliók nézték végig. Természetesen erősen vitatható lenne az olyan megállapítás, hogy az EK sorrendje teljesen híven tükrözi az erőviszonyokait, s ezen keresztül egy ország atlétikájának igazi ereje lemérhető. De nem is ez a célja, inkább félhivatalos európai atlétikai csapatbajnokságnak felel meg. Ha most rendszeresítik, akkor az olimpiák és EB-k nélküli, páratlan években is komoly célt állít az atléták elé, jelentősen segítheti a kontinens atlétikájának fejlődését és népszerűsítését. Kell-e a formáján változtatni ? A jelenlegi lebonyolítási forma — számonként egy indulóval — lehetőséget ad a kisebb élgárdával,illetve egyes számokban kevés kiemelkedő versenyzővel rendelkező országoknak is arra, hogy viszonylag sikeresen szerepelhessenek, amellett feltétlenül növeli is az atléták versengését a csapatba való bekerülésért. Az összpontozásos értékelés folytán a kevésbé esélyes csapatok versenyzői is alaposan beleszólhatnak „közbeékelődéseikkel” a nagyok küzdelmébe, s ez teszi a versenyt igazán izgalmassá, kiegyensúlyozottá! A párizsi L’Équipe (és általában a franciák) kedvenc vesszőparipája, a két fővel való indulás, a versenyt éppen ettől az érdekességétől, sajátosságától fosztaná meg. Mindenképpen nagy kár volna ezt az újszerű versenysorozatot a szokásos párosviadalok kibővített formájára átalakítani. Ezt az álláspontot képviselik a szovjet szakemberek is, pedig számukra a két versenyző indítása feltétlenül előnyösebb lenne! Bizonyos változtatások azonban szükségesek. Egyet lehet érteni azzal a francia javaslattal, hogy a győztes hét, tehát a másodiknál ne egy, hanem két ponttal többet kapjon. Helyesnek látszik az a már korábban is felvetett megszorítás, hogy egy versenyző csak egy egyéni számban indulhasson, s ezáltal az egészen kimagasló klaszszisok ne játsszanak a pontverseny alakulásában túlzott szerepet A versenysorozat kibővítését jelentené az a javaslat, hogy a férfiaknál az elődöntők harmadik és negyedik helyezettjei részére rendezzenek B-döntőt. Megvalósítása elsősorban anyagi kérdés. Kétségtelen, hogy egy ilyen döntő az idén a magyar, a csehszlovák, a svéd, a finn, az olasz és a román csapat részvételével valóban érdekes lett volna. Végül, de nem utolsósorban, a jövőben az elődöntők beosztásánál alaposabban fel kell mérni az erőviszonyokat A döntők tanulságai A két döntő egymástól erősen különbözött A kasselin az esélyes szovjet női csapat győzelme pillanatig sem volt vitás, de a nyílt második helyért vívott küzdelem, kitűnt eredményekkel így is érdekes versenyt biztosított. A stuttgarti férfi döntőt az első és a harmadik helyért végig izgalmas, feszült küzdelem jellemezte, és ez a kedvezőtlen időjárással együtt az eredményekre is rányomta bélyegét. A közép- és hosszútávokon a már szinte túlzásba vitt taktikázás érvényesült, a hajrában a leggyorsabb futók győztek — erősen közepes időkkel. A szeptemberi időpontra időzítés elég nehéz feladatot jelentett, hiszen a döntőn érdekelt csapatok előzőleg is több fontos, erős viadalon vettek részt. Kassában a szovjet és az NDK-beli atlétanők csaknem mind „hozták” legjobb eredményeiket, a többieknél már akadtak erős ingadozások. Stuttgartban a szovjet csapat papírforma szerinti biztos győzelme azért forgott borotvaélen, mert futó, kevés kivétellel az amerikaiak elleni csúcsformájukat másfél hónappal később már nem tudták újra elérni. A nyugatnémeteknek a formaidőzítés a döntőre jobban sikerült, ők viszont nyáron az amerikaiakkal szemben szinte statiszta szerepet játszottak. A meglehetősen koros lengyel csapatban az „öregek” általában még mindig kivágták a rezet, bár voltak feltűnően gyenge számaik. Az esélytelennek tartott NDK-válogatott nagy meglepetést okozott Igaz, nem volt vesztenivalója, csendben gyűjtötte a pontokat, noha legjobb futója, May már kissé fáradtan szerepelt. A franciák nagy reményei és összeállítási sakkhúzásai nem váltak be, túl sokat akartak markolni, s keveset fogtak A britek augusztusi szereplésükhöz képest teljesen szétesett csapat benyomását keltették, hagyományos küzdőképességüket is csak nagy ritkán lehetett tapasztalni. És a mieink? A magyar női válogatott szerepléséről Kasisel után már megállapítottuk, hogy a várakozásnak megfelelt. A döntőn a Szovjetunió mögötti hármas tagjai között nem volt lényeges különbség. Éppen ezért, ha Nagy Zsuzsa előzőleg nem betegeskedik, s Nemesbárdné jobb napot fog ki, a mieink máris versenyben lehettek volna mindkét német és a lengyel csapattal a 2.-4. helyért! A férfiaknak az augusztusban még gyengélkedő futókkal a legerősebb, az oslói csoportban nem lehetett esélyük a továbbjutásra. A stuttgarti döntő után, amely a tv-közvetítés folytán nálunk is nagy érdeklődést váltott ki, érthetően felmerült a kérdés: hogyan szerepelt volna a magyar csapat, ha mégis sikerült volna bejutnia, mondjuk a britek helyett. A válasz roppant nehéz, hiszen mérlegelni kell a döntő adott körülményeit (időjárás, taktika, légkör, stb.) is. Feltehető, hogy az utolsó briteknél több pontot szerzett volna, de a legjobb esetben is csak megszoríthatta volna a franciákat az ötödik helyért Ha az Európa Kupáit már két év múlva újra megrendezik, a cél számunkra világos. El kell érni, hogy női csapatunk jobban szerepeljen és a férfi is a döntő résztvevője legyen. S mindkettőre megvan a lehetőség! (s. z.) Keményen készülnek idényükre a síugrók Bár ez a szeszélyes időjárás már nemegyszer komolyan megtréfált bennünket, abban biztosak lehetünk, hogy a tél az idén is megérkezik. (S ha bátran támaszkodunk eddigi tapasztalatainkra, tudjuk, hogy nem is olyan sokára.) Ennek következtében a sporttábor érdeklődése a téli sportok iránt is fokozatosan növekszik. Sísportunk nemzetközileg legeredményesebb szakága — persze, azért vigyázzunk kissé az „eredményes” szóval — az utóbbi években a síugrás volt. Valószínű, hogy az elkövetkező idényben is az ugrókról hallunk majd legtöbbet. Nem kis mértékben azért, mert az előzetes elképzelések és tervek szerint, részt vesznek majd a februárban Oslóban megrendezésre kerülő világbajnokságon. Ez a részvétel, amely önmagában is a bizalom jele, természetesen kötelezi a szövetséget, edzőket, és versenyzőket egyaránt. Legelsősorban is arra, hogy egyéves szünet után ismét válogatott keretet állítsanak fel, amelyben közösen készülhetnek erre a komoly feladatra. A szövetség még a nyár elején fel is állította az ugrók válogatott keretét, amelyben Gellér László és Mihály, Kiss Endre, Csávás László, Papp Pál és Sudár Tamás kapott helyet. Június 10-től Hemrik Ferenc edző szakmai irányításával meg is kezdték felkészülésüket. Szeptember végéig befejezték a száraz alapozást, és rátértek a műanyagláncon a technikai alapozásra. Jelenleg ezt a munkát végzik. — A felkészülés első részében — mondja Hemrik Ferenc — az általános fizikai képességek fejlesztésén volt a hangsúly. Heti négy edzésünkben helyet kapott a könnyű atlétika (főként az ugrószámok), a szeres talajtorna, szekrényugrás, labdajátékok és súlyzógyakorlatok sokasága. Szeptember elejétől heti hatra emelkedett edzéseink száma és végre rátértünk a síugrás technikai részére. Az előző évek gyakorlatától eltérően kezdtük ilyen későn az ugrásokat, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy így fenn tudjuk tartani a versenyzőkben egészen az idény végéig az úgynevezett ugráséhséget, amelynek hiánya oly gyakran vezetett elfásultsághoz. Az edző elmondta, hogy a technikai kérdések közül szinte kizárólagos fontosságot tulajdonít most a talajfogás gyakorlásának, hiszen a továbbfejlődésnek alapvető feltétele a helyes talajfogás elsajátítása és begyakorlása. Különösen most nőtt meg ennek a jelentősége, hogy a nemzetközi szövetség visszatért ahhoz a szabályhoz, amely kimondja: nemzetközi versenyeken csak két ugrást hajtanak végre az indulók, amelyből mind a kettőt értékelik. (Kiesett tehát a nem értékelt harmadik ugrás, s ennek kihatása könnyen lemérhető.) — Nem kell különösebben szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki ezek után belássa: mennyire megnőtt az új szabály következtében a biztonságosság szerepe a síugrásban. Ha valaki nem tudja megállni csak az egyik ugrását a kettő közül, már elveszett ember. S természetes az is, hogy a biztonságra úgy kell törekedni, hogy azért távolságban lehetőleg ne veszítsünk semmit. A legutóbbi műanyagsánc kupaversenyen már meglátszott a válogatottakon az új technikára való törekvés, nemegyszer már annak sikeres alkalmazása is tapasztalható volt. Október 17-én a válogatott keret Oberhofba utazik, ahol a nagy műanyagsáncon felkészülésük újabb fontos állomása következik. — November közepén kezdjük meg a havas alapozást, első versenyünk pedig a hagyományos „Négysánc-verseny” lesz december végén, január elején. A világbajnokságot február 12-e és 22-e között rendezik meg. Addig még több, mint négy hónapunk van, s az csak természetes, hogy a rendelkezésünkre álló időt minél jobban igyekszünk kihasználni. K. L. M. 2 Péntek, 1965. október 1. villáminterjú A jeges előkészületekről, az új edzőkről és Vásárhelyi amerikai útjáról A Kisstadion küzdőterén és a Millenáris gépházában javában folynak a jégidény előkészületei. A tervek szerint két hét múlva már korcsolyázni is lehet ... — Korcsolyázni éppenséggel máris lehet a szeptember közepén megnyílt Jégszínházban, a legjobbak pedig október első napjától Pozsonyban nagypályán folytatják előkészületeiket és a Kisstadion megnyitására térnek vissza — újságolta dr. Tertáik Elemér, a Jégsport Szövetség ügyvezető elnökségének tagja, a műkorcsolyázók szakvezetője. — S hogyan telt a nyár? — Régi dolog, hogy a nyári hónapokat világszerte igyekeznek a lehető legjobban kihasználni. Télen már csak finomítást, csiszolást lehet a gyakorlatokon elvégezni. Ha szabad így mondanom: „korcsolyázni nyáron kell megtanulni”, nyáron kell a téli versenyekre igazán felkészülni. — Mit tettek a magyar versenyzők ennek érdekében? — Nyugodtan állítom: jóval többet, mint eddig bármikor. Akiktől legtöbbet várunk, s akiktől még fejlődést remélhetünk (Almássy Zs, Horváth, Csordás, Kondi páros) azok a Magyar és az Osztrák Olimpiai Bizottság megállapodása alapján Bécsben tölthettek egy hónapot. Velük volt a kis Homolya Zsuzsi is, majd Almássy az NSZK-ban járt és most tavaly Richmondban elnyert vándordíja megvédésére készül. — Ez csak a szűk élgárda. És mit csináltak a többiek? — Küföldi edzéslehetőséget érthetően csak a legjobbak számára tudtunk biztosítani. A többiek, itthontartózkodásuk alkalmával a legjobbakkal közösen atlétikai és gimnasztika edzéseket végeztek és végeznek, s balettoktatáson vesznek részt — Egyszóval mindenki „dolgozott’’? — A döntő többség feltétlenül ... — Tehát reménykedve várhatjuk az új versenyidényt? — Sokat várhatunk a Jégszínházból visszatért egykori kiváló versenyzők bekapcsolódásától is. Nagy Mariamme a Bp. Petőfinél, Jurek Eszter a Bp. Spartacusnál, Vida Gábor az FTC-nél, Botond Györgyi pedig a Népstadionnál vállalt edzői megbízatását. Tudásukkal, tapasztalatukkal komoly hasznára lehetnek a magyar jégsportnak, hozzájárulhatnak a feltétlenül kívánatos egészséges versenyszellem kialakításához. — Mi van a Korda, Vásárhelyi-táncospárral? — Vásárhelyi Pali mint kutató mérnök nagy jelentőségű hivatalos kiküldetésben az Egyesült Államokban tartózkodik, így csak október közepén kezdheti el az edzéseket a tanulmányait befejező s időközben férjhez ment Korda Györgyivel. Remélem, a viszonylag rövid idő alatt is sikerül elérniök tavalyi teljesítményük színvonalát. Ám Korda Györgyiek mellett a derűlátó nyilatkozat alapján talán mások is több örömet szereznek az új idényben... V. D. Izgalmas lépések az országos egyéni bajnoki döntők felé Az idei esztendő nagyon mozgalmas volt sakkversenyekben. Világbajnoki zónaversenyektől kezdve nemzetközi versenyekig és bajnoki selejtezőktől országos elődöntőkig számos eseményben volt része sok ezer versenyzőnek. Ezek közül a versenyek közül a december 8-án kezdődő országos egyéni bajnoki döntő utolsó lépcsőjeként a középdöntők kerültek sorra, amelyek két héten át nap-nap után izgalmas fordulókban zajlottak le s végeredményben a döntő küzdő gárdáját alakították ki. A háromcsoportos középdöntő csoportonként 14—14 versenyzőnek adott alkalmat, hogy kivívja a döntőbe való jutást jelentő helyezést. A 42 versenyző között öt nemzetközi mester, 26 mester és 11 mesterjelölt küzdött, köztük a vidék hét képviselője: három Debrecenből, három Diósgyőrből és egy Tatabányáról. Mivel mestereinknek több nemzetközi kötelezettségük volt, közülük egyesek felmentést kaptak a középdöntőben való indulás alól és a külföldi versenyeken elérendő eredményektől függ, hogy egyenesen a döntőbe jutnak-e, vagy pedig újabb körmérkőzésen kell bizonyítaniuk. A decemberi döntőben a következő nagymesterek indulhatnak: Barcza, Bitek, Lengyel, Portisch L. és Szabó; az előző bajnoki döntőben elért magas helyezésük alapján Dely és Honfi a most lefolyt középdöntők eredményei alapján pedig az I. csoportból dr. Liptay, Bokor, Csém és Polgár, a II. csoportból Filep, Bárczay, Flesch és M. Kovács, a III. csoportból Portisch F., Vamusz, Navarovszky és Faragó. A középdöntők ötödik helyezettjei (Felméri, Földi és Tipary), jogosultak részt venni a további két bejutásért folytatandó körmérkőzésen. A középdöntők mindvégig változatos és az utolsó fordulóig nyílt küzdelmeket hoztak. A játszmák tartalma és színvonala végig kielégítő volt. Kellemes meglepetések, de csalódások is bőven akadtak. Elsősorban meglepő a fiatal diósgyőri mesterjelölt, Bokor István sikere, aki csoportjában a második helyet érte el, és eredményével teljesítette a miérten normát is. Elismerés illeti Portisch Ferencet (a nagymester fivére), Filepet, Bárczayt, dr. Liptayt és Varnuszt magabiztos játékukért, többet vártunk viszont Jeney, dr. Szily, Kóbert, Ozsváth, Szilágyi Péter és Kluger mesterektől, akik többféle okból adósak maradtak a jobb teljesítménnyel. Végeredményben azonban mindhárom csoportban olyan erős volt a mezőny, hogy senki sem mehetett biztosra. Számos megnyitásbeli érdekesség, izgalmas lebonyolítás és tanulságos végjáték jellemezte a küzdelmeket. Az újoncok jól mutatkoztak be. Kisebb hibaként jelentkezett, hogy egyik-másik versenyző néha elkedvetlenedett, mert nem ismerte fel idejében a lehetőségeket. Szerencsére a többség vállalkozó kedve jellemezte a viadalt, s így a merész, leleményes játék került túlsúlyba. Szakmai tanulságként azonban megállapítható, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki, idegi állóképességre is szükség van a sakktábla mellett. Persze, akik továbbjutottak a középdöntőből, azok ingadoztak a legkevésbé, s közülük többen — nagy meglepetésre — veretlenek maradtak. Jó előjel ez a folytatás szempontjából, hiszen így a decemberi nagy döntő a korábbi döntőknél is színesebb, harcosabb és eseménydúsabb küzdelmeket ígér. B. L. A feladat: felkészülni a világbajnokságra! Néhány na-aw nwiki pót aludtunk rá, lecsillapodtak a kel-délyek és Lj _ *, ? minden elf o| | | Q gultság nél-1dfiS « kül kiálíthat—■ ’ ---------- juik a végbizonyítványt a férfi röplabda Világ Kupatornáról. Magáról a Világ Kupáról csak annyit: az első ilyen torna, kisebb hibái mellett is hasznos volt, jó erőpróbának bizonyult, hiszen a nemzetközi élmezőny legjobb 11 csapata mérte össze erejét A Világ Kupa első három helyezettje Ami a csapatok szereplését, helyezését illeti — egy-két teljesítménytől eltekintve — megfelelt a várakozásnak. A Világ Kupát megérdemelten, a szovjet csapat nyerte. A megfiatalított együttes — átlagos életkoruk 23,4 év — igazolta az előzetes jóslásokat. Bugajenkov és Vengerovszkij irányítása mellett a 20 éves Kravcsenkó és Lapisinszkij játéka, ütőereje bámulatra méltó volt és a nemzetközi szakemberek elismerését vívta ki. A csapat játékát egyébként a dinamikus, sokmozgásos, kiválóan előkészített támadások és a félelmetes ütések jellemezték. A Világ Kupa második helyezettje, Lengyelország csapata is kiváló felkészülésről tett tanúságot. A hazai pálya előnye mellett olyan egyformán jó képességű 12 játékossal rendelkeztek, akik végig tudták küzdeni az egész mérkőzést, s akiknek játékát a szellemes, kombinatív megoldások, erőteljes befejezések jellemezték. Csehszlovákia csapata, a Világ Kupa 3. helyezettje egyenletes teljesítményt nyújtott. Meglepetésnek számított, hogy a teljesen fiatal csapat milyen ötletesen, magas színvonalon játszott. Hallatlan szívósság és akarat jellemezte játékukat, és feltehetően nehéz ellenfélnek bizonyulnak majd hazai környezetben, a prágai világbajnokságon. A magyar csapat bizonyítványa A Világ Kupa végeredménye is igazolta, hogy — a mi szempontunkból — milyen kedvezőtlenül sikerült a sorsolás. A selejtezőkben két partnerünk, a szovjet és a lengyel csapat az első két helyet vívta ki a döntőben is. Az erőviszonyok alapján nyugodtan állíthatjuk: ha az A-csoporton kívül bármelyik csoportba kerülünk, ott lehettünk volna a döntőben. Utólag persze könnyű elmélkedni, de a selejtezők utáni csapatteljesítményünk , például nagyon színvonalas játékban megvertük azt a jugoszláv csapatot, amely előzőleg a csehszlovákokat győzte le, és Kielcében veretlenül az első helyen végeztünk — arra mutat, hogy a csoportbeosztás minket sújtott a legérzékenyebben. Igaz, hogy a selejtező mérkőzéseit sok tanulsággal szolgálták, az is tény, hogy csapatunk játékán érződött a fáradtság, az előző öt hét 18 nemzetközi mérkőzése , de két nagy ellenfelünk jobb volt, s ezekkel egy csoportban csak „elvérezni” lehetett. . A második „felvonásban” csapatunk a tőle megszokott játékát nyújtotta, az erős és nem lebecsülhető mezőnyben megállta a helyét. Régen látott színvonalas játékkal legyőzte az olimpián ötödik helyet elért bolgár csapatot, szép győzelmet aratott Jugoszlávia együttese felett, és nem okozott gondot neki Hollandia válogatottjának kétvállra fektetése sem. A játszmákon belül volt ingadozás, de csapatunk teljesítménye napról napra felfelé ívelt, és színvonalas játékával méltán érdemelte ki a lengyel közönség elismerését. Az egész torna során a csapat erőssége a támadás volt, és ezzel egyidőben fokozatosan javult a sáncolásunk is. Gyenge pontunk és ez a kielcei kisdöntőben is kiütközött — a nyitás-fogadás volt, ezzel függött össze az is, hogy sokszor akadozott a kombinatív támadás előkészítése. De mindent összegezve, a nemzetközi szakemberek véleménye szerint is, nagyszerű, élvonalbeli játékot nyújtott a magyar csapat és ilyen sorsolás mellett az elért hetedik hely nem lebecsülhető teljesítmény. A magyar csapat fegyelmezett játékával, küzdeni tudásával jelesre vizsgázott. Tatár körültekintően, higgadtan játszott, de ennél is többet mond az az elismerés, amelyet a nemzetközi zsűri nyújtott neki, ő nyerte el „a torna legjobb játékosa" címet. Nagyon ötletes, színes, ütőerőben is veszélyes játékos volt Jánosi. Mérkőzésről mérkőzésre hívta fel magára a figyelmet Molnár, aki sokoldalú játékával és helyezett ütéseivel értékes tagja volt a csapatnak. A legfiatalabb játékos, Buzek, nem okozott csalódást, félelmetes ütései és jó sáncolásai emelték a játék színvonalát. Flórián, Tüske, a feladó szerepkörben megállták a helyüket, s a tőlük megszokott, jó teljesítményt nyújtották. Kisebb ingadozásoktól eltekintve, Lantos, Sárosi, Bodó, Czafik és Prouzn játéka sem okozott csalódást. Mint cserejátékosok hasznos tagjai voltak az együttesnek, megoldották feladatukat. A jövő . A Világ Kupa is megmutatta, milyen rohamos fejlődés ta-pasztalható ebben a sportágban is. Csapatunk nemzetközi él- 1 vonalhoz való tartozása meg-, követeli tehát, hogy a jövőben még erőteljesebb legyen a csa-pat felkészítése, mert a közele-dő világbajnokságon csak így tudunk majd helytállni. Maga- sabb szintre kell emelni és sok- oldalúbbá kell tenni a válogatott edzéseit és a klubedzésekkel összekötve több egyéni , foglal- lkozást kell beiktatni, például a nyitásfogadás irányításánál és a támadás színesebbé tételénél. Fontos tapasztalattal szolgált a Világ Kupa az utánpótlás szempontjából is. A kiválasz- tásnál továbbra is keresni kell azokat a magas, ruganyos, mozígékony fiatal játékosokat, akik jó ugrók és egyben jó mezőny- játékosok is, akik ki tudják használni az új szabályok adta lehetőségeit. A problémák megoldása nem távoli cél, hanem már most napi feladattá lépett elő, annál is inkább, mert a Világ Kupán részt vett 11 nemzet csapatá- nak szereplése megmutatta, hogy milyen küzdelmekre, meglepetésekre számíthatunk a jövő évi világbajnokságon. Er- re pedig már most kell készül- nie férfi röplabda-válogatot- j tunknak. Csécsey József . Szombat du, fél 3 órakor KOMLÓS VILMOS EMLÉKVERSENY Műsorral egybekötött amatőr verseny.