Népsport, 1966. január (22. évfolyam, 1-21. szám)
1966-01-24 / 16. szám
RODLI ITT, RÓDLI OTT - meg a múzeum lépcsőjén is Vasárnap délelőtt tizenegy óra után néhány perccel indult el Vasvári Gusztáv a lejtőn. Viszonylag rövid idő alatt jutott az aljára, ám ennek ellenére nem lett rendőrségi ügy a dologból. Ugyanis a rokonszenves legényke a lejtőt egy kétszemélyes, meglehetősen sok vihart átélt ródlin járta meg a Tabánban. Ez pedig nem büntetendő cselekmény. Sőt... A BEMUTATÓ MEGBUKOTT Helyesebben felbukott. Az eset ott kezdődött, hogy az anorákos gyerkőc a lejtő tetején rápattant a szánkóra, s sarkával elrúgta magát. A pálya elég meredek volt, sőt középtájt egy ugrató is púposodott rajta. A gyerek azonban nem jutott messzire, mert a közeliben szemlélődő papája még idejekorán elcsípte a gallérját. — Várjál, Ákoska, ez a pálya túl veszélyesnek látszik. Majd én előbb bemutatom, hogyan kell megjárni — így az atya. És felpattant a száma, s mint a villám —turgyi neki a mélységnek. Hét méter után utolérte a fiú. — Várjál, apuci, majd leporollak... És kesztyűvel verte a bemutató atya hátát. NAGYÜZEM A DOMBOLDALON A fenti esemény csak egy volt a sok közül a Tabánban, ahol feketéllett a domboldal a ródlizók széles táborától. Lehettek vagy félezren. A közönség felerészt , mindig lefele, felerészt felfelé tartott. Az előbbiek harsányan rikoltoztak, s többen nagyot huppantak a hóba. A felfelé igyekvők nem rikoltoztak. A profik a nagy lejtőn száguldoztak különböző pózokban. Sokan a korszaknak megfelelően űrhajós ülésben, erősen hátradőlve, a madzagba kapaszkodva. Az ily módon repülők néha a fékezőrakétákat is igénybe vették. A nadrágfékezőket... CSALÁDI TRAGÉDIA Ez úgy kezdődött, hogy az egész család, mármint a bőrkabátos papa, a melegítős mama, s a csuklyás, agyonbugyolált gyermek egyszerre lendült bele a lankába. Elől a papa kormányzott, hátul a családtagok zötyögtek. — Vigyázz!!!! — harsogta a családfő, s a vad száguldásban, hol az egyik, hol a másik lábát tette le. Ebből az következett, hogy cikcakkban csúszott lefelé a család. A felszólításra három gyerek, s két felnőtt még úgy, ahogy félre tudott ugrani. Egy fa viszont nem. És ez volt a család tragédiája. Amennyien voltak, annyi felé repültek. SZEGÉNY EMBER VÍZZEL FŐZ Legalábbis addig, míg el nem kergeti a rendőr. Mert a tabáni, s környéki gyerekeknek még csak akad pálya. A szegény belvárosiaknak viszont egy árva domb sem, így néhánnyan jobb híján a Nemzeti Múzeum lépcsőjét alakították át ideiglenes jelleggel lesiklópályának. Igaz, egy kicsit kopogott, meg rázott is. De lejtett A lépcső tetején már rajtolni készült két alig egy méter húszas fickó, amikor a kerítésen túl megszólalt a rendőri síp, s lefújta a futamot, így a versenyzők mi mást tehettek, megfutamodtak. Ami igaz, igaz. A múzeum lépcsője azért mégsem ródikversenyre való. És negyedórás járásra van csak a Gellérthegy. A NÉPLIGETBEN IS NAGY A RUMLI A kőbányaiak saját pályájukon, a Népligetben duhajkodtak. Itt a jó ,,műsorok” oldalt, a meredeken zajlottak. A legritkább volt ugyanis, hogy valaki a szánkón maradt a lejtő alján is. Egy csökönyös pár, itt is apa és fia már vagy a hatodik esetben ért le korábban szánkójánál. De nem adták fel. Csak déltájt, amikor megéheztek. Így történt ez vasárnap. Ródliidényben. Várkonyi Sándor Kinek-kinek munkája szerint jó dolog viszrrjLO? Ozatekinteni a nyogot megtett útra, rHWr^LlX úgy, hogy a kiindulási pont U A messze alattünk van, a magasból . le' TM\/ mérhetjük, mekkora teljesítmény van mögöttünk. Az MTK közgyűlésén ilyen jó érzéssel tekinthetett vissza a tagság az elmúlt két évre. Az egyesület akkortájt, amikor megszületett a sportmozgalom egységes tömegszervezete, mély hullámvölgyben volt. Ezt tekintve kiinduló pontnak, Bánhalmi Ferenc elnök a beszámolóban örömmel nyugtázhatta az MTK kikerült a hullámvölgyből, így lehetne röviden elmondani azt, amit a közgyűlésen jelenlevő meghívottak és küldöttek hallhattak. Ha valamit külön ki akarnánk emelni, akkor több téma is kínálja magát. Minduntalan felbukkanó gondolat volt: kinek kinek érdeme szerint, vagy pontosabb kifejezéssel élve: előbb bizonyítani, aztán kérni. Az elv gyakorlati megvalósítására a beszámolóban az alábbi példát hallottuk. A szakosztályban folyó munka értékelésénél megszüntették az egyenlősdit. Az edzők, a végzett munka színvonalának megfelelően részesültek anyagi és erőkölési támogatásban. Ezt vették figyelembe a fizetések megállapításánál és a szerződéskötésnél. Az 1966-os évre vonatkoztatva ez így fest: 17 edző kapott fizetésemelést, 9 edzőtől vettek búcsút. Jellemző, hogy azok a szakosztályok, melyek leghamarabb ismerték fel, hogy nem siránkozni, hanem öntevékenyen és szívvel-lélekkel dolgozni kell, leghamarabb voltak képesek a felemelkedésre. Mindenekelőtt a kajak-kenu szakosztályt kell megemlíteni. Egy sokatmondó adat: országos viszonylatban a pontversenyben 1963-ban a 13., 1964- ben a 7., és 1965-ben a 2. helyen végeztek az FTC mögött! A szakosztályban uralkodó kitűnő szellemre jellemző, hogy a klubházuk fejlesztéséhez, csinosításához mindig jóformán csak az anyagot kérik, a többit ők maguk végzik el. Hasonló szellem és jó eredmények jellemzik a röplabdátokat és a vívókat. Természetes, hogy ezeket és a többi „bizonyító” szakosztályt megkülönböztetett figyelemmel és a lehetőségeken belül, bőkezűséggel támogatja az egyesület. Másik példa: A cselgáncsozók felnőtt gárdája országos viszonylatban kitűnő. Ezzel szemben eddig nem fordítottak kellő gondot az utánpótlás-ra. Az elnökség megérttette vellük, hogy addig nem ismeri el a szakosztály eredményeit, míg a fenti hibát nem javítják ki. § Az MTK vezetőségének ezt a vezérelvét Bánhalmi Ferenc elnök így foglalta szavakba: — Megkülönböztetéssel támogatjuk a szakosztályokat és az egyes embereket, aszerint, hogyan élnek az adott lehetőségekkel, így lehet megszüntetni az egyenlősdiből származó károkat, a jogtalan követelések elburjánzását, és így lehet gazdaságosan, egyben ösztönzően felhasználni a számunkra biztosított anyagi kereteket. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a közgyűlésen felszólaló Terényi Imre, az MTI elnökhelyettese is leszögezte: a látható igyekezet, az adott lehetőségek kihasználására való törekvés, az eredmények jelentik azt a jelképes tőkét, amive a kamatot fizetik.★ Az MTK elnökségének tagjai: Bánhalmi Ferenc, Bíró Imre, dr. Bodnár József, Grónás Béla, Gyurcsó Ferenc, Heves Sándor, Huszák Vilmos, dr. Molnár Károly, Nyitrai Ferenc, Pauer Rezsőné, Sényi Ferenc, Tóth István, Vadas József. A számvizsgáló bizottság tagjai: Antoniovics Géza, Horváth László, Herényi Mihály, Perjás Sándor, dr. Soós Béla. Nagy küzdelem után Marian Pecsar (Jugoszlávia) nyerte a nemzetközi Dózsa Tibor-síugróemlékversenyt. Vasárnap délelőtt Mátraházán nem a legkitűnőbb időjárási körülmények között rendezte meg a Bp. Honvéd hagyományos nemzetközi Dózsa Tibor síugróemlékversenyét. A versenyen 22 ugró, köztük 4 jugoszláv, 4 osztrák és 2 NSZK-beli indult el. A verseny előtt Szakál Imre, a Magyar Sí Szövetség főtitkára adózott néhány szóval az 1959- ben tragikus körülmények között elhunyt válogatott síugró, Dózsa Tibor emlékének, majd a 4 budapesti szakosztály nevében volt versenyzőtársai helyezték el a sáncra az emlékezés koszorúit. A verseny nemzetközi mezőnyéből első helyen kell megemlíteni az NSZK-beli Helmuth Wegscheidert, aki az edzéseken és a bemelegítő ugrás folyamán a mostani verseny fő esélyesének látszott, nem utolsósorban igen nagy nemzetközi tapasztalata, és ismert versenyzői erényei miatt. A kitűnő NSZK-beli versenyző azonban 78,5 méteres első sorozatbeli ugrását bukta, s így nem szólhatott bele az első három hely megszerzéséért , folytatott küzdelembe. Hasonló sorsra jutott honfitársa, Helmuth Kunz is. Tehetséges gárdával jöttek el a versenyre a jugoszlávok is. Legfő ismertebb emberük Marian Pecsar, itt sem cáfolt rá korábbi öns magára. A magyarok közül Gellért László, a Bp. Honvéd fiatal, tehetséges versenyzője volt a legjobb formában, de nem sokkal maradsak el tőle a többiek sem — Su-Sdár Tamás, Kiss Endre és a tava-lyi verseny győztese, a most soferült Gellér Mihály sem. A németek kiesése után Pecsara és Gellér László futott versenyt az elsőségért. A második sorozat-^ bán Gellér a verseny második ^ legnagyobb ugrását teljesítette, de § így is meg kellett elégednie a második hellyel. A jugoszláv fiú§ kiegyensúlyozottan versenyzett , és megérdemelten szerezte megss az elsőséget. A Dózsa Tibor emlékversenyen: fl. M. Pecsai* (Jugoszlávia) 224.2 p. (77, 75 m). 2. Gellért László (Bp. Honvéd) 219.2 (74. 6, 78), 3. Sudár (Bp. Honvéd) 210.1 (73, 75.5), 4. Kiss (Újpesti Dó- Szsa) 208.8 (72, 73.5), 5. J. Gran- Sdér (Ausztria) 199 (71.5, 71), 6. S. Gellér Mihály (Bp. Honvéd) 197.4 (69, 72.5). fdl árosi ember hol/ dühösen, hol félve kémleli az eget: várható-e havazás? Ki-ki vérmérséklete szerint fogadja a várható hóförgeteget, kivéve a városi gyereket. A módfelett örül neki. Mert a hó rengeteg lehetőséget rejt magában. Már a hagyományos lehetőségeken kívül. Síelés, ródlizás, korcsolyázás — ismert téli szórakozás. A foci azonban a nyár játéka. Megmondom őszintén, eddig én is azt hittem. A napokban azonban betévedtem egy forgalomtól elzárt kis utcába. Ez az utca jellegzetesen téli képet mutatott. A járdaszegély mellett két oldalt magasan tornyosult a fellapátolt hó. A járda sóval volt tehintve, az út közepe pedig, amelyet a Köztisztasági Hivatal nagylelkűen megkímélt a gyerekek számára — bokáig érő kásás havat mutatott. És még valamit. Egymással szemközt olyan 10—15 méternyi távolságra két-két kacifántos hóember feszített. Szép kerek has, vastag nyak, az arc megformálására már nem sokat adott a szobrász, aki alkotta, viszont a fülek azok mesterien voltak megformálva. Nem túl elálló, nem is hegyes, de mégis jelentékeny fülek. Mint az alábbiakból kitűnik, nem véletlenül fordítottak ekkora gondot a fülek alkotására. A hóemberek nem öncélúan álldogáltak ott, hanem egy-egy kaput jelképeztek, amelyek ilyenformán alkalmassá tették a terepet a focijátékra. Ó, igényes labdarúgók, akik elvitetik a havat a pályáról! Itt ilyesmiről szó sem volt! A két-két hóember egyegy kapufa, a kásás hó, a ruganyos talaj, a labda, no az hamisítatlan bőr, amelyet a különböző korú, érdeklődéskörű fiatalemberek rúgnak. Rúgják általános iskolások, gimnazisták, ifjú segédek és a közelben dolgozó szobafestők félidőtájt. Tízéves kortól harmincötig bezárólag. A szabálytalan méretű kispályán rendhagyó szabályok uralkodnak. Les nincs, a dánosokat bemondják, bíró sincs, s a gólokat népszavazás útján döntik el. E kérdésben egyenlő szavazati jogot kapnak a játékosok és a pályát szegélyező elszánt szurkolók. A mérkőzés időtartama, amíg valaki el nem kiáltja magát, hogy mára elég volt. A jó baráti viszony, a szabálytalan szabályok ellenére sem szenvedett csorbát, legfeljebb a gólok körül alakultak ki heves és szenvedélyes viták. Ezeket a vitákat volt hivatva megszüntetni, de legalábbis lerövidíteni a kapukat jelentő — hóember. Az ő művészien megformált — füleivel. Merthogy eddig a kapufa gyanánt használt kövek, táskák, kabátok, sálak rengeteg vita lehetőségét rejtették magukba. Nem így a hóember, az ő füleivel. Ha a labda elviszi a hóember fejéről a (hókalapot) — az felső kapufa. Ha megrongálja az egyiknek, a másiknak a bal fülét — az külső kapufa. Ha a labda viszont elviszi a ,,belső” füleket, azt vita nélkül el kell ismerni — gólnak. Gól után a szokásos örömcsókot egy kis hóember-reparálás követi, amikoris a belső füleket hóval pótolják, gondosan megformálva, nem túl hegyesre, nem túl elállóra, de mégis jelentékenyre. Amióta hóember van, sokkal kevesebb a vita, és sokkal több a gól. Ebben a kis utcában már meggyógyították a magyar labdarúgás egyik legnagyobb betegségét... Réti Anna 1HÓFOCI KILA Még egyszer Dobogókőről! Lesz-e jó lesiklópálya és felvonó, vagy nem lesz? Miért lenne jó, ha lenne? • Reményekben nincs hiány! Immár évek óta ismételten megállapítják, és még sokan megállapítják, hogy Dobogókő környéke némi rendezésre és korszerűsítésre szorulna. A régi lesiklópálya elgazosodott és 15 méteres szélessége néhol egyötödére csökkent, az alacsony fekvésű, de lesiklásra alkalmas terület hóviszonyai a déli irány ellenére is jobbak az országos átlagnál, ezért a sísportra kiválóan alkalmas. Sífelvonó azonban nincsen. Minderről — és egyáltalán a Pilis jobb kihasználásáról — gyakran esik szó, sőt, igen meggyőző szó. Még ma is emlékszünk a Dobogókőn és a Nagyvillámon tavaly megtartott helyszíni szemlékre, amelyek során a Dunakanyar Intéző Bizottság képviselője épp oly biztatóan nyilatkozott a fejlesztési tervekről, mint amilyen lelkesen ígérte meg segítségét az erdőigazgatóság, a műszaki vezetés, a szakbizottsági küldött. Egy dologban azonban sohasem tudtak megegyezni: ki legyen a létesítendő felvonó tulajdonosa és üzemeltetője. Sokféle terv, számos gazdasági lehetőség merült fel, a megoldás 1966-ra maradt. — Mi lesz ezekből az elképzelésekből? — tettük fel a kérdést Szebényi Gézának, az MTSZ sitúra-szakbizottsága vezetőjének. — Az MTSZ már régen fel akarta karolni ennek a kiváló hótartó területnek a fejlesztését, mert igen sok tényező szól mellette. — Például? — Elsősorban az, hogy közel van a fővároshoz, s gépkocsival egy, HÉV—MAVAUT kombinációban pedig két óra alatt elérhető. Előny, hogy korszerű turistaház található itt, s talán mondanom sem kellene: nem mellékes, hogy kis költséggel, mintegy 25 ezer forintból helyreállítható lesiklópálya, amely az épülő Transpilisi úthoz vezet, s amelynek a közelében könnyen felépíthető egy korszerű nyerges felvonó. — A jó hóviszonyokon és a fenti előnyökön kívül másért is kedvelik a sítúrázók ezt a területet? — Hogyne. Nem kis dolog, hogy több irányba vezet kiépített turistaút, amelyeken a jó közlekedési lehetőségek csatlakozása miatt célszerű a levezető sítúra is. Jelenleg ezek az útvonalak néhol eléggé kevesek, de társadalmi munkával lehet ezen is segíteni. Emellett néhány rövidebb szakaszon egészen kis erdőirtással kitűnő síútvonal létesíthető. Ilyen munkákra elsősorban a Dobogókő— Dömös (Téry út); Dobogókő— Sikáros—Lajos-forrás; Dobogókő—Pilisszentkereszt útvonalakon lenne szükség, természetesen nem egyszerre, hanem több év alatt elvégezve. — Említette, hogy kiegészítő utakat is lehetne létesíteni, de talán az sem érdektelen, hogy magán Dobogókőn mit terveznek. A lesiklópálya helyreállításához a Budapesti Természetbarát Szövetség már megkapta a szakbizottság javaslatát. E szerint a nyári szünidőben, diáktábor létesítésével, tehát nagymértékű társadalmi munnkával szeretnénk a jó lejtőszögű és nagy szintkülönbségű lesiklópályát ismét használhatóvá tenni. Szerintem egyébként kapcsolatot kellene keresni a KISZ Központi Bizottságával, hisz olyan munka elvégzéséről van szó, amelynek nyomán az ifjúság széles rétegei által használt síparadicsomot alakíthatunk ki. — Síparadicsom aligha képzelhető el sífelvonó nélkül. — Igaz. De minden reményünk megvan arra, hogy az idén valóban megoldás születik. Kedden valamennyi illetékes részvételével nagyszabású megbeszélést tartanak, amelyen a sífelvonók építésének országos ütemtervét megállapítják, s valószínűleg a tulajdonjog is eldől. — Vannak olyan vélemények, hogy Dobogókőt és Hideghegyet azonos lépcsőben kellene fejleszteni. Helyes ez? — Szerintem igen, mert téli idegenforgalmunkat nagymértékben fellendítené. Ettől függetlenül Dobogókőn hamarabb térülnének meg a beruházott forintok, mert a kedvező közlekedési lehetőségek, a meglevő létesítmények, a villany, az autóút s még több más részlet teszi különösen vonzóvá. — Versenyeket is lehetne ezen a környéken rendezni? — Némi módosítással feltétlenül. Érdemesnek látszik később nemzetközi jellegűvé fejleszthető dobogókői téli játékokat is kiírni, ami azonban akkor lenne „igazi”, ha megfelelő jégpálya létesítésével mód nyílna műkorcsolyázó-versenyek rendezésére is. Node, ne szaladjunk túl messzire! Egyelőre vegyük tudomásul, hogy hazánkban átlagosan 3—3,5 hónap alkalmas a téli sportokra, bár ezt valóban jó lenne a jelenleginél alaposabban kihasználni. A Dobogókő ma már minden természetjáró számára elérhető. Busszal fel, sível le — turistakedvezménnyel — elég hozzá 12 forint és 1 szabad nap. Érdemes tehát gondolkodni a fejlesztésről, amelyben nagy része lehet az eddig is sokat kezdeményező Dunakanyar Intéző Bizottságnak is. Z. Vincze György Miért jó a Fed A köteleit sietve lesiklottak a víz színéről, az úszóverseny befejeződött a Fedettben. A higanygőzlámpák fénye azonban mit sem csökkent, a nézők is helyükön maradtak, és türelemmel várakoztak. A műsor ugyanis az országos versennyel ezúttal nem fejeződött be, s alig egyhónapos pihenő után ismét hófehér vízilabdakapuk kerültek a vízre. A Fedett Kupa küzdelmeivel megindultak az év gazdag vízilabda-eseményei. A „nagy” csapatok, az OB-s együttesek lelkiismerete sem alapoznak, egyelőre nem gondolnak játékra, az alacsonyabb osztályúak viszont annál nagyobb örömmel veszik ezután hétről hétre birtokukba a margitszigeti Fedett uszodát. Bartalis játékvezető sípszava élesen harsant, és a Miskolci Agráregyetem összecsapással kezdetét vette a mérkőzéssorozat. Nem, az túlzás lenne, ha túlságosan magas színvonalat említenénk, s tény az is, hogy némelyik játékos bizony hadilábon áll az úszással, a gyorsasággal, no meg a labda sem engedelmeskedik mindig úgy, ahogyan szeretnék. A küzdelem azonban mindvégig heves, s így, ebben a sportműsorban viszonylag ínséges időszakban némi kárpótlást jelent a jobbára unatkozó szurkolóknak. Sőt, itt-ott még egy-egy ügyes és szellemes technikai megoldásra, látványos gólra is fut az erőből. A vízilabdázás kifejezetten nyári sport. Tudjuk ezt nagyon jól. ... De hát akkor, hogyan és miért jelent kivételt éppen a Fedett Kupa? Miért? Például. . . Kérdezzünk meg például néhány illetékest. A válaszok. Boér János edző (Képzőművészek): — Kis csapat vagyunk, ebben az évben kerültünk vissza a Budapest I. osztályba. Edzési lehetőségeink szerények, csak a Császár-uszoda nyitottja áll hetente három alkalommal rendelkezésünkre. Köztudott azonban, hogy a hideg beálltával, ha az úszóadagjainkat el is tudjuk végezni, labdázni képtelenek vagyunk, és a víz feletti vastag párabunda miatt a kétkapus edzésekre egyáltalában nem gondolhatunk. A Fedett Kupa kulturált, ideális környezetet kínál nekünk, a néhány hétig rendszeresen folyó küzdelmek remek edzési lehetőségek, s egyben mérkőzésalkalmak is. Kőnig György (KSI): 1 — A Fedett Kupa helyes kezdeményezése a Budapest Úszó Szövetségnek. Az alacsonyabb osztályú együttesek — különösen, mert nem állunk valami jól fedett uszodákban — hálásak lehetnek a szövetségnek, hogy ilyen remek módon nyújt segítséget a nehezen átvészelhető téli hónapokban... Ami a mi csapatunkat illeti: a BUSZ rugalmas vezetőinek segítsége révén kapott engedélyt a játékra. A felnőtt együttesek közt ifjúsági és — külön engedéllyel — a legjobb serdülő játékosa' '■ % ismerkednek meg a vízilabdi díjmérkőzések légkörével, hangulatával... — Kis mezőnyöky ~ az ipari tanuló lánya* 1 atlétikai versemény * h A fiúk előző heti viadala után 2 vasárnap délelőtt ez alkalomra 3 Vy a Tüzér utcai sportcsarnokba ^ az ipari tanuló lányok atétika ^ versenyét bonyolították le — le* 2 nyegesen kevesebb indulóval. 2 Ifjúságiak: 30 méteres rajt- Vj verseny (17 induló): 1. Leányvári (57. sz. sparitanuló-intézet.) 4.6, 2. Révai (30.) 4.6, 3. Szalai (6.) 4.7. Távol (21 induló): 1. Révai 485, 2. Szabó (56.) 483. Súly (9.): 1. Tóth (30.) 995. Sert dűlők. 30 méteres rajtverseny (20): 1. Török (57.) 4.7, 2. Szen- V,te (Élelmiszeripari Tan. Int.) 4.7. 1'1 3. Pál (6.) 5 (előfutamban: 4.8). 2 Távol (18): 1. Török 468. Súlyú (13): 1. Horváth (57.) 963. 2 Hétfő, 1966. január 24. ------------