Népsport, 1967. május (23. évfolyam, 86-107. szám)

1967-05-21 / 100. szám

KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK RIPORTJA: Magyar felajánlás Minszkbe a nagy októberi szo­cialista FORRADALOM fél­százéves évfordulója következik. Megünneplésére világszerte két Bkütpedi és természetesen leg­jobban a Szovjetunn­óban. Nem utolsósorban azzal, hogy a dol­gozók különböző felajánlásokat tesitek és tesznek M­inszkben is. Minszk most többszörösen is ünnepel. Ezt a várost kilencszáz évvel ezelőtt allapítottá­k és ma a város utcáin, a falragaszokon és a kirakatokban elhelyezett m­isses feliratokon minduntalan megakad az ember szeme a 900-as számokon. És éppen ezek­ben a napokban Mimsz­k még harmadik ünnepre is készül, mert a harmadik ukrán front 1944. június 3-án szabadí­totta fel a várost. M­inszk dolgozói munkájukkal is ünnepelni akar­ják a három évfordulót. Van itt Minszkiben most egy kis magyar munkáscsoport, amely szintén felajánlást testt. Május 5-én kezdték el szerezTni a Dinamó Mimsz­k stadionjában az elektromos eredményhirdető táblát. Június 20-ig kellene el­­készülnüök, de május 29-én, több mint három héttel a kitűzött határidő előtt, a Dinamo Mim­szk ►—Lokomotív Moszkva labdarúgó­­mérkőzésen, amikor a stadion­ban egyúttal a 900 éves ünnep­ségre is sor kerül, műsorfelira­­tokk­al próbaüzemeltetést tarta­nak az eredményhirdető táblán. Hármas kooperáció — Elektro­­impex, az Építésügyi Miniszté­rium exportvállalata, továbbá az eredményhirdető táblákat gyártó és szerelő VBKM és Villesz­t, működik most itt. Halljuk, hogy hol mindenhol szereltek már eredményhirdető táblákat a leg­utóbbi időkben. Moszkvában a Luzsnyiki stadionban, ugyanott a Lokomotív pályáján ... Ki­jev, Taskent, Baku, Vilnius... Jere­ván, Krasznodar... mindenütt dolgoztak. De ez csak a Szovjet­unió. Jártak Tuniszban, Kam­bodzsában, Mimszikből Milánóba, a San Síró stadionba mennek, aztán Grenoble következik, 1968- ban Mexikó és azzal egyidőben Athén. A nagy felsorolésekből talán még ki is hagytam egy-két helyet. EBBEN A KIS CSOPORTBAN nem egy sportoló dolgozik. Hódi Ottó nemrég még tornász volt otthon, Pezsei­szky József az Egyetértésben rúgta a labdát. .. Hadd írjuk fel a többiek nevét is: Kiesz Emil, Knaiusez Róbert a két vezető, ezután Polgár Ist­ván, Sterling László és a tolmá­csok, két Minszkben tanuló ma­gyar diák: Denhardt József és Fodor István. Amikor megláttuk őket a minszki stadionban, csak úgy falták a hazai sporthíreket. Be­mutatták a berendezést, amely a Népstadion 208 betűjével szemben itt 300 betűs és 10 500 fénypontos. A cirill abc-t be kel­lett iktatni, a latin mellé. Ez a kis csoport eainite folyton úton van, nem panaszkodnak, szívesen dolgoznak­, ahogyan ők mondják, egy kicsit a magyar sportért is. De Kresz Emil hozzáteszi: jó lenne már hosz­­szabb időre hazamenni. AMIKOR MEGTUDJUK TŐ­LUNK, hogy jövő hét pénteké­től kezdve itt szerepel a magyar női kézilabda-válogatott, ak­kor felragyogva mondják: na végre, újra magyarok. A magyar női kézilabda-válogatott ugyanis péntektől kezdve a Szovjetunió válogatot­tjával, a Szovjetunió női ifjúsági válogatottjával és a Belorusz Köztársaság válogatott­jával négyes tornát vív majd Minszk városának 900 éves fenn­állásának ünnepségének kereté­ben. Martanovich Béla Ami a tudósításból kimaradt A vívás definíciója, nem egé­szen pontosan, valahogy így hangzik: „Két ember szemtől szembeni küzdelme szálfegyver­­rel.” Ma már nem életre-halál­­ra. De még mindig nagyon ke­gyetlen tud lenni ez a sport. Talán nem is csak ez. Hanem: A sport. A párbajtőrdöntő végén, a holtversenyt eldöntendő, két ví­vó találkozott a páston. Az egyik: túl vívósikereinek, pá­lyafutásának delén, a másik: még előtte az igazán nagy sikerek­nek. Mindkettő kiváló harcos. Az egyik: tíz évvel ezelőtt nyert magyar bajnokságot, ha most nyerne újra, jubileumi győzel­me lenne, nagyszerű jubileum. A másik: most nyerne először. Egyetlen találat döntött, el­maradt a jubileum. A verseny másnapján beszél­gettünk Kausz doktorral és Schmitt Palival. — A holtverseny előtt már hétszer vívtunk egymással az­nap, mind a kétszer Pali győzött. Túl sok reményem nem lehetett a­ holtverseny előtt sem — mondja Kausz. — Azt, persze, tudtam, hogy csak ak­kor nyer­hetek, ha én adom az első talá­latot, s utána kigyalogolom a győzelmet. Kis híján sikerült is, — így utólag úgy érzem, tak­tikai hibát követtem el azzal — mondja Schmitt —,­­ hogy nem erőszakoltam ki támadóbb szel­lemmel az akciódúsabb, kemé­nyebb vívást. Abban eleve ne­kem lett volna több esélyem. Ehelyett belementem a játékba. Nemn tehetek róla, imádok egy találatra vívni. — Az elmaradt jubileum? — Szép lett volna. Érdekes. De így is szép.* Egy rövid kis áttekintés: Május 14. vasárnap, reggel 8 óra. Fenyvesi Csaba a férfi tőr­mezőnyben elkezdi társaival együtt a versenyt. Este 8 órakor fönt áll Kamu­­ti dr. mellett a dobogón, ezüst­érmes. Az eredményhirdetés után gyorsan eltűnik, egy napig senki nem látja. Május 16, kedd, reggel 8 óra. Fenyvesi az orvostudományi egyetemen szemészetből vizsgá­zik. Az eredmény: jeles. Délelőtt 11 óra. Férfi tőr csa­patverseny, a megsérült Dunay helyébe beugrik a BVSC férfi tőrcsapatába. Vív este kilencig, sajnos a csapat csak harmadik. Május 18. csütörtök, reggel 8 óra. Fenyvesi fájlalja a karját, de elindul az egyéni párbajtőr­­bajnokságon. Este 9 óra. Schmitt Palinak a dobogó harmadik helyéről gra­tulál a bajnokságához. Ered­ményhirdetés után gyorsan el­tűnik, egy napig senki nem látja. Május 26-án reggel megjele­nik a párbajtőr-csapatverseny kezdeténél, a BVSC csapata azt taondja, nélkülözni fogják. Fel­öltözik, egy nappal kevesebbet kell vívnia. Gyorsan eltűnik. Hétfőn újabb vizsga várja, a jö­vő héten újabb sorozatverseny, és megint vizsga. És nemcsak ő egyedül van így ebben a mezőnyben. * Hogy péntek este karddöntő van, ha másból nem, hát abból is megtudni, hogy nem győzik behordani a pótszékeket a já­­tékosainokba. Lezajlott a többi fegyvernem versenye is, azokat csak kevesen látták. De ez, lágy látszik, más. Ott is vívtak olim­piai és világbajnokok, a verseny talán még érdekesebb is volt, de ez a kard. Kár, hogy más nem érdekli a közönséget, de jó, hogy legalább a kard érdekli. És fi­­gyelmeztető is. A felelősségre figyelmeztet, amely a kardví­vásban randi hárul. És igazi öröm, hogy végre szép és jó kardversenyt látott a kíváncsi közönség. Dávid Sándor Hagyományok és mai gondok Az­ alapítólevél tanúsága m­iit 1907-ben alakullt az MTE, a Munkás Testedző Egyesület. Tehát az idén­­ hatvan éves. Forradalmian új volt a törekvés, amely életre hívta az egyesüle­tet: az űrt passziónak kisajátí­tott sportot megismertetni és megszerettetni a munkásokkal. Ha csak ennyit tett volna az MTE, ak­kor sem vállalt volna keveset. De az MTE a sporton, a sport nyújtotta lehetőségeken keresztül jelentős politikai ne­­velőmun­kát is végzett. Dacolva a rendőrterrorral, tornaü­nnepé­­lyen a politikái ellenállás jelké­pévé váltak, s a gödi fészekben nemcsak a test fejlesztésére tanították meg az ifjúmunkáso­kat. Ennek az egyesületnek tehát ősi eszköze a nevelés. Mondhat­ni, egyidős az alapítólevéllel. Hogyan hatnak ezek a régi ha­gyományok? Mennyire jellemző ez az MTE egyenes leszárma­zottjára, jogutód­jára, a Bp. Vö­rös Meteorra? Az MTE ugyanis két szakszervezet egyesülésével 1950-ben alakult át Bp. Vörös Meteorrá. Hogy helyes vol­t-e, vagy helytelen egy ilyen nagy­­múltú és a maga nemében pá­ratlan úttörő munkát végzett egyesület nevét eltemetni — ma már felesleges és meddő vita­téma. Inkább az az érdekes, hogy mit sikerült a régi MTE-leffl átmentjéül a Bp. Vörös Me­teorba. Kőszegi Tibor, a Bp. Vörös Meteor elnöke kérdéssel vála­szol: az MTE-ramanitóriára gon­dol? ! Részben arra jó, de főként arra, hogy vál­tozott-e a szellem, a feltétlen nevelésre való törekvés a Meteor­ban? — Először valamit arról, hogy a felszabadulás után az MTE ki­­terebélyesedett, s elsősorban az úgynevezett munkás, MTE-sport­­ágiakban volt nagy. — A Meteor ápolja ezeket a hagyományo­k ______________ — Feltétlenül. Gondolok itt elsősorban a kézilabdasportra, általában a labdajátékos­ra, a birkózásra, a tornásra, s a súly­emelésre. De a Meteornak is al­kalmazkodnia kellett a megnöve­­kedett igényekhez, s olyan szak­osztályokat kellett teremtenie, amelyekre igény volt. Ma már húsz szakosztálya van a Meteor­nak, s ebből is 18 szakosztály az országos barjmoksá­gok első osz­tályában szerepel — Hány tagja van a Meteornak? __ Az 1966. év végi jelentés szerint 1655, ebből 759 a minősí­tett versenyző, utóbbi számban természetesen nincsenek benne a labdajátékok sportolói. — Hány függetlení­tett edzője van a Me­teornak? — Kettő. Negyvenhat félfog­­lalko­zású edzőnk van, s 17 tár­sadalmi edzőnk, 189 odaadó tár­sadalmi munkásunk. Ezek a szá­mok azért önmagukért is besz­él­­nek. Nem? — Keresi a régi MTE-bázist? Nos, a régi MTE-sek fontos tár­sadalmi és állam­i posztokon áll­nak, összejönnek a klubban, de többnyire a gödi fészekben, ahol a régi sátrak helyén, ma­guk építette takaros házacskák­ban töltik a hétvégét Az egye­sület ügyeit intéző mai társa­dalmi munkások nagy része a kereskedelmi és pénzü­gyi szak­mában dolgozókból akkumuláló­dik. OTP-csoportvezetőtől Beru­házási Bank-igazgatóig sok min­­­den­ki megtalálható a szakosztá­­­lyok élén, az elnökségiben. — Tehát van Me­teor-romantika fa? — A vezetőkben felhétflenfil... A gyerekekben? Az elmúlt há-­ rom évben 32 vízilabdázó ment el a Meteorból. S ez két dolgot bizonyít: hogy elvtelen enged­ményekre nem vagyunk hajlan­dók, és hogy a nevelőm­unkánk kiapadhatatlan. Egészen alulról kezdeni, kicsikre időt, energiát áldozna — ez a Meteor legfőbb munkaszerve, s MTE-hagyomány ápolása. — A sportolók for­málása, világnézeti alakítása? — A mindennapi gyakorlat­ban érvényesítjük. Tíz évig vol­tam élsportoló úgy, hogy egyet­len­ perc munkaidő-kedvezményt nem kaptam és nem is kiértem. Ez az alapállás határozza meg a Meteorban a szellemet.­ ­ _ Gond? — Van ... Szorosabb kapcso­latra lenne szükség szakmai bá­zisunk és az egyesület között, a Meteor ugyanis nem mellékes szerepet tölt be a sportmozga­lomban. A vezetőkben, és a sportolókban van Meteor-roman­tika, de ma már csak romen­ti­­kával nem lehet egy egyesületet, kormányozni. R. A. : — Feltétlenül. Kik ezek a társadalmi munkások? Miért keserű az előretolt csatárok élete? Szerte a világon törik a fejü­ket az edzők, miként lökhetné­nek egyet a labdarúgás szeke­rén, mit tehetnének, hogy csapa­tuk eredményesebben szerepel­jen a bajnokságban s a külön­féle kupavetélkedőkön. És hogy ez mennyire így van, azt bizo­nyítja a Világhírű szakértők a labdarúgásról címen közölt cikk­sorozatunk is, amelyben már több kiváló edző elmondta: a mai idők labdarúgásának egyik jellemzője a nagy taktikai harc, a különféle játékrendszerek va­riálása. Ezt egyébként a mi labdarúgá­sunk is példázza. A hagyomá­nyos WM-rendszer már teljesen eltűnt a magyar pályákról. Ma már minden csapat négy hátvéd­del vagy többet játszik, öt csa­tárral senki sem támad, sajátsá­gos hadrendek alakultak ki, gya­rapodott a játékosok elméleti felkészültsége, s ennek megfe­lelően terebélyesedett egyéni taktikai tárházuk is. Néhány poszton az alaposan megnöve­kedett feladatok nehéz helyzet elé állítják a­ játékosokat. Sok­rétűbb a megbízatásuk, s hogy a követelményeknek eleget tud­janak tenmi, alanosra fel kell készülniük technikailag, fizikai­lag és idegileg egyaránt Aligha vitatható annak a meg­állapításnak a helyessége, hogy manapság csatárt sokkal nehezebb játszani, mint a régebbi időkben, s a tá­madójátékosnak sokkal több akadállyal kell megbirkózni, mint egy védőnek. Nem hiába keseregnek a csatárok: a mai betonfutballt meg kell törni, mert megöli a játék szépségét. A legbánatosabbak az előre­tolt csatárok. Nem is csoda, hi­szen az ő feladatkörük meglehe­tőse­n hálátlan. Rendszerint a leshatár közelében helyezkednek el, idegfeszültségben várják, mi­kor kapják a labdát, hogyan le­het a védők gyűrűjéből kitörni. Megbízatásuk: a végrehajtás, vagyis a góllövés. De milyen ér­zés az, amikor állandóan szám­beli fölényben levő védőfallal találják magukat szemben, s ha át is vergődnek a betonfalon, még mindig ott van a söprögető, a területet védő, aki nyomban lecsap rájuk. Albert Flórián, a magyar vá­logatott csapatkapitánya a hol­landok elleni mérkőzés után az öltözőben a dühtől remegve mu­togatta vérző lábszárát, zúzott sebeit, azaz a holland védők durvaságainak bizonyítékait. Pe­dig Albert a pálya középső har­madában helyezkedett el, ahol kevésbé volt „szigorú” az em­berfogás. Elképzelhető, mit kap egy-egy mérkőzésen a védők kö­zé beékelődött Farkas vagy Bene. Az előretolt csatárok feladat­köre hálátlan azért is, mert helyzetüknél fogva keveset bir­tokolhatják a labdát, nehezen tudnak játékba lendülni, sokat kell futniuk üres­járatban, s a szurkolók hamar megállapítják róluk: eltűnnek, nincsenek a pályán! Egy valami azért kárpótolja őket: a góllövés öröme! Nos, a gyakoribb örömök ér­dekében a nehéz helyzetben le­vő előretolt csatároknak az ed­diginél is többet kell tenniük. Illovszky Rudolf szövetségi ka­pitány a pénteki számunkban tett nyilatkozatában célzott ar­ra, hogy az ilyenfajta szakmai munkában nincs megállás: „So­kat gyakoroljuk a különböző megoldási módokat és remé­lem, ennek nemsokára eredmé­nye is lesz..Azt is mondta: „Bene és Farkas még csak ke­resi a lehetőségeket.. Mindez azt jelenti: forrásban van, nem teljesen kialakult még a pozíciós játékuk. Tudják, hogy mit kell tenniük, de a megvaló­sítás keservesen nehéz. Kivéte­les küzdőképességet, állhatatos­ságot, technikai képzettséget, ravaszságot, gyorsasági állóké­pességet, figyelem-összpontosí­tást, mozgékonyságot igényel. A sok igény közül most egyet ragadunk ki: az összpontosítás, a figyelem fontosságát. A magyar pályákon gyakran ta­pasztalhatjuk, hogy a sepregető­­re épített védekezési formát az előretolt csatárok valósággal engedik érvényesülni, azért, mert a játék hevében nem össz­pontosítanak eléggé a helyezke­désükre. Egyszerűen hagyják, hogy a biztosító hátvédek sza­badon söprögessenek, nem men­nek a közelükbe, nem helyez­kednek a biztosító vonalába a leshatár táján, hanem belenyug­szanak abba, hogy valaki követő emberfogással kíséri őket. De ha már egyszer ezt a védőt nem tudják lerázni, miért nem viszik magukkal a söprögetőnek a he­­lyezkedési vonalába? ... Ilyen módon, ha nem is tudnának el­szabadulni tőlük, de legalább két embert kötnének le. A helyezkedési hiba láttán, nem egy edzőt megkérdeztünk már: miért nem szól a csatár­nak? A válasz: „Megmondtam neki, de úgy látszik, hiába!... Majd hét közben beszélünk ró­la! ...” És jött az újabb bajnoki mér­kőzés, s a középen előretolt csatár ismét hagyta a biztosító hátvédet söprögetni! Több figyelem, nagyobb tak­tikai fegyelem segíthet az előre­tolt csatárok nehéz helyzetén, s megkeserítheti a sepregetők éle­tét. Ne feledjük: egy-egy jó hú­zás „a taktikai sakktáblán” döntő lehet. Németh Gyula Walesi játékvezetői hármas Koppenhágában ját. Csupán annyi ismeretes, hogy mindhárom játékvezető walesi. Az Újpesti Dózsának napon kettős feladatot k­ell-­ megoldania* ■ Helyt kell állnia a Vas­as elleni , bajnoki, majd az Austria elleni­­ KK-találkozón. Báró­ti Lajos ed­­­­ző elmondta, hogy Káposztára­­ még az Austk­a ellen sem lehet­­ számítani. Szint meglepően jó­ , helyettesítette­k, sokszoros válo­­­­gatott játékost, tapasztattsága , jól érvényesült. A bajnokság­­ szempontjából fontos bajnoki ta­­l­­­álkozó után a bécsi lila-fehére­­­­két fogadják 31-én a Megyeri­­ úton. A mérkőzés a nürnbergi­­ KEK-döntő miatt 16.45 órakor­­ kezdődik. Kedden utázik a ho­bae­­­rák szövetségi kapitány, Kari­­ Decker csapata ellen szerdán esti­­ mérkőzést játszik. A kék-fehérek­­ a következő 15 játékost viszik el:­­ Lanczkor, Keszei, Dunai, Lutz, Je­­­­réz, Csetényi, Nagy E., Oborzi­ , Somogyi, Török, Takács, Irakbra I­ger, Nagy Gy., Vámos, Nógrádi. Pénteken tárgyalta az fegyvemi bizottsága a Szombathely— Du­­­­naújváros mérkőzésen kiállított , Nagy Ferenc és Szabó Sándor ügyét. Nagyot két bajnoki mér­kőzéstől tiltották el. Szabó pedig egy mérkőzésen nem szerepel­het. A Iakai labdarúgó-válogatott u­tcával folytatja magyaror­­szági vendégszereplését. Vasár­­nap Kalocsán vendégszerepel. A találkozó teljes bevételét a hős vietnami nép megsegítésére for­­r­dítják. Cza­nc sfá­v. ülésen tárgyalták JZdKOSZiaiyt a Ferencvárosban a labdarúgó-csapat eddigi szerep­lését. Annak ellenére, hogy a baj­noki táblázaton elfoglalt helyezés­sel, az eddigi eredményekkel elé­gedettek, az idei nemzetközi mér­leggel már kevésbé. A két utolsó bajnoki találkozón — állapították meg — egyesek könnyedén vették a játékot! Az Eger és Komló ellen azért tudták csak nehezen kivívni a győzelmet, mert egy-két játékos gyengébb formát mutatott. IG szerdán Koppenhá­gai TCZeli­gában a Dánia — Ma­gyarország mérkőzést? A kérdésre még az MLSZ-ben sem tudtak választ adni, mivel az UEFA nem küldte el a mérkőzé­sen működő játékvezetők névsé­ •­o Önmagáról, s az esélyekről beszél tíz ökölvívónk Csütörtökből tíz napon át, csa­táznak majd Rómában Európa legkeményebb öklű legényei. Huszonhét ország 178 verseny­zője között a mieink is ott lesz­nek a Palazzo dello Sport szá­ntójában. A római esélyekről, valamint vágyairól, terveiről kértünk nyilatkozatot színeink tíz képviselőjétől... Pontosságom segíthet Junghaus Gusztáv (Vasas, 22 éves, esztergályos, 155 cm me­gás, 51 kg): — Az utóbbi időben úgy érzem, sokat javult ütéseim pontossága. S nálam ez, az üté­seim erejét tekintve döntő do­logként, nagy segí­tségemre le­het. Másodszor indulok ilyen nagy versenyen , nem szeretnék győzelem nélkül hazajönni. Baj­nokjelöltem: a nyugatnémet Freisrtadht, Berlin aranyérmese. Csak jó sorsolást kapjak Papp Tibor (Vasas, 23 éves, autószerelő, 167 cm magas, 54 kg). — Tokióban a későbbi ezüstérmes lengyel Olech, Ber­linben a bajnok Grigorjev ütött el­­ a továbbjutástól. Remélem, ezúttal szerencsésebb leszek a sorsolásnál, s akkor sikerül el­érni a kitűzött délit, a dobogós helyezést. Az elsőségre hárman pályáznak: a fiatal Galométra, a többszörös bajnok Grigorjev és a­z egykori luzerni győztes Ra­­scher. Nem akarok csalódást okozni Kovács Pál (MTK, 21 éves, anyagbeszerző, 164 cm magas,­ 57 kg): — Kicsit váratlanul ért a válogatottság, de minden erőmmel igyekszem majd, hogy a tavalyi ORT-hez hasonlóan sikerrel szerepeljek, ne okozzak csalódást. Jó formában vagyok, harcos küzdőszellememben bí­zok. Bajnokjelölteim: S­atyepas­­kim. Barannyikov sem legyőzhetetlen Gúla László (MTK, 23 éves, szerszámkészítő, 172 cm magas, 64 kg): — Súlycsoportom Euró­­pa-bajnok­a, Baramnyikov sem legyőzhetetlen. Ezt már tavaly Budapestem is sikerült bebizo­nyítanom. Az idén egyetlen ed­zésre­ sem hiányoztam, de gya­kori kézsérüléseim többször aka­dályozott. Ha kozom bírja, nem jön közbe sérülés, Rómában sem lehet baj ... Bajnokjelöltem, ta­lán Grudzien... Talán sikerül!!! Kajár János (Bp. Honvéd, 27 éves, főhadnagy, 172 cm magas, 65 kg): — Ilyen jó formáiban, ilyen jó erőben régen éreztem mag­am. Edzőim szerint­ még egyetlen világverseny előtt sem elkerü­lt ilyen jól a felkészülé­sem. Hat menetet fa könnyen öklözök végig. A lengyel Kulejt évek óta senki sem tudta le­győzni a szorítóban.__ Nekem talán sikerül... Nagy harc lesz váltósúlyban Gáli István (Bp. Honvéd, 23 éves, szakács, jelenleg főiskolai hallgató, 130 cm magas, 70 kg): — Az előzetes hírek szerint a váltósúlyban több olimpiai baj­nok, aranyérmes is indul. Nagy harc várható tehát a súlycso­portban. Néhány jónevű ver­senyzővel már találkoztam. A magyar bajnokságom nyújtott teljesítményem alapján bizakodó lehetek. Bajnokjelöltem: a há­romszoros aranyérmes Taimu Lisz. Álomnak érzem Rómát Nagy Imre (Borsodi Bányász, 24 éves, villanyszerelő, 175 cm magas, 71 kg): — Még most is alig merem elhinni, hogy a vá­logatottság, a római kiküldetés valóság és nemcsak valamiféle álom. Ellenfeleimet nem nagyon ismerem s minden vágyam, hogy legalább néhányam engem is megismerjenek a római szárító­ban ... Bajnokjelöltem: Aga­jev. Végre nagy versenyen Balogh István (Bp. Honvéd, 25 éves, autókarosszéria lakatos, 182 cm magas, 75 kg) — Végre nagy versenyen képviselhetem az ország színeit. Ez lelkesít,­ bár a télen sokat betegesked-­­tem, felkészülésem nem lehe­­­tett zavartalan. Érzésem szerint­ Kiszeljov és Casati között dől­­ el az elsőség. Szeretnék a verseny után is­­ nyilatkozni Máthé Szabolcs (Bp. Honvéd,­ 21 éves, instruktor, 184 cm ma­­­­gas, 80 kg) — Tavaly megnyerh­­­tem a utánpótlás, majd a fel-­­nőtt bajnokságot és győztem az­ Olimpiai Reménységek Torna-­­­ján is. Tudom, sokat várnak­­ tőlem. Szeretnék a verseny után­­ is nyilatkozni, s akkor majd­­ elmondom, mit tűztem ki célul.­ Nem akarom „elkiabálni” ... ; Bajnokjelöltem: Poznyák. Nem félek a nehéz emberektől ! Somodi István (Vasas Dinamó,­­ 22 éves, lakatos, ISO cm magas,­ 88 kg) — Bizonyára az egyik 5 legkönnyebb nehézsúlyú leszek 5 Rómában. Ennek ellenére nem $ félek a „nehéz” emberektől. 5 Igyekszem majd kellő mozgó- * konysággal ellensúlyozni a na­ $ gyobb ütőerőt. Szoszimovtól nem 5 lehet elvenni az aranyat... $ * | Eddig a nyilatkozatok. A 5 vágyak, tervek, jóslatok a Pa­­­­lazzo dello Sport szorítójában­­ válhatnak valóra... •­ Vad Dezső . Vasárnap, 1967. május 21. )

Next